Aranyosi Ervin: Törpe kaland

0 Festmény: Martin Wiegand – Csiga és a törpe

Aranyosi Ervin: Törpe kaland

Hogyan történt, hogy is kezdjem,
a fontosat ne feledjem,
hogy apránként elmeséljem,
s a mesémbe beleférjen…
Szóval, volt egy kicsi törpe,
ki jókedvét összetörte.
Hogyan lett csepp lelke árva,
egy napon a boltban járva?

Az úgy történt, úgy kezdődött,
gombát talált, aztán főzött,
azaz csak éppen elkezdte,
mosolyogva kevergette,
aztán megnézte a polcot,
mindenféle fűszer volt ott,
ami kell, hogy jókat egyél,
s ízeiktől jobban legyél.

Gomba már a vízben ázott,
néhány fűszer még hiányzott,
kezdte hát leszedni sorban,
nem csalódott borsban, sóban,
a fűszertartóból kivett,
majorannát, kakukkfüvet,
ami még a fazékba fér,
csakhogy nem volt babérlevél.

– Na, anélkül meg nem főzöm,
a hiányát le nem győzöm!
Mondta, s pufogott magában,
hirtelen jött haragjában.
A jó kedve messze futott,
elmesélem, mire jutott.
Itthon nincs, hát lesz a boltban,
s indult felindultan, szótlan.

Elment hát a boltba érte,
szokott helyén keresgélte,
találni nem volt esélye,
mert mást tettek a helyére.
Majd egyszer csak észrevette,
jó pár méterrel felette,
ott volt a sok babérlevél:
– Nyújtózz érte, bátran vegyél!

Na jó, ha épp óriás volna,
a babérért lehajolna,
de belátta, ő egy törpe,
ezért hát a fejét törte.
Kellene egy hosszú létra,
azon érhetne tán célba,
vagy egy olyan daruskocsi,
amivel csak leemeli.

Ám, de egyik sem volt kéznél,
mérgeskedett, nem volt észnél,
mért is rakták oly magasra?
Nem tud mászni, mint egy macska!
Egyre csak a fejét törte,
hogy jut hozzá egy kis törpe,
akit senki sem vesz észre,
nem juthat oly magas részre.

Jaj, ez a polc olyan magas,
hogy lesz ebből gomba-vadas?
Aztán végre csodát látott,
mert épp egy eladó járt ott,
Rögtön kiabálni kezdett,
az meg nagy szemet meresztett,
körbe nézett, jobbra, balra,
csak pont nem tekintett arra.

Nem nézett le ő a földre,
hol a törpe üvöltötte,
hogy segítsen már neki,
a melák, nem szúrta ki.
Rohant tovább. Ki kereste?
Tessék! Ki szólt? Csak azt leste,
de mert nem bökte ki szemét,
vállat von, majd gyorsan lelép.

Kicsi törpénk toporzékolt,
szeme villámokat szétszórt,
de a hangja nem mennydörgött,
vékony hangján zsörtölődött!
– Míg itt vagyok fő a gomba,
beleég a fazékomba,
csak egy babérlevél kéne,
bárcsak jönne bácsi, néne.

Talán ők észre is vennék,
s ha látnának, én is ennék!
Mert lehajtott fejjel járnak,
ha meglátnak, megsajnálnak.
Ám a boltban alig voltak,
épp kevesen vásároltak.
Vajon, ki segít hát néki,
babérlevelét elérni.

Aztán jött egy pöttöm lányka,
mögötte az anyukája,
bevásárló kocsit tolva,
fűszer után szimatolva.
Pöttöm lányka földre hajolt,
mikor meglátta a manót,
amint ott lent bosszankodott,
mert nagyra nőni nem tudott.

– Szia Törpe, mért vagy mérges?
Ugye szíved még nem kérges?
Segíthetek neked talán?
– így szólította meg a lány.
A kis törpe morcos hangon,
válaszolt – nem tudsz galambom,
mert kicsi vagy, ahogy én is,
s nekünk messze van az ég is.

– Oly messze a babérlevél,
törpe karom oda nem ér,
nem tudom onnan levenni,
s nem tudom ebédem enni.
De te szintén pici vagy még,
pedig, tudod mit nem adnék,
csakhogy legyen már babérom,
s gombám töltse meg tányérom.

– Hát, igaz, én kicsi vagyok,
a polcok meg olyan nagyok,
de ha szólok a mamámnak,
elmúlik majd ez a bánat!
– Anyu, nézd csak, babérlevél,
a kezembe párat tegyél,
hadd adjam a kis törpének,
nagyon kellene szegénynek!

Anyukája szót fogadott,
s néhány csomaggal lekapott,
a fent magasodó polcról,
végre juthatott a jóból.
Odaadta kislányának,
vége lett a galibának,
végre megkapta a törpe,
hálás szívvel megköszönte!

– Figyelj Picur, ha arra jársz,
az erdő mélyén megtalálsz,
legyél vendégem énnekem,
hadd osszam meg az ételem!
Hálám fejezném véle ki,
s ha anyukád is kedveli,
főznék egy jó gomba-vadast,
hozd el hozzám, hogy jól lakasd!

Meglátjátok majd mennyit ér,
ha van benne babérlevél,
eszünk és elbeszélgetünk,
hogyan éljük az életünk.
Barátra leltél, hát örülj,
nálam a legfőbb helyre ülj!
A törpének is van szíve,
s hálaként eléd teszi le!

Mert jó tettért, bizony jót várj!
Ne azért tedd, hogy majd jól járj!
Csak, hogy szíved melegítse,
a másikat megsegítse!
Ha te adsz, majd visszakapod,
csupa jóval telik napod!
Ne vizsgáld hát, hogy: – Megéri?
Segíts, ha a másik kéri!

Aranyosi Ervin © 2022.01.28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva