Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Cica logika

Aranyosi Ervin: Cica logika

Engedj már be, kérlek,
mert ki akarok jönni!
Ahhoz viszont előbb,
bent kellene lenni!
Meg kéne értened
az én logikámat,
boldoggá tehetnéd
vele a cicádat!
Néha ki kell mennem,
hogy be is jöhessek,
újra örülj nekem,
és veled lehessek!

Aranyosi Ervin © 2025-07-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Bárcsak…

Aranyosi Ervin: Bárcsak…

Bárcsak az volnék, akinek hiszel,
s nem tévesztenél össze senkivel!
Ám, neked más vagyok, még idegen,
de érző szív dobog még idebenn!

Bárcsak ne az lennék, ki nem vagyok,
mert, ha a szívedben nyomot hagyok,
remélem, álmom majd benned ragyog,
s álmodok lelkedbe fénylő Napot!

Bárcsak az lehetnék, ki bennem él,
s nem fújna homokként szerte a szél!
Ismernél, és tudnád, milyen vagyok,
neked írt versemben szívem ragyog!

Bárcsak megértenéd gondolatom,
s együtt utazhatnánk, egy vonaton!
Valóság talaján látna szemed,
mert mindazt, aki vagyok, ismerheted!

Bárcsak te lennél, ki lelkembe lát,
ismernéd, tudnád, hogy egy a világ!
Tükröd lehetnék, ki téged mutat,
tisztábban felismerd életutad!

Bárcsak a lelkembe látnál bele,
s gazdagodhatna a létünk vele.
Megmutathatnám azt, hogy ki vagy,
megfejtve végre az álmaidat!

Aranyosi Ervin © 2025-05-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Még az én időm szalad

Aranyosi Ervin: Még az én időm szalad

Mikor elvesztettem szerettemet,
fájdalom járta át a lelkemet.
Ilyenkor kérlek, ne adj tanácsot,
csak felkavar a nyugtatgatásod!
Hisz olyan nagy a veszteség,
s nem vigasztal meg se Föld, se Ég,
de jó, ha itt, mellettem állsz,
és támaszt adsz, és csendre váltsz!

Elég, ha csak fogod kezem,
miközben én emlékezem,
és sajnálgatom önmagam,
hisz lelkembe ma űr zuhan!
Hiánya kínzó fájdalom,
s tudom, neki már jó nagyon,
hiszen a fénybe érkezett,
s többé nem fáj, már nem beteg,
csak megéli azt a csodát,
mit mi is éltünk odaát!

De itt, hatalmas űrt hagyott,
nélküle fájó szív vagyok.
Bármerre nézek nem lelem,
csak álmaimban van jelen.
És nem vigasztal temető,
mert ott biztos nem lehet ő!
Ezért legjobb, ha éltetem,
annyi szép emlék van velem.

Mindazt, mit szépet, jót adott,
ezektől is jobban vagyok!
Életéről beszélj velem,
ha a szépre emlékezem,
olyan, mintha itt lenne még,
kedveskednénk és nevetnénk,
s érezném, mily jó volt vele,
hogy rakta lelkemet tele.

Ne vedd át a fájdalmamat,
attól én nem leszek szabad!
Nekem kell vele küzdenem,
legyűrnöm és megértenem!
Maradj háttérben, így segíts,
ne javíts és ne bátoríts,
csak fogd kezem, érezzem én,
nem te írod a gyászzeném,
csak hagyod bennem szólni azt,
mert énnekem, az nyújt vigaszt.

A sötéttel megküzdök én,
s meglásd, majd pislákol a fény,
majd vesztett kedvem visszatér,
a támaszod így többet ér!
Magam sajnálom, jaj, nagyon,
s az ő hiányát fájlalom.
Tudom, neki, már jobb lehet,
más síkon jár, örül, szeret,
a fényben él szebb életet,
és érti már a lényeget.

Miért jött, mit adott, s kapott?
S ő tudja jól, hogy nem halott!
Hogy mi, hogyan lett volna jobb,
hol hibázott, ha elbukott?
Hogy miért jött, mit tervezett,
volt-e kit jobbá szeretett?
De mi nem értünk semmit még,
tanulnunk kell, hogy lenne szép!

A gyász után felkel Napom,
s a tegnapomnak átadom
az uraló, fájó magányt,
amely fájón szívembe vájt!
Lesz holnap, újra kél a Nap,
s szekerem új úton halad,
s keresnem kell, hogy mit tegyek,
hogy újra teljessé legyek!

Most átélem a bánatot,
ahogy hiánya rám hatott,
és el kell engednem talán,
az életvég tükörfalán.
Tudom, sosem felejtem el,
tanulom, ahogy élni kell
őnélküle, és máshogyan,
szeretve, s újra boldogan!

Szívemben ő majd mindig él,
utamon is végig kísér,
s hiszem, hogy majd találkozunk,
addig egymással álmodunk!
Fel kell dolgoznom, úgy hiszem,
hogy megnyugodhasson szívem!
Ne fájjon, ha rá gondolok,
jusson eszembe száz dolog,
mikor együtt örültünk még,
s tudtuk az élet csodaszép!

Fontos lehet, hát hallgass meg,
hadd öntsem ki, fájó szívem,
hadd könnyebbüljek végre meg,
az elmúlást így értve meg!
Mosoly ragyogjon arcomon,
ha látom, milyen volt egykoron!
Emléke bennem megmarad,
amíg az én időm szalad.

Aranyosi Ervin © 2025-03-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Úgy szeretném, ha értenéd!

Aranyosi Ervin: Úgy szeretném, ha értenéd!

Úgy szeretném,
ha értenéd, hogy miről szól a lét!
Úgy szeretném,
ha nem élnéd a mások életét!
Úgy szeretném,
ha az lennél végre, aki vagy!
Ha megbecsülnéd a csodát,
megismernéd magad!

Úgy szeretném,
ha nem rángatna kétes hatalom!
Úgy szeretném,
ha segítenél végre magadon!
Úgy szeretném,
ha megbecsülnéd végre önmagad!
Csak remélem,
hogy eljön egyszer végre az a nap!

Úgy szeretném,
ha mindenki látni kezdene,
nem ígérgetéssel lenne
a két kezünk tele!
Úgy szeretném,
hogyha végre győzne az igazság,
s egy új, egy szebb világ
várna ránk!

Úgy szeretném,
ha értenéd, hogy miről szól e dal!
Úgy szeretném,
ha elhinnéd, hogy szívünk fiatal!
Úgy szeretném,
ha fel tudnám nyitni két szemed!
hogy valósággá válhasson,
mi ma még képzelet!

Úgy szeretném,
ha mindenki látni kezdene,
nem ígérgetéssel lenne
a két kezünk tele!
Úgy szeretném,
hogyha végre győzne az igazság,
s egy új, egy szebb világ
várna ránk!

Aranyosi Ervin © 2024-06-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin – Elválunk szépen, szeretetben


Aranyosi Ervin – Elválunk szépen, szeretetben
(Egy feleség válási búcsú verse – megrendelésre készült)

Huszonnyolc évnyi együttlét adatott,
tettük közös dolgunk, sok lét-feladatot.
Huszonöt éve vagyok már a nejed,
s nem kellett miattam, hogy fájjon a fejed!
Két csodálatos gyermeket neveltünk,
a közös létben megnyugvásra leltünk,
egymást az úton mindig támogattuk,
egymásnak mindig bátorítást adtunk,

Mi együtt húztuk közös szekerünket,
egymásnak adtuk élő szeretetünket.
Húsz éven át szerető férjem voltál,
szerelmes voltam, s te tenyereden hordtál!
Már úgy érezted, hogy nem értékellek,
nem értelek, s elmentünk egymás mellett!
A gond belénk mart, mérgezett, megfagyasztott,
s minden csodát, mit éltünk meghalasztott!

Jó férjem voltál, s nem érezted, becsüllek!
De lelkeink már egymásnak feszültek,
s bár megpróbáltunk mindent helyrehozni,
nem tudtunk mást, csak fájdalmat okozni.
A szerelmünk elveszett mindörökre,
két évet szántunk újra futott körökre.
Szidtuk a sorsot és benne önmagunkat,
hatalmas drámák jelezték az utunkat!

Már nem sikerült a fájót rendbe hoznunk,
de küzdöttünk és áldozatot hoztunk,
de felismertük, hogy nem megy így tovább,
nem éleszthetjük fel már a csodát!
Elfogadtuk, hogy egymást elengedjük,
de amink volt örökre őrizgetjük,
habár tudjuk szívünk belé szakadt,
a szerelmünk mesés emlék maradt!

Sok minden vár ránk, de azt nagyon remélem,
hogy olyan ember maradsz te minden téren,
akiben eztán is megbízhatok.
Ki nem felejti, a világon vagyok.
Család, sok emlék minket eggyé kovácsolt,
habár az élet, egymástól elhatárolt!
A szeretet lelkünkben megmarad,
igaz, utunk külön pályán halad.

Szeretném, hogy mihamarabb nevessünk az egészen
és lássuk a boldogságot a másik szemében!

Aranyosi Ervin © 2020-12-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Léleksimogatás


Aranyosi Ervin: Léleksimogatás

Örül az én lelkem, mikor simogatlak,
s érzem a tiéd is visszamosolyog.
Egymás lelkére az érzéseink hatnak,
hisz egymást szeretni, van sok komoly ok!
Fénylik a szemünk és felderül a lélek,
az élő valóság új értelmet nyer.
A szíveink csendben jó érzést cserélnek,
és a boldogsághoz csupán ennyi kell!

Nem tudjuk a jövő mit is tartogathat,
de szeretetünktől szépül a jelen,
s hiszem, a jó érzés a holnapra hathat,
jövőben majd ebből annyi szép terem.
Fájó szíveket is begyógyít a hála,
sötét alagútban felgyullad a fény,
megtisztul a lélek, eltűnik határa,
s hinni kezd magában, hiszen van remény!

Bíz’ csak ennyit kéne megérteni végre,
hisz a világunkban nincsen más kiút!
Az tud a sötétből kilépni a fényre,
aki felszabadul és szeretni tud!
Dobjuk hát le együtt a félelem láncát,
lelkünk simogasson, s adjon szép esélyt,
járjuk el a lélek boldogító táncát,
s csodáljuk egymásban az élő, tiszta fényt!

Aranyosi Ervin © 2020-02-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Egy szer etet


Aranyosi Ervin: Egy szer etet

Milyen szer az, mely gyógyít, s megetet?
Amely, ha kell, megkínzott lelket ápol?
Gyógyszer talán? Kínomban nevetek!
És honnan jött? Talán Amerikából?

Lehet-e gyógyszert vegyszerből kreálni?
Őseink tudták mi nékik a jó.
Nem kellett volna szerfüggővé válni,
mit messzi vizekről hoz álomhajó!

A tünetet, azt eltüntetni nem kell,
a lelket kéne meggyógyítani!
Ha működését megérti az ember,
elég csupán jólétben tartani!

Milyen szer az, mely gyógyít, s megetet?
Kimondom én: – csakis a SZERETET!

Aranyosi Ervin © 2018-03-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A kutyád megért!

Aranyosi Ervin: A kutyád megért!

Aranyosi Ervin: A kutyád megért!

Mikor a lelkedet valami rossz nyomja,
mikor nyakadon ül a külvilág gondja,
mikor a szép napod hirtelen nehéz lett,
s nincs nálad vigaszból egy javító készlet,
akkor van szükséged megértő barátra,
aki végighallgat, s igazad belátja.
Aki nem zúdítja rád a saját gondját,
s nem mond közhelyeket, ahogy mások mondják.

A kedves kutyusok pont ilyen barátok,
ha velük beszélhetsz, nem fenyeget átok.
Mindig van türelmük, örömmel figyelnek,
ámulattal néznek, sosem irigyelnek.
Szeretik a hangod, s megértenek téged,
s szívesen hallgatnak emberi beszédet.
Hálásak is érte, hogy velük beszéltél,
s nem is kritizálnak, mért nem másképp éltél.

Ha van egy kutyusod, gazdagabb vagy másnál,
sokkal többet ad ő, mint amit elvárnál.
Szeretet tüze ég gyönyörű szívében,
örökös figyelmet láthatsz a szemében.
Együtt tud érezni veled minden bajban,
a megértés náluk alapvető hajlam.
Nem tudod mit veszítsz, hogyha nincs egy kutyád,
kiből a szívedbe sok szeretet jut át…

Aranyosi Ervin © 2017-01-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kalandvágy

kalandvágyAranyosi Ervin: Kalandvágy

Amire én szemet vetek,
az mind az enyém lesz!
Etetnem kell éhes hasam,
– de, ugye megértesz?
Ám van egy kis kalandvágy is
állandóan bennem!
Megtalálom, hogy kell létem
érdekessé tennem!

Aranyosi Ervin © 2013-11-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: A barátság


Aranyosi Ervin: A barátság

Barátod az, ki akkor jön, ha kell.
Kit nem a pénzed, s a rangod érdekel.
Aki előtt nincsenek titkaid,
s rohan, ha hívod, mindegy, hogy hol lakik.

Nem számít az sem nappal, vagy éjszaka.
Akinek fontos egy barát „jaj” szava.
Akivel gyorsan rohan az idő,
de ha hiányzik, holnap újra jő’.

Aki meghallgat, s komolyan veszi,
és hogyha sajnál, azt őszintén teszi.
Aki megérti minden gondodat,
ki szót sem vár, elég a gondolat.

Ki megért téged és ő is érthető,
ha együtt vagytok megáll az idő.
Bármit is mond, csak igazat beszél,
s elvárja azt, hogy Te, magad legyél.

Barátod, egyben lelki rokonod,
s a legjobb benne, hogy te választhatod.
Egy szinten rezeg időtlen lelketek,
egyenlők vagytok, mint ikergyermekek.

Barátod az, ki melletted marad,
ki elviseli a rigolyáidat.
Tettéért hálát tőled sose vár,
ki nélkül élni unalmas és sivár…

Aranyosi Ervin © 2012-09-02.
A vers és festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva