Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

Júl
6

By

Aranyosi Ervin: Eltakart mosoly

Category: 1 kép 1 vers Tags: , , , , , , , , , Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Eltakart mosoly

Eltakarod a mosolyod,
leplezed a kedvedet?
Derű nélkül, mosoly nélkül
szépen élni nem lehet!
Lelked kedves melegségét,
kéne visszaadni rád!
Mosoly nélkül kipusztulhat,
tönkre mehet a világ.
Mosoly nélkül bezárkózol,
s végül magadra maradsz,
a közönybe belehalhatsz,
kínzó álmokba szaladsz!
Rámehet az egészséged,
mikor nem kapsz levegőt!
Hiszem, a kór nem betegít
tiszta szívvel nevetőt!
Takard hát ki mosolyodat,
hadd láthassa a világ!
Ne aggasson betegséget
és rossz kedvet senki rád!

Aranyosi Ervin © 2020-07-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
28

By

Aranyosi Ervin: Hogyan tudnék…

Category: Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: , , , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Hogyan tudnék…

Hogyan tudnálak felemelni,
hogy újra az a régi légy,
ki képes létet ünnepelni,
akit átjár a tiszta fény?
Hogy képes légy magyarként élni,
alkotva csodás nemzetet?
Kit nem vakítnak hazugságok,
kit álnok többé nem vezet.

Hogyan tudnék szívedhez érni,
hogy együtt dobbanjon velem,
s együtt dobbanjon nemzeteddel,
hogy ne bénítsa félelem?
Hogy egymásért ki tudjunk állni,
rendet teremtve, tenni jót?
Újra igaz nemzetté válni,
mely segíti a Föld-golyót!

Hogyan tudnék elmédre hatni,
felnyitni csukott szemedet?
Mutatni azt, hogy tudsz haladni,
ha szívedben a szeretet!
Ha elfogadod szép hazádat,
amit teremtőnk ránk hagyott,
ha lelked igaz ügyért lázad,
és teljes szíveddel vagy ott!

Hogyan mutassak jövőképet,
mely élhető jövőt jelent?
Ha megtagadod ezt a népet,
s hazugságban élsz meg jelent?
Ha koldus vagy saját hazádban,
s meghajolsz árulók előtt,
itthon vagy s mégis hazátlan,
s hazug rak reád szemfedőt!

Hogyan tudnék szép hitet adni,
hogy végre nagyra tartsd magad,
hogy tudj egy jó úton haladni,
s igaz legyen minden szavad.
Hogy testvérként nézz a magyarra,
együtt, e földdel egy vagyunk,
ne ássunk sírt, mind belehalva,
e világban többet hagyunk!

Népünk teremthet új világot,
és mi adhatunk új hitet,
el kell dobjuk a régi átkot,
lelkünket csak ez menti meg!
Segíts, hogy újra összeálljunk,
kiálljunk népünkért megint!
Hogy élőn, szép nemzetté váljunk,
s élhessünk jól, hitünk szerint!

Aranyosi Ervin © 2020-06-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
25

By

Aranyosi Ervin: Kívül-belül, itt a mában

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Kívül-belül, itt a mában

Nincs bennem félelem, se bánat,
átlátom tisztán létemet.
Részei vagyunk a világnak…
és most csodálom szép szemed!
A hazugságot is kizárom,
ne mérgezhesse lelkemet,
őszinte, tiszta a világom,
és napról napra szebb lehet!

Már nem tartom magamat távol,
kit szeretek, átölelem,
kilépek a pánik sodrából,
a lét hadd legyen több velem!
Nem állok többé be a sorba,
a birka-néppel nem megyek!
A valóst gyűjtöm egy csokorba,
hogy lássak és csak jót tegyek.

Már nem hagyom, hogy elszakítson,
riogatás, hazug szavak!
Lelkemnek is kell, hogy lazítson,
hogy a karomban tartsalak!
S tudom, nem fogunk belehalni,
a hazugság legyőzhető,
ugyanúgy akarlak akarni,
érzések törnek most elő!

A félelem már le nem győzhet,
hiszen, amíg lelkem szabad,
a szívem szívedben időzhet,
s te is adod valós magad!
Már nem zavar külső világom,
az égre festett fellegek,
az életet belülről látom,
s a célom, hogy boldog legyek!

Nem leszek mások rabszolgája,
a te lelkedbe olvadok,
és felszabadít majd a hála,
hogy veled önmagam vagyok!
Miért gyáva a többi ember,
vagy miért vak? Nem érdekel!
Csak élni vágyom, nyitott szemmel,
s elég, ha téged érlek el!

Aranyosi Ervin © 2020-06-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
19

By

Aranyosi Ervin: Gyógyító érintés

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: , , , , , , , , , , , , 1 Comment

Aranyosi Ervin: Gyógyító érintés

Az ölelés nélkül mind, mind megbetegszünk,
s minden érintéssel gyógyulhat a testünk.
Nem a kórokozók betegítenek meg,
a betegségekről a bántások tehetnek!
Egyetlen gyógy-szerrel élhetsz sok-sok évig,
ha szeretet kísér életeden végig.
Amikor képes vagy naponta ölelni,
amikor meg tudod önmagadat lelni.
Szeretet, ölelés gyógyítja a lelket,
s annak gyógyulását követi a tested.

Ettől a csodától nem szabad elzárni,
isteni valónktól nem szabad elválni!
Naponta szükség van az érintkezésre,
ölelésre, csókra és kedves beszédre!
Akitől megvonják, nélküle elsorvad,
lelked a vezérlő, nem csak anyagból vagy!
Ám a szeretetet nem elég csak adni,
akkor lehetsz élő, ha képes vagy fogadni!
Önzés, nagyravágyás, a szeretet hiánya,
– rossz a hajtóerő és az út iránya!

Mind a hatalmasok pont ettől szenvednek,
nem járják az útját az isteni rendnek.
Nekünk ezért nem kell a nyomukban járni,
tőlük útmutatást, a gyógyulást várni!
A megoldás ott van mindenki kezében,
szeretet vizében, boldog ölelésben,
az érintkezésben, a kapcsolatokban,
csak rá kéne lelnünk, hogy élhetnénk jobban!
Nem attól vagy ember, hogy két lábra álltál,
hanem hogy van lelked, és érzővé váltál!

Hiszem, a gondolat felépít sok falat,
és ameddig köztünk ez a fal megmarad,
amíg nem bontjuk le és szív nélkül élünk,
folyton megbetegszünk, sorvadozik énünk!
S hiszem, szeretnünk kell újra megtanulni,
ebbe a csodába gyakran ellazulni!
Be engedni a fényt, hagyni kiragyogni,
szeretet erejét a felszínre hozni!
Ez képes mozgatni az egész világot,
s csak akkor működik, ha szeretettel áldott!

Aranyosi Ervin © 2020-06-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
10

By

Aranyosi Ervin: Csillagos éj

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Csillagos éj

Az éj sötétje legyen festővásznad,
s fény-festék cseppek rajta csillagok.
Ragyognak néked, veled kacarásznak,
leutánozzák a tovatűnt napot.

Varázsporukat szerte-széjjel szórják,
apró lyukak az árnyék szőnyegen.
Elcsendesül megannyi földi ország,
hogy bennük békés álmodás legyen…

Az éj sötétjén apró szakadások,
hol átviláglik a fény-végtelen,
vagy leskelődnek távoli világok,
belesnek a lyukas szöveten?

Ki látta már, hogy mi rejlik mögöttük?
Talán egy szebb, egy szeretet-világ,
és ide le csak “tévedésből jöttünk”!
Felismerése fog majd hatni ránk?

Ám mi lenne, ha a csillagos éjből,
lejönne fényként az üzenet,
hogy építhetnénk a szeretet-fényből,
hogy felgyújthatnánk fénylő tüzeket!

A csillagok, tán szemek fenn az égen,
és figyelik, nap, mint nap mit teszünk,
szép lelkek, kit köztünk éltek régen,
s várják, hogy tán bölcsebbek leszünk!

Hogy egyszer tán megértjük a világot
és beengedjük lelkünkbe a fényt,
hogy összefogjuk a sok csillaglángot,
és éltetjük bolygónkon a reményt.

Aranyosi Ervin © 2020-06-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
3

By

Aranyosi Ervin: 100 évnyi Trianon

Category: Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: , , , , , , , , , , , Leave a Comment

Aranyosi Ervin: 100 évnyi Trianon

Száz éve már, hogy széjjel tépték,
drága hazám szép testedet.
Acsarkodva és meggyalázva,
martak az áruló ebek.

A gyáva népek fogtak össze,
nehogy újra nagyok legyünk,
hagyták, hogy földünk vér fürössze,
– csak Európa volt ellenünk!

Népünket vitték háborúba,
mihez nem is volt sok közünk,
s döntötték lelkünk szörnyű búba,
mert rossz szövetséget kötünk.

Hiénák közt, elárvult nemzet,
megtűrtként éli életét.
Gyalázat szülte nekünk eztet,
egy hazug kor ítéletét.

Turulmadár kitépett szárnnyal,
nem képes szállni szabadon,
édes hazám szétszakítottak,
s folyton a kés van nyakadon.

Száz éves már e hazug rablás,
s a gyáva tolvaj ünnepel.
A szív fájdalma – nem marad más –
elégtételt népünk se lel.

A világ képes bűnben élni,
mely testvéreket szétszakít,
és nem tudunk sorsot cserélni,
mert igaz jog nem létezik!

Az árulókat megbűnhődtük,
s az igazak ma is rabok,
és elnyomás van ősi földön,
és fogynak csak a magyarok.

Mint elhagyott szép, büszke várat,
amit repkény, bozót benő,
úgy ül nyakunkon a gyalázat,
s kifut lelkünkből az erő!

Száz éves gyászban, feketében,
lehajtott fejjel lépkedünk.
Ébredni kéne drága népem,
hősök voltunk, mi lett velünk?

Másokra szállt az ősi jussunk,
rabok vagyunk, nem szabadok!
Ha akarják, hogy szertefussunk,
én akkor is itt maradok!

Őrzöm hazám még élő részét,
vigyázom, az még meglegyen,
az emberiség alja többé
velünk ilyet nehogy tegyen!

Aranyosi Ervin © 2020-06-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
24

By

Aranyosi Ervin: Ha madár volnék

Category: Állatok, természet, Madarak Tags: , , , , , , , , , Leave a Comment

Fotó: Balog Lajos – Kékbegy

Aranyosi Ervin: Ha madár volnék

Az ablakom alatt a madarak dalolnak,
apró kis torkokból víg dallamok szólnak.
Büszkén magasztalják az élő világot,
mely a csodát adja, s általuk is áldott.
A pici szívükben ott él a Jó Isten,
bennük szeretet van, semmi gonosz nincsen.
Könnyedek, vidámak, egyszerűek, szépek,
hajnalban vigadó, röpke szárnyas népek.

Néha úgy szeretnék én is madár lenni,
a földi gondokon felülemelkedni.
Élvezni a létet, s nem törődni mással,
se a tegnapokkal, sem az elmúlással.
Könnyed szárnyalással élni szabadságom,
csupán fészkem lenne, sose lenne másom.
Ám ha párt találnék, úgy lenne értelme,
hiszen minden napom szeretetben telne.

Hej, ha madár volnék, nem törődnék mással,
beélném ennyivel, élni akarással!
Csak a mának élnék, egyre csak dalolnék,
világomnak boldog teremtője volnék.
Fütyülném dalomat a szép szerelemről,
Isten jóságáról, igaz kegyelemről.
Hálás szívem folyton igazat dalolna,
dalomból szeretet, és szabadság szólna.

Mindenem meglenne, eledelem, fészkem,
mában megteremtett, holnapi reményem.
Sosem őrizgetnék haragot szívemben,
csupa csodás álom ébredhetne bennem.
Tisztelném a világ többi teremtményét,
erre építhetném holnapom reményét.
Minden nap dicsérném az élő világot,
mely az én dalomtól lenne szebb és áldott!

Aranyosi Ervin © 2020-05-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
18

By

Aranyosi Ervin: Hogyan tovább?

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , 1 Comment

Aranyosi Ervin: Hogyan tovább?

Civilizációnk rút végéhez értünk?
Nem lettünk bölcsebbek, semmihez sem értünk!
Szakadék szélére vezetett az utunk,
tömeg jön mögöttünk, s repülni nem tudunk!
Lélektelen lények lépnek majd helyünkbe,
vagy chipet ültetnek bús birka fejünkbe,
ne kelljen megélnünk folyton félt halálunk,
hogy lélektelen lénnyé, robotokká váljunk!

Kihal a szeretet? Ez az ember sorsa?
Elfogy a szívünkből a szeretet morzsa?
A tudomány győz le – amit kitalálunk –
s életen át várjuk rettegett halálunk?
Mi lesz a lelkünkkel, ami emberré tesz?
Kell-e még a szívünk, ami együttérez?
Kiszabadulunk-e elménk börtönéből,
vagy elmenekülünk népünk örökéből?

Becsapva, megosztva, szerte-széjjelszórva,
otthonunkba zárva, lelkünkbe tiporva
éljük napjainkat, telve félelemmel,
s lázadni a lelkünk nem tud? Élni sem mer?
Megvezetett világ alszik otthonában,
megszokott életét nem leli a mában,
de vajon lesz-e még ebből feltámadás?
Vagy ez lesz a végső, teljes filmszakadás?

Létezik-e benned elég kíváncsiság,
a színfalak mögött, milyen is a világ?
Hagyjuk-e magunkat vágóhídra vinni,
vagy képesek leszünk önmagunkban hinni?
Teszed, amit fentről tereád kiszabnak,
s élvezed a bűzét a mocskos iszapnak?
Vagy a felszínre mész, tiszta levegőért,
s teszel néhány lépést egy élhető jövőért?

Semmi nem lesz olyan, amilyen volt eddig,
holnap rabságunkat végleg bejelentik,
technika béklyója kerül a karunkra,
s nem találunk többé élő önmagunkra!
Tiéd a választás: – Csendben tűrni, várni!
Vagy sarkunkra állva magunkért kiállni,
hogy az utódaink élhessenek szépen,
s maradjon világunk az ember kezében!

Aranyosi Ervin © 2020-05-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
12

By

Aranyosi Ervin: Szeretném, hogy…

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , 1 Comment


Aranyosi Ervin: Szeretném, hogy…

Szeretném, hogy szebben élj,
de nem elég a szenvedély,
nem elég vágyni, ami jár,
tanulni kéne adni már!
Tenni a dolgunk. Jobb legyen!
Ne üljünk fenn a gond-hegyen,
változtassunk, amin lehet,
ne lógasd hát dolgos kezed!

Építsd fel új világodat,
váltsd csak valóra álmodat,
és tűzz ki célt, mert élni szép!
Legyen előtted tiszta kép!
Én szeretném, ha ébrednél,
s többre is vágyom én ennél,
szeretném felnyitni szemed,
hogy jelened hová vezet!

Mert itt egy nagy elágazás,
az egyik út a változás,
a másik csak pokolra visz,
de aki szebb világban hisz,
felvállalja, hogy tenni kell,
az utat járva, menni kell,
keresni a miérteket,
s megérteni az életet!

Megtudni mi végből vagyunk,
az utókorra mit hagyunk?
Értelmet nyer-e életünk,
gazdagabb lesz a lét velünk?
Csipegetünk szét szórt magot,
amit a lét elénk rakott,
vagy keressük az igazat,
vagy a világ hazug marad.

Én szeretném, hogy jobb legyen,
hogy a lét boldoggá tegyen!
Ne gépek éljék életem,
ne egy terv történjen velem!
Az legyen, amit  akarok,
igazak legyünk, s szabadok!
Élhessünk valós életet,
mit megszépít a képzelet!

Aranyosi Ervin © 2020-05-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
9

By

Aranyosi Ervin: Hadd gyújtsak fényt

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: , , , , , , , , , , , , Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Hadd gyújtsak fényt

Lesétált a Nap az égről,
a Hold pedig csavarog!
Kislámpámat meggyújtottam,
sötétben nem maradok.

Nem egyszerű bizony annak,
ki nem érez, ki nem lát,
ragadozók járnak erre,
veszélyes hely a világ!

Lámpást gyújtok a szívembe,
úgy hívják, hogy szeretet.
A fényével beragyogok
ma még alvó szíveket.

Hiszem, már nincs mitől félni,
ha a magány menekül,
felbátorodik a lélek,
mikor nincs már egyedül.

Árva lelkek, fényre várnak,
lámpát gyújtok hát nekik,
a lepkék is ide szállnak,
hiszen a fényt szeretik.

Hadd gyújtsak fényt a szívedben,
engedd éledni a fényt!
Éljünk végre szeretetben,
s adjunk másoknak reményt!

Aranyosi Ervin © 2020-05-09
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

« Older Posts