Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: 1 kép 1 vers a Facebookon


Aranyosi Ervin: 1 kép 1 vers a Facebookon

Látod? Ezt az oldalt,
már sokan kedvelik,
s várnak egy-egy versre
estétől-reggelig.
Gondolatot ébreszt,
vagy mosolyra gerjeszt.
Segíts eljuttatni
kedves emberekhez!

Az oldal elérhetősége:
https://www.facebook.com/1kep1vers/

Aranyosi Ervin © 2023-09-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Színész leszek!


Aranyosi Ervin: Színész leszek!

Színész szeretnék lenni, nagy színész,
akit csodálnak, kit mindenki néz!
Ki gondolatot szárnyára emel,
és hangot adva, értőn szerepel!

Ki tükrözi, mit megírt annyi bölcs,
ki hol csak gyenge, hol pedig erős!
Aki csupán eljátssza életét,
ki világában, látja mi a tét!

Ha kell táncol és ha kell énekel,
akit mások világa érdekel,
akinek fontos lesz a szeretet,
és ezért játszik ezer szerepet.

De az leszek mindig, aki vagyok,
a szerepekhez lelkemből adok.
A vidámságot komolyan veszem,
az életem a színpadra teszem.

Kívülről fújok könyvnyi szöveget,
lágy dallam szárnyán szállok majd veled,
Dalommal szíved élesztgetem,
hogy életed, a percben szebb legyen!

Leszek komor, vagy leszek komikus,
leszek szétszórt, leszek harmonikus,
leszek naiv, ki tán mindenhez ért,
ki megharcol a vágyott sikerért.

Ki azt teszi, mi lelkéből fakad,
és megmutat, mert az a feladat!
Színész leszek, egy nagy színész, tudom,
s már elindultam a vágyott úton!

Tanulom hát, hogy a legjobb legyek,
hogy szeressenek majd az emberek!
Hogy nevem hallva felkapják fejük,
akit nézni mindig lesz idejük!

Színész leszek, egy áldott jó színész,
ki életére, ha egyszer visszanéz,
büszkén vállalja összes szerepét,
mert így szórta szét a szeretetét!

Aranyosi Ervin © 2023-07-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Fényből születtem a Földre


Aranyosi Ervin: Fényből születtem a Földre

Fényből születtem a Földre,
Napom gyermeke vagyok,
nem egy percre, mindörökre,
fénye a lelkemből ragyog!
Az sem baj, ha eltakarják,
önző, sötét fellegek,
hisz fényemet, a világból
eltüntetni nem lehet!

Fényből születtem a Földre,
s ez a fény, a szeretet,
ezért nem kell eljátszanom
semmiféle szerepet!
Nem kell mássá alakulnom,
elég, ha kiragyogok,
s körülöttem érzik, látják,
a Nap gyermeke vagyok!

Fényből születtem a Földre,
ezt a fényt adom tovább,
hálatelten, szeretettel
élem ezt a szép csodát.
Ha az emberek megértik,
csupán csak ragyogni kell,
szeretetünk ragyogtatva,
egymás szívét érni el!

Fényből születtem a Földre,
az árnyék nem létezik,
csak a tudatlanság bántó,
mitől a szív éhezik.
Tanítalak tündökölni,
használni a fényedet,
ez Nap adta isten-áldás,
mely maga a szeretet!

Fényből születtünk a Földre,
mind Nap-gyermekek vagyunk,
egymás létét beragyogjuk,
s közben szép nyomot hagyunk!
A szeretet fénycsóvái
szebb világot mutatnak,
légy része a tanulásnak,
bejárandó utadnak.

Ha majd elkezdünk ragyogni,
tiszta fénnyel, ahogy kell,
szeretett lesz a világunk,
a mennyország így jön el!
Sosem kellett haldokolni,
fény emeli lelkedet,
eltűnik az árny, az átok,
s győzni fog a szeretet!

Fényből születtünk a Földre,
tükrözni a másikét,
tüzet gyújtani szívekbe,
visszaadni a hitét.
Külön-külön pislákol csak,
ahogyan a gyertyaláng,
együtt fényünk erősebb lesz,
létre hozva a csodánk!

Fényből születtem a Földre,
fényből születtél te is,
kezdj el végre kiragyogni,
ha már lelked végre hisz!
Ragyogjuk be a világot,
szeretetet szórva szét,
ébresszük az alvó lelket,
s legyen létünk végre szép!

Fényből születtünk a Földre,
s értelmet fényben lelünk,
ha világunk fénybe fordul,
gazdag lesz a lét velünk!
Ki kell lépnünk hát a fényre,
s a rossz álom véget ér,
szeretettől átitatva,
érezd, lelkünk végre él!

Aranyosi Ervin © 2023-06-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Valahogy így…


Aranyosi Ervin: Valahogy így…

Elbűvölöm szíved, lelked,
érzéseidre hatok!
Hiszed, hogy megtervezettek
az itt leírt mondatok?
Vonalzó kell, néha körző,
hogy a vers kerek legyen?
Szóról-szóra összeszedve,
hogy majd boldoggá tegyen?

Á, ne hidd, csak jön, s leírom,
felbukkan a gondolat,
összegyűlik a papíron
és úgy alkot sorokat.
Magától kigömbölyödve
lesz értelmes és kerek,
sok függ attól, hogy olvassák
magukban az emberek!

Van, ki épp elvesz belőle,
a kevesebb több lehet,
s van olyan ki hozzátéve
merít újabb ötletet.
Nem biztos, hogy elolvasva
azt gondolod, amit én,
nekem sem azt jelentette
még tavaly, mint az idén!

Versbe szövöm a világom,
szavakból, amit kapok,
s nem leszek több, s kevesebb sem,
én ugyanaz maradok!
Talán csak szűrő a lelkem,
s végtelenből így merít.
Leírom a szívem, lelkem
már megélt élményeit!

Aranyosi Ervin © 2023-05-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Májusi eső


Aranyosi Ervin: Májusi eső

Aranyat érő eső hull,
a kiszáradt világra.
Mannaként ömlik szerte-szét,
válaszul a vágyra!
Apró mag bennünk a remény,
ha hagyjuk, hát kikelhet,
szeretet, méltó vetemény,
adj hát, kérlek, figyelmet!

A természet zöld aranyát,
festi a fáradt földre,
megtisztul tőle a világ,
a tilost váltja zöldre.
A lélek mostantól szabad,
képzelet bontja szárnyát,
tegyünk élővé vágyakat,
emberek ősi álmát!

Éledjen újjá a világ,
és önzetlen teremjen,
tárja ki szívét, aki lát,
s a virág magba menjen!
Májusi eső aranyát,
csillogtassa meg nálunk,
lelkünk is legyen aranyág,
jelezve, jobbá válunk!

Aranyosi Ervin © 2023-05-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: A macskák tudnak olvasni!


Aranyosi Ervin: A macskák tudnak olvasni!

Azt írták ebben a könyvben,
hogy nem tudunk olvasni.
De tudunk! Csak jól titkoljuk.
akkor ez csak olyasmi?

Nagyon sok mindenhez értünk,
csak az ember nem látja!
Szerinted a boszorkánynak
mért macska a barátja?

Azt is lehet tudni már,
hogy írunk is, ha akarunk,
az emberek ezt úgy mondják,
hogy mi macskakaparunk.

Mi tudjuk csak elolvasni,
mi vagyunk az ügyesek,
mi tudjuk csak értelmezni,
mi a macska üzenet.

Azt mondjátok, csúnyán írunk?
Nem is vagyunk orvosok!
Nem kell patikusnak lennem,
ha macskául olvasok!

Aranyosi Ervin © 2023-05-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: A békegalambhoz


Aranyosi Ervin: A békegalambhoz

Béke és szeretet legyen itt, e földön,
hol az életemet szeretetben töltöm!
Hol a jóság érték, öröm másnak adni,
hol képes az ember, lélekben haladni!
Hozd el békegalamb, hozd el a világnak,
hiszen az emberek szeretetre vágynak!
Pénzzel, háborúval nem lehet szerezni,
világunkat kéne csak jobbá szeretni!
Vidd hírül galambom, egy olajfaággal,
békevágyam tudasd az egész világgal!

Aranyosi Ervin © 2023-04-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Az időjós medve


Aranyosi Ervin: Az időjós medve

Állatkertben ácsorogtunk,
figyeltük a medvét:
– Előjön a barlangjából?
– Én biztos kijönnék!
Érdekelne, süt-e a Nap,
vagy sír-e a felhő,
bujkál-e a fény előlem,
a „semmirekellő”?

Láthatom az árnyékomat?
Akkor hosszú tél lesz!
Visszamennék még aludni,
s nem nyúlnék a mézhez!
Ám, ha borús lenne az ég,
nem feküdnék vissza,
akkor közeleg a tavasz,
s vágyaimat issza.

Mikor ébred majd a világ,
ébren muszáj lennem,
be kell járnom a birtokom,
és friss ételt ennem!
Ha én bizony medve volnék,
időjós is lennék,
jó lenne, ha az emberek,
ezt komolyan vennék!

Aranyosi Ervin © 2023-02-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Közeleg halottak napja


Aranyosi Ervin: Közeleg halottak napja

A szekrényben ruhák vannak,
a sírok is szekrények,
földi ruhák laknak bennük,
nem szerethető lények,
akik egykor emberekként
tengették életüket,
lelkük más világba tévedt,
megtalálva helyüket.

Az útra nem vitték magukkal,
az elnyűtt, öreg ruhát,
nincsen szükség többé arra,
nem hordják azt odaát.
Ha pedig majd újra jönnek,
kapnak újat, másikat.
Nem a test – a földi ruha –
mit az ember megsirat.

Másik síkra távozóknak
az emléke itt marad,
gyásszal őrizzük szívünkben,
s a világ tovább halad.
Soha nem hal meg a lélek,
csupán csak eltávozik,
hiányt hagyva a szívünkbe,
mert „lényét nem látom itt”!

Emlékezés, megbocsájtás,
ennek jön el ideje.
Megbántottság és sértettség,
csak ócska lom, kivele!
Nincs helye az önvádnak sem,
csak tettük a dolgokat,
s jó neki, mindent megértett,
s odaát már boldogabb!

Amíg itt él emlékünkben,
soha nem is lesz halott,
egy nap majd mi is követjük,
s együtt leszünk, s ugyanott.
Túloldalon nincsen idő,
ezért sietnünk se kell,
a ránk váró feladatot
kell, hogy itt, végezzük el!

Aranyosi Ervin © 2022-10-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Őszi borongás


Aranyosi Ervin: Őszi borongás

Magára húzta zord felhőit
a vénné fáradt őszi Nap.
Sugarai – pók szőtte szálként –
a Földre nyúlva játszanak.

A melegét is visszavonta,
tartalékol a télre tán,
álmosan telik, elmerengve,
a szeptemberi délután.

A tájon méla nyugalom van,
csak a szél dúdol némi dalt,
falevelek, zizegve várják,
a mérget, mit nekik kavart.

Ünnepre várnak, karneválra,
színes ruhákat öltenek,
nyelvet nyújtanak a halálra,
miközben szívük megremeg.

Kívülről nincs a félelemnek
semmilyen látható nyoma,
örömre lelnek még az őszben,
legyen az bármily mostoha.

Mert hisznek újjászületésben,
jönnek majd újra játszani,
s amíg remény élhet szívükben,
minek borúsnak látszani?

A távolodó Nap is tudja,
hogy lesz még ő is közelebb,
áraszt még több fényt a világra,
fog adni újra meleget!

A sok levél, bár porba hullik,
éltető humuszt komponál,
táplál jövőt és újraélőt,
amely majd élelemre vár.

E körforgás majd megtörténik,
akár velünk, vagy nélkülünk,
csak az ember nem látja sorsát,
korán megyünk, vagy vénülünk?

Talán, jó lenne végig élni,
s kiélvezni minden napot,
és mindegyre hálásnak lenni,
hogy itt vagyok, s még maradok!

Ha célom van, vár rám egy új nap,
hát reggel újra felkelek,
a természettől ezt tanultam,
hogy bízzak, és nyitott legyek!

Fog még a Napunk felragyogni,
lesz még tavasz, nyílik virág,
s egyszer talán majd észhez térhet,
a pénzért eladott világ!

Aranyosi Ervin © 2022-09-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!