Aranyosi Ervin: A Kacagócsér kacagása

Aranyosi Ervin: A Kacagócsér kacagása

Vajon mit kér
egy Kacagócsér
egy kacagásért?
Igaz, mért
kérne bért,
ha ráért,
és a haláért
némi kacagást valaki rámért!
Azért, hogy engedélyt kapjon,
s végre ő is jól, jóllakjon!
Inkább csak kacagva,
csapott a tavakba,
ott nyüzsgő halakra.
Volt gondolat szikrája,
a halak ikrája,
aminek nincs párja,
páratlan eleség lesz,
amit a feleség tesz
az asztalára.
Kacagva, nevetve,
röppent az egekbe,
csapkodva térdét a szárnyaival,
és végzett a tegnapok árnyaival.
Ennyit megért,
ha már megélt,
ennyi időt a létben.
Hisz nem vitás,
a kacagás,
néha már időtlen és idétlen.

Aranyosi Ervin © 2024-07-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva