Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Nyár van

Aranyosi Ervin: Nyár van

Nyár van és nevet a Nap,
barnítanak a napsugarak.
Vízpartok hívnak, vár a világ,
engedd a jókedvet hatni rád!

Nyár van, hát nevet az ég,
dallamok szállnak most feléd!
Árad az élet, vár a világ,
éld meg az élet szebb oldalát!

Refrén:
Nevess a Nappal,
élvezd a percet,
légy újra gyermek,
légy újra gyermek!
Szárnyalj a széllel,
vidám zenével,
légy szabad lélek,
s dalold hogy: élek!

Nyár van, most nevetni kell,
ha van rá mód szeretni kell!
Csodás az élet, vár a világ,
örüljön neked mindaz, ki lát!

Refrén:
Nevess a Nappal,
élvezd a percet,
légy újra gyermek,
légy újra gyermek!
Szárnyalj a széllel,
vidám zenével,
légy szabad lélek,
s dalold hogy: élek!

Aranyosi Ervin © 2025-06-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mesélek magamról

Aranyosi Ervin: Mesélek magamról

Egyszer voltam, hol nem voltam,
inkább élőn, sem mint holtan!
Írtam én a verseim,
s bennük ritmus és a rím,
jó pajtásokként megfértek,
értő, jó szívekhez értek,
újabb holnapot reméltek.
Világomról így meséltek:

Októberi délutánon,
láttam meg a napvilágom.
Emberek közt, Angyalföldön,
ahol hagynak zsörtölődnöm,
ott, ahol lélek terem.
Hol mégis lélektelen
a sors, mi nekünk adatott.
Nem vagyunk más, csak adatok!

Ha ennél mégis többek lennénk,
nem csak múló, kósza emlék,
akkor mögöttünk nyom maradna,
s nem halnánk bele a pillanatba!
Hanem egyre tennénk a dolgunk,
ahelyett, hogy csak morgolódunk!
Megtalálnánk létünk okát,
mit is terveztünk odaát!

Szóval, csecsemőként születtem,
s nem volt különös semmi bennem,
munkáscsalád körében éltem,
éppúgy szerettem, éppúgy féltem,
ahogy korábban felmenőim.
A magyar oktatás emlőin,
szívtam magamba a tudásom,
és átlagos volt e tudásszomj.

Ha érdekelt a tananyag,
tanulni nem voltam hanyag,
de tanárfüggő volt a lelkem,
s csodát adott az anyanyelvem!
Ám, akkoron nem éltem véle,
bár készült néhány kis vers-féle,
de senkinek meg nem mutattam,
velük csak időmet múlattam!

Majd – Nagyszüleimnek is hála –
jártam az élet-iskolába,
ismerkedtem a szebb élettel,
az éltető természettel.
Nyáron, falun nevelkedtem,
s ott nőtt nagyra életkedvem,
mert várt rám mező és az erdő,
voltam egyedül tekergő.

De akadt is jó pár barátom,
s szívem örült, mikor látom,
a ház körül a sok jószágot,
s bennük a kedves jóságot.
Sosem akartak bántani,
talán csak jót tanítani,
hogy mások mellett jól megférjek,
és ne vezessen önző érdek!

Annyi élmény ért szívemhez,
eljuttatott a tisztelethez,
mit a sok élő iránt érzek,
amikor róluk is mesélek.
Erdő, mező, patak, folyó,
hol kisdiákként lenni jó,
hol szeretetet tanult lelkem,
emlékük ma is itt él bennem.

Állatorvos akartam lenni,
előbb csak gimnáziumba menni,
aztán tán vár az egyetem,
hogy állatorvossá tegyen!
Ám, szüleim szakmát akartak,
hát órástanoncnak bevarrtak!
Nem éreztem, hogy az vagyok,
elszúrtam a gyakorlatot.

Az egysíkú, monoton munkát
sosem szerettem, te is unnád!
S a méreteknek ketrecében,
vagy lötyögtem, vagy el se fértem!
Újítani, alkotni vágytam,
s totemoszlopot esztergáltam,
nem tengelyt, óra kereket.
Az őrületbe kergetett!

Így e szakmának búcsút mondtam,
s rohantam tovább izgatottan,
állattenyésztő diák lettem,
de ott is elvették a kedvem,
mert gyógyszergyárak halálgyára,
a kisegeret, kispatkányt várta,
s kellett a tengerimalac,
s a kérdés: – Jó úton haladsz?

Szakmám után lassan beértem,
az érettségi nem nagy érdem,
s anyám nagy vágya kergetett,
hogy mégis diplomás legyek.
Már állatorvos nem lehettem,
hát Kaposvárra jelentkeztem,
ahol végül lediplomáztam,
a Fősulit végig csináltam.

De ettől sem lett jobb énnekem,
nem lett fénylőbb az életem.
Azután szerelembe estem,
páromban csak a jót kerestem,
s nagy boldogan meg is találtam,
ezért aztán férjévé váltam.
Született fiúnk, gyerekünk,
akire büszkék lehetünk.

Boldogan, ám, szerényen éltünk,
de jó érzéseket cseréltünk.
Lettünk egymásnak támasza,
éreztük,lelkünk tért haza.
S lettünk boldogan lélektársak,
szeretni, élni kellett már csak!
Közös célt, közös álmot látni,
mindig egymás kedvében járni!

Aztán egy költő lettem én,
így folytatódott a mesém,
nem lettem gazdag, nagymenő,
csak jó lelkeket ismerő.
Verseim ismerik sokan,
s mikor lelkemben megfogan,
ahogy ezt is, eléd teszem,
lásd tükrében az életem!

Aranyosi Ervin © 2025-06-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szórd a fényed a világra

Aranyosi Ervin: Szórd a fényed a világra

Járd be utad szépen, csendben,
ez a dolgod életedben!
Élvezd ki az utazásod,
szebbítsd, jobbítsd a világod!

Add magadból a legjobbat,
s tanulj másoktól, kik jobbak!
Legyen boldogság a célod,
kerüld el a bús árnyékot!

Kezdj el élni kinn, a fényben,
melengetve, más szívében,
töltsd meg örömmel a percet,
adj értelmet életednek!

Váltsd valóra minden álmod,
bízz magadban, megcsinálod!
Élvezd utad, ez az élet,
s tudd, hogy nincsen végítélet!

Hisz a lét értelme ennyi:
Mindent jóvá lehet tenni!
Nem kell érte Mennybe menni,
csak már itt lenn jól szeretni!

Legyél boldog, ez a dolgod,
Teremtődnek fényét hordod,
s azok, akik körülvesznek,
megláthatják a fényt benned!

Csak ragyogj ki világodból,
adj másoknak önvalódból!
Tiszteld minden útitársad,
légy hasznára a világnak!

Taníts szívvel, szeretettel,
s légy, aki vagy, érző ember,
szórd a fényed egyre másra,
szórd a fényed a világra!

Aranyosi Ervin © 2025-05-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Jó szomszédság

Aranyosi Ervin: Jó szomszédság

Beköltöztem, s a szomszédban
már egy egér lakott!
Nem fog ez engem zavarni,
bár én macska vagyok!
Nem bántom őt, hagyom élni,
lehetünk barátok,
ne legyen ez rossz szomszédság,
olyan „török átok”!
Nem szólok az életébe,
ő is hagy majd élni.
Jól megleszünk és nem bántunk,
nem lesz mitől félni!

Aranyosi Ervin © 2025-05-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Van egy hely, hol fény terem…

Aranyosi Ervin: Van egy hely, hol fény terem…

Van egy hely, hol fény terem,
ahol a szív sohasem fáj,
hol pokol nem is létezik,
csak az égen a szivárvány.
Hol az összes ember boldog,
mert mind a mában él,
egymásért alkot szüntelen,
és nincsen baj, amitől fél.

Mindenki csak a jóban hisz,
és teszi dolgát boldogan,
a Földet óvja mindegyik,
s tudja, hogy minden érte van!
Értelmet nyert az életük,
mástól elvenni nincs okuk.
Az életet mind tisztelik,
s boldoggá lenni van joguk!

Ez álomvilág lenne tán,
a Földnek másik oldalán?
Hol élünk, erre nincs esély?
Mi kellene, hogy szebben élj,
hogy ember légy és jót remélj?

Mi kellene, hogy így legyen?
Hogy békésen megférj velem?
Hogy másnak is csak jót akarj,
hogy tudd, lelkünk élő talaj!
S ha vetünk szeretet-magot,
ha egymáshoz érhet szívünk,
jobbá tesszük a holnapot,
s egy igaz világban hiszünk.

Ez álomvilág lenne tán,
a Földnek másik oldalán?
Hol élünk, erre nincs esély?
Mi kellene, hogy szebben élj,
hogy ember légy és jót remélj?

Ha nem lenne háború többé,
s jóllakna, mind ki éhezik,
a félelem válhatna köddé,
s boldog lenne, ki létezik!
Valóra válna az ember álma,
árnyékban élni nem lehet,
a szívhez végre utat találna,
a mindenkit éltető szeretet!

Ez álomvilág lenne tán,
a Földnek másik oldalán?
Hol élünk, erre nincs esély?
Mi kellene, hogy szebben élj,
hogy ember légy és jót remélj?

Aranyosi Ervin © 2025-05-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Úgy élj, kérlek!

Aranyosi Ervin: Úgy élj, kérlek!

Úgy élj, úgy élj, kérlek,
hogy másokra áradjon fényed,
másokra áradjon fényed,
így legyen boldog az élet!

Álmodjunk, álmodjunk együtt,
világunk jobbá kell tennünk,
adni a jót és a szépet,
ébresszük együtt a népet!

Refrén:
Szeretetben,
a szívünkben
csírázzon a mag!
Szívből hozok,
szívből adok,
s egyre több marad!
A szívünkben,
a szeretettől,
ébredjen a fény!
Itt csírázik holnapunk
a szívünk rejtekén!

Úgy élj, úgy élj, kérlek,
hogy lásd meg, mi boldogít téged!
Másokra áradjon fényed,
legyen csak jobb így az élet!

Úgy élj, úgy élj, kérlek,
hogy lásd meg a létben a szépet!
Másokra áradjon fényed,
legyen csak jobb így az élet!

Aranyosi Ervin © 2025-05-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeretni mindig van okod!

Aranyosi Ervin: Szeretni mindig van okod!

Hálával telik meg a lelkem,
elkezdtem egy újabb napot!
Szebbé tenni a kis világom,
ma újabb esélyt kaphatok.

Ünneplő mosolyt öltök magamra,
hogy külsőm is jobbá tegyem,
s ragyogtassam a külvilágra,
a gyógyító tekintetem.

Remélem, ami ma énbennem
bontogatja szirmait,
reményként, másba is átmentem,
boldoggá téve valakit.

Ha csak egy napot teszek jobbá,
ha csak egy szív szebben dobog,
tudom, hogy ma sem mentek kárba,
a széjjel küldött mosolyok!

Ezért hát hiszek holnapomban,
mert tudok gyújtani tiszta fényt,
fáradt szívekben fellobogva,
életben tartom a reményt.

S míg a remény apró kis lángja
másokban új életre kel,
addig hiszünk egy szebb világban,
hogy holnap is szeretni kell!

Segíts te is, gyújts mosolyoddal,
apró lángot más arcokon,
dobbanjon szívünkben az új dal,
s ne vedd az életet zokon!

Mert hinnünk kell a szeretetben,
ez adhat éltető jövőt,
legyen neked is életedben,
egy cseppnyi láng,mely nagyra nőtt!

Ragyogjon hát, és melegítsen
mindennap csodás mosolyod,
s hagyd, hogy ez máson is segítsen,
szeretni mindig van okod!

Aranyosi Ervin © 2025-04-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hiszem, hogy újra…


Aranyosi Ervin: Hiszem, hogy újra…

Hiába ragyog kint a Nap,
ha szívemnek fáj a pillanat,
ha lelkem sötétségben él,
mert elhagytál, mert elmentél.

Üresség vár csak mindenütt,
a világom lassan kihűlt,
de visszavárlak, jól tudod,
belőled csak ennyi jutott!

Refrén:
Hiszem, hogy újra lesz tavasz,
hogy eljössz és velem maradsz.
Az égen újra Nap ragyog,
melletted boldogabb vagyok!

Hiába fúj az őszi szél,
az álmom nem rólad mesél.
Magányról szól a pillanat,
elmentél, semmim sem maradt!

Lassan kihűl bennem a fény,
alig pislákol a remény,
üres, sivár az életem,
mióta nem vagy énvelem!

Refrén:
Hiszem, hogy újra lesz tavasz,
hogy eljössz és velem maradsz.
Az égen újra Nap ragyog,
melletted boldogabb vagyok!

Aranyosi Ervin © 2025-03-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A szeretet országa

Aranyosi Ervin: A szeretet országa

Építsünk egy új országot,
mely mással határtalan,
hol az ember nem érzi majd,
hogy élete hasztalan!

Mert életét ő formálja,
holnapjának részese,
és nem kerül fáradságba,
fájdalomba, pénzbe se!

Ahol a pénz eszköz lesz csak,
nem parancsol, nem ural,
ahol mérték, csereeszköz,
s nem a gonoszra utal.

Hol az ember szeretni tud,
és tisztelni másokat,
nem épít rút irodákat,
s nem sírokat ásogat.

Hol az élet rákfenéje,
nem riogat, betegít,
ahol méltán jó az ember,
és a társain segít!

Egy igazán szép világhoz
minden megvan, ami kell,
csak nekünk kell megértenünk,
s lelkünk válaszokra lel!

A tudomány szolgálhatja
az emberek életét,
hol a törvény nem tükrözi
a gazdag ítéletét.

Nem vallások uralják
a világban a lelkeket,
hisz uralni nincsen oka
annak, ki tisztán szeret!

Nem gazdagság mutatja meg,
hogy az ember mennyit ér,
mert mindenki jóllakhat majd,
aki éhes, s enni kér!

A siker, ha varázsolunk
boldog, fénylő arcokat,
s befejezzük világszerte
a fájdalmas harcokat!

Csupán fel kellene állnunk,
a „hatalmas”, gyáva nép,
attól retteg álmaiban,
hogy elveszti mindenét.

Mit tennének, ha az ember,
nem szolgálna már tovább,
megismerné földi célját,
s végre ő tenne csodát!

Mert nélkülünk semmijük sincs,
s nincs ki eléjük tegye,
a meglévő tönkre megy majd,
ha nincs, aki megvegye!

A pénzüknek nincs értéke,
csak egy nyomtatott papír,
digitálisan meg annyi,
mennyit kedvük lapra ír.

Építsünk egy szebb országot,
ahol él a szeretet,
ahol lelkünk eggyé válik.
s minden éhest megetet!

A Mennyország földi mását,
hol a lélek már szabad,
hol egymásért tesszük dolgunk,
megtisztelve másokat!

Aranyosi Ervin © 2025-03-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Legyél hát boldog

Aranyosi Ervin: Legyél hát boldog

Szeretni jöttünk, egymásért élni,
adni és kapni, jó érzést cserélni,
kedvesen, vidáman tenni a dolgunk,
testbe zárt lélekkel kell boldogulnunk!

Magunkat, másokat boldoggá téve,
a közös perceket szívvel megélve!
Álmaink, vágyaink valóra váltva,
élni az életet, egymást csodálva!

Élni születtél, legyél hát boldog,
élvezd az életet, ez a te dolgod!
Elszállnak gondjaid, mindet megoldod,
életed értelmét lelkedben hordod!

Tanítás, tanulás maga az élet,
keresd a jót benne, s leld meg a szépet!
Érzések vezetnek, figyelj reájuk,
lelkedből indulnak, az a hazájuk.

Figyeld csak, mi kelthet jóérzést benned,
másokat azzal kell boldoggá tenned!
Szeretni születtél, szívedből adni,
a szeretet útján, más lelkekre hatni!

Aranyosi Ervin © 2025-03-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva