Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Halál-félelem


Aranyosi Ervin: Halál-félelem

Vallásos vagy, mégis félsz a haláltól?
Félelmedet eloszlatni, mi gátol?
Ha túl leszel, megoldódik magától,
átléphetsz az öröklétbe, a mából!

A fájdalom játszadozik tevéled.
Minél jobban közeledik, úgy érzed,
egyre jobban megkeserít az élet,
szinte már csak gondod akad, temérdek!

Megsemmisül minden, ami te voltál,
megkopsz lassan, nincsen miért ragyognál?
Úgy gondolod, a föld mélye nagyon vár,
nem boldogít a világi vagyon már?

Elveszted a kapcsolatod a léttel,
éjszakánként megbékélsz a sötéttel.
Nem ízlik már sem a lét, sem az étel!
bántó a nap, s ez alól nincs kivétel!

Aztán eljön rég rettegett halálod,
nem siet az, még akkor sem, ha várod,
odaát vár milliónyi barátod,
kiktől boldog lesz a lelked, ha látod.

Csak hát, mikor leszületünk, felejtünk,
tudat fölé zsugorodik a lelkünk,
tanulással fel kellene emelnünk,
és az embert földi mennybe terelnünk!

A szélvédőnk hazugságtól homályos,
hitrendszerünk butaságtól dagályos!
A lét célja oly sokáig homályos,
a valóság, őrülettel határos!

Mert mi van, ha létezik a túlvilág,
ahova csak a lélek tud jutni át,
s mi van, ha pont azok fognak várni rád,
kik szerettek, de előtted léptek át?

Vajon mért félsz a haláltól annyira,
hisz feltámad mindaz, ki Isten fia!
Lelkednek lesz aztán is hol laknia,
csak a testnek kell földhöz ragadnia.

Aranyosi Ervin © 2024-01-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Taníts – kérlek – jól szeretni!


Aranyosi Ervin: Taníts – kérlek – jól szeretni!

Kihűlőben a világunk,
mert fázik a szeretet!
Az orrunk hegyéig látunk,
s nem melegít eleget!
Úgy szeretném, hogy eljusson,
megérintsen a dalom,
s a világon körbefusson,
hogy szükség van rá nagyon!

Kérlek, te is ébredj végre,
használd fájó szívedet!
Nem kell a harc, kincsvadászat,
megvan neked mindened!
Figyeld meg, a siker téged,
csak pár percig boldogít,
ha ellöknek, majd megérted,
mi is a te dolgod itt!

Taníts – kérlek – jól szeretni,
s így emelj fel másokat,
érdemes jó ügyért tenni,
a szeretet támogat!
Küldd ki végre a világba,
s meglátod, visszatalál,
aki képes jól szeretni,
az egy igazi tanár!

Kihűlőben a világunk,
emeld fel a fejedet,
egy nap rossz oldalra álltunk,
hát meghalt a szeretet!
Élesszük fel, jószándékkal,
legyünk földi angyalok,
hadd mondhassam el magamról,
egy érző ember vagyok!

Taníts hát meg jól szeretni,
ez egy fontos küldetés!
Segíts mást boldoggá tenni,
mert tengődni, az kevés!
Küldd hát szerte a világba,
s visszatér a szeretet,
segíts végre felébredni,
felnyitni a szemeket!

Ne legyél egy új megváltó,
ne mártír légy, csak szeress,
álmokat valóra váltó,
s jót akaró lény lehess!
Aki megért, tud szeretni,
a többi, nem menthető,
kit szeretünk szívünkben él,
s nem lopja el temető!

Jobbá tenni a világot,
csak szeretettel lehet,
ne pazarold kincs szerzésre,
hatalomra életed!
Tanulj emberséggel élni,
csak ez az út járható,
ez az, mitől világunkban,
egy szebb jövő várható!

A kihűlő világunkat
a szeretet mentse meg!
Ez tesz jobbá mindnyájunkat,
ettől leszünk emberek!
Ez az egyetlen esélyünk,
lelkünk ettől lesz szabad,
vagy, ha nem, hát tovább félünk,
s az életünk elszalad…

Aranyosi Ervin © 2023-12-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Én nem akarok többet…


Aranyosi Ervin: Én nem akarok többet…

Én nem akarok többet játszani véled,
én nem akarok többet, csak azt, ami kell,
én nem akarok többet, csak azt mit az élet,
amikor az álmaimra felel!

Én nem akarok többet egyedül élni,
én nem akarok többet, csak élni a jót,
én nem akarok többet a holnaptól félni,
csak meg akarom nézni a látnivalót!

Refrén:
Nekem elég e lét,
szívem teszem eléd,
és beérem azzal,
ami elég!
Nekem elég a dal,
lelkem élni akar,
nekem örök a lelkem,
örök fiatal!

Én nem akarok többet, sem kevesebbet,
én nem akarok többet, csak azt, ami jár!
Én nem akarok többet, csak igaz szerelmet,
csak azt akarom tudni, hogy valaki vár!

Refrén:
Nekem elég e lét,
szívem teszem eléd,
és beérem azzal,
ami elég!
Nekem elég a dal,
lelkem élni akar,
nekem örök a lelkem,
örök fiatal!
Nekem örök a lelkem,
örök fiatal!
Örökké fiatal!

Aranyosi Ervin © 2023-07-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Hiszem…


Aranyosi Ervin: Hiszem…

Hiszem, hogy dolgom van e Földön,
s ha napomat írással töltöm,
segítem mások életét,
ne legyen az sivár, setét!

Egy szebb világot kell mutatnom,
emberek hitét visszaadnom,
hogy élni jó, hogy érdemes,
van annyi szép, mi érdekes.

Hiszem, hogy mind tanulni jöttünk,
az idő nem csak száll fölöttünk,
a létben nyomokat hagytunk,
mind teremtő lények vagyunk!

Ha létezik a jót teremtő,
ha a tudás kis fa, mely felnő,
s a többiek hasznára él,
az fontosabb tán mindennél!

Ezért nem kell árnyékban élnünk,
s a holnapunktól egyre félnünk,
mert okkal jöttünk le ide,
és szikra van mindenkiben!

Szikra, mely gyújt izzó lángot,
s ha léted célját megtalálod,
akkor aszerint végezd dolgod,
s csakis akkor lehetsz te boldog!

Keress, kutass és vágyad éld meg,
lásd világodat végre szépnek,
s tedd azzá mások életét,
szolgáljon jó célt ez a lét!

Aranyosi Ervin © 2022-08-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Én építek, és alkotok…


Aranyosi Ervin: Én építek, és alkotok…

Én építek, és alkotok,
– igaz még kisgyerek vagyok,
de élvezem az életem,
s utamon nyomokat hagyok.
Fentről kacag reám a Nap,
az arcomon mosoly ragyog,
mert felvidít a gondolat,
hogy boldog kisgyerek vagyok…

Az szeretnék maradni én,
hát hagyd, hogy süssön rám a Nap!
Ne vedd el játékaimat,
mert akkor semmim sem marad!
Ne félni taníts engemet,
az élet annyi mást tanít!
Szabadítsd fel a lelkemet,
tedd kinccsé létem napjait!

Tudod mit? Figyelj én reám,
s élvezd te is az életet!
Játsszál velem, legyél vidám,
igazán élni így lehet!
Ne nézd, mások mit mondanak,
ne bántsanak meg érdekek!
Ne kullogj te mások után,
éld szabadon az életed!

Én építek, és alkotok,
ettől lehet szép a világ!
Igaz, még kisgyerek vagyok,
de tiszta lélek, aki lát!
Te se takard el a Napot,
tőle is kapok még reményt,
engedd inkább a lelkedbe
a felemelő tiszta fényt!

Aranyosi Ervin © 2021.11.16
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hiszel az Istenben?


Aranyosi Ervin: Hiszel az Istenben?

Hiszel az Istenben, mennyei Atyádban?
Aki odafent él, vagy a bibliádban?
Önmagadat folyton vallásosnak tartod?
Atyád üzenetét csak másoktól hallod?
Téged is megváltott Jézus a kereszten?
Minden bűnöd múlik, ha rágondolsz, menten?
Megértetted vajon, hogy ő miről beszélt?
Azt, hogy miért halt meg, s mit tett, ameddig élt?
Mi van, ha a nagykönyv szándékosan téved?
Ha elbutításban telt el annyi éved?
Ha a tudás nagyját a tűzrevetették?
Ha ezt számításból, s öncélúan tették?
Ha a bibliából kimaradt a lényeg,
és akik kihagyták, ma uralnak téged?
Féled az uradat, pedig egy vagy vele,
saját teste, lelke, egy parányi fele.
Hiszel az Istenben? Na jó, de melyikben?
Mi lesz, ha a fátyol szemedről lelibben,
s végre meglátod majd, azt a valóságot,
amit Isten adott: – Egy csodás világot!

Aranyosi Ervin © 2019-08-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Fácánkakas a hóban

Tálos Péter fotója

Aranyosi Ervin: Fácánkakas a hóban

Láthatsz engem itt a képen.
Elrejtőznék mindenképpen,
hogy az ember meg ne lásson,
csapdát nekem nehogy ásson.
Hirtelen minden fehér lett,
csak a tollam nem fehérlett…
Kivirulok a nagy hóból,
a szép színem sok a jóból.
Eledelt alig találok,
bár keresni akad pár ok.
Nehéz nekem télen élnem,
sokáig kell vajon félnem?

Aranyosi Ervin © 2019-01-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tárd ki a szíved


Aranyosi Ervin: Tárd ki a szíved

A szeretet én vagyok,
a szívedben élek én,
és bármikor
megtalálsz
a szívednek rejtekén.

A szívedben ott lakom,
engedd, hogy ott legyek,
s ha néha félsz,
ha néha fájsz,
hát felemeljelek!

Refr.:
Tárd ki a szíved,
hadd áradjon el!
Mert minden szó,
mert minden szív
egy kérdésre felel!
Tárd ki a szíved
és legyél boldogabb,
és figyelj jól,
és találd meg
a legtisztább utat!

A szeretet bennem él,
de neked is átadom,
hát emelj fel
a szíveddel,
ha akad rá alkalom.

A szeretet éltető
igazi lételem,
ha elfelejtesz
szeretni,
majd megismételem!

Refr.:
Tárd ki a szíved,
hadd áradjon el!
Mert minden szó,
mert minden szív
egy kérdésre felel!
Tárd ki a szíved
és legyél boldogabb,
és figyelj jól,
és találd meg
a legtisztább utat!

Refr2.:
Tárd ki a szíved
és legyél boldogabb,
és figyelj jól,
és találd meg
a legtisztább utat!
Tárd ki a szíved,
hadd áradjon el!
Mert minden szó,
mert minden szív
egy kérdésre felel!

Aranyosi Ervin © 2017-07-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kiállni a sorból

Aranyosi Ervin-Kiállni a sorból
Aranyosi Ervin: Kiállni a sorból

Mikor egy irányba nézünk,
hogy változik világképünk?
Egy a célunk, egy az álmunk?
Mindig közös úton járunk?
Biztos, hogy csak az a jó út,
hogy a mások útját rójuk?
Lehet, más életét éljük?
Álmainkat elcseréljük?
Ha nem megyek, különc vagyok?
Jobban tudják ezt a nagyok?

Mi lenne, ha másként élnék,
ha az újtól én nem félnék?
Mennék saját vágyam után,
s nem másokkal vakon, bután?
Felfedezném a világot,
meglátnám, mit más nem látott!
Igaz, csak egyedül lennék,
nem kísérne senki sem még.
A szeretet hiányozna,
az életem magányt hozna?

Biztos nincs, ki velem jönne?
Kinek pont így hullik könnye?
Talán akad olyan lélek,
kinek tetszik ahogy élek.
Aki mindent hátrahagyna,
álmodozó lény maradna,
kiben él a lélek lángja,
ki a végtelent kívánja!
Ki egy szebb világot épít,
s nem őrzi a romos régit!

Aranyosi Ervin © 2017-03-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Vedd fel a cipőmet…

vedd fel a cipőmet
Aranyosi Ervin: Vedd fel a cipőmet…

Vedd fel a cipőmet, s járd az utam végig,
mert bár a hegycsúcsok felérnek az égig,
én is lent indultam, s dédelgettem álmom,
lent határoztam úgy, hogy végig csinálom!

Megkínlódtam én is szembefújó széllel,
gyakran úgy alakult, mennem kellett éjjel.
Minden félelmemet legyőztem én bátram,
s tettem a dolgomat, másra sose vártam.

Feljutottam végül és lent irigyelnek,
mutogatnak, szidnak, bántóan figyelnek.
Ám hiába, babért ott lent nem aratnak,
s míg én elől járok, mögöttem maradnak.

Csak aki elől jár, az ér ki a fényre,
árnyéka rávetül a lemaradt lényre,
kinek az ereje haragból virágzik,
akinek a lelke bús méregben ázik.

Ám, aki velem tart, felérhet a csúcsra,
s másokat vezethet, ha már megtanulta,
egy helyben topogva célba sosem érhet,
az árnyékban járva nem látja a szépet.

Vedd fel a cipőmet, indulj fel a hegyre,
gondolatod járjon célod körül egyre!
Bocsáss meg azoknak, kik árnyékban élnek,
nem érzik vonzását az éltető fénynek.

Aranyosi Ervin © 2016-08-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva