Aranyosi Ervin: Nyugdíjas biztató

Aranyosi Ervin: Nyugdíjas biztató

Ne vedd túl komolyan már elért korodat,
a kor nem követel bús képet, komorat!
Engedd a lelkedet újra gyermek lenni,
engedd el hát magad, s kezdj gyakran nevetni!
Keress az életben napi vidámságot,
lásd újra élőnek, szépnek a világot!
Ne a fájdalmakon járjon csak az eszed,
inkább mozogj többet, sokkal jobban teszed!
Keresd a világban, mi okoz örömöt,
nem jó ha a lelked összetöpörödött!
Hidd el, a ráncaid is lehetnek szépek,
csak ne légy mogorva, vágj már vidám képet!

Ha életed végét csak végig haldoklod,
már itt az életben megjárod a poklot!
Pedig vannak csodák, amik még rád várnak,
pláne, ha az élet mindennap vasárnap!
Ha már letehetted a kényszerű munkát,
élvezd ki a létet, jobb az, mintha unnád!
Mi volt életedben, mire nem volt időd?
Most bátran teheted, kezd el élvezni őt!
Az sem baj ha lassan, vagy kicsit gyengébben,
de már érettebben. alkothatsz is szépen!
Vagy világgá mehetsz, járhatod az utad,
s minden új lépéssel gazdagít a tudat!

Előtted az élet egy fontos szakasza,
s nincsen fejed felett halált hozó kasza!
Ezt is meg kell élni, s csupán rajtad múlik,
hogy az életed majd, mily hosszúra nyúlik!
Ha eleve unod, ha nehezen kelsz fel,
akkor rossz irányba irányít a reggel!
De a szabadságod ki szabad használni,
elindulhatsz bátran világot bejárni!
Ölts mosolyt arcodra, hordd a vidám képed,
s várd, hogy mennyi jóval lep még meg az élet!

Aranyosi Ervin © 2024-01-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva