Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Adjon az Isten!


Aranyosi Ervin: Adjon az Isten!

Adjon az Isten szebb világot,
szebb világot, boldogságot!
Adjon az Isten békességet,
háborúknak vessen véget!

Adjon az Isten emberséget,
méltóságot, tisztességet!
Szeretetet, egyetértést,
szívhez szóló kedves érzést!

Adjon az Isten igazságot,
tisztán lássuk a világot,
jövőképet, egészséget,
összetartó magyar népet!

Adjon az Isten ételt, italt,
ami elég, ami kitart,
a munkának becsületet,
jó szándékhoz lendületet!

Adjon az Isten, hadd fogadjuk,
mások hitét visszaadjuk!
Reménykedjünk, s adjunk hálát,
fogjuk meg az Isten lábát.

Adjon az Isten szeretetet,
s adjuk tovább, mikor lehet!
Emeljük fel a világot,
ha Isten ad, te is látod!

Aranyosi Ervin © 2023-07-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Vajon mit ünneplünk?


Aranyosi Ervin: Vajon mit ünneplünk?

Nem változott semmi
százhetvenöt éve!
Csak a szabadságunk
lett a sírba téve!
Láncunkat csörgetjük,
ellopták a kardunk,
nem lett olyan világ,
amilyet akartunk!

Nincs mit ünnepelnünk,
más teszi helyettünk,
szolganéppé váltunk,
szegényebbek lettünk.
Eleink szelleme
kiveszett belőlünk,
idegen náció
uralja a földünk!

Hiénák is vannak,
akik talpat nyalnak,
a félelem láncát
adják a magyarnak!
Acsarkodnak csupán
a lökött konc felett,
apró részre tépve,
egy hősi nemzetet.

Meghalt az igazság,
mi meg csak tengődünk,
megosztott egy népség
vált mára belőlünk.
Nincs valódi célunk,
halódik országunk,
már magunk se tudjuk,
mi az, mire vágyunk.

Ünnepelni kéne?
Lenne reá okunk?
Zászlókat lengetve
itthon raboskodunk?
Hej, magyar mivé lett,
nagyjaidnak álma,
kiknek a hozsanna
még ma is kijárna!

Nekik nem sikerült,
mi meg sem próbáljuk,
napról napra élve,
a csodánkat várjuk!
Nem bízunk egymásban,
összetartás nincsen,
elárvult nép lettünk,
kit elhagyott az Isten!

Aranyosi Ervin © 2023-03-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Miért kell a verseny?


Aranyosi Ervin: Miért kell a verseny?

Mért kell folyton versenyezni?
Mért nem elég játszani?
Mért akarunk állandóan
másnál jobbnak látszani?
Miért fontos az embernek
az eredmény, a siker?
Tényleg ettől szebb az élet,
ez adja meg, ami kell?

Ez adná a boldogságot,
vidám létet, örömöt?
Csiklandozz meg, ha nem látnád,
hogy ezen én röhögök!
Ledőlnek a kártyavárak,
mikor feltámad a szél,
nem biztos, hogy az az okos,
aki folyton csak beszél!

Pláne nem, ha mástól ered
minden egyes gondolat,
ha csupán csak félelmet kelt,
és nem old meg gondokat!
Kirakat csak ez az ország,
építjük a díszletet,
miénk csak a munka, s kórság,
másoké a tisztelet.

Óvodákban, iskolákban
versenyre tanítanak,
építünk egy csúf világot,
melynek fala ingatag.
Versenyzünk, hogy ki a legjobb,
s hagyjuk veszni életünk?
Csak néhányan látnak tisztán,
s remélik, felébredünk!

Verseny, siker, némi színház,
ez adná az életet?
Azt hiszem, hogy a lovacska,
már elrohant rég veled.
Nem látsz még a holnapodba,
múltad rég nem létezik,
s jelenedben a te lelked
a sikerre éhezik?

Ha majd nem jön el a holnap,
mi marad majd itt neked?
A siker, mit építettél,
abból lesz az életed?
Jól markold meg, mert kifolyik,
mint a víz a kezedből,
az is jó nagyot fog szólni,
mikor szép szobrod ledől!

Szeretettel emelnélek,
felnyitnám a szemedet,
össze kéne szedni végre
a sok szétszórt szemetet!
Poharunkba tiszta vizet
kellene már önteni!
Hazugságok ócska szobrát
le kellene dönteni!

Sem a verseny, sem a siker
célhoz minket nem vezet!
Csak szeretve, összefogva
alkothatunk nemzetet!
Az igazság mellettünk van,
s megsegít majd Istenünk,
ha megnyitjuk a szívünket,
s új holnapra ébredünk.

Aranyosi Ervin © 2023-02-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Vezessen a szeretet!


Aranyosi Ervin: Vezessen a szeretet!

Szeretettel, vidámsággal,
búcsúztasd a régit el,
jó érzés szálljon szívünkre,
legyen ez egy égi jel!
Nevessünk, mint rossz poénon,
s tegyük félre, ami bánt.
emeljük fel a világot,
a hazug korszak lejárt!

Hadd győzzön már az igazság,
ezt kívánom teneked,
tegye szebbé a világot
végre béke, s szeretet!
A szeretet felszabadít,
érzésekkel gazdagít,
ezzel kéne megtöltenünk
életünk szép napjait!

Okkal születtünk e Földre,
keressük hát az okot!
„Fényből jöttem, fénnyé váltam,
sötétből kiragyogok!”
Ezt kellene megértenünk,
s együtt tenni dolgunkat,
a holnapunk rajtunk múlik,
írjuk szebbre sorsunkat!

Ne a félelem vezessen,
ne hallgasd, ki riogat,
rég rossz, hogyha sorsot nékünk
idegen kéz írogat!
A hatalom, rossz kezekben,
nem szolgálja népedet,
ez a világ gazdaságtól
és a pénztől rég beteg!

Te is, Isten gyermekeként
teremthetsz egy szebb jövőt,
nem kell rettegéssel várnunk
mételyező szemfödőt!
Átírhatod a világot,
hol ma még a PÉNZ az úr,
a sötétség fellegvára,
ha akarod, szertehull!

Ám, ezt együtt kell akarnunk,
felnyitva a szemeket,
együtt, békés eszközökkel,
s vezessen a szeretet!

Aranyosi Ervin © 2023-01-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Szemüvegen át


Aranyosi Ervin: Szemüvegen át

Szemüvegen át nézed a világod,
s csodálkozol, hogy sérül valóságod,
néha homályos, máskor felnagyít,
és elhiszed, a média tanít!
Mindennap másra fókuszál figyelmed,
mutatják, hogy ma kit kell irigyelned,
s elhitetik, hogy az élet nehéz,
s ezt látja mind, aki csak belenéz.

Lelkeden át kellene tisztán látnod
és megtalálnád élhető világod.
De te csak másolsz – mindennap ezt teszed –
pápaszemed naponta felveszed.
Vakságot okoz ez az okuláré,
s a tiéd rosszabb, mint egykor volt apádé,
bár igazat, jót, az sem mutatott,
megvezetett és út szélén hagyott.

Mit rád adtak, a szemüveg homályos,
az igazságot látni akadályoz,
elvakít és csak a csillogást adja,
a valóságot tőled megtagadja.
Bárcsak az ember az igazat meglátná,
élete értelmét végre megtalálná,
s ledobná végre az évezredes láncot,
ami rabbá tette az egész világot.

A szemüveged le kéne végre tenned,
hisz a csodád, nem kívül van, tebenned!
S ha egyszer majd lelkedből kiragyog,
lőn világosság, s te pedig hagyod,
hogy fény vezesse minden léptedet,
a világod végre megértheted!
Szíveddel láss, dobd el szemüveged,
s az élet onnan egyszerűbb lehet!

Aranyosi Ervin © 2022-11-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: A magyarok fénylő sorsa…


Aranyosi Ervin: A magyarok fénylő sorsa…

Gyönyörű zöld a világunk,
élhetnénk hát szebben, jobban,
a magyarok fénylő sorsa
ott ragyog a csillagokban.
De csak együtt, összefogva,
lehet nemzet a magyar,
nem rettegve, nem nyafogva,
ha tudja, hogy mit akar!

Ha csak félve, megvezetve
éli nap-nap életét,
elfogadja más népeknek
reá mért ítéletét.
Önállókká kéne válnunk,
élni együtt, szabadon,
igazságunkat teremtve:
– Hadd fogjanak szavadon!

Csak a béke a megoldás,
háborúzni nincs okunk,
de a drága magyar földhöz,
csak is nekünk van jogunk!
Mindenhez, mi rajta termett,
a népünknek van joga,
de a magyar értékekre,
idegennek fáj foga!

Vissza kell hát végre venni,
amit eddig ellopott,
saját kézbe kéne vennünk
a jussunkhoz, a jogot!
Kiállni az igazunkért,
békésen teremteni!
Saját földünk sorsa felett,
nekünk kéne dönteni.

A magyarok fénylő sorsa,
ne csak szóbeszéd legyen,
kapjuk vissza, mi a miénk,
és ez boldoggá tegyen!
Legyen végre egy nemzetté
összetartón a magyar,
legyen sorsa újra fényes,
mert boldogulni akar!

Aranyosi Ervin © 2022-06-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tanulni kéne jól szeretni


Aranyosi Ervin: Tanulni kéne jól szeretni

Elmondanám, s nem értenéd,
más az a tűz, mi bennem ég!
Más az a szó, mi lángra gyújt,
más mit az én lelkem tanult!

Tiéd az örök félelem!
Szeretve élem életem.
Nincs bennem semmi rettegés,
benned a jó érzés kevés!

Tanulnod kéne, jól szeretni,
nem félni, megvezetve lenni,
imák helyett, álmodni merni,
az igazságot megismerni!

Teszed a dolgod, mint sokan.
Én csendben élek, s boldogan.
Miközben féled Istened,
én tudom, nem is ismered!

Vallásod elnyom, elvakít!
Az én Atyám bennem lakik!
Én megértettem a fiát.
Lelked halálát éli át!

Tanulnod kéne, jól szeretni,
nem félni, megvezetve lenni,
imák helyett, álmodni merni,
az igazságot megismerni!

Beszélgetek az Istenemmel,
minden fia egy isten-ember,
és aki egykor tanította,
másoknak szívét megnyitotta.

Ő tanított, mi nem tanultunk,
hazugság mára büszke múltunk.
Máglyán égették sok tudásunk,
ezért ma saját gödröt ásunk!

Tanulnod kéne, jól szeretni,
nem félni, megvezetve lenni,
imák helyett, álmodni merni,
az igazságot megismerni!

Tanulnunk kéne jól szeretni,
a világunkban fényre lelni,
átírva sok-sok hazugságot,
igazzá tenni a világot,
igazzá tenni a világot!

Aranyosi Ervin © 2022-06-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Jobbá tenni a világot

EL-LA: EGYSÉG , 60x80cm, olaj-vászon

Aranyosi Ervin: Jobbá tenni a világot

Jobbá tenni a világot, ez a mi feladatunk!
Szeretetünk megformázva, világképet is adunk.
Megbékélést, igazságot, emberséget és csodát,
megsúgjuk a Földlakóknak, hogy létezik odaát.
Létezik egy más-világ is, ami jobb és szebb lehet,
hol a lelkek fényben élnek, s élvezik az életet.
Talán éppen azért jöttünk: a földi lét szebb legyen,
mást is beragyogjon fényünk, s mást is boldoggá tegyen!

Tegyük jobbá a világot, adjunk reményt és hitet,
csak a tiszta, érző lélek, ezt csak az értheti meg!
Tanítsunk a művészettel, hogy akik nem képesek
meglátni a valóságot, mutassunk értékeset.
Ám az érték önvalónkból áradjon, mint tiszta fény,
s terjedjen a jóság, bőség körbe itt a földtekén!
Engedjük az ébredőket, hogy sorunkba álljanak,
felébredve, tisztán látó fénylényekké váljanak!

Aranyosi Ervin © 2022-05-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A kétség pokla


Aranyosi Ervin: A kétség pokla

Ha szeretsz, szíved gondtalan,
– égben szálló madár.
A gyűlölet a mélybe húz,
s a kétség pokla vár.
A választás mindig tiéd,
néha nagyon nehéz.
A szív mely boldoggá tehet,
és nem a hűvös ész!

Az igazság felszabadít,
hozzáférni nehéz,
s ki melléáll és terjeszti,
az vakmerő, merész!
A hazugság kényelmesebb,
igaz, halálba visz,
s tálcán nyújtja a média,
s a többség abban hisz.

Az egészség, a teljesség,
ma már üres szavak,
a tömeg már csak azt teszi,
mi előírt, s szabad.
A birtoklás ad örömöt,
és nem a tiszta lét,
s az emberek nem ismerik
a pénz természetét.

Harcokból áll az életünk,
s nem értjük az okát.
Olykor abban reménykedünk,
majd jobb lesz odaát!
Csak megbékélnünk kellene,
és látni a valót,
s tanítani az életre
elárvult földlakót!

Szeretni kellene csupán,
s egymást tanítani,
nem haldokolni csak bután:
– majd csak lesz valami!
Szívünkbe nézve látni meg,
milyen lehet a menny,
magunkat kell megváltanunk,
hogy jó irányba menj!

A kétség poklát oltsuk el,
hiszen egyek vagyunk,
mi mind életre születünk
és meg sosem halunk!
A Teremtőnk is megsegít,
csupán ébrednünk kell,
s a nevében uralkodót
már nem fogadni el!

Ha szeretsz, már ébredezel,
és felnyitod szemed,
s keresni kezded az utat,
mely jó felé vezet.
Kapard csak meg a tényeket,
mit eléd tartanak,
ne hagyd, hogy megvezessenek
érdekből szőtt szavak!

Aranyosi Ervin © 2022-05-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A nemzetközi sajtószabadság napján


Aranyosi Ervin: A nemzetközi sajtószabadság napján

A szabad sajtó napja van ma,
ami nem is létezik!
Bár az ember igazságra,
s jó hírekre éhezik!
Az igazság szabaddá tesz,
a hazugság megvezet,
hiányzik a hatalomból
az emberi szeretet!

Médiában nem találod
az igazság magvakat,
így az emberek nagy része,
sohasem lehet szabad!
Botorkál a sűrű ködben,
valóságát sem leli,
hazug hír a lelki étke,
s útvesztőkkel van teli!

Hazugság az aranyborjú,
s te hiszed, imádni kell?
A hatalom a népekkel,
ilyen módon bánik el!
Bárcsak nyitná minden ember
igazságra a szemét,
bárcsak tudná még használni
józan paraszti eszét.

Nem tudnának megetetni
hír-moslékkal sohasem,
nem tudnának megosztani,
végre egy lennél velem!
Végre nemzet is lehetnénk,
s nem nyögnénk a rabigát,
végre emberré nevelné,
minden ember a fiát!

Nem az idegent szolgálnánk,
élnénk emberségesen,
felemelve szép hazánkat,
újra szép és nagy legyen!
A sajtó meg igazságot,
és jóságot hirdetne,
valós lenne a média,
s igazi a hír benne!

Aranyosi Ervin © 2022-05-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva