Aranyosi Ervin: Nyissunk szeretet-iskolát!

Aranyosi Ervin: Nyissunk szeretet-iskolát!

Nyissunk egy szeretet-iskolát is végre!
Ráférne a tudás az emberiségre!
Szívünkön keresztül néznénk a világot,
s talán megbecsülnénk, amit szívünk látott!

Meg kéne tanulnunk magunkat szeretni,
amíg ezt nem tudjuk, nem működik semmi!
Hogyan tudna miránk szeretettel nézni,
ki a megbecsülést lelkünkben nem érzi?

Ha már magam által megszeretve vagyok,
hiszem, hogy a csodám belülről kiragyog,
s vonzza azt, ki szintén éhezik a jóra,
aki régen vágyna néhány kedves szóra.

Ültessünk szívünkbe szép szeretet magot,
példaképnek pedig vehetnénk a Napot,
ki meleg sugarát ránk egyformán szórja,
s kinek nincs előttünk titkolni valója.

Meg kell hát tanulnunk őszintén szeretni,
s ezzel világunkat boldogabbá tenni.
Nem őrizni titkot, hiszen az egy csapda,
mert mikor kiderül, már be vagyunk csapva!

A titok, az olyan takargatnivaló,
veszélyt rejt magában – egy trójai faló!
Érzéseket rombol, amikor kiderül,
s fájdalmat okozhat, s fáj a szív legbelül.

Ki kell hát mondanom, mindazt, amit érzek,
mikor boldog vagyok, vagy ha belül vérzek.
Meg kell osztanom a gondolatom mással,
bátran szembenézve a visszahatással.

Ha szeretsz valakit, tudd csak kifejezni,
részben, mert a szó tud örömöt szerezni,
másrészt tudathatod, ha valami bántott,
bánatot okozva öltött rossz kabátot.

Lássuk csak mi minden van a szeretetben,
minek is kellene, hogy az megjelenjen?
Gondoskodás, féltés, szíves érdeklődés,
kedveskedés, óvás, közösen tett lépés.

Együtt gondolkodás, mélységes tisztelet,
s jó az, ha valaki együttérez veled!
Támogatás, mikor elesettnek látod,
megosztani mással saját boldogságot.

Gyakran megölelni, ha kell együtt sírni,
közösen álmodni, életet megírni.
Adni tiszta szívből, hogy másnak is jusson,
hagyni, hogy a lélek fel, a mennybe fusson.

Figyelni, hallgatni, a szemébe nézni,
s ha kell néhány dolgot helyette intézni.
Meglátni a csodát, s örökké csodálni,
nyilt szívvel szeretve, jó baráttá válni.

Összefogva, együtt viselni a terhet,
adni időt, helyet, reá szánt figyelmet.
Elfogadni közben a másik hibáit,
kitalálni, vajon lelke mire vágyik?

Együtt szórakozni, közösen nevetni,
mutatni, hogy lehet vidámabbá lenni.
Közösen alkotni, együtt, célt kitűzve,
menedéket adni, hogy ne legyen űzve.

Olyan sok módja van a szív-szeretetnek,
tanítani kéne azt az embereknek.
Persze jó példával elöl kéne járni,
mutatva, hogy lehet szeretetté válni!

Mert mindenki szeret, ahogyan csak képes,
el szeretne jutni a mások szívéhez.
Kimutatni nehéz, pedig fontos lenne,
hiszen a szeretet boldogabbá tenne!

Aranyosi Ervin © 2019-03-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva