nyelv | Aranyosi Ervin versei

ápr
15

Aranyosi Ervin: Vers a szülőföldről

Category: Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: alföld, Aranyosi Ervin, fény, folyó, haza, hegylánc, magyar, nyelv, természet, vers, Vers a szülőföldről 1 Comment

Aranyosi Ervin: Vers a szülőföldről

Szeretnék a szülőföldről írni,
és bemutatni drága, szép hazám!
A természetet élőn szóra bírni,
egy mesés nyelven, mit tanított anyám!
Mert büszke vagyok itt én minden tájra,
az Alföldre, mit szép hegylánc övez,
s ha köztük járok, miért vágynék másra,
ez kötődésem, s oly egyszerű ez!

Csak csodálom az élet gazdagságát,
mit nem pusztíthat el az oktalan,
s ha kerülöm a versenyek világát,
tudom, nem leszek boldogtalan!
És szembe merek nézni én a Nappal,
s a fényét őrzöm, lelkemben ragyog,
és gazdagodom minden egyes nappal,
ha ráébredek arra, ki vagyok.

Csodálom a hömpölygő folyókat,
mik hordozzák az éltető vizet,
a magyar tengerben lubickolókat,
hol a nyár sok élménnyel fizet.
A mezőket, a zöldellő erdőket,
ahol békésen élnének vadak,
hol fűrész marta sudár fák kidőlnek,
hol dallal sírnak ma a madarak.

Ó bárcsak lenne jó gazda az ember,
s nem érdek mentén pusztulna e föld,
ha rájönnénk, hogy betondzsungel nem kell,
a természet itt élőn tündökölt!
Én csodálom a képzelet dús elmét,
mert naggyá tették ezt a szép hazát.
a nyelvünk nélkül szegényebbek lennénk,
hát ezért írom versbe szép szavát.

A természetben ott a tiszta válasz,
a kérdésekre mind meglelhető!
A lépésekkel erősebbé válhatsz,
s a kihívás, a mélység, s hegytető!
Az érzések, mind támaszok lehetnek,
és megmutatják a helyes utat,
mert boldogok, kik világot szeretnek,
ha lélek hajt, és szolgál a tudat!

Hát szeretnék a szülőföldről írni,
nincs más ország, mely ennél gazdagabb,
elrablott részeit kell visszasírni,
mert az magában is magyar marad!
Én itt születtem és idekötődöm,
ha utazom is, visszatérek én,
mert szép hazámtól újra feltöltődöm,
mert itt ragyog rám legszebben a fény.

Aranyosi Ervin © 2024.04.15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
28

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Hon utáni vágy

Category: Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: Aranyosi Ervin, csavargok, együtt, érték, hagyomány, haza, Hon utáni vágy, Isten, lelkem, nyelv, ősi, otthon, törvény, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Hon utáni vágy

Messze jöttem szép hazámból,
bánat száll az út porából,
bús szememre nem jön álom,
a helyem itt nem találom,
haza kéne térnem!

Meggyalázták szép hazámat,
eloroztak kertet, házat,
lelkembe mart a gyalázat,
ezért minden ellen lázad,
haza kéne térnem!

Messzi földön nem szeretnek,
panaszkodom Istenemnek,
de úgy tűnik nem jött velem,
idegenben őt sem lelem,
haza kéne térnem!

Elvesztettem minden pénzem,
magam sehogyan sem érzem,
szívem könnyel összevérzem,
nem változik semmi, mégsem,
haza kéne térnem!

Megyek, megyek, csak csavargok,
jó szót itt már sosem hallok,
a föld is kilök magából,
elég volt a szolgaságból,
haza kéne térnem!

Otthon talán mégis élnék,
a magyar nyelv ősi érték,
honfitársakkal beszélnék,
hagyományba visszatérnék,
haza kéne térnem!

Elüldöztek, menekültem,
szolgasorba így kerültem,
elvesztettem magyarságom,
nincsen helyem a világon,
haza kéne térnem!

Áldj meg Isten, csak még egyszer,
engedj haza, s ott eressz el!
Hazám földjén engedj élni,
hogy ne legyen okom félni,
haza kéne térnem!

Társaimmal összefogva,
nem élek majd nyomorogva,
teszem, amit lelkem diktál,
hadd ne legyek többé itt már,
haza kéne térnem!

Jó Istenem engedj haza,
hozzád száll lelkem panasza,
testvéreim haza várnak,
kellhetek még a hazámnak,
haza kéne térnem!

Tegyük szebbé szép hazánkat,
tűnjön inkább a falánk had,
ki a magyart elüldözi,
messzi földre elküldözi,
haza kéne térnem!

Ott születtem, érte éltem,
szívet-lelket nem cseréltem,
magyar voltam, az maradok,
szép jussomtól távol vagyok,
haza kéne térnem!

Isten, adjál jogot nékünk,
magyar legyen a törvényünk,
idegen nép ne uraljon,
a nemzetünk ki ne haljon,
haza kéne térnem!

Megvan bennünk az alázat,
Isten áldd meg szép hazánkat,
mutass utat a magyarnak,
ne legyünk idegen gyarmat,
haza kéne térnünk!

Együtt, végre összefogva,
ősi törvényt visszahozva,
hazugságot eltörölve,
magyar könnyet letörölve,
vissza kéne térnünk!

Ha magyar vagy, légy hát magyar,
ki teszi, mit népe akar!
Nem nyomorog átok alatt,
egy cél vezet, szent akarat,
ha tudjuk, mit érünk!

Aranyosi Ervin © 2023-01-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

aug
15

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Fát növesztek

Category: Állatok, természet Tags: Aranyosi Ervin, élet, Fát növesztek, levegő, madár, magyar, nyelv, pokol, szél, város, vers, víz 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Fát növesztek

Kicsi vagyok és fát növesztek,
jószívvel gyökeret eresztek,
megerősítem törzsemet,
ágaim büszkén nőjenek!

Ha kell akár az égbe nyúlva,
a többiektől jót tanulva,
szép felhőkbe kapaszkodom,
s az élethez ragaszkodom.

Egyszerre sok-sok lábon állok,
kincsekhez jutni megpróbálok,
magamba szívni a tudást,
az értelembe ájulást!

Gyökereim a múltba nyúlnak,
ősöktől értelmet tanulnak,
szívom a magyar nyelv vízét,
s kiélvezem mesés ízét!

Én nem csak élni akarok,
ágaim nem csupán karok!
Ők adakozó szép kezek,
viselnek szép levélzetet.

Alkotok tudás-levegőt,
s bátorítom a remegőt,
hogy ágaim közt merjen élni,
védelmezem, ne kelljen félni!

Adok reményt, adok hitet,
mert lelkük csak így érti meg,
hogy ők is mind céllal születtek,
s az egésznek részei lettek.

Nem félhetek, hogy majd kivágnak!
Hisz kellek az élő-világnak,
tőlünk lehet csak zöld e bolygó,
csak így van víz, a szomjat oltó.

S tudom, az ember, ezt megérti,
s mikor a boldogságát félti,
talán hiszi, hogy nélkülem,
üres lenne a végtelen.

Üres lenne, kopár, halálos,
kongna a kőből épült város,
madár helyett csak szél dalolna,
utat mutatva a pokolba.

Aranyosi Ervin © 2022-08-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

dec
9

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Hallgass a medvére!

Category: Gyerekvers, verses mese Tags: Aranyosi Ervin, árnyék, beszél, ember, félelem, fény, Hallgass a medvére!, kétség, nap, nyelv, sütét, szeretet, talp, vers 1 Comment

Aranyosi Ervin: Hallgass a medvére!

– Irgum-burgum – szólt a medve.
– Ne legyetek elképedve,
hogy ember nyelven beszélek,
de én gondolkodva élek!
Ha már gondolkodva élek,
az árnyékomtól se félek,
megy előttem, jön utánam,
eddig is a fényben jártam.

Az árnyékom néha hosszabb,
ha elfutnék, annál rosszabb,
hiszen úgyis utolérne,
talpam alatt is elférne,
s akkor sötét lenne bennem.
Ki kéne a fényre mennem,
hogy a sötét meneküljön,
és örökre elkerüljön!

De ha Napom bennem ragyog,
úgy érzem, hogy teljes vagyok.
Elkerül félelem, kétség,
elmenekül a sötétség!
Szeretet lép a helyébe,
s minden rossznak így lesz vége!
Csak utánozz, s lépjél végre,
s gyere ki a tiszta fényre!

Aranyosi Ervin © 2021.12.09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
17

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Elszórt morzsák…

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, Elszórt morzsák..., igauság, képzelet, könyvem, lelked, megbecsül, nyelv, tanítás, teremtő, vers, verseim, vidámság Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Elszórt morzsák…

Mit is adhatnék én neked,
mi lelkemből fakad?
Mely bátorít, mi felemel,
mitől lelked szabad?
Mi elvarázsol, elringat,
szíveddel táncra kel,
s ha múlik is a pillanat,
már nem felejted el!

Mit adhatnék, tartalmasat,
mely lelkedig elér?
Néhány jó szó, mi jól lakat,
mint egy falat kenyér.
Ha szétszeded morzsáira,
a tudást megleled.
Versembe szőtt gondolatot
nyújtok hát át neked.

Az igazság majd rád talál
könyveim rejtekén,
szeretet fénye onnan jön,
s árad majd rád a fény!
Akad vidámság, s tanítás,
érted, veled, neked,
hogy olvasva is megbecsüld,
teremtő nyelvedet!

Ha megmutatod másnak is,
a könyv életre kel,
s mint álmot szövő képzelet,
kérdésekre felel.
Ha majd az útra rátalálsz,
lelked már él, vigad,
ahogy szép sorban felszeded
elszórt morzsáimat.

Aranyosi Ervin © 2021.11.17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

okt
28

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: A megoldás kulcsa

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: A megoldás kulcsa, angyal, Aranyosi Ervin, csend, hatalom, isteni, Lélek, magyar, megoldás, nyelv, programoz, teremtés, vers 6 hozzászólás

Aranyosi Ervin: A megoldás kulcsa

Egészségügy, mely folyton harcol,
gyógyszergyár mérgeket kever,
hogyan lehetnél egészséges,
ha önmagadért nem teszel.
Másra bízod a problémáid,
s megoldják majd – te így hiszed!
Történik veled csak az élet,
soha, semmire sem viszed!

Az államot báb irányítja,
s hagyják hogy játssza szerepét,
s cserébe bátran szétlophatja,
mit létrehozott ezer év!
Te meg csak lézengsz lógó karral,
ápolgatod a nyomorod.
Várod, majd csak eljön egy angyal,
s megváltoztatja korszakod?

Megváltoztatja? S mért egy angyal?
Hiszen tudnál teremteni!
De mástól várod a megoldást,
mert a teremtés isteni?
Ám jó Atyád már felruházott,
tiéd a varázs-gondolat,
te vagy csak az, ki megoldhatja,
a megteremtett gondokat.

MAG-os vagy! Mágus, hogyha érted,
magyar lelked különleges,
érzésekkel csodákra képes,
ha vágyad élő és nemes!
Nyelved csodás, Isten igéje,
s képessé tesz, s megmagyaráz,
nem is kell csatában legyőznöd,
azt, aki lenyom, s megaláz.

Csak felül kéne emelkednünk,
hiszen a gond a mélybe húz,
ha lelkünkben jobbat teremtünk,
ha szebben élni megtanulsz,
ha nem mész bele háborúkba,
ha tudás fűti lelkedet,
ha rájössz végre bölcsen, tudva,
hogy harccal győznöd nem lehet!

Ám kezedben olyan erő van,
mely varázsolhat szebb jövőt,
ne kívülről várd a megoldást,
ne kérj sírodra szemfödőt!
A megoldásnak kulcsa ott van,
réges régen benned lakik!
Hát értsd meg, ezért programoznak
napról napra valakik!

Itt az idő, hát csendesedj le,
s emelkedj gondjaid fölé!
Csituljon el a lázas elme,
a Nap bújjon felhők mögé!
És ott, a csendben megtalálod,
a megoldásnak kulcsa van!
Vedd végre kezedbe sorsod,
hogy újra élhess boldogan!

Aranyosi Ervin © 2021.10.28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

okt
7

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Értsetek magyarul!

Category: Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: Aranyosi Ervin, beszéd, Értsetek magyarul!, használ, Inglisül, írás, magyar, nyelv, szavak, sznob, szóval, teremt, vers 1 Comment

Aranyosi Ervin: Értsetek magyarul!

(Ezt csak az vegye magára,
akinek a ruhatára,
ilyen ingekkel van teli,
s anyanyelvét nem tiszteli!)

„Happy Birthday” veszi kedvem,
hányszor kell még veszekednem?
Ne legyetek ilyen sznobok,
abban jobbak az angolok!

Nem vagy képes két szót írni?
Én sem tudlak szóra bírni?
Elfelejted magyar nyelved?
Inglisül kell megfelelned?

Én magyarul szólok hozzád,
jó lenne, ha viszonoznád!
Ne képeket rittyents ide,
szép szóval találj telibe!

Vagy elfelejtettél írni?
Nincs jó válasz? Kezdjek sírni?
Vagy már magyarul sem értesz,
szép szavaddal el nem érhetsz?

Vagy tán mától megfogadod,
s az alkalmat megragadod,
s újra használod a nyelved,
s holnapodat így teremted?

Magyar szóval, kedves, széppel,
nem képekkel, szép „igékkel”!
Helyesen és szép írással,
szép beszéddel, semmi mással!

Ha magyarnak érzed magad,
használj ízes, szép szavakat!
Mert én magyaroknak írok,
értük szólok, értük sírok!

Én magyar nyelven teremtek,
s adok helyt isteni rendnek!
Szépen szólva, szeretettel,
ahogy csak egy magyar ember!

Aranyosi Ervin © 2021.10.07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

júl
5

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: A mosolyhoz nem kell tolmács

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, A mosolyhoz nem kell tolmács, Aranyosi Ervin: vers, érti, gagyog, jókedv, közös, nyelv, ragyog, Ünnep, világ Leave a Comment

Aranyosi Ervin: A mosolyhoz nem kell tolmács

Mosolyodhoz nem kell tolmács,
mert a mosoly, pont attól más:
– Az ember minden nyelven érti,
s csak aki a szívét félti,
csak az nem mer mosolyogni!
Ne akard hát visszafogni!
Engedd arcodon ragyogni,
s nem kell más nyelven gagyogni…
A mosoly a közös nyelvünk,
csak a párját meg kell lelnünk,
közösen kell ünnepelnünk.
Ha a mosoly szépen terjed,
mindenki jókedvre gerjed,
s onnan te is szebbnek látod,
a mosolytól szép világot!

Aranyosi Ervin © 2021-07-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
13

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Magyar vagyok, s az maradok…

Category: Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: Aranyosi Ervin, fény, Hazám, hazugság, igaz, Isten, Lélek, Magyar vagyok, nemzetem, népem, nyelv, ősök, s az maradok..., utókor, vers, vezet 4 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Magyar vagyok, s az maradok…

Magyar vagyok, s az maradok,
a népemnek hitet adok,
éltetem a reményt bennük,
élőn, nemzetté kell lennünk!
Egy a nemzet, egy a lélek,
nemzetemmel együtt élek!

Magyar vagyok, jót akarok,
őseimmel feltámadok,
megismerem hazám múltját,
bejárom az ősök útját.
Egy a nemzet, egy a lélek,
élni merek és nem félek!

Magyar vagyok, tiszta szívvel,
jövőt hozó élő hittel,
megvetem a hazugságot,
igaz hittel élek álmot!
Nem élhetek megvezetve,
élem világom teremtve!

Magyar vagyok, Isten éltet,
ő ad nekem emberséget,
ő ad nekem mindenséget,
tisztaságot, minőséget!
Ezt adom az utókornak,
hogy lehessen magyar holnap!

Magyar vagyok, szép hazám van,
hiszek népem igazában,
a hazug köd csak lehullik,
fejünkről a vész elmúlik,
csak ezért még tennünk kéne,
ez az ősök véleménye!

Magyar vagyok és nem szolga,
nem küldhetnek a pokolba,
hagyom hogy a fény vezessen,
Istenem, s jövőm lehessen!
Magyar honban, magyar nyelven,
teremtéstől hálatelten!

Magyar vagyok, s az is leszek,
nemzetemért jót cselekszek,
hagyom lelkem feltámadni,
benne a fényt eláradni,
Felismerni bűnt és rosszat,
ami értelmetlen bosszant.

Magyar vagyok a hazában,
ha magyar vagy légy a társam,
emeljük fel nemzetünket,
tegyük jobbá helyzetünket!
Éljünk együtt szép hazánkban,
s higgyünk népünk igazában!

Magyar vagyok, s ébredezem,
ne csodálkozz, kérlek, ezen,
sok életet átaludtam,
közben ellopták a múltam,
ellopták a fél hazámat,
fele népem mégsem lázad.

Magyar vagyok, s fogy nemzetem,
s túl sokan dolgoznak ezen,
ármányokkal, hazugsággal,
pénz utáni gőgös vággyal!
Megalázzák magyarságom,
porrá zúzzák a világom.

Magyar vagyok. Te is az vagy?
Csak a csaló élni nem hagy?
Országunkat széjjel lopja,
ördög táncát éjjel ropja!
Nappal gyilkol és harácsol,
magyaroknak bitót ácsol.

Magyar vagyok, én már látom,
más kezén van a világom.
Lassan vissza kéne venni,
világunkat jobbá tenni,
magot szórni, hogy kikeljen,
s a népünk egymásra leljen!

Magyar vagyok, ébresztelek!
Utat mutatnak a jelek,
hogy tennünk kell önmagunkért,
szebb jövőnkért, országunkért!
Meg kell hát az utat lelni,
nemzetünkkel eggyé lenni!

Magyar vagyok, a testvéred,
történetünk nem ér véget,
csak lépnünk kell egymás felé,
az igaz, útját meglelé,
s visszatér az ősi útra,
és a nemzet nagy lesz újra!

Magyar vagyok és teremtek,
hálát adva Istenemnek,
aki mutatja az utat,
annak, aki szívvel kutat,
aki szeretettel élne,
s honjában jövőt remélne!

Aranyosi Ervin © 2021-06-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
30

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Zokni kutya

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, Aranyosi Ervin, nyelv, pracli, pulikutyus, szándékom, szolgálat, vers, vidámabb, Zokni kutya Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Zokni kutya

Pulikutyus vagyok,
úgy hívnak, hogy Zokni,
vidám természetem
nem nem nehéz megszokni.
Köszönni is tudok,
szépen, illendően.
Akit megkedvelek,
vidámabb lesz tőlem.
Nálam a köszönés,
úgy szokott kinézni,
aki lát – szándékom –
rögtön tudja, érzi.
Nyelvemet kinyújtom,
fogamat mutatom,
a jobb mellső praclim
a kezébe adom!
Nem régen keltem fel,
még nem fésülködtem.
Már hosszú szolgálat
áll – bizony – mögöttem!

Aranyosi Ervin: Vers a szülőföldről

Csak csodálom az élet gazdagságát, mit nem pusztíthat el az oktalan, s ha kerülöm a versenyek világát, tudom, nem leszek boldogtalan! És szembe merek nézni én a Nappal, s a fényét őrzöm, lelkemben ragyog, és gazdagodom minden egyes nappal, ha ráébredek arra, ki vagyok.

Csodálom a hömpölygő folyókat, mik hordozzák az éltető vizet, a magyar tengerben lubickolókat, hol a nyár sok élménnyel fizet. A mezőket, a zöldellő erdőket, ahol békésen élnének vadak, hol fűrész marta sudár fák kidőlnek, hol dallal sírnak ma a madarak.

A természetben ott a tiszta válasz, a kérdésekre mind meglelhető! A lépésekkel erősebbé válhatsz, s a kihívás, a mélység, s hegytető! Az érzések, mind támaszok lehetnek, és megmutatják a helyes utat, mert boldogok, kik világot szeretnek, ha lélek hajt, és szolgál a tudat!

Aranyosi Ervin © 2024.04.15. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Hon utáni vágy

Messze jöttem szép hazámból, bánat száll az út porából, bús szememre nem jön álom, a helyem itt nem találom, haza kéne térnem!

Meggyalázták szép hazámat, eloroztak kertet, házat, lelkembe mart a gyalázat, ezért minden ellen lázad, haza kéne térnem!

Messzi földön nem szeretnek, panaszkodom Istenemnek, de úgy tűnik nem jött velem, idegenben őt sem lelem, haza kéne térnem!

Elvesztettem minden pénzem, magam sehogyan sem érzem, szívem könnyel összevérzem, nem változik semmi, mégsem, haza kéne térnem!

Megyek, megyek, csak csavargok, jó szót itt már sosem hallok, a föld is kilök magából, elég volt a szolgaságból, haza kéne térnem!

Otthon talán mégis élnék, a magyar nyelv ősi érték, honfitársakkal beszélnék, hagyományba visszatérnék, haza kéne térnem!

Elüldöztek, menekültem, szolgasorba így kerültem, elvesztettem magyarságom, nincsen helyem a világon, haza kéne térnem!

Áldj meg Isten, csak még egyszer, engedj haza, s ott eressz el! Hazám földjén engedj élni, hogy ne legyen okom félni, haza kéne térnem!

Társaimmal összefogva, nem élek majd nyomorogva, teszem, amit lelkem diktál, hadd ne legyek többé itt már, haza kéne térnem!

Jó Istenem engedj haza, hozzád száll lelkem panasza, testvéreim haza várnak, kellhetek még a hazámnak, haza kéne térnem!

Tegyük szebbé szép hazánkat, tűnjön inkább a falánk had, ki a magyart elüldözi, messzi földre elküldözi, haza kéne térnem!

Ott születtem, érte éltem, szívet-lelket nem cseréltem, magyar voltam, az maradok, szép jussomtól távol vagyok, haza kéne térnem!

Isten, adjál jogot nékünk, magyar legyen a törvényünk, idegen nép ne uraljon, a nemzetünk ki ne haljon, haza kéne térnem!

Megvan bennünk az alázat, Isten áldd meg szép hazánkat, mutass utat a magyarnak, ne legyünk idegen gyarmat, haza kéne térnünk!

Együtt, végre összefogva, ősi törvényt visszahozva, hazugságot eltörölve, magyar könnyet letörölve, vissza kéne térnünk!

Ha magyar vagy, légy hát magyar, ki teszi, mit népe akar! Nem nyomorog átok alatt, egy cél vezet, szent akarat, ha tudjuk, mit érünk!

Aranyosi Ervin: Fát növesztek

Kicsi vagyok és fát növesztek, jószívvel gyökeret eresztek, megerősítem törzsemet, ágaim büszkén nőjenek!

Ha kell akár az égbe nyúlva, a többiektől jót tanulva, szép felhőkbe kapaszkodom, s az élethez ragaszkodom.

Egyszerre sok-sok lábon állok, kincsekhez jutni megpróbálok, magamba szívni a tudást, az értelembe ájulást!

Gyökereim a múltba nyúlnak, ősöktől értelmet tanulnak, szívom a magyar nyelv vízét, s kiélvezem mesés ízét!

Én nem csak élni akarok, ágaim nem csupán karok! Ők adakozó szép kezek, viselnek szép levélzetet.

Alkotok tudás-levegőt, s bátorítom a remegőt, hogy ágaim közt merjen élni, védelmezem, ne kelljen félni!

Adok reményt, adok hitet, mert lelkük csak így érti meg, hogy ők is mind céllal születtek, s az egésznek részei lettek.

Nem félhetek, hogy majd kivágnak! Hisz kellek az élő-világnak, tőlünk lehet csak zöld e bolygó, csak így van víz, a szomjat oltó.

S tudom, az ember, ezt megérti, s mikor a boldogságát félti, talán hiszi, hogy nélkülem, üres lenne a végtelen.

Üres lenne, kopár, halálos, kongna a kőből épült város, madár helyett csak szél dalolna, utat mutatva a pokolba.

Aranyosi Ervin: Hallgass a medvére!

– Irgum-burgum – szólt a medve. – Ne legyetek elképedve, hogy ember nyelven beszélek, de én gondolkodva élek! Ha már gondolkodva élek, az árnyékomtól se félek, megy előttem, jön utánam, eddig is a fényben jártam.

Az árnyékom néha hosszabb, ha elfutnék, annál rosszabb, hiszen úgyis utolérne, talpam alatt is elférne, s akkor sötét lenne bennem. Ki kéne a fényre mennem, hogy a sötét meneküljön, és örökre elkerüljön!

De ha Napom bennem ragyog, úgy érzem, hogy teljes vagyok. Elkerül félelem, kétség, elmenekül a sötétség! Szeretet lép a helyébe, s minden rossznak így lesz vége! Csak utánozz, s lépjél végre, s gyere ki a tiszta fényre!

Aranyosi Ervin © 2021.12.09. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Elszórt morzsák…

Mit is adhatnék én neked, mi lelkemből fakad? Mely bátorít, mi felemel, mitől lelked szabad? Mi elvarázsol, elringat, szíveddel táncra kel, s ha múlik is a pillanat, már nem felejted el!

Mit adhatnék, tartalmasat, mely lelkedig elér? Néhány jó szó, mi jól lakat, mint egy falat kenyér. Ha szétszeded morzsáira, a tudást megleled. Versembe szőtt gondolatot nyújtok hát át neked.

Az igazság majd rád talál könyveim rejtekén, szeretet fénye onnan jön, s árad majd rád a fény! Akad vidámság, s tanítás, érted, veled, neked, hogy olvasva is megbecsüld, teremtő nyelvedet!

Ha megmutatod másnak is, a könyv életre kel, s mint álmot szövő képzelet, kérdésekre felel. Ha majd az útra rátalálsz, lelked már él, vigad, ahogy szép sorban felszeded elszórt morzsáimat.

Aranyosi Ervin © 2021.11.17. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: A megoldás kulcsa

Egészségügy, mely folyton harcol, gyógyszergyár mérgeket kever, hogyan lehetnél egészséges, ha önmagadért nem teszel. Másra bízod a problémáid, s megoldják majd – te így hiszed! Történik veled csak az élet, soha, semmire sem viszed!

Az államot báb irányítja, s hagyják hogy játssza szerepét, s cserébe bátran szétlophatja, mit létrehozott ezer év! Te meg csak lézengsz lógó karral, ápolgatod a nyomorod. Várod, majd csak eljön egy angyal, s megváltoztatja korszakod?

Megváltoztatja? S mért egy angyal? Hiszen tudnál teremteni! De mástól várod a megoldást, mert a teremtés isteni? Ám jó Atyád már felruházott, tiéd a varázs-gondolat, te vagy csak az, ki megoldhatja, a megteremtett gondokat.

MAG-os vagy! Mágus, hogyha érted, magyar lelked különleges, érzésekkel csodákra képes, ha vágyad élő és nemes! Nyelved csodás, Isten igéje, s képessé tesz, s megmagyaráz, nem is kell csatában legyőznöd, azt, aki lenyom, s megaláz.

Csak felül kéne emelkednünk, hiszen a gond a mélybe húz, ha lelkünkben jobbat teremtünk, ha szebben élni megtanulsz, ha nem mész bele háborúkba, ha tudás fűti lelkedet, ha rájössz végre bölcsen, tudva, hogy harccal győznöd nem lehet!

Ám kezedben olyan erő van, mely varázsolhat szebb jövőt, ne kívülről várd a megoldást, ne kérj sírodra szemfödőt! A megoldásnak kulcsa ott van, réges régen benned lakik! Hát értsd meg, ezért programoznak napról napra valakik!

Itt az idő, hát csendesedj le, s emelkedj gondjaid fölé! Csituljon el a lázas elme, a Nap bújjon felhők mögé! És ott, a csendben megtalálod, a megoldásnak kulcsa van! Vedd végre kezedbe sorsod, hogy újra élhess boldogan!

Aranyosi Ervin © 2021.10.28. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Értsetek magyarul!

„Happy Birthday” veszi kedvem, hányszor kell még veszekednem? Ne legyetek ilyen sznobok, abban jobbak az angolok!

Nem vagy képes két szót írni? Én sem tudlak szóra bírni? Elfelejted magyar nyelved? Inglisül kell megfelelned?

Én magyarul szólok hozzád, jó lenne, ha viszonoznád! Ne képeket rittyents ide, szép szóval találj telibe!

Vagy elfelejtettél írni? Nincs jó válasz? Kezdjek sírni? Vagy már magyarul sem értesz, szép szavaddal el nem érhetsz?

Vagy tán mától megfogadod, s az alkalmat megragadod, s újra használod a nyelved, s holnapodat így teremted?

Magyar szóval, kedves, széppel, nem képekkel, szép „igékkel”! Helyesen és szép írással, szép beszéddel, semmi mással!

Ha magyarnak érzed magad, használj ízes, szép szavakat! Mert én magyaroknak írok, értük szólok, értük sírok!

Én magyar nyelven teremtek, s adok helyt isteni rendnek! Szépen szólva, szeretettel, ahogy csak egy magyar ember!

Aranyosi Ervin © 2021.10.07. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: A mosolyhoz nem kell tolmács

Aranyosi Ervin: Magyar vagyok, s az maradok…

Magyar vagyok, s az maradok, a népemnek hitet adok, éltetem a reményt bennük, élőn, nemzetté kell lennünk! Egy a nemzet, egy a lélek, nemzetemmel együtt élek!

Magyar vagyok, jót akarok, őseimmel feltámadok, megismerem hazám múltját, bejárom az ősök útját. Egy a nemzet, egy a lélek, élni merek és nem félek!

Magyar vagyok, tiszta szívvel, jövőt hozó élő hittel, megvetem a hazugságot, igaz hittel élek álmot! Nem élhetek megvezetve, élem világom teremtve!

Magyar vagyok, Isten éltet, ő ad nekem emberséget, ő ad nekem mindenséget, tisztaságot, minőséget! Ezt adom az utókornak, hogy lehessen magyar holnap!

Magyar vagyok, szép hazám van, hiszek népem igazában, a hazug köd csak lehullik, fejünkről a vész elmúlik, csak ezért még tennünk kéne, ez az ősök véleménye!

Magyar vagyok és nem szolga, nem küldhetnek a pokolba, hagyom hogy a fény vezessen, Istenem, s jövőm lehessen! Magyar honban, magyar nyelven, teremtéstől hálatelten!

Magyar vagyok, s az is leszek, nemzetemért jót cselekszek, hagyom lelkem feltámadni, benne a fényt eláradni, Felismerni bűnt és rosszat, ami értelmetlen bosszant.

Magyar vagyok a hazában, ha magyar vagy légy a társam, emeljük fel nemzetünket, tegyük jobbá helyzetünket! Éljünk együtt szép hazánkban, s higgyünk népünk igazában!

Magyar vagyok, s ébredezem, ne csodálkozz, kérlek, ezen, sok életet átaludtam, közben ellopták a múltam, ellopták a fél hazámat, fele népem mégsem lázad.

Magyar vagyok, s fogy nemzetem, s túl sokan dolgoznak ezen, ármányokkal, hazugsággal, pénz utáni gőgös vággyal! Megalázzák magyarságom, porrá zúzzák a világom.

Magyar vagyok. Te is az vagy? Csak a csaló élni nem hagy? Országunkat széjjel lopja, ördög táncát éjjel ropja! Nappal gyilkol és harácsol, magyaroknak bitót ácsol.

Magyar vagyok, én már látom, más kezén van a világom. Lassan vissza kéne venni, világunkat jobbá tenni, magot szórni, hogy kikeljen, s a népünk egymásra leljen!

Magyar vagyok, ébresztelek! Utat mutatnak a jelek, hogy tennünk kell önmagunkért, szebb jövőnkért, országunkért! Meg kell hát az utat lelni, nemzetünkkel eggyé lenni!

Magyar vagyok, a testvéred, történetünk nem ér véget, csak lépnünk kell egymás felé, az igaz, útját meglelé, s visszatér az ősi útra, és a nemzet nagy lesz újra!

Magyar vagyok és teremtek, hálát adva Istenemnek, aki mutatja az utat, annak, aki szívvel kutat, aki szeretettel élne, s honjában jövőt remélne!

Csak csodálom az élet gazdagságát,
mit nem pusztíthat el az oktalan,
s ha kerülöm a versenyek világát,
tudom, nem leszek boldogtalan!
És szembe merek nézni én a Nappal,
s a fényét őrzöm, lelkemben ragyog,
és gazdagodom minden egyes nappal,
ha ráébredek arra, ki vagyok.

Csodálom a hömpölygő folyókat,
mik hordozzák az éltető vizet,
a magyar tengerben lubickolókat,
hol a nyár sok élménnyel fizet.
A mezőket, a zöldellő erdőket,
ahol békésen élnének vadak,
hol fűrész marta sudár fák kidőlnek,
hol dallal sírnak ma a madarak.

A természetben ott a tiszta válasz,
a kérdésekre mind meglelhető!
A lépésekkel erősebbé válhatsz,
s a kihívás, a mélység, s hegytető!
Az érzések, mind támaszok lehetnek,
és megmutatják a helyes utat,
mert boldogok, kik világot szeretnek,
ha lélek hajt, és szolgál a tudat!

Aranyosi Ervin © 2024.04.15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Messze jöttem szép hazámból,
bánat száll az út porából,
bús szememre nem jön álom,
a helyem itt nem találom,
haza kéne térnem!

Meggyalázták szép hazámat,
eloroztak kertet, házat,
lelkembe mart a gyalázat,
ezért minden ellen lázad,
haza kéne térnem!

Messzi földön nem szeretnek,
panaszkodom Istenemnek,
de úgy tűnik nem jött velem,
idegenben őt sem lelem,
haza kéne térnem!

Elvesztettem minden pénzem,
magam sehogyan sem érzem,
szívem könnyel összevérzem,
nem változik semmi, mégsem,
haza kéne térnem!

Megyek, megyek, csak csavargok,
jó szót itt már sosem hallok,
a föld is kilök magából,
elég volt a szolgaságból,
haza kéne térnem!

Otthon talán mégis élnék,
a magyar nyelv ősi érték,
honfitársakkal beszélnék,
hagyományba visszatérnék,
haza kéne térnem!

Elüldöztek, menekültem,
szolgasorba így kerültem,
elvesztettem magyarságom,
nincsen helyem a világon,
haza kéne térnem!

Áldj meg Isten, csak még egyszer,
engedj haza, s ott eressz el!
Hazám földjén engedj élni,
hogy ne legyen okom félni,
haza kéne térnem!

Társaimmal összefogva,
nem élek majd nyomorogva,
teszem, amit lelkem diktál,
hadd ne legyek többé itt már,
haza kéne térnem!

Jó Istenem engedj haza,
hozzád száll lelkem panasza,
testvéreim haza várnak,
kellhetek még a hazámnak,
haza kéne térnem!

Tegyük szebbé szép hazánkat,
tűnjön inkább a falánk had,
ki a magyart elüldözi,
messzi földre elküldözi,
haza kéne térnem!

Ott születtem, érte éltem,
szívet-lelket nem cseréltem,
magyar voltam, az maradok,
szép jussomtól távol vagyok,
haza kéne térnem!

Isten, adjál jogot nékünk,
magyar legyen a törvényünk,
idegen nép ne uraljon,
a nemzetünk ki ne haljon,
haza kéne térnem!

Megvan bennünk az alázat,
Isten áldd meg szép hazánkat,
mutass utat a magyarnak,
ne legyünk idegen gyarmat,
haza kéne térnünk!

Együtt, végre összefogva,
ősi törvényt visszahozva,
hazugságot eltörölve,
magyar könnyet letörölve,
vissza kéne térnünk!

Ha magyar vagy, légy hát magyar,
ki teszi, mit népe akar!
Nem nyomorog átok alatt,
egy cél vezet, szent akarat,
ha tudjuk, mit érünk!

Kicsi vagyok és fát növesztek,
jószívvel gyökeret eresztek,
megerősítem törzsemet,
ágaim büszkén nőjenek!

Ha kell akár az égbe nyúlva,
a többiektől jót tanulva,
szép felhőkbe kapaszkodom,
s az élethez ragaszkodom.

Egyszerre sok-sok lábon állok,
kincsekhez jutni megpróbálok,
magamba szívni a tudást,
az értelembe ájulást!

Gyökereim a múltba nyúlnak,
ősöktől értelmet tanulnak,
szívom a magyar nyelv vízét,
s kiélvezem mesés ízét!

Én nem csak élni akarok,
ágaim nem csupán karok!
Ők adakozó szép kezek,
viselnek szép levélzetet.

Alkotok tudás-levegőt,
s bátorítom a remegőt,
hogy ágaim közt merjen élni,
védelmezem, ne kelljen félni!

Adok reményt, adok hitet,
mert lelkük csak így érti meg,
hogy ők is mind céllal születtek,
s az egésznek részei lettek.

Nem félhetek, hogy majd kivágnak!
Hisz kellek az élő-világnak,
tőlünk lehet csak zöld e bolygó,
csak így van víz, a szomjat oltó.

S tudom, az ember, ezt megérti,
s mikor a boldogságát félti,
talán hiszi, hogy nélkülem,
üres lenne a végtelen.

Üres lenne, kopár, halálos,
kongna a kőből épült város,
madár helyett csak szél dalolna,
utat mutatva a pokolba.

– Irgum-burgum – szólt a medve.
– Ne legyetek elképedve,
hogy ember nyelven beszélek,
de én gondolkodva élek!
Ha már gondolkodva élek,
az árnyékomtól se félek,
megy előttem, jön utánam,
eddig is a fényben jártam.

Az árnyékom néha hosszabb,
ha elfutnék, annál rosszabb,
hiszen úgyis utolérne,
talpam alatt is elférne,
s akkor sötét lenne bennem.
Ki kéne a fényre mennem,
hogy a sötét meneküljön,
és örökre elkerüljön!

De ha Napom bennem ragyog,
úgy érzem, hogy teljes vagyok.
Elkerül félelem, kétség,
elmenekül a sötétség!
Szeretet lép a helyébe,
s minden rossznak így lesz vége!
Csak utánozz, s lépjél végre,
s gyere ki a tiszta fényre!

Aranyosi Ervin © 2021.12.09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Mit is adhatnék én neked,
mi lelkemből fakad?
Mely bátorít, mi felemel,
mitől lelked szabad?
Mi elvarázsol, elringat,
szíveddel táncra kel,
s ha múlik is a pillanat,
már nem felejted el!

Mit adhatnék, tartalmasat,
mely lelkedig elér?
Néhány jó szó, mi jól lakat,
mint egy falat kenyér.
Ha szétszeded morzsáira,
a tudást megleled.
Versembe szőtt gondolatot
nyújtok hát át neked.

Az igazság majd rád talál
könyveim rejtekén,
szeretet fénye onnan jön,
s árad majd rád a fény!
Akad vidámság, s tanítás,
érted, veled, neked,
hogy olvasva is megbecsüld,
teremtő nyelvedet!

Ha megmutatod másnak is,
a könyv életre kel,
s mint álmot szövő képzelet,
kérdésekre felel.
Ha majd az útra rátalálsz,
lelked már él, vigad,
ahogy szép sorban felszeded
elszórt morzsáimat.

Aranyosi Ervin © 2021.11.17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Egészségügy, mely folyton harcol,
gyógyszergyár mérgeket kever,
hogyan lehetnél egészséges,
ha önmagadért nem teszel.
Másra bízod a problémáid,
s megoldják majd – te így hiszed!
Történik veled csak az élet,
soha, semmire sem viszed!

Az államot báb irányítja,
s hagyják hogy játssza szerepét,
s cserébe bátran szétlophatja,
mit létrehozott ezer év!
Te meg csak lézengsz lógó karral,
ápolgatod a nyomorod.
Várod, majd csak eljön egy angyal,
s megváltoztatja korszakod?

Megváltoztatja? S mért egy angyal?
Hiszen tudnál teremteni!
De mástól várod a megoldást,
mert a teremtés isteni?
Ám jó Atyád már felruházott,
tiéd a varázs-gondolat,
te vagy csak az, ki megoldhatja,
a megteremtett gondokat.

MAG-os vagy! Mágus, hogyha érted,
magyar lelked különleges,
érzésekkel csodákra képes,
ha vágyad élő és nemes!
Nyelved csodás, Isten igéje,
s képessé tesz, s megmagyaráz,
nem is kell csatában legyőznöd,
azt, aki lenyom, s megaláz.

Csak felül kéne emelkednünk,
hiszen a gond a mélybe húz,
ha lelkünkben jobbat teremtünk,
ha szebben élni megtanulsz,
ha nem mész bele háborúkba,
ha tudás fűti lelkedet,
ha rájössz végre bölcsen, tudva,
hogy harccal győznöd nem lehet!

Ám kezedben olyan erő van,
mely varázsolhat szebb jövőt,
ne kívülről várd a megoldást,
ne kérj sírodra szemfödőt!
A megoldásnak kulcsa ott van,
réges régen benned lakik!
Hát értsd meg, ezért programoznak
napról napra valakik!

Itt az idő, hát csendesedj le,
s emelkedj gondjaid fölé!
Csituljon el a lázas elme,
a Nap bújjon felhők mögé!
És ott, a csendben megtalálod,
a megoldásnak kulcsa van!
Vedd végre kezedbe sorsod,
hogy újra élhess boldogan!

Aranyosi Ervin © 2021.10.28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

„Happy Birthday” veszi kedvem,
hányszor kell még veszekednem?
Ne legyetek ilyen sznobok,
abban jobbak az angolok!

Nem vagy képes két szót írni?
Én sem tudlak szóra bírni?
Elfelejted magyar nyelved?
Inglisül kell megfelelned?

Én magyarul szólok hozzád,
jó lenne, ha viszonoznád!
Ne képeket rittyents ide,
szép szóval találj telibe!

Vagy elfelejtettél írni?
Nincs jó válasz? Kezdjek sírni?
Vagy már magyarul sem értesz,
szép szavaddal el nem érhetsz?

Vagy tán mától megfogadod,
s az alkalmat megragadod,
s újra használod a nyelved,
s holnapodat így teremted?

Magyar szóval, kedves, széppel,
nem képekkel, szép „igékkel”!
Helyesen és szép írással,
szép beszéddel, semmi mással!

Ha magyarnak érzed magad,
használj ízes, szép szavakat!
Mert én magyaroknak írok,
értük szólok, értük sírok!

Én magyar nyelven teremtek,
s adok helyt isteni rendnek!
Szépen szólva, szeretettel,
ahogy csak egy magyar ember!

Aranyosi Ervin © 2021.10.07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Magyar vagyok, s az maradok,
a népemnek hitet adok,
éltetem a reményt bennük,
élőn, nemzetté kell lennünk!
Egy a nemzet, egy a lélek,
nemzetemmel együtt élek!

Magyar vagyok, jót akarok,
őseimmel feltámadok,
megismerem hazám múltját,
bejárom az ősök útját.
Egy a nemzet, egy a lélek,
élni merek és nem félek!

Magyar vagyok, tiszta szívvel,
jövőt hozó élő hittel,
megvetem a hazugságot,
igaz hittel élek álmot!
Nem élhetek megvezetve,
élem világom teremtve!

Magyar vagyok, Isten éltet,
ő ad nekem emberséget,
ő ad nekem mindenséget,
tisztaságot, minőséget!
Ezt adom az utókornak,
hogy lehessen magyar holnap!

Magyar vagyok, szép hazám van,
hiszek népem igazában,
a hazug köd csak lehullik,
fejünkről a vész elmúlik,
csak ezért még tennünk kéne,
ez az ősök véleménye!

Magyar vagyok és nem szolga,
nem küldhetnek a pokolba,
hagyom hogy a fény vezessen,
Istenem, s jövőm lehessen!
Magyar honban, magyar nyelven,
teremtéstől hálatelten!

Magyar vagyok, s az is leszek,
nemzetemért jót cselekszek,
hagyom lelkem feltámadni,
benne a fényt eláradni,
Felismerni bűnt és rosszat,
ami értelmetlen bosszant.

Magyar vagyok a hazában,
ha magyar vagy légy a társam,
emeljük fel nemzetünket,
tegyük jobbá helyzetünket!
Éljünk együtt szép hazánkban,
s higgyünk népünk igazában!

Magyar vagyok, s ébredezem,
ne csodálkozz, kérlek, ezen,
sok életet átaludtam,
közben ellopták a múltam,
ellopták a fél hazámat,
fele népem mégsem lázad.

Magyar vagyok, s fogy nemzetem,
s túl sokan dolgoznak ezen,
ármányokkal, hazugsággal,
pénz utáni gőgös vággyal!
Megalázzák magyarságom,
porrá zúzzák a világom.

Magyar vagyok. Te is az vagy?
Csak a csaló élni nem hagy?
Országunkat széjjel lopja,
ördög táncát éjjel ropja!
Nappal gyilkol és harácsol,
magyaroknak bitót ácsol.

Magyar vagyok, én már látom,
más kezén van a világom.
Lassan vissza kéne venni,
világunkat jobbá tenni,
magot szórni, hogy kikeljen,
s a népünk egymásra leljen!

Magyar vagyok, ébresztelek!
Utat mutatnak a jelek,
hogy tennünk kell önmagunkért,
szebb jövőnkért, országunkért!
Meg kell hát az utat lelni,
nemzetünkkel eggyé lenni!

Magyar vagyok, a testvéred,
történetünk nem ér véget,
csak lépnünk kell egymás felé,
az igaz, útját meglelé,
s visszatér az ősi útra,
és a nemzet nagy lesz újra!

Magyar vagyok és teremtek,
hálát adva Istenemnek,
aki mutatja az utat,
annak, aki szívvel kutat,
aki szeretettel élne,
s honjában jövőt remélne!

Aranyosi Ervin © 2020-05-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva