Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Segíts magadon!


Aranyosi Ervin: Segíts magadon!

Csak segíts magadon, s megsegít az Isten,
ne csak arra várj, hogy rajtad más segítsen.
Nincsenek varázslók a mai világban,
mindig bízz magadban, ne csak fűben, fában!

Amíg önmagadat jól meg nem ismered,
addig idegenek játszadoznak veled,
lelked mélyén ott van mindenre a válasz,
amitől szabaddá, boldog lénnyé válhatsz!

Persze, nem túl könnyű önmagadba nézned,
lelked mély tudását napodba idézned.
El kell csendesedned, agyad lenyugtatnod,
a vesszőfutását végre abbahagynod!

Mert száguld az elméd ide-oda csapong,
megtanult hiteid adnak rossz alapot.
Így emelsz gátakat, mit sorsnak nevezel,
s körbezárod magad és fogollyá leszel!

Társadalmi normák kötnek gyakran gúzsba,
napi gondok vájnak olykor élő húsba.
Ha meg arra figyelsz, hogy mit szólnak mások,
megrémít az élet, saját sírod ásod!

Tudod, a világra más szemmel kell nézned,
önmagad vágyait erősítve élned!
Magadnak teremtve, élve itt a mában,
találd meg a helyed az élet sodrában!

Magadat erősítsd, hadd teremtsen vágyad,
hisz azért születtél, hogy utad megtaláljad!
A gondolataid teremtővé tettek,
Isten tudást adott, mind, az embereknek.

Ne hagyd, hogy elnyomják szabad akaratod,
vállald a kihívást, hogy önmagad adod!
Több vagy, mint gondolod, élő egyéniség,
ki e csodás Földön, megtalálja hitét.

Minden betegséged elfojtásból ered,
s gyógyulsz ha az okot végre felismered!
Adj esélyt magadnak, nincsen mitől félned,
szeretet csodáit kell meglátnod, s élned!

Aranyosi Ervin © 2022-06-24..
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hallgasd meg a lelkét!


Aranyosi Ervin: Hallgasd meg a lelkét!

Próbálj tiszta szívvel, a másikra figyelni!
Hadd érezze végre fontosnak magát!
Ezáltal tud szíve megnyugvásra lelni.
s felszakadhat ettől lelkében a gát.
Elláthatod olykor néhány jó tanáccsal,
jó, ha képzelt útján “végig vezeted”.
Megtanítod Őt is, hogyan bánjon mással,
hogyan vezérelje szívét szeretet!

Próbáld meghallgatni, mit lelkébe zárva
őriz, mert szégyenli azt megosztani!
Úgy érzi magányos, megtagadott, árva,
de hiszi képes lesz tán megoldani!
Így szerez magának lelki betegséget,
amiből egy testi változás fakad,
darálja magában, de sosem ér véget,
mert malomkereke benne elakad.

Talán hallottad már, a kimondott szónak,
mélyebb, lelki síkon komoly súlya van.
Ezért kell letenni, ne bánthasson holnap,
hadd legyen a lélek végre súlytalan.
Mondja ki és halld meg, ami lelkét nyomja,
ne maradjon benne, nem lehet titok!
Ne bánthassa lelkét, hadd jöjjön ki gondja,
legyen az a lélek a világra nyitott!

Sértések, kudarcok, megélt sérülések,
megannyi fájdalmas megbetegítő!
Mind-mind a lélekbe fájó sebet vésnek…
Mindaz, ami kínoz, hadd bukjon elő!
Meggyógyul a lélek, ha leteszi terhét,
ha a tüske többé nem szúr legbelül,
ha elcsendesíted a csapongó elmét,
ha minden kis darab a helyére kerül.

Aranyosi Ervin © 2022.01.10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Élő jövőkép


Aranyosi Ervin: Élő jövőkép

Hiszem, hogy lehetne szebben, jobban élni,
egy olyan világban, ahol nem kell félni!
Ahol az emberek mindig a jót látnák,
kitárt szívvel egymást, s a Földet szolgálnák!
Megférnének együtt, s tennének magukért,
óvnák a világot élő holnapjukért.
Meglelnék a létben a rengeteg kincset,
amit a Földanyánk lábuk elé hintett.
Sosem kell éhezni, van mindenből elég,
s ha ezt felfedeznénk, eltűnne a szemét.
Erdeink, mezőink gazdagságot adnak,
csak körül kell nézned, s leszedned magadnak!

Hiszem, ha egymással jó testvérként bánnánk,
ha nem katasztrófát túlélni próbálnánk,
hanem visszatérnénk a jól bevált útra,
s rálelnénk a szomjat csillapító kútra.
Hiszen annyi minden lábunk előtt hever,
Földünk élőn táplál, ellát és felemel,
csak szabaddá kéne lelkünk végre tenni,
minden éhes szájat meg tudnánk etetni.
A betegségek is múlnának maguktól,
s erőt meríthetnénk önnön igazunkból.
Álmokat is adnánk, élő jövő képet,
amibe az ember megtisztulva léphet.

Hiszem, ha éltetnénk magunkban az álmot,
ledobnánk a minket gúzsba kötő jármot,
emberekhez méltón, tisztán, szívvel élnénk,
mai félelmünket célokra cserélnénk!
Vannak megoldások, csak keresnünk kéne,
a jó szó – a társhoz – közvetlen elérne,
nem csak haldokolnánk, elkezdenénk élni,
programozás alól, ki kellene lépni!
Csak ébrednünk kéne, meglátva a szépet,
hazug világ mögött, ott vár ránk az élet!

Aranyosi Ervin © 2021-05-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Eltakart mosoly

Aranyosi Ervin: Eltakart mosoly

Eltakarod a mosolyod,
leplezed a kedvedet?
Derű nélkül, mosoly nélkül
szépen élni nem lehet!
Lelked kedves melegségét,
kéne visszaadni rád!
Mosoly nélkül kipusztulhat,
tönkre mehet a világ.
Mosoly nélkül bezárkózol,
s végül magadra maradsz,
a közönybe belehalhatsz,
kínzó álmokba szaladsz!
Rámehet az egészséged,
mikor nem kapsz levegőt!
Hiszem, a kór nem betegít
tiszta szívvel nevetőt!
Takard hát ki mosolyodat,
hadd láthassa a világ!
Ne aggasson betegséget
és rossz kedvet senki rád!

Aranyosi Ervin © 2020-07-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A világon borongva


Aranyosi Ervin: A világon borongva

A Föld nevű bolygón mennyin, mennyin élnek,
holnaptól rettegnek, a halától félnek.
Nem jut hát idejük előtte még élni,
nem tudják sorsukat szebb létre cserélni.
Múltjuk nehéz terhét cipelik magukkal,
hiszik, gazdagabbak hozott haragjukkal,
viszik a megbántást, fájó irigységet,
sértő rossz perceket, fájó lelki mérget.

Miért ragaszkodnak a rossz emlékekhez,
amely leginkább a betegségnek kedvez?
A múlt összes súlyát a jelenben hordják,
minden fájdalmukat társaikra szórják.
Teljes figyelmük a tegnapra irányul,
bár a jármű halad, szemük tükröt bámul,
így hát újra, s újra balesetek érik.
A mában kallódva tegnapjukat élik.

Lám az új napjaik sem lesznek már jobbak,
s nincs bennük teremtés, semmit nem alkotnak!
Mintha jól is esne tobzódni a rosszban,
sárban dagonyázni, folyton zavarosban.
Így alakul ez már, nagyon nagyon régen.
Nincs ki rendet tegyen az emberek fejében.
Aki megpróbálta, keresztre vetették,
szavait, tanait meg sosem értették.

Ma is tőle várnak megváltást, kegyelmet,
de egyik sem marad tisztalelkű gyermek.
Aki lát közöttük, inkább megvakítják,
s odafentről várják a börtönük nyitját.
Pedig ott van bennük, a lelkükbe zárva,
de a jó Istenük, éppen olyan árva,
éppoly tehetetlen hisz rá nem figyelnek,
inkább istentelent, s bűnöst irigyelnek.

Mennyi mennyi lélek, Isten is van számos,
mindnek csak a másik a hazug szélhámos.
Vallások és papok osztják meg a népet,
így nem alkothatnak teremtő egységet.
Vallás, politika egy kaptafán készül,
ezt kapja a világ népe osztályrészül.
Mindegyik hisz persze a maga igazában,
megint Bábel tornya épül fel a mában.

Aranyosi Ervin © 2018-09-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Beszéld ki magadból!


Aranyosi Ervin: Beszéld ki magadból!

Kezdj csak el beszélni!
Ne fojtsd el magadban.
Ne legyen a lelked
dühtől forró katlan.

Hiszen sérelmeid
téged betegítnek.
Lélek fájdalmakat
a testre vetítnek.

Minden betegségnek
ez áll hátterében,
csupán ennyit kéne
megérteni szépen.

Az ilyen konfliktus
drámaian hat ránk,
váratlanul is ér,
s inkább visszaadnánk.

Mint egy képen csapás,
megütközünk rajta,
elfogadhatatlan,
olyan gyilkos fajta.

Elszigetelt marad,
mert magadban tartod,
önmagad csukod rá
magadra az ajtót.

Belül dédelgeted,
mintha az jó lenne,
de vigyázz mert ott van
a méreg is benne!

Végül a konfliktus
azért okoz terhet,
nem lelnek megoldást
azonnal a lelkek.

Hosszan rágódsz rajta,
elásod magadba,
és a végén ez lesz
betegséged magja.

Dühvel locsolgatod,
aztán félelemmel,
ettől lesz igazán
beteggé az ember!

Ám ha kibeszélnéd,
elmondanád másnak,
jó esélyt adhatnál
a gyors gyógyulásnak.

Aranyosi Ervin © 2018-09-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Üres csizma


Aranyosi Ervin: Üres csizma

Kipucoltad a csizmádat,
a Mikulást vártad!
Tesz-e bele ajándékot,
ha csizmád kitártad?
De meglepett a Mikulás,
csak levelet hagyott:
– Kívül fényes lett a csizma,
s belül ontott szagot!

Arról árulkodott tehát,
Mikulás levele,
erős csizmádban a lábszag,
csokit nem tesz bele!
Amíg csak a külsőségre
figyelsz nagyon oda,
addig nem látsz a szívekbe,
s nem jön el a csoda!

Kirakat a fél világod,
és csillogást láttat,
ezért fordít a gondoknak
minden ember hátat.
Kifelé csak mosolyt mutat,
lelkét bánat rágja,
ezért beteg, mert elhervad
lelke szép virágja.

Nem lenne jobb, embertársam
őszintébbnek lenni,
a lelkedet megmutatni,
és tisztába tenni?
Nem játszani színjátékot,
ami másnak tetszik,
mert bizony, a konfliktustól
lelked megbetegszik.

Mutasd hát meg mi van belül,
mi mardos, mi éget?
Mutasd meg a valóságot,
láthassanak téged!
Legyen az a kirakatban,
ami a lelkedben,
csinosítsd ki előbb belül,
s éljél mától szebben.

Aranyosi Ervin © 2017-12-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Igen, a ló…


Aranyosi Ervin: Igen, a ló…

Igen, a ló, az megmutatja,
miként élvezd az életet,
hogyan tegyed magad szabaddá,
m’ért jó, ha léted élvezed.

Nincs kötöttség, csak táguló tér,
mindent elsöprő lendület!
Nincs testet bénító betegség,
nincs lelket nyomasztó tünet.

Nincs félelem, mi megbilincsel,
nincs harag, düh, nincs fájdalom.
Felszabadulsz, az élet súlya
nem lesz teher a válladon.

Miként a horizont kitágul,
könnyűvé téve lelkedet,
kitölti szíved minden pontját,
a fény, a jóság, szeretet.

Igen, a ló, az megmutatja,
hogyan légy végre önmagad.
Hogyan légy boldog, érző szellem,
különleges, boldog, szabad!

Aranyosi Ervin © 2012-09-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Lelkünk nyelve a betegség

Aranyosi Ervin: Lelkünk nyelve a betegség

Betegség a lélek nyelve,
– és ha egyszer ezt megérted –
a tudással felszerelve
megóvhatod egészséged.

Mikor egy konfliktust megélsz,
– ami lelkednek egy dráma, –
elkeserít ez az egész,
eszed csakis ezen jár ma.

Senkinek el nem mondhatod,
válságba kerül a lelked,
érzelmed magadban tartod,
álmod ez, s ezzel kell kelned.

A megoldást nem találod,
lelked feszült, s tenni próbál,
– olyat, miből nem lesz károd,
ami a javadra szolgál.

Agyad bio-számítógép,
parancsot kap, – ami éltet.
Így alakul ki egy “kórkép”,
ami megrémíthet téged.

Mert beindul egy folyamat,
ami betegségnek látszik.
Tudd! Ez megvédi jó magad,
míg eljutsz a megoldásig.

Egyik szerved is reagál,
amit épp az agy vezérel.
hasznos elváltozást kreál,
megoldandó szerepével.

Gondoskodó a természet,
vigyáz minden élő lényre.
megtervezte az egészet,
részletesen. Ezt vedd észre!

Millió év alatt készült
védekező arzenálja.
Ami bevált, megoldást szült,
– mai napig ezt csinálja.

Ahogy fejlődtek a sejtek,
persze más és más a válasz,
– a háttér logikát sejtet, –
s mindig jó választ találhatsz.

A természet kitalálta,
s lám mire visz rá a lélek,
mindenre van megoldása,
ezért biztonságban élek.

A rák, csak egy ollós állat,
– sosem eszi meg a tested.
A több sejt javadra válhat,
ha a megoldást kerested.

Félelmeid, rettegésed –
lelki-agyi szinten hatnak,
megvédenek, tettre készek,
s ezzel tünetet mutatnak.

Ha problémád megoldódik,
minden szépen helyreállhat.
Ami nem kell feloldódik,
így gyógyul meg ember, s állat.

Aranyosi Ervin © 2012-07-25.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva