Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Beleélve magad

Aranyosi Ervin: Beleélve magad

Egy könyvet olvasva,
új világba léphetsz,
közelebb kerülhetsz
a jóhoz és a széphez!

Lehetsz főszereplő,
átélhetsz csodákat,
s lehet, titkos álmod
is valóra válhat.

Lekapcsolhatod
a kívül zord világot,
s átélheted benne,
mire szíved vágyott!

Minden könyv új élet,
s műveli elmédet,
gazdagabbá, többé,
élőbbé tesz téged!

Aranyosi Ervin © 2025-01-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Diákoknak – tanévkezdéshez

Aranyosi Ervin: Diákoknak – tanévkezdéshez

Élvezzétek tiszta szívvel
az új dolgok tanulását,
ismerjétek meg az ember
eddig megszerzett tudását!
Mutassatok érdeklődést,
tekintsétek szép kalandnak,
szép szellemi tápláléknak,
amit a tanárok adnak!

Éhes szivacs az elmétek,
ha figyeltek meglátjátok,
kitágulhat ez a világ,
oly sok szépség vár még rátok!
Mennyi mindent képes az ész
– mikor nyitott – megjegyezni,
felnőttként majd milyen jó lesz,
ezt a tudást elővenni!

Jobb megértve, befogadva,
saját kincsetekké téve,
s amikor kell, az életben,
elmétekből elővéve.
Ne legyen hát nyűg tanulni,
hisz a tudás oly nagy kincsünk,
segít hogy a függöny mögé
kíváncsian betekintsünk!

Álljatok hát nagy örömmel,
s nyitottsággal minden napnak,
hiszen, akik nem küszködnek,
mindig sokkal többet kapnak!
Vidáman könnyebb az élet,
tanuld csak meg a „miért”-et,
hiszen sokkal többé válhatsz,
ha a világot megérted!

Örüljetek a társaknak,
kik nap mint nap körülvesznek,
ők is sokszor tanítanak,
s elfogadóbbá is tesznek!
Próbáljátok megérteni,
lelküket, mi motiválja,
nem kell velük versenyezni,
az iskola nem versenypálya!

Lássátok bennük a szépet,
mindegyikben ott az érték,
de nem mindenki mutatja,
és gyerekenként más a mérték!
Ki ebben jó, ki meg abban,
s van, ki álarcát mutatja,
nem nyílik meg ellenfélnek,
ki gyengeségét kutatja.

Ám a jó lélek segíthet,
elfogadás kell, s megértés,
maradjon ki irigykedés,
rossz akarat, s minden sértés!
Ismerd meg a társaidat,
próbáld szívvel elfogadni,
ami belőle hiányzik,
próbálj neki abból adni!

Mindenkinek van hibája,
s azon javíthat az ember,
de csak odafigyeléssel,
kedveskedő szeretettel.
Minden új nap tartogathat
valami jót számotokra,
jutnak hát belőle bőven,
mindig a hétköznapokra.

Aranyosi Ervin © 2024-08-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Csoda az erdőben


Aranyosi Ervin: Csoda az erdőben

Kimentem az erdőbe,
hogy kiürítsem elmém.
Madarak dalát hallgatva,
lelkemet figyelném!
Csendre vágytam, levegőre,
csobogó patakra,
friss szellőre, mi nyugalmam
végre visszaadja.

Bolyongtam az erdő mélyén,
árnyék adta fák közt.
A nap mégis bekukkantott,
leveleket átszőtt.
Fényszikrákat aggatott
az ágak sűrűjére,
mintha az ég ereinek
hullna fényszín vére.

Bambultam, a szépségeset,
a mesést csodáltam,
gondolatban az erdővel,
szinte eggyé váltam.
Majd hirtelen riadalom
törte meg csodámat,
gyilkos lángnyelvek kóstolták
köröttem a fákat.

Menekült a felriadt vad,
kiutat keresve,
a rémület szép szemüket
festi üvegesre.
Vaddisznók, a vadnyulakkal
futottak épp versenyt,
keresték az életösvényt,
mely életet menthet.

Őz és szarvas is megugrott,
menekült a tűztől,
róka, borz, nyest szaladt némán,
némelyik már prüszkölt.
A madarak sikolyától
hangos lett az erdő,
szárnycsapások suhogása,
az egekig felnő.

– Jaj, Istenem, hogy segítsek,
mit tudnék én tenni,
hogyan tudnék varázslóvá,
jótevővé lenni?
Hogyan tudnék most zuhogó
esőt varázsolni?
– Elkezdtem hát imádkozni,
Istenemhez szólni.

– Jó Istenem, kérlek téged,
óvd meg teremtményed,
adj esőt a fellegekből,
hűvös menedéket.
Oltsd el ezt az erdőtüzet,
könyörülj meg rajtunk,
mi tiszteljük nagyságodat,
s csak élni akartunk.

– Jó istenem, tegyél csodát,
mutasd meg erődet,
áztasd el az égő fákat,
locsold meg a földet.
Adj esélyt az állatoknak,
bokroknak és fáknak,
te nélküled földönfutó
életekké válnak.

Kérésemre választ kaptam,
cseperegni kezdett,
néhány borús kedvű felhő
dús levet eresztett.
Aztán mint egy zuhatagban,
az eső úgy ömlött,
s éreztem az Univerzum
a jók mellett döntött.

Elfüstöltek mind a lángok,
égő szaguk áradt,
s hullt az áldás, a jó Isten
bele nem is fáradt.
A lelkemben hála ébredt,
tovább imádkoztam,
s remélem, a teremtőmnek
örömöt okoztam.

– Jó Istenem, úgy csodálom
együttérző tetted,
tisztellek, hogy ezt az erdőt
szívvel megmentetted,
visszaadtál hitet, reményt,
bizalmat a jóban,
hatalmas a te jóságod,
s teremtményed jól van.

– Bár az ember lenne képes,
ilyen csodát tenni,
bárcsak tudnánk mindannyian
jót-teremtők lenni!
Talán tanulunk te tőled
tiszta emberséget,
talán mindennapjainkban
követhetünk téged!

Aranyosi Ervin © 2022-08-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Segíts magadon!


Aranyosi Ervin: Segíts magadon!

Csak segíts magadon, s megsegít az Isten,
ne csak arra várj, hogy rajtad más segítsen.
Nincsenek varázslók a mai világban,
mindig bízz magadban, ne csak fűben, fában!

Amíg önmagadat jól meg nem ismered,
addig idegenek játszadoznak veled,
lelked mélyén ott van mindenre a válasz,
amitől szabaddá, boldog lénnyé válhatsz!

Persze, nem túl könnyű önmagadba nézned,
lelked mély tudását napodba idézned.
El kell csendesedned, agyad lenyugtatnod,
a vesszőfutását végre abbahagynod!

Mert száguld az elméd ide-oda csapong,
megtanult hiteid adnak rossz alapot.
Így emelsz gátakat, mit sorsnak nevezel,
s körbezárod magad és fogollyá leszel!

Társadalmi normák kötnek gyakran gúzsba,
napi gondok vájnak olykor élő húsba.
Ha meg arra figyelsz, hogy mit szólnak mások,
megrémít az élet, saját sírod ásod!

Tudod, a világra más szemmel kell nézned,
önmagad vágyait erősítve élned!
Magadnak teremtve, élve itt a mában,
találd meg a helyed az élet sodrában!

Magadat erősítsd, hadd teremtsen vágyad,
hisz azért születtél, hogy utad megtaláljad!
A gondolataid teremtővé tettek,
Isten tudást adott, mind, az embereknek.

Ne hagyd, hogy elnyomják szabad akaratod,
vállald a kihívást, hogy önmagad adod!
Több vagy, mint gondolod, élő egyéniség,
ki e csodás Földön, megtalálja hitét.

Minden betegséged elfojtásból ered,
s gyógyulsz ha az okot végre felismered!
Adj esélyt magadnak, nincsen mitől félned,
szeretet csodáit kell meglátnod, s élned!

Aranyosi Ervin © 2022-06-24..
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Feltöltődés


Aranyosi Ervin: Feltöltődés

Elfárad a lélek,
ha nem kap, csupán ad,
ha a szeretetvágy
a lélekben lankad.
Nem érzed, ha telik,
hogy több leszel vele,
s hiába is szövöd
a vágyaid bele!

Meg kell hát pihenni
– a csend is hallható –
s ki magába süllyed,
világot hallgató!
A teljesség csendje,
oly hangok özöne,
mik nyugtatják lelked,
s jó érzések zöme.

Erőt merít a lélek,
így tud lépni tovább,
így képes önmagából
kihozni új csodát.
Merülj el a csendben,
forrásod befogad,
bízd rá a képzeletre,
s töltsd újra fel magad!

Töltsd meg a lelkedet
érző szeretettel,
gyógyíts a világon,
légy teremtő ember!
Csak a szépre figyelj,
érintse meg lelked,
hadd kelljen jó érzés,
könnyű szárnyra benned!

Töltődj szeretettel,
építő álmokkal,
töltsd meg lét-tarisznyád,
élhető célokkal!
Fókuszálj a jóra,
élvezd ki a létet,
hiszen teremteni
hívtak létre téged!

Ürítsd ki zsongó elméd,
lazuljon végre el,
hunyd le szemed egy percre,
majd emeld az égre fel.
Az ég végtelen kékje,
megnyugvást ad neked,
így juthatsz be a fénybe,
mely otthonod lehet.

Aranyosi Ervin © 2022-05-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: De jó lenne!


Aranyosi Ervin: De jó lenne!

De jó lenne, ha az ember boldogabb lehetne,
még jobb lenne, ha mindegyik őszintén szeretne!
De jó lenne boldogulni, jó emberré válni!
Úgy hiszem, hogy mindenkinek meg kéne próbálni!

De jó lenne elfeledni minden fájó múltat,
elhinni: – amit tanított, azt mind megtanultad!
Bizalommal, kedvességgel közeledni máshoz,
tiszta szívből tenni hozzá a megélt világhoz!

Refrén:
De jó lenne, de jó lenne,
bár a vágyam szárnyra kelne,
szárnyra kelne, messze szállna,
valósággá válna!
De jó lenne, de jó lenne,
látod, így teremt az elme,
gondolatok szárnyán szállva,
a jót valóra váltva!

De jó lenne végre élni, álmodni a szépet,
bevonzani, elfogadni egyszer az egészet!
Elfeledni mindent, ami valaha megbántott,
amit lelkünk tanulásként önmagára rántott!

Úgy szeretném, ha értenénk, miről szól az élet,
nem harcolnánk, csak élveznénk végig az egészet!
De jó lenne, ha az ember boldogabbá válna,
elengedné fájdalmait, s önmagába szállna.

Refrén:
De jó lenne, de jó lenne,
bár a vágyam szárnyra kelne,
szárnyra kelne, messze szállna,
valósággá válna.
De jó lenne, de jó lenne,
látod, így teremt az elme,
gondolatok szárnyán szállva,
a jót valóra váltva!

Aranyosi Ervin © 2021-03-10..
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Gondolkodjunk!


Aranyosi Ervin: Gondolkodjunk!

Hej, ha elfárad az elme,
hogyha lankad a figyelme,
nem azon jár, amin kéne,
változik a véleménye!
Vitatkozik önmagával,
s szembe fordul a világgal,
bárkivel is harcba szállna,
és ki tudja mivé válna!

Nem kéne elméd lekötni,
tudást disznók elé lökni.
Tán inkább uralnod kéne,
legyen teremtő esélye!
Gondolataid iránya,
jobb lenne ha jobbá válna,
ha célodra rátalálnál,
sorsod kovácsává válnál!

Mert az elme, csak egy szolga,
s nem a rettegés a dolga!
Ne hagyd hát, hogy programozzák,
figyelmedet rosszak vonzzák!
Keresd inkább, miért jöttél,
a világra, mért születtél?
Hiszen okod volt a létre,
hogy mi az? Találd meg végre!

Ne hagyd kifáradni elméd!
Te irányítsad figyelmét,
hogy világod szebbé váljon,
hogy az útra rátaláljon,
ami jobbá, élhetővé
teszi léted, válj erővé,
mely tudja, hogy többre képes,
lelkében késztetést érez.

Mindannyian azért lettünk,
boldoguljunk és szeressünk,
hogy a fényben megfürödjünk,
sorsunk szép kerekén lökjünk.
Elménk hát minket szolgáljon,
a gondolat javunkra váljon,
a félelmünk is elmúljon,
a múlt tengerébe hulljon.

Gondolkodjunk és teremtsünk,
másoknak többet jelentsünk!
Az elménk minket szolgáljon,
amiért van, azzá váljon!
Akarj többé, jobbá válni,
saját sorsodért kiállni,
lásd át világodat végre,
emelt fővel nézz az égre!

Aranyosi Ervin © 2021-01-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Lélekemelés

Aranyosi Ervin: Lélekemelés

A versem lelkem tiszta mása,
s az olvasóim biztatása
teszi napom fénylőbbé, szebbé,
alkotni vágyón lelkesebbé.
Hiszen a Föld attól forog,
hogy lábunk felszínén topog,
mert itt minden energia,
amit csak ad ember fia.

A gondolat is messze táncol
és visszatér a nagyvilágból,
egy valóságot hozva létre,
s nem is kell erőlködni érte!
Csak hinni, lelki szemmel látni,
elképzelni és megcsodálni,
hittel érezni, kézbe venni,
naponta teremtővé lenni!

Mert Istenadta lelkek lennénk,
ha elfogadnánk, ha elképzelnénk,
hisz Ő sok kis istent teremtett,
hogy őrizzünk isteni rendet.
Hogy eljöjjön az Ő országa,
hiszem, ez volt Teremtőnk vágya,
hogy végre istenekké váljunk,
s hozzá a jó útra találjunk!

Mi nem csak haldokolni jöttünk,
a világ csoda körülöttünk,
nem kéne törődnünk a rosszal,
a lelket mérgező gonosszal!
Ha mind csak a jóra figyelnénk,
jobbat alkothatna elménk,
a jövőnk sokkal szebbet hozna,
s az egész világ megváltozna.

Atyánktól mind istenné váltunk,
de nem figyeltünk, nem vigyáztunk,
így más teremtett rossz világot,
amire lelkünk nem is vágyott!
Mint rossz körhinta forog Földünk,
félünk, fájunk, zsörtölődünk,
és figyelünk minden rosszra,
mely sorsunkat összehozta.

Elhitették! Rosszak volnánk?
Az ördög szekerét tolnánk?
Hagynánk, mások írják sorsunk,
miközben csak morgolódunk?
Varácspálca van kezünkben,
mégsem jár más az eszünkben,
csupa rossz ügyet szolgálunk,
s bántóinkkal eggyé válunk.

Másképp kéne dolgunk tenni,
az embert jobbá szeretni!
Elesettet felemelni,
együtt boldogságra lelni!
Ha elhinnéd, könnyű lenne,
éppen ez a lényeg benne,
mert csupán a hiten múlik,
szenvedésünk meddig nyúlik?

Mi lenne, ha gondolkodnánk,
szép jövőről gondoskodnánk?
Higgyétek el, rajtunk áll csak,
hogy vagyunk-e elég bátrak,
hogy belépjünk mind a mennybe?
Legyen részünk önként kegyben!
Tegyük szebbé világunkat,
s így a lélek feljebb juthat!

Aranyosi Ervin © 2021-01-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Teremtő dal

Aranyosi Ervin: Teremtő dal

A fényben megfürödni
jöttem a Földre én,
tudom, hogy nincsen semmim,
mégis minden az enyém,
amire lelkem vágyna
mind, mind enyém lehet
és ennek nem szab határt
csupán a képzelet.

Új világot alkotni
jöttem a Földre én,
amit álmodok magamnak,
mind elindul felém,
és nem szabhat határt
csupán a képzelet,
mert, amit elhiszek,
az mind enyém lehet.

Refrén:
Te is teremtő vagy, képzeld,
teremts hát én velem,
vágyaimat megálmodom,
csak úgy elképzelem,
Ha képes vagy elhinni,
ha szeretni tud szíved,
a jóra vágyók lelkeit
a fény felé viszed.

Valómat létrehozni
jöttem a Földre én,
Az elmém filmvásznára
képet vetít a fény.
Mit képzeletben láttam,
magamhoz vonzom én,
mert életre kelve
mind elindul felém.

Refrén:
Te is teremtő vagy, képzeld,
teremts hát én velem,
vágyaimat megálmodom,
csak úgy elképzelem,
Ha képes vagy elhinni,
ha szeretni tud szíved,
a jóra vágyók lelkeit
a fény felé viszed.

Világot felfedezni
jöttem a Földre én,
legyen egy szebb világ
a tegnapi helyén!

Aranyosi Ervin © 2018-12-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Rém-álom


Aranyosi Ervin: Rém-álom

A félelmemet rád ruházom,
mától legyen csak a tiéd!
Mától kezdve én nem parázom,
így szebb lesz tán a földi lét!
Hordd, mint király az új ruháját,
mit a média rád adott,
élvezd ki lelked szép halálát,
ha már agyad úgyis halott!

Mert nehezebb elgondolkodni,
mint menni kijelölt úton,
s pláne nehéz jó döntést hozni,
egyszerűbb úgy, ha: – Nem tudom!
Könnyű a jókkal szembe menni,
s megtagadni az igazat!
Kétezer éve ez a trendi,
s azt hiszed a lelked szabad!

S ha szembesülsz a valósággal,
az igazat megtagadod,
azonosulsz szélhámossággal,
mert ez a sors, mi adatott!
Nem így van? Sorsodat te írod,
diktált szöveggel gyengítik.
Nincs kezedben, tehát nem bírod,
s uralnak felfújtak, pitik.

Nem az a baj, hogy megvezetnek,
csak, hogy nem látod, nem hiszed!
Hazugság méreggel etetnek,
mely átjárta már rég szíved.
Becsapottként is őket véded,
és odatartod arcodat,
s megtámadod, ki téged véd meg,
ellenünk vívod harcodat.

Halálba mész és vinnél engem?
Köszönöm, nem! Én maradok!
Ébresztenem kell! Ezt kell tennem,
hogy maradjanak magyarok!
Ébresztgetni, kiben az élet,
a gondolat lángja lobog,
ki még ura az életének.
Vannak még lelki-rokonok!

A hazugság, mint járvány terjed,
s bele fullad a nagyvilág,
a pénz még úr, s csalásra gerjed,
s álarcot akar adni rád.
Az ész maradjon börtönében,
s higgyen benne, hogy még szabad!
A lélek nem kell már e létben,
s te sem leszel többé magad!

Aranyosi Ervin © 2020-06-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva