Aranyosi Ervin: Kinek játszol, minek látszol?

Aranyosi Ervin: Kinek játszol, minek látszol?

Kinek akarsz erősnek látszani?
Miért kell mindig a hőst játszani?
Miért fojtod el a lelket mosó könnyet?
Ki kinevet, hidd el, annak se könnyebb!

Sírj hát nyugodtan és vállald önmagad!
Felszabadítja lelked, igazad!
Ha megkönnyebbülsz és nincs már szenvedés,
a könny helyét vegye át nevetés!

Ne mutass mást, mint ami a valós,
a kényszer-mosoly sosem mutatós,
rajta látszik a dac, a fájdalom,
a súly mely ott ül közben válladon!

Kinek játszod a színlelt szerepet,
kinek segít, ha nem jó teneked?
Színész lennél és színház a világ,
s a nézők miatt viselsz maskarát?

Ez a szerep, hidd el, megbetegít,
hiába játszod, rajtad nem segít!
Megéri-e másabbnak látszani,
síró lélekkel örömöt játszani?

Jobb lenne tán, ha vállalnád magad,
s azt élnéd meg, aki valóban vagy,
s lehetnél hős, nem játszva szerepet,
s áradna rád a jóság, szeretet.

Az együttérzés, sosem szánalom,
mutasd csak ki bátran, ha fáj nagyon!
Ne rejtegesd szívednek rejtekén,
könny mossa el, s legyen öröm helyén!

Sok erős szív hal látszatba bele,
mert képtelen megbirkózni vele,
de tetteti, hazudja szerepét,
és elrohan mellette csak a lét.

Sírj hát, mutasd ki az érzéseid,
a könny tisztítsa vörös szemeid,
hogy aztán tisztán, csak igazat láss,
hadd jöjjön el a szív-feloldozás!

Sírd ki magad és tedd le terheid,
súlytalanul élvezhesd perceid,
meríts erőt és legyél, aki vagy,
tiszta lélek, ki olykor sírni hagy!

Aranyosi Ervin © 2022-05-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva