Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Rossz boszorka

Hartman Anikó festménye

Aranyosi Ervin: Rossz boszorka

Volt egyszer egy rossz boszorka,
a holmiját széjjel szórta.
Nem viselte el a rendet,
mindig csak rumlit teremtett!

Egyszer aztán felöltözött,
s ide hozzám, beköltözött,
lett is belőle galiba,
s én nem tudtam, hol a hiba!

Mert a boszorkát nem láttam,
– amit persze nem is bántam –
ám valami megváltozott,
a boszikám elátkozott!

Attól a csúf naptól kezdve,
napom mind meg lett mérgezve,
eltűnt minden fontos holmim,
pulóverem, fél pár zoknim.

Imádta a bosszantásom,
kifigyelte sok szokásom.
Úgy tűnt rendetlenné váltam,
holmijaim nem találtam.

Leültem hát, s gondolkodtam,
s mert nem tudtam boszim hol van,
úgy döntöttem, kifigyelem,
hogyan is packázik velem?

Elbújtam hát a sarokba,
s telt és múlt a percek sodra,
s bizony, hosszú órák teltek,
egymás után meneteltek.

De nem történt közben semmi,
hát én kezdtem mérges lenni:
– Hol van már a csúf boszorka,
ki az átkát reám szórta?

Lassan sötétedni kezdett,
s ez a perc lett hát a kezdet.
Íróasztalom tetején,
egy kis pontból ömlött a fény.

Aztán fényesen gomolygott,
s eltűnt. – Talán nem is volt ott?
Később lent a szőnyegen,
egy kalapos tök terem.

Aztán a tök megrázkódott,
s már egy kis boszorka volt ott.
Megérkezett, széjjel nézett,
s elkezdődött az igézet.

Elkezdődött egy varázslat,
asztalomról mind a tárgyak,
levegőbe emelkedtek,
s hullámzó körtáncba kezdtek.

Kis boszorkánk meg varázsolt,
kezéből szór szét varázsport,
és a tárgyak elgurultak,
elrejtőztek, jól elbújtak.

A boszikánk felkacagott,
varázsolt néhány kacatot
és azt tette asztalomra,
mintha az én holmim volna.

Elegem lett, előléptem.
Gúny szikrázott a szemében,
s az, hogy látom nem zavarta,
a levegőt megkavarta.

Varázspálcájával intett,
varázsporral körbe hintett,
ám kiléptem bűvköréből,
nem kértem varázsszeréből.

Lassan kezdett bosszankodni,
s mert nem hagytam rosszalkodni,
rájött, rajtam sosem győzhet,
nem hat rám a varázsfőzet.

Én annak mind ellenálltam,
rendetlenné mégsem váltam.
Addig-addig bosszantottam,
nem tarthatott engem rosszban.

Aztán szóltam: – Most már végre,
költözhetnél más vidékre,
máshol átkozd el a házat,
mert az én lelkem fellázad.

Ezért aztán rossz boszorkám,
több időt nem pazarolt rám,
szomorkásan búcsút intett,
s magával vitt végül mindent.

Eltűnt hát a rendetlenség,
mától azt máshol keressék,
vette hát a sátorfáját,
máshol éli már világát.

Jól figyelj, mert megjelenhet,
nálad forgatva fel rendet,
és ha holmid nem találod,
a rossz boszorkányom járt ott.

Ám, ha mindent rendben tartasz,
rossz boszorkányt nem marasztalsz,
abbahagyja gonoszságát,
másra küldi rossz varázsát.

Gondolkodom, hogyan kéne,
hatni az ő rossz fejére?
Hogy változna meg a beste,
mikorra eljön az este.

Talán tündért kéne hívni,
varázzsal rá kéne bírni,
hogy jó boszorkánnyá váljon,
hogy a jó oldalra álljon.

Tanítanám rendet tenni,
másokkal csak jónak lenni,
Ami eltűnt megtalálja,
eztán csak a jót szolgálja.

Talán, ha a szépet látná,
a jóttevést kipróbálná,
s örülne más örömének,
abból lenne öröm-ének.

Volt egyszer egy rossz boszorka,
de mától más lesz a dolga,
nem csinál rendetlenséget,
rendet tenni segít néked.

Rumliból rendet varázsol,
előnyökből erényt ácsol,
segíti az elesettet,
megtalál sok keresettet.

Jó boszorka lesz már végül,
kit szívesen látsz vendégül,
kivel együtt ünnepelhetsz,
mert mi eltűnt, most már meglesz!

Ő lesz majd a jó boszorka,
szert tehet majd jó modorra.
Kedves lesz és szolgálatkész,
ami rossz volt, az majd elvész.

Ha majd látod, segíts neki,
mutasd, hogy kell rendet tenni,
hogy mindent helyén találjon,
csuda jó boszivá váljon!

Aranyosi Ervin © 2021-05-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Öleléssel kezdjük napunk!


Aranyosi Ervin: Öleléssel kezdjük napunk!

Minden reggel egy öleléssel
indítjuk el újabb napunk.
Érzéseket szívembe vésel,
szívünkkel együtt dobbanunk.

Összeér lelkünk, hálásan, szépen,
egymás karjában elbújunk.
Feloldódunk a lét vizében,
közös az álmunk és utunk!

Feltöltődünk energiával,
erősödik közös hitünk,
így válunk eggyé a világgal,
lét-értelmet erősítünk!

Hisz már ezért jó dolog kelni,
elkezdeni egy új napot,
közös létünket ünnepelni,
ahol veled egyként vagyok.

Talán, ha mások is követnék
minden reggel e kis csodát,
a világukat szebbé tennénk,
egymásnak erőt adva át!

Mert nincs erő, amely legyőzhet,
isteni fényt, szeretetet,
elfújhatnánk a zord felhőket,
s egy szebb jövő megérkezett!

Ne felejts hát el megölelni
mindazt, ki kedves teneked!
Akarj boldog örömre lelni,
hadd áradjon a szeretet!

Ha szeretetünk égre csordul,
vidámabban süt ránk a Nap!
Hiszem, a sorsunk jobbra fordul,
a jótól fénylő ég alatt!

De ne felejts reggel ölelni,
mosollyal díszítsd arcodat,
akarj boldog örömre lelni,
s ne erőltesd a harcokat!

Hagyd végre abba háborúid,
nem szolgálják a létedet!
ha nem száll rád sötét ború itt,
gazdagabb lesz a lét veled!

Emeld fel hát kicsiny világod,
kezdetnek jó egy ölelés,
legyen napod érzéssel áldott,
ez töltődés, erő lelés!

Minden reggel egy öleléssel
indítsd hát el újabb napod!
Gazdagodj újjászületéssel,
amit a társad is kapott!

Aranyosi Ervin © 2021-02-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hatvankettő!


Aranyosi Ervin: Hatvankettő!

Hatvankét éves lettem hirtelen.
Az élet nem csak történik velem!
Hiszem, hogy én is írom röpke sorsom,
s az ihletet lelkem legmélyén hordom.
Én kell legyek a lét irányítója,
újabb ajtóknak, utaknak megnyitója,
hisz bennem él éppúgy az Istenem,
s ha figyelek rá, hát segít nekem!

Hatvankét éve jöttem én a Földre,
tudatlanul, semmivel sem törődve,
csodára várva, mesés észlelésre,
apró nyomot az út porába vésve.
Szerzett tudást másoknak tovább adva,
lelkem hitét feltárva, megmutatva.
Álmodva napról napra új holnapot,
mutatva azt, hogy élőn itt vagyok.

Hatvankét év egy röpke pillanat,
ha világodhoz méred önmagad,
de úgy hiszem, ez a zsák folyton tágul,
és egyre többet megmutat magából.
Ott, hol a fény enged végre látni,
a szépségét is meg tudom csodálni.
Próbálok én is nyitni szemeket,
s itt él bennem hozzá a szeretet.

Hatvankét év adhat tán bölcsességet?
Tán elhiszed, a lényeget már érted?
A tudást folyton takarja lenge fátyol,
amely saját csodánktól elhatárol,
de minden lépéssel közel jutunk,
erről szól létünk, erről szól utunk.
Hát próbálok felnyitni szemeket,
hogy egy az út, s úgy hívják: szeretet!

Hatvankét évem, ezért mit sem számít,
megéltem én minden percét, egy szálig,
s próbáltam én másnak adni belőle,
hogy hátha kér és nem fut el előle.
Szeretetem mások lelkébe árad,
ha olvasod, majd felragyog tenálad,
mert én hiszem, hogy fényforrás vagyok,
s ha elfogadsz, csodás kincset adok.

Hatvankét év! Ez most köszöntsön téged,
ki elkísér, kivel több itt az élet,
kinek lelkében minden nap ott lehet,
a megértő, a bízó szeretet!
Az Istenfény, mely csodával megáldott,
mely szebbé teszi egyszer a világot!
Légy üdvözölve, tiéd is itt e lét,
szeretetem küldöm folyton feléd!

Megünnepellek, itt élsz körülöttem,
ahol én már sok évem letöltöttem.
Ébresztelek, légy magad, jöjj velem,
egyek vagyunk, s miénk a végtelen!
Jó, hogy vagyunk, és tanítgatjuk egymást,
s ha hiszel benne, látni fogod! – Meglásd!
Szeretetünk szebbé teszi világunk,
a lelkünkben egy szebb jövőt találunk!

Születésnap? Ó, bárcsak megszületne,
az eggyé válás, mely boldoggá tenne!
Ha világunk jobbá tudnánk szeretni,
ha felnőnénk, s mernénk emberek lenni!
Ha megértenénk végre mit kell tennünk,
a rosszat is, hogy kell jobbá szeretnünk!
A hatvankettő végtelenné válna,
az útjára az ember rátalálna!

Aranyosi Ervin © 2020-10-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szabadon szállva

Fotó: Balog Lajos

Aranyosi Ervin: Szabadon szállva

Szelek szárnyán szállva
táncba kezd a lelkem,
élvezem a létem,
meg kell ünnepelnem!
Nem köt földhöz semmi,
szabadságom élem,
míg szárnyaim bírják,
nem lesz mitől félnem!

Aranyosi Ervin © 2020-05-09
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kívánom


Aranyosi Ervin: Kívánom

Kívánom, álmod váljon mind valóra!
Boldog percek kísérjék léptedet!
Örömöt hozzon mától minden óra,
s a végtelen dolgozzon, csak neked!

A szerencse utadon elkísérjen,
a tapasztalás bölcsebbé tegyen!
Amerre lépsz, csak kedves élmény érjen,
s ahogy kívánod, minden úgy legyen!

Utad során találd meg a csodádat,
mindenkit vár, ki benne hinni mer!
Legyél vidám, kerüljön el a bánat,
s az ördög sem fog téged vinni el!

Legyél bohó, derüljön tiszta lelked,
s mind, amit kapsz, hálásan ünnepeld meg!

Aranyosi Ervin © 2018-05-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Őszi élmény

Sárga levelek – Nagy Márta festménye

Aranyosi Ervin: Őszi élmény

Csend van, csak a szél súg valamit a fülbe,
bámulom a tájat mélán, elmerülve.
Levelek reszketnek félve elmúlástól,
fatörzs áll konokul, s rettegést palástól.

Felhők rohangálnak az ezüstszín égen,
köztük kis lyuk tátong, hol kékség volt régen.
Néha a Nap fénye behunyorog köztük,
nyáron a melegét mind-mind lefölöztük.

Vé-alakban vadlúd csapat száll keresztül…
A templom tetején magányos kereszt ül.
Múlton elmélkedik – széttárva a karja –
az idő múlását lefogni akarja.

A fákról a tóba bús levelek esnek,
– apró kis csónakok – kikötőt keresnek.
Körülöttük a víz karikákat rajzol,
az emlékeimben őszt sirató dal szól.

De miért búsulok, élvezem a szépet,
belülről melegít ez a szép igézet.
Ezt mind visszaadni csak egy festő képes,
a jelent megfogni mégis lehetséges.

Ám az idő múlik, s vásznat kell cserélni,
természet csodáit lassan utolérni,
festékbe önteni a látványt, az érzést,
zajló szép világba való visszatérést.

Csend van, és a világ a Teremtőt áldja,
ünnepel a liget színes kavalkádja.
Hisz az elmúlástól nincsen okunk félni,
minden egyes korban élőn fontos élni!

Talán kicsit csendes, gyönyörű és békés,
benne elfogadás, és bölcs megbékélés.
Tudva, jön még tavasz és újjászületés,
boldoggá tesz minket ez a felismerés…

Aranyosi Ervin © 2018-10-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kell hogy…

Художник Виктор Низовцев festménye

Aranyosi Ervin: Kell hogy…

Kell, hogy jó szó ébressze a lelket!
Ha minden lélek végre ünnepelhet,
ha megértjük, hogy egymásért vagyunk,
majd rájövünk, hogy meg sem halhatunk.

Kell, hogy az élet lényegét megértsük!
Hogy mások lelkét nap, mint nap ne sértsük,
sőt felemelve egymást, ünnepeljünk,
s még életünkben boldogságra leljünk.

Kell, hogy tudjuk, hogy miről szól az élet,
mért születik a Földre le a lélek,
hogy tanulni jön, másokat szeretni,
sok éhező, szép lelket megetetni.

Ám kell, hogy lássuk, csukott szemmel élünk,
és nem szeretve, egymástól is félünk,
mert nem a jót, az élhetőt keresve,
a birtoklás csúf csapdájába esve.

Kell, hogy megértsük, nem szolga a lélek,
nem nyomorúság, betegség az élet!
Többek vagyunk, mint madzagra tett bábok,
kiket vakítanak olcsó hazugságok!

Kell hát hogy tudd, nem haldokolni jöttél,
egy szerződést az Istennel kötöttél,
hogy tapasztalsz az élet útján járva,
s rajtad múlik boldog leszel, vagy árva!

Kell, hogy saját kezedbe vedd a sorsod,
teremtő erőd a szavaidban hordod,
ha úgy teszel, ahogyan gondolod,
tiéd lehet sok sóvárgott dolog.

Tiéd lehet mire a lelked vágyna,
felhőre ülhetsz, csodás szivárványra,
megélhetsz bármit, mit elképzelni bírsz,
amit kigondolsz, vagy papírra írsz!

Kell, hogy az álmod, ne maradjon álom,
segíts neki, hogy egyszer valóra váljon,
amire vágysz, az mind életre keljen,
teremtő lelked folyton csak ünnepeljen.

Kell, hogy használd a hited erejét,
töltsd meg valóddal az álmaid helyét!
Hisz tudnod kell, hogy erről szól az élet,
amit ma gondolsz, azt holnap majd megéled!

Aranyosi Ervin © 2018-10-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mást figyelsz


Aranyosi Ervin: Mást figyelsz

Van úgy, az ember ürességet érez,
van úgy, hogy szíve nyárban megfagyott.
Van úgy, hogy szóval mindent összevérez,
ha múltja benne késszúrást hagyott.

Van úgy, szemedre vetül múltad árnya,
életed Napját sehol sem leled.
Van, hogy szívedre tör léted magánya,
mert kire vágysz, az nem lehet veled.

Van úgy, hogy látod, ajándék az élet,
s a másik éli, s folyton ünnepel,
s ez felháborít, folyton bosszant téged,
a jó előled miért tűnhet el?

Lám, nem látod, pont ez a te féked,
hogy mást figyelsz, s nem saját léted éled!

Aranyosi Ervin © 2018-02-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Legyél a Nap!


Aranyosi Ervin: Legyél a Nap!

Legyél világodnak csodás, fénylő Napja!
S mindenki más tükör legyen, akár a Hold.
A fényedet tán kéretlenül kapja,
ma még nem sejti, fényed koldusa volt!

Csak világíts és ragyogd be világod,
örömöd szálljon, s boldoggá tegyen,
mások szívét bélelje ragyogásod,
belső fényed szétszórt kincsed legyen!

Ne sajnáld azt, hisz van belőle bőven,
ragyogj tehát, és szálljon vissza rád!
Hadd gyújtson fényt az árnyékban levőben,
bontsd le a világ zord börtönfalát!

Képes vagy rá, csak engedd szállni lelked,
tápláld tüzed, a fényt kell ünnepelned!

Aranyosi Ervin © 2017-07-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Valentin nap?!

Valentin nap
Aranyosi Ervin: Valentin nap?!

Tudod, én mindennap éppen úgy szeretlek,
jó, hogy része lettem kedves életednek!
Nem kell Valentin nap, hogy megünnepeljük,
mert minden napunkban örömünket leljük.

Ami szép, s értékes, az mindennap fontos,
s meg kell ünnepelnünk, tiszta szívből, s pont most!
Mindennap adhatok apró ajándékot,
ami kifejez egy szerető szándékot.

Néhány kedves szóval, boldog öleléssel,
közös, szép élménnyel, mit szívedbe vésel,
szebbítem életed, s te is az enyémet.
Ettől lesz teljesebb, édesebb az élet.

Igen sivár a szív, mely egy napon szeret,
mikor csak ilyenkor jön tőle üzenet.
Nincs benne az érzés, csupán csak egy szikra,
de nem lobbant lángot, hullva a másikra.

Hiszem, a szerelem, ha él, mindig lángol,
nem csak fel-fellobban, és kihuny magától.
Mert mikor vele vagy, szíved kivirágzik,
és mikor nincs véled, folyton csak hiányzik.

A szerelmet nem kell egy nap ünnepelni,
hanem minden szép nap reá kéne lelni:
– Néhány kedves szóval, boldog öleléssel,
közös, szép élménnyel, mit szívedbe vésel!

Aranyosi Ervin © 2017-02-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva