Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: De jó lenne!


Aranyosi Ervin: De jó lenne!

De jó lenne, ha az ember boldogabb lehetne,
még jobb lenne, ha mindegyik őszintén szeretne!
De jó lenne boldogulni, jó emberré válni,
Úgy hiszem, hogy mindenkinek meg kéne próbálni!

De jó lenne elfeledni minden fájó múltat,
elhinni: amit tanított, azt mind megtanultad.
Bizalommal, kedvességgel közeledni máshoz,
tiszta szívből tenni hozzá a megélt világhoz!

Refrén:
De jó lenne, de jó lenne,
bár a vágyam szárnyra kelne,
szárnyra kelne, messze szállna,
valósággá válna.
De jó lenne, de jó lenne,
látod, így teremt az elme,
gondolatok szárnyán szállva,
a jót valóra váltva!

De jó lenne végre élni, álmodni a szépet,
bevonzani, elfogadni egyszer az egészet!
Elfeledni mindent, ami valaha megbántott,
amit lelkünk tanulásként önmagára rántott!

Úgy szeretném, ha értenénk, miről szól az élet,
nem harcolnánk, csak élveznénk végig az egészet!
De jó lenne, ha az ember boldogabbá válna,
elengedné fájdalmait, s önmagába szállna.

Refrén:
De jó lenne, de jó lenne,
bár a vágyam szárnyra kelne,
szárnyra kelne, messze szállna,
valósággá válna.
De jó lenne, de jó lenne,
látod, így teremt az elme,
gondolatok szárnyán szállva,
a jót valóra váltva!

Aranyosi Ervin © 2021-03-10..
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Gondolkodjunk!


Aranyosi Ervin: Gondolkodjunk!

Hej, ha elfárad az elme,
hogyha lankad a figyelme,
nem azon jár, amin kéne,
változik a véleménye!
Vitatkozik önmagával,
s szembe fordul a világgal,
bárkivel is harcba szállna,
és ki tudja mivé válna!

Nem kéne elméd lekötni,
tudást disznók elé lökni.
Tán inkább uralnod kéne,
legyen teremtő esélye!
Gondolataid iránya,
jobb lenne ha jobbá válna,
ha célodra rátalálnál,
sorsod kovácsává válnál!

Mert az elme, csak egy szolga,
s nem a rettegés a dolga!
Ne hagyd hát, hogy programozzák,
figyelmedet rosszak vonzzák!
Keresd inkább, miért jöttél,
a világra, mért születtél?
Hiszen okod volt a létre,
hogy mi az? Találd meg végre!

Ne hagyd kifáradni elméd!
Te irányítsad figyelmét,
hogy világod szebbé váljon,
hogy az útra rátaláljon,
ami jobbá, élhetővé
teszi léted, válj erővé,
mely tudja, hogy többre képes,
lelkében késztetést érez.

Mindannyian azért lettünk,
boldoguljunk és szeressünk,
hogy a fényben megfürödjünk,
sorsunk szép kerekén lökjünk.
Elménk hát minket szolgáljon,
a gondolat javunkra váljon,
a félelmünk is elmúljon,
a múlt tengerébe hulljon.

Gondolkodjunk és teremtsünk,
másoknak többet jelentsünk!
Az elménk minket szolgáljon,
amiért van, azzá váljon!
Akarj többé, jobbá válni,
saját sorsodért kiállni,
lásd át világodat végre,
emelt fővel nézz az égre!

Aranyosi Ervin © 2021-01-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Lélekemelés

Aranyosi Ervin: Lélekemelés

A versem lelkem tiszta mása,
s az olvasóim biztatása
teszi napom fénylőbbé, szebbé,
alkotni vágyón lelkesebbé.
Hiszen a Föld attól forog,
hogy lábunk felszínén topog,
mert itt minden energia,
amit csak ad ember fia.

A gondolat is messze táncol
és visszatér a nagyvilágból,
egy valóságot hozva létre,
s nem is kell erőlködni érte!
Csak hinni, lelki szemmel látni,
elképzelni és megcsodálni,
hittel érezni, kézbe venni,
naponta teremtővé lenni!

Mert Istenadta lelkek lennénk,
ha elfogadnánk, ha elképzelnénk,
hisz Ő sok kis istent teremtett,
hogy őrizzünk isteni rendet.
Hogy eljöjjön az Ő országa,
hiszem, ez volt Teremtőnk vágya,
hogy végre istenekké váljunk,
s hozzá a jó útra találjunk!

Mi nem csak haldokolni jöttünk,
a világ csoda körülöttünk,
nem kéne törődnünk a rosszal,
a lelket mérgező gonosszal!
Ha mind csak a jóra figyelnénk,
jobbat alkothatna elménk,
a jövőnk sokkal szebbet hozna,
s az egész világ megváltozna.

Atyánktól mind istenné váltunk,
de nem figyeltünk, nem vigyáztunk,
így más teremtett rossz világot,
amire lelkünk nem is vágyott!
Mint rossz körhinta forog Földünk,
félünk, fájunk, zsörtölődünk,
és figyelünk minden rosszra,
mely sorsunkat összehozta.

Elhitették! Rosszak volnánk?
Az ördög szekerét tolnánk?
Hagynánk, mások írják sorsunk,
miközben csak morgolódunk?
Varácspálca van kezünkben,
mégsem jár más az eszünkben,
csupa rossz ügyet szolgálunk,
s bántóinkkal eggyé válunk.

Másképp kéne dolgunk tenni,
az embert jobbá szeretni!
Elesettet felemelni,
együtt boldogságra lelni!
Ha elhinnéd, könnyű lenne,
éppen ez a lényeg benne,
mert csupán a hiten múlik,
szenvedésünk meddig nyúlik?

Mi lenne, ha gondolkodnánk,
szép jövőről gondoskodnánk?
Higgyétek el, rajtunk áll csak,
hogy vagyunk-e elég bátrak,
hogy belépjünk mind a mennybe?
Legyen részünk önként kegyben!
Tegyük szebbé világunkat,
s így a lélek feljebb juthat!

Aranyosi Ervin © 2021-01-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Teremtő dal

Aranyosi Ervin: Teremtő dal

A fényben megfürödni
jöttem a Földre én,
tudom, hogy nincsen semmim,
mégis minden az enyém,
amire lelkem vágyna
mind, mind enyém lehet
és ennek nem szab határt
csupán a képzelet.

Új világot alkotni
jöttem a Földre én,
amit álmodok magamnak,
mind elindul felém,
és nem szabhat határt
csupán a képzelet,
mert, amit elhiszek,
az mind enyém lehet.

Refrén:
Te is teremtő vagy, képzeld,
teremts hát én velem,
vágyaimat megálmodom,
csak úgy elképzelem,
Ha képes vagy elhinni,
ha szeretni tud szíved,
a jóra vágyók lelkeit
a fény felé viszed.

Valómat létrehozni
jöttem a Földre én,
Az elmém filmvásznára
képet vetít a fény.
Mit képzeletben láttam,
magamhoz vonzom én,
mert életre kelve
mind elindul felém.

Refrén:
Te is teremtő vagy, képzeld,
teremts hát én velem,
vágyaimat megálmodom,
csak úgy elképzelem,
Ha képes vagy elhinni,
ha szeretni tud szíved,
a jóra vágyók lelkeit
a fény felé viszed.

Világot felfedezni
jöttem a Földre én,
legyen egy szebb világ
a tegnapi helyén!

Aranyosi Ervin © 2018-12-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Rém-álom


Aranyosi Ervin: Rém-álom

A félelmemet rád ruházom,
mától legyen csak a tiéd!
Mától kezdve én nem parázom,
így szebb lesz tán a földi lét!
Hordd, mint király az új ruháját,
mit a média rád adott,
élvezd ki lelked szép halálát,
ha már agyad úgyis halott!

Mert nehezebb elgondolkodni,
mint menni kijelölt úton,
s pláne nehéz jó döntést hozni,
egyszerűbb úgy, ha: – Nem tudom!
Könnyű a jókkal szembe menni,
s megtagadni az igazat!
Kétezer éve ez a trendi,
s azt hiszed a lelked szabad!

S ha szembesülsz a valósággal,
az igazat megtagadod,
azonosulsz szélhámossággal,
mert ez a sors, mi adatott!
Nem így van? Sorsodat te írod,
diktált szöveggel gyengítik.
Nincs kezedben, tehát nem bírod,
s uralnak felfújtak, pitik.

Nem az a baj, hogy megvezetnek,
csak, hogy nem látod, nem hiszed!
Hazugság méreggel etetnek,
mely átjárta már rég szíved.
Becsapottként is őket véded,
és odatartod arcodat,
s megtámadod, ki téged véd meg,
ellenünk vívod harcodat.

Halálba mész és vinnél engem?
Köszönöm, nem! Én maradok!
Ébresztenem kell! Ezt kell tennem,
hogy maradjanak magyarok!
Ébresztgetni, kiben az élet,
a gondolat lángja lobog,
ki még ura az életének.
Vannak még lelki-rokonok!

A hazugság, mint járvány terjed,
s bele fullad a nagyvilág,
a pénz még úr, s csalásra gerjed,
s álarcot akar adni rád.
Az ész maradjon börtönében,
s higgyen benne, hogy még szabad!
A lélek nem kell már e létben,
s te sem leszel többé magad!

Aranyosi Ervin © 2020-06-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mondom a magamét…


Aranyosi Ervin: Mondom a magamét…

Mondom a magamét, amit tudnod kéne!
Ami sok félelmet álmokra cserélne!
Amit átgondolnál, s magadévá tennél,
amiben hihetnél, amit szerethetnél.

Mondom a magamét, de nem hajt az érdek,
van énnekem kincsem, mondhatnám temérdek!
Szét akarom szórni, mindenkinek adni,
hogy a világ tudjon az útján haladni!

Mondom a magamét, szeretném, ha tudnád!
Ha az életedet nem csak átaludnád,
nem csak zötykölődnél, ahogyan lökdösnek,
azok, akik rajtad csupán élősködnek.

Mondom a magamét, s te is tedd a dolgod!
Találd meg utadat, s attól legyél boldog!
Nézz körül a létben, a szép természetben,
s éld végre világod mától fogva szebben!

Mondom a magamét, te csak gondold végig!
Ne azzal foglalkozz, mások miként értik!
Az csupán a fontos, számodra mit jelent,
ad-e újabb tudást? Formálja a jelent?

Mondom a magamét, de szólj, ha tudsz jobbat!
Olyat, mitől a zár végre kinyitódhat,
ami szabaddá tesz, jobbá, avagy többé,
melyben a világod nem lesz börtönöddé!

Mondom a magamét, de hallgatok másra,
feladva a régit, szomjazom tudásra,
de az igazságra kíváncsi a lelkem,
az Isten gyermekét lásd meg végre bennem!

Mondom a magamét, s közben tettre vágyom,
átalakítanám szomorú világom,
de egyedül nem megy, kellenének társak,
hogy mindig emeljek és soha ne ártsak!

Mondjuk a magunkét, végre, összefogva,
nem teremt az elme elbújva, nyafogva!
Gyújtsunk fényt szívekbe, s őrizzük a lángot,
tegyük élhetővé ezt a szép világot!

Aranyosi Ervin © 2020-04-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nyugalom

Szitár Éva azonos című festménye

Aranyosi Ervin: Nyugalom

Nyugalomban pihen súlyos hegyek lánca,
színekkel telik a pillanat varázsa.
Tükörképe feszül a tó hűs vízére,
a valós világnak szép ikertestvére.
A nyugalom árad, a csend szinte kongó,
nem rohan a világ, nem jár itt bolyongó.
Még a szél sem rebben, időben megállva,
meditál a világ, önmagába szállva.

Az égen, s a tóban szürke felhők úsznak,
távoli vidékről jöttek el tanúnak.
Nem bírták a nyüzsgést, a folytonos harcot,
a nagy akarástól felnyögő kudarcot.
Most hát megpihennek, lelküket kitárják,
a nyugalom percét önmagukba zárják.
Merengnek csak némán, létüket csodálva,
amíg fel nem dereng lelkükben a hála.

Talán csak az ember nem képes megállni,
belül csendesülve életét csodálni.
Nem pihen meg soha vágtató elméje,
űzi, egyre hajtja, buzgó szenvedélye.
A múlton háborog, a holnaptól retteg,
a jelen percei így feldúlttá lettek.
Közben nincs nyugalma megélni a máját,
elmormolni halkan teremtő imáját.

Múlt és a félelem teremt hát helyette,
mindaz, ami napját izgatottá tette,
pedig, ha megállna és elcsendesülne,
egy boldog világnak vízébe merülne.
Vonzana nyugalmat, csodatevő szépet,
szeme előtt nyíló, boldogító képet.
Megláthatná végre élete értelmét,
ha a szív hangjára terelné figyelmét!

Aranyosi Ervin © 2018-04-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Cicaterv


Aranyosi Ervin: Cicaterv

Nyújtózkodom – ez jól esett –
nagyon jót aludtam!
Kipihentem végre magam,
ahogyan csak tudtam.
Kreatívan készen állok
minden huncutságra,
meglátod majd, mit terveztem
álmaimban mára!
Mondhatod rám: – pihent elme –
később megint alszom,
ötletadó antennaként
működik a bajszom.
Nem is tudom, honnan veszem
a sok csibészséget,
aztán persze a kutyára
fogom az egészet.

Aranyosi Ervin © 2017-08-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: József Attila születésnapja – a költészet napja


Aranyosi Ervin:

József Attila születésnapja – a költészet napja

Itt van a tavasz. Röppen a trilla:
– József Attila, József Attila.
Száztizenkét éve megszületett,
s a vers bíz, azóta sem tart szünetet.

Éhező, koplaló, tétova lélek,
lázadó, nyugtalan elvekben élhet,
szebb létre éhezve etet a szóval,
dobbanó szív ütemére megszólal.

Kortalan értelem, jövőbe látás,
szaggató küzdelem és megbocsájtás.
Plátói szerelmek, fájdalmas elme,
léthez az embernek elfogy türelme.

Elismerésekben alig volt része,
s vajon az életmű valóban kész-e?
Megbecsülését csak későn kapja:
Születésnapja, a költészet napja!

Aranyosi Ervin © 2017-04-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Nézz meg egy gyereket!

Nézz meg egy gyereket!
Aranyosi Ervin: Nézz meg egy gyereket!

Nézz meg egy gyereket! Tőle tanulhatnál!
Ok nélkül örülnél, s boldog maradhatnál.
Játékba, dologba úgy belemerülnél,
végre a teremtés szintjére kerülnél!

Amit elképzelnél, mindent kiharcolnál,
lehetetlenséggel könnyedén dacolnál!
Olyat is megtennél, mit az elme gátol,
de te létrehoznád, s létezne magától!

Nézz meg egy gyereket! Tanulj tőle végre,
ne keresd az Istent, ne sandíts az égre!
Hisz te benned éppúgy ott a bűvös szikra,
teremts hát csodákat, s ne várj a másikra!

Légy végre teremtő, kit hajt szív és elme!
Mindent meg ad hozzá Istened kegyelme!
Bármit megalkothatsz, teljesülhet álmod,
s valósággá válik, ha hittel csinálod!

Aranyosi Ervin © 2015-04-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva