Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Bányászsors


Aranyosi Ervin: Bányászsors

Bányában telik fél életünk,
és nem félhetünk,
tudjuk Isten velünk.
Egymáson tartjuk folyton szemünk,
Bányászként ez a sors jut nekünk.

Refrén 1:
Ott lent,
nem nyílnak rózsák,
nem süt a Nap ránk,
s nem kék az ég.
Élünk,
szívünkben jóság,
jóravalóság,
szorult belénk.

Bányában telik fél életem,
de ott van nekem,
az én kedvesem,
műszak végén az órát lesem,
újra öleljem és velem legyen!

Refrén 2:
Ott lent,
tudod a titkot,
sötéten csillog
a fekete szén.
Ott lent,
csak szemünk fénylik,
s otthon remélik,
hogy megjövök én!

A bányában csak a dolgom teszem,
és nem jár eszem,
a vészhelyzeten.
Sok társam, ma már nincsen velem,
bányászként vajon mi jut nekem?.

Refrén 1:
Ott lent,
nem nyílnak rózsák,
nem süt a Nap ránk,
s nem kék az ég.
Élünk,
szívünkben jóság,
jóravalóság,
szorult belénk.

Refrén 2:
Ott lent,
tudod a titkot,
sötéten csillog
a fekete szén.
Ott lent,
csak szemünk fénylik,
s otthon remélik,
hogy megjövök én!

Aranyosi Ervin © 2024-02-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A Nap gyermeke


Aranyosi Ervin: A Nap gyermeke

A Napból jöttem,
így születtem én,
a Földre szálltam,
s átölelt a fény.
Egy útra leltem,
szívem rejtekén,
kell hogy érts, láss,
hát nézz belém!

Rájöttem,
hogy egy ösvény vezet,
hogy végigjárni
egyként, nem lehet!
Szép a lét,
ha szívünk jól szeret,
ezt kell értsék
meg az emberek!

Refrén:
Kérlek jöjj,
lépj a fénybe!
Kérlek, jöjj én velem!
Értőn nézz
más szemébe,
és kísérj át az életen!

A Napból jöttünk,
mind egyek vagyunk,
az életünknek
értelmet adunk.
Egymás szívében
nyomot hagyunk,
fényből jöttünk,
meg sosem halunk!

Refrén:
Kérlek jöjj,
lépj a fénybe!
Kérlek, jöjj én velem!
Értőn nézz
más szemébe,
és kísérj át az életen!
Járd be utam énvelem!

Aranyosi Ervin © 2024-01-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mese egy törpének


Aranyosi Ervin: Mese egy törpének

Meséltem egy törpének,
s mert tetszett a történet,
ámuldozva hallgatott,
abba nem maradhatott!
Folytattam hát a mesét,
elmondom az elejét:

Egyszer volt – mert lehetett –
a Nap vígan nevetett,
és vidám volt a világ,
csodát látott, aki lát!
Volt egy apró, törpe lény,
így kezdődött a regény,
bizony felkerekedett,
hogy bejárja az eget!

Szépen összecsomagolt,
lelkében sok csoda volt,
zsákjában meg élelem,
váltás ruha, kényelem,
éjszakára hálózsák,
éji lámpa, s más jóság,
ami egy vándornak kell,
törpénk mindenre figyel!

Felkapott egy kalapot,
árnyékolni a napot.
Vállán lóg egy köpönyeg,
mely a szelet töri meg.
Neki vágott könnyedén,
túljusson a földtekén,
hogy megmássza a hegyet,
hogy elérje az eget!

Ment felfelé a hegyen,
hogy majd magasan legyen,
bejárt erdőt, réteket,
s látott csodaszépeket!
Kísérték a madarak,
hallgatta a dalukat,
s néha ő is dalba fog,
énekelve dallamot.

Éjszakára megpihent,
előbb persze, enni ment,
aztán álomba merült,
s álmában már sikerült
elérni a kék eget,
ebből tudta, szép lehet!
Reggel aztán útra kélt,
vándor bottal mendegélt.

Keskeny ösvény vezette,
ebédjét is megette,
Ment csak kis lábaival,
míg egyszer egy sziklafal,
az útjába nem került,
mely az ösvény végén ült.
Innen mászva ment tovább,
megtalálni a csodát.

Mászott egyre felfelé,
s hitte célját meglelé!
Hisz a hegycsúcs égbe nyúlt,
s jó magasnak bizonyult!
Mászott, mászott egyre fel,
s hitte majd lépcsőre lel,
mely az égbe felvezet,
mit megnyit a képzelet.

Aztán hegytetőre ért,
és bizony az égig ért.
Rajta nagy fenyőfa nőtt,
s nem látott más feltűnőt.
Égbe nyúltak ágai,
rajta másztak lábai,
s kezével kapaszkodott,
mászott, s nem panaszkodott!

Az álmokért tenni kell!
Nem érte be ennyivel,
felhők szálltak mellette,
szél hozta és szél vitte.
Ág végére kimászott,
belátta a világot,
csodaszép volt odalent,
gyönyörködve megpihent.

Aztán arra járt a szél,
hozzá kedvesen beszél,
kérte, hozzon felleget,
szépen szállót, s eleget.
S lám, a szél szót fogadott,
hozott felhőfogatot.
Így felhőkre léphetett
s elérte a kék eget!

Minden szép volt, s csudajó,
pont egy törpének való,
mennyi látvány, mennyi szép,
megcsodálva nézett szét.
A Nap is ott volt közel,
fényözönnel ünnepel.
s törpénk hitte, miatta,
minden fényét kiadta!

Ám a Nap épp búcsúzott,
az ég aljára kúszott,
messziről integetett,
s elhagyta a kék eget.
Helyére feljött a Hold,
neki hideg fénye volt,
ezüst fényét Nap adata,
magát így ragyogtatta.

Sötét volt az éjszaka,
s az ég ezernyi csillaga,
felgyulladtak az égen,
világítva, szerényen!
Felhő, puha, vetett ágy,
ám törpénk már többre vágy,
elérni pár csillagot,
ezért nyújtózott nagyot.

Ám hozzájuk fel nem ér,
s bár ott a Göncölszekér,
nem jön le a vándorért,
nem tehet az álomért.
Hát a törpe ott maradt,
s meglátott egy madarat,
amely pont arra repült,
sas volt, s neki sikerült.

Kérlelte a törpe őt,
adjon helyet, röptetőt,
hátára, hadd másszon fel,
csillagokhoz lásson el!
S lám, a sas szót fogadott,
a hátán helyet adott,
aztán magasba repült,
hátán ott, a törpe ült.

Amint épp emelkedett,
elhagyva a felleget,
egyre kisebb lett a Föld,
a sok csillag egyre nőtt.
Aztán egyet elértek,
odaszálltak, s lenéztek,
egy fény-lépcső vezetett,
mit elérni lehetett.

Hát a törpénk búcsúzott,
sashátáról lecsúszott,
Aztán lépdelt lefelé,
a csillagfény elnyelé.
Lépcső alján hegytető,
csúszdázásra késztető,
ahol törpénk lesuhant,
rövidítve az utat.

Hegy aljában vár lakott,
mely nem viselt ablakot,
átlátszó volt a fala,
s fénylőbb volt mint valaha.
Vár aljában kapu állt,
minden vándort, nyitva várt,
ragyogva csalogatott,
kíváncsira így hatott.

Ment hát törpénk befele,
csoda történt épp vele,
várta őt a trónterem,
ahol néhány trón terem.
Jobbra-balra asztalok,
asztaloknál angyalok,
s a trónon angyalkirály,
királynő, és királylány.

Közben gyémánt hárfa szólt,
rá fuvola válaszolt,
orgona és harsona,
angyaldalok szép hona.
Zenére sok angyal vár,
dallamára táncot jár,
csoda égi mulatság,
ahogy percük múlatják.

Törpénk csak ámuldozott,
minden széppé változott,
körülvették angyalok,
mind ételt kínálgatott.
– Egyél, igyál, légy vidám,
jókedvvel tudj nézni rám! –
Dúdolták az angyalok,
kis törpénkre ez hatott!

Leült, evett és ivott,
táncolókra sandított,
minden tetszett őneki,
bárcsak szárnya nőne ki!
Angyal lenne, s maradna,
más álmokat feladna,
s élvezné az életet,
hisz itt élni szép lehet.

Ahogy telt-múlt az idő,
álmossága egyre nő,
elringatta a zene,
lecsukódott a szeme.
Majd csodásat álmodott,
melyből öröm származott,
mert álmában otthon járt,
s mindent csodásnak talált.

Majd felébredt, s láss csodát,
megváltozott a világ,
Eltűnt az angyalok hona,
talán nem is ment el oda?
Na nem, ez így nem lehetett,
újra felkerekedett!
Elindult, hogy visszatér,
oda, hol csillag zenél.

Egyszer volt – s mert lehetett –
a Nap vígan nevetett,
és vidám volt a világ,
csodát láthat, aki lát!
Volt egy apró, törpe lény,
újra indult a regény,
bizony felkerekedett,
hogy bejárja az eget!

Indult árkon, bokron át,
újra élni a csodát!
Nappal mászott, majd repült,
míg a csillagra került!
Így telt nappal, s éjszaka,
s így került ismét haza!
Erről szólt az élete,
útját sosem mérte le…

Aranyosi Ervin © 2024-01-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Közeleg egy új év!


Aranyosi Ervin: Közeleg egy új év!

Amikor sötétnek látod a jövőt,
amikor irigyled, az álmokat szövőt,
amikor úgy néz ki, minden ködbe vész,
akkor mi segíthet, mit súg a hűvös ész?
Lehet, a szerencséd épp most érkezik,
legszebb álmaidat komolyan veszik,
csupán hit kell hozzá és bizakodás,
s lehet az újéved végtelen csodás!
Mert az éjszakát is hajnal követi,
Napunk sugarait Földünkre veti,
a fény beragyogja lépteink nyomát,
emberségtől lesz csak fénylőbb a világ!

Aranyosi Ervin © 2023-12-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeretettel nyomot hagyni


Aranyosi Ervin: Szeretettel nyomot hagyni

A szeretet útját járom,
célomat megleltem:
szeretettel nyomot hagyni
minél több emberben!
Bátorítás és tanítás,
az igazi dolgom,
a hogyanját, verseimmel
könnyedén megoldom!

Minden egyes vers csupán
egy apró gyufa lángja,
s lángra lobbantja a szívet,
amely megtalálja!
Fénye túlnő a világon,
világít az éjben,
s remélem, az ember végre
úr lesz a sötéten!

Hisz mindenki ezt keresi,
a szeretet lángját,
s ha feléled minden lélek,
egyszer csak csodát lát!
Megtanulnak végre adni,
önzetlen egymásnak,
és eljön a karácsonya
a sötét világnak!

A Napunk is újra éled,
ránk mosolyog fénye,
értelmesen él egymásért
a világ összes lénye!
Nem lesz ok a félelemre,
ami fáj, begyógyul,
bőségben él, aki ma még
szeretetet koldul!

Arra kérlek segíts nekem,
mindezt tovább adni,
Hadd tudjon az emberi faj
embernek maradni!
Hadd szeressen minden lélek,
senkinek se ártson,
hadd legyen a szeretettől,
mindennap karácsony!

Aranyosi Ervin © 2023-12-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Télbe nyúló hajnal!


Aranyosi Ervin: Télbe nyúló hajnal!

Halvány vörös fényét dobta ránk a hajnal,
csendben festegetett. Fénye sem vigasztal!
Halódó fák ágán, csorgott le a vére,
s így jutott belőle a fák gyökerére!

Nincsen lomb a fákon, mit vörösre fessen,
jéghideg ujjakkal, simítva szeressen.
Égbenyúló ágak dideregnek tőle,
csak fagyos lehelet érkezik felőle.

Végül sötét felhő lép be a Nap elé,
a vörös sugarat ezzel fojtja belé.
Sötétbarnára vált a kopasz fák ága,
s jelzi, elérkezett a tél rideg világa.

Aranyosi Ervin © 2023-11-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Őszbe öltöznek a fák

Aranyosi Ervin: Őszi kép

Aranyosi Ervin: Őszbe öltöznek a fák

Színpompás ruhát öltenek
az őszi fák, az ég alatt.
Ünnepi díszük csodaszép.
Tavasz, s a nyár már elszaladt.

A földre hullott sok levél,
puha vánkosként elterül,
megfáradt Napunk bús feje,
rajtuk álomba szenderül.

Álomra készül a világ,
sötét felhőt sodor a szél.
Az elmúlás lehelete,
dermeszti azt, ki szívvel él.

Ám a remény, nem halhat el,
kit hite éltet, érzi azt,
hogy eljön a megújulás,
addig e hit nyújthat vigaszt.

Most őszbe öltöznek a fák,
viselve színpompás ruhát,
majd ruhájukat levetik,
a tavaszt hozó reggelig!

Aranyosi Ervin © 2023-10-27.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Esőben fázva


Aranyosi Ervin: Esőben fázva

Esőben fáznak a lombok, a fák,
esőben fürdik az egész világ,
esőtől nedves a föld és az ég,
őszi ború száll csöndben fölénk!

Őszi borúban a szív szomorú,
esőben ázik a völgykoszorú,
nedves a hegyhát, a földi avar,
sárguló ősz, lám a lombokba mar.

Borúsnak látom a szürke eget.
Napom is elbújt, már rám se nevet!
Magára húzott felhőtakarót,
köd fedi éppen a szépet, s a jót!

Esőben fázik az ember szíve,
két szemem bámul kihűlt semmibe,
mind, ami szép volt az emlék maradt,
most visszasírom az elmúlt nyarat!

Fázósan dobban meg bennem a szív,
melegre vágyva, most szeretni hív!
Vigaszra lelni, ez lenne a cél,
érezni lelkünket, még ma is él!

Esőben fáznak a lombok, a fák,
borúsan néz rám az egész világ!
Reményt kell gyújtanom, szép zene kell,
melyben a holnapom életre kel!

Aranyosi Ervin © 2023-10-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Vidám vagyok


Aranyosi Ervin: Vidám vagyok

Nevetnem kell
és meglehet,
temetnem kell rossz kedvemet!
Hagyom menni,
nem siratom,
könnyeimmel nem itatom.

Vicces vagyok,
nem szemtelen,
s az élet játszik csak velem.
Én is játszom
az életem,
s nem vagyok többé védtelen!

Ezért hát nem
szomorkodom,
nem ráncolom a homlokom.
Ha ránc, legyen
az is vidám,
ráncosodj vélem kiskomám!

Nézd csak, a Nap
is ránk nevet,
s már ettől jobb kedvünk lehet!
Hát tűnjön el
bánat, s a gond,
búsuljon az, aki bolond!

Nevetnem kell,
s nevettetek,
búra keresztet vettetek,
felvidítom
a kedvedet,
ragyogtatom arcod, szemed!

Vidám vagyok,
bolondozom,
tréfáimat széthordozom.
Jókedvre én
derítelek,
legyen mától kedved remek!

Aranyosi Ervin © 2023-09-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nem vehet el tőlem senki!


Aranyosi Ervin: Nem vehet el tőlem senki!

Nem szakíthat tőlem senki el,
amíg csak élek bennem létezel.
Az életem vagy, s szívedben lakom,
és boldogító minden alkalom,
mert örömteli minden pillanat,
amíg a lelkünk egy úton halad.
Nézd el nekem, ha néha bántalak,
ha fáj a lelkem, s nem süt rám a Nap!

Ha rám ragyogsz, hát nem is kell nekem!
Minek a Nap, ha itt vagy énvelem,
hisz két szemed sokkal szebben ragyog,
s ha rám nevetsz,  én már boldog vagyok!
Az enyém vagy, ezt ígérte szavad,
de nem vagy rab, csak végtelen szabad,
mert amire vágysz tőlem megkapod,
hadd legyek hát szerencse csillagod!

Mert nem vehet már tőlem senki el!
Pokolra hívsz, vagy mennyekbe viszel,
mindegy nekem, csak add mindig magad,
vegyél el mindent, s annál több marad!
Én rád ruháztam érző lelkemet,
s hidd el, nagyobb kincs ennél, nem lehet!
Amíg csak élek, mélyen bennem élsz,
s álmokon át a léten át kísérsz!

Aranyosi Ervin © 2023-09-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva