Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Küldöm csókomat

Aranyosi Ervin: Küldöm csókomat

Lassan búcsúzik a nyár,
s fáj a szívem,
emléked itt marad,
ne felejts el majd
pár sort írni nekem,
és nyomd rá csókodat!

Nélküled hideg a nyár,
s fáj a szívem,
elvitted álmomat,
én nem felejtlek el,
és majd írok neked,
s küldöm csókomat!

Refrén:
Ha látom, kint a napfényt,
újra hallom a hangodat,
és mindig csak azt szeretném,
hogy lássam szép arcodat!

Hiszen rólad szól a nyár,
itt vagy velem,
lelkedből ragyog a Nap,
és nincs is szebb talán,
a Földön nekem,
ha érzem csókodat!

Nélküled hideg a nyár,
s fáj a szívem,
elvitted álmomat,
én nem felejtlek el,
és majd írok neked,
s küldöm csókomat!

Aranyosi Ervin © 2024-11-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Égi szerelem

Aranyosi Ervin: Égi szerelem

Eljött az este és a Hold,
az égboltra felbandukolt.
A Földre enyhe fényt varázsolt,
aminél már jobban látott.
Kíváncsin nézett ott körül,
amit csak lát, annak örül.
Hát jó volt nézni a világot,
hiszen annyi titkot látott,
mit elrejtett az éjszaka,
a sötétség zuhataga.

Szerelmest látott, oly sokat,
titokban lopott csókokat,
szépen megélt érzéseket,
s arcokra festett fény jelet.
Az ő arcán is ragyogott,
mit távoli Naptól kapott,
de szerelmese messze járt.
Sóvárogva a Napra várt.

Az útján tovább lépkedett,
szép szerelmén elmélkedett,
álmodozott, ábrándozott,
szíve sóváran dobogott.
Egyszer talán majd erre jár,
s csókízű lesz a napsugár,
amibe tán belepirul,
s mitől szíve is felvidul…

Jött a hajnal, s aludni tért,
s mindent adott egy álomért,
hogy Napja átölelte őt,
s megcsókolta mások előtt!
Tanúja volt a nagy világ,
látta fű, fa, s minden virág,
az égre néző emberek,
álmodozó szerelmesek.
Mert együtt állt a Nap, s a Hold,
s a fényük őróluk dalolt!

Aranyosi Ervin © 2024-10-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Amíg még ragyog a Nap

Aranyosi Ervin: Amíg még ragyog a Nap

Még ragyog a Nap,
még nevet az ég,
még gyümölcseit lerakja eléd,
még nem ez a vég,
a fény is elég,
még érzed a világ szeretetét.

Még rólad is szól,
a szív válaszol,
még kicsúszhatsz karmai alól,
még lehet esély,
hogy boldogan élj,
az álmokra még talán válaszol.

Még ősz van csak,
de a világ belefárad,
már nem virul,
nyomasztón nyomja vállad,
de képes lehetsz meglátni a szépet,
ha elhiszed, hogy rólad szól az élet!

Még nevet az ég,
és ragyog a Nap,
még megélhetsz csodás álmokat,
Még van rá esély,
hogy szépet remélj,
csak már a szíved fáj sokat!

Még szólhat a dal,
még lehet zenéd,
még lehet az álom gyönyörű szép.
Még ne add hát fel,
mert még élni kell,
még érzed a világ szeretetét.

Eljött az ősz,
s a lelked belefáradt,
az élet súlya
nyomasztón nyomja vállad,
még képes lehetsz meglátni a szépet,
ha elhiszed, hogy rólad szól az élet!

Aranyosi Ervin © 2024-10-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Éld meg az őszt!

Aranyosi Ervin: Éld meg az őszt!

Ma még vidáman süt a Nap.
Ne borongj hát az ősz miatt!
Ez is kell, az élet forog,
ezzel is nő életkorod!
Inkább csodáld, mert szép lehet,
figyeld a múló életet.
Most színesebb lesz a világ,
levelüket festik a fák.

Pizsama parti készül épp,
vígságot szül az őszi ég.
A nagy lámpaoltás előtt,
még színes ruhát ölt a Föld.
Mért lennél éppen bús magad,
szomorkodni most nem szabad!
Élvezd gyümölcsök ízeit,
mivel az ősz most megterít!

Bár a világ lassan kihűl,
te ne légy olyan, mint kívül,
benned éledjen szeretet,
belülről árassz meleget!
Tárd ki a szíved boldogan,
lesd el az ősztől, hogy hogyan,
melengess fáradt lelkeket,
ébredjen benned szeretet!

Ma még vidáman süt a Nap,
ragyogtasd te is arcodat,
mosollyal, szóval melegíts,
másokat jobb kedvre deríts!
Éld meg az őszt is boldogan,
hisz annyi szép csodája van,
mely neked szól, hozzád beszél,
őszi dalt dúdol lenge szél!

Aranyosi Ervin © 2024-09-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Vers a nyaraláshoz

A verseskötetek a képre kattintva megrendelhetők a webáruházban.

Aranyosi Ervin: Vers a nyaraláshoz

Sütteted a hasad, élvezed a nyarad,
a mindennapi robot hátad mögött marad!
Ki kell kapcsolódnod, pihentetni elméd?
Más kösse le végre a lelked figyelmét!

Ehhez most ajánlom verseimet néked,
elmesélem bennük, miről szól az élet!
Miről kéne szóljon, szépről, szeretetről,
gyógyuljon a lelked, s frissüljön fel ettől!

Megpihen a tested, felvidul a lelked,
s lám, a Nap fénye is tükröződik benned!
Hiszen, ha könyvemet a kezedben tartod,
megnyugszik a szíved, s felragyog az arcod!

Ne felejtsd el könyvem hát magaddal vinni,
az életvízéből kortyolgatva inni!
Legyen szép a nyarad, élvezd ki a létet,
ezúton kívánok, jó nyaralást néked!

Aranyosi Ervin versesköteti megrendelhetők a webáruházban,
a következő linken:
https://shop.aranyosiervin.com

Aranyosi Ervin © 2024-07-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Emlékszem, egy napon (Lépcső a mennybe)

Aranyosi Ervin: Emlékszem, egy napon
(Lépcső a mennybe)

Emlékszem, egyszer rég,
ott fenn nevetett az ég,
és a kékségben szép felhők szálltak.

Fénylőn ragyogott a Nap,
mikor én megláttalak,
s álmaim végre valóra váltak!

Csak jöttél én felém,
körben átkarolt a fény,
Éreztem, te vagy az, kire vártam,
Az én szívem rád talált,
és a lámpám zöldre vált,
boldoggá és oly szabaddá váltam!

Refrén:
Adtál egy lépcsőt a mennybe!
szabad álmot a szép végtelenbe!

Ó, kérlek mondd el,
álmodni hogy kell!

Emlékszem, egy napon,
az én szívem fájt nagyon,
s nem leltem helyem itt lent a Földön!
Végtelen volt bánatom,
nem találtam otthonom,
Úgy éreztem ez a világ egy börtön!

Aztán felkelt a nap,
mikor én meg láttalak,
éreztem tőled szabaddá válok,
Magányom véget ért,
hálát adtam mindenért,
általad végre szabadon szállok!

Refrén:
Adtál egy lépcsőt a mennybe!
szabad álmot a szép végtelenbe!

Ó, kérlek mondd el,
álmodni hogy kell!

Aranyosi Ervin © 2024-07-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A Gatyás ölyv nadrágja

Paráda Zsolt fotója

Aranyosi Ervin: A Gatyás ölyv nadrágja

Az ölyvnek fázott a lába,
szüksége volt hát gatyára.
Elrepült tehát a tóhoz,
az ott lakó rák-szabóhoz!
Ám a ráknak nem volt vászna,
a raktárba hátra mászna,
de ott nem lelne csak selymet,
az meg pont a sasnak kellett!

Szólt az ölyvnek, hozzon vásznat,
mert különben tovább fázhat.
nem lesz nadrágja, gatyája,
és lefagyhat a bokája.
Hej, az ölyv csak bosszankodott,
de fogta a vándorbotot,
s nekivágott a világnak,
hogy elhozza azt a vásznat!

Ahogyan szállt fenn az égen,
lent egy embert látott éppen,
vagyis, olyan emberformát,
ki szél ellen tette dolgát!
Oda is szállt a vállára,
amit takart színes sálja.
A nyakában az lobogott,
s madarakat riogatott!

Ő volt a madárijesztő,
kitárt karja is volt kettő,
fején, mint a csőszön, kalap,
ami e szakmában alap.
Hát így szólt az ölyv a bábhoz,
így kezdett alkudozáshoz.
Minek ez a csúf sál neked,
ha süt a Nap, nincs meleged?

Mi lenne, ha nekem adnád,
tudod, kéne egy szép nadrág,
és a Rák azt meg is varrná
– már ha túlélni akarná,
mert ha nem, hát úgy felbosszant,
csipkedni fogom naphosszat!
Ha varr, kaphat fizetséget,
fizetek egy jó ebédet!

Szóval, adod azt a sálat,
vagy átszabjam az orcádat,
minden egyes szalmaszálad,
külön-külön széllel szállhat!
Ám a bábu csendben maradt,
felbosszantva a madarat!
Ha nem adod önként nekem,
a nyakadról letekerem!

Elkezdte a sálat húzni,
a bábuval háborúzni.
Az meg veszni hagyta kincsét,
inkább, mint, hogy leterítsék.
És az ölyv, sok karma között,
a sállal párat körözött,
majd felszállt az égbe vele.
Oda is volt útlevele.

Aztán megint ment a tóhoz,
az ott hagyott rák-szabókoz.
Megvan nadrághoz az anyaga,
s ha a szabó nem lesz hanyag,
akkor végre elkészülhet,
az ölyvre nadrág kerülhet!
Így lett hát az ölyvből gatyás,
jobban is fest, mi-tagadás!

Aranyosi Ervin © 2024.05.23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Májusi réten


Aranyosi Ervin: Májusi réten

Bodza, s akácillat terül szét a tájon,
hogy a szegénynek most, a szíve ne fájjon!
A derűs természet vidámítja kedvét,
ne bánja a régen elveszett szerencsét!

Napnak ragyogása simogatja arcát,
nyugtatja a lelkét, ne folytassa harcát!
Olvadjon fel inkább, a rét tengerében,
leljen örömöt a gyümölcsök ízében!

Margaréták állnak ágaskodva körbe,
színt visznek a zöldtől egyhangú mezőbe,
fehér szirmaikban ott virít a sárga,
különös gyógyír a szív-szomorúságra!

Lám, a madarak is boldogan dalolnak,
bennük ott a remény: most nyílik a holnap!
Mező hűvösében szegfűgomba éled,
könnyebbé teszi a ránk varrt szegénységet.

Szamóca nevet már, apró pici szemek,
táncolnak körötte hullámos levelek.
Egerészölyv repül, kiterjesztett szárnnyal,
fennen dacolva a lenti bús világgal.

Aranyosi Ervin © 2024.05.10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Költőtoll


Aranyosi Ervin: Költőtoll

Van nekem egy költőtollam,
amivel írom verseim.
A gondolat, a lélek ott van,
belőle éled fel a rím!
Ha megfogom, és elmélázok,
valami mindig felmerül,
s amikor elolvassák mások,
azt mondják: – Írt ez emberül!

Nincs szárnyam, mint a madárnak,
fészkem van, mert hazavárnak,
szép szívekben ott lakom,
s írok, ha van alkalom.
Szavak szárnyán száll a versem,
lelkeket kell felemelnem,
hogy meglássák a Napot,
na, ilyen költő vagyok.

Segítek a Napba nézni,
boldogságot felidézni,
ébren is szép álmot látni,
élet kapuját kitárni!
Nem kell sokat tudni rólam,
használom a költőtollam,
melegítem lelkedet,
szebbnek lásd az életet!

Egy költőtollam van nékem,
az ég színe a festékem,
naponta megtöltöm szépen,
s írok, ha már megígértem.
Magyar tollban, magyar tinta,
színezi a szellemem.
Magyar őstől, magyar minta,
hogy a világ szebb legyen!

Aranyosi Ervin © 2024.05.07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Teremtő varázslat


Aranyosi Ervin: Teremtő varázslat

Nevess a szélbe,
hadd simogassa arcod!
Szeretve, végre élve,
tedd csak le minden harcod!

Inkább csak éld a létet,
s figyeld benned a békét,
s őrizz csak száz emléket,
s hagyd csak, ne várd a végét!

Legyél egy a világgal,
pont úgy, hogy tudsz is róla,
világod mindensége,
mintha belőled szólna!

Nevess együtt a Nappal,
veszítsd el minden gondod,
ne küzdj sértő haraggal,
jobb, ha szépséged ontod!

És tanulj fűtől, fától,
tudd meg, mi is az élet,
milyen volt apró magként,
és felnőve, mivé lett!

A gondolat hatalma,
teremtsen szebb világot,
légy ott a jelenben ma,
általad legyen áldott!

Csak hagyd, hogy megtörténjen,
kívülről nézd a létet,
s csodáld, ahogy történik
a nagy varázslat véled!

Aranyosi Ervin © 2024-03-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva