Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit
Tags: Aranyosi Ervin, beteg, fájdalom, gyermek, lehangol, lelked, mosoly, Ne tartsd magadban!, sír, súly, teher, tükör, vers, világ
Aranyosi Ervin: Ne tartsd magadban!
Miért nem mered kimondani,
mi az mi bántja lelkedet.
Fájdalmadat üvöltenéd,
de ki mondani – nem mered!
Érzéseid magadban tartod,
szégyenled azt, hogy van neked!
Súlya ezért a lelked nyomja.
– Vajon a tested miért beteg?
Ki visszanéz, a tükörképed,
ha tükröd nézed – szomorú!
Fénylő napod is eltakarja
felhő kedved, a rút ború.
Kifelé most a nagyvilágnak,
mosolyt hirdetsz te szüntelen.
Lehangoltan éled világod,
s ki kérte azt, hogy így legyen.
Hangold fel lelked hegedűjét,
s találj ki méltó szólamot,
hitesd el igaz valóságod,
mondd ki: – Különleges vagyok!
Tanulj meg újra gyerekként sírni,
tedd már le végre terhedet!
Amíg fájdalmad súlyát hordod,
nem is találod lelkedet.
Élni születtél le e földre,
s nem hagyod mégsem önmagad.
Rossz hír, bántó szó magja mérgez,
szívedben tüskeként marad.
Irigyen nézed a világod,
de nem nyújtod ki két kezed,
vágyakozva a körmöd rágod,
s hiszed, hogy neked nem lehet.
De pont e hit tehet szegénnyé,
ez öli meg az álmaid.
Ezért nem válhatsz boldog lénnyé,
akiben szabadság lakik.
Mond csak ki végre: – Mit szeretnél?
Hallja meg végre Istened!
Ne másét kívánd, legyen sajátod,
hidd el, hogy neked is lehet!
Csupán hited az akadályod,
át kéne gondolnod talán!
Ne hidd, hogy mások szebben élnek
a Földnek másik oldalán!
Egyformán mérgeznek a hírek,
rájuk hallgatni nem szabad!
Amíg csak állsz és céltalan vagy,
addig a világ elszalad.
Aranyosi Ervin © 2016-05-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva
Legutóbbi hozzászólások