Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Elfogyott az önerő

Aranyosi Ervin: Elfogyott az önerő

Eddig büszkén mondtam el,
hogy könyveim ki én adom.
Ezért teszek egész évben,
és nincsen szabadnapom.

Én szerkesztem, én tördelem,
kitalálok grafikát,
helyesírást ellenőrzök,
kijavítva a hibát.

Verset írok rendelésre,
nyomda költség meglegyen,
meg is jelent már ekképpen,
harmincnégy szép kötetem.

Ám a könyvek már nem fogynak,
a bevétel elapadt,
a nyomda meg árat emelt,
hát még több a feladat.

Weboldalon közzé tettem,
minden egyes versemet,
ám az ingyen használható,
bevételt így nem teremt.

Kiadó nem áll mögöttem,
média sem támogat,
Interneten olvas engem,
aki verset válogat.

Nem sírok és nem koldulok,
de így nem megy már tovább,
elismerő dicséretből
nem építhetek csodát.

Adok-kapok, így épülhet
szívünkből a szeretet,
segíts, hogy még írhassam
a hozzád szóló verseket!

Köszönöm, ha könyvet veszel,
mert azzal is támogatsz,
s nem csak verssel gazdagodsz,
de nekem is új álmot adsz!

Ha teheted, s szeretettel
támogatnád verseim,
nem apadna el forrásom,
s kerülne sok versbe rím.

Weboldalon bankszámlaszám
megmutatja teneked,
hogyan tudod adománnyal
támogatni versemet.

Hidd el, az is nagy segítség
ha a könyvem ajándék,
vagy saját verset rendelve
segíthet a jószándék!

Nézz körül weboldalamon,
s tegyél a szíved szerint!
Adj esélyt, hogy legyen erőm
könyvet kiadni megint!

Aranyosi Ervin © 2026-04-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Becsület, tisztesség

Aranyosi Ervin: Becsület, tisztesség

Becsület, tisztesség, nem kapható holmik.
Eladni, mindössze csak egyszer lehet!
Kétes vállalkozás, azt visszaszerezni,
amikor rájönnek már az emberek!

Ha eladod, persze könnyen gazdagodhatsz,
ám, nem leszel többé a magad ura!
Az ördög veszi meg az elárult lelked,
s szembeköp a tükröd, bármilyen fura!

Persze, kényelmesebb, mintha nyomorognál,
de nem lesznek többé nyugodt álmaid!
Mintha földi létben, sírodban forognál,
lelkiismereted még nyugtalanít.

Sokkal szebb az álma a becsületesnek,
bár az élet neki olykor nehezebb.
Tisztán nézhetsz szembe te is a világgal,
ha nem adod el, míg élsz, a lelkedet!

Aranyosi Ervin © 2025-01-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A hűség mintaképe


Aranyosi Ervin: A hűség mintaképe

Tiszta szívek, meleg szemek,
– fagyott lelkek melegszenek.
Szemeiből hűség árad,
szeretni Ő sosem fárad.
Odaadó, visszaváró,
nap, mint nap kapuban álló.
Mindig szeretetért koldul,
háttal neked sose fordul.
A szavadban vakon bízik,
s ha kell, elkísér a sírig!

Aranyosi Ervin © 2023-12-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Sírfelirat


Aranyosi Ervin: Sírfelirat

Nem vagyok itt, nem alszom itt,
csak levetett testem leled!
De lélekben még itt leszek,
ha akarod, mindig veled!
A sír, az nem engem takar,
csak levetett lélekruhám,
emlékedben élek tovább,
s leszek, amíg gondolsz reám!

Aranyosi Ervin © 2023-11-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kis oroszlán


Aranyosi Ervin: Kis oroszlán

Ordítani tanulok,
én vagyok a herceg.
Ha macskaként nyávogok,
mások kinevetnek.
Nagy dolog a hatalom,
ki kell érdemelni,
ezért kell a hangomat
már most megemelni!
Kis oroszlán vagyok én,
nem bőgök, csak sírok,
hangom mélyül egyre majd,
s ordítok, ha bírok.
Én leszek, ha megnövök,
az állatok királya,
látod, mekkorára nő,
egy kis macska vágya!

Aranyosi Ervin © 2022-10-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Napot kell varázsoljak!


Aranyosi Ervin: Napot kell varázsoljak!

Ketrecét rángatja a lélek,
kilépni onnan mégse mer!
Megelégszik azzal, hogy élek,
ez alapjában fél siker.
Szeretnék, persze, jobban élni,
így vannak ezzel mások is,
mindig szebb holnapot remélni,
mert a bajokból már sok is!

Hogy adjak másnak boldogságot,
ha én magam borús vagyok?
Ha búsan nézem a világot,
s könyvébe könnycseppet hagyok.
Úgy hittem, lesz még szebb az élet,
úgy hittem, lesz még gazdagabb,
de ahogy napokat cserélek,
velük az álmom elszalad.

Másoknak írni, felelősség,
magamnak írni, meg minek?
Dicsérettel lelkem fürösszék,
de mégse kelljek senkinek?
Talán, nincs is beleszólásom,
rég mások írják sorsomat,
s minden sorral síromat ásom,
fa vagyok, s fejsze hasogat.

Nincsen, ágam, mi érte nyúljon,
elvegyem gyilkos fegyverét,
hagyom, hogy lombom földre hulljon,
s véget érjen e puszta lét.
Elvágtak élő gyökeremtől,
nincsen múltam, nem lesz jövőm,
üres szívem fáj egyre ettől,
s a mában sincs már örömöm.

Mivé lett annyi kedves álom,
porrá foszlottak vágyaim,
a helyes utat sem találom,
semmim sincs, nemhogy valamim.
Kivéreztették életkedvem,
a hangulat a sírba visz,
s jönnek utánam megszeppenten,
pokolra szállva mások is!

De nem lehet, hogy ezért jöttünk,
hogy csak elmúljunk csendesen!
Kik ítélkezhetnek fölöttünk?
Kell, hogy isteni rend legyen!
Ha pedig az valóra válna,
én nem lógatnám orromat,
futnék vígan a nagyvilágba,
s nem várnám búsan holtomat!

Én régen már a Napra várok,
hogy küldjön reménysugarat,
hogy újra írjuk a világot,
mert nem jó az, ha így marad!
Hát kell, hogy Napot varázsoljak,
s vele éltető tiszta fényt,
mert újra szépen kell, hogy szóljak,
így visszaadva a reményt!

Aranyosi Ervin © 2022-08-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Amikor a gazdi nyaral


Aranyosi Ervin: Amikor a gazdi nyaral

Nyaralni mentél, s úgy hiányzol,
egész nap sírok, nyávogok.
Hogy tudsz engem magamra hagyni,
tudod, ez nem túl szép dolog!
Na jó, utazni nem szeretnék,
mert attól félek, jaj, nagyon,
de nem tudom, hogy bírom ezt ki,
hogy elcsavarogj, nem hagyom!
Persze, van, aki rám vigyázzon,
s amíg távol vagy, megetet.
Kényeztet is, hogy könnyen bírjam,
de az egy másik szeretet!
Én a te két karodra vágyom,
veled lenni, az kell nekem!
Te vagy a kiválasztott gazdám,
s tiéd minden szeretetem!

Aranyosi Ervin © 2022-07-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Kinek játszol, minek látszol?


Aranyosi Ervin: Kinek játszol, minek látszol?

Kinek akarsz erősnek látszani?
Miért kell mindig a hőst játszani?
Miért fojtod el a lelket mosó könnyet?
Ki kinevet, hidd el, annak se könnyebb!

Sírj hát nyugodtan és vállald önmagad!
Felszabadítja lelked, igazad!
Ha megkönnyebbülsz és nincs már szenvedés,
a könny helyét vegye át nevetés!

Ne mutass mást, mint ami a valós,
a kényszer-mosoly sosem mutatós,
rajta látszik a dac, a fájdalom,
a súly mely ott ül közben válladon!

Kinek játszod a színlelt szerepet,
kinek segít, ha nem jó teneked?
Színész lennél és színház a világ,
s a nézők miatt viselsz maskarát?

Ez a szerep, hidd el, megbetegít,
hiába játszod, rajtad nem segít!
Megéri-e másabbnak látszani,
síró lélekkel örömöt játszani?

Jobb lenne tán, ha vállalnád magad,
s azt élnéd meg, aki valóban vagy,
s lehetnél hős, nem játszva szerepet,
s áradna rád a jóság, szeretet.

Az együttérzés, sosem szánalom,
mutasd csak ki bátran, ha fáj nagyon!
Ne rejtegesd szívednek rejtekén,
könny mossa el, s legyen öröm helyén!

Sok erős szív hal látszatba bele,
mert képtelen megbirkózni vele,
de tetteti, hazudja szerepét,
és elrohan mellette csak a lét.

Sírj hát, mutasd ki az érzéseid,
a könny tisztítsa vörös szemeid,
hogy aztán tisztán, csak igazat láss,
hadd jöjjön el a szív-feloldozás!

Sírd ki magad és tedd le terheid,
súlytalanul élvezhesd perceid,
meríts erőt és legyél, aki vagy,
tiszta lélek, ki olykor sírni hagy!

Aranyosi Ervin © 2022-05-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Sír a hegedű


Aranyosi Ervin: Sír a hegedű

Sír a hegedű,
őszi szél jajong…
Elszállt a derű,
a gondolat csapong.
Hol van az a nyár,
az elmúlt szerelem,
álomként suhant
csak át a szívemen.

Sír a hegedű,
álmodik az ősz,
hulló levelű
fák között elidőz.
Hol van az a nyár,
az elszállt örömök,
elmúlt tovaszállt,
s én mindent köszönök.

Sír a hegedű,
a holdfény táncol,
álmom keserű,
messze jársz, már máshol.
Elfújja a szél
a régi kedves dalt,
emlék lesz csupán,
de a szívembe mart.

Sír a hegedű,
őszi szél csapong…
A múlté a derű,
most szomorú vagyok.
Elmúlt az a nyár,
a boldog szerelem,
nyomokat hagyott
megfáradt szívemen.

Aranyosi Ervin © 2017-11-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mosoly az esőben

mosoly az esőben
Aranyosi Ervin: Mosoly az esőben

Bújócskázik a Napocska,
csak a felhők sírnak.
Nem találják jókedvüket,
csak zokogni bírnak.
Bennem is van egy Napocska,
elbújt, mégsem sírok,
esernyőmmel pocsolyába,
hullámokat írok.

M’ért is kéne elvesztenem
kedvem, ragyogásom?
Mosolygok a Napom helyett,
hogy mindenki lásson!
Hisz az élet csupa derű,
s csupán rajtad múlik,
képzeleted elvezet-e
síró felhőn túlig?

Az én lelkem a szép Napról
sok emléket ápol.
Valahányszor rágondolok,
felragyog magától.
Ragyogását nem tartom meg,
tovább adom másnak,
mosolyomtól látszom mindig,
vidámnak, mókásnak.

Mikor víz hullik az égből,
rögtön tócsák nőnek,
az összegyűlt esőcsepp már
nem kell a felhőnek.
Lent, a földön összegyűlik,
kis tükörré, látod?
– Mosolyod, ha belenézel,
te is megtalálod.

Milyen muris, ha belelépsz
egy nagy pocsolyába,
hullámokat, vízköröket
vet a gyerek lába.
A hullámok elcsitulnak,
visszamosolyognak,
te is látod tükörképét
a szép mosolyodnak!

Sírjatok csak buta felhők,
nekem jó a kedvem,
a Napocska esőben is
szépen ragyog bennem.
Aztán, majd, ha kifáradtok,
felragyog az ég is,
vidám lesz az egész világ,
kiragyogok én is!

Aranyosi Ervin © 2016-10-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva