Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: A Nap gyermeke


Aranyosi Ervin: A Nap gyermeke

A Napból jöttem,
így születtem én,
a Földre szálltam,
s átölelt a fény.
Egy útra leltem,
szívem rejtekén,
kell hogy érts, láss,
hát nézz belém!

Rájöttem,
hogy egy ösvény vezet,
hogy végigjárni
egyként, nem lehet!
Szép a lét,
ha szívünk jól szeret,
ezt kell értsék
meg az emberek!

Refrén:
Kérlek jöjj,
lépj a fénybe!
Kérlek, jöjj én velem!
Értőn nézz
más szemébe,
és kísérj át az életen!

A Napból jöttünk,
mind egyek vagyunk,
az életünknek
értelmet adunk.
Egymás szívében
nyomot hagyunk,
fényből jöttünk,
meg sosem halunk!

Refrén:
Kérlek jöjj,
lépj a fénybe!
Kérlek, jöjj én velem!
Értőn nézz
más szemébe,
és kísérj át az életen!
Járd be utam énvelem!

Aranyosi Ervin © 2024-01-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: „Kezdetben vala”…


Aranyosi Ervin: „Kezdetben vala”…

„Kezdetben vala az ige”,
teremtő szó, a gondolat.
Újat kell teremtenie,
mely létrehoz új dolgokat,
amely szolgál és gazdagít,
mely ad valódi életet,
nem porhüvelyt, nem anyagit,
s megmutatja a lényeget.

Amire épült a világ,
ami nekünk teremtetett,
amitől boldog aki lát,
mely táplál testet, szellemet!
Vannak félők, kik nem hiszik,
hogy egy csak a Mindenható,
s csak sajátjukként ismerik,
s hogy vallással imádható.

Istenre nem hajaz a test,
a lelke volt a mintakép,
hogy minden testvéred szeresd,
ezért öntött lelket beléd!
Értelmet adott, éltetőt,
s varázs igét mely kifejez,
dolgodhoz jó lelkierőt,
amit eredményed jelez.

Isten maga a nagyvilág,
körötted, s egyben benned él,
s a gondolat teremt imát,
mit lerombol, ki élni fél.
Amíg anyagba süppedünk,
a lelkünket súly húzza le,
addig nem teljes életünk,
s csak ebbe halhatunk bele.

Csupán használnunk kéne már,
a jobbat teremtő igét,
s akkor lelkünk utat talál,
s kivirágzik a földi lét!
Legyünk hát éber gyermekek,
kiket szülője felruház,
kikben élő a szeretet,
a reánk fényt hozó varázs!

Mert kezdetben volt az ige,
használnunk kéne végre már,
itt a teremtés ideje,
az emberiség jelre vár!
Nem új megváltó kell nekünk,
s nem kell fájdalmas áldozat,
elég, ha mind felébredünk!
A félelem a kárhozat!

A természet része vagyunk,
ha elpusztítjuk, elveszünk,
világunkkal együtt halunk,
vagy örökké rabok leszünk!
Másokat nem legyőzni kell,
nem eltaposni, bántani!
Inkább egymást emelni fel,
a jót tenni, s nem ártani!

Aranyosi Ervin © 2023-10-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Az élet ajándék


Aranyosi Ervin: Az élet ajándék

Az élet ajándék, kár eltékozolni,
hagyni elavulni, vagy szemétre szórni!
Inkább leld meg benne a páratlan kincset,
nyiss egy újabb ajtót, nyomd le a kilincset!
Hagyd, hogy feltáruljon, mi mögötte bújik,
s lásd meg, hogy az élet végtelenbe nyúlik!
Csak engedd, hogy lelked a fénybe vezessen,
minden egyes nappal új csodád lehessen!

Végtelenből jöttél, megélni világod,
még ha az értelmét nem is mindig látod.
Keresd hát az okát, hogy mi végből lettél,
millió oka van annak, hogy születtél!
Ezek apró kincsek, szedd csak szépen sorba,
ne hagyd szanaszéjjel, eltűnni a porban!
Gyűjtsd össze, rakd össze, és értelmet kapnak,
saját világodat alkosd meg magadnak!

Az élet ajándék, örülj neki, kérlek,
az utadon végig angyalok kísérnek.
Még ha nem is látod néhanapján őket,
egyengetik utad, jobbat várva tőled!
Hogy azt add, aki vagy, amiért születtél,
hisz oka van annak, mért pont ilyen lettél!
Csak a fókuszt kéne olykor változtatnod,
szívvel, szeretettel világodra hatnod!

Élvezni, csodálni, örülni a létnek,
meglelni a kincset, mit sorsod eléd tett!
Segíthetnél másnak, hogy ő is ráleljen,
a kedveskedésre őszintén feleljen!
Az élet ajándék, fogadd szeretettel,
legyél világodat jobbá tévő ember!
Légy te is ajándék mások életében,
szeretet vezessen önzetlenül, szépen!

Aranyosi Ervin © 2023-09-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Romantika


Aranyosi Ervin: Romantika

Tudjátok, a romantika,
egy csodálatos dolog!
Kívánom hát, hogy legyetek,
ti egymástól boldogok!
Mint a bolygóegyüttállás,
összeér a szívetek,
a világ is együttérez,
szép táncot jár veletek!

Amikor a külvilágból,
csak a szép marad velünk,
amikor egy ölelésben
összeforr az életünk.
Amikor egy közös álom,
közös úton andalít,
amikor már szinte látjuk
egy szebb jövő lapjait.

Amikor párunk szemében
meglátjuk a holnapot,
amitől a szívünk dobban,
s jó érzés nyújt alapot.
Mikor végre értelmet nyer,
általa az életünk,
s varázslatos pillanatban
fordul egy kört még velünk.

Mikor végre tisztán látjuk,
az így megnyíló utat,
s úgy szeretnénk boldogabbnak
látni azt a másikat!
Feloldódunk örömében,
s érezzük, hogy mit jelent.
Ölelésben, csukott szemmel,
éljük át a végtelent.

Aranyosi Ervin © 2023-05-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Terv az élethez


Aranyosi Ervin: Terv az élethez

Többé, jobbá akarok válni,
önmagamért, ha kell kiállni!
Félelmeimet a sutba dobva,
tenni a dolgom mosolyogva,
földi pokolból kiragyogva!

Csak másokért, csak büszkeségből,
az álmomért – kaptam az égtől –
s remélem, egyszer majd elérem,
s ott lesz nyomom a magas égen,
egy cseppnyi nyom, a mindenségben!

S nem érdekel, mások mit szólnak,
legyen csodás tőlem a holnap,
s ne csak nekem, mindenkinek!
Ebben még most is önként hiszek,
hogy életükbe szint viszek.

Nem csak fény van, és nem csak árnyék,
színes kavalkád, éltető játék,
hol lent, hol fent, közöttük élve,
teszem a dolgom, időt cserélve,
olykor mások szívéhez érve!

Megújulásra kész a lélek,
okkal van minden, s benne élek,
s játszóteremet irányítva,
szívem kitárva, nagyra nyitva,
kicsit a lélekhez konyítva.

Értelmet kell, hogy végre nyerjen,
miért jöttem, miért születtem,
vajon mi okból létezem,
s amit teszek, azt mért teszem,
s a késztetést honnan veszem!

Mert tudom, fentről fogják a pennám.
és ez mindig egy hatást tett rám,
hogy ok nélkül sosem kell írnom,
s nem maradt üres a papírom,
s magam sem értem még a titkom!

De szebben, jobban megélni jöttem,
s a világ megmozdult köröttem,
s a Földet én is forgatom,
tán rá is hat pár mondatom,
ha parányi is, mint egy atom.

Törekszem hát a teljességre,
nevem felírom most az égre,
lássák csak meg, hogy itt vagyok,
hisz szellemem azért ragyog,
öröklétű így maradok!

Aranyosi Ervin © 2023-05-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Nem öregszik meg a lélek


Aranyosi Ervin: Nem öregszik meg a lélek

Nem öregszik meg az ember,
míg a lelke fiatal,
amíg hajtja szíve, vágya,
amíg tudja mit akar!
Mert a lélek nem öregszik,
csupán a test fárad el,
ám ha képzelete szárnyal,
mindig új álmokra lel!

Nem kell félni a haláltól,
csak a gúnyád veted le,
átszunnyadsz egy más világba,
egy szebbe, egy kerekbe!
Ide akkor születsz vissza,
ha úgy érzed, dolgod van,
jobbá tennéd e világot,
hogy élhessünk boldogan.

Közben mindent elfelejtesz,
– előző életeket –
ezért aztán a tanulást
mindig újra kezdheted!
Hogyha tanulsz hibáidból,
azzal lelked építed,
persze gyakran akadályoz
mástól kapott tévhited!

Ám a lélek nem öregszik,
ha hajtja az akarat,
ha tudásban lebontana
évezredes falakat.
De az ember nem fejlődött,
csupán csak a technika,
tudománya értelmetlen,
van hát mit tanulnia!

Akik tudták, eltitkolták,
hogy van reinkarnáció,
nem lehetne vezethető,
egyetlen egy náció,
mert, ha nincsen mitől félni,
elporlad a hatalom,
s nem uralhat élősködő,
elménkre nem hat a gyom!

Amikor majd ezt megérted,
értelmed felszabadul,
nem a sikert kell megélned,
pénzért kaparnod vadul!
Inkább ki kell teljesedni,
s élvezni lét örömét,
megtanítani szeretni
árva emberek zömét!

Művészettel, gondolattal
tölteni világodat,
alkotással eltölteni
minden egyes napodat!
Ettől felüdül a lélek,
a képzelet szárnyra kél,
megvalósulnak az álmok,
a sors szebb jövőt ígér!

Nem öregszik meg a lélek,
nem vész el, csupán tanul,
ennél jobban, szebben élni,
s örülni ártatlanul!
Ébreszti a többi lelket,
mutatja nekik a fényt,
s elülteti bölcsességét,
visszaadva reményt!

Ha a világ értelmet nyer,
megérte az utazás,
s jövünk, amíg van itt dolgunk,
csak a test, a ruha más!
Egymásért kellene élnünk,
hiszen mind egyek vagyunk,
s csak a szív adhat tanácsot,
nem a fecsegő agyunk!

Aranyosi Ervin © 2022-11-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Egyetlen egy cseppben


Aranyosi Ervin: Egyetlen egy cseppben

Egyetlen egy cseppben,
benne van a tenger.
A lelkünkben ott él
a milliárdnyi ember.
Egyetlen lábnyom
is része lesz az útnak.
Egy csepp mosolytól
a szívek lángra gyúlnak…

Egyetlen egy cseppben,
ott van a tudás is,
ha felismered ezt,
jobb kedved lesz máris!
Az egyszerű ember
mindig azt kutatta,
s a világ a választ
kicsiben mutatta.

Egyetlen egy cseppben
ott van az egész is,
de mi többre vágyunk
életünkben mégis!
Hisz mindenből több kell,
egyre többre vágyunk,
ezért lezsaroljuk
gyönyörű világunk.

Egyetlen egy cseppben
benne van az élet,
bár sok cseppből állok,
a paránytól félek.
A nem láthatóban
ellenséget vélek,
s a tudósok szerint
nem létezik lélek.

Egyetlen egy cseppben
ott az élet sója,
a makrovilágnak
összes alkotója.
Ami a kicsiben,
pont az van a nagyban,
ezért kell vigyáznom,
hogy életben hagyjam.

Egyetlen egy cseppben,
benne van a tenger,
s nem tudjuk felfogni
mégsem értelemmel.
Hiszen él a bolygónk,
s hagynunk kéne élni,
a világ végétől
nem kellene félni!

Aranyosi Ervin © 2022-07-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Csak szolga vagy?


Aranyosi Ervin: Csak szolga vagy?

Neked írom,
csakis neked,
mert te vagy az,
ki értheted!

Csak rólad
és neked dalol,
súgja, lépj ki
sorsod alól!

Keress magadnak
más utat,
melyet nem más
jelez, mutat!

Sajátot, mely
csak a tiéd,
s értelmet nyer
a földi lét!

Mert amíg
írják sorsodat,
s más mondja meg,
hogy mit szabad,
csak szolga vagy
és szenvedő,
sok ilyet rejt
a temető.

Hát ébredj rá,
másképp lehet!
Írhatod te
az életet!

Nem szenvedni
jöttél ide,
nem erről szól
a hit, ige!

Találd meg
végre igazad,
szebb létet
teremtsen szavad!

Ne hidd, amit
súgnak neked,
találd meg
igaz Istened!

Mert amíg
írják sorsodat,
s más mondja meg,
hogy mit szabad,
csak szolga vagy
és szenvedő,
sok ilyet rejt
a temető.

Tudd, Isten vagy
te magad is,
s teremt, ki
önmagában hisz.

Istent ne
odakint keresd,
ne mások istenét
szeresd!

Egy vagy vele,
és benned él,
a saját nyelveden
beszél!

Csak épp reá
alig figyelsz,
mások kreálta
hitre lelsz.

De amíg
írják sorsodat,
s más mondja meg,
hogy mit szabad,
csak szolga vagy
és szenvedő,
sok ilyet rejt
a temető.

Neked írom,
ébresztelek,
nyisd fel látó,
lelki szemed!

Értelmet keress,
álmokat,
ne maradj
többé áldozat!

Isten szeret
és benned él,
legyél hát hálás
mindenért!

Ám szabadítsd fel
lelkedet,
hazug bilincsben
nem lehet!

Mert amíg
írják sorsodat,
s más mondja meg,
hogy mit szabad,
csak szolga vagy
és szenvedő,
sok ilyet rejt
a temető.

Aranyosi Ervin © 2022-05-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeretném, ha jól szeretnél!


Aranyosi Ervin: Szeretném, ha jól szeretnél!

Szeretném, ha rám nevetnél,
szeretném, ha jól szeretnél!
Szeretném, ha tanítgatnál,
s nem elvennél, hanem adnál!

Szeretném, ha rám figyelnél,
s bennem értékesre lelnél,
amit hoztam, előhívnád,
s életemet nem te írnád!

Inkább segítenél nekem,
kibontsam emlékezetem,
miért jöttem, mi a dolgom?
Segíts gyakran mosolyognom!

Szeretném, ha jól szeretnél,
szeretném, ha rám figyelnél!
Nem tudatlant látnál bennem,
ki még kicsi, s értelmetlen!

Van értelmem és tanulok,
s bárcsak tudnád, amit tudok!
Én még látok, én még érzek,
s ha segítsz, jó útra térek!

Nem játékszernek születtem,
okkal jöttem, fényből lettem!
Reád bíztam fény-lelkemet,
elindítsd az életemet!

Szeretném, ha jól szeretnél,
szeretném, ha rám nevetnél,
s nem csak új álmokat adnál,
tanulnál, s velem haladnál!

Szeretném, ha jól szeretnél,
ha általam boldog lennél,
szebbé tennéd a világom,
élni és szeretni vágyom!

Aranyosi Ervin © 2022-05-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Az élet drága – vagy értéktelen?


Aranyosi Ervin: Az élet drága – vagy értéktelen?

Mindennek felment az ára,
mára,
a néptömeg riadalmára.
A hatalom
szekere gurul, ha tolom,
de én a nép
énekét
dalolom.
Ébresztőt fújva
vetkőzöm ingujjra,
kiállok,
s kiáltok:
– Szabadok csak akkor lesztek,
ha a bátorságból esztek,
ha önmagatokért kiálltok!

De csuklótokon lánc csörög,
a lélek-zetetek hörög,
s féltek, hogy majd a rendőrök,
taposnak rátok,
s haláltusátok,
sikolyotok száll az égre…
Meg kéne értenetek végre,
hogy ez nem élet!
Végítélet!
A rút korbács húsunkba váj,
s nem oszlik mégsem a homály,
őrzitek, hisz a félelem,
bennetek mára végtelen!

Felvitték hát az élet árát,
s elérték vele az ég határát,
s ti ültök,
s tűrtök,
drága lelkek,
csodát vártok,
s tenni nem mertek!
Ül rajtatok az ősi átok!
Csak annyit látok,
hogy egy dolog a vágyatok,
s ezért nyomjátok ágyatok.
Visszakapni az életet!
Igaz csak annyit érhetett
eddig is csak az ember,
hogy éppen
csak ne halljon éhen,
a mások által élt jólétben.

Hisz vannak, akik lubickolnak,
hiszik miattuk lesz a holnap,
s már vezetékből van a póráz,
és az jól ráz!
Azért mégiscsak pénz az úr,
s a póráz feszül, nem lazul!
Mert fentről parancsszó irányít,
s több hatalmat és kincset áhít,
s nem érték régen már az ember,
és ennyi sok… Hát végképp nem kell!
Elegendő lesz egy kevés,
indul hát a selejtezés!

Mindennek felmegy már az ára,
ahogy húzzák a kaptafára.
Rozsdás szegekkel felszegezve
feszítenek modern keresztre!
Nem véd meg téged senki más,
nem lesz idén feltámadás!
S ha nincsen benned lelemény,
kifogy a szívből a remény,
csepp sem marad,
nincsen szabad
elme!
Anélkül pedig, nincs értelme!

Nekünk csak fel kellene állnunk,
s szabaddá,
jobbá,
igazzá válnunk!
Ébreszteni az alvó népet,
csak a szeretet,
etet,
éltet,
s az adhat békés emberséget,
s az vethet minden rossznak véget!
Ami volt, az már többé nem kell,
ébredjen rá hát minden ember!
Adj ehhez erőt és hitet!
Világunkat ez menti meg!

Aranyosi Ervin © 2022.02.05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva