Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Védtelen a férfi


Aranyosi Ervin: Védtelen a férfi

Az asszony szava szent és érthetetlen!
Magyarázatra sem lelsz a szép szemekben!

Azért mégis próbálsz a kedvében járni,
s látva igyekvésed, nem fog megutálni!

Ám, tudod, a lelkét nagyon kell szeretned,
„csak” annyi a dolgod: boldoggá kell tenned!

Persze, a hogyanja, sehol nincs megírva,
s ha rosszul csinálod, azt jelzi is, sírva!

Ám, vigyázz, ha csend van, s befogja a száját,
akkor vihar készül, félredobja báját!

Olyan veszedelem ez férfiembernek,
mellyel szembeszállni királyok sem mertek.

Volt ugyan egy király, mely sikert aratott,
pallossal, kötéllel tett szájra lakatot.

Az arák fejvesztve menekültek tőle,
s nem valószínű, hogy tanultak belőle.

Ám, a modern korban nincsen erre módunk,
ha nagyon felbosszant, mi csak morgolódunk!

Egy kis szerelemért mikre vagyunk képes…
De a megértésük, mégsem lehetséges.

A tudomány sajnos, nem fejtette még meg,
védtelen a férfi, ez benne a lényeg!

Sokkal tovább élnek, hát az agglegények,
ám, hosszabbnak érzik létüket a férjek!

Aranyosi Ervin © 2024-02-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Meg kéne békélned


Aranyosi Ervin: Meg kéne békélned

Meg kéne békélned a hazudott halállal!
Ki elhitette véled, becsapott, s ez rávall!
Hisz nem tudna uralni, az élő igazsággal,
egy vagy a mindenséggel, a teremtett világgal!

A halál csak átjáró, egy sokkal tisztább létbe,
hol rokon lelkek jönnek, kedvesen elédbe,
hol fény van, boldog élet és mennyei béke,
de neked dolgod van, még ne lépj a fénybe!

Ez egy börtönbolygó, vezekelni jöttél,
és hogy jobbá tegyed, szerződést kötöttél!
Tanulsz, tanítanak mások, mit kell tenned,
leszületésedkor ott a szikra benned.

Meg kéne békülnöd, s szeretetben élned,
s akkor a haláltól nem lesz okod félned!
Ha majd időd lejár, átléphetsz a fénybe,
levetve a testet, csak fénylényként élve!

Aranyosi Ervin © 2024-02-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ez a dal egy kicsit rólad szól


Aranyosi Ervin: Ez a dal egy kicsit rólad szól

Hittem, hogy rólam szól az élet,
és hittem, majd szíved válaszol,
véled, majd boldogabban élek,
mert ez a dal egy kicsit rólad szól,
mert ez a dal egy kicsit rólad szól!

Hittem, hogy teljesülhet álmom,
és élünk majd kéz a kézben, jól!
Hogy célom, melletted megtalálom,
mert minden dal egy kicsit rólad szól,
mert a világ egy kicsit rólad szól!

Refrén:
Én úgy szeretném,
ha álmod szebbé tehetném.
hát légy a párom,
epekedve várom!

Én úgy szeretném,
ha álmod szebbé tehetném.
gyere légy a párom,
ezen a világon!

Látom, hogy rólunk szól az élet,
és érzem, hogy szíved válaszol!
Mert tőled én boldogabban élek,
és ez a dal már mindig rólunk szól,
mert ez a dal már mindig rólunk szól!

Aranyosi Ervin © 2024-02-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A kor sötétje elvakít


Aranyosi Ervin: A kor sötétje elvakít

A kor sötétje elvakít
és bontogatja szirmait
az árnyék színű, torz virág,
s halódik tőle a világ!
A sötétség fejünkre nőtt,
hazugság szőtt ránk szemfedőt ,
mitől az emberek vakok!
Úgy érzem egymagam vagyok!

Mért hagyod drága Istenem?
Tudom, te is szenvedsz velem!
A sötét oldal már ural,
s etet hazug szavaival.
Hová tűnt el a tiszta fény,
a jóra már nincs is remény?
Kihűlt a lét, lám megfagyott,
a jó szóért, bántást kapok.

A sötétség a mélybe húz,
s hiába, ebből sem tanulsz!
Hagyod elveszni lelkedet,
mert utadon a pénz vezet.
Isten fia alig akad,
hagyod, hogy írják sorsodat,
Judások adják el neked,
a lélekölő mérgeket!

Ha olykor mégis szembe szállsz,
csak kihűlt szíveket találsz,
halott virágot öntözöl,
sötétség árnya égre tör!
Győz a fekete mágia,
szenved tőle Isten fia,
a fényt nehéz mutatnia,
a kiutat kutatnia.

Úgy látom, minden elveszett,
nincs emberség, nincs szeretet,
felfalták sátánfajzatok,
sosem jön el, kit vártatok!
A jövőben nincsen helyünk,
légüres térben lépkedünk,
csak a szakadék széle vár,
s nem ragyog Isten fénye már?

Mélység, sötétség hívogat,
ne fájjon hát a szív sokat,
jöjjön a végső zuhanás,
mindent eltüntető varázs!
Hisz ennél lejjebb nem lehet,
megélni ezt az életet,
nincsen ránk szükség már tovább,
nincsen, kivel tegyünk csodát.

De akkor minek volt e lét,
ha megoldást nem tett eléd,
meg kell találnunk, úgy hiszem,
ezt súgja egyre bús szívem!
Mert nem lehet, hogy elvegyék,
a holnapunk ígéretét!
Mert feladnunk, azt nem szabad,
a szép filmünk el nem szakad!

Van még hitünk? Kell, hogy legyen,
s kell az, hogy boldoggá tegyen,
hisz kell, hogy legyen még remény,
legyen sorsunk bármily kemény!
Mert jönni fog, mert jönni kell,
egy jövőt hozó égi jel,
mely ráébreszt embereket,
hogy egy út van: A szeretet!

Legyél hát te is ébredő,
egy szebb világot éltető,
azt valósággá álmodó,
lelkek oltárán áldozó!
A kor sötétje múljon el,
az éj elmúlt, ébredni kell,
álmodni, élni szabadon,
csak te segíthetsz magadon!

Ha milliárdnyin ébredünk,
gazdagabb lesz a lét velünk,
ha szeretni megtanulunk,
fénylő lesz az életutunk!
Meggyógyul végre a világ,
nem a pokol fog hatni ránk!
Értelmet nyer az életünk,
valóban emberré leszünk!

Aranyosi Ervin © 2024-01-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Az élet halála


Aranyosi Ervin: Az élet halála

A halál után boldog a lélek,
mert felüdül és megpihen.
Boldogító közegben lépdel,
nem bántja többé senki sem!
Odaát várják lélektársak,
és boldogan veszik körül,
elveszettnek hitt ismerősök
ott vannak, s lám, mind örül.

Akkor jössz rá, amitől féltél,
az örök vég, nem létezik,
korábban már te is itt éltél,
és boldog volt a lelked itt!
De újra, újra leszülettél,
tanulni és tanítani,
a földi poklot mennyé tenni,
az életen javítani.

De kisgyerekként kijavítják,
mindent tudó hitrendszerünk,
amit tanultak, azt tanítják,
és senki sem hisz még nekünk!
Elveszik mind a hozott kincset,
s adnak helyébe lim-lomot,
meggyőznek, bűnösnek születtél,
s amit hoztál, az mind lopott!

Rossz kufárok váltják be pénzed,
elveszik összes aranyad,
értéktelent adnak cserébe,
ne tudj, s ne ismerd magadat!
Megzsarolnak a szeretettel,
ha nem leszel jó, nem jut neked,
s a szeretetért vívott harcról
szól onnantól az életed!

Olyan zsarol, ki képtelen rá,
ki szeretni sosem tudott,
ki maga is sóvárgón várta,
és úgy érzi, kevés jutott!
Mikor fordul meg a világunk?
Szeretet nem így működik!
Versengve, háborúkat játszunk,
s a gonosz könnyen ügyködik.

Nem vagy bűnös, szeretni jöttél,
s jobbá szeretni másokat,
élhetővé átformálni
kifordított világodat.
A valós hitet visszaadni,
az élet szép, s nincs is halál!
Nem kéne félőn nyomorogni,
míg itt létünk megint lejár.

Meg kéne lelnünk önmagunkban,
az istenit, szerethetőt,
s nem rettegni oly izgatottan
a testre váró temetőt!
Az elmúlás, a test halála,
ezt jó lenne megértenünk,
a félelem, az ördög vára,
s nem árthat, amíg szeretünk!

Testünket nem visszük magunkkal,
más szívekben élünk tovább!
Készülődünk a túlvilágon,
hátha tudunk tenni csodát!
Jó lenne ezt a csodás bolygót
szeretettel megtölteni,
az emberiség csak így tudna
isteni gúnyát ölteni!

Ez itt, most lent, a lét halála,
ahol az ember haldokol,
ahol a földi menny helyére
költözik ördög és pokol.
Haláltól fél, bár élni sem mer,
testbe a lélek halni jár,
így él sok milliárdnyi ember,
ebből kéne ébredni már!

Aranyosi Ervin © 2024-01-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hadd kívánjak minden jót!


Aranyosi Ervin: Hadd kívánjak minden jót!

Hadd kívánjak szebbet, jobbat,
boldogságból, még nagyobbat!
Szeretetből egyre többet,
könnyekből, csak örömkönnyet!
Nevetést és vidámságot,
ránk mosolygó szebb világot!
Békét, szíves emberséget,
igazságot, tisztességet!

Hadd kívánjak jobbat, szebbet,
jó célokat életednek!
Élővé tett merész álmot,
mit lelked valóra váltott!
Nyugalmat és bölcsességet,
melytől világod megérted!
Egészséget, teljességet,
tisztánlátó képességet!

Hadd kívánjak újat, szépet,
boldogító, teljes évet!
Életedhez igaz társat,
s ehhez bérleted megváltsad!
Élményekben gazdagságot,
egy élhető szép világot,
melyben magad jobban érzed,
azt, most hadd kívánjam néked!

Aranyosi Ervin © 2023-12-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Dal a bohócnak


Aranyosi Ervin: Dal a bohócnak

A bohócnak is fáj a szíve olykor,
és nem látszik rajta a fájdalom!
Nem látszik, a megrajzolt mosolytól,
nem tudják, hogy szíve fáj nagyon!

Eltitkolja, sohasem mutatja,
a mások lelke fontos őneki,
a vidámságot más szíveknek adja,
mert ez telik érzőn tőle ki!

Refrén:
Hadd gyógyítsam meg a szíved,
hadd ragyogjon őszintén,
legyen holnap miben hinned,
bánatodat elvinném,
s ha boldog lennél, elhinném!

Vidám bohóc kéne a világnak,
ki jókedvűen, őszintén nevet,
kit tiszta szívvel mosolyogni látnak,
akitől boldogok a fáradt emberek!

Refrén:
Hadd gyógyítsam meg a szíved,
hadd ragyogjon őszintén,
legyen holnap miben hinned,
bánatodat elvinném,
s ha boldog lennél, elhinném!

Aranyosi Ervin © 2023-12-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Karácsonyi köszöntésem


Aranyosi Ervin: Karácsonyi köszöntésem

Minden kedves olvasómnak,
boldog karácsonyt kívánok,
ahol végre teljesülnek,
a rég dédelgetett álmok!
Mikor végre melegség van,
s együtt dobbannak a szívek,
szeretetben, egészségben,
egy új, s szebb jövőben hisznek!

Mikor végre jut idő rá,
s együtt lehet a családunk,
s a nyugalom tengerében,
boldog emberekké válunk!
Jut mosolyra, ölelésre,
kedveskedő tiszta szóra.
Végre egymásnak örülve,
telik minden egyes óra!

Az sem baj, ha a karácsony,
ezután is folytatódik,
s mindig készek leszünk adni,
nem csak mikor úgy adódik!
A karácsony adta érzést,
őrizzük és vigyük tovább,
és éljük át egész évben,
ezt a mennyei, szép csodát!

Aranyosi Ervin © 2023-12-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Gyémánt


Aranyosi Ervin: Gyémánt

Látod, gyémántból vagyok,
lelkem mélyén fény ragyog,
így várom a holnapot,
fényt adok, és fényt kapok.

Nem érdekel semmi más,
csak a szépség, csillogás,
s amit vágyok, az egy társ,
vegyél észre, kell, hogy láss!

Hogyha kell, kemény leszek,
hogyha kell, csodát teszek,
szép szívedbe rajzolok,
bele nyilat karcolok!

Kívül kemény, belül lágy,
mikor ránk talál a vágy,
mikor együtt csillogunk,
akkor boldogok vagyunk!

Egyszer majd gyűrűt veszel,
szíved kincsévé teszel,
akin gyémántod ragyog,
s olyan lesz, mint én vagyok!

Lásd meg bennem, ami szép,
legyen a világ miénk!
Ha elvesznék emelj fel,
csillogtass a szíveddel!

Lásd bennem a gyémántot,
az ékszert, s boldogságot,
ragyogtass fel, tündököljek,
szikrázhassak végre tőled!

Lásd meg bennem a gyémántot,
bennem élő gazdagságot,
szerelemnek koronáját,
világodnak összes báját!

Aranyosi Ervin © 2023-12-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Égi varázslat, földi csoda


Aranyosi Ervin: Égi varázslat, földi csoda

Magamban sokszor lejátszottam,
azt az első találkozást,
hogy szólok hozzád izgatottan,
s kérlek, ne vegyél észre mást!
Amíg világ van, rám figyeljél,
hogy velem tervezz holnapot,
kérdéseidre választ leljél,
mert rád a válasz, én vagyok!

De aztán, végül mégsem úgy lett,
mert jött egy másik fordulat,
de ahogy lett, még jobban tetszett,
s csodává ért a pillanat!
És végül mégis rám figyeltél,
s te lettél fénylő csillagom,
s hiszem, hogy már jobbá szerettél,
s általad lett szebb holnapom!

Azóta látom, hogy az élet,
nem már megírt kis színdarab,
a saját tervem semmivé lett,
de álmom jó úton haladt.
Erre mondják, hogy ember tervez…
Mégis velünk történik meg!
Egy csavartól különleges lesz,
ha nagyon vágyod, s elhiszed!

Ha mindent már előre látnánk,
unalmas lenne a világ,
kell hát bele bolondos ábránd,
s a varázslat fog hatni ránk!
És ami lesz, az oly csodás lesz,
mit elképzelni sem tudunk,
hisz Teremtőnk velünk csodát tesz,
és kikövezi az utunk.

Aztán már a föld felett járunk,
és elvakít a szerelem,
tegnap nem tudtam, hogyan állunk,
hogy szóba állnál-e velem?
Képes lennék szívedhez érni?
Mit gondolsz rólam, hogy ha látsz?
Tudnál-e világot cserélni,
úgy mint kíváncsi csillagász?

Vagy másik bolygót képzelnél el,
hogy más foghassa meg kezed?
Vagy más világban ébrednél fel,
mert utad másfelé vezet?
Tudnom kellett azt is, mit érzel,
énhozzám miként viszonyulsz,
beéred-e az én zenémmel,
vagy másnak szép dalába hullsz?

Izgatott szívemmel úgy vártam
a válaszodra kedvesem,
akartalak, olyan sóváran,
s a rezdüléseid lesem!
A folytatáshoz ketten kellünk,
társammá válni, mondd, akarsz?
Eggyé válhat-e érzőn lelkünk,
vagy reám szemfedőt takarsz?

És azóta ujjong a lelkem,
ajándékot adtál nekem!
Önmagam jobb felére leltem,
beteljesült a végzetem.
Hála neked a boldogságért,
teérted bármit vállalok,
s teszek egy szép, közös világért,
s általad jobb ember vagyok!

Aranyosi Ervin © 2023-11-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva