Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Szívem dobog

Aranyosi Ervin: Szívem dobog

Ülök a csendben és révedek,
csillagok útjára tévedek.
Csillagok között, ha lépkedek,
fentről nézem a népemet!

Érző szívemben a láng lobog,
hallom, hogy élednek lágy dobok,
velük az én szívem feldobog,
benne csak jó érzést hordozok!

Dobban a szívem és dobban a dob,
jó érzést küldök és azt kapok.
Szeretet fényébe olvadok,
dobbanó szívekben ott vagyok!

Refrén:
Jöjj velem, szállj velem,
hallgasd szívem,
szeretet lángját most hozzád viszem.
Szívedbe új lángot gyújt a szívem,
össze kell tartoznunk, én így hiszem!
Jöjj velem, szállj velem,
szeress velem,
égig emellek most szép nemzetem,
égig emellek most szép nemzetem,
olvadjunk össze, legyél egy velem!

Üljünk a csendben és révedjünk el,
csillagok útján ne tévedjünk el,
csillagok között, ha lépkedni kell,
emeljük népünket az égre fel!

Érző szívünkben lobogjon a láng,
nézzen ránk büszkén le égi Atyánk!
Lásson el élettel a Föld Anyánk,
hadd legyen szeretve még gondja ránk!

Dobbanó szívemmel szíved dobog,
életünk lángja az égre lobog,
dobbanó szívedben veled vagyok,
csillagok fényével szemünk ragyog!

Refrén:
Jöjj velem, szállj velem,
hallgasd szívem,
szeretet lángját most hozzád viszem.
Szívedbe új lángot gyújt a szívem,
össze kell tartoznunk, én így hiszem!
Jöjj velem, szállj velem,
szeress velem,
égig emellek most szép nemzetem,
égig emellek most szép nemzetem,
olvadjunk össze, legyél egy velem!

Aranyosi Ervin © 2025-05-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Még az én időm szalad

Aranyosi Ervin: Még az én időm szalad

Mikor elvesztettem szerettemet,
fájdalom járta át a lelkemet.
Ilyenkor kérlek, ne adj tanácsot,
csak felkavar a nyugtatgatásod!
Hisz olyan nagy a veszteség,
s nem vigasztal meg se Föld, se Ég,
de jó, ha itt, mellettem állsz,
és támaszt adsz, és csendre váltsz!

Elég, ha csak fogod kezem,
miközben én emlékezem,
és sajnálgatom önmagam,
hisz lelkembe ma űr zuhan!
Hiánya kínzó fájdalom,
s tudom, neki már jó nagyon,
hiszen a fénybe érkezett,
s többé nem fáj, már nem beteg,
csak megéli azt a csodát,
mit mi is éltünk odaát!

De itt, hatalmas űrt hagyott,
nélküle fájó szív vagyok.
Bármerre nézek nem lelem,
csak álmaimban van jelen.
És nem vigasztal temető,
mert ott biztos nem lehet ő!
Ezért legjobb, ha éltetem,
annyi szép emlék van velem.

Mindazt, mit szépet, jót adott,
ezektől is jobban vagyok!
Életéről beszélj velem,
ha a szépre emlékezem,
olyan, mintha itt lenne még,
kedveskednénk és nevetnénk,
s érezném, mily jó volt vele,
hogy rakta lelkemet tele.

Ne vedd át a fájdalmamat,
attól én nem leszek szabad!
Nekem kell vele küzdenem,
legyűrnöm és megértenem!
Maradj háttérben, így segíts,
ne javíts és ne bátoríts,
csak fogd kezem, érezzem én,
nem te írod a gyászzeném,
csak hagyod bennem szólni azt,
mert énnekem, az nyújt vigaszt.

A sötéttel megküzdök én,
s meglásd, majd pislákol a fény,
majd vesztett kedvem visszatér,
a támaszod így többet ér!
Magam sajnálom, jaj, nagyon,
s az ő hiányát fájlalom.
Tudom, neki, már jobb lehet,
más síkon jár, örül, szeret,
a fényben él szebb életet,
és érti már a lényeget.

Miért jött, mit adott, s kapott?
S ő tudja jól, hogy nem halott!
Hogy mi, hogyan lett volna jobb,
hol hibázott, ha elbukott?
Hogy miért jött, mit tervezett,
volt-e kit jobbá szeretett?
De mi nem értünk semmit még,
tanulnunk kell, hogy lenne szép!

A gyász után felkel Napom,
s a tegnapomnak átadom
az uraló, fájó magányt,
amely fájón szívembe vájt!
Lesz holnap, újra kél a Nap,
s szekerem új úton halad,
s keresnem kell, hogy mit tegyek,
hogy újra teljessé legyek!

Most átélem a bánatot,
ahogy hiánya rám hatott,
és el kell engednem talán,
az életvég tükörfalán.
Tudom, sosem felejtem el,
tanulom, ahogy élni kell
őnélküle, és máshogyan,
szeretve, s újra boldogan!

Szívemben ő majd mindig él,
utamon is végig kísér,
s hiszem, hogy majd találkozunk,
addig egymással álmodunk!
Fel kell dolgoznom, úgy hiszem,
hogy megnyugodhasson szívem!
Ne fájjon, ha rá gondolok,
jusson eszembe száz dolog,
mikor együtt örültünk még,
s tudtuk az élet csodaszép!

Fontos lehet, hát hallgass meg,
hadd öntsem ki, fájó szívem,
hadd könnyebbüljek végre meg,
az elmúlást így értve meg!
Mosoly ragyogjon arcomon,
ha látom, milyen volt egykoron!
Emléke bennem megmarad,
amíg az én időm szalad.

Aranyosi Ervin © 2025-03-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kényszerből inkább nem!

Aranyosi Ervin: Kényszerből inkább nem!

Valamit már írni kéne,
olyan üres ez a lap!
Szótlanság a költő réme,
ha nem jön a gondolat…
Ám nem szabad erőltetni,
ne legyen csak fecsegés!
Ne legyen csak fránya szólam,
miben a szellem kevés.

Csak azért meg minek írni,
hogy megteljen a papír,
minek a múzsához sírni,
hátha épp most dalra bír!
Kényszerből nem jön az ihlet,
a jó rím is elmarad,
repülésre bírni itt lent,
az elpusztult madarat.

Egyszerűbb hát firkálgatni,
rajzzal teljen az a lap,
fáradt elmét megnyugtatni,
a világ, így is halad.
Hogy írhatnék olykor csendet,
békéset és figyelőt,
a lelkemben téve rendet,
valami szép mű előtt!

Amikor nincs okom írni,
jobb, ha inkább pihenek,
s hagyom játszani az elmém,
legyen szabad, kisgyerek.
Aztán, mikor úgy alakul,
megtelik a papiros,
színes szavak sorjáznak majd,
lesz kék, sárga, meg piros…

Aranyosi Ervin © 2024.06.28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ma még zöld erdőben jártam


Aranyosi Ervin: Ma még zöld erdőben jártam

Zöld erdőben jártam, keltem,
benne megnyugvásra leltem.
Végre élveztem a csendem,
rendeződött minden bennem.

Eltűntek a napi gondok,
értelmet nyert, amit mondok.
Megcsodáltam sűrű lombot,
szellő zöld vitorlát bontott.

Aztán selymes réthez értem,
zöldjét lenyűgözve néztem.
Nap fényében megfürödtem,
madárdal szólt körülöttem!

Patak futott kavicságyon,
békesség ült a világon!
Az erdőnek része lettem,
amint csendben tovább mentem.

Aztán rém rossz hangok jöttek,
gépfűrészek felpörögtek,
élő, sudár fákba martak,
mind-mind gyilkolni akartak!

Nem a szárazt, a kidőltet!
A még élőt, üdezöldet,
döntögette ki a fűrész,
azt érte el keserű vész!

Így lesz vége az erdőnek,
eladják mind tüzelőnek,
menekülhet minden állat,
madár hontalanná válhat!

Mert az ember üzérkedik,
eladja az élőt megint!
Marad hát a poros, sáros,
kikövezett, halott város.

Néhány év és minden kihal,
az ember is álmaival,
s nem talál majd sehol csendet,
hol a léten elmélkedhet.

Aranyosi Ervin © 2023-08-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Keresem a lét értelmét


Aranyosi Ervin: Keresem a lét értelmét

Keresem a lét értelmét,
használva a bűvös elmét,
keresem az igaz utat,
s a jelet, mely irányt mutat!
Figyelek a belső hangra,
varázst húzok önmagamra,
elrévülök, s lelkem vásznán,
mintha új világom látnám.

Létező és valóságos,
vagy becsap, s a holnap mást hoz?
Tudom, bennem van a válasz,
létem célja, s nem halál az!
Olvasnom kell a világból,
nincsen bíróm, aki vádol,
hisz bűntelennek születtem,
más nem is dönthet felettem!

Élem létem, teszem dolgom,
álmaim lelkemben hordom,
súlyos, sötét éjszakákon,
megjelenik ősi álmom.
Ismernem kell, s megérteni,
ami rossz volt, jóvá tenni!
Szóval hatni, jót teremtve,
hiszem, ez a lelkem terve!

Befordulok, álmom nézem,
részleteit felidézem,
sugallatát lefordítom,
magját vetem, szaporítom.
Figyelem a természetet,
s benne megnyugvásra lelek.
Ahogy a fű lassan sarjad,
békét ad rám, és nyugalmat.

Rügy fakad és virág nyílik,
nem vezet az út a sírig,
hanem inkább tiszta létbe,
világ-fája közelébe.
Gyökerei vízzel telnek,
ágon, vesszőn át üzennek,
levél vitorlákat bontnak,
útjelzői új napoknak.

Nincs hatalom én felettem,
Isten részeként születtem,
egy vagyok a nagyvilággal,
földből növő fűvel, fával!
Szabadságom madárszárnyon
reppen, hogy messzebbre szálljon,
s nem kell hozzá lendület sem,
nyugton ülhet könnyű testem.

Képzeletem lett a szárnyam,
hogy világom azon járjam,
megismerjem és megértsem,
vigyázzam és meg ne sértsem!
Mindenségnek vagyok része,
s enyém a világ egésze,
benne élek, nem uralom,
élet felett nincs hatalom!

Keresem a lét értelmét,
s talán, ha jobban figyelnék…
Vagy, ha inkább elengedném,
ne motyogjon folyton elmém!
Igen, a csend közelében,
belső angyali zenében,
a választ is megtalálom,
a nagy felismerést várom!

Aranyosi Ervin © 2023-04-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Ne szólj!


Aranyosi Ervin: Ne szólj!

Ne szólj,
ha nincs mit mondanod,
ha bántani tud csak a mondatod,
ha nem tudod, hogy igazad van-e,
akkor inkább ne is szólj bele!

Ne nyisd a szád,
csak azért, hogy beszélj,
ha te sem tudod, jobban hogyan élj,
akkor ne mondd meg, hogy hogyan legyen!
Úgy szólj máshoz, hogy boldoggá tegyen!

Ne hazudj,
azért, hogy bármit elérj!
Az igazság jó, kimondani ne félj!
Ha igazat szólsz, tisztán várhatod,
hogy jobbá váljon tőle holnapod!

Hát ne hordj
össze szóból szemetet!
Ne szennyezze szó az életedet!
Olykor jobb, ha csended hallgatod,
nem bántasz mást, csak lélekben vagy ott!

És tudd,
ha épp nincs mondanivalód,
tarts csak magadban, csendben meg a szót!
Merülj csak el a csended közepén,
majd gondolatban veled leszek én!

Ne szólj,
sokszor jobb, ha a csend beszél!
Kell rá idő, hogy magaddal legyél!
Hogy felragyoghasson a gondolat,
mely kisimíthatja gyűrött gondodat!

Ne nyisd
a szád hát feleslegesen!
A mondatod összeszedett legyen!
Értelmet adj, szavakkal nyiss utat,
amely teremt és jövőbe mutat!

Ne hazudj,
hiszen sokkal szebben él,
ki tiszta szívvel, őszintén beszél,
akit sosem bánt lelkiismeret,
ki egy világot jobbá szeretett!

Igazat szólj,
így teremts holnapot,
adj jó irányt, igaz gondolatot,
s ha világod végre békére lel,
a lelked is megnyugvást érdemel!

Aranyosi Ervin © 2023-03-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Meg kéne tanulnunk magunkat szeretni


Aranyosi Ervin: Meg kéne tanulnunk magunkat szeretni

Meg kéne tanulnunk magunkat szeretni,
lelkünk megismerni és boldoggá tenni!
Nem kívülről várni gondok megoldását,
irányítani, az életünk folyását!

Meg kéne tanulnunk magunkat szeretni,
megtaposott lelkünk magasra emelni!
Nem csak kuncsorogni más szeretetéért,
nem kell sorba állni az élet vizéért!

Meg kéne tanulnunk magunkat szeretni,
a saját lelkünket végre megismerni,
befelé fordulva figyelni a csendet,
zűr-zavar tudatban tenni végre rendet!

Meg kéne tanulnunk magunkat szeretni,
éhező lelkünket fénnyel megetetni,
hagyni kiáradni a belső fényt másra,
ráfér a szeretet, a kívül zord világra!

Aranyosi Ervin © 2023-01-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Feltöltődés


Aranyosi Ervin: Feltöltődés

Elfárad a lélek,
ha nem kap, csupán ad,
ha a szeretetvágy
a lélekben lankad.
Nem érzed, ha telik,
hogy több leszel vele,
s hiába is szövöd
a vágyaid bele!

Meg kell hát pihenni
– a csend is hallható –
s ki magába süllyed,
világot hallgató!
A teljesség csendje,
oly hangok özöne,
mik nyugtatják lelked,
s jó érzések zöme.

Erőt merít a lélek,
így tud lépni tovább,
így képes önmagából
kihozni új csodát.
Merülj el a csendben,
forrásod befogad,
bízd rá a képzeletre,
s töltsd újra fel magad!

Töltsd meg a lelkedet
érző szeretettel,
gyógyíts a világon,
légy teremtő ember!
Csak a szépre figyelj,
érintse meg lelked,
hadd kelljen jó érzés,
könnyű szárnyra benned!

Töltődj szeretettel,
építő álmokkal,
töltsd meg lét-tarisznyád,
élhető célokkal!
Fókuszálj a jóra,
élvezd ki a létet,
hiszen teremteni
hívtak létre téged!

Ürítsd ki zsongó elméd,
lazuljon végre el,
hunyd le szemed egy percre,
majd emeld az égre fel.
Az ég végtelen kékje,
megnyugvást ad neked,
így juthatsz be a fénybe,
mely otthonod lehet.

Aranyosi Ervin © 2022-05-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Változni kell!


Aranyosi Ervin: Változni kell!

Csak csend van
a mélyben nem zúg a vihar,
az ember csak elvan
az álmaival.
Felsejlik
a lelkemnek tükörfalán,
mert ennyire telik,
de egyszer talán…

Refrén:
Változni fog, aminek változni kell,
tegnapból a fontosat áthozni kell,
a fájót, a rombolót átkozni el,
a változásomra a világ felel!

Csak csend van
a lelkemben mély csend honol,
a képzelet elvan,
csak elkóborol.
Bezárja kapuit
a szellemvilág,
kizárja tanúit,
nincs gondja ránk!

Refrén:
Változni fog, aminek változni kell,
tegnapból a fontosat áthozni kell,
a fájót, a rombolót átkozni el,
a változásomra a világ felel!

Csak csend van,
a csendemben ülök egyedül,
és még sincs,
mert itt bent tücsök hegedül,
hallgatom,
s a dalban olvadok fel,
jaj nagyon,
jaj nagyon változni kell!

Refrén:
Változni fog, aminek változni kell,
tegnapból a fontosat áthozni kell,
a fájót, a rombolót átkozni el,
egy szebbet, egy jobbat megálmodni kell!

Refrén2:
Változzunk, változzunk nyíljon meg az ég!
Tennék egy lépést most , mennék feléd!
A múlt nyomorából már végleg elég,
egy szebbet, egy jobbat tárok eléd!

Aranyosi Ervin © 2022-04-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A megoldás kulcsa


Aranyosi Ervin: A megoldás kulcsa

Egészségügy, mely folyton harcol,
gyógyszergyár mérgeket kever,
hogyan lehetnél egészséges,
ha önmagadért nem teszel.
Másra bízod a problémáid,
s megoldják majd – te így hiszed!
Történik veled csak az élet,
soha, semmire sem viszed!

Az államot báb irányítja,
s hagyják hogy játssza szerepét,
s cserébe bátran szétlophatja,
mit létrehozott ezer év!
Te meg csak lézengsz lógó karral,
ápolgatod a nyomorod.
Várod, majd csak eljön egy angyal,
s megváltoztatja korszakod?

Megváltoztatja? S mért egy angyal?
Hiszen tudnál teremteni!
De mástól várod a megoldást,
mert a teremtés isteni?
Ám jó Atyád már felruházott,
tiéd a varázs-gondolat,
te vagy csak az, ki megoldhatja,
a megteremtett gondokat.

MAG-os vagy! Mágus, hogyha érted,
magyar lelked különleges,
érzésekkel csodákra képes,
ha vágyad élő és nemes!
Nyelved csodás, Isten igéje,
s képessé tesz, s megmagyaráz,
nem is kell csatában legyőznöd,
azt, aki lenyom, s megaláz.

Csak felül kéne emelkednünk,
hiszen a gond a mélybe húz,
ha lelkünkben jobbat teremtünk,
ha szebben élni megtanulsz,
ha nem mész bele háborúkba,
ha tudás fűti lelkedet,
ha rájössz végre bölcsen, tudva,
hogy harccal győznöd nem lehet!

Ám kezedben olyan erő van,
mely varázsolhat szebb jövőt,
ne kívülről várd a megoldást,
ne kérj sírodra szemfödőt!
A megoldásnak kulcsa ott van,
réges régen benned lakik!
Hát értsd meg, ezért programoznak
napról napra valakik!

Itt az idő, hát csendesedj le,
s emelkedj gondjaid fölé!
Csituljon el a lázas elme,
a Nap bújjon felhők mögé!
És ott, a csendben megtalálod,
a megoldásnak kulcsa van!
Vedd végre kezedbe sorsod,
hogy újra élhess boldogan!

Aranyosi Ervin © 2021.10.28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva