Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Ha szíved kitárod

Aranyosi Ervin: Ha szíved kitárod

Ha szíved kitárod,
kitárul határod,
a világ csodáit
befogadni vágyod.

Nagy helyet teremtve,
bánatot temetve,
hullsz az átölelő
örök végtelenbe.

Felszabadul lelked,
holnapod teremted,
jó érzések sora
épül egyre benned!

Ha megnyitod szíved,
örök békét hirdet,
meglátod magadban,
jó Atyád, az Istent!

Hited erejével,
semmi más nem ér fel,
s támogat Teremtőd,
felemel kezével!

Istened megsegít,
mert ő gyermekeit,
fényébe emeli
szeretete szerint.

Hát tárd ki a szíved,
sorsod vele írd meg,
adj többet magadból
a szeretteidnek!

Élvezd ki a létet,
hagyd el a sötétet,
lépj csak be a fénybe,
emeljen fel téged!

Aranyosi Ervin © 2026-05-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Magyar nyelv a kód

Aranyosi Ervin: Magyar nyelv a kód

Magyar nyelv a kód, a térkép,
a szó az ösvény, mely vezet,
benne ott az igaz érték,
mely naggyá tette nemzeted!
És hagyjuk mégis tönkretenni,
igaz, ehhez nincs is jogunk,
ha elvesztjük, az azt jelenti,
hogy csak makogni fogunk!

Óvnunk kéne ősi kincsünk,
s utódainknak adni át,
idegen nyelv ma a bilincsünk,
romba dönti e szép hazát.
De mi az árulókra bízzuk,
kalmárkodjanak csak vele,
lehet, később még visszasírjuk,
mert egy nemzet hal majd bele.

Most még, utolsó pillanatban,
az őrizői lehetünk,
egyben kell tartsuk, egy darabban,
amíg élünk és tehetünk!
A gépesített nagy világban,
e tudásnak nem lesz helye,
nem éghet el pokoli lángban,
hogy sötét erő elvegye!

Tanuljuk, s fejtsük meg e kódot,
ha elvész, mi is elveszünk,
hisz egy szebb világnak íródott,
mit képvisel még nemzetünk.
Ha a magyar még észbe kapna,
s magának sorsot írna még,
az ősi nemzet fennmaradna,
s jussunk lenne a büszkeség!

Aranyosi Ervin © 2026-05-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kiköltöznék…

Aranyosi Ervin: Kiköltöznék…

Kiköltöznék a világból,
ki az élő természetbe,
mert itt szenved csak a lélek,
s mint motolla jár az elme.
Kiutat keres a mából,
s a holnapban nem találja,
múltban meg nem képes élni,
az az életnek halála.

Technikára, tudományra,
hazugságra épül minden,
s az az élet zsákutcája,
ahonnan már kiút sincsen.
Politika, kamat, hitel,
műanyag és egyéb mérgek,
alakítják a világot,
amiből már rég nem kérek.

Pénzre épült ez a világ,
s lassan kihúzzák alólunk,
digitális rabszolgaként
élünk, s mégsem morgolódunk.
Hazugsággal tömik fejünk,
mely ellen a lelkem lázad,
legyilkolják nemzetünket,
elveszejtik szép hazánkat.

Alvók között ébren lenni,
s mögé látni a dolgoknak
fáj, mert lassan nincs mit tenni,
az a kérdés, lesz-e holnap?
Úgy elmennék remetének,
tán az erdő befogadna,
a még élő szép természet,
lelkemnek is reményt adna.

Erdő mellett, falu szélén
még élhetném a világom,
tán még engedné az élet,
hogy legyen kis szabadságom.
Megnyugodhatna a lelkem,
napközben elbogarásznék,
erdő mélyén élő csendben,
önmagamra rátalálnék!

Aranyosi Ervin © 2026-04-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Légy újra az!

Aranyosi Ervin: Légy újra az!

Amikor úgy érzed, hogy ennyi volt a lét,
mikor a lélek már csak hálni jár beléd,
mikor a percek súlya nyomja válladat,
amikor ritkaság az öröm-pillanat.
Akkor állj csak meg, és csendesedj csak el,
hiszen a szíved él és még dobogni mer,
s ha visszanézel, fogódzót találsz,
talán az emlékekben újra élni vágysz.

Amikor úgy érzed, hogy semmid sem maradt,
mikor a világod melletted elszaladt,
amikor kútba hulltak kedves álmaid,
mikor az éj sötétje végleg elvakít!
Hát akkor tudnod kell, hogy ébredezni kell,
egy szebb világot itt fedezni fel,
a régmúltban találsz kapaszkodót,
de ne játszd tovább a panaszkodót!

Hát legyél újra az, ki egykor voltál,
aki egy értelmes célt végre újra szolgál,
aki a szívét képes megmutatni másnak,
és nem szolgája hamis elmúlásnak!

Amikor úgy érzed, hogy vár még rád az élet,
amikor megjelennek hívogató fények,
mikor az élet súlyát már ledobhatod,
s az élő reményt visszakaphatod!
Akkor állj csak meg és nyisd meg szívedet,
hiszen a világ ma is gazdagabb veled,
csak indulj el és járd be utadat,
amit megélsz lelkedben megmarad!

Hát legyél újra az, ki egykor voltál,
aki egy értelmes célt végre újra szolgál,
aki a szívét képes megmutatni másnak,
és nem szolgája hamis elmúlásnak!

Aranyosi Ervin © 2026-04-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A jók is elmennek…

Aranyosi Ervin: A jók is elmennek…

A jók is elmennek egyszer,
létsíkot cserélnek,
aztán lelkükben megnyugodva,
odaát tovább élnek!
Ha dolguk van, mert nem tanultak,
jönnek megint tudatlanul,
s talán az újabb életükben
lelkük szeretni megtanul.

Refrén:
Mert nincs más dolgunk:
Csak jól szeretni,
a világunkat jobbá tenni,
teremtésből részünk kivenni,
boldogulni, örömre lelni!
Együtt és egymásért élni,
a lélek húrjain zenélni!

A jók is elmennek egyszer,
s talán örülnünk kellene,
s talán kevésbé fájna lelkünk,
nem bántaná a gyászzene!
Mint ősi népek, ünnepelnénk,
hogy jó testvérünk hazatért,
és inkább hálás lenne lelkünk,
az értünk tett áldozatért.

Refrén:
Mert nincs más dolgunk:
Csak jól szeretni,
a világunkat jobbá tenni,
teremtésből részünk kivenni,
boldogulni, örömre lelni!
Együtt és egymásért élni,
a lélek húrjain zenélni!

A jók is elmennek egyszer,
s egy napon a sor ránk kerül,
s a túlvilágon élő ember,
majd újra lát, s velünk örül.
A körforgást megértjük végre,
tetteinkkel elszámolunk,
tisztán nézünk Isten szemébe,
s örökké élni van jogunk.

Refrén:
Mert nincs más dolgunk:
Csak jól szeretni,
a világunkat jobbá tenni,
teremtésből részünk kivenni,
boldogulni, örömre lelni!
Együtt és egymásért élni,
a lélek húrjain zenélni!

Aranyosi Ervin © 2026-03-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hogy tudnálak jól szeretni?

Aranyosi Ervin: Hogy tudnálak jól szeretni?

Hogy tudnálak jól szeretni?
Téged boldogabbá tenni?
Reggeltől estig ölelni,
benned örömömre lelni?

Szép szájadra csókot adni,
hibáid is elfogadni?
Szerethetőnek maradni,
esőben együtt szaladni?

Hogy tudnálak megismerni?
Forrásodból vizet merni?
Lelkedben hű társra lelni,
közös szívvel ritmust verni?

Hogyan tudnék álmodozni,
minden csillagot lehozni,
azt a lábad elé tenni,
fényes úton együtt menni?

Neked adnám a világot,
adnék erőt, biztonságot!
Mindent, mire szíved vágyott,
jövőt vonzó tiszta álmot!

Hogyan adjak boldogságot,
egy jobbá tett, szebb világot?
Jövőt, ami értelmet kap,
hadd lehessen szebb a holnap!

Taníts, kérlek jól szeretni,
minden napunk jobbá tenni!
Tiszta szívből mosolyogni,
ezer közös dalba fogni!

Hogyan tudnék többet adni,
örökké veled maradni?
Mindennap csak érted tenni,
vágyaid mind megismerni?

Tenyeremen hordanálak,
hisz senki sem jobb tenálad!
Mindig csodát tennél velem,
mert te vagy az én jobbik felem!

Neked adnám a figyelmem,
hisz oda kell rád figyelnem!
Nem lenne, mit irigyelnem,
ha a jót meglátnád bennem,
s élnénk örök szerelemben!

Aranyosi Ervin © 2014-03-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Talán azért…

Aranyosi Ervin: Talán azért…

Talán azért jöttem,
hogy hitet, reményt adjak,
szemeket felnyissak,
jó ember maradjak!
Hogy ne is törődjek
az árnyékvilággal,
inkább csak a fényből
kinövő virággal!

Talán azért lettem,
hogy utat mutassak,
jó szó erejével
más lelkekre hassak!
Kimondjam, leírjam,
mit elhinni nem mer,
hogy lássa világát
a megtévesztett ember.

Talán azért vagyok,
hogy hírnöke legyek
a szeretet fénynek,
melynek útján megyek.
Meggyújtsam másokban
a már kihűlt lángot,
s jobbá varázsoljam
a feldúlt világot!

Talán azért érzem,
hogy van feladatom,
hogy a napi munkám
abba nem hagyhatom,
mert a remény él még,
s van, aki hisz benne,
anélkül világunk
kopár, üres lenne.

Talán azért is kell
mást is felemelnem,
mert a jövő magja
itt csírázik bennem!
Ha én nem öntözöm,
elszárad és kihal.
Mi lesz így az ember
mesés álmaival?

Talán azért élek,
hogy ébresztgesselek,
magasba emelőd,
bátorítód legyek.
Megmutassam, szívvel
hogy kell jobbá válni,
s elhitessem azt,
hogy meg tudod csinálni!

Aranyosi Ervin © 2026-03-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ébredj fel rossz álmodból

Aranyosi Ervin: Ébredj fel rossz álmodból

Bár tudnád, bár értenéd,
nem élnéd a más életét!
Tudnád miről szól a lét,
szép szó szállna csak feléd!

Használnád a szívedet,
jobbá tennél, akit lehet,
álmot láthatna itt veled,
hol igaz szó ad ihletet!

Refrén:
Ébredj fel rossz álmodból,
éld a létet végre jól!
Tegyél végre magadért,
ne szolgaként kapd a bért!
Ébredj hát fel, légy magad,
képzelettől légy szabad!
Értsd meg léted lényegét,
s legyen tőled szebb a lét!

Légy önmagad, légy szabad,
bátorítsd a másikat,
ismerd csak meg önmagad,
légy az végre, aki vagy!

Irányítva álmodat,
szíved sem fájna sokat,
jobbá téve másokat,
átírnád világodat!

Refrén:
Ébredj fel rossz álmodból,
éld a létet végre jól!
Tegyél végre magadért,
ne szolgaként kapd a bért!
Ébredj hát fel, légy magad,
képzelettől légy szabad!
Értsd meg léted lényegét,
s legyen tőled szebb a lét!

Aranyosi Ervin © 2026-02-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Légy a fény

Aranyosi Ervin: Légy a fény

Sötét, komor világban élünk,
reszket a lelkünk, jövőnktől félünk.
Nem tudjuk ránk mikor talál,
az agyon rettegett halál!

Pedig amott, a túlvilágban,
ott is élet, és nem halál van!
Isteni részünk van odaát,
s éli a szeretet-csodát!

Ha képes lennél hinni benne,
hogy nincs okod a félelemre,
ha rólad szólhatna az élet,
ugyanígy élnéd az egészet?

Vagy világod jobbá szeretnéd,
a napjaidat szebbé tennéd,
s valóban csak azt tennéd mással,
mi örömmel tölt meg, boldogsággal?

Mi lenne, ha mától figyelmed,
azt mutatná, mi van tebenned?
Ha másokkal kedvesebb lennél,
s lelked szavára jól figyelnél.

Ha meglátnád a jót, a szépet,
s ráéreznél, hogy ez az élet,
több is lehet, mint egy rossz álom,
hogy okkal vagy itt e világon!

Vigyünk hát fényt az életünkbe,
legyünk végre a Napunk tükre,
ragyogjuk be a többi embert,
azt is, aki még élni nem mert!

Ha egy lelket fel tudsz emelni,
ha tőled tud örömre lelni,
már akkor nem éltél hiába,
küld hát ki fényed a világba!

Pár jó szó kell, az jó ajándék,
jónak lenni egyszerű játék,
csupán a jó szándék vezessen,
hogy szíved őszintén szeressen!

Légy hát a fény, itt a sötétben,
s engedd, hogy mást a fényed érjen,
s ha majd a világ felragyog,
elmondhasd: – Én a fény vagyok!

Aranyosi Ervin © 2026-01-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeretetté kéne válnunk

Aranyosi Ervin: Szeretetté kéne válnunk

Mind szeretni jöttünk ide,
mind szeretni tanulunk,
és bár egymást tanítgatjuk,
különböző az utunk.
Meg kéne tanulnunk adni
más szíveknek meleget,
felismerve, mikor adunk,
nem fogy el a szeretet!

Mindenki a jóra vágyik,
mégsem tudjuk, mi a jó!
Adni vágyunk, de a szívünk
olykor gyenge jeladó!
Nem el kéne vennünk mástól,
ne legyen cél a siker,
s nem elég csak jóra vágyni,
azért olykor tenni kell!

Letaposva, egymást bántva,
nem lesz boldog életünk,
megalázva, megvezetve,
szív nélkül, nem élhetünk!
Csak fösvénység a gazdagság,
ha nem szolgál célokat,
szeretetlen lelkek gyűjtik
a győztes babérokat.

Muszáj másnak megfelelni?
Erről szól csak életünk?
Mindig mások árnyékában,
a háttérben van helyünk?
Szabad akaratot kaptunk,
élnünk kéne hát vele,
nem uralhatnák a lelkünk,
így nem is halnánk bele!

Nem változik a világunk,
míg szeretni nem tudunk,
ha a szívünk önzőn dobban,
fénylőbb létbe nem jutunk!
Tanuljunk hát jól szeretni,
jobbá tenni életet,
hadd változzon a világunk,
s legyen teljessé veled!

Valójában egyek vagyunk,
az Egyetlen részei,
s az értelmét életünknek
meg kellene érteni!
Amikor a társad bántod,
vele rögtön magadat,
emberibbé kéne válnunk,
ez lenne a feladat!

Míg nem tudunk jól szeretni,
újra, s újra születünk,
s úgy érezzük, hogy a világ
jól kibabrált mivelünk.
Ne kívül keresd az okát,
vizsgáld inkább lelkedet,
mitől válnak szeretetté
körötted az emberek?

Jó szó, mosoly és kedvesség,
az bármikor adható,
kihűlt szív is felmelegszik,
attól elolvad a hó!
Megbocsájtás, lelki béke,
és megőrzött nyugalom
tehet jobbá kis világot,
s nem a világuralom.

Egyek vagyunk, ám megosztva,
ezt kellene csak meglásd,
szeretettel, jobbá válva
várni egy szebb folytatást!
Kicsiben kezd, szeresd jobbá
saját kis környezeted,
így formálod a világot,
így lehet jobb teveled!

Aranyosi Ervin © 2026-01-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva