Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

szept
2

By

Aranyosi Ervin: Jobbá szeretett világ

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Jobbá szeretett világ

Jobbá kéne szeretnünk egymást,
és megszépülne a világ!
Mi kell ahhoz, hogy végre meglásd?
Csak használd jól energiád!
A szíveden át tekints másra,
lásd meg a szépet és a jót!
A szívedet is tartsd kitárva!
Használd mint rádióadót!

Sugározz éltető zenéket,
mosolyt gerjesztő dallamot,
hogy más is érezze a szépet,
hogy lényed lényegét adod!
Ha minden szív felmelegedne
és nem maradna vacogó,
világunk újra szép lehetne,
s békés lenne e földgolyó!

Varázsolnánk egy szebb világot,
egy gyönyörűt, egy élhetőt,
valóra váltva annyi álmot,
s kapnánk hozzá elég erőt!
Csak tudnunk kell, a szeretethez,
lelkeken át vezet az út,
s a Teremtő új létet rendez,
s elmulaszt minden háborút.

Lásd szebbnek mától a világot,
gyönyörködj, lásd a színeket!
A valóságban lásd meg álmod,
s engedd derülni szívedet!
És simogató szép szavakkal,
szólítsd meg embertársadat,
járj mások közt mosolygó arccal,
s meglásd a mosoly átragad!

Ha majd mosolyod tükröződik,
örömmel töltődik szíved,
a természet napfényben fürdik,
forrást fakaszt erős hited!
Ha eggyé válsz a Forrásoddal,
életvizét szétöntözöd,
szeretet árad mosolyoddal,
s egy szebb világhoz lesz közöd!

Aranyosi Ervin © 2023-09-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

jún
21

By

Aranyosi Ervin: Ó, Istenem, mutasd már meg magad!

Category: Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: , , , , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Ó, Istenem, mutasd már meg magad!

Ó, Istenem, mutasd meg a magyarnak,
amíg feje felett idegen hatalmak
döntenek, addig nem lesz szabad!
Ó, Istenem, mutasd hát meg magad!
Míg helyetted a „mocskos pénz” az isten,
s nincs oly vezér, kire szívvel tekintsen,
addig e nép árva rabszolgahad.
Ó, Istenem, mutasd hát meg magad!

Nyakunkba tettél kapzsi szolgabábot,
ki zsebre tenné, akár a fél világot,
de nemzetet szolgálni nem akar,
mert szívében Ő sosem volt magyar!
Hol van a szív, mely őseinkben dobbant,
hol van a láng, mely fénylőn lángra lobbant,
a magyar tűz, mely bennünk fennmarad?
Ó, Istenem, mutasd már meg magad!

Lopják a földet, amit nekünk adtál,
s nem szóltunk semmit – te is csendben maradtál –
lassan a magyarnak semmi sem marad!
Ó, Istenem, mutasd már meg magad!
Hol van a hős, ki letépné a láncot?
Hol a vezér, ki dicsőséggel áldott,
ki hisz még benne, hogy népünk fennmarad!
Ó, Istenem, mutasd már meg magad!

Hitét vesztett népnek elfogy az országa,
mert győzhet felette a zsarnok kapzsisága,
s szomjan halunk ott, hol forrás fakad.
Ó, Istenem, mutasd már meg magad!
Mutasd magad, és emeld fel e népet,
küldd angyalod, mennyei segítséged,
amely a bajban, majd győzelmet arat!
Ó, Istenem, mutasd már meg magad!

Aranyosi Ervin © 2023-06-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

aug
8

By

Aranyosi Ervin: Szabadíts meg a félelemtől!

Category: mantra Tags: , , , , , , , , , , , , 2 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Szabadíts meg a félelemtől!

(Mantra a Forrásomhoz)

Szabadíts meg a félelemtől,
emeld fel, kérlek, a lelkemet,
életem végre szebbé válhat,
ha már a szívem jól szeret!

Szabadíts meg a félelemtől,
az igazságban béke van,
erőt merítek a végtelenből,
s élem a létem boldogan!

Szabadíts meg a félelemtől,
nincs rá szükségem, nincs okom,
nem az enyém a félelem bennem,
nincs rá szükségem, eldobom!

Szabadíts meg a félelemtől,
betegség, szenvedés elkerül,
gyógyulás száll rám a végtelenből,
itt van a válasz rá legbelül.

Szabadíts meg a félelemtől,
lelkemben végre béke van,
a fájdalom múlik az életemből,
s bennem az egészség megfogan.

Aranyosi Ervin © 2022-08-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

jún
23

By

Aranyosi Ervin: Milyen jó dolog is…

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: , , , , , , , , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Milyen jó dolog is…

Milyen jó dolog is,
ha figyelnek szavamra!
Ha úgy, mint egy ruhát
felveszem magamra,
s tükör elé állok:
– hadd lássam,
hogy néz ki!
Lehet-e a szép szót,
még jobbal tetézni?

A tükröm ti vagytok,
kedves olvasóim,
ti dekódoljátok,
leírt, igaz szóim,
s talán, mindőtöknek
egy-egy vers mást jelent,
ha elgondolkodtat,
átírja a jelent.

Ha a szívetekbe,
érzéssel találok,
amikor megírom,
mi lehet ránk átok,
mikor a szeretet
szép nyelvén beszélek,
akkor érzem, tudom,
küldetésben élek!

Úgy kell a szeretet,
a mosoly ragyogása,
mint az éltető víz,
az élet forrása.
Amikor mutatom
hozzá a jó utat,
megleled magad is
a fényt hozó kutat!

A vers csak egy eszköz,
nem túl tudományos,
mint egy sámán dobja,
varázsoló táltos.
Segít elrévedni,
a jövőbe látni:
lelkünk, helyes útját,
hol fogja találni!

Ritmusától a szív
sokkal szebben dobog,
a megfáradt lélek
lángjához kuporog,
s akar melegedni,
rímtől felvidulni,
érzések és álmok
tengerébe hullni.

Nem irányítalak,
még nem is vezetlek,
csupán a fényt adom,
látni a szemednek.
Festem én színesre,
dicsérő szavakkal,
s lelki-ételekkel
telik meg az asztal.

Ha válogatós vagy,
az sem baj énnékem,
adok választékot
hőn szeretett „népem”.
Te pedig csak olvasd
jövőd ki belőle,
s lépj az igaz útra,
ne fuss el előle.

Örülök, ha sokan
figyelnek szavamra,
s gondolattal, verssel
telik meg a kamra.
Jó lesz jövőre is,
s ha eljön a jövő,
szeretetet adhat,
minden álmot szövő!

De, tudod, a verset
tovább kéne adni,
szájról, szájra szállva
tud élő maradni.
Hadd legyen hát sólyom,
szabad szárnyú madár,
akit vár az égbolt,
s a végtelen határ!

Aranyosi Ervin © 2022-06-23..
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
16

By

Aranyosi Ervin: Feltöltődés

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , , , 2 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Feltöltődés

Elfárad a lélek,
ha nem kap, csupán ad,
ha a szeretetvágy
a lélekben lankad.
Nem érzed, ha telik,
hogy több leszel vele,
s hiába is szövöd
a vágyaid bele!

Meg kell hát pihenni
– a csend is hallható –
s ki magába süllyed,
világot hallgató!
A teljesség csendje,
oly hangok özöne,
mik nyugtatják lelked,
s jó érzések zöme.

Erőt merít a lélek,
így tud lépni tovább,
így képes önmagából
kihozni új csodát.
Merülj el a csendben,
forrásod befogad,
bízd rá a képzeletre,
s töltsd újra fel magad!

Töltsd meg a lelkedet
érző szeretettel,
gyógyíts a világon,
légy teremtő ember!
Csak a szépre figyelj,
érintse meg lelked,
hadd kelljen jó érzés,
könnyű szárnyra benned!

Töltődj szeretettel,
építő álmokkal,
töltsd meg lét-tarisznyád,
élhető célokkal!
Fókuszálj a jóra,
élvezd ki a létet,
hiszen teremteni
hívtak létre téged!

Ürítsd ki zsongó elméd,
lazuljon végre el,
hunyd le szemed egy percre,
majd emeld az égre fel.
Az ég végtelen kékje,
megnyugvást ad neked,
így juthatsz be a fénybe,
mely otthonod lehet.

Aranyosi Ervin © 2022-05-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

márc
24

By

Aranyosi Ervin: Úgy kell a nevetés!

Category: 1 kép 1 vers Tags: , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Úgy kell a nevetés!

Úgy kell a nevetés, mint egy falat étel!
Tedd szebbé napodat, ne legyen kivétel!
Nem nehéz a napban vidám percre lelni,
jön az csak magától, nem is kell keresni!
Csak észre kell venni a vicces dolgokat,
s hamar találhatsz is nevető okokat!
Ha már tudsz nevetni, felszabadul lelked,
az öröm forrását könnyedén meglelted!
Nevettess meg mást is, ha már úgyis nevetsz,
s ha együtt nevettek, még vidámabb lehetsz!

Aranyosi Ervin © 2022.03.24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
27

By

Aranyosi Ervin: Nevettess meg!

Category: Humor, vidámság, tréfa Tags: , , , , , , , , , , , , , 1 Comment


Aranyosi Ervin: Nevettess meg!

Ne nevettess! Vagy hát mégis,
kacagjon ránk még az ég is!
Derüljön fel a világunk,
ez az, mire régen vágyunk!

Egész évben lóg az orrunk?
Egész nap csak morgolódunk!
Az életem ne így teljen,
benne örömömet leljem!

Nevettess hát meg barátom,
vidítsál fel mindenáron,
lássunk jobbat, vegyük észre,
s legyen okunk nevetésre!

Félelmünket dobjuk sutba,
ne lehessen borúnk útban,
ha kell, vicceket meséljünk,
tiszta szívvel, vígan éljünk!

Ám, őszintén kell nevetnünk,
tiszta forrás ered bennünk,
s ha vize arcunkra árad,
lelkünk nevetni nem fárad!

Nevettess hát, s kacagj vígan,
ráérsz sírni, majd a sírban!
Teremtsünk vidám világot,
mely a nevetéstől áldott!

Adjunk nevetést és mosolyt,
vidámítsunk minden komolyt,
s ha a félelem menekül,
minden a helyére kerül.

Nevetnem kell, hát nevettess,
s nevess te is, sose reszkess,
nem kell félnünk a világtól,
minket a nevetés ápol.

Beteg lennél? Meg is gyógyít,
aligha találsz jobb gyógyírt!
Ha már reggel korán kezded,
napod el nem vesztegetted!

Mindaz, aki tud nevetni,
képes lesz boldoggá lenni,
másokat boldoggá tenni,
életet komolyan venni!

Ez életünk sava-borsa,
a vidámnak szebb a sorsa,
s megszépülhet a világod,
ha azt derűs szemmel látod!

Jó barátom, nevettess meg,
mert míg szívem búban tesped,
jobb világom nem találom,
a jó utat én sem látom.

Nevessünk hát, ez a lényeg,
lelkünkből a tiszta fények
ragyogjanak a világra,
hangolódjunk kacagásra!

Aranyosi Ervin © 2021-08-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
23

By

Aranyosi Ervin: Újra találkozások

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , 1 Comment


Aranyosi Ervin: Újra találkozások

Néha van úgy, hogy az ember,
úgy érzi járt itt régen, egyszer…
Vagy erről csupán csak álmodott,
s az álmaiból áthozott
lelkekkel itt találkozott?

Néha egy arc, oly ismerős lesz.
S neki ismerős testet öltesz…
Valami furcsa vonzást érzel,
mit nem foghatsz fel puszta ésszel,
s csak megrendülten nézel, nézel.

Volt-e ennek már előzménye,
a jelen életed regénye,
talán még visszavisz a múltba,
hol lelked másképpen tanulta
s elképzelésed felülmúlta.

Egy villanás a régi múltból,
vízmerítés az ősi kútból,
hol keresed régi forrásod,
vagy álmodban épp kutad ásod,
s lelked nyomasztja kutatásod?

Mert jó lenne, ha szebb lehetne,
az élet más értelmet nyerne,
tudnád miért a küzdelem,
hogy miért harcolsz szüntelen,
s mért hoz a sors össze velem?

Mit, miért, hogyan kéne tenni,
álomvilágból felébredni,
hogy lelkünk összekapcsolódjon,
s ne csak pusztán a harcról szóljon,
feltett kérdésre válaszoljon!

Tudom, okkal találkozunk,
egymás lelkébe jót hozunk,
de ott hagyunk pár sebet, fájót,
a közös kapcsolatnak ártót,
és haragot, meg nem bocsájtót.

Nem kell az utat végig járni,
de jó lenne már megtalálni,
megérteni a lényeget,
hogy a lélek miért beteg,
és gyógyul, ha elengeded.

Találkozások, szép szavak,
vajon mire tanítanak,
hogy életeken át ívelnek,
együtt velük, órák kitelnek,
így tanulnak szeretni lelkek?

Jövünk, megyünk és visszatérünk,
és eltűnünk, majd újra élünk.
Egymás lelkéhez hozzáérünk,
tanulunk, ám szeretni félünk!
Hogy rájöjjünk, nem egyszer éltünk?

Aranyosi Ervin © 2021-06-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

júl
30

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 32. rész

Category: Gyerekvers, verses mese Tags: , , , , , , , , , 2 hozzászólás


Aranyosi Ervin: A könyv tündére 32. rész

Újra tovaszaladt
egy nap életemből.
Vártam az újabb részt
kedves tündéremtől.

Hát mikor az este
ismét rám köszöntött,
a varázsedénybe
újra vizet öntött.

Indult a történet,
ott hol abba maradt,
hagytam hadd repüljön,
úgy, mint vadmadarat.

Víz színén megjelent
a varázsló vára,
s megint a figyelem
volt a mese ára.

A varázsló pedig
sok mindent tanított,
elromlott dolgokat
rendre megjavított.

A fiú figyelte
és érteni kezdte,
a varázstudományt
hamar megszerette.

Hiszen minden szebb lett,
akár merre jártak,
csodákat műveltek,
élhetőt csináltak.

Egy kiszáradt fából,
vesszőt hoztak létre,
és kivarázsolták
egy dús füvű rétre.

Az apró vesszőből,
kis fát varázsoltak,
lombján szép levelek
nőttek, kibomlottak.

Árnyat adtak annak,
aki arra tévedt,
lombjában száz édes,
finom gyümölcs érett.

Madarak is kaptak,
baldachinos fészket,
és a favarázslás
egy-kettőre kész lett.

Törött szárnyú madár
szárnyát bekötözték,
Azóta is szárnyal,
égen fenn köröz még.

Bemocskolt vizeket,
friss vizűvé tettek,
nyomukban források,
patakok eredtek.

Gyakran varázsoltak
jobb időt, szebb termést,
varázsszót dúdolva,
csodatévőt, elmést.

Koldusoknak adtak
munkát megélhetést,
s élvezték a létet,
a boldoggá tevést.

Annyi helyen várták,
s hálával fizettek,
ők meg varázslásban
magukért kitettek.

Volt, hogy önmagukra
álruhát öltöttek,
néha madár képben
az égben röpködtek.

Az ő jóságuktól
szebbé vált a világ,
nyílott körülöttük
számtalan szép virág.

A szeretet magját
szórták más szívekbe,
megszépült a világ
körülöttük egyre.

Mert ők a gonosszal
sosem szálltak szembe,
úgy esett rabságba,
egy saját verembe.

Hiszen nem volt képes
tőlük erőt nyerni,
amit a rossz oldal
nem tudott lenyelni.

Tisztultak a szívek,
megteltek jósággal,
egymáshoz fordultak,
jóval, barátsággal.

Öröm és boldogság
adott gazdagságot,
csodás jövőképet
élhetőbb világot.

Mára a tündérem
pont itt hagyta abba.
Volt valami csoda
e szép pillanatban.

Holnap elmeséli
– hadd fussunk elébe –
mért szeretett bele
az ő kedvesébe!

A folytatáshoz kattints ide!

Aranyosi Ervin © 2019-07-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
5

By

Aranyosi Ervin: Álltam a hídon…

Category: festmények Tags: , , , , , , , , , , , , 4 hozzászólás

Festmény: Nógrádi Katalin

Aranyosi Ervin: Álltam a hídon…

Álltam a hídon, s csodáltam a csodát,
ahogy a víz szaladt a nagyvilágon át.
Ahogy kövekhez ért, csilingelt, nevetett,
hangjából kicsendült az érző szeretet.
Lágyan becézte, mi útjába került,
jó szó kísérte mindenütt!

Tudom, hogy messze, egy forrásból eredt,
ami megszülte, mint élő gyermeket.
Engedte futni a nagyvilágba el,
s remélte, életében saját útjára lel,
hogy megtalálja, s megéli vágyait,
amely a szívében lakik.

A patak futott és megerősödött,
élő világot hagyott maga mögött.
Kergette vágya, s élvezte az utat,
hiszen az út az, mi mindent megmutat.
Élvezte minden percét, vidáman dalolt,
a lelkében a forrás hangja szólt.

Épített, rombolt, újat épített,
lét alkotáshoz használt élő hitet,
fel sosem adta, lelkesen dolgozott,
megélte élőn létét, világot alkotott.
Álltam a hídon, s csodáltam a csodát,
ahogy a víz szaladt tovább.

Aranyosi Ervin © 2019-05-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

« Older Posts