Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Végső gondolatok

Aranyosi Ervin: Végső gondolatok

Lassan eltűnik minden,
ami csak emberi,
s az ember, a világát
megóvni nem meri!
Eltűnik a szellem,
az érzés, gondolat,
s helyében gépek által
megírt szöveg marad.

Csalóka lesz a látvány,
élőt utánozó,
imádott lesz a bálvány,
és nem lesz fényt hozó!
Sötétség száll a Földre,
az ember elbutul,
s tanulni kell örökre,
hogy éljen robotul!

Átfestett lesz világunk,
kicserélt életünk,
egy helyben ülve látunk,
s nem használjuk szemünk.
Érzékeink és vágyunk,
jövőt már nem teremt,
üres agyakba töltik
bele a végtelent.

Nem betegség és ínség
pusztítja el fajunk,
utolsó perc ez itt még,
hogy emberek vagyunk.
Aztán leomlik minden,
elmúlik a világ,
s nem marad hírvivő sem,
ki emlékezik ránk.

A lét értelmét veszti,
elfogy a szeretet,
minden beprogramozva
érkezik neked.
És minden lesz fejünkben,
csak egy nem, gondolat,
de megoldják helyetted
a napi gondokat!

„Nem lesz semmid, s meglátod,
boldogabb leszel!”
Lézengsz az ürességben,
és semmit sem teszel.
Kiürül szíved, lelked,
világod csak adat,
hozzáférsz bármi máshoz,
s elveszted önmagad!

Aranyosi Ervin © 2024-08-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Könnyíts a lelkeden!


Aranyosi Ervin: Könnyíts a lelkeden!

Mondd el, figyelek rád,
ürítsd ki a lelked,
ha magadban tartod,
kárt okozhat benned!
Tudok segíteni,
megoldást találni,
nem kell a fájdalmad
önmagadba zárni!

Nem kell traumaként
egyedül megélned,
a kibeszélt bánat
felszabadít téged!
Nem kell ezt a terhet
egyedül cipelned,
betegség, nyomában
nem kelhet ki benned!

Tudod, jó lenne,
ha egymásra figyelnénk,
együtt, átbeszélve
megoldásra lelnénk!
Ami rosszul esett,
ami nagyon bántott,
azt ki kell beszélni,
keress egy barátot!

Hisz egy kívülálló,
jobban rá tud nézni,
a te sérelmed őt,
nem tudja megigézni!
Ha kívülről nézi,
tisztábban is látja,
nem húzza le lelkét,
nem az ő kabátja!

A lelked terhétől
így tudsz szabadulni,
nem hagyva világod
szanaszéjjel hullni!
Beszéld ki magadból,
könnyíts a lelkeden,
aztán, ha letetted,
boldogulhatsz velem!

Aranyosi Ervin © 2023-07-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Megnyugtatás


Aranyosi Ervin: Megnyugtatás

Egyszer véget ér majd a jó és a rossz is!
Egyszer elengeded végleg a gonoszt is!
Egyszer visszavágysz majd ebbe a világba,
újra csak tanulni, szeretetre vágyva!
De amíg ez eljön, mért nem akarsz élni?
Dühöt és haragot, jókedvre cserélni?
Elengedni mindazt, mi nem téged szolgál,
s visszatérni oda, hol születéskor voltál?

Élő, tiszta lélek, szeretetre vágyó,
igaz küldetésű, álmokat beváltó!
Aki emberséges, tudós, és nem szolga,
aki érti létét, s tudja mi a dolga!
Ha még nem találod küldetésed célját,
kezdj csak el szeretni, és örömöt élj át!
Nem csak monotonon dolgozni születtél,
örök utazóként, másra hatni lettél!

Egyszer végére érsz életed útjának,
s fejedben akkor majd gondolatok járnak,
hogy életed során, mi jót cselekedtél,
hogy a világodért, mennyi mindent tettél?
Ébresztettél alvót? Eleget tanultál?
Rájöttél, miért volt, mikor porba hulltál?
Megértetted, vajon, mért volt betegséged,
hogy magad okoztad, s nem más bántott téged!

Hogy belső harcodat tükrözte világod,
hogy, amit kiküldtél, újra viszont látod!
A jót és a rosszat, mind-mind visszakaptad,
és minden változott, és pont temiattad!
Egy vagy mindenkivel, s mindenki egy veled,
mindegy, hogy utálod, vagy éppen kedveled!
A másik is lelked szép kivetülése,
egyazon valóság másik rezdülése.

Ne aggódj, hisz jössz még erre a világra,
kaphatsz még új esélyt a kijavításra!
Azt, hogy élsz-e vele, csakis rajtad múlik,
a tanulás mindig egy új létbe nyúlik.
Nincs miért aggódnod, nincs is mitől félned,
de ha napjaidat jól szeretve éled,
megkapod jutalmad, mert a világ tükör,
ahol a jóság is fényesen tündököl!

Aranyosi Ervin © 2023-06-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Borongásból a fény felé


Aranyosi Ervin: Borongásból a fény felé

Nincsen felhő fenn az égen,
mégsem látni az eget,
csak a kormos szürkeséget,
mely rossz kedvűn integet.
Lehangol és nyomasztón hat,
jó kedvünket elnyeli,
valahogy az egész világ
nem kedves, nem emberi.

Nincsen tél, s a lélek reszket,
ezt nem a hideg teszi,
hanem a nagy szomorúság,
mely kedvünket elveszi.
Orvosilag depresszió,
csak épp nincsen rá okunk,
s mert az energia drága,
hát villanyt sem kapcsolunk.

Betegségek melegágya,
lehangoltság és nyomor.
Nem ez a szív leghőbb vágya,
nem veszi be a gyomor.
Fájdalmaink, félelmeink
mérgezik az életünk,
ismeretlen sötétségtől
elvadulva rettegünk.

Ám a fény, ott él szívünkben,
a sötétség kinn marad,
kezdj el befelé figyelni,
és emeld fel önmagad!
Érezd meg a szeretetnek
szívgyógyító erejét,
élvezd ki a ragyogását,
lásd meg milyen meseszép!

Ha ezt a fényt megtalálod,
rögtön nyisd meg a szíved,
s küldd el fényed a világba,
ha kell, hát mindenkinek!
Más szívekben gyertyát gyújthatsz,
s mindent átragyog a fény,
s újra látod feltündököl,
a napfény a Föld egén!

A szeretet ragyogása
árnyakat tüntethet el,
amikor a világ szíve
együtt dobban, ünnepel.
Ha e csodás fény elárad,
sötét sehol sem marad,
s kiengedted kalitkából
az eddig rab madarat.

Béke száll a nagyvilágra,
Napunk újra fenn ragyog,
éjjel az emberek álmát
őrzik majd a csillagok!
A vers, a dal, s minden szépség
a fény útján útra kel,
és az ember világában
életadó kútra lel.

A szeretet szép vízével
itasd meg a szomjazót,
az örömnek jó ízével,
emeld fel a lankadót!
Minden napra jusson ünnep,
a szívekben fény legyen,
a szeretet egy világnyi
embert boldoggá tegyen!

Aranyosi Ervin © 2023-01-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Segíts magadon!


Aranyosi Ervin: Segíts magadon!

Csak segíts magadon, s megsegít az Isten,
ne csak arra várj, hogy rajtad más segítsen.
Nincsenek varázslók a mai világban,
mindig bízz magadban, ne csak fűben, fában!

Amíg önmagadat jól meg nem ismered,
addig idegenek játszadoznak veled,
lelked mélyén ott van mindenre a válasz,
amitől szabaddá, boldog lénnyé válhatsz!

Persze, nem túl könnyű önmagadba nézned,
lelked mély tudását napodba idézned.
El kell csendesedned, agyad lenyugtatnod,
a vesszőfutását végre abbahagynod!

Mert száguld az elméd ide-oda csapong,
megtanult hiteid adnak rossz alapot.
Így emelsz gátakat, mit sorsnak nevezel,
s körbezárod magad és fogollyá leszel!

Társadalmi normák kötnek gyakran gúzsba,
napi gondok vájnak olykor élő húsba.
Ha meg arra figyelsz, hogy mit szólnak mások,
megrémít az élet, saját sírod ásod!

Tudod, a világra más szemmel kell nézned,
önmagad vágyait erősítve élned!
Magadnak teremtve, élve itt a mában,
találd meg a helyed az élet sodrában!

Magadat erősítsd, hadd teremtsen vágyad,
hisz azért születtél, hogy utad megtaláljad!
A gondolataid teremtővé tettek,
Isten tudást adott, mind, az embereknek.

Ne hagyd, hogy elnyomják szabad akaratod,
vállald a kihívást, hogy önmagad adod!
Több vagy, mint gondolod, élő egyéniség,
ki e csodás Földön, megtalálja hitét.

Minden betegséged elfojtásból ered,
s gyógyulsz ha az okot végre felismered!
Adj esélyt magadnak, nincsen mitől félned,
szeretet csodáit kell meglátnod, s élned!

Aranyosi Ervin © 2022-06-24..
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hallgasd meg a lelkét!


Aranyosi Ervin: Hallgasd meg a lelkét!

Próbálj tiszta szívvel, a másikra figyelni!
Hadd érezze végre fontosnak magát!
Ezáltal tud szíve megnyugvásra lelni.
s felszakadhat ettől lelkében a gát.
Elláthatod olykor néhány jó tanáccsal,
jó, ha képzelt útján „végig vezeted”.
Megtanítod Őt is, hogyan bánjon mással,
hogyan vezérelje szívét szeretet!

Próbáld meghallgatni, mit lelkébe zárva
őriz, mert szégyenli azt megosztani!
Úgy érzi magányos, megtagadott, árva,
de hiszi képes lesz tán megoldani!
Így szerez magának lelki betegséget,
amiből egy testi változás fakad,
darálja magában, de sosem ér véget,
mert malomkereke benne elakad.

Talán hallottad már, a kimondott szónak,
mélyebb, lelki síkon komoly súlya van.
Ezért kell letenni, ne bánthasson holnap,
hadd legyen a lélek végre súlytalan.
Mondja ki és halld meg, ami lelkét nyomja,
ne maradjon benne, nem lehet titok!
Ne bánthassa lelkét, hadd jöjjön ki gondja,
legyen az a lélek a világra nyitott!

Sértések, kudarcok, megélt sérülések,
megannyi fájdalmas megbetegítő!
Mind-mind a lélekbe fájó sebet vésnek…
Mindaz, ami kínoz, hadd bukjon elő!
Meggyógyul a lélek, ha leteszi terhét,
ha a tüske többé nem szúr legbelül,
ha elcsendesíted a csapongó elmét,
ha minden kis darab a helyére kerül.

Aranyosi Ervin © 2022.01.10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Élő jövőkép


Aranyosi Ervin: Élő jövőkép

Hiszem, hogy lehetne szebben, jobban élni,
egy olyan világban, ahol nem kell félni!
Ahol az emberek mindig a jót látnák,
kitárt szívvel egymást, s a Földet szolgálnák!
Megférnének együtt, s tennének magukért,
óvnák a világot élő holnapjukért.
Meglelnék a létben a rengeteg kincset,
amit a Földanyánk lábuk elé hintett.
Sosem kell éhezni, van mindenből elég,
s ha ezt felfedeznénk, eltűnne a szemét.
Erdeink, mezőink gazdagságot adnak,
csak körül kell nézned, s leszedned magadnak!

Hiszem, ha egymással jó testvérként bánnánk,
ha nem katasztrófát túlélni próbálnánk,
hanem visszatérnénk a jól bevált útra,
s rálelnénk a szomjat csillapító kútra.
Hiszen annyi minden lábunk előtt hever,
Földünk élőn táplál, ellát és felemel,
csak szabaddá kéne lelkünk végre tenni,
minden éhes szájat meg tudnánk etetni.
A betegségek is múlnának maguktól,
s erőt meríthetnénk önnön igazunkból.
Álmokat is adnánk, élő jövő képet,
amibe az ember megtisztulva léphet.

Hiszem, ha éltetnénk magunkban az álmot,
ledobnánk a minket gúzsba kötő jármot,
emberekhez méltón, tisztán, szívvel élnénk,
mai félelmünket célokra cserélnénk!
Vannak megoldások, csak keresnünk kéne,
a jó szó – a társhoz – közvetlen elérne,
nem csak haldokolnánk, elkezdenénk élni,
programozás alól, ki kellene lépni!
Csak ébrednünk kéne, meglátva a szépet,
hazug világ mögött, ott vár ránk az élet!

Aranyosi Ervin © 2021-05-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Eltakart mosoly

Aranyosi Ervin: Eltakart mosoly

Eltakarod a mosolyod,
leplezed a kedvedet?
Derű nélkül, mosoly nélkül
szépen élni nem lehet!
Lelked kedves melegségét,
kéne visszaadni rád!
Mosoly nélkül kipusztulhat,
tönkre mehet a világ.
Mosoly nélkül bezárkózol,
s végül magadra maradsz,
a közönybe belehalhatsz,
kínzó álmokba szaladsz!
Rámehet az egészséged,
mikor nem kapsz levegőt!
Hiszem, a kór nem betegít
tiszta szívvel nevetőt!
Takard hát ki mosolyodat,
hadd láthassa a világ!
Ne aggasson betegséget
és rossz kedvet senki rád!

Aranyosi Ervin © 2020-07-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A világon borongva


Aranyosi Ervin: A világon borongva

A Föld nevű bolygón mennyin, mennyin élnek,
holnaptól rettegnek, a halától félnek.
Nem jut hát idejük előtte még élni,
nem tudják sorsukat szebb létre cserélni.
Múltjuk nehéz terhét cipelik magukkal,
hiszik, gazdagabbak hozott haragjukkal,
viszik a megbántást, fájó irigységet,
sértő rossz perceket, fájó lelki mérget.

Miért ragaszkodnak a rossz emlékekhez,
amely leginkább a betegségnek kedvez?
A múlt összes súlyát a jelenben hordják,
minden fájdalmukat társaikra szórják.
Teljes figyelmük a tegnapra irányul,
bár a jármű halad, szemük tükröt bámul,
így hát újra, s újra balesetek érik.
A mában kallódva tegnapjukat élik.

Lám az új napjaik sem lesznek már jobbak,
s nincs bennük teremtés, semmit nem alkotnak!
Mintha jól is esne tobzódni a rosszban,
sárban dagonyázni, folyton zavarosban.
Így alakul ez már, nagyon nagyon régen.
Nincs ki rendet tegyen az emberek fejében.
Aki megpróbálta, keresztre vetették,
szavait, tanait meg sosem értették.

Ma is tőle várnak megváltást, kegyelmet,
de egyik sem marad tisztalelkű gyermek.
Aki lát közöttük, inkább megvakítják,
s odafentről várják a börtönük nyitját.
Pedig ott van bennük, a lelkükbe zárva,
de a jó Istenük, éppen olyan árva,
éppoly tehetetlen hisz rá nem figyelnek,
inkább istentelent, s bűnöst irigyelnek.

Mennyi mennyi lélek, Isten is van számos,
mindnek csak a másik a hazug szélhámos.
Vallások és papok osztják meg a népet,
így nem alkothatnak teremtő egységet.
Vallás, politika egy kaptafán készül,
ezt kapja a világ népe osztályrészül.
Mindegyik hisz persze a maga igazában,
megint Bábel tornya épül fel a mában.

Aranyosi Ervin © 2018-09-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Beszéld ki magadból!


Aranyosi Ervin: Beszéld ki magadból!

Kezdj csak el beszélni!
Ne fojtsd el magadban.
Ne legyen a lelked
dühtől forró katlan.

Hiszen sérelmeid
téged betegítnek.
Lélek fájdalmakat
a testre vetítnek.

Minden betegségnek
ez áll hátterében,
csupán ennyit kéne
megérteni szépen.

Az ilyen konfliktus
drámaian hat ránk,
váratlanul is ér,
s inkább visszaadnánk.

Mint egy képen csapás,
megütközünk rajta,
elfogadhatatlan,
olyan gyilkos fajta.

Elszigetelt marad,
mert magadban tartod,
önmagad csukod rá
magadra az ajtót.

Belül dédelgeted,
mintha az jó lenne,
de vigyázz mert ott van
a méreg is benne!

Végül a konfliktus
azért okoz terhet,
nem lelnek megoldást
azonnal a lelkek.

Hosszan rágódsz rajta,
elásod magadba,
és a végén ez lesz
betegséged magja.

Dühvel locsolgatod,
aztán félelemmel,
ettől lesz igazán
beteggé az ember!

Ám ha kibeszélnéd,
elmondanád másnak,
jó esélyt adhatnál
a gyors gyógyulásnak.

Aranyosi Ervin © 2018-09-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva