Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Légy, aki megóvja a Földet!

Aranyosi Ervin: Légy, aki megóvja a Földet!

Nézz körül, bámuld az élővilágot,
erdő és rét képe vonzza szemed,
jó neked az, ha a szépséget látod,
táncol az élet egésze veled!

Majd, ha az álmaid valóra váltod,
akkor lesz igazán szebb a világ!
Természet kincseit megóvva várod,
miattad nyíljon ki minden virág!

Refrén:
Légy, aki óvja, vigyázza a Földet,
tisztán tartja a folyók vizét.
hagyja virulni az élőt, a zöldet,
légy ki a szemetét nem szórja szét!

Aranyosi Ervin © 2022-12-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Torokcsakra

A Mandala színeit Aranyosi Éva adta hozzá: – Torokcsakra

Aranyosi Ervin: Torokcsakra

Éter elemhez kapcsolódom, égkék e csakra színe,
az ő száma a tizenhat, és jobbá kell tennie!
Ez a szellemi síkhoz áll jóval inkább közelebb,
egészség szolgálatában, megőrzőként jót tehet!
Tőle függ a nyirokrendszer, és az önkifejezés,
másokkal a megértetés, mert csak tudni, az kevés.
Leleményes, képzeletdús, találékony is lehetsz,
segít tudni a világról, hogy azt mi kell, felfedezd!
Fontos hát, hogy más is értse, gondolatod, szavaid,
ha kimondod, szabaddá tesz, láncoktól megszabadít!
Lényeges a megértésben, te is megérts másokat,
a gondolat áramlásban, megtisztítva támogat!

Aranyosi Ervin © 2024-07-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A szabadság látszata

Aranyosi Ervin: A szabadság látszata

A szabadság látszata az,
ami téged fogva tart,
s oly régóta, hogy nem érzed,
hogy mélyen húsodba mart!
Hazugsággal kényeztetnek,
s kicsiket rúgva beléd,
s csábításként a kényelmet,
munkádért teszik eléd.
Míg a hatalmat szolgálod,
a gépezet része vagy,
helyed félted, vagy halálod,
és látod, más sem szabad!

Júdáspénzen megvett lelked,
nyugalomra éhezik,
s elhiszed a hatalomnak,
hogy jósága létezik.
Gazdagabb vagy, mint azt hinnéd,
s a más pénze kell neked?
Butítanak, megaláznak,
ellopják a lelkedet!
Nem ismered a világod,
megvezetett része vagy,
s annak örülsz, ha nem bántnak,
bár a szíved jégbe fagy.

Tudod-e mi a szabadság?
Nem tanítják meg neked!
Érzésekre hatva, tudják
vezetni az életed!
Fontos döntést sosem hozhatsz,
más dönt a fejed felett,
s azt hiszed, van választásod,
de minden eldöntetett!
Tudod, ha mind-mind felállnánk,
s kimondanánk, itt elég!
Fejvesztetten menekülne
az uraló csőcselék.

Azt hiszed hát, hogy szabad vagy,
mert tágas a ketreced,
úgy élsz, ahogy azt elvárják,
így ural hitrendszered!
Azt hiszed, hogy a Jóisten
ilyen sorsot írt neked?
Életen át robotolva,
másért éld az életed?
Mindig egyre többre vágynál,
s ez a világ már tiéd,
azt tanítják, szerzésről szól,
mindvégig a földi lét!

Ébredj végre, kezdj el látni!
Nézz a világon körül!
Mi az, ami boldoggá tesz,
aminek szíved örül?
Mit viszel a léten túlra,
mik lesznek a kincseid?
A megélt tapasztalások,
és kedves emlékeid!
Ami anyag, nem a tiéd,
távozáskor itt marad,
akkor jössz rá, hogy fogoly volt
közben a lét-madarad.

Aranyosi Ervin © 2024-07-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kényszerből inkább nem!

Aranyosi Ervin: Kényszerből inkább nem!

Valamit már írni kéne,
olyan üres ez a lap!
Szótlanság a költő réme,
ha nem jön a gondolat…
Ám nem szabad erőltetni,
ne legyen csak fecsegés!
Ne legyen csak fránya szólam,
miben a szellem kevés.

Csak azért meg minek írni,
hogy megteljen a papír,
minek a múzsához sírni,
hátha épp most dalra bír!
Kényszerből nem jön az ihlet,
a jó rím is elmarad,
repülésre bírni itt lent,
az elpusztult madarat.

Egyszerűbb hát firkálgatni,
rajzzal teljen az a lap,
fáradt elmét megnyugtatni,
a világ, így is halad.
Hogy írhatnék olykor csendet,
békéset és figyelőt,
a lelkemben téve rendet,
valami szép mű előtt!

Amikor nincs okom írni,
jobb, ha inkább pihenek,
s hagyom játszani az elmém,
legyen szabad, kisgyerek.
Aztán, mikor úgy alakul,
megtelik a papiros,
színes szavak sorjáznak majd,
lesz kék, sárga, meg piros…

Aranyosi Ervin © 2024.06.28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mikrokozmosz

Aranyosi Ervin: Mikrokozmosz

Apró üveggolyó, a világnak tükre,
a megmérhetetlent cseppbe összegyűjtve.
Benne lehet minden, ami csak létezik,
amik a végtelent, láthatóvá teszik.
Pontos másolata a nagyobb egésznek,
mit láthatsz gonosznak, vagy csodásnak, szépnek.

Apró üveggolyó, a világnak mása,
benne lüktet szívünk összes dobbanása.
Benne minden érzés, alkotó gondolat,
s benne, a rettegés okoz csak gondokat.
Milyen jó is lenne hát átválogatni,
a bántót, a sértőt, mind-mind tűzre rakni!

Apró üveggolyó, pont ilyen a lelkünk,
ezért kéne reá még jobban figyelnünk!
Hiszen, mi benne van, kívül tükröződik,
az áramlik felénk a végső időkig!
Az üveggolyónkban rendet kéne tenni,
így tudna világunk, tőlünk jobbá lenni!

Aranyosi Ervin © 2024-06-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Békét akarunk!

By

Aranyosi Ervin: Életfa

Aranyosi Éva színeivel

Aranyosi Ervin: Életfa

Az életfa szimbóluma élő hidat képez,
hogy a földi birodalom eljusson az éghez!
Világokat kapcsol össze, körforgást jelképez,
hogy az élet forrásából földi létbe léphetsz.
Körforgásba visszatérünk és részt veszünk benne,
nélkülünk a világ, bizony, hogy szegényebb lenne!
Gyökereink mélyből jövő anyaggal táplálnak,
így merítünk bölcsességet, mik javunkra válnak.
Ágaink az égbolt felé törekednek egyre,
tudást és a túlvilági létet gyúrva egybe.

Családfa, az életfája, igen terebélyes,
őseinket, rokonokat felmutatni képes.
Azokat, kik kellettek, hogy mi élővé váljunk,
akik nekünk formálták meg az élő világunk.
A családfa elágazó, s gyökerekre épült,
akiknek a keze nyomán ez a világ szépült.
Növekedés és az erő benne lüktet élőn,
megújulást, ismétlődést, életet ígérőn.
Hisz a lelkünk halhatatlan, vissza-visszatérünk,
részt veszünk a körforgásban, jövünk, megyünk, élünk!

Az életfa szimbólum, az örök élet része,
nyomot hagyunk, örökség lesz a világ egésze!
Bár a test elhasználódik, s elhagyja a lélek,
de a tanult élet-csodák mind lelkünkben élnek.
Újra jövünk, s újat hozunk, szeretet szívünkben,
s osztozhat a világunk, velünk az örömünkben.
Pihenés és harmónia szívünkben virágzik,
békességet hoz a földnek, lelkünk erre vágyik!
Ellentétek: Fent és a lent, kívül-belül minden,
fény-sötétség, ész és a szív osztozik e kincsen!

Aranyosi Ervin © 2024-06-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Dal a békéért – előadás (videó)

Aranyosi Ervin: Dal a békéért

Sóhaj száll az égre,
a földre vér csorog.
A szívünkbe marnak
háborús műsorok.

Ukrán anyák sírnak
a koporsók felett.
Orosz anyák jussa
a gyilkos döbbenet!

Refrén 1.:
Egy meggyötört világot
emeljünk végre fel,
Hol milliárdnyi ember,
békéjére lel!
Egymással háborúzzon
csak a gazdag világ,
hagyják ki belőle
Isten összes fiát!

Nem kell a világnak
egy harmadik háború,
szemünkről múljon hályog,
tűnjön el a ború!

Isteni szép világunk
árassza el a fény!
Költözzön szívünkbe,
az éltető remény!

Refrén2.:
Hisz mind békére vágyunk,
holnapról álmodunk,
boldog lesz fiunk, lányunk,
közös lesz szép utunk!
Eltűnik minden fegyver,
élünk, ahogy lehet,
s boldog lesz minden ember,
ha a béke elérkezett!

A Tévén ontott képek,
átmossák az agyad,
megfélemlítve nézed
és meghúzod magad!

Tudom, békére vágynál,
miként a nagyvilág,
hírek markolják szíved,
akarnak hatni rád!

Refrén 3.:
Mi mind békére vágyunk,
az életben hiszünk,
emberi tisztasággal
töltsük érző szívünk!
Emeljük fel a hangunk,
mert nekünk béke kell,
embernek kell maradnunk,
s egy szebb jövő jön el!

Aranyosi Ervin © 2024-06-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Napfonat (köldök) csakra

A Mandala színeit Aranyosi Éva adta hozzá: – Napfonat csakra

Aranyosi Ervin: Napfonat (köldök) csakra

Tűz elemhez kapcsolódom, sárga e csakra színe,
tíz a száma, köldök felett két ujjnyira van helye.
Önmagunkról szól e csakra: önbecsülés, öntudat,
önvédelem, önismeret, ami befelé mutat.
Egy amolyan belső központ, mely adhat stabilitást,
ennek egyensúlya adja, hogy közelítsünk meg mást.
Saját helyünk a világban, másokkal a kapcsolat,
hatalomvágy nem ural, mert megbecsülünk másokat.
Egészséges öntudattal bátrak, nyitottak vagyunk,
tenni tudunk a világért, kreatívan alkotunk!
Légy hát jóban önmagaddal, nevess, tanulj, légy magad!
félelmeid dobd a tűzre, s léted legyen feladat!

Aranyosi Ervin © 2024.06.09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Álom a szeretetről

Aranyosi Ervin: Álom a szeretetről

Volt egy szép álmom,
álmodtam én,
szebbé varázsolt
mindent a fény!
Szeretet fénye
szállt énreám,
tükröznöm kéne,
biztatott anyám!

Volt egy szép álmom,
s átéltem én,
amit kiküldtem,
elindult felém!
Szeretet fénye
kezdett hatni ránk,
általunk jobb lett
az egész nagy világ!

Refrén:
Bár szeretne minden ember,
dacolva a félelemmel,
egymásnak szívébe látnánk,
mind-mind jó emberré válnánk!
Bár szeretne minden lélek,
s értené, amit beszélek,
a szeretetünk felemelne,
s az ember boldogságra lelne!

Volt egy szép álmom,
valóra vált,
szeretet-fényem,
mást megtalált!
Mind visszakaptam,
s adtam tovább,
s megéltem végre,
a földi szép csodát!

Refrén:
Bár szeretne minden ember,
dacolva a félelemmel,
egymásnak szívébe látnánk,
mind-mind jó emberré válnánk!
Bár szeretne minden lélek,
s értené, amit beszélek,
a szeretetünk felemelne,
s az ember boldogságra lelne!

Szeretet fénye
kezdj el hatni ránk,
általunk jobb lesz
az egész nagy világ!

Aranyosi Ervin © 2024.06.04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva