Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Akarom én!


Aranyosi Ervin: Akarom én!

Akarom én, hogy úgy legyen?
Hogy minden áldott ünnepen,
versem a kezedben legyen,
és téged boldoggá tegyen?
Akarom én, hogy rátalálj,
hogy minden reggel arra várj,
jön-e feléd új gondolat,
mely elűzi a gondodat?

Ha nem akarnám, nem írnék,
saját bajaimon sírnék,
lehúználak, hogy fájj velem,
ott, minden csúfos reggelen!
De én komédiás vagyok,
új terheket rád nem rakok,
inkább csak véled kacagok,
ne fájdítson meg vacak ok!

Akarom én, hogy jobb legyen,
s ne ülj naponta gondhegyen,
ne fájdítsam a szép szíved,
adjak reményt, adjak hitet!
És adjam azt, még akkor is,
amikor padlón vagyok is!
Csak legyen neked örömed!
Hogy járhasson a köszönet!

Aranyosi Ervin © 2024.05.06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Anyák napjára – szülőföldemnek


Aranyosi Ervin: Anyák napjára – szülőföldemnek

Édes Anyaföldem, ünnepellek téged,
s véled Anyanyelvem, mely éltet egy népet!
Ünnepellek szépen, kies, szép hazámat,
ide születtem le, s ez javamra válhat.
Dicsérni szép magyar szavaimmal tudlak,
büszkén vállalom fel az oly dicső múltat,
mikor eleink még emelt fővel jártak,
együtt tették dolguk, egy oldalon álltak!

Magyarnak születtem, magyar hát a lelkem,
szép magyar szavaim, dallá válnak bennem!
Mesés ez az ország, csodás gazdagsága,
természeti kincsek élő garmadája!
Ez a mi örökünk, ez az ősi jussunk,
csak azt más uralja, hogy hozzá ne jussunk!
Igazi Kánaán, boldogító öle,
aranya, ezüstje, számtalan ékköve,
vize, erdősége, vadja, élő földje,
s nem csak arra való, hogy sírunk befödje!

Nagy kár, hogy a népe mássá akar válni,
idegen hatalmat kénytelen szolgálni!
Nem tudja, hogy gazdag, s honában nincs joga,
összes kincseire másnak fáj a foga!
Nincs már történelmünk, elhazudták múltunk,
szenvedéseinkből soha nem tanultunk!
Szolganéppé tették Attila szent népét,
s nyakára ültették mások istenségét!

De te, szülőföldem, mindig magyar maradsz,
s örülsz a népednek, hisz boldog vagy, ha adsz!
S akad még ki őriz nagy-nagy szeretettel,
aki büszke arra, hogy ő magyar ember!
Jósolták, hogy egykor, lerázzuk a láncot,
s élhetővé tesszük az egész világot.
Itt fog majd a magból, jövőnk kicsírázni,
és a magyar újra, egy nemzetté válni!

Köszöntelek téged, Magyar Föld-anyácska,
viruljon virágtól Baranya és Bácska,
elcsatolt részeid Nap fénye fürössze,
hogy a magyar nemzet eggyé álljon össze!
Erdeink, mezőink, bővizű folyóink,
tükrözzék a szépet, hiszen élni jó itt!
Legyen okunk táncra, mosolyra és dalra,
hozzon a Jóisten áldást a Magyarra!

Aranyosi Ervin © 2024.05.04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ez a nap is elszaladt


Aranyosi Ervin: Ez a nap is elszaladt

Ez a nap is elszaladt
egy pillantás alatt,
a lelkünkben, a nyomában
semmi sem maradt!
Tova tűnt, nem vettük észre,
nem hagyott nyomot,
semmi kedvest, maradandót,
mi sem változott!

Ez a nap is, mint a többi,
üres volt, s sivár,
s nem akarjuk újra élni,
visszahozni kár!
Csak tudnám, hogy mire várunk,
milyen jöjjön el?
Hogy változzon a világunk,
álmodozni kell!
Álmot hozni el!

Refrén:
Álmodj velem egy újabb, szebb napot,
hol lelkünk felkacag,
Álmodd velem, hogy örül a szíved,
mert megtaláltalak!
Álmodj velem, és ébredj velem,
kell, hogy rám találj,
Álmodj velem, és legyél velem,
s a közös csodánkra várj!

Ez a nap is elszaladt,
és elmúlt nyomtalan,
napok óta várok rád,
a lelkem nyugtalan!
Fogd a kötél másik végét,
hadd húzlak közel,
reméld azt, hogy eljövök,
és boldogabb leszel!
Boldoggá teszel!

Refrén:
Álmodj velem egy újabb, szebb napot,
hol lelkünk felkacag,
Álmodd velem, hogy örül a szíved,
mert megtaláltalak!
Álmodj velem, és ébredj velem,
kell, hogy rám találj,
Álmodj velem, és legyél velem,
s a közös csodánkra várj!

Aranyosi Ervin © 2024.04.22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Életünk körforgása


Aranyosi Ervin: Életünk körforgása

Leszületés előtt is tudtuk,
hogy együtt boldogok leszünk!
Kerestük hát a lélekpárunk,
nyugodni nem hagyott szívünk!

Mint egy kirakós, összerakva,
lelkünk jobbik felére lelt,
a szívünk hiányzó darabja,
szívdobbanásával felelt.

Mikor végre egymásra leltünk,
reánk talált a szerelem,
s nem is volt többé kérdés bennünk,
hogy boldog leszel te, velem!

S hogy nekem is a boldogságot,
dobogja folyton a szíved,
s megkapja mind, amire vágyott,
hisz jó érzés érinti meg!

Egymásnak teremtett az Isten,
véletlen nem volt semmi sem.
Talán, hogy jókedvre derítsen,
s nem hagyta csupán ennyiben.

Közös az út, amelyen járunk,
s közben fogjuk egymás kezét,
muszáj volt, hogy egy párrá váljunk,
s ez volt ebben a meseszép!

Ha elmegyünk, egymást bevárjuk,
odaát is együtt leszünk,
s majd újabb születésre várunk,
közös életet tervezünk!

Aranyosi Ervin © 2024.04.19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A tavasz üzenete


Aranyosi Ervin: A tavasz üzenete

Tavaszi napfény simogatja arcod,
langyos ma még, de igaz, tiszta fény.
Kisimít rajta apró ráncot, karcot,
mosolyod csillan, mint egy tünemény.
A virágszirmok, zöldülő mezőkön,
apró fejecskék, nyíló életek.
A tavasz végre úrrá lesz a Földön,
hálás vagyok, hogy én is élhetek!

Bár ez a tavasz költözne belénk is,
és megmutatná, mi a lényeges!
Nem uralnunk kell, ám csodálni mégis,
mind azt a jót, mit a lélek keres!
Nem birtokolni, csak élvezni a szépet,
nem haszonért, a szépsége miatt!
Megérteni, hogy miről szól az élet,
s élvezni azt, mit a lét ingyen ad!

Ha ez a fény, a szívünket simítja,
s lefog majd bántó, önző kezeket,
kezünkben lesz a boldog élet nyitja,
ami nem más, mint értő szeretet.
Ha ezen át nézzük majd a világot,
a természet is visszamosolyog,
így lesz a lét az embertől megáldott,
s így lehetnek a lelkek boldogok!

Engedjük hát a tavaszt a szívünkbe,
s érezzük át az élet örömét,
hiszen Napunk, ragyog mindegyikünkre,
és ettől válik gazdaggá a lét!
Élvezd a fényt, az érző melegséget,
engedd, hogy lelked béke járja át,
nem véletlen hívtak világra téged,
hisz tőled is gazdagabb a világ!

Aranyosi Ervin © 2024-03-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Lépj be a fénybe!


Aranyosi Ervin: Lépj be a fénybe!

Megnyílik a kapu, át az Aranykorba,
sorolom vágyaim, egymás után, sorban!
Dalolva, vidáman, jól szeretnék élni,
másokkal jóérzést, és jó szót cserélni!
Jöjj velem szeretni, légy az útitársam,
világteremtésben, élet jobbításban!
Utunkon szeretet, képzelet vezessen,
hogy világunk végre, élhető lehessen!
Képzeld el: – Társaink szívvel megöleljük,
közös szívburokban örömünket leljük!
Szeretet nyomában változik világunk,
napi életünkben örömöt találunk!
Kieresztjük fényünk, szívvel melegítünk,
szeretni tanulva, másokon segítünk!
Együtt és egymásért, változzon világunk,
váljon közös céllá, dédelgetett álmunk!
Teremtsünk hát együtt, szívvel, szeretettel,
tegye a világát boldoggá az ember!

Aranyosi Ervin © 2024-02-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Védtelen a férfi


Aranyosi Ervin: Védtelen a férfi

Az asszony szava szent és érthetetlen!
Magyarázatra sem lelsz a szép szemekben!

Azért mégis próbálsz a kedvében járni,
s látva igyekvésed, nem fog megutálni!

Ám, tudod, a lelkét nagyon kell szeretned,
„csak” annyi a dolgod: boldoggá kell tenned!

Persze, a hogyanja, sehol nincs megírva,
s ha rosszul csinálod, azt jelzi is, sírva!

Ám, vigyázz, ha csend van, s befogja a száját,
akkor vihar készül, félredobja báját!

Olyan veszedelem ez férfiembernek,
mellyel szembeszállni királyok sem mertek.

Volt ugyan egy király, mely sikert aratott,
pallossal, kötéllel tett szájra lakatot.

Az arák fejvesztve menekültek tőle,
s nem valószínű, hogy tanultak belőle.

Ám, a modern korban nincsen erre módunk,
ha nagyon felbosszant, mi csak morgolódunk!

Egy kis szerelemért mikre vagyunk képes…
De a megértésük, mégsem lehetséges.

A tudomány sajnos, nem fejtette még meg,
védtelen a férfi, ez benne a lényeg!

Sokkal tovább élnek, hát az agglegények,
ám, hosszabbnak érzik létüket a férjek!

Aranyosi Ervin © 2024-02-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Meg kéne békélned


Aranyosi Ervin: Meg kéne békélned

Meg kéne békélned a hazudott halállal!
Ki elhitette véled, becsapott, s ez rávall!
Hisz nem tudna uralni, az élő igazsággal,
egy vagy a mindenséggel, a teremtett világgal!

A halál csak átjáró, egy sokkal tisztább létbe,
hol rokon lelkek jönnek, kedvesen elédbe,
hol fény van, boldog élet és mennyei béke,
de neked dolgod van, még ne lépj a fénybe!

Ez egy börtönbolygó, vezekelni jöttél,
és hogy jobbá tegyed, szerződést kötöttél!
Tanulsz, tanítanak mások, mit kell tenned,
leszületésedkor ott a szikra benned.

Meg kéne békülnöd, s szeretetben élned,
s akkor a haláltól nem lesz okod félned!
Ha majd időd lejár, átléphetsz a fénybe,
levetve a testet, csak fénylényként élve!

Aranyosi Ervin © 2024-02-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ez a dal egy kicsit rólad szól


Aranyosi Ervin: Ez a dal egy kicsit rólad szól

Hittem, hogy rólam szól az élet,
és hittem, majd szíved válaszol,
véled, majd boldogabban élek,
mert ez a dal egy kicsit rólad szól,
mert ez a dal egy kicsit rólad szól!

Hittem, hogy teljesülhet álmom,
és élünk majd kéz a kézben, jól!
Hogy célom, melletted megtalálom,
mert minden dal egy kicsit rólad szól,
mert a világ egy kicsit rólad szól!

Refrén:
Én úgy szeretném,
ha álmod szebbé tehetném.
hát légy a párom,
epekedve várom!

Én úgy szeretném,
ha álmod szebbé tehetném.
gyere légy a párom,
ezen a világon!

Látom, hogy rólunk szól az élet,
és érzem, hogy szíved válaszol!
Mert tőled én boldogabban élek,
és ez a dal már mindig rólunk szól,
mert ez a dal már mindig rólunk szól!

Aranyosi Ervin © 2024-02-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A kor sötétje elvakít


Aranyosi Ervin: A kor sötétje elvakít

A kor sötétje elvakít
és bontogatja szirmait
az árnyék színű, torz virág,
s halódik tőle a világ!
A sötétség fejünkre nőtt,
hazugság szőtt ránk szemfedőt ,
mitől az emberek vakok!
Úgy érzem egymagam vagyok!

Mért hagyod drága Istenem?
Tudom, te is szenvedsz velem!
A sötét oldal már ural,
s etet hazug szavaival.
Hová tűnt el a tiszta fény,
a jóra már nincs is remény?
Kihűlt a lét, lám megfagyott,
a jó szóért, bántást kapok.

A sötétség a mélybe húz,
s hiába, ebből sem tanulsz!
Hagyod elveszni lelkedet,
mert utadon a pénz vezet.
Isten fia alig akad,
hagyod, hogy írják sorsodat,
Judások adják el neked,
a lélekölő mérgeket!

Ha olykor mégis szembe szállsz,
csak kihűlt szíveket találsz,
halott virágot öntözöl,
sötétség árnya égre tör!
Győz a fekete mágia,
szenved tőle Isten fia,
a fényt nehéz mutatnia,
a kiutat kutatnia.

Úgy látom, minden elveszett,
nincs emberség, nincs szeretet,
felfalták sátánfajzatok,
sosem jön el, kit vártatok!
A jövőben nincsen helyünk,
légüres térben lépkedünk,
csak a szakadék széle vár,
s nem ragyog Isten fénye már?

Mélység, sötétség hívogat,
ne fájjon hát a szív sokat,
jöjjön a végső zuhanás,
mindent eltüntető varázs!
Hisz ennél lejjebb nem lehet,
megélni ezt az életet,
nincsen ránk szükség már tovább,
nincsen, kivel tegyünk csodát.

De akkor minek volt e lét,
ha megoldást nem tett eléd,
meg kell találnunk, úgy hiszem,
ezt súgja egyre bús szívem!
Mert nem lehet, hogy elvegyék,
a holnapunk ígéretét!
Mert feladnunk, azt nem szabad,
a szép filmünk el nem szakad!

Van még hitünk? Kell, hogy legyen,
s kell az, hogy boldoggá tegyen,
hisz kell, hogy legyen még remény,
legyen sorsunk bármily kemény!
Mert jönni fog, mert jönni kell,
egy jövőt hozó égi jel,
mely ráébreszt embereket,
hogy egy út van: A szeretet!

Legyél hát te is ébredő,
egy szebb világot éltető,
azt valósággá álmodó,
lelkek oltárán áldozó!
A kor sötétje múljon el,
az éj elmúlt, ébredni kell,
álmodni, élni szabadon,
csak te segíthetsz magadon!

Ha milliárdnyin ébredünk,
gazdagabb lesz a lét velünk,
ha szeretni megtanulunk,
fénylő lesz az életutunk!
Meggyógyul végre a világ,
nem a pokol fog hatni ránk!
Értelmet nyer az életünk,
valóban emberré leszünk!

Aranyosi Ervin © 2024-01-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva