Aranyosi Ervin: Újra nemzetté kéne válni

Aranyosi Ervin: Újra nemzetté kéne válni

Bár mernénk egy nemzetté válni,
bár lennénk újra Magyarok!
Ne idegen mondja meg nékem,
hogy mi az, amit akarok!
Bár lennénk újra büszke néppé,
ki társaiért élni mer,
s nem hinnénk önző zsarnokoknak,
hogy szép hazánkban félni kell!

Rabok vagyunk és rút bilincsünk,
a lelkünkbe szőtt félelem,
nem bántanál, ha abban hinnél,
hogy te is egy vagy énvelem!
Ha méltón használnánk a nyelvünk,
s megfejtenénk a kódokat,
ha újra élő lenne bennünk,
s megMAGYARázna dolgokat!

Ha értelmet kapna a lélek,
s idegen szó nem ártana,
hazánk fiai értenének,
s hatna a magyar nyELV-tana!
Ha nem csak az utunkat rónánk,
magyarul rónánk szavaink,
s nem gyár uralná kies rónánk,
s nem zárnának el falaink!

Ha újra élnénk hagyományunk,
s vígan szállna a nép dala,
s nem pénzről szólna minden vágyunk,
a lét árnyékos oldala!
Bár mernénk létünket csodálni,
és adni azt, amik vagyunk!
maguk is teremtővé válni,
tudva, hogy meg sosem halunk!

Alszik a nép, s ébredni kéne,
felnyitni lehunyt, látó szemük!
Találjon ránk egy jobb kor végre,
s higgyük, hogy boldogok leszünk!
Újra nemzetté kéne válni,
mely egymásnak is jót akar,
s a világot jobbá formálni,
hol újra EGY nép a MAGYAR!

Aranyosi Ervin © 2026-06-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva