Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Átaludtam


Aranyosi Ervin: Átaludtam

Átaludtam magam a mába,
feledve múló tegnapot.
Az idő sodró áramába
feledkeztem, s most itt vagyok!

Az idő múlt, s én benne éltem,
remélve, lesznek holnapok.
Elárulom, hogy néha féltem,
ha adok, majd vissza mit kapok?

Átaludtam, sok hosszú percet,
az ébrenlét csak pillanat,
örültem, s őszintén szeretettem,
s álmodtam fénylő álmokat!

Az idő múlt és lapjaimból,
felépült már egy kártyavár,
túl sokat vártam önmagamtól,
lassítanom kell mára már!

Átaludtam magam a mába,
mi volt valós, már nem tudom,
de tapasztaltam utamat járva,
ma már az új köreim futom!

Átaludtam magam a mába,
de lassan már felébredek.
Már teremtek újat, a holnapot várva,
ha hiszek benne, szép lehet!

Aranyosi Ervin © 2024-01-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Legkedvesebb lóbarát


Aranyosi Ervin: Legkedvesebb lóbarát

Megölellek szeretettel,
örök ez a pillanat…
Szívem mélyén ez az érzés
mindörökre megmarad.
Sosem lehetek magányos,
ameddig te vagy nekem.
Remélem, a barátságunk
átkísér az életen!

Aranyosi Ervin © 2024-01-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hálásnak kell lennem!


Aranyosi Ervin: Hálásnak kell lennem!

Hálás vagyok
mindazért, amit kaptam!
Ember lettem,
lám, az is maradtam!
Jó vett körül,
őszintén szerettek,
s tanúja lettem.
tartalmas életeknek!

Mosolyt adtam,
és azt kaptam cserébe,
s a mókázásnak,
jókedv lett a vége!
Töltődött a lelkem
sok szép szép pillanattal,
enyém volt az éjjel
és enyém lett a nappal!

Öleltem én,
és átöleltek engem,
lelkembe néztek,
s a jót meglátták bennem!
És közben én is
oly sokat tanultam,
lett jelenem,
és csodás lett a múltam!

Igaz szót kaptam
és őszinteséget,
pokol tüze,
tudtam, el nem éget!
Kitárt ajtók
adták a szabadságom,
angyal-kezek
bélelték szép világom!

Hálás vagyok,
lelkemben ég a hála,
jószándékkal
nézek a nagyvilágra,
s hitem szerint,
szépen teszem a dolgom,
emlékeim,
kincsekként, büszkén hordom!

Szeretetem
megosztom a világgal,
békét hozok,
szívekbe, pálmaággal!
Szeretet magját
ültetem el szívekbe,
szeretni hívlak,
te se légy számkivetve!

Hálás vagyok,
legyél hát te is hálás,
könnyebb a lét,
a jóemberré válás!
A hála kell,
hogy felemelje lelkünk,
tanít minket,
hogyan kell jól szeretnünk!

Aranyosi Ervin © 2023-08-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nem élhetek nélküled!


Aranyosi Ervin: Nem élhetek nélküled!

Én nem élhetek nélküled,
te vagy az éltető vizem,
te hozzád vezet minden út,
miattad dobban meg szívem!

Ha nem vagy, létem véget ér,
nélküled én szomjan halok,
elvesztem utam, célomat,
ha nem vagy, hát én sem vagyok!

Én nélküled nem élhetek,
részemmé váltál teljesen,
összeforrt lelkünk egykoron,
a dolgom csak érted teszem!

Te adod éjjel álmaim,
amit ébren megélhetek,
te teszed szebbé napjaim,
s nincsen jövőm, csakis veled!

Te adod létem dallamát,
s én írok hozzá szöveget,
s így adom neked dalban át,
a léthez az erőt neked!

Közös a múlt, közös a mánk,
minden fenséges pillanat,
ez ad élő bőséget ránk,
egymás nélkül, ‘mink sem marad!

Öröm, hogy a tiéd vagyok,
s cserében te is az enyém,
lelkedben szép nyomot hagyok,
enyémben te lehetsz a fény!

Én nem élhetek nélküled,
te vagy a lélegzet nekem!
S ha már nem kapok levegőt,
semmit sem ér az életem!

Hálás vagyok szép lelkedért,
mely az enyém másik fele,
a te álmod is bennem élt,
s így váltam boldoggá vele!

Aranyosi Ervin © 2023-06-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Nézlek, nézlek…


Aranyosi Ervin: Nézlek, nézlek…

Nézlek, nézlek és mosolygok,
ragyog rám a pillanat,
tőled szépülnek a dolgok,
ami szép, mind itt marad.
A gondok mind tovaszállnak,
elsodorja az idő,
álmaink közössé válnak,
jóérzésünk egyre nő.

Része lettél életemnek,
nem élhetek nélküled!
Nem emlékszem, mért szeretlek,
ez egy bűvös révület.
Valósággá szépült álom,
összeérő vonalon,
öröklétűnek találom.
Delejes e vonzalom.

Belenéztem szép szemedbe,
megcsodáltam lelkedet.
Egykor önként engedett be,
s lettem boldog, így veled.
Kísérlek a hosszú úton,
gyűjtögetjük kincseink,
ha nehéz, a kezem nyújtom,
s élünk érzések szerint!

Nézlek, nézlek és csodállak!
Közössé vált életünk.
Lelkeink is eggyé váltak,
s gazdagabb a lét velünk!
Gondjaink elmenekülnek,
emlék-hegyünk egyre nő,
álmok helyükre kerülnek,
s csupa jó kerül elő!

Részed lettem, részem lettél,
már egymáshoz tartozunk!
Talán jobbá is szerettél,
egymásra csak jót hozunk!
Elmerültem szép szemedben,
elvarázsolt a szíved,
ami rossz volt elveszejtem,
azt az ördög veszi meg!

De a többi, mint a napfény,
ömlik rám, felmelegít.
Nézlek, nézlek és mosolygok,
s ragyognak rám szemeid!
Része lettél életemnek,
táplálékom csak te vagy,
éhséget már nem teremtek,
forrásvizem szép szavad.

Éhem, szomjam csókkal oltod,
karjaidban elveszek,
holnapomat is te hordod,
amíg vagy, addig leszek!
Ölelésben összeérünk,
s ez a pillanat örök,
egyek vagyunk míg csak élünk,
csak általad működök.

Nézlek, nézlek és csodállak,
hogy fért beléd ennyi szép,
és ha két karomba zárlak,
együtt írhatunk mesét.
Együtt írjuk holnapunkat,
érzéseidet lesem,
s hiszem, lelkem, rád nem unhat,
mert te éltetsz kedvesem!

Aranyosi Ervin © 2023-06-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Szakítás


Aranyosi Ervin: Szakítás

Fájt, és úgy éreztem, hogy a szívem megszakadt,
minden porrá égett egy gyilkos perc alatt.
Szemem könnybe lábadt és semmim sem maradt,
a lelkem talajt vesztett, rám dőlt a pillanat.

Miért nem mondtad, hogy játék volt csupán?
Miért nem mondtad, hogy ne haljak meg bután?
Miért nem mondtad, hogy másképp képzeled?
Miért raboltad el tőlem az életet?

Mondd hát, hogy nincs tovább,
tőled miért is vártam csodát,
mondd miért játsszam az ostobát?
Mondd miért nem érzed, miért nem érted?
Miért kell, hogy mást keress
mondd miért kell, hogy mást szeress?
Mondd miért kell, hogy más lehess?
Mondd miért nem érted, miért nem érzed át?

Így lett vége, neked csak ennyi volt.
Gőgöd eldobott, s a lelkemen tiport!
Nem is értettem azt, hogy ez miről szólt,
szívem széjjel tépted, mára szinte holt!

Miért nem mondtad, hogy játék volt csupán?
Miért nem mondtad, hogy ne haljak meg bután?
Miért nem mondtad, hogy másképp képzeled?
Miért raboltad el tőlem az életet?

Mondd hát, hogy nincs tovább!
Tőled miért is vártam csodát?
Mondd, miért játsszam ostobát?
Mondd miért nem érzed, miért nem érted?
Miért kell, hogy mást keress
mondd miért kell, hogy mást szeress,
mondd miért kell, hogy más lehess?
Mondd miért nem érted, miért nem érzed át?

Aranyosi Ervin © 2023-05-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Légy az élő példa!


Aranyosi Ervin: Légy az élő példa!

Először szeresd önmagad,
mutasd meg a világnak,
hogy szebb vagy, jobb vagy, kedvesebb,
mint amilyennek látnak!
Arcodon ragyogjon mosoly,
a bántót tedd csak félre!
Szeretet járja szíved át,
így hass mások szívére!

Szeretned kéne önmagad,
ahhoz, hogy más szeressen,
hogy megváltozzon a világ,
s minden rendben lehessen!
Rólad szóljon a pillanat,
és ne csak folyton másról,
éld meg élőn az utadat,
szóljon az utazásról!

Alakítsd át hitrendszered,
tanulj még jobban élni,
a hibás, kopott köveket,
ki kellene cserélni.
Hagyd ott a múlt árnyékait,
vigyél színt, fényt a napba,
jó lenne, ha a Napod szállana,
és felhőtlen maradna!

Tanulj szeretni másokat,
úgy, hogy szíved nem félted,
ha nem használod, nem kopik,
s elhagy minden reményed!
Ha megcsalattál, fogadd el,
inkább tanulj belőle,
s ne hátráltasson félelem,
úgy nem juthatsz előre!

Szeresd a szép természetet,
és arról vegyél példát,
hisz mutatja a lényeget,
figyeld csak, s te is éld át!
Ne erőlködj, az nem tehet
boldoggá semmiképpen,
lásd meg mindenben a csodát,
s gyönyörködj minden szépben!

Így emeld fel a lelkedet,
így tedd jobbá világod,
s büszke lehetsz, példát vehet
majd rólad, aki látott!
Lelj örömöt és boldogulj,
engedd el, mi nem szolgál,
s ha szebbé válik ez a Föld,
te sem hiába voltál!

Aranyosi Ervin © 2023-05-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Hulló csillag


Aranyosi Ervin: Hulló csillag

Csillagot láttam, futott át az égen,
s elmerengtem a világmindenségen…
Itt lenn a porban, mily parány vagyok,
s milyen aprók, ott fenn a csillagok!
Vagyis paránynak látszanak,
s ha némelyikük átszalad,
a horizont felizzik tőle,
melegséget merít belőle.

És akadnak az életünkben,
ilyen, felfénylő csillagok!
Adnak pár percnyi melegséget,
mutatják: – Láss meg, itt vagyok!
Hoztam neked egy érző percet,
arcodra csaltam egy mosolyt!
Futok tovább, mert máshol várnak,
kell a melegség a világnak,
ha kihűl szíved, hát ne okolj!

Légy csak te is egy hulló csillag,
adj szárnyat szálló álmaidnak,
hadd gondoljak rád, érző szívemmel,
s ne vidd el álmom, másnak, kinek kell?
Örültem én, hogy láttalak,
eltűntek gátak és falak,
tőled egy percre, szabaddá lettem,
s hiszem, szíved boldoggá tettem!

Csillag voltam egy percen át,
s boldog lett tőlem a világ,
mert sötét egén átszaladtam,
s fényemből közben adtam, adtam!
Már megérte a születésem,
emlékem annyi szívbe véstem,
maradandó volt, s itt maradt
egy boldogító pillanat!

Aranyosi Ervin © 2023-05-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Mennyi?


Aranyosi Ervin: Mennyi?

Mennyi álom, mennyi érzés,
mennyi édes megkísértés,
mennyi mosoly, lelki béke,
mennyi csodás perc emléke?

Ezt mind a lelkemben hordom,
s jelenemért morgolódom,
úgy szeretnék újra élni,
életembe visszatérni!

Mennyi jóság, mennyi szépség.
mennyi jószándékú népség,
mennyi csoda, mennyi álom,
mennyi kincs, s most nem találom!

Amíg emléküket őrzöm,
amíg járok még a Földön,
addig tiszta szívvel élek,
életsíkot nem cserélek.

Mennyi boldog pillanat várt,
mennyi szép nap töltött naptárt,
mennyi emlék gyűlt szívembe,
mennyi szépség fért el benne?

Ezek mind-mind bennem élnek,
s újra szép jövőt remélek,
ahol újra élet terem,
s visszakapom életterem.

Mennyi, ami elmúlt, mennyi?
Mennyi lépést kell megtenni?
Mennyi ember kell, hogy jöjjön,
mennyi kell, hogy utat törjön?

Hogy a létben újra éljünk,
egymással érzést cseréljünk?
Visszakapjuk igazságunk,
s a jó utat, amin jártunk…

Aranyosi Ervin © 2021.09.13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ébredj a mába!


Aranyosi Ervin: Ébredj a mába!

Álmot láttam istenit,
egy angyal földre szállt,
megváltozott minden itt,
amerre csak járt.
Tovatűnt a pillanat,
de az érzés megmaradt,
megváltozott a világ
egy éjszaka alatt!

Megszépült a végtelen,
és körül vett a fény,
érték lett az értelem,
és ránk lelt a remény.
Szeretettel átölelt
és belénk költözött,
megváltozott a világ
csodába öltözött

Refrén:
Ébredj a mába!
Öltöztesd a lelkedet fénylő új ruhába!
Ébredj, a mába!
Lépj be a szeretet gyógyító áramába!

Ne azt nézd, mit mondanak,
csak befelé figyelj,
ahol jársz, majd mindenütt
érzésekre lelj!
Legyen jobb hely a világ,
s legyen többé is veled,
szeretet kísérje majd
minden léptedet!

Refrén:
Ébredj a mába!
Öltöztesd a lelkedet fénylő új ruhába!
Ébredj, a mába!
Lépj be a szeretet gyógyító áramába!

Aranyosi Ervin © 2021-03-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva