Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Nem öregszik meg a lélek


Aranyosi Ervin: Nem öregszik meg a lélek

Nem öregszik meg az ember,
míg a lelke fiatal,
amíg hajtja szíve, vágya,
amíg tudja mit akar!
Mert a lélek nem öregszik,
csupán a test fárad el,
ám ha képzelete szárnyal,
mindig új álmokra lel!

Nem kell félni a haláltól,
csak a gúnyád veted le,
átszunnyadsz egy más világba,
egy szebbe, egy kerekbe!
Ide akkor születsz vissza,
ha úgy érzed, dolgod van,
jobbá tennéd e világot,
hogy élhessünk boldogan.

Közben mindent elfelejtesz,
– előző életeket –
ezért aztán a tanulást
mindig újra kezdheted!
Hogyha tanulsz hibáidból,
azzal lelked építed,
persze gyakran akadályoz
mástól kapott tévhited!

Ám a lélek nem öregszik,
ha hajtja az akarat,
ha tudásban lebontana
évezredes falakat.
De az ember nem fejlődött,
csupán csak a technika,
tudománya értelmetlen,
van hát mit tanulnia!

Akik tudták, eltitkolták,
hogy van reinkarnáció,
nem lehetne vezethető,
egyetlen egy náció,
mert, ha nincsen mitől félni,
elporlad a hatalom,
s nem uralhat élősködő,
elménkre nem hat a gyom!

Amikor majd ezt megérted,
értelmed felszabadul,
nem a sikert kell megélned,
pénzért kaparnod vadul!
Inkább ki kell teljesedni,
s élvezni lét örömét,
megtanítani szeretni
árva emberek zömét!

Művészettel, gondolattal
tölteni világodat,
alkotással eltölteni
minden egyes napodat!
Ettől felüdül a lélek,
a képzelet szárnyra kél,
megvalósulnak az álmok,
a sors szebb jövőt ígér!

Nem öregszik meg a lélek,
nem vész el, csupán tanul,
ennél jobban, szebben élni,
s örülni ártatlanul!
Ébreszti a többi lelket,
mutatja nekik a fényt,
s elülteti bölcsességét,
visszaadva reményt!

Ha a világ értelmet nyer,
megérte az utazás,
s jövünk, amíg van itt dolgunk,
csak a test, a ruha más!
Egymásért kellene élnünk,
hiszen mind egyek vagyunk,
s csak a szív adhat tanácsot,
nem a fecsegő agyunk!

Aranyosi Ervin © 2022-11-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Egyetlen egy cseppben


Aranyosi Ervin: Egyetlen egy cseppben

Egyetlen egy cseppben,
benne van a tenger.
A lelkünkben ott él
a milliárdnyi ember.
Egyetlen lábnyom
is része lesz az útnak.
Egy csepp mosolytól
a szívek lángra gyúlnak…

Egyetlen egy cseppben,
ott van a tudás is,
ha felismered ezt,
jobb kedved lesz máris!
Az egyszerű ember
mindig azt kutatta,
s a világ a választ
kicsiben mutatta.

Egyetlen egy cseppben
ott van az egész is,
de mi többre vágyunk
életünkben mégis!
Hisz mindenből több kell,
egyre többre vágyunk,
ezért lezsaroljuk
gyönyörű világunk.

Egyetlen egy cseppben
benne van az élet,
bár sok cseppből állok,
a paránytól félek.
A nem láthatóban
ellenséget vélek,
s a tudósok szerint
nem létezik lélek.

Egyetlen egy cseppben
ott az élet sója,
a makrovilágnak
összes alkotója.
Ami a kicsiben,
pont az van a nagyban,
ezért kell vigyáznom,
hogy életben hagyjam.

Egyetlen egy cseppben,
benne van a tenger,
s nem tudjuk felfogni
mégsem értelemmel.
Hiszen él a bolygónk,
s hagynunk kéne élni,
a világ végétől
nem kellene félni!

Aranyosi Ervin © 2022-07-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Csak szolga vagy?


Aranyosi Ervin: Csak szolga vagy?

Neked írom,
csakis neked,
mert te vagy az,
ki értheted!

Csak rólad
és neked dalol,
súgja, lépj ki
sorsod alól!

Keress magadnak
más utat,
melyet nem más
jelez, mutat!

Sajátot, mely
csak a tiéd,
s értelmet nyer
a földi lét!

Mert amíg
írják sorsodat,
s más mondja meg,
hogy mit szabad,
csak szolga vagy
és szenvedő,
sok ilyet rejt
a temető.

Hát ébredj rá,
másképp lehet!
Írhatod te
az életet!

Nem szenvedni
jöttél ide,
nem erről szól
a hit, ige!

Találd meg
végre igazad,
szebb létet
teremtsen szavad!

Ne hidd, amit
súgnak neked,
találd meg
igaz Istened!

Mert amíg
írják sorsodat,
s más mondja meg,
hogy mit szabad,
csak szolga vagy
és szenvedő,
sok ilyet rejt
a temető.

Tudd, Isten vagy
te magad is,
s teremt, ki
önmagában hisz.

Istent ne
odakint keresd,
ne mások istenét
szeresd!

Egy vagy vele,
és benned él,
a saját nyelveden
beszél!

Csak épp reá
alig figyelsz,
mások kreálta
hitre lelsz.

De amíg
írják sorsodat,
s más mondja meg,
hogy mit szabad,
csak szolga vagy
és szenvedő,
sok ilyet rejt
a temető.

Neked írom,
ébresztelek,
nyisd fel látó,
lelki szemed!

Értelmet keress,
álmokat,
ne maradj
többé áldozat!

Isten szeret
és benned él,
legyél hát hálás
mindenért!

Ám szabadítsd fel
lelkedet,
hazug bilincsben
nem lehet!

Mert amíg
írják sorsodat,
s más mondja meg,
hogy mit szabad,
csak szolga vagy
és szenvedő,
sok ilyet rejt
a temető.

Aranyosi Ervin © 2022-05-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeretném, ha jól szeretnél!


Aranyosi Ervin: Szeretném, ha jól szeretnél!

Szeretném, ha rám nevetnél,
szeretném, ha jól szeretnél!
Szeretném, ha tanítgatnál,
s nem elvennél, hanem adnál!

Szeretném, ha rám figyelnél,
s bennem értékesre lelnél,
amit hoztam, előhívnád,
s életemet nem te írnád!

Inkább segítenél nekem,
kibontsam emlékezetem,
miért jöttem, mi a dolgom?
Segíts gyakran mosolyognom!

Szeretném, ha jól szeretnél,
szeretném, ha rám figyelnél!
Nem tudatlant látnál bennem,
ki még kicsi, s értelmetlen!

Van értelmem és tanulok,
s bárcsak tudnád, amit tudok!
Én még látok, én még érzek,
s ha segítsz, jó útra térek!

Nem játékszernek születtem,
okkal jöttem, fényből lettem!
Reád bíztam fény-lelkemet,
elindítsd az életemet!

Szeretném, ha jól szeretnél,
szeretném, ha rám nevetnél,
s nem csak új álmokat adnál,
tanulnál, s velem haladnál!

Szeretném, ha jól szeretnél,
ha általam boldog lennél,
szebbé tennéd a világom,
élni és szeretni vágyom!

Aranyosi Ervin © 2022-05-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Az élet drága – vagy értéktelen?


Aranyosi Ervin: Az élet drága – vagy értéktelen?

Mindennek felment az ára,
mára,
a néptömeg riadalmára.
A hatalom
szekere gurul, ha tolom,
de én a nép
énekét
dalolom.
Ébresztőt fújva
vetkőzöm ingujjra,
kiállok,
s kiáltok:
– Szabadok csak akkor lesztek,
ha a bátorságból esztek,
ha önmagatokért kiálltok!

De csuklótokon lánc csörög,
a lélek-zetetek hörög,
s féltek, hogy majd a rendőrök,
taposnak rátok,
s haláltusátok,
sikolyotok száll az égre…
Meg kéne értenetek végre,
hogy ez nem élet!
Végítélet!
A rút korbács húsunkba váj,
s nem oszlik mégsem a homály,
őrzitek, hisz a félelem,
bennetek mára végtelen!

Felvitték hát az élet árát,
s elérték vele az ég határát,
s ti ültök,
s tűrtök,
drága lelkek,
csodát vártok,
s tenni nem mertek!
Ül rajtatok az ősi átok!
Csak annyit látok,
hogy egy dolog a vágyatok,
s ezért nyomjátok ágyatok.
Visszakapni az életet!
Igaz csak annyit érhetett
eddig is csak az ember,
hogy éppen
csak ne halljon éhen,
a mások által élt jólétben.

Hisz vannak, akik lubickolnak,
hiszik miattuk lesz a holnap,
s már vezetékből van a póráz,
és az jól ráz!
Azért mégiscsak pénz az úr,
s a póráz feszül, nem lazul!
Mert fentről parancsszó irányít,
s több hatalmat és kincset áhít,
s nem érték régen már az ember,
és ennyi sok… Hát végképp nem kell!
Elegendő lesz egy kevés,
indul hát a selejtezés!

Mindennek felmegy már az ára,
ahogy húzzák a kaptafára.
Rozsdás szegekkel felszegezve
feszítenek modern keresztre!
Nem véd meg téged senki más,
nem lesz idén feltámadás!
S ha nincsen benned lelemény,
kifogy a szívből a remény,
csepp sem marad,
nincsen szabad
elme!
Anélkül pedig, nincs értelme!

Nekünk csak fel kellene állnunk,
s szabaddá,
jobbá,
igazzá válnunk!
Ébreszteni az alvó népet,
csak a szeretet,
etet,
éltet,
s az adhat békés emberséget,
s az vethet minden rossznak véget!
Ami volt, az már többé nem kell,
ébredjen rá hát minden ember!
Adj ehhez erőt és hitet!
Világunkat ez menti meg!

Aranyosi Ervin © 2022.02.05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Az ember Istent teremtett


Aranyosi Ervin: Az ember Istent teremtett

Az ember Istent teremtett
a saját képmására,
és bizony e teremtésnek,
hatalmas az ára.
Mert a megteremtett Isten
büntetni is képes,
bár azt mondják ember tervez
és az Isten végez.

Aztán hatalmat teremtett,
eljátszva az Istent.
Káosszá tette a rendet,
s ennél messzebb is ment.
Istent akart játszani
a többiek kárára,
ezért aztán pénzt nyomtatott
saját képmására.

Teremtett egy új világot,
hazugságban élőt,
elnyomva a természetest,
a pénz-istentől félőt.
Uralja a nagyvilágot
és hatalom éhes,
hazugságban és csalásban
igen tehetséges.

Szembemegy a törvényekkel,
mit Isten teremtett,
nem tiszteli, nem tartja fenn
az isteni rendet.
Leigázza a világot,
hatalomra éhes,
s megküzdeni vágyaival
sehogyan sem képes!

Bár élhetne boldogan is,
rossz vágyai nélkül,
de az álma csak a pénzre
és sikerre épül.
Elfelejt a többiekhez
szívvel közeledni,
csupán uralkodni képes,
nem tud már szeretni!

Vissza kellene találnunk
ősi Istenünkhöz,
aki gyermekeként szeret,
sosem bánt, nem üldöz!
Nem a pénzt, a csereeszközt
kellene szolgálnunk,
élni kéne életünket,
s boldogokká válnunk.

Úgy nézni a társainkra,
mint Isten gyermekére,
mint a lelkünk testvérére,
élő, szép tükrére!
Megérteni, haragunkkal
önmagunkat bántjuk,
szeretettel tegyük jobbá,
még élő világunk!

Váljunk azzá, akik vagyunk,
Isten gyermekévé,
s ne uralhassa elménket
rádió, vagy tévé!
Olvadjunk a természettel
szép harmóniába,
elmondhassuk, hogy életünk
sosem volt hiába!

Figyeljünk a belső hangra,
az Ő üzenetére,
bocsássunk meg a világnak,
dühünk tegyük félre.
Világunkat mától kezdve
ne a pénz uralja,
ne keveredhessen többé
fel a mocsok alja!

Feladat vár folyton reánk:
emberré kell válnunk!
Teremteni holnapunkat,
sarkunkra kell állnunk!
Keresnünk a lét értelmét,
magunkra találva,
szeretettel világunkat
élővé formálva!

Ne teremtsünk Isteneket,
arra nincsen szükség,
azok vagyunk mindannyian,
legyünk hát rá büszkék!
Atyánk minket teremtéssel
szépen felruházott,
csak az ember torzította
el a Napvilágot!

Fogadd el, hogy egy az Isten,
s része vagyunk mind-mind!
Egyik sem több, vagy kevesebb,
ki teremtést indít!
A gondolat, ami alkot,
mely lelkünkből éled!
Nem attól lesz szép a világ,
ha Istened féled!

Értsük már meg, nem a gonosz
uralja a lelkünk,
az emberség, az istenség
élőn itt él bennünk!
Csak hagynunk kell, mint egy magot,
földjéből kikelni,
csak a lélek útján tudunk
jobb világra lelni!

Aranyosi Ervin © 2022.01.05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Értelmet keresve


Aranyosi Ervin: Értelmet keresve

Mi lehet a hosszú, boldog élet titka?
Nem kell abbahagyni korán az életet!
Persze, a száz éves manapság is ritka,
de ők bizonyítják, azt, hogy még lehet!
Lehet hosszan élni, tartalommal töltve,
bölcsességet adva másoknak is át,
minden betegségre a nyelvet kiöltve,
s megosztva másokkal mindazt, amit lát.

Értelmet keresve, sosem unatkozva,
tanítgatva mást is, úgy, ahogy lehet,
felszedett jó tudást másokkal megosztva,
amely a világnak hasznára lehet.
Amiből tanulva változik az élet,
értelmet nyerhetnek a hétköznapok,
amitől gazdagabb, s könnyebb lesz a lélek,
mikor jóérzésből adok és kapok!

Nemcsak időhúzás a hosszú élet titka.
Értelmet keresni, ez lenne a cél!
Ne legyen az élet rabság, bús kalitka,
érezze az ember, hogy igazán él!
Hiszem, nem tengődni, de álmot szőni jöttünk!
Legyen lelkünk vászna díszekkel teli!
Egy hosszú életre szerződést kötöttünk,
amelynek a módját lelkünk megleli…

Töltsük meg a létet élő tartalommal,
élvezzük a percet, legyen a miénk!
Merjünk élni bátran, minden alkalommal,
s váljon gazdagabbá itt, e földi lét!
Engedjük a szívünk őszintén szeretni,
viseljük arcunkon legszebb mosolyunk,
s legyen okunk mindig jókedvűn nevetni,
s legyünk büszkék arra, hogy emberek vagyunk!

Aranyosi Ervin © 2021-07-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nincs többé?


Aranyosi Ervin: Nincs többé?

Nincs többé fájdalom,
nincs többé félelem,
nincs többé ártalom,
nincs többé értelem!
Elmúlik minden, mit magunkra vettünk,
hiába akartunk, hiába szerettünk!

Elmúlik minden kín,
elmúlik, messze száll,
úrrá lesz mindenkin,
ha a terv összeáll!
Hit nélkül nem élünk, nem is leszünk többé,
lelkünk is így válik szél borzolta köddé.

Nincs, aki megóvjon,
nincs, aki megvédjen,
nincs, aki beszóljon,
s nem lesz ki túléljen!
Azt hittük, létezünk, mivel létre hoztak,
de csak a léten át keresztül pofoztak.

Nem hallod szavamat, hiába üvöltök?
Lázadok, szavazok, rubrikát kitöltök!
Elkapnak, megmarnak, fejemre taposnak,
érezzem magamat selejtnek, laposnak!
Nem hallod szavamat, sikítva suttogok,
nem látod, nem érzed, nincs léted, nincs jogod!
Álmaid réges-rég szanaszét kergették,
halott vagy, földedet szép csendben elvették.
Tudósok hazudnak tudományt szemedbe,
rólad a Teremtő a kezét levette!
Gonosznak behódolsz, s teszed, mit követel,
s várod, hogy mikor lesz újra eljövetel?

Nincs többé már kiút,
nincs többé szánalom,
ha van mi rám kijut,
sorsomat vállalom!
Nem fogok a sorba sohasem beállni,
nem hagyok magamból rabszolgát csinálni!

Össznépi agymosás,
hazudva, beoltva.
Hírek közt nassolás,
ész nélkül tarolva.
Nem megyek önmagam a vesztőhelyemre,
vérdíjat tűznek ki, még látó szememre!

Nincs többé értelem,
csupáncsak ártalom,
bénító félelem,
beígért fájdalom!
Hiába mondom ki, szavaim nem hiszed,
félelem vezérel, már rég nem a szíved!

Aranyosi Ervin © 2021-04-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A szeretet koldusai


Aranyosi Ervin: A szeretet koldusai

A szeretetet mindig koldulni kellett,
s a gazdag elment a koldus mellett,
s még jó, ha épp nem köpte le!

Pedig az is csak élni vágyott,
végig járni egy rút világot,
ami az ördög ötlete.

Bár szól még nóta szeretetről,
de mi jut vajon nekünk ebből?
Akad érintés, ölelés?

Van-e helye még igaz szónak,
amit a tisztán élők szólnak,
vagy ebből van éppen kevés?

Jaj, mit tehetnénk a világért,
a jó emberek igazáért,
hogy újra jobb és szebb legyen?

Jó lenne teljes szívvel adni,
a Megváltó útján haladni,
s hagyni, hogy emberré tegyen!

Véget vetni a háborúknak,
a megvezetett nyomorultak
szemét felnyitva, tenni jót!

Valódi kiutat mutatni,
legyen min együtt majd haladni,
s megmenteni a földlakót!

De előbb hisz el hazugságot,
s rettegi már a nagyvilágot,
s a lelke láncon vezetett!

Média híre köti gúzsba,
s hiába vág elmébe, húsba,
a megértés csak tettetett!

Sosem tanultunk gondolkodni,
könnyebb a látókat okolni,
és várni fentről a csodát!

Hinni álságos tudományban,
amely a pénz szolgálatában,
törli az értelem nyomát.

Szeretni kéne megtanulni,
hagyni a létet megjavulni,
ébredni kéne emberek!

Hisz elveszik a szabadságunk,
megölik minden élő vágyunk,
mi nélkül élni nem lehet.

Elvesztettük az Istenünket,
az élő hit hiánya büntet,
Jézus hiába szenvedett!

Együtt, egymásért kéne tennünk,
egy közös láng lobogjon bennünk:
Igazság, béke, szeretet!

Mert kihalunk így, szeretetlen,
túlélni mindezt lehetetlen,
értelem nélkül nincs jövőnk!

Ami miénk, kolduljuk mástól
és rettegni az elmúlástól,
amíg elszívják mind erőnk!

Ébrednünk kéne, szemet nyitni,
az élet értelmében hinni,
s élni tanulni, újra, itt!

Nem koldulni, hanem szeretni,
élni végre és megpengetni
a szép szeretet húrjait.

Aranyosi Ervin © 2021-04-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ébredj a mába!


Aranyosi Ervin: Ébredj a mába!

Álmot láttam istenit,
egy angyal földre szállt,
megváltozott minden itt,
amerre csak járt.
Tovatűnt a pillanat,
de az érzés megmaradt,
megváltozott a világ
egy éjszaka alatt!

Megszépült a végtelen,
és körül vett a fény,
érték lett az értelem,
és ránk lelt a remény.
Szeretettel átölelt
és belénk költözött,
megváltozott a világ
csodába öltözött

Refrén:
Ébredj a mába!
Öltöztesd a lelkedet fénylő új ruhába!
Ébredj, a mába!
Lépj be a szeretet gyógyító áramába!

Ne azt nézd, mit mondanak,
csak befelé figyelj,
ahol jársz, majd mindenütt
érzésekre lelj!
Legyen jobb hely a világ,
s legyen többé is veled,
szeretet kísérje majd
minden léptedet!

Refrén:
Ébredj a mába!
Öltöztesd a lelkedet fénylő új ruhába!
Ébredj, a mába!
Lépj be a szeretet gyógyító áramába!

Aranyosi Ervin © 2021-03-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva