Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Már nem!


Aranyosi Ervin: Már nem!

Már nem, már nem,
már nem játszom tovább,
már nem cipelek a hátamon zongorát,
már nem futok én árkon-bokron át,
már nem keresem a létben a sok csodát!

Már nem, már nem,
letenném terheim,
már nem élek hazug szabályok szerint,
már nem félek, a lelkem is rendre int,
már nem és nem! Szabad leszek megint!

Refrén:
Komolyodj meg kérlek,
komolyodj meg kérlek!
– súgják énnekem!
De én nevetgélek,
mosolyogva élek
és játszom az életem!

Már nem, már nem,
nem fáj a tegnapom,
már nem hordom, ha kell reád hagyom,
már nem szállok szembe, nem üthetnek agyon,
és, ha néha sírok, csak azért, mert fáj nagyon!

Refrén:
Komolyodj meg kérlek,
komolyodj meg kérlek!
– súgják énnekem!
De én nevetgélek,
mosolyogva élek
és játszom az életem!

Aranyosi Ervin © 2023-08-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szomorkodom…


Aranyosi Ervin: Szomorkodom…

Szomorkodom, szomorkodom,
gyűlik a ránc homlokomon,
gondjaimat csak sorolom,
a külvilágot okolom!

Elbántak velem úgy hiszem,
ettől nehéz az én szívem,
búmat lelkemben cipelem,
miért is szúrtak ki velem?

Szomorkodom, szomorkodom,
nem jutok túl a gondokon,
múltam teherként hordozom,
tegnapi formám nem hozom!

Emelném lelkem, hogyha kell,
de álmaim nem érem el,
nyújtózkodom, nyújtózkodom,
amit tudtam, azt sem tudom!

Mit kéne tennem, jaj, nekem,
hogy szebb legyen az életem,
mondd meg nekem, mondd meg nekem,
vagy tegyél csodát én velem!

Aranyosi Ervin © 2023-08-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Könnyíts a lelkeden!


Aranyosi Ervin: Könnyíts a lelkeden!

Mondd el, figyelek rád,
ürítsd ki a lelked,
ha magadban tartod,
kárt okozhat benned!
Tudok segíteni,
megoldást találni,
nem kell a fájdalmad
önmagadba zárni!

Nem kell traumaként
egyedül megélned,
a kibeszélt bánat
felszabadít téged!
Nem kell ezt a terhet
egyedül cipelned,
betegség, nyomában
nem kelhet ki benned!

Tudod, jó lenne,
ha egymásra figyelnénk,
együtt, átbeszélve
megoldásra lelnénk!
Ami rosszul esett,
ami nagyon bántott,
azt ki kell beszélni,
keress egy barátot!

Hisz egy kívülálló,
jobban rá tud nézni,
a te sérelmed őt,
nem tudja megigézni!
Ha kívülről nézi,
tisztábban is látja,
nem húzza le lelkét,
nem az ő kabátja!

A lelked terhétől
így tudsz szabadulni,
nem hagyva világod
szanaszéjjel hullni!
Beszéld ki magadból,
könnyíts a lelkeden,
aztán, ha letetted,
boldogulhatsz velem!

Aranyosi Ervin © 2023-07-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kinek játszol, minek látszol?


Aranyosi Ervin: Kinek játszol, minek látszol?

Kinek akarsz erősnek látszani?
Miért kell mindig a hőst játszani?
Miért fojtod el a lelket mosó könnyet?
Ki kinevet, hidd el, annak se könnyebb!

Sírj hát nyugodtan és vállald önmagad!
Felszabadítja lelked, igazad!
Ha megkönnyebbülsz és nincs már szenvedés,
a könny helyét vegye át nevetés!

Ne mutass mást, mint ami a valós,
a kényszer-mosoly sosem mutatós,
rajta látszik a dac, a fájdalom,
a súly mely ott ül közben válladon!

Kinek játszod a színlelt szerepet,
kinek segít, ha nem jó teneked?
Színész lennél és színház a világ,
s a nézők miatt viselsz maskarát?

Ez a szerep, hidd el, megbetegít,
hiába játszod, rajtad nem segít!
Megéri-e másabbnak látszani,
síró lélekkel örömöt játszani?

Jobb lenne tán, ha vállalnád magad,
s azt élnéd meg, aki valóban vagy,
s lehetnél hős, nem játszva szerepet,
s áradna rád a jóság, szeretet.

Az együttérzés, sosem szánalom,
mutasd csak ki bátran, ha fáj nagyon!
Ne rejtegesd szívednek rejtekén,
könny mossa el, s legyen öröm helyén!

Sok erős szív hal látszatba bele,
mert képtelen megbirkózni vele,
de tetteti, hazudja szerepét,
és elrohan mellette csak a lét.

Sírj hát, mutasd ki az érzéseid,
a könny tisztítsa vörös szemeid,
hogy aztán tisztán, csak igazat láss,
hadd jöjjön el a szív-feloldozás!

Sírd ki magad és tedd le terheid,
súlytalanul élvezhesd perceid,
meríts erőt és legyél, aki vagy,
tiszta lélek, ki olykor sírni hagy!

Aranyosi Ervin © 2022-05-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Repülő hal és a sas


Aranyosi Ervin: Repülő hal és a sas

Hogy ez a hal milyen erős,
milyen könnyedén repül!
Egy nehéz sas van a hátán,
mégis szálldos remekül.

Ez aztán az erőpróba,
vagy mágia, varázslat.
Keresi a folyót, tavat,
hol terhével leszállhat…

Látod, a sas kapaszkodik,
mert különben leesne,
vajon hogyha földet érne
más járművet keresne?

A hal pedig indulhatna
egy repülés versenyen,
hogy elbír-e nagyobb terhet
legközelebb meglesem!

Aranyosi Ervin © 2022.02.28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hallgasd meg a lelkét!


Aranyosi Ervin: Hallgasd meg a lelkét!

Próbálj tiszta szívvel, a másikra figyelni!
Hadd érezze végre fontosnak magát!
Ezáltal tud szíve megnyugvásra lelni.
s felszakadhat ettől lelkében a gát.
Elláthatod olykor néhány jó tanáccsal,
jó, ha képzelt útján „végig vezeted”.
Megtanítod Őt is, hogyan bánjon mással,
hogyan vezérelje szívét szeretet!

Próbáld meghallgatni, mit lelkébe zárva
őriz, mert szégyenli azt megosztani!
Úgy érzi magányos, megtagadott, árva,
de hiszi képes lesz tán megoldani!
Így szerez magának lelki betegséget,
amiből egy testi változás fakad,
darálja magában, de sosem ér véget,
mert malomkereke benne elakad.

Talán hallottad már, a kimondott szónak,
mélyebb, lelki síkon komoly súlya van.
Ezért kell letenni, ne bánthasson holnap,
hadd legyen a lélek végre súlytalan.
Mondja ki és halld meg, ami lelkét nyomja,
ne maradjon benne, nem lehet titok!
Ne bánthassa lelkét, hadd jöjjön ki gondja,
legyen az a lélek a világra nyitott!

Sértések, kudarcok, megélt sérülések,
megannyi fájdalmas megbetegítő!
Mind-mind a lélekbe fájó sebet vésnek…
Mindaz, ami kínoz, hadd bukjon elő!
Meggyógyul a lélek, ha leteszi terhét,
ha a tüske többé nem szúr legbelül,
ha elcsendesíted a csapongó elmét,
ha minden kis darab a helyére kerül.

Aranyosi Ervin © 2022.01.10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Érted bohóckodom


Aranyosi Ervin: Érted bohóckodom

Bohóckodom, de vajon mért teszem?
Bolond lennék és elment az eszem?
Vagy éppen mások tükre én vagyok,
ki belül bús, csak kívülről ragyog?
Ne hidd barátom, az képmutatás,
bennem a mókást, a vidám lelket lásd!
Bohóckodom, hogy jobb kedved legyen!
hogy túl léphess a napi gondhegyen.

Letehesd végre lelked terheit,
s valóra váltsd régebbi terveid!
Hogy ne borongj, nem vagy te rossz idő,
kiben a feszültség napról-napra nő!
Ne szórj másokra bús villámokat,
nevetned kell, de azt meg jó sokat!
Bohóckodom, hogy jobb kedvünk legyen,
a nevetés majd szabaddá tegyen!

Bohóckodom, s a bánat menekül,
felszabadul a lelkünk legbelül,
és leszakad a nyomasztó teher,
ha az ember vígan kacagni mer!
Legyünk a Föld legjobb bohócai,
s ha látjuk azt, hogy búsul valaki,
csaljunk mosolyt a gondok helyébe,
tegyünk rendet búskomor fejében.

Tudod-e már, hogy mért bohóckodom,
mert, jóbarát, a bútól ódzkodom!
A vidámságban a Nap ott ragyog,
és célom lesz, már tudom, hol vagyok!
A nevetés könnyen felszabadít,
és boldogabban élni megtanít,
és megérteti veled az okot,
amiért én – neked – bohóckodom!

Aranyosi Ervin © 2020-08-24
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mit szólnak mások?


Aranyosi Ervin: Mit szólnak mások?

Az ember mindent megtesz
azért, hogy szeressék!
Álruhába bújik,
hogy másoknak tetsszék.
Így éli életét,
szokásokat felvesz,
a külső ruhája
megfelelés jelmez.

Színjátékot játszik,
más életét éli,
boldogabbnak látszik
– néha úgy is véli!
Ám sosem teheti,
mire szíve vágyna,
hiszi akkor lesz jobb,
ha más kedvében járna!

A társadalomban
beáll csak a sorba,
hogy a „becsületén”
ne eshessen csorba.
Ám a szerepjáték,
hatalmas nagy teher,
és a túl vállalás
a lábunkról lever.

Hány álom vész kárba,
mert: – Csodára várok,
s azon gondolkodom,
mit szólnak majd mások?
Ez a rossz gondolat,
hány akadályt emel,
ami célok helyett,
mellék útra terel?

Siker, pénz, csillogás,
ezek ma a mércék,
s hiába tehetség,
vagy kiváló érzék,
nincsen elismerés,
ha nem azt csinálod,
amit elvár tőled,
környező világod.

Mit gondolnak rólam,
mit fognak majd szólni?
Tetteimre mások
fognak válaszolni?
Meg tudok felelni
kényes elvárásnak,
és ha nem sikerül,
örökre elásnak?

Inkább tedd a dolgod,
mire lelked késztet,
mitől szíved boldog,
éld meg saját léted!
Lesznek majd olyanok,
akik melléd állnak,
s tőled csak egyénit,
saját kincset várnak!

Aranyosi Ervin © 2020-06-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Váljon szokásoddá a nevetés!

Aranyosi Ervin: Váljon szokásoddá a nevetés!

A nevetés képes gyógyítani lelket,
amikor a gondok a földre tepernek.
Mikor már úgy érzed nem számíthatsz másra,
akkor lenne szükség vidám kacagásra!

Amikor siralmas, akkor nevetséges,
s kimászni gödörből csak úgy lehetséges,
ha a kedved végre magasra emeled
és a reménytelent szépen kineveted!

Mert ott lent a mélyben, nem tudsz reá hatni,
nem szabad a szintjén sokáig maradni!
A félelem legyőz, a gond akadályoz,
az alacsony rezgés rútat vonz magához.

Keresned kell olyat, amin tudsz nevetni,
ami faramuci, nem kell eltemetni!
Inkább kinevetni az elvétett hibát,
vedd észre hogy milyen hit okoz galibát!

Mert ha felismered, s nevetni tudsz rajta,
emelkedik kedved, s az már a jobb fajta.
ha saját magadon képes vagy nevetni,
jobbá fogod tudni világod szeretni!

Hiszen a nevetés leveszi a terhet,
súlytalanná válik az, aki nevethet!
Nem terheli vállad, ami földre nyomjon,
megtanulhatsz szállni, ezt komolyan mondom!

Ha a lelked gyógyul a sok nevetéstől,
menekül a bánat a borongós észtől.
Lelked kivirágzik, álmokat hoz reád,
s lebontja az elme sötét börtönfalát.

Ha gyógyul a lélek, a test sem betegszik,
s hiszem, ez a világ, egyre jobban tetszik.
Ha nem hagyod tovább, hogy bánat vezessen,
engedd, hogy a lelked titkokba belessen!

Nem megy a nevetés? Próbáld erőltetni,
szomorúság ráncba, vidám magot vetni!
Váljon szokásoddá a napi nevetés,
s meglátod, hogy hamar kikel majd a vetés!

Váljon szokásoddá, hogy mindennap nevetsz,
ennyit önmagadért lelkesen megtehetsz!
Csak keress alkalmat, találj reá módot,
vedd észre, hogy lelked, eddig csak kínlódott!

Nevess, s legyél boldog, ne is törődj mással,
töltsd meg életedet sűrűn kacagással!
Szomorúság, harag, mind-mind kívül marad,
vidám nevetéssel szabadítsd fel magad!

Aranyosi Ervin © 2020-04-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Megélés

Aranyosi Ervin: Megélés

Aranyosi Ervin: Megélés

Összefolyik a nap az éjjel,
hogyan is választhatnám széjjel,
hisz nappal ébren álmodom.
Éjjel töprengek álmomon.

Meddig is tarthat a valóság?
Hol ér majd véget a jelen?
S ha végig megyek a jelen,
a lelkem súlyát cipelem?

Éjjel, álmomban, létezem?
Ha álmodozom, mért teszem?
Talán a hit, remény vezérel,
megérint Istene a kezével,
s naggyá leszek, többé, vagy bármi,
vagy hiábavaló lenne várni?

Úgy hiszem, nem fog ártani,
valóra kéne váltani,
amit lelkem álmomban látott,
s teremthetnék egy új világot.

Szerethetőt, és élhetőt,
mely minden jóra éhezőt
megetet, jóval jól lakat,
s kinyílhat minden zár, s lakat,
s kitárulhat végre a lét,
amit teremtőd tett eléd…

Összefolyik az éj a nappal,
mit kezdjek hát a pillanattal?
Csodám megélem, így hiszem,
dobogj hát boldogan szívem!

Aranyosi Ervin © 2019-10-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a vers előtt a szerző nevével és a vers címével,
valamint a versszakok megtartásával együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva
!