Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Virágtemető

Aranyosi Ervin: Virágtemető

Halottakért a virágok halnak,
(de erről szól az ő életük),
köszönhető ez egy jeles-napnak,
tele van a temető velük.

Hervadásuk jelzi az elmúlást,
díszítenek sosem élt követ,
a sír nem tárol az életen túl mást,
mert elbomlik az emberi szövet.

A temetőkből a lényeg hiányzik,
a lélek, mely messzi útra kelt,
a fagyos kő, pár napra kivirágzik,
a gyászolókból sok virágra telt.

Pedig gyertyát bármikor gyújthatna,
ha szerette a szívében él,
a jó érzés biztos megnyugtatna,
hogy lélekben újra visszatért.

Nem halnak meg, itt élnek szívünkben,
az élőkben mély nyomuk marad,
felbukkannak emlékezetünkben,
az idő felettük el nem szalad.

Egy másik síkon itt élnek közöttünk,
s leszületnek újra, terv szerint,
így teszünk majd mi is, ha így döntünk,
elmegyünk, és jövünk majd megint.

De mindazok, kik szívünk mélyén élnek,
nem halottak, csak nincsenek velünk!
Rossz azoknak, kik haláltól félnek!
Jövünk, megyünk, s újra születünk.

Aranyosi Ervin © 2024-11-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Halloween

Aranyosi Ervin: Halloween

Mátyás, mikor Bécs várát elhagyta,
még visszaintett, mondván: – Helló Wien!
A feltaláló címét learatta,
s elügetett büszkén a lován…

Na jó, nem rímel ez a röpke szólam,
de azóta is ünnepelni kell!
Rím kell oda, hát nyilvánvalóan,
s a bolondra, a sipkát tenni fel!

Szellemesen kell ma ünnepelni,
mert akkor a halál nem arat!
Kövek közé, temetőbe menni,
s ki túl öreg már, jobb is, ha ott marad!?

Jut eszembe, mára hagyomány lett,
szellemekkel mást riogatni,
pedig ez a játék csak silány tett,
mint halottakról sort írogatni.

Töklámpással szellemet elűzni,
ez még érthető is volna tán,
de tököket vágni, kibelezni,
ennyivé lett a nagy hagyomány?

Majmolni kell a sok butaságot,
s veszekedni, melyik ünnep jó!
A vidámságot tessék eltemetni,
a tökölés temetni való!

Bohóckodás – kelta hagyományból,
lám a nyugat, ily furán mulat!
Halálit, vagy szellemeset ápol,
nyelvet nyújt, és más arcot mutat.

Aranyosi Ervin © 2024-10-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Őszi fényben…

Aranyosi Ervin: Őszi fényben…

Őszi fényben tündöklő tájra
meredten néz a jó öreg,
próbálja szemét felnyitni tágra,
hátha a több fény menti meg.
Deres a táj, s hajába markol
huncutkodva az őszi szél,
megmenti még a végső bajtól,
s még egy kicsit a nyárról mesél.

– Emlékszel még a napsütésre,
mikor másért dobban szíved?
Nem vágytál pénzre, gazdagságra,
mégis megvolt még mindened.
Felolvadtál a szerelemben,
s nemcsak kergettél álmokat,
érzéseidtől boldog voltál,
s a szíved nem fájt oly sokat.

Emlékszel még a forró nyárra,
ahogy a lét körülölelt?
Mindent legyőző, tiszta vágyra,
mely adott azt, mi tőle telt?
Nem féltél még az elmúlástól,
csak tiéd volt a nagy világ,
s bármivel bátran szembenéztél,
fájón nem tudott hatni rád.

Tudod, ha elmernéd azt hinni,
hogy a halál nem létezik,
ha képes lennél abban bízni,
hogy lelked még leérkezik,
hogy újra jön, új testbe bújva,
és végigjár új életet,
elölről kezdve és tanulva.
Ez adna reményt még neked?

Őszi fényben tündöklő tájban,
erősítsd meg csak szép hited,
hogy visszajutsz a mennyországba,
s visszanyered, mi elveszett!
Majd újra szeretetben élhetsz,
s egy boldogabb lét vesz körül,
ahol egy vágyott révbe érhetsz,
ahol a lélek mind örül.

Aranyosi Ervin © 2024-10-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Meg kéne békélned


Aranyosi Ervin: Meg kéne békélned

Meg kéne békélned a hazudott halállal!
Ki elhitette véled, becsapott, s ez rávall!
Hisz nem tudna uralni, az élő igazsággal,
egy vagy a mindenséggel, a teremtett világgal!

A halál csak átjáró, egy sokkal tisztább létbe,
hol rokon lelkek jönnek, kedvesen elédbe,
hol fény van, boldog élet és mennyei béke,
de neked dolgod van, még ne lépj a fénybe!

Ez egy börtönbolygó, vezekelni jöttél,
és hogy jobbá tegyed, szerződést kötöttél!
Tanulsz, tanítanak mások, mit kell tenned,
leszületésedkor ott a szikra benned.

Meg kéne békülnöd, s szeretetben élned,
s akkor a haláltól nem lesz okod félned!
Ha majd időd lejár, átléphetsz a fénybe,
levetve a testet, csak fénylényként élve!

Aranyosi Ervin © 2024-02-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ültess fát a jövőnek!


Aranyosi Ervin: Ültess fát a jövőnek!

Ültess egy fát, mert haldoklik az erdő!
Hogy láthasson még holnapot, ki felnő!
Tudhassa még, milyen egy igazi felhő,
hogy világában, hadd legyen szereplő!

Ültess egy fát, hagyd magad mögött lépted,
mutassa ő, hogy értelmesen élted,
érzőn terveztél fénylőbb holnapot,
s nem rajtad múlt, hogy ma mégsem vagy ott!

Ültess csak fát, hadd nyíljon meg az élet,
mutassa meg, hogy szép álmod, mivé lett!
Mutassa meg, nem létező halálod,
hogy léted tükrét, más lényben megtalálod!

Ültess hát fát, s adj levegőt a Földnek,
tégy jót, ha mások, azzal nem törődnek!
Légy Teremtődnek, valódi, földi mása,
akit zavar, világa pusztulása!

Ültess sok fát, élő oxigén-gyárat!
Adj levegőt egy fuldokló világnak!
Mutass utat, nyomot az utókornak,
mert rajtunk áll, bizony, hogy lesz-e holnap!

Aranyosi Ervin © 2024-01-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nyugdíjas biztató


Aranyosi Ervin: Nyugdíjas biztató

Ne vedd túl komolyan már elért korodat,
a kor nem követel bús képet, komorat!
Engedd a lelkedet újra gyermek lenni,
engedd el hát magad, s kezdj gyakran nevetni!
Keress az életben napi vidámságot,
lásd újra élőnek, szépnek a világot!
Ne a fájdalmakon járjon csak az eszed,
inkább mozogj többet, sokkal jobban teszed!
Keresd a világban, mi okoz örömöt,
nem jó ha a lelked összetöpörödött!
Hidd el, a ráncaid is lehetnek szépek,
csak ne légy mogorva, vágj már vidám képet!

Ha életed végét csak végig haldoklod,
már itt az életben megjárod a poklot!
Pedig vannak csodák, amik még rád várnak,
pláne, ha az élet mindennap vasárnap!
Ha már letehetted a kényszerű munkát,
élvezd ki a létet, jobb az, mintha unnád!
Mi volt életedben, mire nem volt időd?
Most bátran teheted, kezd el élvezni őt!
Az sem baj ha lassan, vagy kicsit gyengébben,
de már érettebben. alkothatsz is szépen!
Vagy világgá mehetsz, járhatod az utad,
s minden új lépéssel gazdagít a tudat!

Előtted az élet egy fontos szakasza,
s nincsen fejed felett halált hozó kasza!
Ezt is meg kell élni, s csupán rajtad múlik,
hogy az életed majd, mily hosszúra nyúlik!
Ha eleve unod, ha nehezen kelsz fel,
akkor rossz irányba irányít a reggel!
De a szabadságod ki szabad használni,
elindulhatsz bátran világot bejárni!
Ölts mosolyt arcodra, hordd a vidám képed,
s várd, hogy mennyi jóval lep még meg az élet!

Aranyosi Ervin © 2024-01-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szép szavak


Aranyosi Ervin: Szép szavak

Szép szavakkal szólok most neked,
szép szavakkal szebbítem életed.
Szép szavakkal mutatok jó utat,
ami után, talán a szív kutat!

Szép szavakkal űzöm el bánatod,
s ha szép szavam a szívedre hatott,
már volt értelme összegyűjtenem,
tán te is szép szót küldesz majd nekem!

Szép szavakból jövőnket építem,
hogy van jövőnk, azt néha még hiszem!
De kell a szép szó, mely szíven talál,
hogy ne rémítsen folyton a halál!

Amíg szép szó van, nincsen félelem,
van szebb világ, ne légy reménytelen!
Legyél a fény, ahol sötét honol,
legyél angyal, kit nem őrjít pokol.

Ha együtt mondunk ki szép szavakat,
tán szabaddá válik az akarat,
és felemelünk népet, nemzetet,
ha él bennünk hozzá a szeretet.

Ha szép szavakat, majd szép tett követ,
ha megmozgatunk majd minden követ,
és fényt viszünk, mutatva kik vagyunk,
s egymás szívében szép szókat hagyunk!

Mert kell a szép szó, mint falat kenyér,
ha simogat, gondoskodó tenyér,
alap melyre építünk holnapot,
szép szavaimban én is ott vagyok!

Aranyosi Ervin © 2023-05-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Apósom emlékére


Aranyosi Ervin: Apósom emlékére

Legnagyobb kincsed adtad énnekem!
Kislányodat. Legyen jobbik felem!
Elvettem én. Mégis tiéd maradt,
s csodálhattad, mint szálló madarat.
Menedéket is adtál nekem,
házadba fogadtál kedvesen,
és rám ruháztad barátságodat,
új apám lettél, ki mindig támogat!

Elfogadtál úgy, ahogy vagyok,
és mikor láttad, hogy nem sokat tudok,
tanítottál, hogy mit hogyan tegyek,
s én igyekeztem, mint felnőtt gyerek.
Kaptál tőlünk fiú unokát,
és úgy érezted, jó e kis család!
Ettől lettél boldog nagyapa,
kire felnézhet a kis unoka!

Sosem voltál utálatos após,
ki öncélúan, csak úgy, harapós!
És meséltél sok szép történetet,
szívünk derült, mert jó volt veletek.
A betegség is végül megtalált,
és elhozta a sosem várt halált.
Csendben mentél el, s én nem is voltam itt,
tudom, a lelked már odaát lakik.

Onnan nézel ránk, a felhők mögül,
s ha jól vagyunk, a lelked is örül.
Ha segítség kell, onnan támogatsz,
amit csak tudsz, a mennyből is megadsz.
A kert, a ház, őrzi kezed nyomát,
és reánk hagytad lelked vagyonát,
s hiszem, lelked még most is támogat,
s mert hiányzol, gondolunk rád sokat!

Aranyosi Ervin © 2023-03-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Légy önmagad!

Aranyosi Ervin: Légy önmagad!

Nincsen halál, hát nincs is mitől félni,
testbe születtél, hogy megtanulj élni!
Te vagy az Isten legszebb alkotása,
ragyogj ki végre, hogy mindenki lássa!

Keresd meg, leld meg azt, aki te vagy,
az életed irányítsd te magad,
ne add át másnak vezérlő kerekét,
ne más vetítsen egy rossz utat eléd!

Ne írja más, felülről sorsodat,
ne hidd el azt, hogy biztonságot ad,
miután benned félelmet kelteget,
megkeserítve rettegő lelkedet!

Nincsen oka és nincs is rá joga,
ő sem okos, te sem vagy ostoba,
lehetnél bárki e világban még,
nem csak egy mástól megtaposott cseléd!

Légy önmagad és emeld fel fejed,
ne hagyd, hogy folyton elbánjanak veled.
ébredned kell, ébredj hát végre fel,
te és világod jobbat érdemel!

Álmodj jövőt és álmodj csak nagyot,
s higgyél benne, igenis, megkapod,
s ebben ne hagyd elgyengülni hited,
mert csak a szabad lélek érti meg!

Hogy elmondhasd: – Én önmagam vagyok,
ki a tömegből nap, mint nap kiragyog,
magam írom sorsomat, életem,
és minden okkal történik velem!

Tanulj meg élni, boldog lénnyé válni,
önmagadért, nagy büszkén kiállni,
Emberként élni, mást is felemelni,
és az álmaidban szép békére lelni!

Aranyosi Ervin © 2023-01-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Időskori biztató


Aranyosi Ervin: Időskori biztató

Elhasználódnak a földi dolgok,
de te azért, maradj csak boldog!
Nehezen mozdul a kezed, a lábad?
Mégse húzzon le mélybe a bánat!

Sok mindent kezdesz tisztábban látni,
lényegre tapintva, bölcsebbé válni!
Ifjúság, könnyedség, emlék csak benned?
Mégis, e korban is, akad mit tenned!

Refrén:
Elvesztett álmaid kezdd el megélni!
Ne legyen célod a haláltól félni!
Tedd, amit eddig még nem tehettél,
idős testedben újjá születtél!
Elveszett álmaid most váltsd valóra,
eljött a te időd, a boldog óra,
életre keltheted, mi benned szunnyad,
nem kell, hogy napjaid végleg megunjad!

Vénülő testedben ott van az élet,
tudsz te még alkotni valami szépet,
tudsz te még adni a földi világnak,
higgy benne, reád még szép percek várnak!

Az idő tovaszállt, ám bölcsebb lettél,
keresd meg magadban, miért születtél,
bölcsesség, tehetség izzítsa vágyad,
korodnak értelmét még megtaláljad!

Refrén:
Elvesztett álmaid kezdd el megélni!
Ne legyen célod a haláltól félni!
Tedd, amit eddig még nem tehettél,
idős testedben újjá születtél!
Elveszett álmaid most váltsd valóra,
eljött a te időd, a boldog óra,
életre keltheted, mi benned szunnyad,
nem kell, hogy napjaid végleg megunjad!

Itt szüless újjá, még ebben a testben,
ébredő szellemed segíthet ebben!
Ne hagyd, hogy legyőzzön az unalom,
sok kihívás kísérjen még utadon!

Aranyosi Ervin © 2022-10-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!