Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Egy választópolgár monológja

Aranyosi Ervin: Egy választópolgár monológja

Választópolgár vagyok,
de mégsem tudok hatni!
Nem tudok az igazságnak
méltón hangot adni!
Sok rossz között választhatok,
de azok mind pártok,
csak árulók választhatók,
a nemzetnek ártók.

Nincs választás,
hatalmasok döntenek felettünk,
megvakított, lebutított
szolganéppé lettünk!
Négy évente elhisszük
a sok-sok hazugságot,
és „látszólag” választunk
egy nekünk tetsző pártot.

Országunkat kirabolták,
s külföldnek eladták,
a mirajtunk élősködő,
hazug, rablóbandák.
Hazájukat elárulták,
mégis esélyt kapnak,
nem csoda, hogy felkopik
az álla a magyarnak.

Ők jól élnek, színészkednek,
színházat csinálnak,
kufárok, kik a templomba
kereskedni járnak.
Államvagyon, nemzeti kincs
elporlik kezükben,
zsebtolvajként ott a kezük
folyton a zsebünkben.

Bűnözők, kik a nép ellen
törvényeket hoznak,
nincs is köztük feddhetetlen,
mind elkárhozottak.
Mindegyik csak aranyborjú,
s ha imádod őket,
elherdálják birtokodat,
édes anyafölded!

Egy sem az, akinek látszik,
csupán rusnya bábok,
akik eltapsolják nyíltan
szép Magyarországot.
Csatlósok és zsoldosok,
kik tőled voksod várják,
aztán az önrendelkezést
előled elzárják.

A választás, érdek mentén,
már rég el van döntve,
s minden egyes szereplőnek
zsebe meg van tömve.
Analfabétának néznek,
iksszel írod neved,
mert a látszólagos döntést
hitelesítheted.

Országházban képviselők
élik jó világuk,
hogy a gombokat nyomkodják,
nagy szükség van rájuk.
Párton belül ki van adva,
melyiket kell nyomni,
felelősség terhe alatt
nem kell nyomorogni.

A magyar nép, mint egykoron,
hisz még a mesében,
szavazattal díjazza azt,
ki megszólítja szépen.
Habár már sokszor becsapták,
mégis képes hinni,
ezért könnyű, mint a barmot,
vágóhídra vinni.

A választópolgárságról
szívesen lemondok,
választással nem oldódnak
többé meg a gondok!
Amíg nem lesz újra nemzet,
egységes a népünk,
míg megosztva széjjelhúzunk,
nem egyszerre lépünk.

Míg idegen írja sorsunk,
míg szolgáljuk őket,
míg pártok közt választgatunk,
csak a gondunk nőhet!
Hazugsággal megvakított
magyar népünk alszik,
s felettünk a jövő-szélnek
gyászdala hallatszik.

Aranyosi Ervin © 2026-02-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Beteg világ

Aranyosi Ervin: Beteg világ

Hazugságoktól beteg a világunk,
s hitünk fegyverként fordítják ellenünk!
Beprogramozva rossz robottá válunk,
s nem vesszük észre, hogy elbánnak velünk!
Agyunkat mossák mérgező szavakkal,
s ígérnek bármit, mi úgy sem teljesül.
s hisszük, hogy szállunk álom madarakkal,
s közben az élet az, mi elrepül.

Minden problémát pont azok okoznak,
akik megoldást kínálnak reá,
s a háttérben torz törvényeket hoznak,
s a valóságunk majd ettől fejre áll!
Érdekcsoportok elhatalmasodnak,
bilincsbe verve, vakon hisz a nép,
elménken – szóból – bakancsok taposnak,
sulykolva ármányt, gazságot belénk!

A valóságban szemfényvesztés minden,
s a bűvészeket sosem láthatod.
Mert megnevezve soha egyik sincsen,
s a szóvivő, csak szöveget kapott.
Színházat látsz csak, mit neked kreálnak,
és a színészek esendő trógerek,
szereplőkké csak őáltaluk válnak,
s kevesen látják, lelkük mily beteg.

Zsarolhatók, hiszen bűnös a lelkük,
s ha hibáznak, hát visszahívhatók.
Zsebük tömött, s hatalmas az űr bennük,
pökhendiek, s torz képmutatók!
A valóságunk hazugságra épül,
s előbb-utóbb biztosan összedől,
az értők száma napról napra gyérül,
s nem futhatunk el a végzetünk elöl.

Nem kéne még álmunkból felébredni?
Előttünk mélység, tátongó szakadék!
Az igazságot meg kéne keresni,
hisz más nem fogja letenni elénk!
Hazugságoktól szenved a világunk,
kiutat már értelmes sem talál,
s nem érdekel majd senkit a halálunk,
amíg az ember megváltásra vár!

Aranyosi Ervin © 2026-01-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A szeretet nyelve

Aranyosi Ervin: A szeretet nyelve

Könyveim lapjai madarakká válnak,
hosszú útra kelve tifelétek szállnak.
Tifelétek szállnak, kedves olvasóim,
akik nevelkedtek magyar nyelvünk szóin.

Magyar nyelv szavain, gazdagodva kinccsel,
nem törődve gonddal, rabszolga bilinccsel.
Mert a lélek szabad, nem lehet megkötni,
képzelet szekerén szeret fészkelődni.

Vidáman utazni, bámulva a tájat,
így éled a szívben végtelen csodálat.
Hiszen, magyar nyelvünk, a legnagyobb kincsünk,
szép szavak kellenek, hogy szívet megérintsünk.

Mert az igazsággal így kerülhetsz szembe,
leírom hát neked, mi jár az eszemben!
Leírom hát neked, a szeretet nyelvén,
égi sugallatra, hangokra figyelvén.

Versek, dalok lesznek, szállnak szavak szárnyán,
hogy ne csak búslakodj a tegnapok árnyán,
találj csak kiutat, a napi gondokból,
lépj ki a sötétből, önző árnyékokból!

Nézz körül és lásd meg, egyetlen út vezet,
az emberi lélek nyelve a szeretet.
Édesanyanyelvünk, a szeretet nyelve,
használjuk vidáman, létet ünnepelve!

Ha adsz, visszaszáll rád, és a szívedbe ül,
melegséget ontva, mit érzel legbelül.
Hej, ha a sok ember erre ráérezne,
a meggyötört szívük többé nem vérezne!

Aranyosi Ervin © 2025-04-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Álomvilágban élve

Aranyosi Ervin: Álomvilágban élve

A valóság félelmetes?
Az igazság is néha az?
Rémiszt a lét, s utat keres
a szívedhez az, ki igaz!
Álomvilág vesz most körül,
s ha rémálommá változik,
annak a sötétség örül,
ha a lélek elkárhozik!

A valóság félelmetes?
S lehet, hogy nem is ismered,
hisz mások írják életed,
s a lét csak történik veled!
Hamis világ vesz csak körül,
amit közösen álmodunk,
másoktól kaptuk örökül,
s lehet, nincs saját lábnyomunk!

Ébredni kell, teremteni,
legyen valóság végre már!
Legyen világunk emberi,
amely egy szebb jövőre vár!
A valóság félelmetes?
Teremtsünk végre másikat!
Tegyük már naggyá nemzetünk,
ahol a lélek él, s vigad!

Aranyosi Ervin © 2024-11-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mutasd valódi arcodat!

Aranyosi Ervin: Mutasd valódi arcodat!

Mutasd világodnak valódi arcodat,
ne álarcok mögül vívd napi harcodat!
Vállald fel magadat, az légy, ki benned él,
aki világának csak őszintén zenél!

Ne viselj álarcot, úgyis leleplezik,
s ne élj sose mások elvárása szerint!
Hasonló, szép lelkek könnyen megtalálnak,
mutasd meg valódat ennek a világnak!

Ne viselj álarcot, ne állj be a sorba,
jellemed varázsán ne eshessen csorba!
Csak őszinteségtől javulhat világod,
melyben minden percben lelked tükrét látod!

Vállald fel magadat, írd magad a sorsod,
a jövődnek magját lelked mélyén hordod!
Ha az igazságot ápolod és véded,
visszaigazol majd téged is az élet!

Merj hát magad lenni, lelked megmutatni,
másoknak fényedből tiszta szívvel adni!
Peregjen le rólad bántás, irigykedés,
vedd észre, manapság, az igaz ember kevés!

Legyél hát te igaz, és lelj követőkre,
gondolj holnapodra, sokkal szebb jövődre!
Ne hordj mások által elvárt, rút álarcot,
hisz hazugok ellen úgysem nyerhetsz harcot!

Aranyosi Ervin © 2024-11-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Magyar nyelv, a jövőnk alapja

Aranyosi Ervin: Magyar nyelv, a jövőnk alapja

Varázslatos nyelv a MAGYAR!
Sokan nem tudják mit takar.
Ősök rejtettek bele kincset,
csak az a tudás, sajnos, már nincs meg!
Hiszed, ha több nyelven beszélsz,
akkor már gazdagabban élsz?
Ha hagyod veszni a csodát,
hiába jársz sok iskolát!
A tudás nyelvünkben ott lakik,
használd, s világot alakít!
Ezért akarják elvenni azt!
Idegen szó nem nyújt vigaszt.

Kódolva van az életünk,
elmondja, jól, hogy élhetünk.
De nem tanítja senki sem,
s ha kódjait nem ismerem,
elvesztem történelmemet,
amit világom eltemet.
Az igazság hal itt bele,
pedig naggyá válnál vele!
Ki magyar, s mégsem úgy beszél,
szavát csak elfújja a szél,
Rajta csak idegen tapos,
mert szolgáló, s alázatos.

MAG-osok voltunk, és MÁGUSOK,
világunkról mindent tudók!
Tudós ember, életkovács,
saját írásunk a rovás.
Ma már az ember nem is ír,
nincsen már toll, és nincs papír,
s pálca sem őrzi meg nyomunk,
bölcsességet már nem rovunk!
Butítanak, vegyítenek,
szemünkbe rossz port hintenek,
Eltapos, megtör a világ,
mert félve tekint még miránk.

S mi hagyjuk veszni e csodát,
nem járjuk őseink nyomát,
a gyávák meg butítanak,
s nyelvünkben megkurtítanak.
Ha tőlünk ezt is elveszik,
sanyarú, bús világ lesz itt,
nem teremt nyelvünk, nemzetünk,
és gyökértelenek leszünk,
akiket szerte fúj a szél,
aki más börtönében él,
s ki szerteszórta kincseit,
fényezve a bilincseit!

De ne adjuk fel a reményt,
őrizzük meg a tiszta fényt,
ébredjen végre a Magyar,
s építsen jövőt, ha akar!
Nyelve adja az alapot,
mit egykor bölcs ős faragott,
a teremtés tervrajza az,
mely ősi tudásra hajaz!
Csak együtt fedezhetjük fel,
a nyelvünk lesz, mely felemel,
s visszahelyez az égbe majd,
hol égig érő fa ága hajt!

Aranyosi Ervin © 2024-10-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Felnyitnám a szemedet

Aranyosi Ervin: Felnyitnám a szemedet

Felnyitnám a szemedet,
ha szeretnél már látni,
súgnék, hogyha akarnál
a sarkadra állni!
Tanítanám a tudást,
mit elvettek tőled,
tisztánlátó földi lény,
válhatna belőled!

Mondanám, ha értenéd,
megnyitnám a szíved,
szeretetet küldenék,
mely beléd magot ültet.
A magban ott a tudás,
a jövődnek terve,
locsolnám, mert kell, hogy láss,
létet ünnepelve!

Ébredj, nyisd ki szemedet,
úgy nézz a világra,
hangolódj az életre,
ne a hazugságra!
Tárd ki végre ablakod,
nyiss a tiszta fényre,
lásd tisztán a világod,
Napvilágra lépve!

Hagyd hátra az árnyékot,
engedd el a múltat,
vizsgáld csak meg hitedet,
a rosszul tanultat!
Keresd csak az igazat,
mert szabaddá az tesz,
az igazság gazdagít,
s benned új tavasz lesz!

Zárd le, mi nem működött,
adj esélyt a mának,
ne higgy többé hatalom
kétes „igazának”!
Le kell végre bontanunk
a hazugság várat,
hisz addig a javulás,
mint alvó mag, várat!

Aranyosi Ervin © 2024-09-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Honnan a tudás?

Aranyosi Ervin: Honnan a tudás?

Ha mindig a hazugságot tanították meg neked,
s nem látod az igazságot, mit kap tőled gyermeked?
Elhiszed, mert olyan mondta, aki magasra került?
Megértened a világot, pont ezért nem sikerült!

Így az életeddel játszol, talán ők is játszanak,
tanult módon színészkednek, s jó embernek látszanak.
Kegyes hazugság világod, a valóst, nem ismered,
mindig annyit tudhatsz róla, amit mutatnak neked!

Manapság képedbe tolják, amit tudhatsz, a kevést,
s úgy tálalják, mint hamis hírt, holmi összeesküvést!
Az igazság el van rejtve, s téged nem is érdekel,
médián át hatalommal, hazug hírrel érnek el.

Hazugság a történelmünk, sok áruló írta át,
nem tükröz az valóságot, csak hazugok „igazát”!
Hiszen azt a „győztes” írta, ki sosem volt egyenes,
így aztán a történelem, tört részektől szemetes.

A tudomány csak pénzt szolgál , fejlődik a technika.
Okossá lesz minden eszköz, s elbutul a nép fia!
A gondolkodót szedálják, mert csak így vezethető,
s nincs, ki lássa, ez a világ, így nem is lesz menthető!

Büszke vagy a tudásodra, s biztos az, hogy jól tudod?
És ha mind-mind hazugság volt, ami hozzád eljutott?
Jól tudod a hazugságot, hát erre büszke lehetsz,
ez lehet a te kereszted, amit válladra vehetsz!

Pedig lenne másik út is, mely értelmes, s élhető,
a hazugság, igazságra, ma még lecserélhető!
Jobbá kéne csak szeretned magadat és másokat,
teremteni egy világot, hol a szív nem fáj sokat!

Hazugságra épült világ, előbb-utóbb összedől,
csak tudással menekülhetsz az új „Özönvíz” elől!
Lesz-e Bárka, mire felszállj, lesz e tutaj, mire ülj?
Lesz-e értelmes megoldás, hogy végül megmenekülj?

Aranyosi Ervin © 2024-09-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Jövőkép másképp (más kép?)

Aranyosi Ervin: Jövőkép másképp (más kép?)

Azt hiszed tudod, mert ezt tanították,
vagy mert a hírekkel reád zúdították.
Egy hazug világban, elhiszel-e mindent,
ahogy feltálalják, úgy is van szerinted?
Függöny takarja el az egész világot,
s te csak a függönyre festett képet látod.
Nem is nézel mögé, de minek is tennéd,
a bátorságot hozzá, ugyan honnan vennéd?
Sőt, akik becsapnak, te azokat véded,
így könnyű vezetni a pokolba téged.
Nem kell neked rablánc, elég az üzenet:
– Itt minden érted van, hogy jobb legyen neked!

Olykor megmutatják, mi is az igazság,
mesterkélt filmekben orrod elé rakják.
Te meg azt hiszed, hogy a képzelet műve,
csak a szereplő van mocsárba merülve.
Aztán meg megéled, meg is tapasztalod,
de ha mást bántanak, nem a te asztalod!
Csodálkozol rajta, ha más sem tesz érted,
mindig csak az mozdul, aki éppen sértett.
Így hát megosztanak, könnyebb veled bánni,
kis csoportban nem tudsz veszélyessé válni.
Amíg külön-külön fájnak csak a dolgok,
hiába hőzöngnek, itt-ott, kis csoportok.

Egy maréknyi ember ural egy világot,
terepasztalt mozgat, pénzt, meg gazdagságot.
Kezükben média, mely mossa az agyat,
s kezükben tartani sem túl nagy feladat.
Hisz megannyi szolga áll a hatalmukban,
így hát nem kell félni, a léggömb kipukkan.
Pénz és megélhetés, a jólét a póráz,
a lényeg a külcsin, médián át szórt máz.
Lám, a világ népe inkább egymást bántja,
napi problémáit társaiban látja.
Ami itt fejlődik, az csak a technika,
mesterséges lesz majd az intelligencia.

Számítógép fogja uralni a népet,
a test tán meggyógyul, de kihal a lélek.
Érzés nélkül pedig, nem ember, az ember,
gép lesz majd belőle, tudós értelemmel.
Mindent készen megkap, nem is marad vágya,
ez az emberiség csúf halottas ágya.
Művészet és szépség nem kell a világnak,
a természet minek, minden fát kivágnak.
Ha kihal a bolygó, az sem zavar senkit,
planétánk jövőjét, a gépek jelentik.
Megvédeni pedig nem tudjuk, csak együtt,
ha a társainkat szépen felébresztjük!

Aranyosi Ervin © 2024-07-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Úgy szeretném, ha értenéd!

Aranyosi Ervin: Úgy szeretném, ha értenéd!

Úgy szeretném,
ha értenéd, hogy miről szól a lét!
Úgy szeretném,
ha nem élnéd a mások életét!
Úgy szeretném,
ha az lennél végre, aki vagy!
Ha megbecsülnéd a csodát,
megismernéd magad!

Úgy szeretném,
ha nem rángatna kétes hatalom!
Úgy szeretném,
ha segítenél végre magadon!
Úgy szeretném,
ha megbecsülnéd végre önmagad!
Csak remélem,
hogy eljön egyszer végre az a nap!

Úgy szeretném,
ha mindenki látni kezdene,
nem ígérgetéssel lenne
a két kezünk tele!
Úgy szeretném,
hogyha végre győzne az igazság,
s egy új, egy szebb világ
várna ránk!

Úgy szeretném,
ha értenéd, hogy miről szól e dal!
Úgy szeretném,
ha elhinnéd, hogy szívünk fiatal!
Úgy szeretném,
ha fel tudnám nyitni két szemed!
hogy valósággá válhasson,
mi ma még képzelet!

Úgy szeretném,
ha mindenki látni kezdene,
nem ígérgetéssel lenne
a két kezünk tele!
Úgy szeretném,
hogyha végre győzne az igazság,
s egy új, egy szebb világ
várna ránk!

Aranyosi Ervin © 2024-06-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva