Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Hiányoznék?

Aranyosi Ervin: Hiányoznék?

Hiányoznék, ha nem lennék?
Ha egy másvilágba mennék?
Ha nem írnék újabb verset,
olyat, ami neked tetszett?

Ha átlépnék a küszöbön,
s nem írnám le, hogy küszködöm,
s nem bírok el a világgal,
mert csak megtűr, ímmel-ámmal.

Hiányoznék, ha nem volnék,
többé jó szót sosem szólnék?
A rímjeim elfogynának,
csak elmennék, mert már várnak?

Mindennapi kenyeremet,
nem osztanám meg már veled,
minden verssor kisimulna,
s velem tán egy rész elmúlna.

Hiányoznék? Vagy tán mégsem?
Magányosan, fájón végzem?
Nem hiányzik majd mit adtam,
eltűnök a pillanatban?

Keresel-e, ha elmúlok,
vagy elszakadnak a húrok,
lantom nem zeng újabb dalt már,
vagy posztumusz diadal vár?

Hiányoznék, ha nem lennék?
Verset írni elfelednék?
Ma még itt a Földön járok,
de lassan angyallá válok!

Hiányoznék? Vajon kinek?
Az alkotót ki menti meg?
Elég az, ha ad magától,
aztán eltűnik a mából?

Aranyosi Ervin © 2025-11-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Addig is…

Aranyosi Ervin: Addig is…

Én várlak majd a túlvilágon,
onnan figyelem léptedet.
Álmodban és a valóságban,
örökké fogom két kezed!

Tudom, hogy lelkednek hiányzom,
hát sajnáld bátran önmagad,
engedd értem potyogni könnyed,
éld szívből meg a gyászodat!

Bár nem láthatsz és nem érinthetsz,
azt tudnod kell, már jól vagyok,
és várok rád az égi síkon,
s körül vesznek az angyalok!

Ám éld csak nyugodtan a létet,
itt nincs idő, hát ne siess!
Szeretettel figyellek téged,
hogy nélkülem is jól lehess!

Maradt még dolgod lenn a Földön,
miket meg kell még, hogy tegyél,
s én óvlak, őrködöm feletted,
s akarom azt, boldog legyél!

És eljön egyszer az a perc is,
mikor újra együtt leszünk,
és újra, szeretni tanulni,
egymásért leszületünk!

Aranyosi Ervin © 2025-10-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Emlékszem, egy napon (Lépcső a mennybe)

Aranyosi Ervin: Emlékszem, egy napon
(Lépcső a mennybe)

Emlékszem, egyszer rég,
ott fenn nevetett az ég,
és a kékségben szép felhők szálltak.

Fénylőn ragyogott a Nap,
mikor én megláttalak,
s álmaim végre valóra váltak!

Csak jöttél én felém,
körben átkarolt a fény,
Éreztem, te vagy az, kire vártam,
Az én szívem rád talált,
és a lámpám zöldre vált,
boldoggá és oly szabaddá váltam!

Refrén:
Adtál egy lépcsőt a mennybe!
szabad álmot a szép végtelenbe!

Ó, kérlek mondd el,
álmodni hogy kell!

Emlékszem, egy napon,
az én szívem fájt nagyon,
s nem leltem helyem itt lent a Földön!
Végtelen volt bánatom,
nem találtam otthonom,
Úgy éreztem ez a világ egy börtön!

Aztán felkelt a nap,
mikor én meg láttalak,
éreztem tőled szabaddá válok,
Magányom véget ért,
hálát adtam mindenért,
általad végre szabadon szállok!

Refrén:
Adtál egy lépcsőt a mennybe!
szabad álmot a szép végtelenbe!

Ó, kérlek mondd el,
álmodni hogy kell!

Aranyosi Ervin © 2024-07-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Légy Napod tükre!


Aranyosi Ervin: Légy Napod tükre!

Szeretetlenül kihűl a világ,
ezért szeretnék számítani rád!
Légy olyan te is végre, mint a Nap,
mely szórja fényét, s az égen így halad!

Mert nincs a Földön, fényre érdemtelen,
csupán tudatlan, szeretni képtelen,
ki nem a fényből nyeri erejét,
kinek csak harc és küzdelem a lét!

Árnyékban élők, azt kell megérteni,
nem csak a Napnak kell fent fényleni,
az ember fénye, maga a szeretet,
azt kell megosszam, végre teveled!

Hol szíved ragyog, feléled a fény,
virágok nyílnak sötét árnyak helyén,
melynek nyomában új világ terem,
élni tanít az érző értelem.

Szívedre hallgass és ragyogjon szemed,
áradjon másra belőled szeretet,
a világ tükör, hát vissza is kapod,
egyszerre lehetsz másé, s saját Napod!

Szeretet kell és gyógyul a világ,
fontos e titkot, hittel bízni rád!
Nem üzlet ez, és mégis gazdagodsz,
szerető fényed, majd mindent rendbe hoz!

Aranyosi Ervin © 2024.05.26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Isten áldja meg a magyart!


Aranyosi Ervin: Isten áldja meg a magyart!

Ha elhinnénk, hogy egyek vagyunk,
nem fordíthatnának egymás ellen,
nem bántanánk a társainkat,
béke ragyogna a szívekben.

A szeretet erejével
világunkat jobbá tennénk,
s nem lenne a boldog élet,
csak egy megélt, kedves emlék!

Van esélyünk jobbá tenni
a leigázott világot,
csak észre kellene vennünk,
e nép tudással megáldott!

Teremthetjük holnapunkat,
tudva, bennünk él az Isten!
Ő velünk van, s ki ellenünk,
abban isteni rész nincsen!

Mind, a sötét törvényhozó,
itt a Földön poklot épít,
s hogy azt el kell most fogadjuk,
hidd el nekem, sötét tévhit!

Ha hallgatnánk a szívünkre,
s követnénk a valós törvényt,
ellenünk hozott torz szabályt
összefogva, eltörölnénk!

Hiszen nem kell elfogadnunk,
amit diktál felsőbb érdek,
csupán fel kellene állnunk,
ne hajlongjanak a térdek!

Segítsünk hát önmagunkon,
emeljük fel a fejünket,
a világunk megváltása
hadd lehessen boldog ünnep.

Isten gyermekei vagyunk,
és jó atyánk őrzi létünk,
s büszke lesz ránk, hogyha látja,
hogy végre jó útra léptünk!

Ne legyünk hát megosztottak,
váljunk együtt magyar néppé,
védjük meg utódainkat,
s jövőjüket tegyük széppé!

S kik a hazát bitorolták,
széjjel szórták összes kincsét,
takarodjanak pokolra,
ne lopják el, ami nincs még!

Ősi törvény hadd alkosson,
népet összetartó rendet,
a szeretet erejével
írjunk méltó történelmet!

Isten áldja meg a magyart,
legyen hite, békét élve,
kapjuk vissza szép hazánkat,
összefogva, révbe érve!

Aranyosi Ervin © 2021.12.16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ha lelkedben a Nap ragyog


Aranyosi Ervin: Ha lelkedben a Nap ragyog

Ha lelkedben a Nap ragyog,
ha kívül esik, az se számít!
Szebbé lesz tőle napod,
és ha rád talál egy másik,
őt is beragyoghatod,
s a közös lét szebbé válik!

Ha lelkedben a Nap ragyog,
örök fényben élhet lelked,
nem bánthatnak rút fagyok,
mindig lesz hol melegedned,
mindig elvethetsz magot,
s csodát látsz, mikor kikelnek.

Ha lelkedben a Nap ragyog,
kedved másokra is hat majd,
tükrözik a csillagok,
s lelked virágszirmokat hajt,
én is virágod vagyok,
aki csodásat tapasztalt.

Ha lelkedben a Nap ragyog,
szórd a fényed szét e Földön,
érezzék a magyarok,
tiszta fényed olyan kölcsön,
mit tovább kell adniuk,
hogy a világ békét öltsön.

Ha lelkedben a Nap ragyog,
ébreszd az emberiséget,
legyenek mind angyalok,
hogy a sötét érjen véget!
Legyünk jók és szabadok,
s rólunk szóljon ez az élet!

Aranyosi Ervin © 2021.09.08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Apai öröm

Janó Szilvia grafikája

Aranyosi Ervin: Apai öröm

Kezemben tartom a jövőt!
Felelős vagyok érted én!
Mi lesz belőled kislegény?
Bárcsak lelkedet érteném!

Engem jöttél tanítani?
Vagy útmutatód én leszek?
Nehéz kérdések még ezek!
Közös utunk merre vezet?

Adom az én világomat,
időmet és figyelmemet,
hogy elfogadó szív legyek,
hogy érted mindent megtegyek!

Most létre jött a kapcsolat,
óvom, védem világodat.
Szeretni tanít majd szívem,
s szép lesz utunk, én így hiszem!

Anyuval teljes a család!
Együtt lesz gondunk majd reád!
Legyünk egy boldog kis csapat,
érezd a Földön jól magad!

Aranyosi Ervin © 2021-01-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Dolgunk van!

Aranyosi Ervin: Dolgunk van!

A dolgunk a Földön,
nem több, csupán ennyi:
– Tanuljunk meg mind-mind
őszintén szeretni!
Minden elesettet
felemelni végre,
együtt álmodozva
nézni fel az égre!

A dolgunk a Földön,
nem több, csupán annyi:
– Élni életünket,
s embernek maradni!
Naponta új csodát,
adni a világnak,
mely gondolat szárnyán,
szép madárként szállhat!

Refrén:
Nézz körül a Földön,
keresd boldogságod,
ajándékba kaptad
ezt a csodaszép világot!
Engedd, hogy a szíved
szabadon szeressen,
engedd, hogy a lelked
boldogan nevessen!

Dolgunk van a Földön,
nem véletlen lettünk,
jót tanulni jöttünk,
mikor megszülettünk!
Jót tanulni jöttünk,
majd átadni másnak,
ezért vesznek körbe,
támogató társak!

Refrén:
Nézz körül a Földön,
keresd boldogságod,
ajándékba kaptad
ezt az élhető világot!
Engedd, hogy a szíved
szabadon szeressen,
engedd, hogy a lelked
boldogan nevessen!

Aranyosi Ervin © 2020-12-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Csiga-biga szárnyat növeszt


Aranyosi Ervin: Csiga-biga szárnyat növeszt

A csiga szárnyat növesztett.
Azt hihetnéd, ez nemes tett,
ám a szárny csak álmában nőtt,
nem is repíthette hát őt!

Figyelte a madarakat,
s úgy gondolta, ha nekik szabad,
ha ők képesek repülni,
ő sem fog a földön ülni!

Mert azt vette a fejébe,
szárnya lesz és repül véle,
hogy a felhőkre felszálljon,
nyálból épült csigaszárnyon.

Húzott csíkot csiganyálból,
arra egy levelet rámol,
amit levett egy bokorról,
ami vázat, szárnyat pótol.

Aztán húzott rá egy csíkot,
ez is olyan nyálas csík volt,
másik levelet tett rája,
hogy a szárnyát megcsinálja.

Két levelét összevarrta,
fűszálcérna összetartja,
majd a háza oldalára
felszögelte valahára.

Aztán két másik levéllel,
másik szárnyat is „megérlel”,
így hát háza mindkét szélén,
szárnyak lettek már a végén.

Szárnyak, amik nem mozogtak,
csak álltak és mosolyogtak,
Csiga-biga mérgeskedett,
a megoldás késlekedett.

Fűszálakból kötél készült,
és a két szárny kiegészült,
azzal mozgatta meg őket,
ám a szárnyak kettétörtek.

Rájött, neki nem lesz szárnya,
ám ekkor egy madár árnya,
egész lényét betakarta,
a csigát vinni akarta.

Felkapta a csiga házát,
s vitte vele a gazdáját,
és a csiga végre örült,
álma eljött, s végre röpült.

Ám mesénknek rossz a vége,
vitték a csigát ebédre,
aznap ő volt a főfogás,
kezdődhetett a nyafogás.

Ha tervezel, gondold végig,
lehet, eljuthatsz az égig,
de néha jobb földön járni,
mint a lehetetlent várni!

Aranyosi Ervin © 2020-07-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ismerd meg a lét csodáját!


Aranyosi Ervin: Ismerd meg a lét csodáját!

Amíg az életről nem tudsz még semmit,
csak hogy a lelked a fényből ered.
Talán egy gondolat majd tovább lendít,
s talán a lét kulcsát is megleled!

Ameddig zavarnak nem értett álmok,
amíg az utad még oly céltalan,
amíg a lét okát meg nem találod,
nem is létezhetsz még boldogan!

refrén:
Ismerd meg a lét csodáját,
tanulj meg végre szeretni már,
a lelked hadd dobja le álruháját,
mert itt a Földön is mennyország vár.
Amit már tudsz, azt add tovább másnak,
amit még nem, az mástól tanuld!
Ezen az úton szép kalandok várnak,
a léted célja a végigjárt út!

Amíg az életből nem tanulsz semmit,
amíg még nem ismerheted magad.
addig az utadon nincs mi átlendít,
a létnek kereke sárba ragad.

Ám olykor segíthetnek bűvös álmok,
jelzések mutatnak újabb utat,
ha a lelkedet nekik kitárod,
végül a lét minden jót megmutat.

Refrén:
Ismerd meg a lét csodáját,
tanulj meg végre szeretni már,
a lelked hadd dobja le álruháját,
mert itt a Földön is mennyország vár.
Amit már tudsz, azt add tovább másnak,
amit még nem, az mástól tanuld!
Ezen az úton szép kalandok várnak,
a léted célja a végigjárt út!

Aranyosi Ervin © 2020-06-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva