Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Megteremtem!

Aranyosi Ervin: Megteremtem!

Megálmodom, megteremtem,
vágyammal létre hozom!
Ha a vágy izzó szívemben,
a célommal találkozom!
Folyton ezen jár az eszem,
mintha meg is lenne már,
egy nap úgy is valóság lesz,
rám talál, mert erre vár!
Elfogadom, ez nekem jár,
látom is, mint létezőt!
minden valósággá válik
egy teremtő lény előtt!

Aranyosi Ervin © 2025-06-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Repce közt az őzek

 Fotó: Csiszár László - Repce

Fotó: Csiszár László – Repce

Aranyosi Ervin: Repce közt az őzek

Repce közt az őzek
szívesen időznek,
ha sűrű a repce,
ügyesen rejtőznek.
Üzenem sok őznek,
hiába rejtőznek,
mert én most is látom,
ha épp ott időznek…

Aranyosi Ervin © 2016-05-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: A teremtő elme

teremto_elme

Fotó: http://szepjovot.blogspot.hu

Aranyosi Ervin: A teremtő elme

Különös egy mágnes az emberi elme.
Azt vonzza, amire fókuszál figyelme,
amire a vágya, félelme sugárzik:
attól melegszik fel, vagy épp attól fázik!
Kicsinyes vágyakkal csodát nem hoz létre,
oly keveset fizet az alacsony tétre!
Ám, ha működését egyszer majd megérted,
s mersz nagyot álmodni, dolgozni kezd érted!

A világon minden, MINDEN tiéd lehet,
amit képes látni színes képzeleted.
Az elérésében csak a hited gátol,
mert a teremtésed működik magától.
Mert tudatalattid buktatókat állít,
– hogy ez nem jár neked – s megkapja egy másik!
Vagy: – Nem vagy elég jó! – vagy: – Nem érdemled meg! –
vagy: – Az ilyen dolgok mesékben teremnek.

Ha irigyled mástól, sosem lehet tiéd,
sohase kívánd hát, magadnak senkiét.
Buta az a mondás: „hiszem, majd, ha látom!”,
mert így sosem tudod meglátni barátom!
Előbb meg kell látnod elméd mozivásznán,
mert: – „ha hinnék benne, előbb-utóbb látnám”!
Mert a hited, vágyad mindent meghatároz,
ekképp vonz az elme jót, s rosszat magához.

Használd hát mágnesed, s jól használd az elmét,
vágyott céljaidra fókuszáld figyelmét.
Nem kell erőlködnöd, mert az inkább fékez,
s támogatja célod, mit a szíved érez.
Ha a vágyad tisztán képes vagy már látni,
már csak az a dolgod: – hagyd valóra válni!
Nem kell megharcolnod, megküzdened érte,
nem is kell gondolnod hogyanra, miértre!

A létrehozása, az nem a te dolgod,
te csak várd a csodát, attól legyél boldog,
mikor megjelenik végre életedben.
Rájössz: – világomat, csakis én teremtem.
Mikor egy kis magot elültetsz a földbe,
s várod, hogy kikeljen és boruljon zöldbe,
elméd vásznán látod, hogyan hoz virágot,
akkor épp teremted, s éled a világod!

Aranyosi Ervin © 2015-04-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva