Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Szeretetbe öltöztetve


Aranyosi Ervin: Szeretetbe öltöztetve

Összedugjuk a fejünket,
s a szívünk is összeér,
nem adnánk mi ezt az érzést
soha oda semmiért!
Milyen jól esik szívünknek,
s megszépül a külvilág,
szeretetem szép ruháját,
mindig oly jó adni rád!
Szeretetbe öltöztetve,
mind a ketten jól vagyunk,
szívünk telik a jósággal,
s már jó úton haladunk!
Bárcsak tudná a sok ember,
ennyit kell csak tennie,
jóllakatni a világát,
érzéssel etetnie!

Aranyosi Ervin © 2022.01.31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ki állítja el az esőt?


Aranyosi Ervin: Ki állítja el az esőt?

(A Creedence Clearwater Revival:
Who’ll Stop The Rain című dala alapján)

Emlékszem egyszer régen
az eső csak egyre hullt,
rejtélyes felhők szálltak,
s a Napnak bealkonyult,
az emberek egyre várták,
hogy felragyog a Nap,
de ki állítja,
ki állítja el, ha úgy szakad!

Messzire bujdokoltam
a nagy vihar elöl,
hiába vártam új hírt
a varázsló felől,
kellene már egy lépcső,
amin majd felszalad,
de ki állítja,
ki állítja el, ha úgy szakad!

Dalnokok énekeltek
és mi szurkoltunk tovább,
imádkoztunk az éghez
és vártuk a nagy csodát,
az emberek egyre várták,
hogy felragyog a Nap,
de ki állítja,
ki állítja el, ha úgy szakad!

Aranyosi Ervin © 2022.01.31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Magyarnak születtem


Aranyosi Ervin: Magyarnak születtem

Én itt, és magyarnak születtem,
ez az ország az én hazám!
Síkságát, napsütötte dombját,
sok jó elődöm hagyta rám!
Mindezt még védi ősi törvény,
s ma mégis rablók, árulók,
minden rögöt uralni vágynak,
s egy megtűrt nép tagja vagyok!
Egy régi, ősi, büszke népé,
mely összetartott, s osztozott,
s őrizte Isten adományát,
mely rá dicső múltat hozott!

Én itt, és magyarnak születtem,
de lelkem bilincset visel,
idegen szórja kincseinket,
tolvaj, enyves kezeivel.
S a magyar régen elfeledte
szeretett népét, Istenét,
s vele elveszti szép hazáját,
összetartó természetét.
Árpádnak népe igába hajtva,
s felette mások döntenek,
elveszett rég a nép hatalma,
s lelkünkre epét öntenek.

Én itt, és magyarnak születtem,
édes hazámért lázadok,
népünkre hazug álmot hoztak,
vérzivataros századok.
Mások írták történetünket,
nem áldjuk, s tudjuk Istenünk,
más Istent tettek a nyakunkra,
a magyaroké nincs velünk!
A más isten, maga az ördög,
s a nemzetünk fogy, elkopik,
árulók szolgálják a sátánt,
s a nép csak nyög, s szomorkodik.

Én itt, és magyarnak születtem,
s ébreszteném a népemet,
nincs választás, hiszen megosztva,
egy nemzet teljes nem lehet!
Ébredned kell magyar testvérem,
hét vezér vére összeköt,
ne rettegj folyton túlerőtől,
ne hajolj meg a gaz előtt!
Ha élni akarsz a hazádban,
s nem csak tengetni életed,
hinned kell ősök igazában,
mert ez ősi jussod neked!

Mi itt, és magyarnak születtünk,
és mind-mind egy vérből vagyunk,
a teremtőnk példáján lettünk,
s a Földön szép nyomot hagyunk!
Hát áldd meg Isten nemzetünket,
és kell, hogy végre megsegíts,
add hát vissza régi hitünket
és elénk szép jövőt vetíts!
Emeld fel néped méltó helyre,
adj élő célt, megélhetőt,
hogy végre, újra összefogjon,
adj hát hozzá elég erőt!

Mi itt, és magyarnak születtünk,
s él még a magyar Istene,
hadd dobbanjon együtt a szívünk,
kísérje azt magyar zene!
Hegyek, folyók, alföldi tájak,
magyar falvak és emberek,
segítsetek, hogy azzá váljak,
egy hős nemzet vére legyek!
Tisztuljon végre meg az ország,
ne marjon féreg foga már,
tegyük e hont ma ismét naggyá,
hol ránk e Menny otthona vár!

Aranyosi Ervin © 2022.01.30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Manók és tündérek, egyéb csodalények…


Aranyosi Ervin: Manók és tündérek, egyéb csodalények…

Manók és tündérek,
egyéb csodalények,
szereplői lettek
néhány szép mesének.
Talán megmutatják,
jóvá, hogy kell válni,
Földön szebb világot,
hogyan kell csinálni.

Mi lenne, ha mi is
mesehőssé válnánk,
szeretettel élni
nem csak megpróbálnánk,
hanem minden napon
varázsolnánk szépet,
s életre keltenénk
a saját mesénket.

Így lehetsz te manó,
jót akaró tündér,
angyal, vagy varázsló,
mielőtt eltűnnél,
de ha kedved támad,
huncutságod tegyed,
s váljon a világod
gazdagabbá veled!

Addig varázsoltam,
míg könyv lett belőle.
Ha olvasod, talán,
tanulsz is belőle!
Manókról, Tündérről,
sok-sok csodalényről
megtudhatsz titkokat,
kilépnek a fényből.

De vajon mit tudnak,
tanítani néked?
Hiszem, hogy csupa jót,
mesés emberséget!
Hogyan bánj másokkal,
hogy legyél önmagad,
s hajód vitorlája
máris széltől dagad!

Tud meg, az ember is
csodalénynek számít,
szerető szíve van,
s ha mással jól bánik,
bizony, a világa
naponta megszépül,
csak hívd a meséket
olykor segítségül!

SOK SZERETETTEL AJÁNLOM MESEKÖNYVEM.
MEGRENDELHETŐ AZ ALÁBBI LINKRE KATTINTVA:
ARANYOSI ERVIN WEBÁRUHÁZA

Aranyosi Ervin © 2022.01.29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Törpe kaland

0 Festmény: Martin Wiegand – Csiga és a törpe

Aranyosi Ervin: Törpe kaland

Hogyan történt, hogy is kezdjem,
a fontosat ne feledjem,
hogy apránként elmeséljem,
s a mesémbe beleférjen…
Szóval, volt egy kicsi törpe,
ki jókedvét összetörte.
Hogyan lett csepp lelke árva,
egy napon a boltban járva?

Az úgy történt, úgy kezdődött,
gombát talált, aztán főzött,
azaz csak éppen elkezdte,
mosolyogva kevergette,
aztán megnézte a polcot,
mindenféle fűszer volt ott,
ami kell, hogy jókat egyél,
s ízeiktől jobban legyél.

Gomba már a vízben ázott,
néhány fűszer még hiányzott,
kezdte hát leszedni sorban,
nem csalódott borsban, sóban,
a fűszertartóból kivett,
majorannát, kakukkfüvet,
ami még a fazékba fér,
csakhogy nem volt babérlevél.

– Na, anélkül meg nem főzöm,
a hiányát le nem győzöm!
Mondta, s pufogott magában,
hirtelen jött haragjában.
A jó kedve messze futott,
elmesélem, mire jutott.
Itthon nincs, hát lesz a boltban,
s indult felindultan, szótlan.

Elment hát a boltba érte,
szokott helyén keresgélte,
találni nem volt esélye,
mert mást tettek a helyére.
Majd egyszer csak észrevette,
jó pár méterrel felette,
ott volt a sok babérlevél:
– Nyújtózz érte, bátran vegyél!

Na jó, ha épp óriás volna,
a babérért lehajolna,
de belátta, ő egy törpe,
ezért hát a fejét törte.
Kellene egy hosszú létra,
azon érhetne tán célba,
vagy egy olyan daruskocsi,
amivel csak leemeli.

Ám, de egyik sem volt kéznél,
mérgeskedett, nem volt észnél,
mért is rakták oly magasra?
Nem tud mászni, mint egy macska!
Egyre csak a fejét törte,
hogy jut hozzá egy kis törpe,
akit senki sem vesz észre,
nem juthat oly magas részre.

Jaj, ez a polc olyan magas,
hogy lesz ebből gomba-vadas?
Aztán végre csodát látott,
mert épp egy eladó járt ott,
Rögtön kiabálni kezdett,
az meg nagy szemet meresztett,
körbe nézett, jobbra, balra,
csak pont nem tekintett arra.

Nem nézett le ő a földre,
hol a törpe üvöltötte,
hogy segítsen már neki,
a melák, nem szúrta ki.
Rohant tovább. Ki kereste?
Tessék! Ki szólt? Csak azt leste,
de mert nem bökte ki szemét,
vállat von, majd gyorsan lelép.

Kicsi törpénk toporzékolt,
szeme villámokat szétszórt,
de a hangja nem mennydörgött,
vékony hangján zsörtölődött!
– Míg itt vagyok fő a gomba,
beleég a fazékomba,
csak egy babérlevél kéne,
bárcsak jönne bácsi, néne.

Talán ők észre is vennék,
s ha látnának, én is ennék!
Mert lehajtott fejjel járnak,
ha meglátnak, megsajnálnak.
Ám a boltban alig voltak,
épp kevesen vásároltak.
Vajon, ki segít hát néki,
babérlevelét elérni.

Aztán jött egy pöttöm lányka,
mögötte az anyukája,
bevásárló kocsit tolva,
fűszer után szimatolva.
Pöttöm lányka földre hajolt,
mikor meglátta a manót,
amint ott lent bosszankodott,
mert nagyra nőni nem tudott.

– Szia Törpe, mért vagy mérges?
Ugye szíved még nem kérges?
Segíthetek neked talán?
– így szólította meg a lány.
A kis törpe morcos hangon,
válaszolt – nem tudsz galambom,
mert kicsi vagy, ahogy én is,
s nekünk messze van az ég is.

– Oly messze a babérlevél,
törpe karom oda nem ér,
nem tudom onnan levenni,
s nem tudom ebédem enni.
De te szintén pici vagy még,
pedig, tudod mit nem adnék,
csakhogy legyen már babérom,
s gombám töltse meg tányérom.

– Hát, igaz, én kicsi vagyok,
a polcok meg olyan nagyok,
de ha szólok a mamámnak,
elmúlik majd ez a bánat!
– Anyu, nézd csak, babérlevél,
a kezembe párat tegyél,
hadd adjam a kis törpének,
nagyon kellene szegénynek!

Anyukája szót fogadott,
s néhány csomaggal lekapott,
a fent magasodó polcról,
végre juthatott a jóból.
Odaadta kislányának,
vége lett a galibának,
végre megkapta a törpe,
hálás szívvel megköszönte!

– Figyelj Picur, ha arra jársz,
az erdő mélyén megtalálsz,
legyél vendégem énnekem,
hadd osszam meg az ételem!
Hálám fejezném véle ki,
s ha anyukád is kedveli,
főznék egy jó gomba-vadast,
hozd el hozzám, hogy jól lakasd!

Meglátjátok majd mennyit ér,
ha van benne babérlevél,
eszünk és elbeszélgetünk,
hogyan éljük az életünk.
Barátra leltél, hát örülj,
nálam a legfőbb helyre ülj!
A törpének is van szíve,
s hálaként eléd teszi le!

Mert jó tettért, bizony jót várj!
Ne azért tedd, hogy majd jól járj!
Csak, hogy szíved melegítse,
a másikat megsegítse!
Ha te adsz, majd visszakapod,
csupa jóval telik napod!
Ne vizsgáld hát, hogy: – Megéri?
Segíts, ha a másik kéri!

Aranyosi Ervin © 2022.01.28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A gyermeket csodálva


Aranyosi Ervin: A gyermeket csodálva

Ő megbecsül minden szépet!
Megérinti, megcsodálja.
Tudja, miről szól az élet.
Ő a létezés csodája.
Szeretetet, gyengédséget
és figyelmet öröm adni!
A világgal eggyé válni,
s boldog gyermeknek maradni…

Felfedezi a világát,
s élvezi annak szépségét,
nem uralja, s nem is várja
épp ezért a világ végét!
Beleolvad csodálkozva,
megnyílva és felfedezve,
nem vezérli önös érdek,
leigázó, gyilkos eszme.

Élvezi a látványt, szépet,
az érintés nagy csodáját,
ebből alkot saját képet,
ezek színezik az álmát.
Talán, ha jobban figyelnénk,
tanulhatnánk szebben élni,
s megérthetnénk, a világtól
az embernek nem kell félni!

Hisz egy gyermek lelke tiszta,
amíg felnőtt nem fertőzi,
amíg megengedő létét,
beidegzés le nem győzi!
Míg nem teszik rabszolgává,
míg együtt él a világgal,
harmónia, együttérzés,
megfér benne a jósággal…

Ha az ember az maradna,
eredendőn tiszta lélek,
tanulhatna gyermekétől,
s szebbé válhatna az élet!
A hatalom, a birtoklás
életéből kimaradna,
megélhetné szép világát
s emberségből többet adna!

Aranyosi Ervin © 2022.01.27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Jó és rossz napok!


Aranyosi Ervin: Jó és rossz napok!

Vannak jó és rossz napok,
van, hogy mosolyt sem kapok,
de nekem mégis adnom kell,
dolgomat sosem adnom fel!

Teremtenem új holnapot,
mit megélek, hol ott vagyok,
mi a lelkemből kiragyog,
hogy megláthassák, ki vagyok!

Vannak még jó és rossz napok,
én mégis reményt adhatok,
hiszem, hogy jó úton vagyok,
lelkem vezet és felragyog!

Fényem majd új utat mutat,
s megnő bennünk az öntudat,
hogy lesz még szebb is a világ,
s virulni kész a sok virág!

Bár vannak jó és rossz napok,
szeretetet adok, s kapok!
Mosoly ragyog az arcomon,
s nem veszi senki sem zokon!

Mosoly a mag, s talán kikel,
s én nem érem be ennyivel!
Biztatlak téged is: – Szeress,
hogy te is boldoggá lehess!

Múljanak el a rossz napok,
jók legyenek a holnapok,
szívem sok árvát megetet,
és hatni fog a szeretet!

Jobbá lesz tőlünk a világ,
s boldogabb lesz mind, aki lát,
s naponta szépül életünk,
s a földi mennybe érhetünk!

Aranyosi Ervin © 2022.01.26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Rólad álmodtam


Aranyosi Ervin: Rólad álmodtam

Rólad álmodtam ma éjjel,
és tegnap, és tegnapelőtt,
s na lám, a jó érzés szívemben
teirántad csak egyre nőtt!

Láttam az arcod mosolyogni,
s boldogabb lettem, úgy hiszem,
megkaptam minden szép csodádat,
s átmelegedett a szívem!

Láttam a közös valóságunk,
az egybe forrott életünk,
ölelő összefonódásunk
annyi csodát tesz még velünk.

A sok kis hétköznapi élmény,
amit nem lát a nagyvilág,
amit megélünk, összenézvén,
miből kibomlik száz virág.

Én rólad álmodtam ma éjjel,
de mindig rólad álmodom!
Remélem, ez már sose vész el,
adok, s szeretet fényt lopok!

Érzem, hogy minél többet adnék,
annál több jutna énnekem,
s mégis örök koldus maradnék,
mert így éltet a szerelem.

Te hajtod szívem szép motorját,
s ha nem szeretsz, tudom, megáll!
Nem bírja el az idő sodrát,
örömöt csak benned talál!

S én őrzöm szíved lüktetését,
hadd adjon boldog, szép zenét,
s mesélem életünk meséjét,
s a dallam szárnyán szállni szép!

Rólad álmodok minden éjjel,
s nappal is élem álmomat,
s nem tépheti azt senki széjjel,
hisz nappal is meglátogat.

Mikor napközben elmerengek,
akkor is hozzád száll szívem,
élvezni az igaz szerelmet,
minél nincs szebb, én így hiszem!

Aranyosi Ervin © 2022.01.25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Egérfogót fogtam


Aranyosi Ervin: Egérfogót fogtam

Nézd, fogtam egy egérfogót
és benne volt egy egér.
A ma esti vacsorámba
ez az egér belefér.
A szerkentyűt vedd le róla,
tudod, az nem ehető!
Neked adom, játszhatsz vele,
egeret nem ehet Ő!
Kiteheted, hátha újra
fog majd nekem egeret,
ha jól megy, az egérfogó,
majd mindennap megetet.

Aranyosi Ervin © 2022.01.23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A jövőt ki menti meg?


Aranyosi Ervin: A jövőt ki menti meg?

Nézem, nézem a világot,
hová tűnt az értelem?
A butaság mért packázik,
s ha packázik, mért velem?
Józan paraszti eszemmel,
miérteket keresek,
értelmetlen döntéseknek
hátterébe belesek!

Furcsállom, hogy csak én látom,
mást a rontás nem zavar,
mért nem képes felébredni,
s végre tenni a magyar?
Mért nem tud sarkára állni
és kiállni magáért?
Hazafiként tenni végre
a megkínzott hazáért?

Előttünk van a szakadék,
s az ország előre megy,
hogy ennek mi lesz a vége,
könnyű, mint az egyszeregy!
A sötétség a fejekben
napról napra egyre nő,
s zuhanunk a süllyesztőbe,
mint az arrébb rúgott kő!

Megosztottság, értetlenség
butítja a nemzetet,
odújában retteg a nép,
és már senkit sem szeret!
Az értelem elparázslik,
reánk borul a sötét,
szeretetlen szívek sorát
a hatalom töri szét.

Történelmünk elhazudták,
gyilkos árny a jelenünk,
ma is gyarmat ez az ország,
s nem tudjuk, mi lesz velünk!
Haldoklik bennünk a lélek,
testünk megfáradt, beteg!
Tűrjük, mit reánk kimértek.
A jövőt, ki menti meg?

Aranyosi Ervin © 2022.01.21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva