Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Kezet nyújtva


Aranyosi Ervin: Kezet nyújtva

Kezemet nyújtottam,
s te is a tiédet,
bárcsak erről szólna
ez a földi élet!
Egymást megsegítve,
értőn támogatva,
az akadályokat
magunk mögött hagyva.

Amit már elhagytunk,
nem nyomhatja lelkünk,
végre teret nyertünk,
jöjj hát, ünnepeljünk!
Majd nyújtsuk kezünket,
segítően másnak,
kell a jóakarat,
a lézengő világnak!

Aranyosi Ervin © 2024-02-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Örök szerelem

A Facebookon talált kép ihlette vers

Aranyosi Ervin: Örök szerelem

Nem érdekel minket,
hogy milyen a világ,
ha nem halunk bele,
nem tud hatni miránk!
Mikor megtaláljuk,
hogy mi a fontosabb,
akkor a szívünk már
nem fáj olyan sokat.

Ha van kit szeressünk,
más nem is érdekel,
csak együtt lehessünk,
s a szív-szívre felel.
Minden szebbnek látszik,
ha párom átölel,
lelkében, a lelkem,
szép megnyugvásra lel.

Sokkal szebbnek látszik
egymástól a világ,
kevesebb a bánat,
szívet bántó szilánk!
Közös álmainkért
élünk, vagyunk, teszünk,
tanulunk egymástól,
teljesebbé leszünk.

Ami egyikünkből
valahol hiányzik,
azt hozzáteheti
könnyedén a másik.
Így lesz a két félből,
egy teljesen egész,
hétköznapok gondja
többé fel nem emészt!

Ha kell, elbújunk
egy érző ölelésben,
válaszokra lelünk
a párunk szívében.
Így lesz a világ is
szerethető, kerek.
Boldog a mi szívünk,
hisz örökké szeret!

Aranyosi Ervin © 2024-02-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szíveden át láthatsz


Aranyosi Ervin: Szíveden át láthatsz

Szíveden keresztül
tudsz csak tisztán látni.
Merj igazán élni,
a tudást használni!
Engedd önmagadba
a szeretet fényét,
tiszteld a világod
minden egyes lényét!

Ne hagyd az elmédnek,
hogy uraljon téged,
kapcsold ki, halkítsd le
a fecsegő gépet!
Hallgass a szívedre,
tiszta fény szavára,
önnön belső fényed
vetítsd a világra!

Tudod, ami bent van,
az lesz odakint is,
a fényes gondolat
világodba szint visz.
Ha majd ezt a bolygót
fényünk beragyogja,
nem marad az ember,
sötét árnyak foglya!

A szíveddel láthatsz,
tiszta szeretettel!
Mit is kezdesz ezzel,
a furcsa üzenettel?
Vajon mire vársz még,
hogy megnyisd szívedet?
Hogyan tudnék utat
mutatni teneked?

Aranyosi Ervin © 2024-02-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szép álmot láttam


Aranyosi Ervin: Szép álmot láttam

Szép álmot láttam,
Szép álmot láttam,
élhettünk együtt
egy boldog világban.
Élhettünk együtt,
egymásért, jobban,
nem hazugságban
nem is titokban.

Szép álmot láttam,
már felébredtem,
utamat tőle,
más felé vettem!
Mutatnám néked,
merre az élet,
ha te is ébredsz,
rávisz majd téged!

Utat mutatnék,
jó helyre vinne,
aki bejárná,
az életben hinne,
szeretet adná
az alapot hozzá,
lélekben tán te is
jobbá változnál.

Szép álmot láttam,
Szép álmot láttam,
szeretném élni,
valóra váltan!
Boldoggá válva,
boldoggá tenni,
szeretve élni
és szeretve lenni!

Aranyosi Ervin © 2024-02-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Meg kéne békélned


Aranyosi Ervin: Meg kéne békélned

Meg kéne békélned a hazudott halállal!
Ki elhitette véled, becsapott, s ez rávall!
Hisz nem tudna uralni, az élő igazsággal,
egy vagy a mindenséggel, a teremtett világgal!

A halál csak átjáró, egy sokkal tisztább létbe,
hol rokon lelkek jönnek, kedvesen elédbe,
hol fény van, boldog élet és mennyei béke,
de neked dolgod van, még ne lépj a fénybe!

Ez egy börtönbolygó, vezekelni jöttél,
és hogy jobbá tegyed, szerződést kötöttél!
Tanulsz, tanítanak mások, mit kell tenned,
leszületésedkor ott a szikra benned.

Meg kéne békülnöd, s szeretetben élned,
s akkor a haláltól nem lesz okod félned!
Ha majd időd lejár, átléphetsz a fénybe,
levetve a testet, csak fénylényként élve!

Aranyosi Ervin © 2024-02-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Dalold ki magadból!


Aranyosi Ervin: Dalold ki magadból!

Mikor úgy érzed, minden elveszett,
mikor nem leled életkedvedet,
e dal majd akkor fog találni rád,
amikor ott kívül nyomasztó a világ!

Mikor úgy érzed, nincsen már tovább,
mikor kihalnak az éltető csodák,
e dal majd akkor szép szívedhez ér,
talán e daltól megpezsdül a vér!

Refrén:
Hát énekelj!
Életre kelj!
Kell, hogy mást is érdekelj!
Ha szól a szív,
szeretni hív,
a dalban izzó fényre lelj!
Hát énekelj!
Kérlek felelj,
A daltól új életre kelj!

Amikor érzed, hogy újra van remény,
amikor lelked átjárja a fény,
Amikor élő hited újra rád talál,
akkor a lelked száll, mint a madár!

Refrén:
Hát énekelj!
Életre kelj!
Kell, hogy mást is érdekelj!
Ha szól a szív,
szeretni hív,
a dalban izzó fényre lelj!
Hát énekelj!
Kérlek felelj,
A daltól új életre kelj!

Aranyosi Ervin © 2024-02-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Vigadás


Aranyosi Ervin: Vigadás

Azt hiszed borongok,
akár a bolondok?
Jókedvről lemondok?
Nincs az a bolond ok!

Bezárom lelkemet,
nem vigad, nem nevet,
rossz kedvem eltemet?
Így látsz te engemet?

Azért sem búsulok,
bánaton túljutok,
vígsághoz fordulok,
kacagok, vidulok!

Kövesd hát példámat,
élem a szép mámat,
a jókedv énrám hat,
s mindenből szép válhat!

Szeressünk, nevessünk,
boldogok lehessünk,
rosszkedvet temessünk,
víg legyen a kedvünk!

Mosolyom rád adom,
tűnjön a fájdalom,
hadd hasson rád dalom,
azt is bevállalom!

Küldöm hát levelem,
légy vidám te velem,
lelkedet nevelem,
az élet szerelem!

Nevess hát vidáman,
járj-kelj a világban,
az ajtót kitártam,
merj élni, csak bátran!

Aranyosi Ervin © 2024-01-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A kor sötétje elvakít


Aranyosi Ervin: A kor sötétje elvakít

A kor sötétje elvakít
és bontogatja szirmait
az árnyék színű, torz virág,
s halódik tőle a világ!
A sötétség fejünkre nőtt,
hazugság szőtt ránk szemfedőt ,
mitől az emberek vakok!
Úgy érzem egymagam vagyok!

Mért hagyod drága Istenem?
Tudom, te is szenvedsz velem!
A sötét oldal már ural,
s etet hazug szavaival.
Hová tűnt el a tiszta fény,
a jóra már nincs is remény?
Kihűlt a lét, lám megfagyott,
a jó szóért, bántást kapok.

A sötétség a mélybe húz,
s hiába, ebből sem tanulsz!
Hagyod elveszni lelkedet,
mert utadon a pénz vezet.
Isten fia alig akad,
hagyod, hogy írják sorsodat,
Judások adják el neked,
a lélekölő mérgeket!

Ha olykor mégis szembe szállsz,
csak kihűlt szíveket találsz,
halott virágot öntözöl,
sötétség árnya égre tör!
Győz a fekete mágia,
szenved tőle Isten fia,
a fényt nehéz mutatnia,
a kiutat kutatnia.

Úgy látom, minden elveszett,
nincs emberség, nincs szeretet,
felfalták sátánfajzatok,
sosem jön el, kit vártatok!
A jövőben nincsen helyünk,
légüres térben lépkedünk,
csak a szakadék széle vár,
s nem ragyog Isten fénye már?

Mélység, sötétség hívogat,
ne fájjon hát a szív sokat,
jöjjön a végső zuhanás,
mindent eltüntető varázs!
Hisz ennél lejjebb nem lehet,
megélni ezt az életet,
nincsen ránk szükség már tovább,
nincsen, kivel tegyünk csodát.

De akkor minek volt e lét,
ha megoldást nem tett eléd,
meg kell találnunk, úgy hiszem,
ezt súgja egyre bús szívem!
Mert nem lehet, hogy elvegyék,
a holnapunk ígéretét!
Mert feladnunk, azt nem szabad,
a szép filmünk el nem szakad!

Van még hitünk? Kell, hogy legyen,
s kell az, hogy boldoggá tegyen,
hisz kell, hogy legyen még remény,
legyen sorsunk bármily kemény!
Mert jönni fog, mert jönni kell,
egy jövőt hozó égi jel,
mely ráébreszt embereket,
hogy egy út van: A szeretet!

Legyél hát te is ébredő,
egy szebb világot éltető,
azt valósággá álmodó,
lelkek oltárán áldozó!
A kor sötétje múljon el,
az éj elmúlt, ébredni kell,
álmodni, élni szabadon,
csak te segíthetsz magadon!

Ha milliárdnyin ébredünk,
gazdagabb lesz a lét velünk,
ha szeretni megtanulunk,
fénylő lesz az életutunk!
Meggyógyul végre a világ,
nem a pokol fog hatni ránk!
Értelmet nyer az életünk,
valóban emberré leszünk!

Aranyosi Ervin © 2024-01-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Valóra váltás


Aranyosi Ervin: Valóra váltás

Egy álmodott világot adnék neked tovább,
varázsold valósággá, és éld meg a csodád!
Teremts a képzelettel, hagyd hatni vágyaid!
Csodáld a két szemeddel, amely parányt nagyít!

Nem létezőből így lesz, megtapasztalható,
pont ugyanúgy teremthetsz, mint a Mindenható!
Hiszen belőle jöttél, élőn vagy gyermeke,
mert ő, teremtő fénnyel, lelket töltött tele!

Tanuld meg jól használni, a benned élő fényt,
szeretet erejével emelni minden lényt!
Tanulj meg szívből adni, és gazdaggá leszel,
nem az teremt világot, ki másoktól vesz el!

Tanulj meg jól szeretni, hisz nem olyan nehéz,
bár olykor akadályoz a bölcsnek mondott ész!
Szíveddel kéne látnod, érzéssel másokat,
és jobbá kéne tenned, feldúlt világodat!

Álmodni szebb világot, másnak mutatva meg,
hogy élni itt, e földön, békésen is lehet!
Nem harc, verseny az élet, ne küzdj hát ellenem,
ha szeretni vagy képes, gazdagodhatsz velem!

Örömöt hozz a mába, jó kedvet, légy vidám!
Én úgy mosolygok másra, hogy jó lesz nézni rám!
Hát kérlek, mosolyban fürdesd meg arcodat!
Ne folytasd mások ellen, szélmalom harcodat!

Álmodj egy szebb világot, s az valóság lehet,
amit a földi ember, szívvel jobbá szeret!
Egyek vagyunk a létben, s ha erre rájövünk,
majd mind egymás szívébe, szeretve költözünk!

Aranyosi Ervin © 2024-01-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Gondolatok a Magyar Kultúra Napján


Aranyosi Ervin: Gondolatok a Magyar Kultúra Napján

Mit is jelent nekünk a magyar kultúra,
mennybe vivő lépcsőt, az anyagon túlra!
Lelket felemelő, a világot értő,
érzést kifejező, múltba visszanéző!

Szép hagyományt ápol, s egy népet tart össze,
hogy a szívünket a jó érzés fürössze!
Amely megtiszteli elment őseinket,
tartást adva épít, egymáshoz köt minket!

Hétköznapjainkból ünnepet csinálunk,
kivetítjük szépen mindennapi vágyunk.
Bennünk megjelenő érzést kifejezve,
megfestve, dalolva, papírra jegyezve!

Maradandót adni, utánunk jövőknek,
akik aztán álmot, példánk után szőnek.
Múltunk stafétáját méltón tovább adjuk,
magyarként megélve, népként fennmaradjunk!

A magyar kultúrát meg kell hát őriznünk,
védeni, ápolni, legyen a mi tisztünk!
Nemzetünk csak így tud élőn fennmaradni,
utókor kezébe jövőképet adni!

Aranyosi Ervin © 2024-01-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva