Aranyosi Ervin: Verses-relaxáció

Aranyosi Ervin: Verses-relaxáció

Ülj le, kérlek, most egy székre,
és támaszd meg jól a hátad!
Talpaidat tedd a földre,
s ne keresztezd a két lábad!

Szemeidet hunyd be lágyan,
lélegezz most három mélyet,
A nyugalom lassan árad,
úgy hiszem, hogy most már érzed.

Gondolj most a fejtetődre,
bizsereg és átmelegszik,
ellazul a fejed bőre,
ez kellemes, – ugye tetszik?

Ahol épp a gondolat jár,
ott energia kíséri,
nem is zsong már, mint a kaptár,
a nyugalom fénye éri.

Gondolj most a homlokodra,
– ellazul annak is bőre,
kisimul a ránca, fodra,
ettől kapsz majd új erőre.

Ezt az érzést szépen vidd át
bal szemedre, majd a jobbra,
fedezd fel a lélek titkát,
láss bele a csillagokba.

Lazaságod lassan terjed,
orrodon át, majd a szádra,
ellazul a torkod, nyelved,
majd az érzést vidd az állra.

Füleid is ellazulnak,
tarkód kipihentté válik.
Érzeteid elvonulnak
nyakadon át le a vállig.

Gondolj most a karjaidra,
s le a kezeid fejére,
életed folyója itt ma,
leárad ujjad hegyére.

Gondolatod vidd a hátra,
lazuljon el minden része!
“Nézz” gerinced oszlopára,
hogy a feszültség elvész-e?

Figyelj most a mellkasodra,
Kívül-belül, hagy lazuljon!
Harcaidnak pörgő sodra
nyugalom tengerbe hulljon!

Lazítsd el most a tüdődet,
tiszta lég, ha benne árad,
csak a jó érzésed nőhet,
rekeszizmod el nem fárad.

A szíved is ellazulhat,
Ő mutatja, mit kell tenned,
feloldhatod fájó múltad,
ha szeretet árad benned.

Lazán gondolj a hasadra,
s minden szervre, ami éltet,
sosem hagynak egymagadra,
táplálják a puszta léted.

Gondolj, kérlek, most a májra,
majd gyomrodra, és a lépre.
Mint elomló, tiszta tájra,
hűs, kellemes vízesésre.

Vékonybeleidre vidd át
ezt az ellazító álmot,
a vastagbél, s hasnyál titkát,
“üres” elmédben találod.

Figyelmedet kérlek, szenteld
a két tisztító vesének,
hólyagod is laza, – nem telt,-
lazítja e bűvös ének.

Medencéd is megpihenhet.
Ellazul forgód, s a combod.
A lazaság árad benned,
lassan elszáll minden gondod.

És a gondolat továbblép.
Következő állomása,
alázattal meghajló térd,
minden mozdulat varázsa.

Lábszárad is elernyedve,
nem kell sehova se lépned,
sarkad, talpad leeresztve,
lábfejed is alig érzed.

Lábujjaidon keresztül
energiád végig árad.
Nyugalmat és meleget szül.
Feloldja minden hibádat.

Ellazult az egész tested,
feloldódtál, benned béke,
míg a megnyugvást kerested,
földre szálltál, majd az égbe.

Végtagjaid nehezülnek,
kezed, lábad meleggé lett,
Válladon madarak ülnek,
benned szétárad az élet.

Dörzsöld össze most két kezed,
érezd, ahogy átmelegszik.
Aztán takard le a szemed,
tartsd rajta, ameddig tetszik.

Ha úgy érzed nyújtóznod kell,
emeld fel a kezed végig,
Minden álmod elérheted,
emelkedj a magas égig.

Remélem a lelked mélyén
jól esett így megpihenni.
Annyit mondok még a végén:
– jó volt kísérődnek lenni!

Aranyosi Ervin © 2012-07-27.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva