Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Nevettess meg!


Aranyosi Ervin: Nevettess meg!

Ne nevettess! Vagy hát mégis,
kacagjon ránk még az ég is!
Derüljön fel a világunk,
ez az, mire régen vágyunk!

Egész évben lóg az orrunk?
Egész nap csak morgolódunk!
Az életem ne így teljen,
benne örömömet leljem!

Nevettess hát meg barátom,
vidítsál fel mindenáron,
lássunk jobbat, vegyük észre,
s legyen okunk nevetésre!

Félelmünket dobjuk sutba,
ne lehessen borúnk útban,
ha kell, vicceket meséljünk,
tiszta szívvel, vígan éljünk!

Ám, őszintén kell nevetnünk,
tiszta forrás ered bennünk,
s ha vize arcunkra árad,
lelkünk nevetni nem fárad!

Nevettess hát, s kacagj vígan,
ráérsz sírni, majd a sírban!
Teremtsünk vidám világot,
mely a nevetéstől áldott!

Adjunk nevetést és mosolyt,
vidámítsunk minden komolyt,
s ha a félelem menekül,
minden a helyére kerül.

Nevetnem kell, hát nevettess,
s nevess te is, sose reszkess,
nem kell félnünk a világtól,
minket a nevetés ápol.

Beteg lennél? Meg is gyógyít,
aligha találsz jobb gyógyírt!
Ha már reggel korán kezded,
napod el nem vesztegetted!

Mindaz, aki tud nevetni,
képes lesz boldoggá lenni,
másokat boldoggá tenni,
életet komolyan venni!

Ez életünk sava-borsa,
a vidámnak szebb a sorsa,
s megszépülhet a világod,
ha azt derűs szemmel látod!

Jó barátom, nevettess meg,
mert míg szívem búban tesped,
jobb világom nem találom,
a jó utat én sem látom.

Nevessünk hát, ez a lényeg,
lelkünkből a tiszta fények
ragyogjanak a világra,
hangolódjunk kacagásra!

Aranyosi Ervin © 2021-08-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Újra találkozások


Aranyosi Ervin: Újra találkozások

Néha van úgy, hogy az ember,
úgy érzi járt itt régen, egyszer…
Vagy erről csupán csak álmodott,
s az álmaiból áthozott
lelkekkel itt találkozott?

Néha egy arc, oly ismerős lesz.
S neki ismerős testet öltesz…
Valami furcsa vonzást érzel,
mit nem foghatsz fel puszta ésszel,
s csak megrendülten nézel, nézel.

Volt-e ennek már előzménye,
a jelen életed regénye,
talán még visszavisz a múltba,
hol lelked másképpen tanulta
s elképzelésed felülmúlta.

Egy villanás a régi múltból,
vízmerítés az ősi kútból,
hol keresed régi forrásod,
vagy álmodban épp kutad ásod,
s lelked nyomasztja kutatásod?

Mert jó lenne, ha szebb lehetne,
az élet más értelmet nyerne,
tudnád miért a küzdelem,
hogy miért harcolsz szüntelen,
s mért hoz a sors össze velem?

Mit, miért, hogyan kéne tenni,
álomvilágból felébredni,
hogy lelkünk összekapcsolódjon,
s ne csak pusztán a harcról szóljon,
feltett kérdésre válaszoljon!

Tudom, okkal találkozunk,
egymás lelkébe jót hozunk,
de ott hagyunk pár sebet, fájót,
a közös kapcsolatnak ártót,
és haragot, meg nem bocsájtót.

Nem kell az utat végig járni,
de jó lenne már megtalálni,
megérteni a lényeget,
hogy a lélek miért beteg,
és gyógyul, ha elengeded.

Találkozások, szép szavak,
vajon mire tanítanak,
hogy életeken át ívelnek,
együtt velük, órák kitelnek,
így tanulnak szeretni lelkek?

Jövünk, megyünk és visszatérünk,
és eltűnünk, majd újra élünk.
Egymás lelkéhez hozzáérünk,
tanulunk, ám szeretni félünk!
Hogy rájöjjünk, nem egyszer éltünk?

Aranyosi Ervin © 2021-06-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 32. rész


Aranyosi Ervin: A könyv tündére 32. rész

Újra tovaszaladt
egy nap életemből.
Vártam az újabb részt
kedves tündéremtől.

Hát mikor az este
ismét rám köszöntött,
a varázsedénybe
újra vizet öntött.

Indult a történet,
ott hol abba maradt,
hagytam hadd repüljön,
úgy, mint vadmadarat.

Víz színén megjelent
a varázsló vára,
s megint a figyelem
volt a mese ára.

A varázsló pedig
sok mindent tanított,
elromlott dolgokat
rendre megjavított.

A fiú figyelte
és érteni kezdte,
a varázstudományt
hamar megszerette.

Hiszen minden szebb lett,
akár merre jártak,
csodákat műveltek,
élhetőt csináltak.

Egy kiszáradt fából,
vesszőt hoztak létre,
és kivarázsolták
egy dús füvű rétre.

Az apró vesszőből,
kis fát varázsoltak,
lombján szép levelek
nőttek, kibomlottak.

Árnyat adtak annak,
aki arra tévedt,
lombjában száz édes,
finom gyümölcs érett.

Madarak is kaptak,
baldachinos fészket,
és a favarázslás
egy-kettőre kész lett.

Törött szárnyú madár
szárnyát bekötözték,
Azóta is szárnyal,
égen fenn köröz még.

Bemocskolt vizeket,
friss vizűvé tettek,
nyomukban források,
patakok eredtek.

Gyakran varázsoltak
jobb időt, szebb termést,
varázsszót dúdolva,
csodatévőt, elmést.

Koldusoknak adtak
munkát megélhetést,
s élvezték a létet,
a boldoggá tevést.

Annyi helyen várták,
s hálával fizettek,
ők meg varázslásban
magukért kitettek.

Volt, hogy önmagukra
álruhát öltöttek,
néha madár képben
az égben röpködtek.

Az ő jóságuktól
szebbé vált a világ,
nyílott körülöttük
számtalan szép virág.

A szeretet magját
szórták más szívekbe,
megszépült a világ
körülöttük egyre.

Mert ők a gonosszal
sosem szálltak szembe,
úgy esett rabságba,
egy saját verembe.

Hiszen nem volt képes
tőlük erőt nyerni,
amit a rossz oldal
nem tudott lenyelni.

Tisztultak a szívek,
megteltek jósággal,
egymáshoz fordultak,
jóval, barátsággal.

Öröm és boldogság
adott gazdagságot,
csodás jövőképet
élhetőbb világot.

Mára a tündérem
pont itt hagyta abba.
Volt valami csoda
e szép pillanatban.

Holnap elmeséli
– hadd fussunk elébe –
mért szeretett bele
az ő kedvesébe!

A folytatáshoz kattints ide!

Aranyosi Ervin © 2019-07-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Álltam a hídon…

Festmény: Nógrádi Katalin

Aranyosi Ervin: Álltam a hídon…

Álltam a hídon, s csodáltam a csodát,
ahogy a víz szaladt a nagyvilágon át.
Ahogy kövekhez ért, csilingelt, nevetett,
hangjából kicsendült az érző szeretet.
Lágyan becézte, mi útjába került,
jó szó kísérte mindenütt!

Tudom, hogy messze, egy forrásból eredt,
ami megszülte, mint élő gyermeket.
Engedte futni a nagyvilágba el,
s remélte, életében saját útjára lel,
hogy megtalálja, s megéli vágyait,
amely a szívében lakik.

A patak futott és megerősödött,
élő világot hagyott maga mögött.
Kergette vágya, s élvezte az utat,
hiszen az út az, mi mindent megmutat.
Élvezte minden percét, vidáman dalolt,
a lelkében a forrás hangja szólt.

Épített, rombolt, újat épített,
lét alkotáshoz használt élő hitet,
fel sosem adta, lelkesen dolgozott,
megélte élőn létét, világot alkotott.
Álltam a hídon, s csodáltam a csodát,
ahogy a víz szaladt tovább.

Aranyosi Ervin © 2019-05-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Álmodj szebbet!


Aranyosi Ervin: Álmodj szebbet!

Álmodj szebbet, színesebbet,
olyat, mire lelked vágyna!
Képzeld el, hogy megteremted,
s lásd, hogy kezedben van, már ma!

Képzeletben birtokoljad,
élvezd, amit teremtettél,
vágyad tárgyát érintsd, fogjad,
s érezd, máris gazdag lettél.

A Forrásod mind megadja,
csak akarnod kell egészen!
Varázslatod jóváhagyja,
– hidd el – meg is kapod készen.

Oly gazdag a mi világunk,
teljesülhet minden vágyunk!

Aranyosi Ervin © 2017-10-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ott van a szeretet


Aranyosi Ervin: Ott van a szeretet

Ott van a szeretet, ott van fűben, fában,
szemünk előtt nyílik szerte a világban.
Olyan energia, mely képes emelni,
csak a forrására kellene rálelni!

Tudod, közelebb van hozzád, mint hogy hinnéd,
és ha rátalálnál, hidd el többre vinnéd.
Nem kellene érte a távolba nézni,
csupán szép lelkedben újra felidézni.

Mert ott van elásva, ez a lélek kincse,
boldogság ajtódnak zárt nyitó kilincse.
Ha magad szereted, az ajtó kitárul,
s minden rút akadály előled elhárul.

Ott van a szeretet, de nem elég adni,
tanuld meg másoktól szívből elfogadni!

Aranyosi Ervin © 2017-06-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tavasztündér eljött közénk


Aranyosi Ervin: Tavasztündér eljött közénk

Tavasztündér, lám felébredt,
s vele az alvó természet.
Minden lélek csak őt várta,
szívét minden lény kitárta.

De jó, megjött, vártuk nagyon,
ki keleten, ki nyugaton,
ő is megunta a telet,
jöjjön végre a kikelet!

Varázspálcával kezében
a mezőre ballag szépen,
majd ellejti tündértáncát,
s lengeti a bűvös pálcát.

Varázsszavak hangolódnak,
véget vetve fagynak hónak,
forrás vize csilingelve,
nekiered vízre lelve.

Menekül a tél előle,
most kapunk csak új erőre,
szívünk örül, nagyot dobban,
télboszorkány összeroppan.

Bimbódzik a szép természet,
nézd csak, legyen benne részed!
Színes, fényes világ épül,
ami rút volt, most megszépül.

Tavasztündér eljött közénk,
rajta színes, szép öltözék.
Tavaszt varázsolt a földre,
a természet így vált zöldre!

Aranyosi Ervin © 2017-03-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A belső szabadság dala

Aranyosi Ervin: A belső szabadság dala

Aranyosi Ervin: A belső szabadság dala

Magamba nézve ott a szabadság,
ott a szelídség és ott van a vadság.
Ott van az élet és ott van az álom,
s olykor önmagam is megtalálom.

Ott van a lélek és ott van a szellem,
ott az esendő, s a büszke jellem,
beszív az életem, s ott van halálom,
amikor önmagam mégsem találom.

Refrén:
A forrásomba visszaszállok,
önmagamba visszatalálok,
meglelem utam s indulok végre,
szabad madárként szállok az égre.
Sodor a sodrás, lehúz az örvény,
kezemen béklyó az emberi törvény,
érdeket szolgál, de kié az érdek,
akik szerint én semmit sem érek.

Magamba nézve ott van a lélek,
s amíg ő ott van, én nem is félek,
de magamból néha kikelek én is,
védtelen leszek, így élek mégis.

Magamba nézve ott a szabadság,
ott a szelídség és ott van a vadság.
Ott van az élet és ott van az álom,
s olykor önmagam is megtalálom.

Refrén:
A forrásomba visszaszállok,
önmagamba visszatalálok,
meglelem utam s indulok végre,
szabad madárként szállok az égre.
Sodor a sodrás, lehúz az örvény,
kezemen béklyó az emberi törvény,
érdeket szolgál, de kié az érdek,
akik szerint én semmit sem érek.

Aranyosi Ervin © 2017-02-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ars poetica

ars-poetica
Aranyosi Ervin: Ars poetica

Új szót, gondolatot szül a képzeletem,
versekké dagadnak.
Talán én etetem?
Apró kis kockákból építgetem azzá,
így válik kerekké,
így válik igazzá.
Honnan, s hogyan veszem mondanivalómat,
tán jövőbe látok,
mit hozhat a holnap?
Vagy távoli csillag éled bennem fénnyé,
én meg öltöztetem
mesebeli lénnyé?
Nem tudom a választ, ez a csodás benne,
de, mintha a vers mind
saját gyermek lenne.
Belőlem fakadna mint selymes forrásból,
önmagamból állna
és sohasem másból.
Hiszem, fentről kapom, s valahol az égben,
valaki megírja,
égi írógépen.
Elmém dekódolja, szívem csak megfejti,
majd papírra vetve
köztudatba ejti.
Így jut el a versem máshoz, néha hozzád,
s ha szívvel olvasod
szép örömöt hoz rád.
Így válik tiéddé, és nem marad enyém,
s a holnap verséhez,
így éled a remény…

Aranyosi Ervin © 2016-12-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Lélektánc

lélektánc
Aranyosi Ervin: Lélektánc

Hajlok jobbra, balra, mozog minden részem.
Megélem csodámat, s élvezem egészen.
Sok ember kesereg, hibáztatja sorsát.
Én csak csipegetem a sok öröm-morzsát.
Figyelem zenémet, mely lelkemből árad.
Szívem kalapálni, soha el nem fárad.
Ritmusára mozgok, ez a testem tánca,
felszabadít engem, nem köt gúzsba lánca.
A forrásom vezet, s rábízom magamat,
sodorja csak az ár ringó csónakomat,
nem fordulok szembe, csak úszom az árral,
s együtt boldogulok a csodás világgal!

Nem küzdök, harcolok és nem állok ellen,
csupa szeretet van kitárt, nyílt szívemben.
Nem törődöm múlttal, csak a mának élek,
amim van, mindazért szól a hálaének.
Gyere, táncolj vélem, éld meg szép világod!
Csodáld fénylő Napod, keress boldogságot!
Legyél újra gyermek, ki nem akar félni,
akard világodat szeretetben élni!
Hajolj jobbra, balra! Ahogy a szél ringat,
éljük meg közösen fénylő álmainkat!
Tegyük meg magunkért, s legyünk jobbak mással,
áradjon víg kedvünk együtt a FORRÁSSAL!

Aranyosi Ervin © 2016-04-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva