Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Hadd lássam a mosolyod!

Megrendelhető a képre kattintás után!

Aranyosi Ervin: Hadd lássam a mosolyod!

Volt oly idő, mikor otthon-maradni kellett,
s nem mehettünk el a bántó dolgok mellett,
akkor is kaptam áldást, és írtam verseket,
melyek gondolkodtattak, elérve lelkeket.
Volt oly idő, mikor nem láttam arcod,
amikor szép mosolyod, el kellett takarnod,
és nagyon híján voltunk gyógyító ölelésnek,
szerető szép szavaknak, miket szívünkbe vésnek!
Én akkor is akartam, hogy mosolyod ragyogjon!
Hogy a mosoly, bennünket összefogjon,
s túljussunk bántón, megalázó léten,
akkor is írtam versem, érted, s értem!
Remélem azt, e kor már nem tér vissza,
lelkem mosolyod, oly örömmel issza,
és nem tart távol egymástól semmi sem,
mert újra együtt dobban szíved, s szívem!
Hadd lássam hát mosolyod arcodon,
nevess te is tegnapi harcodon,
hogy hadd lehessen szeretve minden ember,
a gyógyult világ, élhessen szeretettel!

Megrendelhető az alábbi linkre kattintva:
https://shop.aranyosiervin.com/hadd-lassam-a-mosolyod

Aranyosi Ervin © 2024-03-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nyugdíjas biztató


Aranyosi Ervin: Nyugdíjas biztató

Ne vedd túl komolyan már elért korodat,
a kor nem követel bús képet, komorat!
Engedd a lelkedet újra gyermek lenni,
engedd el hát magad, s kezdj gyakran nevetni!
Keress az életben napi vidámságot,
lásd újra élőnek, szépnek a világot!
Ne a fájdalmakon járjon csak az eszed,
inkább mozogj többet, sokkal jobban teszed!
Keresd a világban, mi okoz örömöt,
nem jó ha a lelked összetöpörödött!
Hidd el, a ráncaid is lehetnek szépek,
csak ne légy mogorva, vágj már vidám képet!

Ha életed végét csak végig haldoklod,
már itt az életben megjárod a poklot!
Pedig vannak csodák, amik még rád várnak,
pláne, ha az élet mindennap vasárnap!
Ha már letehetted a kényszerű munkát,
élvezd ki a létet, jobb az, mintha unnád!
Mi volt életedben, mire nem volt időd?
Most bátran teheted, kezd el élvezni őt!
Az sem baj ha lassan, vagy kicsit gyengébben,
de már érettebben. alkothatsz is szépen!
Vagy világgá mehetsz, járhatod az utad,
s minden új lépéssel gazdagít a tudat!

Előtted az élet egy fontos szakasza,
s nincsen fejed felett halált hozó kasza!
Ezt is meg kell élni, s csupán rajtad múlik,
hogy az életed majd, mily hosszúra nyúlik!
Ha eleve unod, ha nehezen kelsz fel,
akkor rossz irányba irányít a reggel!
De a szabadságod ki szabad használni,
elindulhatsz bátran világot bejárni!
Ölts mosolyt arcodra, hordd a vidám képed,
s várd, hogy mennyi jóval lep még meg az élet!

Aranyosi Ervin © 2024-01-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Követendő példa


Aranyosi Ervin: Követendő példa

Nézem hogy csinálja,
gyönyörűen táncol.
Így nem függ másoktól,
nem függ a világtól.
Lábujjhegyen forog,
köröket varázsol,
álmot vált valóra
és kilép a mából…

Egyszer talán én is
a helyébe lépek!
Mindent eltanulva,
célomhoz elérek.
Az lesz az életem,
mit szeretek csinálni,
segíts nekem, kérlek,
jó táncossá válni!

Ám, nem a sikerért
követem a példát,
nem az lesz a fontos,
amit majd a nép lát!
Hanem a megélés,
a mozdulat varázsa,
tánc gyönyörűsége,
a ritmus másolása.

A belső csodádat
kívánom megélni,
mert mikor a tánc visz,
elfelejtek félni!
Magával ragad
a zene lüktetése,
dallama, ritmusa,
a szabadság érzése.

Hiszen, ha táncolok,
felszabadul lelkem,
a világom tánccal
kell megünnepelnem!
Így az életemet
keresztül táncolom,
s lángol tiszta lelkem,
szinte ezer fokon.

Nézem hogy csinálja,
a nyomába lépek,
példáját követem,
s nem vezérel érdek!
Lábujjhegyen forgok,
köröket leírva,
mintha verssorokat
vetnék a papírra!

Aranyosi Ervin © 2022-06-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Lesújtó látomás


Aranyosi Ervin: Lesújtó látomás

Ott lenn a mélyben csend honol,
örök álom legyőzte tán?
A hét vezér még kóborol,
vonul ősei nyomdokán.
Mert visszavár az ősi rög,
és sok itt hagyott népcsoport,
de lelkük mégis nyögve nyög,
látják a népre váró kórt.

Nem gyilkos ellen győzi le,
nem veszít el döntő csatát,
csupán csak elfogy szép hite,
s hagyja veszni az őshazát.
Nem csak betegség tizedel,
mert erős itt a nép fia,
csak árulók közt vezekel,
s hazát kéne feladnia.

De tűr a nép! Tán tűrni kell!
Cipelni mázsás terheket,
s hiszi bűnéért vezekel,
s felállni többé nem lehet?
Miért volt hát megannyi kín,
miért nemzetnyi szenvedés?
Nyüvek rágnak ős csontjain,
és hős sincs már, vagy csak kevés?

Isten is más oldalra állt,
s az egykék népe most kihal,
míg mások jele zöldre vált,
csak integet karjaival.
Talán egy nemzet süllyed el,
vagy lent keresi őseit?
Nincs vezető ki útra lel,
s az Isten is máshol lakik?

És bandukol a hét vezér,
hazátlan már és néptelen,
a történet végére ér,
s a mélybe zuhan a jelen.
Csak néma csend, örök sötét,
hát ennyi volt, nincs már tovább?
Végig járta fájón körét,
s nem vár holnapot, új csodát!

Aranyosi Ervin © 2020-08-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A rettegés (f)oka

Aranyosi Ervin: A rettegés (f)oka

A félelmet megkoronázták,
vírusként terjed a földtekén?
Az értelem elbújt előle,
s talán az erdők rejtekén
nem tombol úgy már, riogatva,
talán a híre sem jut el.
Ha nem tudsz róla, meg sem fertőz!
Ki, a szabadba, menni kell!
Hallgatni, hogy a szíved dobban,
s nem szorítja a rettegés,
el kéne bújni nagy titokban,
oda ahol a hír kevés.
Nincs is halálosabb, rossz átok
annál, mit szór a média.
Rettegve bújik álarcába,
maszkja mögé a nép fia.
A csapból víz helyett is ömlik:
– Rettegjetek! Rettegjetek! –
Nem gyilkos kór, ami özönlik,
csak félelmet keltő rejtjelek.
A félelem, mit a hazugság,
a megtévesztő hír fokoz,
– ó bárcsak tudnád –
hogy a tüdőkben micsoda változást okoz.
Nem vírus az, és nem betegség,
nem az támad meg, nem a kór!
A félelem, hogy belehalhatsz
az életedbe bármikor!

Aranyosi Ervin © 2020-03-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Az élet csodás


Aranyosi Ervin: Az élet csodás

Az élet csodás, szép kirakós játék,
apró részletekből rakjuk össze mind!
Akad benne fájó, és sok szép ajándék,
kinek-kinek hitünk, s vágyaink szerint.

Gyakran érezzük úgy, hogy egy helyben járunk,
ugyanazt a bús kört írva le megint.
Igyekszünk és mégis bánt a csalódásunk,
ahogyan a lelkünk tegnapba tekint.

Ki kellene lépni az ördögi körből,
változtatnunk kéne rossz szokásokon!
Ám a gyermek lelkünk hitek által nőtt föl,
amit megtanított néhány jó rokon!

Persze mindannyian keressük utunkat,
hogy járhatnánk jobban, mint elődeink,
de ugyanúgy féljük szeretett Urunkat,
s hisszük hogy jól tudták mindezt őseink!

Végül unalmas lesz ugyanaz a játék,
de mitől változna, ha ugyanúgy hiszünk?
Ha cselekedetünkben nincs is önző szándék,
akkor sem lesz tisztább az ivóvizünk.

De jó lenne tudni, miről szól az élet,
de jó lenne végre összerakni már!
Megtudni, hogy mitől lesz boldog a lélek,
s mitől lesz az élet kihalt, vagy sivár.

Ha megismerhetnénk merre járunk jobban,
hogy jutunk a fénybe, mikor, mit tegyünk?
A tudást többé nem tartanánk titokban,
hisz egymásért élünk, hogy egyekké legyünk.

Hisz egy a világunk, s össze kéne fognunk,
nem játszmákban élve darabolni szét!
Mindenből van bőven, nem kell nyomorognunk,
csak használnunk kéne mindőnknek eszét.

Hiszen, ha a jóság, szeretet vezetne,
sosem fájna semmi, s az élet szép lehetne,
mindenkit a többi boldoggá szeretne,
és az egész világ egy csodás hely lenne!

Aranyosi Ervin © 2018-11-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Öreg barátnők…


Aranyosi Ervin: Öreg barátnők…

– Emlékszel még? Milyen csuda jó volt!
Hiszen a fél világ csakis nekünk bókolt!
Nem fütyültek reánk, inkább csak utánunk,
amikor utunknak ketten nekivágtunk!

Emlékszel még arra, hogy mennyit nevettünk?
Fiatalok voltunk, nyílt szívvel szerettünk!
Hétköznapok gondja nem őrölt, nem bántott,
ki tudtuk élvezni az egész világot!

Voltunk a legszebbek, a legcsinosabbak,
a szép emlékeink, lám, mind megmaradtak!
Mikor találkozunk, újra felidézzük,
ifjúságunk filmjét együtt, újra nézzük!

Bár a test megvénül, nem oly tetszetős már,
de a szívünk ifjú, mint a napsütött nyár,
s ami csodaszép volt emlékekben éljük,
ami eszünkbe jut, azt mind kicseréljük.

Hiszen, ma már másról dalol minden nóta…
Volt saját családunk ifjúságunk óta.
Éltük az életet, boldogságra leltünk,
néhány kis porontyot felnőtté neveltünk.

Együtt éltük létünk egy-egy kedves férjjel,
ki nappal dolgozott, és szeretett éjjel.
Mi meg melegséggel töltöttük meg fészkünk,
később unokáztunk, mire körülnéztünk.

Ám mindegy volt nekünk, hogyan telt az élet,
a változó világ köröttünk mivé lett,
örökké őriztük a jó barátságot,
ami végig kísért, s lélekben felrázott.

Végig élvezhettük minden kornak fényét,
nem féltünk előre, s nem vártuk a végét!
Hiszen az életünk ettől lett szép, kedves,
nem ragaszkodtunk a hulló levelekhez.

Minden egyes kornak megvan az ő bája,
úgy teljes az út, ha lábunk végigjárja.
Ha akad egy barát, aki végigkísér,
ez a jó barátság minden kincset megér.

Együtt sokkal könnyebb visszaemlékezni,
képzeletben újra fiatalnak lenni.
Örömöt találni az alkonyi Napban,
meglátni a szépet minden pillanatban.

Aranyosi Ervin © 2018-07-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szerelmünk örök


Aranyosi Ervin: Szerelmünk örök

Gyönyörű percek az én kincseim,
együtt, megélve lettek teljesek.
Én gyűjtöm őket a szívem szerint,
s újat remélve szívedbe lesek.

Szemedbe nézve szíved elvarázsol,
felgyújtva tüzem, hozzád hajt a vágy.
Nélküled mindig apránként parázsol,
és újra, újra felizzva vár reád.

Mert, hogyha itt vagy, a forró ölelések,
közel húzzák szívedhez a szívem.
Tiédbe akkor mélyen belevésem,
szerelmünk örök, nem hunyhat ki sosem!

Keresztül koron és ezer világon,
a mindenségbe büszkén kikiáltom!

Aranyosi Ervin © 2018-02-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Családi kör – ma


Aranyosi Ervin: Családi kör – ma

Elszállt a munkanap, beköszönt az este.
A munkás egész nap az óráját leste:
– Mikor is ér véget az aznapi robot,
mikor teheti le a bús vándorbotot?
Eljön-e az idő, mikor hazatérhet,
s végre családjáért, s önmagának élhet?
Némi szórakozás talán kijár néki,
bár már vidám kedve sosem lesz a régi.

Otthon a családja, neje, s három gyerek.
Milyen jövőjük lesz? – már ezen kesereg.
Vajon azt az utat fogják ők is járni?
Ilyen rabszolgasors fog rájuk is várni?
Ők is tanulnak már okosakat, szépet,
de sose tudják meg miről szól az élet.
Fejükben ott vannak lexikális tárgyak,
csak az életükre nincsen magyarázat.

Este van, mostanra asszonya is fáradt,
egész nap dolgozott tartotta a házat.
Mos, főz, na és közben gyereket nevelget,
vásárol, takarít – sok a három gyermek!
Nincs, aki segítsen, terheket levegyen,
és ha megbetegszik, dolgozik betegen,
s csupán a szeretet az elismerése,
mégsem zsörtölődik: – vajon, nem kevés-e?

Hazajött a gazda, fénylő szemek várják,
szeretett apjukat mind-mind körülállják.
Mindnek szüksége van egy-egy ölelésre,
majd a vacsoránál egy beszélgetésre.
Asztalt körül ülik – asztalfőn az apjuk.
Mindjük elmeséli, milyen volt a napjuk.
Kapnak dicséretet, néhány jó tanácsot,
miközben majszolják a vajas kalácsot.

Meleg ez az otthon, még hogyha szegény is,
szeretet járja át, szívből jövő, mégis.
Sorban megfürödnek, készülnek az ágyba,
holnap megint menni kell az iskolába.
Végül a szülők is nyugovóra térnek,
elpihen a sok gond, melyből van temérdek.
Ám valami mégis apró reményt adhat,
hogy a szeretetük mindig megmaradhat!

Aranyosi Ervin © 2017-09-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Gondolatok a körről…

Aranyosi Ervin: Gondolatok a körről…

Rajzoltak, lám, egy kört körénk,
s mi mind e körben élünk.
Más írja meg az életünk,
s innen kilépni félünk!

Ott kint az élet gyönyörű,
s mi mégis körben állunk,
s várjuk, hogy egyszer, egy napon,
talán szabaddá válunk.

Vannak, kik látják kint a fényt,
vágynák a szabadságot,
eltudnak hinni szebb jövőt,
egy boldogabb világot.

A rajzolt fal átléphető,
de visszahúz a többi!
Hiszik: az ott a sors fala
s nincsen, ki azt ledönti.

Napi rutin köt gúzsba csak,
s mondod: Teszed a dolgod!
Idegenekért robotolsz.
Sohasem lehetsz boldog!

Filmeken nézed a csodát,
hogy is lehetne élned,
s látod, boldogok odaát,
létezik boldog élet!

Börtönőröd a gondolat,
s lázadsz: – Mert másképp látom?
Azt hiszed, majd megváltozik
minden a túlvilágon?

Ha úgy hiszed, hogy van halál,
mondd miért maradsz szolga,
mért rabság nyomja bélyegét
a szép hétköznapokra?

Végig szenvedsz egy életet,
fiadnak megtanítod,
s hiszed, másképp nem is lehet,
mert erről van papírod.

Egy vad állat is szabadabb,
nincs megkötve a lelke.
Szeretni képes önmagát,
s nincs öncsonkító terve.

Lehetőségek százai
várnak, csak hinned kéne,
de visszahúz hitrendszered,
hazug lelkek törvénye.

A törvények a láncaid,
s hiszed, hogy érted vannak.
s tudják a bősz törvényhozók:
lent mindent elfogadnak!

Kivinnélek, de nem hagyod,
jönnek a kifogások!
Te azonnal betemeted,
ha alagutat ások.

S lám, visszahúztok oly sokan,
s győztök – ti vagytok többen,
nehogy már nekem jobb legyen!
Maradjak börtönömben!

Azt hiszitek választotok,
de nincs alternatíva,
döntést hozni, csak látszólag
vagytok a körbe hívva.

Mert mindaz, ki e körben ül,
már lemondott magáról,
s nem csak jövője veszett el,
de lemondott a máról!

Aranyosi Ervin © 2017-06-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva