Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Mutasd meg Istenem…

Aranyosi Ervin: Mutasd meg Istenem…

Mutasd meg Istenem igazi arcodat,
hadd lássam, hadd értsem, csodás szándékodat!

Hadd legyek éppolyan, mit egykor terveztem,
mikor e létemet álmodva születtem!

Követném lábnyomod, tenném a dolgomat,
jóságtól, emberként lehetnék boldogabb!

Hadd lássam tervedet, célodat énvelem,
mivégből jöttem én, miről szól életem!

Küldj álmot én reám, tedd látóvá szemem,
hadd lássam ösvényed, át itt az életen!

Mutasd hát Istenem, értelmet adj nekem,
mutasd a jó utat, dolgom hogyan tegyem!

Aranyosi Ervin © 2024-10-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Anyák napjára – szülőföldemnek


Aranyosi Ervin: Anyák napjára – szülőföldemnek

Édes Anyaföldem, ünnepellek téged,
s véled Anyanyelvem, mely éltet egy népet!
Ünnepellek szépen, kies, szép hazámat,
ide születtem le, s ez javamra válhat.
Dicsérni szép magyar szavaimmal tudlak,
büszkén vállalom fel az oly dicső múltat,
mikor eleink még emelt fővel jártak,
együtt tették dolguk, egy oldalon álltak!

Magyarnak születtem, magyar hát a lelkem,
szép magyar szavaim, dallá válnak bennem!
Mesés ez az ország, csodás gazdagsága,
természeti kincsek élő garmadája!
Ez a mi örökünk, ez az ősi jussunk,
csak azt más uralja, hogy hozzá ne jussunk!
Igazi Kánaán, boldogító öle,
aranya, ezüstje, számtalan ékköve,
vize, erdősége, vadja, élő földje,
s nem csak arra való, hogy sírunk befödje!

Nagy kár, hogy a népe mássá akar válni,
idegen hatalmat kénytelen szolgálni!
Nem tudja, hogy gazdag, s honában nincs joga,
összes kincseire másnak fáj a foga!
Nincs már történelmünk, elhazudták múltunk,
szenvedéseinkből soha nem tanultunk!
Szolganéppé tették Attila szent népét,
s nyakára ültették mások istenségét!

De te, szülőföldem, mindig magyar maradsz,
s örülsz a népednek, hisz boldog vagy, ha adsz!
S akad még ki őriz nagy-nagy szeretettel,
aki büszke arra, hogy ő magyar ember!
Jósolták, hogy egykor, lerázzuk a láncot,
s élhetővé tesszük az egész világot.
Itt fog majd a magból, jövőnk kicsírázni,
és a magyar újra, egy nemzetté válni!

Köszöntelek téged, Magyar Föld-anyácska,
viruljon virágtól Baranya és Bácska,
elcsatolt részeid Nap fénye fürössze,
hogy a magyar nemzet eggyé álljon össze!
Erdeink, mezőink, bővizű folyóink,
tükrözzék a szépet, hiszen élni jó itt!
Legyen okunk táncra, mosolyra és dalra,
hozzon a Jóisten áldást a Magyarra!

Aranyosi Ervin © 2024.05.04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A Nap gyermeke


Aranyosi Ervin: A Nap gyermeke

A Napból jöttem,
így születtem én,
a Földre szálltam,
s átölelt a fény.
Egy útra leltem,
szívem rejtekén,
kell hogy érts, láss,
hát nézz belém!

Rájöttem,
hogy egy ösvény vezet,
hogy végigjárni
egyként, nem lehet!
Szép a lét,
ha szívünk jól szeret,
ezt kell értsék
meg az emberek!

Refrén:
Kérlek jöjj,
lépj a fénybe!
Kérlek, jöjj én velem!
Értőn nézz
más szemébe,
és kísérj át az életen!

A Napból jöttünk,
mind egyek vagyunk,
az életünknek
értelmet adunk.
Egymás szívében
nyomot hagyunk,
fényből jöttünk,
meg sosem halunk!

Refrén:
Kérlek jöjj,
lépj a fénybe!
Kérlek, jöjj én velem!
Értőn nézz
más szemébe,
és kísérj át az életen!
Járd be utam énvelem!

Aranyosi Ervin © 2024-01-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Visszatekintés


Aranyosi Ervin: Visszatekintés

Angyalok földjén születtem,
nagyvárosban, Budapesten.
A sok ember közt elvesztem,
amíg fel nem cseperedtem.
Addig rejtett angyal voltam,
lestem világomat szótlan,
szinte senki nem vett észre,
nem neveltek elég készre!

Csendben voltam, befordultam,
világomtól elvonultam,
csalogatott pusztatenger,
messzi falu, a szép Csenger.
Nagyszüleim falujában,
megfürödhettem a nyárban.
Gólya, fecske szállt fölöttem,
angyali világba jöttem!

Enyém volt a rét, az erdő,
ahol szabad lelkem felnő.
Napfényben és „tekenőben”,
tisztultam, ha megfürödtem.
Madárdal volt az én zeném,
hej, de nagyom élveztem én!
Barátokkal csavarogtam,
jelen voltam víg napokban!

Ám, kihalt a nemes porta,
szép nyaraim elsodorta
az életnek forgó szele,
a nagyváros üzenete.
Nagyvárosba visszatértem,
s betondzsungel közepében,
éltem tovább a világom,
feladva szép szabadságom.

Később el is menekültem,
a zajtól messze kerültem,
az várt kicsit, s jött utánam,
bár nem hívtam, bár nem vártam.
Lám most megint menekülnék,
kis faluba elkerülnék,
visszanyerném szabadságom,
s megélhetném angyalságom!

Mai világ pénzre épül,
kit hívhatnék segítségül,
hogy a vidék befogadjon,
verseimnek szárnyat adjon?
Ez a zajos város nem kell,
itt csak rohan minden ember,
nem is figyelnek egymásra,
nincs szükségük angyal-társra!

Régen jó volt. Holnap jobb lesz?
Vagy az ember csak pontot tesz?
Majd az életét lezárja,
aztán nem marad hazája?
Zajos város agyon nyomja,
gyűlik szemete és lomja.
Vele sorvad a természet,
s mindent legyőz az enyészet?

Aranyosi Ervin © 2023-04-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Elindultam, hazavágytam


Aranyosi Ervin: Elindultam, hazavágytam

Elindultam, nekivágtam,
hol a helyem a világban?
Hogy a helyem a világban,
valamerre megtaláljam!

Nekivágtam, elindultam,
mögöttem volt már a múltam,
nyomomban járt már a múltam,
annyi mindent megtanultam.

Ma is járom, a világom,
ami nem jó, tisztán látom
Tisztán látom, kijavítom,
visszatértem, legjobb itthon!

Én bejártam annyi tájat,
annyi táját a világnak,
jó volt itt is, szép volt ott is,
volt jó ember és volt rossz is!

Elindultam, visszatértem.
Mért vagyok itt? Most már értem!
Rájöttem, hogy bárhol éltem,
sosem volt jobb! Hazatértem!

Okkal van, hogy itt születtem,
magyar földnek fia lettem,
itt ér utol öröm, bánat,
mert szeretem a hazámat!

Szeretem az anyaföldet,
mit nemzetem lelke tölt meg.
Magyar nyelven szól a lelkem,
jó magyar szív dobog bennem!

Ezért hát el sose vágyom,
messzi tájra, át határon,
a szép Kárpát-medencében,
magamat jól, csak itt érzem.

Megbecsülöm ezt a tájat,
hol a magyar büszkén járhat,
s melyre mások foga vásik,
miért nem kell nekik másik?

Édes hazám, érted élek,
magyar bennem szív és lélek,
s bárhol járom a világom,
mindenhonnan hazavágyom.

Aranyosi Ervin © 2022-11-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Majom-beszéd


Aranyosi Ervin: Majom-beszéd

Majomnak születtem, de én mégsem bánom
nem rémiszt a holnap, és nem fáj a múlt!
Eszembe sem jutna várni a halálom!
Nem leszek diplomás, nem leszek tanult.

Viszont egyet tudok: őszintén szeretni!
És a földi létben nincs is fontosabb!
Örömből a részem ki akarom venni,
s tudom, aki szeret, az mind folyton ad!

Majomnak születtem és nem bánom mégsem,
élem a világom tisztán, boldogan.
Őszintén, szeretve végzem küldetésem,
és az Univerzum mutatja, hogyan?

Majomnak születtem, de én mégsem bánom,
magamban találom azt, mi boldogít!
Eszembe sem jutna várni a halálom!
Az én valóságom életre tanít.

Aranyosi Ervin © 2020-04-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Köszönet anyámnak


Aranyosi Ervin: Köszönet anyámnak

Mikor leszülettem erre a bolygóra,
édesanyám álmát váltottam valóra,
elhoztam a csodát, élővé lett álmot
és kaptam cserébe egy egész világot.
Akkor még nem tudtam, hogy mi végből lettem,
egy igazi angyal őrködött felettem.
Táplált, szeretgetett, tanítgatott élni,
hogyan kell egy szívhez szeretettel érni.

Őriztem mosolyát, vissza is tükröztem,
erős kötelék lett ő közte és köztem.
Amikor én sírtam, ő hajolt fölébem,
s megnyugvásra leltem drága, jó ölében.
A mindene voltam, a legdrágább kincse,
s célja, hogy a kincsét mosolyra derítse.
Hát én mosolyogtam, beragyogtam napját,
vágytam ölelését, angyali alakját.

Ő tudta magától mire van szükségem,
s igyekezett adni mindent, bármit kértem.
Hálám, mosolyom volt, kedves gügyögésem,
ahogyan szívébe szeretetem véstem.
Kaptam másik csodát, amit kaphat gyermek,
megtanítva nekem ezt a csodás nyelvet,
amitől igazán gazdagabbá váltam,
benne érzésekre, tudásra találtam.

Ahogy lassan nőttem, megnőtt a világom,
mocorogni vágytam folyton, minden áron,
egyre erősebbé, s ügyesebbé váltam,
aztán, egy szép napon lábaimra áltam.
Anyám óvott, védett, s megtanított járni,
nem akarta lelkem szűk helyre bezárni,
kitárta a világ összes nagy kapuját,
ahol majd a lelkem már könnyebben jut át.

Biztatott hát mindig, s tudom, hitt is bennem,
menjek vágyam útján, boldoggá kell lennem!
Amit csak ő tudott, mindent megmutatott,
hosszú, szép utamhoz erőt, reményt adott.
Hiszem, gyermekében örömét meglelte,
annyi szeretettel volt tele a lelke!
Hálás az én szívem, minden egyes percért,
szerető szívemben a jósága elfért.

Amit tőle kaptam, azt kell tovább adnom,
róla véve példát, jónak kell maradnom,
szeretetét szórnom az egész világra,
mindig emlékezve drága, jó anyámra.
A szívemben itt él, amit kaptam tőle,
hitét, szeretetét itt őrzöm örökre.
Őrzöm a szívemben, mindazt, amit adott,
a lelkemben kikelt sok szeretet-magot!

Aranyosi Ervin © 2020-02-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nem vagyok senkié…

Aranyosi Ervin: Nem vagyok senkié…

Nem vagyok senkié,
hisz mindenkié vagyok!
A Napom tiszta fénye
egyformán ragyog!
Mindenkire szórom,
akit csak érdekel,
dallal, gondolattal
és szívvel érlek el!

Nem vagyok senkié,
nem adom el a lelkemet,
megvenni semmiért
és sohasem nem lehet!
Teszem a dolgomat,
hiszen értetek vagyok,
szeretve lelketekben,
nyomot csak így hagyok!

Refrén:
Együtt, csak összefogva,
ez nem megy máshogyan.
Tennünk kell világunkért,
az idő csak elrohan.
Pénzért az én lelkem
sosem lesz kapható,
értetek születtem,
és értetek élni jó!

Nem vagyok senkié,
de szép szívem szeret,
megérint, megdobogtat
elárvult szíveket.
Nem vagyok csorda lélek,
de értetek vagyok,
értetek sír a lelkem,
és utat mutathatok!

Refrén:
Együtt, csak összefogva,
ez nem megy máshogyan.
Tennünk kell világunkért,
az idő csak elrohan.
Pénzért az én lelkem
sosem lesz kapható,
értetek születtem,
és értetek élni jó!

Aranyosi Ervin © 2018-05-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Üzenet a nagyvilágnak


Aranyosi Ervin: Üzenet a nagyvilágnak

Üzenem a nagyvilágnak:
– Nem mehetek, otthon várnak!
Hazavárnak szeretettel,
a mennybe sem mehetek fel!
Hiszen nincsen más fontosabb,
mint ki ölel, szívvel fogad,
kinek minden nap hiányzom,
kinek jókedvét vigyázom!
Kinek fontos egészsége,
aki úgy vár haza: – Végre!
Akik nélkül nem megy dolgom,
akik hazavárnak otthon.

Üzenem a nagyvilágnak:
– Ha megyek is visszavárnak,
hazahúz a szívem, lelkem,
boldogságra csak itt leltem.
Szebb lehet a világ máshol,
de távol e kis hazától
honvágy kínoz, húzna haza,
s e kötelék sosem laza!
Mert szeretem a hazámat,
itt ér öröm, itt ér bánat,
itt kell boldogulnom, élnem,
sosem szabad elcserélnem.

Üzenem a nagyvilágnak:
– Szívemben nem maradt másnak
ilyen vonzó, kedves helye,
ezért térek vissza, bele.
Itt születtem, magyar vagyok!
Máshol élni? Akadna ok!
Ám mindenütt magyar lennék,
s visszahúzna minden emlék.
Visszahúzna szülőföldem,
sose legyen messze tőlem!
Anyanyelvem itt beszélik,
magyarságom csak itt élik!

Üzenem a nagyvilágnak:
– Az eszemben ősök járnak,
akik itt éltek e honban,
kiknek szíve velem dobban!
Üzenem a nagyvilágnak,
ha minden fát is kivágnak,
gyökereim idekötnek,
mert őseim visszajöttek,
visszatértek, s e hazában
hittek maguk igazában.
Nem érdekel, hogy mit hittél,
aki magyar, ma is itt él!
Kárpátok közt, magyar tájon,
lelkem helyét itt találom!

Aranyosi Ervin © 2017-10-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Járom az utam


Aranyosi Ervin: Járom az utam…

Földre szálltam, ember lettem.
Jó pár év elszállt felettem.
Teszem dolgom, hisz itt vagyok,
ahol járok, nyomot hagyok!

Angyal szárnyam összetépték,
e világban nem nagy érték.
Megszülettem, földre szálltam,
esendő emberré váltam.

Egy a dolgom a világon:
– Megtalálni boldogságom.
Szeretetem széjjel osztva,
bámulni a csillagokba!

Talán többet is tehetnék,
mást is jobbá szerethetnék.
Reményt, csodát hitet adnék,
s közben jó ember maradnék.

Teszem dolgom, adok-kapok,
nem zavar, hogy gyarló vagyok.
Hibáim nem érdekelnek,
segítek az embereknek!

Gondolatokkal tanítok,
lélek-tűzzel világítok.
Szeretet hitét terjesztem,
ha már egyszer költő lettem.

Földre szálltam, megszülettem,
anyám egykor megszült engem.
Járom utam, jöjj utánam,
én az Istent megtaláltam…

Aranyosi Ervin © 2017-10-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva