Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Téli homályban

Aranyosi Ervin: Téli homályban

Nem láttunk Napot, immár hetek óta,
a szürke fátyol felettünk elterült.
Lelkünkhöz ér, és szomorú a nóta,
mert üresség tátong szívünkben legbelül.

Hogy tudnánk új fényt vinni a sötétbe,
lelkünkbe jót, s meleget önteni?
Vidámságot, társaink életébe,
arcunkra élő mosolyt ölteni?

A szürkeségtől nehezebb az élet,
a lélek fázik a jeges ég alatt.
Homályosan látjuk csak a szépet,
és didereg bennünk a pillanat!

Így várjuk, hogy a fény megszülessen,
hogy öröm gyúljon, mely bennünk is marad,
hogy lelkünk végre önfeledt lehessen,
nem érezve, hogy az idő szalad.

Ködtakaróban fázik a világunk,
s mint pillangót, csalogat gyertyafény,
mert mindannyian melegségre vágyunk,
és pislákol még bennünk a remény.

Közelebb kell bújnunk hát egymáshoz,
így gyújtani a szívben meleget,
egy dolog van, mely mindig megnyugvást hoz,
a szívünkben égő szeretet!

Aranyosi Ervin © 2025-12-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hiányoznék?

Aranyosi Ervin: Hiányoznék?

Hiányoznék, ha nem lennék?
Ha egy másvilágba mennék?
Ha nem írnék újabb verset,
olyat, ami neked tetszett?

Ha átlépnék a küszöbön,
s nem írnám le, hogy küszködöm,
s nem bírok el a világgal,
mert csak megtűr, ímmel-ámmal.

Hiányoznék, ha nem volnék,
többé jó szót sosem szólnék?
A rímjeim elfogynának,
csak elmennék, mert már várnak?

Mindennapi kenyeremet,
nem osztanám meg már veled,
minden verssor kisimulna,
s velem tán egy rész elmúlna.

Hiányoznék? Vagy tán mégsem?
Magányosan, fájón végzem?
Nem hiányzik majd mit adtam,
eltűnök a pillanatban?

Keresel-e, ha elmúlok,
vagy elszakadnak a húrok,
lantom nem zeng újabb dalt már,
vagy posztumusz diadal vár?

Hiányoznék, ha nem lennék?
Verset írni elfelednék?
Ma még itt a Földön járok,
de lassan angyallá válok!

Hiányoznék? Vajon kinek?
Az alkotót ki menti meg?
Elég az, ha ad magától,
aztán eltűnik a mából?

Aranyosi Ervin © 2025-11-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hiszem, hogy újra…


Aranyosi Ervin: Hiszem, hogy újra…

Hiába ragyog kint a Nap,
ha szívemnek fáj a pillanat,
ha lelkem sötétségben él,
mert elhagytál, mert elmentél.

Üresség vár csak mindenütt,
a világom lassan kihűlt,
de visszavárlak, jól tudod,
belőled csak ennyi jutott!

Refrén:
Hiszem, hogy újra lesz tavasz,
hogy eljössz és velem maradsz.
Az égen újra Nap ragyog,
melletted boldogabb vagyok!

Hiába fúj az őszi szél,
az álmom nem rólad mesél.
Magányról szól a pillanat,
elmentél, semmim sem maradt!

Lassan kihűl bennem a fény,
alig pislákol a remény,
üres, sivár az életem,
mióta nem vagy énvelem!

Refrén:
Hiszem, hogy újra lesz tavasz,
hogy eljössz és velem maradsz.
Az égen újra Nap ragyog,
melletted boldogabb vagyok!

Aranyosi Ervin © 2025-03-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Csak szeretned kell!

Aranyosi Ervin: Csak szeretned kell!

Lehet, amit mondok,
majd szíven talál,
de tudnod kell, és hinned kell,
nem létezik halál!

Ha nem kíséri életed
végig a félelem,
boldog lehetsz, itt a Földön,
együtt énvelem!

A betegség, a fájdalom
mind hitedből fakad,
ha nem örömöt, boldogságot
hoz a pillanat!

Csak szeretned kell,
s megtanulnod, jól hogyan lehet,
s az élet szebb lesz, és nem csak úgy
történik veled!

Refrén:
Nem kell többé félni,
csak tanulj meg élni,
tanulj meg szeretni,
holnapot remélni.
Teremts gondolattal,
szép magyar szavaddal,
s éld meg itt a létet,
hittel, akarattal!

Lehet, amit mondok,
még nem boldogít,
de tudnod kell és hinned kell,
hogy van még dolgod itt!

Álmaidat, vágyaidat
megteremtheted,
a születésed csoda volt,
nem bántak el veled!

Anyanyelved megmutatja,
hogyan, s mit tegyél,
mert teremtő a gondolat,
s a lélek benned él!

Refrén:
Nem kell többé félni,
csak tanulj meg élni,
tanulj meg szeretni,
holnapot remélni.
Teremts gondolattal,
szép magyar szavaddal,
s éld meg itt a létet,
hittel, akarattal!

Aranyosi Ervin © 2025-02-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hadd legyek…

Aranyosi Ervin: Hadd legyek…

Hadd legyek végig társad az úton,
ahogy megéled az álmodat,
Engedd a jót és a szépet tanulnom,
légy aki ebben támogat!

Hadd legyek azzá, amire vágyom,
hadd tegyem érted a dolgom én,
hadd legyen tőled szebb a világom,
hadd vigyen táncba az én zeném!

Utadon én majd végig kísérlek,
örömöt adni majd ott leszek,
Lásd csak a világod gyönyörű szépnek,
ezért majd mindent én megteszek!

Hadd csaljak mosolyt arcodra gyakran,
ragyogjon belőled rám a fény!
Leljük meg csodánkat a pillanatban,
hadd legyek végig a társad én!

Aranyosi Ervin © 2024-12-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Átaludtam


Aranyosi Ervin: Átaludtam

Átaludtam magam a mába,
feledve múló tegnapot.
Az idő sodró áramába
feledkeztem, s most itt vagyok!

Az idő múlt, s én benne éltem,
remélve, lesznek holnapok.
Elárulom, hogy néha féltem,
ha adok, majd vissza mit kapok?

Átaludtam, sok hosszú percet,
az ébrenlét csak pillanat,
örültem, s őszintén szeretettem,
s álmodtam fénylő álmokat!

Az idő múlt és lapjaimból,
felépült már egy kártyavár,
túl sokat vártam önmagamtól,
lassítanom kell mára már!

Átaludtam magam a mába,
mi volt valós, már nem tudom,
de tapasztaltam utamat járva,
ma már az új köreim futom!

Átaludtam magam a mába,
de lassan már felébredek.
Már teremtek újat, a holnapot várva,
ha hiszek benne, szép lehet!

Aranyosi Ervin © 2024-01-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Legkedvesebb lóbarát


Aranyosi Ervin: Legkedvesebb lóbarát

Megölellek szeretettel,
örök ez a pillanat…
Szívem mélyén ez az érzés
mindörökre megmarad.
Sosem lehetek magányos,
ameddig te vagy nekem.
Remélem, a barátságunk
átkísér az életen!

Aranyosi Ervin © 2024-01-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hálásnak kell lennem!


Aranyosi Ervin: Hálásnak kell lennem!

Hálás vagyok
mindazért, amit kaptam!
Ember lettem,
lám, az is maradtam!
Jó vett körül,
őszintén szerettek,
s tanúja lettem
tartalmas életeknek!

Mosolyt adtam,
és azt kaptam cserébe,
s a mókázásnak,
jókedv lett a vége!
Töltődött a lelkem
sok szép pillanattal,
enyém volt az éjjel
és enyém lett a nappal!

Öleltem én,
és átöleltek engem,
lelkembe néztek,
s a jót meglátták bennem!
És közben én is
oly sokat tanultam,
lett jelenem,
és csodás lett a múltam!

Igaz szót kaptam
és őszinteséget,
pokol tüze,
tudtam, el nem éget!
Kitárt ajtók
adták a szabadságom,
angyal-kezek
bélelték szép világom!

Hálás vagyok,
lelkemben ég a hála,
jószándékkal
nézek a nagyvilágra,
s hitem szerint,
szépen teszem a dolgom,
emlékeim,
kincsekként, büszkén hordom!

Szeretetem
megosztom a világgal,
békét hozok,
szívekbe, pálmaággal!
Szeretet magját
ültetem el szívekbe,
szeretni hívlak,
te se légy számkivetve!

Hálás vagyok,
legyél hát te is hálás,
könnyebb a lét,
a jóemberré válás!
A hála kell,
hogy felemelje lelkünk,
tanít minket,
hogyan kell jól szeretnünk!

Aranyosi Ervin © 2023-08-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nem élhetek nélküled!


Aranyosi Ervin: Nem élhetek nélküled!

Én nem élhetek nélküled,
te vagy az éltető vizem,
te hozzád vezet minden út,
miattad dobban meg szívem!

Ha nem vagy, létem véget ér,
nélküled én szomjan halok,
elvesztem utam, célomat,
ha nem vagy, hát én sem vagyok!

Én nélküled nem élhetek,
részemmé váltál teljesen,
összeforrt lelkünk egykoron,
a dolgom csak érted teszem!

Te adod éjjel álmaim,
amit ébren megélhetek,
te teszed szebbé napjaim,
s nincsen jövőm, csakis veled!

Te adod létem dallamát,
s én írok hozzá szöveget,
s így adom neked dalban át,
a léthez az erőt neked!

Közös a múlt, közös a mánk,
minden fenséges pillanat,
ez ad élő bőséget ránk,
egymás nélkül, ‘mink sem marad!

Öröm, hogy a tiéd vagyok,
s cserében te is az enyém,
lelkedben szép nyomot hagyok,
enyémben te lehetsz a fény!

Én nem élhetek nélküled,
te vagy a lélegzet nekem!
S ha már nem kapok levegőt,
semmit sem ér az életem!

Hálás vagyok szép lelkedért,
mely az enyém másik fele,
a te álmod is bennem élt,
s így váltam boldoggá vele!

Aranyosi Ervin © 2023-06-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Nézlek, nézlek…


Aranyosi Ervin: Nézlek, nézlek…

Nézlek, nézlek és mosolygok,
ragyog rám a pillanat,
tőled szépülnek a dolgok,
ami szép, mind itt marad.
A gondok mind tovaszállnak,
elsodorja az idő,
álmaink közössé válnak,
jóérzésünk egyre nő.

Része lettél életemnek,
nem élhetek nélküled!
Nem emlékszem, mért szeretlek,
ez egy bűvös révület.
Valósággá szépült álom,
összeérő vonalon,
öröklétűnek találom.
Delejes e vonzalom.

Belenéztem szép szemedbe,
megcsodáltam lelkedet.
Egykor önként engedett be,
s lettem boldog, így veled.
Kísérlek a hosszú úton,
gyűjtögetjük kincseink,
ha nehéz, a kezem nyújtom,
s élünk érzések szerint!

Nézlek, nézlek és csodállak!
Közössé vált életünk.
Lelkeink is eggyé váltak,
s gazdagabb a lét velünk!
Gondjaink elmenekülnek,
emlék-hegyünk egyre nő,
álmok helyükre kerülnek,
s csupa jó kerül elő!

Részed lettem, részem lettél,
már egymáshoz tartozunk!
Talán jobbá is szerettél,
egymásra csak jót hozunk!
Elmerültem szép szemedben,
elvarázsolt a szíved,
ami rossz volt elveszejtem,
azt az ördög veszi meg!

De a többi, mint a napfény,
ömlik rám, felmelegít.
Nézlek, nézlek és mosolygok,
s ragyognak rám szemeid!
Része lettél életemnek,
táplálékom csak te vagy,
éhséget már nem teremtek,
forrásvizem szép szavad.

Éhem, szomjam csókkal oltod,
karjaidban elveszek,
holnapomat is te hordod,
amíg vagy, addig leszek!
Ölelésben összeérünk,
s ez a pillanat örök,
egyek vagyunk míg csak élünk,
csak általad működök.

Nézlek, nézlek és csodállak,
hogy fért beléd ennyi szép,
és ha két karomba zárlak,
együtt írhatunk mesét.
Együtt írjuk holnapunkat,
érzéseidet lesem,
s hiszem, lelkem, rád nem unhat,
mert te éltetsz kedvesem!

Aranyosi Ervin © 2023-06-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!