Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Szeretetből jöttünk!


Aranyosi Ervin: Szeretetből jöttünk!

Kiléptünk a szeretetből,
és e Földre leszülettünk.
Programozott életformák,
megvezetett lények lettünk!

Mikor jöttünk, nagyon vártak,
s szeretet vett minket körül,
része lettünk egy családnak,
amely nekünk szívből örül.

Ám, akiktől tanulhattunk,
azok hibás hitet adtak,
rossz hitrendszer szerint éltek,
s tovább adták, amit kaptak.

Ezért fuldoklik a lélek
az anyagban szakadatlan,
a sikerért nyújtózkodik,
csak hát rövid ez a paplan.

És a sikert pénzben mérik,
ez mutatja mennyit érünk,
értelmetlen célt hajszolva,
egymás tyúkszemére lépünk!

Szeretetben kéne élnünk,
és a lelkünk sose fájna,
nem küzdés lenne az élet,
s lelkünk örömöt találna!

Mennyből jöttünk, mint az angyal,
mind-mind szeretetre vágyunk!
Mért kaparunk földi kincsért,
mért erről szól a világunk?

Csak jó érzést kéne adnunk,
más lelkeket simogatnunk,
szeretettel, törődéssel,
világunkra kéne hatnunk!

Aranyosi Ervin © 2023-12-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Bűnök nélkül születtél


Aranyosi Ervin: Bűnök nélkül születtél

Adnék egy álmot,
adnék egy álmot,
és hinnék benne,
végigcsinálod!

Adnék egy álmot,
mit szíved vágyott,
szebbé tehetnéd,
borús világod!

Refrén:
Bűnök nélkül születtél,
hittel formált lény lettél,
hited, álmod benned él,
szerettek, s te szerettél!
Bűnök nélkül az ember jó,
a képzelet boldog hajó,
szállj fel, s érezd, hogyha jó,
az álom embernek való!

Dalolnék pár szót,
füledbe mászót,
szívedhez érőt,
színekben játszót!

Dalolnék benned,
dal volnék benned,
szeretni vágyón,
kell hát szeretned!

Refrén:
Bűnök nélkül születtél,
hittel formált lény lettél,
hited, álmod benned él,
szerettek, s te szerettél!
Bűnök nélkül az ember jó,
a képzelet boldog hajó,
szállj fel, s érezd, hogyha jó,
az álom embernek való!

Aranyosi Ervin © 2023-11-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nyughatatlanság


Aranyosi Ervin: Nyughatatlanság

Valami nem hagy nyugodni régen,
valami mélyen felkavar.
Lelkemet izgatottnak érzem,
lázad és kitörni akar!

Amikor nem hagy nyugton álmom,
amikor hív a messzeség,
amikor magamban nem találom,
amiért izzó lelkem ég!

Refrén:
Olyankor útra kell, hogy keljek,
valami húz, de messzire,
valami szól, hogy végre menjek,
mert hív egy érző lény szíve!

Valami nem hagy megpihenni,
úgy érzem folyton menni kell,
valahogy több szeretnék lenni,
nem érem már be ennyivel!

Valami húz a messzeségből,
mágnesként vonz a végtelen,
valami furcsa érzés régről,
mikor még itt voltál velem!

Refrén:
Olyankor útra kell, hogy keljek,
valami húz, de messzire,
valami szól, hogy végre menjek,
mert hív egy érző lény szíve!

Aranyosi Ervin © 2023-07-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Az legyél, aki vagy!


Aranyosi Ervin: Az legyél, aki vagy!

Az legyél aki vagy,
csak játszd az életed,
s engedd társaidat
is játszani veled!
Öröklétű lény vagy,
fénylő, szabad szellem,
élvezd a világod,
élj hát jobban, s szebben!

Tudd, csupa jó dolog
történik ma véled,
csakis te rólad szól
a nagybetűs ÉLET!
Teremts itt a mában,
legyél folyton jelen,
lépj túl az egódon,
s javíts életeden!

Hívd az embereket
életet játszani,
és ne akarj soha
különbnek látszani!
De tudd, értékes vagy,
ahogy minden lélek,
ha figyelnéd szavam,
fel is emelnélek!

Nem vagy már kisgyermek,
ne játssz lenn a porban,
magad elé tekints,
lásd meg célod hol van!
Vedd a bátorságot,
és indulj feléje,
hagyd a szép lelkednek,
hogy álmait megélje!

Add csak önmagadat,
fényed hadd ragyogjon,
szép vágyad vezessen,
s új dolgokba fogjon!
Mutasd a világnak,
mi rejtőzik benned,
légy végre, aki vagy,
mert azzá kell lenned!

Aranyosi Ervin © 2023-01-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Közeleg halottak napja


Aranyosi Ervin: Közeleg halottak napja

A szekrényben ruhák vannak,
a sírok is szekrények,
földi ruhák laknak bennük,
nem szerethető lények,
akik egykor emberekként
tengették életüket,
lelkük más világba tévedt,
megtalálva helyüket.

Az útra nem vitték magukkal,
az elnyűtt, öreg ruhát,
nincsen szükség többé arra,
nem hordják azt odaát.
Ha pedig majd újra jönnek,
kapnak újat, másikat.
Nem a test – a földi ruha –
mit az ember megsirat.

Másik síkra távozóknak
az emléke itt marad,
gyásszal őrizzük szívünkben,
s a világ tovább halad.
Soha nem hal meg a lélek,
csupán csak eltávozik,
hiányt hagyva a szívünkbe,
mert „lényét nem látom itt”!

Emlékezés, megbocsájtás,
ennek jön el ideje.
Megbántottság és sértettség,
csak ócska lom, kivele!
Nincs helye az önvádnak sem,
csak tettük a dolgokat,
s jó neki, mindent megértett,
s odaát már boldogabb!

Amíg itt él emlékünkben,
soha nem is lesz halott,
egy nap majd mi is követjük,
s együtt leszünk, s ugyanott.
Túloldalon nincsen idő,
ezért sietnünk se kell,
a ránk váró feladatot
kell, hogy itt, végezzük el!

Aranyosi Ervin © 2022-10-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Hiszem…


Aranyosi Ervin: Hiszem…

Hiszem, hogy dolgom van e Földön,
s ha napomat írással töltöm,
segítem mások életét,
ne legyen az sivár, setét!

Egy szebb világot kell mutatnom,
emberek hitét visszaadnom,
hogy élni jó, hogy érdemes,
van annyi szép, mi érdekes.

Hiszem, hogy mind tanulni jöttünk,
az idő nem csak száll fölöttünk,
a létben nyomokat hagytunk,
mind teremtő lények vagyunk!

Ha létezik a jót teremtő,
ha a tudás kis fa, mely felnő,
s a többiek hasznára él,
az fontosabb tán mindennél!

Ezért nem kell árnyékban élnünk,
s a holnapunktól egyre félnünk,
mert okkal jöttünk le ide,
és szikra van mindenkiben!

Szikra, mely gyújt izzó lángot,
s ha léted célját megtalálod,
akkor aszerint végezd dolgod,
s csakis akkor lehetsz te boldog!

Keress, kutass és vágyad éld meg,
lásd világodat végre szépnek,
s tedd azzá mások életét,
szolgáljon jó célt ez a lét!

Aranyosi Ervin © 2022-08-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Rózi emlékére


Aranyosi Ervin: Rózi emlékére

(Kozma Andrea nevében)

Embertelen lények, jókedvükben ölnek,
árnyék szellemükkel koromba merülnek.
Érző, szép lelkekre őrült halált hoznak,
szerető szíveknek fájdalmat okoznak.
Rózi csak egy kedves, puhaszőrű lény volt,
csodálatos, kitől ragyogott az égbolt.
Egy kiváncsi-fáncsi, s őrülten szerettem,
s hiszem, hogy általa jobb ember lehettem.

Aztán jött valaki, aki nem is ember,
kihűlt, fagyott szívvel, üres értelemmel,
kegyetlenül elbánt drága kismacskámmal,
csak szórakozásból belerúgott lábbal…
Akkorát, kiszakadt szegény rekeszizma,
el kellett altatni azt, ki bennünk bízna.
Kártékony bűnöző csodát vett el tőlem,
lelkem egyik fele, szakadt ki belőlem!

Milyen is volt Rózi? Maga volt a csoda,
igaz barátságát adta nekem oda.
Befogadtuk és már szívünkhöz tartozott,
a mi életünkbe kedvességet hozott.
Együtt nézegettünk egeres filmeket,
cin-cin-nek neveztem én az egereket,
és ő tudta mi az, s izgatottan nézte,
vadászösztönt a film, benne felidézte.

Madarak is éppúgy felkeltették vágyát,
csip-csip-nek neveztem, én a sok madárkát.
Rózi a mókust is könnyen felismerte,
nézni a mozgókat, annyira szerette.
Olykor fogott gyíkot, s nekünk hazahozta,
az egész napomat így bearanyozta.
Tudta, mi a husi, s nem ment el emellett,
oly nagyon szerette a nyers csirkemellet.

Nagyon kíváncsi volt, olykor virslit lopott
a konyhaasztalról – huncutkodni szokott!
A mosogatónál folyó vízzel játszott,
és a mosógépbe gyakran belemászott.
Amikor fürödtünk, a kád szélén sétált,
kád-dugókat lopott, s eldugva megtréfált,
azokat, azóta mi meg sem találtuk.
Szerettük Rózinkat, így hát nem is bántuk.

Kijáró cica volt, nem zártuk börtönbe,
úgy sem maradt volna, másra vágyott, többre!
Imádott kint lenni, menni, felfedezni,
sokat csavarogni, az életet szeretni!
Most nagyon hiányzik, fáj az elvesztése,
űrt hagyott szívünkben drága, kedves lénye.
Reméljük, a macskák mennyországa várja,
ahol szabad útját megbékélve járja…

Aranyosi Ervin © 2022-07-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Felébredünk


Aranyosi Ervin: Felébredünk

A bősz hullám keresztül hág a gáton,
az óceán is fájó könnyet ejt,
a nehézség úrrá lesz a világon,
a szív még küzd, de semmit sem felejt.

Ha gyermekünk a miértekre kérdez,
válasz a fény, miként a Nap ragyog.
Majd elhiszi, hogy a tenger újra szép lesz,
s én szél által megtépett fa vagyok!

Refrén:
Felébredünk és emeljük az arcunk,
a gyermekünk csak büszkén néz fel ránk!
Felébredünk és hallatjuk a hangunk,
utánozzuk a morajló óceánt!
Felébredünk, s együtt leszünk!
Világunkért, együtt teszünk!
Felébredünk, s összefogunk,
összeszorítjuk a fogunk!

Mikor a fény a sötétet legyőzi,
teremtő módon, mennydörgő ég alatt,
felébredünk, s a hangunk a dalt őrzi,
örök lehet az a győztes pillanat.

Miénk a Föld és szabadnak születtünk,
az álmaink, ne lopja senki el!
Miénk a lét, s a Nap felébred bennünk,
felébredünk és lelkünk ünnepel!

Refrén:
Felébredünk és emeljük az arcunk,
a gyermekünk csak büszkén néz fel ránk!
Felébredünk és hallatjuk a hangunk,
utánozzuk a morajló óceánt!
Felébredünk, s együtt leszünk!
Világunkért, együtt teszünk!
Felébredünk, s összefogunk,
többé mi már nem nyafogunk!
Felébredünk, felébredünk,
istenfényű lények leszünk!

Aranyosi Ervin © 2022-07-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Én álmodom még száz fokon


Aranyosi Ervin: Én álmodom még száz fokon

Hogyan mondhatnám el neked,
hogy mi az, amit érzek,
ha nélküled csak vergődöm
és ezernyi sebből vérzek.
Én álmodom,
még száz fokon,
de ez sem nyújt nekem vigaszt
hová tűnt el a szeretet,
s hogy tudnám elfeledni azt?

Hogyan mondhatnám el neked,
ébredve fázós hajnalon,
s útra kelve az utamon,
könnycsepp csorog az arcokon,
s én álmodom
még száz fokon,
hogy valahol él a remény,
hogy mindenki más rokonom,
mindegyik istenadta lény.

Hogyan mondhatnám el neked,
hogy lelkem belefárad,
hogy hétköznapi emberek
is szidják a hazámat.
Én álmodom
még száz fokon,
s ez ellen lelkem lázad,
de szétszakít, folyton megoszt,
e gyűlölködő század.

Hogyan mondhatnám el neked,
hogy túl sok már a vegyszer,
s hazudja reklám, s média,
hogy életünkhöz ez kell!
Én álmodom
még száz fokon,
de mit ér a tudásom,
ha lábnyomom, s intő szavam
fiók mélyére ásom.

Hogyan mondhatnám el neked,
elvették emberségem,
s ha kimondom, mit gondolok,
talán örökre végem.
Még álmodom
pár száz fokon,
lázadva forrong lelkem,
de a tudást, amim csak van,
most mind el kell temetnem.

Hogyan mondhatnám el neked,
hogy kevés tudni, s félni…
Újra kellene tanulni
talpon maradni, s élni!
Én álmodom
még száz fokon,
köröttem hűlt ki minden,
és nem mozdul a végtelen,
mindaz, amiben hittem.

Aranyosi Ervin © 2021.10.21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Elbújva a világ elöl

Gifs by James R. Eads and Chris McDaniel

Aranyosi Ervin: Elbújva a világ elöl

Legyünk egymás karjába bújva,
s érezzük lelkünk mosolyog,
nem számít mások háborúja,
hol érdek füstje gomolyog!
Hiszem, ha bennünk béke lenne,
megváltozhatna a világ,
csak vidámság és öröm lenne,
s nem a félelem, ami rág!

Jó elbújni egy ölelésben,
megtalálni, mi elveszett,
örömünk lelni jót tevésben,
s érezni azt, szívünk szeret.
A lélek így szállhat a mennybe,
mely idelenn elérhető,
eláradunk a végtelenben,
s a jó érzésünk egyre nő!

Bújj el velem egy ölelésben,
jöjj a karomba kedvesem,
mosolyod én szívembe vésem,
s minden titkodat meglesem.
Kitárom én is lelkem könyvét,
olvasd a titkom bátran el,
s letörlöm lelked hulló könnyét,
s meglásd majd megnyugvásra lel!

Bújjunk el együtt a világból,
s érezzük azt, hogy létezünk,
átalakulunk igazából,
s szerető lényekké leszünk!
Ha külvilágunk követ minket,
elmúlik minden, ami fáj,
használjuk öleléseinket!
A létet megélni muszáj!

Hiszen mindezt megélni jöttünk,
s könnyebb azt karjaid között,
mikor érzem, múlik belőlünk,
minden bántó elköltözött!
Ha a világon minden ember
átölelné a másikat,
átérezné a teljességet,
s meglelnék szép álmaikat!

Mert amíg itt az ész vezérel,
s a szív csak háttérbe szorul,
az ember rombol a kezével
és lassacskán bealkonyul.
A szív ott van az ölelésben,
megszépül tőle a világ!
Érzéseim szívedbe vésem,
fényem akarom adni rád!

Zárj hát engem a karjaidba,
hadd érezzem, szabad vagyok!
Az ölelés, az nem kalitka,
egy szebb világot adhatok!
Szeretetburok, fénnyel telve,
körül vesz, biztonságot ad,
csodás lényünket ünnepelve,
az isteni fény befogad!

Aranyosi Ervin © 2021-02-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva