Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Jó kívánság az új évre


Aranyosi Ervin: Jó kívánság az új évre

Jövőre tán kihúzhatjuk
a dugót a palackból.
Ne vegyük el a citromot
a szegény malactól!

Nevetgéljünk, viccelődjünk,
és szeressük egymást!
Képzeljünk el jobb világot,
s megteremtjük, meglásd!

Jó kedvünk lesz egész évben,
vidámkodjunk inkább,
s ne zárjuk le naptárunkat,
mint egykor az inkák.

Mosolyunkat mutogassuk,
egymást megöleljük,
a szerető közelségben
örömünket leljük!

Egészségben lubickoljunk,
mert ez lesz a dolgunk!
Azt kívánom, az új évben,
könnyen boldoguljunk!

Aranyosi Ervin © 2020-12-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Az üstökösgém dilemmája


Aranyosi Ervin: Az üstökösgém dilemmája

Hol hagytam a szemüvegem?
Épp azon gondolkodom.
Feltolom, ha nem használom,
s itt trónol a homlokomon.
De most hiába keresem,
nincs a megszokott helyen.
Rövidlátónak tűnök,
ha nincs meg a szemüvegem.
Két felé is elindultam,
úgy állnak a lábaim,
ellentétes irányokba
kergettek a vágyaim.
Nem látom, mi lesz a vége,
merre induljak tovább,
kissé összezavarodva,
vaksin játszok ostobát.

Aranyosi Ervin © 2020-12-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A vércse balladája


Aranyosi Ervin: A vércse balladája

Hangosan vijjogott a vércse:
– Kell, hogy szavam mindenki értse!
Na, persze nem kell, hogy füled sértse,
nem vagyok oly szadista én se!

De szeretem, ha rám figyelnek,
legyen felnőtt, vagy apró gyermek!
Nem írok verset és mesét se,
nem vagyok szúnyog, nem szívok vért se!

Madár vagyok, a nevem Vércse!
nem eszem sast és denevért se!
Van úgy, hogy semmit sem eszem
és ezt én rossz néven veszem.

Rikoltozom, éles a hangom,
a madarak közt ez adja rangom,
s nem aggódom, hogy nem kevés-e,
mezőn a vércse repkedése?

Volt úgy, hogy már hangot sem adtam,
néhány napig csendben maradtam,
a csendemmel sikert arattam,
és gyűlt a nagy tömeg, alattam.

Ebédnél köztük válogattam,
begyemet tömtem, jóllakhattam.
Ám néha kell, hát vijjogok,
holnap pedig enni fogok!

Aranyosi Ervin © 2020-12-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Amikor két szemembe nézel…


Aranyosi Ervin: Amikor két szemembe nézel…

Amikor két szemembe nézel,
lelkembe látsz és megigézel,
elvarázsol a puszta látvány,
s többé válok szép lelked látván.

Amikor két szemembe nézel,
lelkem mélyéig, messze mész el,
és találkozunk félúton,
te vagy az én tükröm, tudom!

Amikor két szemembe nézel,
talán te is egy csodát érzel,
lelkem látod, mely felragyog,
pedig csak melletted vagyok!

Amikor két szemembe nézel,
eggyé is válok az egésszel,
befogad lelked, szép világod,
s te is a teljes képet látod.

Amikor két szemembe nézel,
szívem húrján egy dalt zenélsz el!
S oldódunk együtt, tiszta hangban,
a csodában, a pillanatban!

Amikor két szemembe nézel,
csillog szemed, mint drága ékszer,
egy, csak nekem szánt drága kincs,
melynek a Földön párja nincs.

Mert elbűvöl, mert elvarázsol,
s nem is akarok tudni másról,
boldoggá tesz az, amit érzek,
mikor a két szemedbe nézek!

Aranyosi Ervin © 2020-12-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A jégmadár álma


Aranyosi Ervin: A jégmadár álma

Nem tudom, hogy tudsz-e róla,
balett órát vettem.
Mindenkit elkápráztatott
az én piruettem.
Észrevettem a halnak is
tátva maradt szája,
csodálatos fordulóval
röppentem utána.
Balettosnak szerződtetnek,
készülök javában,
én leszek a legjobb táncos
a Hattyúk tavá-ban!

Aranyosi Ervin © 2020-12-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A sas szabad!


Aranyosi Ervin: A sas szabad!

Szabad vagyok, égen szállok,
földhöz nem köt semmi sem!
Nincs béklyó, mely mélybe húzhat,
álmokért dobog szívem!
Belátom a nagyvilágot,
s felemelkedett vagyok!
Ha kell, felhők fölé szállok,
s megérintem a Napot!
Ura vagyok életemnek,
azt teszem, mi jól esik!
Irigykedők, lenn a Földön,
szárnyalásomat lesik!

Legyél sas és szállj a széllel,
sohase légy rab madár!
Tedd a dolgod nappal, éjjel,
hisz röptödben nincs határ!
Engedd, hogy a lelked szálljon,
hadd vigye a képzelet!
Gondolkodom, hogy adhatnék
néhány jó leckét neked?
Hogy nyithatnék meg kalitkát,
kitárva az ablakot?
Kövesd lelkem, szelek szárnyán,
s úgy lesz, ahogy akarod!

Nincsen ennél nagyobb kincsünk,
szabadnak lenni muszáj,
s hidd el, aki letagadja,
uraló szív, buta száj!
Ő sem képes fenn szárnyalni,
ezért téged földre húz.
néhány ocsmány hazugsággal,
tőle nem sok jót tanulsz!
Emelkedj büszkén fölébe,
léted legyen teljesebb,
s jó, ha a sas szabadságát,
jó példának ellesed!
Aranyosi Ervin © 2020-12-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Megannyi kérdés

Aranyosi Ervin: Megannyi kérdés

Hogy tudnád elfeledni
haragod, dühöd, mérged?
Hogy tudnád elfogadni,
amit kínál az élet?
Hogy tudnád véghez vinni
örömmel minden dolgod?
Hogy kéne szebben élni,
hogyan lehetnél boldog?

Hogyan tudsz megnyugodni
egy túl zűrös világban?
Hogy tudnád észre venni
Napod a gyertyalángban?
Hogy tudnál feloldódni
a mélyen kongó csendben?
Hogy tudnál újra hinni
hitetlen emberekben?

Vajon hogy lennél képes
álmokat újra szőni?
A szürke nagy tömegtől
egy szép napon kinőni?
Hogy tudnád szíved nyitni,
hogy megláss minden szépet?
Hogyan tudnád megtenni
a jó felé a léptet?

Ugye, hogy mennyi kérdés,
mi felmerülhet benned?
S ki az, ki választ adhat,
mikor és mit kell tenned?
Pedig, ahol a kérdés,
a választ ott találod,
megleled Önmagadban,
ha lelkedet kitárod…

Aranyosi Ervin © 2020-12-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Bírói döntés

Aranyosi Ervin: Bírói döntés

Gondolkodom, döntenem kell,
de melyik javára?
Nem is értem, minek járnak
a bíró nyakára?
Melyik egéré legyen ma
a sajt, mit találtak?
Bár érteném, mért civódik
folyton minden állat?
Na jó, döntök, kié legyen,
használva az eszem:
– Az egyiké lesz a sajt!
A másikat megeszem!

Aranyosi Ervin © 2020-12-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Teremtő pillanatban


Aranyosi Ervin: Teremtő pillanatban

Írhatnék verset, milliónyit,
ébresztgetve a Föld lakóit,
nyithatnék csukott szemeket,
hogy mire jó a szeretet!
Adhatnék leckéket is másnak,
hogy ne éljünk az elmúlásnak,
éljünk inkább az örömünknek,
legyen minden nap örömünnep!

Merjünk csak álmodni merészet,
legyen példánk a szép természet,
hiszen az nem erőlködik.

Az élet teszi szépen dolgát,
a világunkban szépet, s jót lát,
s azon teremtőnk őrködik!

Csak az ember nem képes élni,
inkább kezd holnapjától félni,
rettegni azt, mi láthatatlan,
az ártó hír lovára pattan.
Pedig élhetne bűvös álmot,
jobbá téve a nagy világot.
De csak hajszolja ócska pénzét,
s elveszti léte többi részét.

De bárcsak álmodozni merne,
s jóra fókuszálna figyelme,
s meglátná a napi csodát.

Hisz annyi van, s mind látni kéne,
és elsétálni csak elébe,
s élvezni született jogát!

Bár mind tudnánk, miért születtünk,
hogy nem csak haldokolni lettünk,
hogy a világunk minket szolgál,
s ki elfogadja, az mind jól jár!
Csak annyit kell megértenünk,
hogy gazdagabb a lét velünk,
s élvezni kell, e gazdagságot,
amivel teremtőnk megáldott!

Ám nem mérhető pénzben semmi,
a gazdagság nem ezt jelenti!
Mert az megélt percek sora.

Ki folyton kincsekre vadászik,
az eltévedt, s a falra mászik,
mikor rájön, mily ostoba.

Tanulni kéne, hát szeretni,
a világunkat rendbe tenni,
álmodni végre szebb jövőt,
s tanítgatni a felnövőt!
Kérded, hogy egyéb vágyam nincs-e?
Miénk a világ összes kincse!
De nem az anyagi vagyon,
ha elmegyek, azt itt hagyom!

De enyém marad minden álom,
minden napom, míg utam járom,
és minden megtapasztalás.

Minden, minek értelmet adtam,
csodás, teremtő pillanatban,
s ez az én kincsem, nem vitás!

Aranyosi Ervin © 2020-12-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Más ez a Karácsony


Aranyosi Ervin: Más ez a Karácsony

Felragyogott újra a betlehemi csillag,
új reményt, új hitet adva vágyainknak!
Újra leszületik, ki minket megválthat,
félelemben élők elé majd kiállhat.
Taníthatja őket élni és szeretni,
megmutatva, hogy kell jó emberré lenni!
Fényt hoz életünkbe, a szeretet fényét,
tanítva a jóság, tisztaság erényét.
Ha majd e tanítást szépen befogadjuk,
az emberiséget angyallá avatjuk.
Béke, szeretet vár minden élő lényre,
csak a bujdoklókat hívjuk ki a fényre!

A PÉNZ árnyékából kell előbb kimásznunk,
nap, mint nap teremtve, máris többnek látszunk!
Hitünk erejével emeljük fel egymást,
ez a mi fényszórónk, hogy az utat meglásd!
Béke, szent igazság, s hogy senki se ártson,
ezt kell, hogy jelentse nekünk a karácsony,
és nem csak egy napon, hanem egész évben,
és az emberiség teljes életében!
A Karácsony ígéret az örök életre,
nem várva halálra, túlvilági mennyre.
Ezt a földet adta jó Atyánk minékünk,
s ha szeretet van bennünk, hát örökké élünk!

A szeretet magját most kell hát elvetni,
lelkünk szép vízével öntözni, nevelni,
hogyha a világon mindenkinek jut majd,
élteti a lelket és fény-koszorút hajt!
Nézz körül a létben, kit kell felemelni,
kinek kell a lelkét jó felé terelni?
Ki tért le az útról, ki az, ki eltévedt,
ki a szeretetlen, ki vár segítséget?
Nyújtsuk ki kezünket a rászorulóknak,
adjunk reményt, hitet: – Szebb lesz majd a holnap!
Csodáljuk világunk, fénnyel vonjuk körül,
s hiszem, a Teremtőnk velünk együtt örül!

Hazugok uralják ma még ezt a Földet,
ennek megoldása nem jöhet, csak tőled!
Ez az egyén dolga, ledobni a láncot,
lelkünkbe fordulva keresni tanácsot.
Kérni útmutatást, isteni kegyelmet,
amit a szülőtől elvárhat a gyermek!
Hiszem, hogy a jelet meg is fogjuk kapni,
így fog a szeretet a világra hatni!
Fényszóró világít majd be minden zugba,
hova a megoldás mélyen el lett dugva!
Minden hamis álság, végre fényre derül,
s élhetjük létünket tisztán és emberül.

Együtt és egymásért, egymást kézen fogva,
emelkedjen lelkünk fénylő csillagokba!
Kerüljünk bolygónkkal szép harmóniába,
éljünk szeretettel, higgyünk a csodában!
Tanítsuk a létet boldogan megélni,
s akad támogatónk, Istent nem kell félni!
Hiszen a félelem nem őtőle való,
emberi találmány, csúf trójai faló!
Ne engedjük be hát többé a szívünkbe,
legyen nemes lelkünk a Teremtőnk tükre!
Kegyes és elnéző, szeretettel áldott,
amely így varázsol örökös karácsonyt!

Aranyosi Ervin © 2020-12-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva