Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Őszbe merült álmok


Aranyosi Ervin: Őszbe merült álmok

Őszbe merültek a tegnapi álmok,
hallani vélem a régi zenét.
Többe kerülnek a napi sirámok,
küldi az ősz hűvös üzenetét.
Álmodozó ködbe bújik a holnap,
a tegnapok árnyain lépked tovább.
Megfejtjük álmaink? Ma miről szólnak,
elmúlást hoznak, vagy végre csodát?

Őszbe merültek a tegnapi álmok,
és ébred a lélek az álmok felett,
széthullnak vajon a reményszilánkok,
lehet, az út vége elérkezett?
Kihűl a világunk szeretet nélkül,
más pedig bennünket nem melegít,
győzhet a sötétség felettünk végül,
lehet e sarca az emberi hit?

Őszbe merültek a tegnapi álmok,
súgja-e bárki, hogy ébredni kell?
Átgázol rajtunk a hazug, az álnok,
s az életünk céljait így nyeli el?
Télbe befagynak a tétova lelkek,
maguk sem értik, miért lehet így!
Kattogó óráink lassan kitelnek,
ha már a szeretet sem melegít.

Őszbe merültek a tegnapi álmok,
csak bezárt lelkekben ragyog a Nap.
A külső lehűl, elizzó zsarátnok,
csalókán, nevetve küld fény-nyilat…

Fűteni kéne a szív erejével,
lángokat gyújtani szemünk tüzével,
szeretet oltárán áldozni újra,
míg tőlünk a bágyadt Nap újra tanulja!

Aranyosi Ervin © 2022-09-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Jöhetnél hozzám


Aranyosi Ervin: Jöhetnél hozzám

Jöhetnél hozzám,
ölelhetnélek.
Szívünkből szólna,
szeretet-ének.
Közös burokban,
eggyé is válnánk,
szerető szívvel
szabadon szállnánk.

Jöhetnél hozzám,
válhatnánk eggyé,
teremtő szívünk
csak a jót tenné.
Szeretni hívlak,
jó érzést adni,
világot élő
lelkek maradni!

Jöhetnél hozzám,
elengednélek,
legyél csak bátran
egy szabad lélek!
Mikor hiányzom,
jöhetnél hozzám,
meghasadt szíved
én befoltoznám!

Jöhetnél hozzám,
lehetnél vélem!
Jó leszek véled,
ezt megígérem!
Szemedbe nézek,
lelkedbe látok,
rajtam is múlik,
hogy mit találok!

Jöhetnél hozzám,
itt maradhatnál,
jelenben élve,
holnapot adnál.
Szép szívünk végre,
úgy egybeforrna,
mintha az csupán
egyetlen volna!

Aranyosi Ervin © 2022-09-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Vihar után


Aranyosi Ervin: Vihar után

Villám szaggatja fel egünk,
dörögve mordul fellegünk,
egymásnak feszül jó, s a rossz,
harcra kél rútul a gonosz.

S lám, ömlik könnyük, mint patak,
s tisztulnak porlepett utak,
a föld a könnyet elnyeli,
vagy pocsolyával lesz teli.

Tisztul a lelkiismeret,
mert megtisztulni így lehet!
Lemosódik mocsok, a kosz,
nem bántja szívünket gonosz!

A fergeteg is megpihen,
csend lesz úrrá a lelkeken.
Széjjel árad a nyugalom,
most már létemet uralom!

Eloszlik sötétség, ború,
elmúlt az égi háború!
Párát söpör a lenge szél,
s napunk éled, szívünkhöz ér!

A világ felett csend honol,
a gonoszság elbujdokol,
s ha rányitottad szemedet,
árad reád a szeretet!

Ahogy ragyogni kezd a Nap,
szivárvány zászlók bomlanak,
félkörben festik az eget,
ahogy az ég visszanevet.

Aranyosi Ervin © 2022-06-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Versemhez kívánom


Aranyosi Ervin: Versemhez kívánom

Szeretném az ünnepeid vidámabbá tenni,
szép versekkel a lelkeket fogom megetetni!
Az arcodra mosolyt csalok, s jó érzést szívedbe,
sok, kis gyógyító pirula, légy vidámabb, vedd be!

Szeretném, ha gondjaidat pár percre felednéd,
s felrémlene néhány kedves, elfeledett emlék,
s hinnél benne, így is lehet élni a világot!
Verseimhez sok örömet, s jó érzést kívánok!

Aranyosi Ervin © 2021.12.22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nem adom soha fel!


Aranyosi Ervin: Nem adom soha fel!

Elmennék, elfutnék,
föld alá elbújnék,
hazuggal, csalóval
egy követ nem fújnék!

Nem adnám lelkemet,
szabad világomat,
nem adnám soha fel,
szívbéli álmomat!

Refrén:
A természet éli a szép életét,
hadd öntsek új reményt, hitet beléd!
Hadd legyek éltető lélek kutad,
mely szomjat olt,
s léptednek utat mutat!

Felnyitnék szemeket,
hogy végre lássanak,
gyógyítnék beteget,
hogy sírt ne ássanak!

Gondoznám lelketek,
s életem virágát,
jobbítva emberek
meggyötört világát.

Refrén:
A természet éli a szép életét,
hadd öntsek új reményt, hitet beléd!
Hadd legyek éltető lélek kutad,
mely szomjat olt,
s léptednek utat mutat!

Járom az utamat,
nem adom soha fel,
hiszem, hogy a lelkem,
bármit megérdemel!

Járom az utamat,
jöjj velem, kísérj el,
meggyötört lelkekhez,
szíveddel így érj el!

Refrén2.
A természet éli a szép életét,
mindenét kiteszi élőn eléd!
Forrásod szomjat olt, álmokat ad,
élvezd az életed,
s maradj szabad!

Aranyosi Ervin © 2021-05-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Jövünk – megyünk


Aranyosi Ervin: Jövünk – megyünk

Jövünk, megyünk.
Hát ez az élet!
A régit új korra cseréled.
Újat tanulsz,
vagy tanítasz másnak,
s nem adsz hitelt az elmúlásnak!
Mindig apró lélekként kezded,
s amit hozol, mind elfelejted,
mert azt lelkedben kicserélik,
akik hiszik, a létet élik.
Pedig ők csupán csak haldokolnak,
s nekik halált hoz csak a holnap,
s nem értik meg, ha te nem félnél,
hát magáért a létért élnél.

Jövünk, megyünk,
mert ez a dolgunk,
de másképp kéne boldogulnunk,
és egymást is boldoggá téve,
megmártóznánk a lét vizében.
De sosem tanulunk meg élni!
Nincsen halál, hát nem kell félni!
Csak levetjük lélekruhánkat,
de majd a létbe visszavárnak,
hogy szebbé tegyük a világot,
hogy álmodjunk egy boldog álmot,
hogy jók legyünk, s csináljuk végig!
Hogy tanítsunk, míg meg nem értik!

Jövünk, megyünk,
sokadszor, s újra…
Amíg a lelkünk megtanulja,
amit csak odaát tudunk.
Hová vezet hát szép utunk?
Leszületni, mégis kihívás,
másképpen élni, nem pont úgy, mint más!
Nehéz korban is jóvá válni,
s a nagy küldetést végig csinálni!
Véghez vinni és hinni benne,
hogy a világ, tán még szebb lenne,
ha megértenénk, miért is lettünk,
ha igazolna számos tettünk!

Jövünk, megyünk,
s nem számít semmi!
Itt kell nekünk boldoggá lenni!
Boldoggá válni és szeretni,
s nem önmagunkat eltemetni!
Tenni azért, hogy más is értse,
hogy létünk más lelkét ne sértse!
Ám magunktól kell felismernünk,
miért is bújt egy testbe lelkünk?
Mi célból születtünk e Földre?
Mi dolgot terveztünk e körre?
S mikor a lét célját megértjük,
végre saját sorsunkat éljük!

Aranyosi Ervin © 2021-01-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Csillagos éj


Aranyosi Ervin: Csillagos éj

Az éj sötétje legyen festővásznad,
s fény-festék cseppek rajta csillagok.
Ragyognak néked, veled kacarásznak,
leutánozzák a tovatűnt napot.

Varázsporukat szerte-széjjel szórják,
apró lyukak az árnyék szőnyegen.
Elcsendesül megannyi földi ország,
hogy bennük békés álmodás legyen…

Az éj sötétjén apró szakadások,
hol átviláglik a fény-végtelen,
vagy leskelődnek távoli világok,
belesnek a lyukas szöveten?

Ki látta már, hogy mi rejlik mögöttük?
Talán egy szebb, egy szeretet-világ,
és ide le csak “tévedésből jöttünk”!
Felismerése fog majd hatni ránk?

Ám mi lenne, ha a csillagos éjből,
lejönne fényként az üzenet,
hogy építhetnénk a szeretet-fényből,
hogy felgyújthatnánk fénylő tüzeket!

A csillagok, tán szemek fenn az égen,
és figyelik, nap, mint nap mit teszünk,
szép lelkek, kit köztünk éltek régen,
s várják, hogy tán bölcsebbek leszünk!

Hogy egyszer tán megértjük a világot
és beengedjük lelkünkbe a fényt,
hogy összefogjuk a sok csillaglángot,
és éltetjük bolygónkon a reményt.

Aranyosi Ervin © 2020-06-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeretetre vágyunk


Aranyosi Ervin: Szeretetre vágyunk

Mások vagyunk, nyughatatlan lelkek,
kik földre szállva szeretetre leltek!
S nem csak találtak, de megtanultak adni,
és szeretnének szeretve megmaradni!

Hisszük a Földön minden élő vágya
hogy a szeretetet mind-mind megtalálja.
S mind azt hiszi, hogy harcolni kell érte,
pedig csak jó érzést kell adni cserébe!

Szeretnünk kell, mert erről szól az élet,
s ha szívedet másokkal elcseréled,
megleled majd a világ legszebb kincsét,
s lenyomhatod a mennyország kilincsét!

Aranyosi Ervin © 2018-12-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeretned kell!


Aranyosi Ervin: Szeretned kell!

Segíts összerakni a széjjel tört álmot!
Hozzá a jó eszközt szívedben találod!
Szeretetnek hívják, s hidd el, hogy létezik,
amikor megszületsz, rögtön beléd teszik.

Szüleidtől kapod, s annyi van belőle!
Mindenki a Földön boldog lehet tőle!
Minél jobban osztod, annál több száll vissza,
a szeretet vizét szíved mohón issza!

Ám mikor s szívek másra hangolódnak,
szomorúságukkal telik meg a holnap!
Álmok törnek össze a szeretet nélkül,
s mindenki mást hívna rögtön segítségül!

Oly sokan nem tudják magukat szeretni,
a saját szívükkel megbékélve lenni.
Minden megbántásért másra mutogatnak,
szeretet sóváran háborút folytatnak.

Ám a szeretetet szívünkből kell adni!
Nem lehet azt mástól – csak úgy – elragadni!
Próbáld ki, ha te adsz, reád visszaszáll majd,
nem kell érte vívnod senkivel sem párbajt.

Szeresd magad jobbá, aztán környezeted,
szeretet kulcsával nyiss bezárt szíveket!
Amikor a lelkek egymásra találnak,
a szeretett szívek boldogokká válnak!

Aranyosi Ervin © 2018-12-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A te kereszted..


Aranyosi Ervin: A te kereszted…

Hiába cipelted a terhed,
máig nem értett senki meg?
Vajon miért kellett cipelned?
A lelkeket, mi menti meg?

A szeretet ma is hiányzik,
kufároké a templomod.
A lélek gyűlöletben ázik,
az érzés mélyen elnyomott.

Az emberek a sorsban hisznek,
s azokban akik írják azt.
Vállukon kereszteket visznek,
s nem lelnek lelkükben vigaszt.

Hiába minden tanításod,
az ember nem lát ma se fényt.
Kereszted van és semmi másod,
teveled vesztettek reményt.

Mutattad, hogy hogyan kell élni,
de senki nem figyelt reád.
Az ember nem tud mást, csak félni,
s elmormolni pár írt imát.

Amit cipelsz, ma már csak jelkép,
vallási címer lett csupán.
Gonoszt elűző kis ereklyék,
amit csókolgatnak bután.

A lényeget nem értették meg,
a mondandód már súlytalan.
Megannyi ember félreértett,
a félelemnek súlya van!

Lelket nem lehet felszegezni,
a szeretet örök és szabad.
Ennek kéne érvényt szerezni,
hogy tovább éljen szép szavad!

Tedd hát le végre a keresztet,
kérlek, ne cipeld már tovább!
Hited gyökeret nem eresztett,
nem tanít jóra ostobát.

Csak egy kereszt, a te kereszted,
tovább cipelni nincs okod.
Legjobb, ha végleg elereszted,
s a jóknak kezét megfogod!

 Aranyosi Ervin © 2018-07-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva