Aranyosi Ervin: Az idő tündére

Aranyosi Ervin: Az idő tündére

Jaj, néha nekem sincs elég időm,
lefékezném a múló perceket.
Kapkodok hát, mert sok a teendőm,
s bezsúfolni egy napba nem lehet.
Mikor napom csak a munkáról szól,
szeretnék gyorsan végezni vele.
Az idő tündére azonnal válaszol:
– Nem férhet minden egy napba bele!
– De, jó tündérem, kell, hogy kész legyek,
– amit tehetsz, azt holnapra ne hagyd! –
ki tudja, holnap világgá megyek,
s akkor a dolgom majd kire marad?

És szólt a tündér: – Adok én időt,
csak tedd a dolgod, s várd a holnapot!
Bennem a vágy most óriásra nőtt,
hogy mindenhez elég időt kapok…
– Bár felgyorsult, s az idő szinte száll,
cserébe kapsz majd hosszabb életet,
s hiába futsz, a cél messzebbre vár,
később éled meg öregségedet.
– Jaj tündérem, mondd nem lehetne azt,
hogy lelassuljon inkább az idő?
Hisz felgyorsítva nem lelek vigaszt,
s az élet terhe rajtam egyre nő.

– Gyorsul a Föld, és meg nem állhatunk,
gyorsabban száll a Föld körül a Nap.
Az út adott, és ki nem szállhatunk,
ezért lett gyorsabb minden pillanat.
Csak tedd a dolgod, ami belefér,
nem kell naponta világot váltani.
Nyugodj le végre, lassíts le ezért,
egy kis lazítás nem fog ártani!
Tégy annyit csak, mit feltétlen muszáj,
ne törje fel szerszám a tenyered!
Miközben majd a gyors idő elszáll,
önmagadban a nyugtot megleled.

Lassíts le hát, hisz rohansz, nem is élsz!
versenyre kelni – idővel – nem lehet!
Nyugtasd magad, egyszer majd célba érsz,
tapasztalj, élj, élvezd az életet!
Álmodj tovább, ott lassabb az idő,
ha akarod, meg is állíthatod!
A tér kitágul, és ott jön a jövő,
álmodd valóra a feladatot!
Ha tovább rohansz, biztos elveszel,
s üresek lesznek dolgos napjaid,
a létből szinte semmit sem élvezel,
a lelked mélyén is üresség lakik.

Ne fuss tehát, csak várd meg önmagad,
tudod, ha kapkodsz, úgyis szétesel.
Ha időt markolsz, semmid sem marad,
hisz tenyeredből, mint víz, szökik el.
Hagyd futni hát, csak bízd rám az időt,
hadd mulasszam, s te ne törődj vele!
Álmodj inkább, álmot, nagyratörőt,
élettarisznyád azzal töltsd tele.
Ne csüggedj hát, találd meg önmagad,
ezért jöttél, hogy csodás dolgot tégy!
A lét értelmét megértsd és megragadd,
s minden időben felhőtlen boldog légy!

Aranyosi Ervin © 2019-09-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével a vers előtt és a versszakok megtartásával együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva