Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Gépi ügyintéző

Aranyosi Ervin: Gépi ügyintéző

Ostoba gépekkel kell ügyet intézned,
s közben szinte érzed, hogy hülyének néznek!
Sablon választ várnak a kérdéseikre,
s hiányzik belőlük az értelem tükre!

A gép követeli, adj meg egy jobb választ,
kérésed nem érti, s újabb kérdést választ!
S nem könnyű a gépet simán megkerülni,
ha emberire vársz, nem fog sikerülni!

Aztán, ha nem érti, amit elvársz tőle,
szétkapcsol, mert ennyi telik ki belőle.
Lopja az idődet, tönkreteszi napod,
s egyre fokozódik már ez az állapot!

Géphang, értetlenség, várakoztatások,
zenének hívott zaj, megaláztatások.
Sablonos világban, az ész mesterséges,
nincsen hely panaszra, nem is lehetséges!

Túl buta gépekkel vesznek minket körbe,
emberi értelmet így csalhatnak tőrbe.
Lejöttünk a fáról, két lábunkra álltunk,
a munka tett azzá, amivé mi váltunk.

Az emberi munkát, gépire cserélik,
lassan életünket is a gépek élik.
Érzéketlenség és értetlenség vár rád,
butítanak, s te a jobb világot várnád!
Bárcsak megértenéd, elveszik a munkád,
s az ügyintézéshez, idióta jut rád!

Aranyosi Ervin © 2025-01-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Honnan is indultam

Aranyosi Ervin: Honnan is indultam

Honnan is indultam,
hová is érkeztem,
elkísért a múltam,
ebben az életben.

Elkísért a múltam,
de nem volt teher,
patak volt az idő,
s az élet a meder!

Nem is az a fontos,
hová is érkezünk,
és már az sem számít,
hogy mivé leszünk.

Alkotunk-e szépet,
vagy csak lóg a kezünk,
hiszünk-e magunkban,
avagy kétkedünk?

A fontos, az a nyom,
amit hagyunk,
életet szépítő
lelkek vagyunk!

Nincsen hát más dolgom,
utamat bejárni,
őszintén szeretni
és emberré válni!

Ha ezt elmondhatom,
értelme volt,
az élet naponta
belém karolt!

Elkísért a múltam,
hívott jövőm,
átélni tanultam,
álmot szövőn.

Honnan is indultam,
nem érdekes,
a lelkem mindenben
értelmet keres.

Aranyosi Ervin © 2025-01-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Légy Napod tükre!


Aranyosi Ervin: Légy Napod tükre!

Szeretetlenül kihűl a világ,
ezért szeretnék számítani rád!
Légy olyan te is végre, mint a Nap,
mely szórja fényét, s az égen így halad!

Mert nincs a Földön, fényre érdemtelen,
csupán tudatlan, szeretni képtelen,
ki nem a fényből nyeri erejét,
kinek csak harc és küzdelem a lét!

Árnyékban élők, azt kell megérteni,
nem csak a Napnak kell fent fényleni,
az ember fénye, maga a szeretet,
azt kell megosszam, végre teveled!

Hol szíved ragyog, feléled a fény,
virágok nyílnak sötét árnyak helyén,
melynek nyomában új világ terem,
élni tanít az érző értelem.

Szívedre hallgass és ragyogjon szemed,
áradjon másra belőled szeretet,
a világ tükör, hát vissza is kapod,
egyszerre lehetsz másé, s saját Napod!

Szeretet kell és gyógyul a világ,
fontos e titkot, hittel bízni rád!
Nem üzlet ez, és mégis gazdagodsz,
szerető fényed, majd mindent rendbe hoz!

Aranyosi Ervin © 2024.05.26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A Nap gyermeke


Aranyosi Ervin: A Nap gyermeke

A Napból jöttem,
így születtem én,
a Földre szálltam,
s átölelt a fény.
Egy útra leltem,
szívem rejtekén,
kell hogy érts, láss,
hát nézz belém!

Rájöttem,
hogy egy ösvény vezet,
hogy végigjárni
egyként, nem lehet!
Szép a lét,
ha szívünk jól szeret,
ezt kell értsék
meg az emberek!

Refrén:
Kérlek jöjj,
lépj a fénybe!
Kérlek, jöjj én velem!
Értőn nézz
más szemébe,
és kísérj át az életen!

A Napból jöttünk,
mind egyek vagyunk,
az életünknek
értelmet adunk.
Egymás szívében
nyomot hagyunk,
fényből jöttünk,
meg sosem halunk!

Refrén:
Kérlek jöjj,
lépj a fénybe!
Kérlek, jöjj én velem!
Értőn nézz
más szemébe,
és kísérj át az életen!
Járd be utam énvelem!

Aranyosi Ervin © 2024-01-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: „Kezdetben vala”…


Aranyosi Ervin: „Kezdetben vala”…

„Kezdetben vala az ige”,
teremtő szó, a gondolat.
Újat kell teremtenie,
mely létrehoz új dolgokat,
amely szolgál és gazdagít,
mely ad valódi életet,
nem porhüvelyt, nem anyagit,
s megmutatja a lényeget.

Amire épült a világ,
ami nekünk teremtetett,
amitől boldog aki lát,
mely táplál testet, szellemet!
Vannak félők, kik nem hiszik,
hogy egy csak a Mindenható,
s csak sajátjukként ismerik,
s hogy vallással imádható.

Istenre nem hajaz a test,
a lelke volt a mintakép,
hogy minden testvéred szeresd,
ezért öntött lelket beléd!
Értelmet adott, éltetőt,
s varázs igét mely kifejez,
dolgodhoz jó lelkierőt,
amit eredményed jelez.

Isten maga a nagyvilág,
körötted, s egyben benned él,
s a gondolat teremt imát,
mit lerombol, ki élni fél.
Amíg anyagba süppedünk,
a lelkünket súly húzza le,
addig nem teljes életünk,
s csak ebbe halhatunk bele.

Csupán használnunk kéne már,
a jobbat teremtő igét,
s akkor lelkünk utat talál,
s kivirágzik a földi lét!
Legyünk hát éber gyermekek,
kiket szülője felruház,
kikben élő a szeretet,
a reánk fényt hozó varázs!

Mert kezdetben volt az ige,
használnunk kéne végre már,
itt a teremtés ideje,
az emberiség jelre vár!
Nem új megváltó kell nekünk,
s nem kell fájdalmas áldozat,
elég, ha mind felébredünk!
A félelem a kárhozat!

A természet része vagyunk,
ha elpusztítjuk, elveszünk,
világunkkal együtt halunk,
vagy örökké rabok leszünk!
Másokat nem legyőzni kell,
nem eltaposni, bántani!
Inkább egymást emelni fel,
a jót tenni, s nem ártani!

Aranyosi Ervin © 2023-10-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Az élet ajándék


Aranyosi Ervin: Az élet ajándék

Az élet ajándék, kár eltékozolni,
hagyni elavulni, vagy szemétre szórni!
Inkább leld meg benne a páratlan kincset,
nyiss egy újabb ajtót, nyomd le a kilincset!
Hagyd, hogy feltáruljon, mi mögötte bújik,
s lásd meg, hogy az élet végtelenbe nyúlik!
Csak engedd, hogy lelked a fénybe vezessen,
minden egyes nappal új csodád lehessen!

Végtelenből jöttél, megélni világod,
még ha az értelmét nem is mindig látod.
Keresd hát az okát, hogy mi végből lettél,
millió oka van annak, hogy születtél!
Ezek apró kincsek, szedd csak szépen sorba,
ne hagyd szanaszéjjel, eltűnni a porban!
Gyűjtsd össze, rakd össze, és értelmet kapnak,
saját világodat alkosd meg magadnak!

Az élet ajándék, örülj neki, kérlek,
az utadon végig angyalok kísérnek.
Még ha nem is látod néhanapján őket,
egyengetik utad, jobbat várva tőled!
Hogy azt add, aki vagy, amiért születtél,
hisz oka van annak, mért pont ilyen lettél!
Csak a fókuszt kéne olykor változtatnod,
szívvel, szeretettel világodra hatnod!

Élvezni, csodálni, örülni a létnek,
meglelni a kincset, mit sorsod eléd tett!
Segíthetnél másnak, hogy ő is ráleljen,
a kedveskedésre őszintén feleljen!
Az élet ajándék, fogadd szeretettel,
legyél világodat jobbá tévő ember!
Légy te is ajándék mások életében,
szeretet vezessen önzetlenül, szépen!

Aranyosi Ervin © 2023-09-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Romantika


Aranyosi Ervin: Romantika

Tudjátok, a romantika,
egy csodálatos dolog!
Kívánom hát, hogy legyetek,
ti egymástól boldogok!
Mint a bolygóegyüttállás,
összeér a szívetek,
a világ is együttérez,
szép táncot jár veletek!

Amikor a külvilágból,
csak a szép marad velünk,
amikor egy ölelésben
összeforr az életünk.
Amikor egy közös álom,
közös úton andalít,
amikor már szinte látjuk
egy szebb jövő lapjait.

Amikor párunk szemében
meglátjuk a holnapot,
amitől a szívünk dobban,
s jó érzés nyújt alapot.
Mikor végre értelmet nyer,
általa az életünk,
s varázslatos pillanatban
fordul egy kört még velünk.

Mikor végre tisztán látjuk,
az így megnyíló utat,
s úgy szeretnénk boldogabbnak
látni azt a másikat!
Feloldódunk örömében,
s érezzük, hogy mit jelent.
Ölelésben, csukott szemmel,
éljük át a végtelent.

Aranyosi Ervin © 2023-05-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Terv az élethez


Aranyosi Ervin: Terv az élethez

Többé, jobbá akarok válni,
önmagamért, ha kell kiállni!
Félelmeimet a sutba dobva,
tenni a dolgom mosolyogva,
földi pokolból kiragyogva!

Csak másokért, csak büszkeségből,
az álmomért – kaptam az égtől –
s remélem, egyszer majd elérem,
s ott lesz nyomom a magas égen,
egy cseppnyi nyom, a mindenségben!

S nem érdekel, mások mit szólnak,
legyen csodás tőlem a holnap,
s ne csak nekem, mindenkinek!
Ebben még most is önként hiszek,
hogy életükbe szint viszek.

Nem csak fény van, és nem csak árnyék,
színes kavalkád, éltető játék,
hol lent, hol fent, közöttük élve,
teszem a dolgom, időt cserélve,
olykor mások szívéhez érve!

Megújulásra kész a lélek,
okkal van minden, s benne élek,
s játszóteremet irányítva,
szívem kitárva, nagyra nyitva,
kicsit a lélekhez konyítva.

Értelmet kell, hogy végre nyerjen,
miért jöttem, miért születtem,
vajon mi okból létezem,
s amit teszek, azt mért teszem,
s a késztetést honnan veszem!

Mert tudom, fentről fogják a pennám.
és ez mindig egy hatást tett rám,
hogy ok nélkül sosem kell írnom,
s nem maradt üres a papírom,
s magam sem értem még a titkom!

De szebben, jobban megélni jöttem,
s a világ megmozdult köröttem,
s a Földet én is forgatom,
tán rá is hat pár mondatom,
ha parányi is, mint egy atom.

Törekszem hát a teljességre,
nevem felírom most az égre,
lássák csak meg, hogy itt vagyok,
hisz szellemem azért ragyog,
öröklétű így maradok!

Aranyosi Ervin © 2023-05-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Nem öregszik meg a lélek


Aranyosi Ervin: Nem öregszik meg a lélek

Nem öregszik meg az ember,
míg a lelke fiatal,
amíg hajtja szíve, vágya,
amíg tudja mit akar!
Mert a lélek nem öregszik,
csupán a test fárad el,
ám ha képzelete szárnyal,
mindig új álmokra lel!

Nem kell félni a haláltól,
csak a gúnyád veted le,
átszunnyadsz egy más világba,
egy szebbe, egy kerekbe!
Ide akkor születsz vissza,
ha úgy érzed, dolgod van,
jobbá tennéd e világot,
hogy élhessünk boldogan.

Közben mindent elfelejtesz,
– előző életeket –
ezért aztán a tanulást
mindig újra kezdheted!
Hogyha tanulsz hibáidból,
azzal lelked építed,
persze gyakran akadályoz
mástól kapott tévhited!

Ám a lélek nem öregszik,
ha hajtja az akarat,
ha tudásban lebontana
évezredes falakat.
De az ember nem fejlődött,
csupán csak a technika,
tudománya értelmetlen,
van hát mit tanulnia!

Akik tudták, eltitkolták,
hogy van reinkarnáció,
nem lehetne vezethető,
egyetlen egy náció,
mert, ha nincsen mitől félni,
elporlad a hatalom,
s nem uralhat élősködő,
elménkre nem hat a gyom!

Amikor majd ezt megérted,
értelmed felszabadul,
nem a sikert kell megélned,
pénzért kaparnod vadul!
Inkább ki kell teljesedni,
s élvezni lét örömét,
megtanítani szeretni
árva emberek zömét!

Művészettel, gondolattal
tölteni világodat,
alkotással eltölteni
minden egyes napodat!
Ettől felüdül a lélek,
a képzelet szárnyra kél,
megvalósulnak az álmok,
a sors szebb jövőt ígér!

Nem öregszik meg a lélek,
nem vész el, csupán tanul,
ennél jobban, szebben élni,
s örülni ártatlanul!
Ébreszti a többi lelket,
mutatja nekik a fényt,
s elülteti bölcsességét,
visszaadva reményt!

Ha a világ értelmet nyer,
megérte az utazás,
s jövünk, amíg van itt dolgunk,
csak a test, a ruha más!
Egymásért kellene élnünk,
hiszen mind egyek vagyunk,
s csak a szív adhat tanácsot,
nem a fecsegő agyunk!

Aranyosi Ervin © 2022-11-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Egyetlen egy cseppben


Aranyosi Ervin: Egyetlen egy cseppben

Egyetlen egy cseppben,
benne van a tenger.
A lelkünkben ott él
a milliárdnyi ember.
Egyetlen lábnyom
is része lesz az útnak.
Egy csepp mosolytól
a szívek lángra gyúlnak…

Egyetlen egy cseppben,
ott van a tudás is,
ha felismered ezt,
jobb kedved lesz máris!
Az egyszerű ember
mindig azt kutatta,
s a világ a választ
kicsiben mutatta.

Egyetlen egy cseppben
ott van az egész is,
de mi többre vágyunk
életünkben mégis!
Hisz mindenből több kell,
egyre többre vágyunk,
ezért lezsaroljuk
gyönyörű világunk.

Egyetlen egy cseppben
benne van az élet,
bár sok cseppből állok,
a paránytól félek.
A nem láthatóban
ellenséget vélek,
s a tudósok szerint
nem létezik lélek.

Egyetlen egy cseppben
ott az élet sója,
a makrovilágnak
összes alkotója.
Ami a kicsiben,
pont az van a nagyban,
ezért kell vigyáznom,
hogy életben hagyjam.

Egyetlen egy cseppben,
benne van a tenger,
s nem tudjuk felfogni
mégsem értelemmel.
Hiszen él a bolygónk,
s hagynunk kéne élni,
a világ végétől
nem kellene félni!

Aranyosi Ervin © 2022-07-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!