Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

febr
4

By

Aranyosi Ervin: Ébredni kell, megélni kell!

Category: dalszöveg Tags: , , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Ébredni kell, megélni kell!

Ha a Napba nézel, elvakít,
a világ rejtett titkait,
nem láthatod,nem értheted,
nincs, aki mutatná neked!
Hát ezért vannak álmaid,
a válasz mind-mind ott lakik,
a világod, majd válaszol,
de nem élhetsz, ha csak alszol!

Refrén:
Ébredni kell, s megélni kell,
a csillagokra nézni fel,
álmodni jókat, szépeket,
és ébren élni az életet!

Ha a Napba nézel, ott a fény,
holnapra várva, van remény,
és mégis kell, hogy ébren élj,
hogy hajtson belső szenvedély!
Álmod segít, az jó lehet,
a múltadat megismered,
s vetít eléd egy szebb jövőt,
s mutatja, hogy lesz szép e Föld!

Refrén:
Ébredni kell, s megélni kell,
a csillagokra nézni fel,
álmodni jókat, szépeket,
és ébren élni az életet!

Ha a Napba nézel, láthatod,
a sötétség rád már hatott,
uralkodóvá válhatott,
hogy az változzon, várhatod!
Te vagy kinek változni kell,
hogy egy szebb világ jöjjön el,
és megsúgják majd álmaid,
hogy szökken a lét szárba itt.

Refrén:
Ébredni kell, s megélni kell,
a csillagokra nézni fel,
álmodni jókat, szépeket,
és ébren élni az életet!

Ha múltad nincs, nem értheted,
hogyan uralják létedet,
alap nélkül nem is lehet,
építeni szép életet!
Keresd, kutasd, s másnak mutasd,
az idődet, ne csak múlasd,
találd meg a miérteket,
az életet így értheted!

Refrén 2:
Ébredni kell, s megélni kell,
a csillagokra nézni fel,
álmodni jókat, szépeket,
s megélni ezt az életet!
Ébredni kell, s megélni kell,
a lépcsőkön így lépni fel,
megélni jól az álmaid,
mely lelked mélyén ott lakik,
mely ébreszt és felszabadít!
Mely lelked mélyén ott lakik,
s a béklyódtól megszabadít!
Ébredni kell, s megélni kell,
mások szívéhez érni el!
Ébredni kell, s megélni kell,
mások szívéhez érni el!

Aranyosi Ervin © 2023-02-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

febr
2

By

Aranyosi Ervin: Az időjós medve

Category: Állatok, természet Tags: , , , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Az időjós medve

Állatkertben ácsorogtunk,
figyeltük a medvét:
– Előjön a barlangjából?
– Én biztos kijönnék!
Érdekelne, süt-e a Nap,
vagy sír-e a felhő,
bujkál-e a fény előlem,
a “semmirekellő”?

Láthatom az árnyékomat?
Akkor hosszú tél lesz!
Visszamennék még aludni,
s nem nyúlnék a mézhez!
Ám, ha borús lenne az ég,
nem feküdnék vissza,
akkor közeleg a tavasz,
s vágyaimat issza.

Mikor ébred majd a világ,
ébren muszáj lennem,
be kell járnom a birtokom,
és friss ételt ennem!
Ha én bizony medve volnék,
időjós is lennék,
jó lenne, ha az emberek,
ezt komolyan vennék!

Aranyosi Ervin © 2023-02-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

jan
23

By

Aranyosi Ervin: Ébred a reggel

Category: dalszöveg Tags: , , , , , , , , , , , , , 10 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Ébred a reggel

Álmokat kerget a hajnal,
tegnapról suttog a szél,
ébred a lelkünk a Nappal,
a világunk életre kél.

Madarak víg dala szálldos,
fény tölti ki a teret,
morcosan ébred a város,
egy újabb nap elérkezett!

Refrén 1.:
Nézz körül kérlek,
a lelked is ébred,
keresd a mában az égi jelet!
Lásd meg a szépet,
a földi igézet,
szívedbe markol és itt van veled!

Éled a reggel a Nappal,
hallgasd mit susog a szél,
fogadd be azt kitárt karral,
a holnap ma életre kél!

Ébredjen lelked a Nappal,
szívedben lüktet a vér,
dalolj a víg madarakkal,
s örüljön mind, aki él!

Refrén 2.:
Nézz körül kérlek,
a lelked is ébred,
átlép egy új nap szép kapuján.
Lásd meg a szépet,
a földi igézet,
ígéri lesz holnap, s holnapután!

Aranyosi Ervin © 2023-01-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

jan
4

By

Aranyosi Ervin: Győzhet a szeretet!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , , , 2 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Győzhet a szeretet!

Nem volt túl nagy elvárásom,
csak annyi, hogy szép legyen!
Nem akartam átgázolni
bakanccsal az életen.
Én csupán adni akartam,
magamból, aki vagyok,
s hiszem, szívvel teljesítem
a rám mért feladatot.

Kezem nem rejt féltett kincset,
szívem az mi rejteget,
de azt szórom szerte széjjel,
örömmel, amíg lehet!
Az én kincsem néhány strófa,
melegítő szeretet.
Árva szívek tanítója,
mégis csodát tesz veled!

Kihűlt szívek, mire vártok,
szítsátok fel tüzetek,
szeretet kell a világnak,
ennyi csak az üzenet!
Fényhozókká kéne válnunk
és tükrözni a Napot!
Szeretetünk széjjelszórni,
vetni szeretet magot!

Egymás lelkét meglocsolni,
szép szavakkal, hogyha kell,
A szeretet nyelvén szólni,
s világunk életre kel!
Ez az egyetlen esélyünk,
hogy lehessen holnapunk,
ha megértjük, ha ébredünk,
tiszta fénnyel jóllakunk!

Ma sincsen nagy elvárásom,
talán most még én adok,
a jövőnk alapját ásom,
s holnap szívedben lakom!
Tanulj őszintén szeretni,
hadd nyissam fel szemedet:
– Vagy a PÉNZ-istent szolgálod,
vagy győzhet a szeretet!

Aranyosi Ervin © 2023-01-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

jan
3

By

Aranyosi Ervin: Borongásból a fény felé

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , , , , 4 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Borongásból a fény felé

Nincsen felhő fenn az égen,
mégsem látni az eget,
csak a kormos szürkeséget,
mely rossz kedvűn integet.
Lehangol és nyomasztón hat,
jó kedvünket elnyeli,
valahogy az egész világ
nem kedves, nem emberi.

Nincsen tél, s a lélek reszket,
ezt nem a hideg teszi,
hanem a nagy szomorúság,
mely kedvünket elveszi.
Orvosilag depresszió,
csak épp nincsen rá okunk,
s mert az energia drága,
hát villanyt sem kapcsolunk.

Betegségek melegágya,
lehangoltság és nyomor.
Nem ez a szív leghőbb vágya,
nem veszi be a gyomor.
Fájdalmaink, félelmeink
mérgezik az életünk,
ismeretlen sötétségtől
elvadulva rettegünk.

Ám a fény, ott él szívünkben,
a sötétség kinn marad,
kezdj el befelé figyelni,
és emeld fel önmagad!
Érezd meg a szeretetnek
szívgyógyító erejét,
élvezd ki a ragyogását,
lásd meg milyen meseszép!

Ha ezt a fényt megtalálod,
rögtön nyisd meg a szíved,
s küldd el fényed a világba,
ha kell, hát mindenkinek!
Más szívekben gyertyát gyújthatsz,
s mindent átragyog a fény,
s újra látod feltündököl,
a napfény a Föld egén!

A szeretet ragyogása
árnyakat tüntethet el,
amikor a világ szíve
együtt dobban, ünnepel.
Ha e csodás fény elárad,
sötét sehol sem marad,
s kiengedted kalitkából
az eddig rab madarat.

Béke száll a nagyvilágra,
Napunk újra fenn ragyog,
éjjel az emberek álmát
őrzik majd a csillagok!
A vers, a dal, s minden szépség
a fény útján útra kel,
és az ember világában
életadó kútra lel.

A szeretet szép vízével
itasd meg a szomjazót,
az örömnek jó ízével,
emeld fel a lankadót!
Minden napra jusson ünnep,
a szívekben fény legyen,
a szeretet egy világnyi
embert boldoggá tegyen!

Aranyosi Ervin © 2023-01-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

okt
17

By

Aranyosi Ervin: Hajnali reménység

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , , 2 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Hajnali reménység

Mit keresek én egy forrongó világban?
Ugyanazt a fényt, mint lepke a gyertyalángban?
Megújult reménnyel égetem meg magam,
hogy a változásnak ideje pont ma van!
Megoldást keresek, s hiszem, megtalálom,
s a bennem égő tűz nem hozza halálom,
csak jövőm sejlik fel, ahogy a Nap ébred,
ahogy a pirkadat utat ad a fénynek.

Belső fényszórómat illik hát követnem,
az isteni szikra parázsként él bennem,
ha majd lángra lobban, túlcsordul a fénye,
s éled egy jobb élet hajnali reménye.
Engedi, hogy mindent, mától tisztán lássak,
hasznára lehessek egy ébredő világnak!
A gyertya fény végre, még több lepkét vonzzon,
és fájdalommentes ébredést okozzon!

Ébredj, itt a hajnal, űzd el a sötétet,
nem nyomorúságról, bajról szól az élet,
csak az éltető fény kell, hogy elterjedjen,
a sok alvó lélek, végre felébredjen!
Már dereng a hajnal emberi elmékben,
kezdj el hinni végre a fény erejében!
A fény, s a szeretet, mind egy tőről fakad,
bármennyit is adhatsz, benned elég marad!

Aranyosi Ervin © 2022-10-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

szept
27

By

Aranyosi Ervin: Esthajnal

Category: Gyerekvers, verses mese Tags: , , , , , , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Esthajnal

Utolsó aranyát felhőkre áldozta,
fodros követőit csúnyán hírbe hozta.
Láthatta a világ fénylő ruháikat,
melyre az imádott Nap égetett likat.
S lám a csalfa legény fogta a gúnyáját,
s ott hagyta az égen hófehér juhnyáját,
elbujdosott messze, árny maradt utána,
sóvárgó könny-tenger ömlött a világra.

Szomorúság festi sötétre az eget,
s nincs ki felvidíts az árva felleget.
Bár a Hold már felkelt, nem ér a nyomába,
lemarad, s öltözik a nap aranyába.
A felhők csak sírnak, könnyük földre pottyan,
csillag-szemek nyílnak, ott fenn, izgatottan.
Apró, pici fáklyák gyúlnak körös-körül,
felragyog a Hold is, láthatóan örül.

Fénylőn néz a tó a kérkedő holdfényre,
büszke királynőre, mesebeli lényre.
Szép tükröt tart neki, hadd láthassa magát,
fésülhesse szépre, földig érő haját.
Az eső elapadt, felhő is elfogyott,
lenge szél szárítja fel a sok könny-nyomot.
A Hold csillagok közt vonul fenn az égen,
a napfény visszhangja csendül a szívében.

Aranyosi Ervin © 2022-09-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

szept
23

By

Aranyosi Ervin: Őszbe merült álmok

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Őszbe merült álmok

Őszbe merültek a tegnapi álmok,
hallani vélem a régi zenét.
Többe kerülnek a napi sirámok,
küldi az ősz hűvös üzenetét.
Álmodozó ködbe bújik a holnap,
a tegnapok árnyain lépked tovább.
Megfejtjük álmaink? Ma miről szólnak,
elmúlást hoznak, vagy végre csodát?

Őszbe merültek a tegnapi álmok,
és ébred a lélek az álmok felett,
széthullnak vajon a reményszilánkok,
lehet, az út vége elérkezett?
Kihűl a világunk szeretet nélkül,
más pedig bennünket nem melegít,
győzhet a sötétség felettünk végül,
lehet e sarca az emberi hit?

Őszbe merültek a tegnapi álmok,
súgja-e bárki, hogy ébredni kell?
Átgázol rajtunk a hazug, az álnok,
s az életünk céljait így nyeli el?
Télbe befagynak a tétova lelkek,
maguk sem értik, miért lehet így!
Kattogó óráink lassan kitelnek,
ha már a szeretet sem melegít.

Őszbe merültek a tegnapi álmok,
csak bezárt lelkekben ragyog a Nap.
A külső lehűl, elizzó zsarátnok,
csalókán, nevetve küld fény-nyilat…

Fűteni kéne a szív erejével,
lángokat gyújtani szemünk tüzével,
szeretet oltárán áldozni újra,
míg tőlünk a bágyadt Nap újra tanulja!

Aranyosi Ervin © 2022-09-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

szept
22

By

Aranyosi Ervin: Őszi borongás

Category: Állatok, természet Tags: , , , , , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Őszi borongás

Magára húzta zord felhőit
a vénné fáradt őszi Nap.
Sugarai – pók szőtte szálként –
a Földre nyúlva játszanak.

A melegét is visszavonta,
tartalékol a télre tán,
álmosan telik, elmerengve,
a szeptemberi délután.

A tájon méla nyugalom van,
csak a szél dúdol némi dalt,
falevelek, zizegve várják,
a mérget, mit nekik kavart.

Ünnepre várnak, karneválra,
színes ruhákat öltenek,
nyelvet nyújtanak a halálra,
miközben szívük megremeg.

Kívülről nincs a félelemnek
semmilyen látható nyoma,
örömre lelnek még az őszben,
legyen az bármily mostoha.

Mert hisznek újjászületésben,
jönnek majd újra játszani,
s amíg remény élhet szívükben,
minek borúsnak látszani?

A távolodó Nap is tudja,
hogy lesz még ő is közelebb,
áraszt még több fényt a világra,
fog adni újra meleget!

A sok levél, bár porba hullik,
éltető humuszt komponál,
táplál jövőt és újraélőt,
amely majd élelemre vár.

E körforgás majd megtörténik,
akár velünk, vagy nélkülünk,
csak az ember nem látja sorsát,
korán megyünk, vagy vénülünk?

Talán, jó lenne végig élni,
s kiélvezni minden napot,
és mindegyre hálásnak lenni,
hogy itt vagyok, s még maradok!

Ha célom van, vár rám egy új nap,
hát reggel újra felkelek,
a természettől ezt tanultam,
hogy bízzak, és nyitott legyek!

Fog még a Napunk felragyogni,
lesz még tavasz, nyílik virág,
s egyszer talán majd észhez térhet,
a pénzért eladott világ!

Aranyosi Ervin © 2022-09-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

szept
14

By

Aranyosi Ervin: Őszbe érve

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , , 1 Comment


Aranyosi Ervin: Őszbe érve

Az ősz hajamba szőtte színét,
fénylő, szép szálakat adott!
Évek múlását megmutatva,
én is már érettebb vagyok!
Adom a lelkem szép gyümölcsét,
ízleld meg, talán édesebb!
Benne a Napot gyűjtöm össze,
s így adom át a fényt neked!

Az őszben sem mindig borongok,
bennem nevet ma még a Nap,
vidámító színeket hordok,
s a nyár a szívemben marad!
Emlékét adom a világnak,
vetítem még a tiszta fényt,
s amíg engem vidámnak látnak,
megőrzöm másnak a reményt!

Mert jobb, ha az őszt megcsodálom.
mintha nyaramat siratom,
megélem ma is boldogságom,
örömöm szóróm, átadom!
Mosolyt kell csalnom arcotokra,
az élet még nem múlhat el,
az ősz a jövőnek megágyaz,
s puha avarpárnára lel.

Sosem hűlhet ki a világunk,
bennünk élet lángja lobog,
csak találjunk rá, mire vágyunk,
mi lelkünk mélyén mocorog!
Hát élvezzük a fáradó Nap
reánk lecsorgó melegét,
s ne csak hiányán zsörtölődjünk,
hogy ami marad, nem elég!

Élvezzük csak a lét gyümölcsét,
s szórjuk csak széjjel a magot!
Teremtsünk jövőt, szebb világot,
élhetőn boldog holnapot!
S higgyünk együtt a holnapunkban,
hogy tavasszal a mag kikel,
s óvjuk a reményt önmagunkban,
utunkon tovább menni kell!

Aranyosi Ervin © 2022-09-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

« Older Posts