Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Dobd el a béklyódat!


Aranyosi Ervin: Dobd el a béklyódat!

Dobd el a béklyódat, mely a földhöz láncol,
sokkal szebb az élet, ha a lelked táncol,
amikor élvezed napjaid múlását,
s hallod a természet bölcs és mély súgását!
Mikor észreveszed napi üzenetét,
s éled a csodádat, s azt szórod szerte szét,
mikor önmagad vagy, szabad lesz a lelked,
s lesz okod világod folyton ünnepelned!

Nyisd ki két szemedet, s kezdj el velük látni,
s próbáld meg elméddel utánuk csinálni!
Kell, hogy világodban felfedezd a szépet,
ne raboljon tőled hazugság, enyészet!
Hunyd be két szemedet, s kezdj el végre látni!
Lelkednek szitáján próbáld átszitálni,
amit a világod odakintről üzen,
s ne hagyd megvezetni magad könnyelműen!

Kezdj el végre élni, nyitott szemmel járni,
a világ kincseit lelkesen csodálni,
s elhinni csak érted, miattad jött létre,
naponta teríti lábaid elébe!
Ha szemed behunyod, ott is csodát láthatsz,
eddig még nem ismert álmokat csodálhatsz,
csak hallgasd a csendet, belső mindenséged,
amely érted szolgál és felemel téged!

Használd képzeleted képeket teremtve,
lásd meg a jövődet, s alakítsd ki rendre,
írd csak saját sorsod, megvan benned minden,
ha van elég hited, akadályod sincsen!
Lelked erejével képes vagy bármire,
szereteted szórjad bátran mindenkire!
Szabadon teremthetsz a belső tudással,
oszd meg jószándékod minden embertárssal!

Akard szép jövődet már előre látni,
érdemes lelkesen ezt is kipróbálni,
mert amit elképzelsz, az valóra válhat,
csak álmodj merészet és az álmod rád hat!
Ha látod, ha hiszed, majd életre kelted,
hisz a gondolat mag, a lelked a kerted,
és ha locsolgatod a hited vizével,
valósággá lesz majd, mit elméd elképzel!

Képzeld el és érezd, próbálj hozzáérni,
érzékszerveiddel közelébe férni,
s amit megteremtesz, valóban megkapod,
csak ne álljon ellent neki akaratod!
Mert ha megérdemled, ha járandóságod,
akkor eléd teszi teremtő világod,
sosem kell a módján neked gondolkoznod,
elég képzeletben vágyad létrehoznod!

Ha így teremtenénk együtt szebb világot,
lehetne a Földünk általunk megáldott,
csak isteni fényünk kellene használnunk,
teremtő készségünk végre megtalálnunk!
Harmóniát hozva napi életünkbe,
ősök hitvallását éltetve lelkünkben,
természettel élni, fénylőn, tisztán, szépen,
megmártózni folyton az élet vizében!

Aranyosi Ervin © 2021-07-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Álmodj és ébredj!


Aranyosi Ervin: Álmodj és ébredj!

Refrén:
Álmodj és éld meg!
Ez a módja a létben a teremtésnek.
Álmodj és éld meg!
Így láthatod világod élőnek,
s gyönyörű szépnek!

Ha az élet meggyötör,
s a puszta lét nehéz,
egyre mélyebb helyre húz
le a józan ész.
Túlélésre hajt a kor,
s félelmet tanít,
alig bírod mozgatni
elfásult izmaid.

Refrén:
Álmodj és éld meg!
Ez a módja a létben a teremtésnek.
Álmodj és éld meg!
Így láthatod világod élőnek,
s gyönyörű szépnek!

Emeld hát fel két szemed,
és nézz az égre fel,
szeretettel éld a mát,
lelked többet érdemel!
Vedd észre a fontosat,
ami jobbá tesz,
hagyd szeretni önmagad,
mert többet érdemelsz!

Refrén:
Álmodj és éld meg!
Ez a módja a létben a teremtésnek.
Álmodj és éld meg!
Így láthatod világod élőnek,
s gyönyörű szépnek!

Hagyd szeretni szívedet,
s a léted is javul,
kezd átlátni életed,
s a lelked is tanul.
Csoda szép a földi lét,
vedd észre a csodát,
vezéreljen tiszta szív
élj boldogan tovább!

Refrén2:
Álmodj és ébredj!
Ez a módja a létben a teremtésnek.
Álmodj és ébredj!
Így láthatod világod élőnek,
s gyönyörű szépnek!

A gonosz nem létezik,
a lélek bűntelen,
csak tanuld az életet
s lépj a fénybe énvelem!
Szeretet a lényegünk,
mégis tanulni kell,
szebb világban élhetünk,
hova lelkünk útra lel.

Refrén2:

Álmodj és ébredj!
Ez a módja a létben a teremtésnek.
Álmodj és ébredj!
Így láthatod világod élőnek,
s gyönyörű szépnek!

Aranyosi Ervin © 2021-03-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Gondolkodjunk!


Aranyosi Ervin: Gondolkodjunk!

Hej, ha elfárad az elme,
hogyha lankad a figyelme,
nem azon jár, amin kéne,
változik a véleménye!
Vitatkozik önmagával,
s szembe fordul a világgal,
bárkivel is harcba szállna,
és ki tudja mivé válna!

Nem kéne elméd lekötni,
tudást disznók elé lökni.
Tán inkább uralnod kéne,
legyen teremtő esélye!
Gondolataid iránya,
jobb lenne ha jobbá válna,
ha célodra rátalálnál,
sorsod kovácsává válnál!

Mert az elme, csak egy szolga,
s nem a rettegés a dolga!
Ne hagyd hát, hogy programozzák,
figyelmedet rosszak vonzzák!
Keresd inkább, miért jöttél,
a világra, mért születtél?
Hiszen okod volt a létre,
hogy mi az? Találd meg végre!

Ne hagyd kifáradni elméd!
Te irányítsad figyelmét,
hogy világod szebbé váljon,
hogy az útra rátaláljon,
ami jobbá, élhetővé
teszi léted, válj erővé,
mely tudja, hogy többre képes,
lelkében késztetést érez.

Mindannyian azért lettünk,
boldoguljunk és szeressünk,
hogy a fényben megfürödjünk,
sorsunk szép kerekén lökjünk.
Elménk hát minket szolgáljon,
a gondolat javunkra váljon,
a félelmünk is elmúljon,
a múlt tengerébe hulljon.

Gondolkodjunk és teremtsünk,
másoknak többet jelentsünk!
Az elménk minket szolgáljon,
amiért van, azzá váljon!
Akarj többé, jobbá válni,
saját sorsodért kiállni,
lásd át világodat végre,
emelt fővel nézz az égre!

Aranyosi Ervin © 2021-01-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeretetlen világban


Aranyosi Ervin: Szeretetlen világban

Ölelésre váró lelkek,
mosolytalan hajnalon,
mint hadsereg menetelnek,
s árnyék csorog a falon…
Talán csak az ősz, a nyirkos,
szívja el a meleget?
Vagy elfolyik ereinkből
az élet, a szeretet?

Hová tűnt a Nap sugára,
ködbe borult a világ?
Nem hisz már nyitott szemének,
az a lélek, aki lát?
Szeretetlen lehet élni,
de hiszem, nem érdemes!
Érzés nélküli világban,
minden lépés végzetes!

Kihűl lassan a világunk,
minden szó szívünkre fagy,
s nem érzed saját erődet,
csak a gonosz tükre vagy!
Ölelés és mosoly nélkül
örök télre kárhozunk.
Félelmekből merítkezve
önmagunkra frászt hozunk.

Mi nem haldokolni jöttünk!
Megélni az életet!
Megtanulni szebben élni,
vajon mi történhetett?
Elrabolták a teremtést,
Atyánktól vett örökünk?
A szeretet idegen lett?
Miben leljük örömünk?

Mosolytalan reggelünket,
befordult nap váltja fel,
robotként éljük a létet,
senki, senkit nem ölel?
Elhiszed, hogy így kell élni,
ez az út maradt csupán?
Elhisszük a hazugságot,
és csak haldoklunk bután?

Aranyosi Ervin © 2020-10-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Esély a holnapra


Aranyosi Ervin: Esély a holnapra

A szeretet szálljon élő nemzetünkre,
s legyen a békesség lelkünk tiszta tükre!
Tegyük világunkat boldoggá, teljessé,
jobbító szándékunk váljon sikeressé!
A mai helyzetben vegyük végre észre,
most van a nagy szükség elcsendesedésre!
Önmagunkba szállva keressük utunkat,
ezzel boldogítsuk teremtő Urunkat!

Tisztuljon a lélek szeretet vízétől,
emelkedjen lelkünk a hála ízétől!
Építsünk hidakat szép lelkeink közé,
szívünk szeretettel holnapunkat szövé!
Emeljük rezgésünk, jóra koncentráljunk,
öröm ragyogástól szabadokká váljunk!
Képzeljük el bátran, egymás kezét fogva,
aranykapun lépünk boldog holnapokba!

Arcunkra fessük a mosoly ragyogását,
tisztuljon meg lelkünk, a teremtőnk mását
képzeljük magunkba, s teremtsünk így végre,
aztán hálás szívvel nézzünk fel az égre!
Hiszem, szép jövő vár, nincsen mitől félni,
dobjuk le bilincsünk, s mától kezdjünk élni!
Adjunk egy szép esély egy boldog jövőnek,
higgyük, hogy ezután már szebb napok jönnek!

Csak egy út létezik, fel kell emelkednünk,
hiszen MAG-ok vagyunk, lassan ki kell kelnünk!
Kell, hogy a világunk virágba boruljon,
a lehúzó sötét egy mély kútba hulljon!
Engedjük Napunkat szétáradni bennünk,
s nem is kell mást tennünk, csak szívből szeretnünk,
megértő szemekkel nézni világunkra,
és büszkének lenni teremtő magunkra!

Hinni a holnapban, egy fényes jövőben,
Istent megtalálni élőben, vagy kőben!
Tudni, gyermekeit magára nem hagyja,
nem büntet, s mindenét az élőknek adja!
Szép, élő bolygónkat megbetegítettük,
s rettegünk, mert kórként visszaköszön tettünk.
Vissza kell vonulnunk és elgondolkoznunk,
hogy hanyagságunkkal, milyen választ vonzunk?

Nekünk kell változnunk, hogy a Földünk éljen,
és minden lakója szebb jövőt reméljen!
Esőerdők sebe szépen begyógyuljon,
az ember szemete ne tengerbe hulljon!
Vissza kéne fogni a termelő zabálást,
el kéne kezdeni az emberré válást,
az élet értelmét meg kéne találnunk,
s nem rettegve várni eljövő halálunk!

Ma, itt lent a Földön félelem igazgat,
s amíg van éhező és amíg van gazdag,
addig rossz irányba tart az emberiség,
öncélú és önző még az emberi lét.
Meg kell hát tanulnunk szeretetben élni,
ne kelljen senkinek a holnaptól félni!
El kell gondolkodnunk, magunkba kell néznünk,
környező világunk saját tükörképünk!
Aranyosi Ervin © 2020-03-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tanítsd gyermekedet


Aranyosi Ervin: Tanítsd gyermekedet

Tanítsd a gyereked, hogy legyen önálló,
minden esés után könnyen talpra álló!
Ismerje meg magát, milyen különleges,
találja meg mindig, mindazt, amit keres!

Tanítsd meg, magára hadd lehessen büszke,
s amíg a vas forró, addig folyton üsse!
Ám ha kell, álljon meg, és gondolja végig,
hogyan tud felszállni álmokkal az égig.

Lelki szemeivel, hogy alkosson képet,
hogyan használja majd ezt a képességet.
Hogy váljon képessé, újat álmodóvá,
használja értelmét, ne tehessék lóvá!

Hagyd, hogy véghez vigye, amit csak elképzel,
formálja világát két kezével, s ésszel!
Engedd, hogy magától döntéseket hozzon,
s amit csak kitalál, bátran vállalkozzon.

Keresse igazát, és álljon ki érte,
kapja meg a választ az összes miért-re!
Kíváncsiság hajtsa, a szabadság vágya,
s lelkében a kulcsot biztos megtalálja.

Tanítsd hát gyermeked, találjon magára,
a teremtő elme ráfér a világra!
Legyen önbizalma, legyen tehetsége,
sose kételkedjen, önmaga elég-e!

Aranyosi Ervin © 2019-07-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Teremtsünk a tiszta szóval!


Aranyosi Ervin: Teremtsünk a tiszta szóval!

Ki kellene mondanunk a szép, őszinte, tiszta szót,
megértetni a lelkünket, és megélni a valót.
Meglátni az értékeket, dicsérni, amit lehet,
könnyedébben kéne vennünk ezt az egész életet!

Meg kellene tapasztalnunk, hogy a hála mit okoz,
hogy az ember is teremthet, s nem létezik a gonosz!
Élnünk kéne napjainkat, élvezni az életet,
azon kéne elmélkednünk, jobbá válnunk hogy lehet?

Ám mi mégis gyakran bántunk, olyat is aki szeret.
valahogy a jó szívekbe sem jut el az üzenet.
Szeretetlenség virágzik, értetlenség, düh, harag,
nem próbáljuk megérteni a megfáradt másikat.

A pozitív gondolatok csak lesajnált közhelyek,
hiába is súgom, használd, hisz nem nélkülözheted.
Gyakori a panaszkodás, siránkozás, bú-beszéd,
és az ember búslakodni használja csak az eszét.

Pedig tudjuk, a gondolat képes csak teremteni,
de mit okoz, ha az ember sirámokkal eteti?
Ne siránkozz, használd inkább pozitívan szavadat,
hálás szívvel emeld végre fel a porból magadat!

Teremtsünk egy szebb világot, hálás szívvel, okosan,
olyat, amit rég szeretnénk, miben álmunk benne van.
Legyen egy szebb világképünk, teremtsünk egy szebb jövőt,
szeretettel, figyelemmel, fájdalmakat megtörőt.

Merjük végre kimondani, mi az, mire vágyunk rég,
higgyük el, hogy meghallgat majd bennünket a Föld, s az ég!
Próbáljuk meg, s látni fogjuk, hogy a szép szó mit jelent,
használjuk fel teremtéshez a jövőnkért a jelent!

Aranyosi Ervin © 2019-06-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Csodára várva


Aranyosi Ervin: Csodára várva

Amíg csodákra vársz,
talán meg sem látod,
mennyi csodával van
tele a világod.
Madárfütty dallama,
s virágillat árad,
éltető tiszta víz
csókolja a szádat.

Amíg csodákra vársz
nem is veszed észre,
nem figyelsz a földre
az élő egészre!
Te csak rohansz tovább,
s fejedet lehajtod,
szemed nem a célon,
az út porán tartod.

Köveket szedegetsz,
azt rakva a zsákba,
terheid csak nőnek
a húsodba vágva.
Minden, ami érték,
elkerüli szemed,
kincseket gyűjtögetsz,
de nagyrészt szemetet.

Miért nem vagy képes
igaz, s boldog lenni,
hiszen a pénz semmi,
nem lehet megenni!
Néha hatalomvágy hajt,
kerget előre,
nem is veszed észre
mivé leszel tőle.

Úgy nem találod meg
igazi csodádat,
ha csak panaszkodás
hagyja el a szádat.
Pedig csak a jóság,
a szépség emel fel,
még sem kezdesz semmit
csodás életeddel.

Mert ha világodnak
szereteted adnád,
s mindazt, ami rád vár
hálásan fogadnád,
megváltozna minden,
olyan erőd lenne,
mennyei teremtés
testesülne benne.

Teremtőd rád bízta
azt a képességet,
mely a világ fölé
felemelhet téged,
de azt is akarta,
legyél gondos gazda,
élhető világot
örökíts fiadra.

Tudd meg hát, a csoda
csakis rajtad múlik,
amit magasra dobsz,
reád visszahullik!
Lehet az szeretet,
vagy gyűlölet, harag,
csupán tetőled függ,
hogyan érzed magad!

Várod hát a csodát?
Tenned kéne érte!
Teremtő gondolat
hozhatja azt létre!
Amíg csak búslakodsz,
s magadat sajnálod,
bosszúságot hoz rád
minden egyes álmod!

Mit kellene tenned?
Mit a szíved diktál,
amivel magadnak
saját sorsot írnál!
Hiszem, szeretettel
valósággá lenne,
és a csoda mindig
megjelenne benne!

Aranyosi Ervin © 2019-06-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hej magyar barátim…

BDY fafaragása – 1919-es címer

Aranyosi Ervin: Hej magyar barátim…

Hej, magyar barátim, ha megértenétek,
gyakran szállana fel ajkatokról ének!
Többször lenne jó ok vidám kacagásra,
büszkén nézhetnétek mostantól egymásra!
A szeretet újra néppé kovácsolna,
s bennünk a szeretet élő kovász volna.
Felemelnénk egymást, csillagokra lépnénk,
ősi szóval áldott magyarságunk élnénk!

Kiállva magunkért, hinnénk is magunkban,
szanaszét karistolt szép birodalmunkban,
mert bárhol vagy magyar, a magyar föld ápol!
A távoli földrész kilök majd magából.
Ám, ha szíved lelked magyar szóval áldott,
teremthetsz magadnak csoda szép világot,
csak nem kéne folyton sírdogálni, félni,
teremtő erőnkkel, csodánk kéne élni!

Hiszen a szeretet szép csodákat teremt,
oly hatalmas erő, melytől a képzelet
nekilódul, s alkot, létre hoz világot,
amilyet sok ősünk álmaiban látott.
Hej, magyar barátim, ne legyetek búsak,
hiszen a jó kedvünk csupán rajtunk múlhat!
Csak szeretni kéne siránkozás nélkül,
amitől az élet élhetővé szépül!

Aranyosi Ervin © 2019-06-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mesélj a gyermekednek!


Aranyosi Ervin: Mesélj a gyermekednek!

Mondj egy mesét, mondj minden este!
Hadd nyíljon meg a képzelet!
Mielőtt el pihen a teste,
a lelke hadd szálljon veled!

A könyvből olvasott mesének
különös varázsa van.
Életre kelnek olyan képek,
mik nem jönnének hasztalan.

Kis magvai a gondolatnak,
melyek később teremtenek!
Az álmok mélyén megfakadnak,
s nőnek belőlük ötletek.

S kié a gondolat hatalma,
azé a teremtés maga.
Annak lesz célja és alkalma,
s felragyog fénylő csillaga.

Nyiss ablakot a nagyvilágra,
mutass meg számtalan utat,
min naggyá válhat, végigjárva,
ha lelke cél után kutat.

Mondj egy mesét szép gyermekednek,
hogy álmodhasson szép jövőt!
Legyen olyan, akit szeretnek,
játszhasson ég felé törőt.

Higgyen jóságban, igazságban,
és képes legyen dönteni.
Céljait keresse a mában,
s higgye, hogy útján megleli!

Mondj egy mesét és álmodj együtt,
támogasd majd a vágyait.
A meséket azért szeretjük,
mert bennük az élet lakik!

Aranyosi Ervin © 2019-03-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva