Aranyosi Ervin: Utószó?

Aranyosi Ervin: Utószó?

Hajtasz a pénzért, s úgy hiszed,
mit ingyen kapsz, értéktelen?
Én megcéloztam szép szíved,
s te mégsem számolsz én velem!
Igaz, rám ingyen süt a Nap,
s még ingyen van a levegő,
testem is olykor enni kap,
hisz van még erdő, s legelő…

Jól élek én, mi tagadás,
tető alatt van fekhelyem.
Jól esik a szívből adás,
szeretni képes még szívem.
Van kedvesem, szerethetek,
a gondjainkon osztozkodunk,
s ha összeomlik a világ,
mi még egymáshoz tartozunk!

Fentről ered a szép ige,
amit veled megoszthatok,
a messzeségből száll ide,
s belőle verseket szabok.
Játék a vers, csak rezdülés,
a lelkem írom csak bele,
lehet, hogy sok, lehet kevés,
de nem fukarkodom vele.

Könyvekbe raktam verseim,
s a nyomtatásnak ára volt,
de hittem, sok lélek-szavam,
feléd könnyebben vándorolt.
S hittem, ha majd kézbe veszed,
örömöt ad, elandalít,
s örök emlékként őrzöd meg,
szeretetem szép dalait.

De úgy tűnik, időm lejárt,
ma már tán nem is érdekel.
Nem gyógyít meg, tán nem is árt,
ha pénzeden csak mást veszel.
Ma már gép is ír verseket,
biztasd csak, s majd fejedre nő,
és eluralja lelkedet…

Ki szolgált elfeledhető!

Aranyosi Ervin © 2026-06-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva