Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Az én lelkem nem eladó!


Aranyosi Ervin: Az én lelkem nem eladó!

Az én lelkem nem eladó,
Teremtőmtől kaptam!
Tisztán tartom, amíg élek,
minden pillanatban.
Bemocskolni, sosem hagyom,
s nem élek hitetlen,
s nem felejtem létem okát,
hisz megélni lettem.

Megélni a boldogságot,
örülni a létnek,
nem várni a nem létezőt,
sokan attól félnek!
Nem igaz, hogy egyszer élünk,
mind tanulni jöttünk,
számtalanszor leszülettünk,
sok út van mögöttünk!

Nincs szükségünk gazdagságra,
csak vegyük már észre,
ne tekintsünk istenségként
a megrontó pénzre.
Nem sikerről szól az élet,
nem kell versenyeznünk,
inkább a jót megtalálnunk,
együtt felfedeznünk.

Nevetnünk kell, eljárni
a boldog lélek táncát,
ledobni a béklyóinkat,
szolgalétünk láncát.
Odafigyelnünk egymásra,
járni a világban,
természettel lenni közös,
szép harmóniában!

Az én lelkem nem eladó,
és el sem cserélem,
nem vágyódom gazdagságra,
álmaimat élem!
Hazugság el nem tántorít,
élvezem világom,
a Teremtőm élni tanít,
míg utamat járom.

Aranyosi Ervin © 2022.01.13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Eladó a mosoly…


Aranyosi Ervin: Eladó a mosoly…

Eladó a mosoly!
Tessék, tessék venni!
Nem kerül az pénzbe,
nem kell megijedni!

Minden mosolyomnak
egy mosoly az ára!
Tessék visszaadni,
hogy ne menjen kárba!

Adom nevetésem,
azt is lehet kapni,
s elég hála képpen
vidáman kacagni!

Jót tesz a léleknek,
gyógyír minden bajra,
amin ma nevethetsz,
sose hagyd holnapra!

Aranyosi Ervin © 2021.12.29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nem kéne már!


Aranyosi Ervin: Nem kéne már!

Nem kéne már,
hogy így legyen,
hogy átgázolj csak mindenen!
Szíved bezárjad, sose láss,
kincset szerezve gödröt áss,
hadd jöjjön ránk a pusztulás!

Nem kéne már,
hát mért teszed?
Lelkedet gúnnyal vértezed.
Másokét szóval mérgezed,
a teljeset mind szétszeded,
ehhez van csak meg készleted?

Refrén:
Ma már csak üzlet neked az élet,
a lelkedet sok pénzre cseréled,
mindig csak ez motivál téged,
és közben várod a szörnyű véget,
amely a poklán hamuvá éget.

Nem kéne már,
hogy így tegyél,
mások felett gonosz legyél!
Lelked mélyén a hiány szintjén
szeretetre vágynál őszintén,
s ugyanazt érzed lelkedben, mint én!

Refrén2:
Ne legyen üzlet mától az élet,
forduljon a Föld egy nagyot véled!
Lásd meg a jót is, lásd meg a szépet!
tegyen boldoggá mától az élet,
s ne várd halálod, ne várd a véget!

Aranyosi Ervin © 2021.09.27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Semmi sem olyan már


Aranyosi Ervin: Semmi sem olyan már

Semmi sem olyan már, amilyen volt egykor,
hazugsággal terhelt a kétes jelenkor.
Vissza-visszanézve, megszépül a múltunk,
de már nem érvényes, amit megtanultunk.
Nem is olyan könnyű a szitán átlátni,
hazugság rácsok közt naponta helytállni,
rabszolgaként tűrni az elme korbácsát,
elpusztulni látni Isten szép világát.

Megvakított népnek a szemét felnyitni,
álmokat kergetni, jobb világban hinni,
ez lenne a dolgunk, s talán tennünk kéne,
de bátran fojtogat a hatalom törvénye.
Nem szolgál tudomány, jövőképünk nincsen,
marakszik az ember a semmivé lett kincsen.
A hitünk elveszett, s lelkünk nem szolgálja,
hatalom trónján ül az ördög prófétája.

Vakok közt látónak maradni veszélyes,
hazugságok vára már többezer éves.
Sír az ember lelke, lázadna zokogva,
tehetetlenségnek földhöz láncolt foglya.
Menekülne talán. Mindenhol ez várja,
megvezetett világ fegyverarzenálja.
A rémálom kínoz és megéljük ébren,
meddig él a világ a pénz bűvöletében?

Már a gyermeket is hazugsággal oltják,
az ármányaikat a képedbe tolják,
de hiába látod, ha mások nem látják,
élelmiszergyártók mérgeit zabálják.
A cirkuszt megkapják mind a hatalomtól,
s elég, ha az ember arénákban tombol,
s nem marad ereje a gondolkodásra,
míg a gondjaiért mutogathat másra.

Aki szólni merne, az mind kirekesztett,
cipeli, mint Jézus, vállán a keresztet.
Hiába beszélne szívről, szeretetről,
hazugnak nevezik, s megcáfolják egyből.
Cipeli a terhét, már nem is tud adni,
nem képes világa élőn megmaradni.
Hagyják felszegezni őt is a keresztre,
fentről átláthassa, minden el van veszve!

Vajon, van értelme ezért feltámadni,
eltorzult világnak újabb esélyt adni?
Lehet, Isten fia, már eleve téved,
lassan ő sem érti, miről szól az élet?
Értelem és remény szép lassan kihűlnek,
életünk ágain dögkeselyűk ülnek,
várják, hogy az utunk a végéhez érjen,
lelkünk mennybe szálljon, létsíkot cseréljen.

Halálra ítélt Föld, az ember lelakta,
nem is fáj a szíve érte, vagy miatta.
Eltűnik majd lassan, minden, ami élő,
robotvilág jön el, embertelen – félő!
Érzések nélküli, gondolkodás mentes,
amit könnyen ural a néhány bennfentes.
Üres, embertelen, kihűlt, árva, halott,
amilyet az ember maga mögött hagyott.

Aranyosi Ervin © 2021.09.15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Férfi ideál (Capriccio)

Peter Paul Rubens – a “Vénusz és a Mars”(részlet)

Aranyosi Ervin: Férfi ideál (Capriccio)

A női ideálról írtam már egy verset,
kicsit élcelődőt, olykor néha nyerset.

A hölgyolvasóim, feldúlva azt kérték,
mutassam meg versben, mi a férfi érték!

A teremtés koronáját is tegyük helyére,
hadd kerüljön a glória az ő szent fejére!

Hogyan legyen hát a férfi tökéletes példány,
ne maradjon őmiatta arájából vénlány?

Olyan legyen, amilyenre a női szívek vágynak,
szedjük össze jellemzőit a férfi ideálnak!

Legyen hát férfias, határozott jellem,
kinek a női szív nehezen áll ellen!

Kinek a karjában biztonságra lelhet,
és a női bájra gyengéden felelget!

A mai világban gyakran pénz az érték,
lehet akár kövér, ha aranyban mérték!

Az sem baj, ha sekély a lelki világa,
csak mindene legyen, ami fénylő, s drága?

Sok nő palotaként képzel el szép fészket,
amit összedobni csalás, vagy művészet.

Legyen a férfinak az autója sármos,
amin sok pocakos, gazdag férfi jár most!

A külsőségekre nincs leírás pontos,
a férfi szépsége, nem igazán fontos!

Ha már az ördögnél jobban, szebben kinéz,
a többit elfedi bankszámlán némi pénz.

Jó, ha arca komoly, értelmet sugároz,
s dolgozik keményen, sok pénzt hoz a házhoz.

Legyen délceg, aki hasat gyúr laposra,
a hölgyeknek tetszik a másnapos borosta!

Keressen, sportoljon, fizesse a plázát,
partikra vigye el Barbie-szép babáját!

Nem baj, ha italos, csak ne üssön nagyot,
s mit számít a verés, ha rád sok pénzt hagyott.

Vannak nők, akiket a nagy orr ingerel,
s van, ki azt szeretné, hogy ördög vigye el!

Mert az ördögre is szarvat varázsolnak,
máskor unalmukban tortákat habzsolnak.

Persze, sokan várják, a szőke herceget,
akiről kiderült, mindvégig hencegett!

Öltözzön fel lazán, könnyedén, sportosan,
ne hordja holmiját gyűrötten, mocskosan!

Bármely társaságban ő vigye a prímet,
találjon ki mindig szóviccet, vagy rímet!

Vagy legyen híresség, mindenki szeresse,
de ő a pillantását csak egy nőre vesse!

Ne cserélje azt le, ahogy a járgányát,
hordja a tenyerén, s teljesítse vágyát!

Vegyen rendszeresen párjának virágot,
s próbáljon egyedül hordani nadrágot!

Van egy csomó előny, ha férfinak születtél,
például hiheted, hogy több eszű lettél!

A legtöbb nő úgyis rád hagy inkább mindent,
s közben villámokat szór rád a tekintet.

A vezetékneved sosem változik meg,
akárhány esküvőn lépsz feljebb egy szintet.

Nem csak csokoládé oldja a magányod,
hiszen meccs, s kocsma vár, s számtalan barátod.

Az autószerelőd nem tud megvezetni,
még térkép alapján is tudsz közlekedni.

Jobb és a baloldalt nem kevered össze,
s nem kell, hogy szemedet sírás, könny fürössze!

Vizelde a világ, amerre csak fát látsz,
s azt hiszed, intrikán egy kettőre átlátsz.

Nem kell gondolkodnod, hogy meghúzz egy csavart,
vagy hölgyet, ki éppen csak flörtölni akart!

Nem nézik a melled, ha veled beszélnek.
Böfögést, vagy bélgázt bátran eressz szélnek!

Új cipőd nem nyomja, nem töri fel lábad,
hiszen a férfiak kényelmesben járnak.

Három pár is elég, nem kell egy szekrénnyi,
nem kell divatozni, az új trendet nézni.

Azt eszel, amit kapsz, s ha szereted hasad,
kihízott nadrágod mérgében meghasad.

Ráncok nem csúfítanak, csak sármossá tesznek,
karakteres arccal komolyabban vesznek.

A telefonodon csak fél percekig beszélsz,
mert ha tovább kéne, hát kevesebbet élsz.

Bármit ki tudsz nyitni, ami le van zárva,
nem vársz segítségre, vagy női csodákra.

Koncentrálsz, tán egyszer megérted a nőket,
de férfi logikával nem értheted őket.

Valahogy sírással mindig csőbe húznak,
az érzelmek szintjén jobban háborúznak.

Igyekszel kedvesen a kedvükben járni,
s képes vagy a nőktől ezért hálát várni.

A gyűrött ruha is pont olyan kényelmes,
mint a kitisztított, agyonvasalt jelmez.

Bátran hordhatsz nyáron egy rövidnadrágot,
mindegy milyen lábbal lettél te megáldott.

Ha a körmöd hosszú, egy bicska is elég,
amivel levágod körmöd feleslegét.

Bajuszt is növeszthet, vagy akár szakállat,
nem kell borotválnod hónaljad, s a lábad!

Boldoggá tesz a sör, a meccs és sok barát,
nejed miatt iszod a barátok borát.

Mert a sok alkohol, minden nőt megszépít,
s nem fáj úgy a fejed, ha szájukat tépik.

Szeretnéd érteni már a női lelket,
s az elmélkedéshez veszel is egy telket.

Ahova kijárhatsz majd a haverokkal,
megfejtsd a nők lelkét, ezzel a szent okkal!

Ám te vadász maradsz, szoknyára vadászol,
s minden lelkizéstől rögtön falra mászol.

Nem tudsz mit kezdeni egy szép nő lelkével,
s inkább elbíbelődsz csodaszép testével.

Holt biztos vagy benne, te választasz hölgyet,
megnézve a testén minden hegyet, s völgyet.

Habzsolod, csodálod és észre sem veszed,
orrodnál vezetnek, s elveszik az eszed.

Szavakkal csacsogva elmanipulálnak,
csak azt veszed észre, hogy a dolgok állnak.

Illat, szépség, gesztus, lazán tőrbe csalnak,
mozdulatlanul ujjuk köré csavarnak.

Te meg rájuk repülsz, mint lepke a fényre,
s a te akaratod megadatik végre.

Mikor hajad kihull, s pénzed nő helyette,
hiszed, az előbbit megszokott nőd tette.

Félsz, hogy a kapukat előtted bezárják,
s hogy tegyél ellene, tőled el is várják.

Ki kell még, hogy próbáld: Tudsz még hódítani,
huszonéves csitrit ágyba lódítani?

Aki felnéz reád, bár magasabb nálad,
s amíg pénzed futja, átöleli vállad.

Hetvenéves fejjel szex őrültnek látszol,
életeddel játszva akrobatikázol.

Nagypapa fejjel is új utódot nemzel,
s ezzel bizonygatod, hogy te nem öregszel!

Azt mondják a hölgyek, nincs igazi férfi,
ki a női lelket átlátja, megérti.

De, ki mégis olyan, az meg nekik nem kell,
mert azzal unalmas az éjjel, s a reggel.

Létezik e olyan, hogy ideális férfi?
Ha szakács, receptjét el kellene kérni!

Tudom, létezik egy ezen a földtekén,
csak tudnám, mért kellek mindegyik nőnek én?

Aranyosi Ervin © 2021.09.09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Embertelen világban


Aranyosi Ervin: Embertelen világban

Okostelefonon lebutítva látod,
hogy veszik el tőled lassan a világod.
Írásjelek helyett, kis ikonok vannak,
ne adjanak munkát megfáradt agyadnak!
Nem kell gondolkodni, csak tenni a dolgod,
hisz a ma embere a kütyüktől boldog.
Fontos: legyen mindig, amit birizgálhatsz!
Kiürített aggyal robottá is válhatsz!
Okos a sok kütyü, te vagy lebutítva,
tákolt magyar nyelvet olvashatsz leírva.
Tele “Inglis” szóval, szókifacsarással,
gőgicse beszéddel, s lassan minden mással.
A szép, helyesírás ma már nem is számít,
a rosszul leírt szó, a részünkké válik.
A kezünkkel írni lassan elfelejtünk,
még a kevésbe is sok-sok hibát ejtünk.
Okos kütyüibe befordult az ember,
s nem tud mit kezdeni már a szeretettel.

Szeretném, ha mégis másképp alakulna,
és a világ újra virágba borulna!
Éltetnénk a szépet, jó emberré válnánk,
tenni szebb jövőért bensőnkből próbálnánk!
Újra megtanulnánk szívünkből szeretni,
emberibb világban tisztán, jónak lenni!
Hinni önmagunkban, s nem sikerben, pénzben,
mely az önvalónkat nyeli el egészben.
A pénz csak egy eszköz, s nem uralhat minket,
látnunk kéne végre valós kincseinket!
Mert szeretni jöttünk, örömöt találni,
megélni a létet, jó emberré válni!
Együtt és egymásért tenni tiszta szívvel!
Jó útra találni szeretettel, hittel!
Emberséges módon bánni a világgal,
méltón együtt élni állattal, virággal.
Élni, s élni hagyni, egymást felemelni,
életünk értelmét nap, mint nap meglelni!

Aranyosi Ervin © 2021-07-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mi a világ sorsa?


Aranyosi Ervin: Mi a világ sorsa?

Lesz-e feltámadás gondolkodás nélkül?
Vagy a lét értelme megsemmisül végül?
Struccként a homokba dugjuk a fejünket,
hogy kínos halálba vigyenek bennünket?

Meghalt a Megváltó, mert megfeszítették?
Azt hiszed keresztre rossz emberek tették?
Azok miatt került fel a keresztjére,
kik nem hittek benne, kikért hullott vére!

Ma egész világot szegeznek keresztre,
akik önként futnak oltásra és tesztre,
mint vezetett barmok mennek vágóhídra,
s azt hiszik Istentől van sorsuk megírva.

Az ördögi tervet önként elfogadják,
értelmetlen létben életüket adják,
hagyják feláldozni azt a pénz oltárán,
az áldozatukért a megváltást várván.

Igaz, a megváltót sem védte meg senki!
Egymásért sem muszáj értelmeset tenni!
Nem lesz feltámadás, de mitől is lenne,
nem segít az Isten, ha nem hisznek benne!

Haldoklik a világ, nyög a félelemtől!
Hisz változnunk kéne és rettegünk ettől!
Félünk, mert nem látjuk, hogy mi lesz a vége,
a harchoz a fegyver, amink van, elég-e?

Ez a baj, hogy mindig harcolni szeretnénk,
nem ismer más módszert, kiutat az elménk!
Ám a gyilkos erőt nem mi birtokoljuk,
mert a rabszolgaság bilincseit hordjuk.

Gondolat bilincsek zárnak börtönünkbe,
ahová már önként, dalolva megyünk be!
Bátran megtehetik azok, kik uralnak,
jöhet itt megváltó, s beszélhet a falnak!

Hazug médiából árad ránk a kórság,
az emberi fajból kiveszett a jóság.
Értelmünk elveszett, hazugságban élünk,
drága jó Földanyánk, szegényebb lett vélünk.

Toljuk, egyre toljuk a Sátán szekerét,
cserébe a kaszást küldi folyton felénk!
S ki fél a haláltól, mind bele fog halni,
mert az ő lelküket könnyebb lesz uralni!

Haldoklik a világ, de én élni jöttem!
Szerződést az Úrral, nem erre kötöttem!
Azért kell, hogy legyek, hogy másokért tegyek,
ne állítsanak meg az akadályhegyek!

Hej, ha értelemmel néznénk a világot,
ha egymást úgy látnánk, mint egy nagy családot,
ha mi váltanánk meg saját életünket,
öröklét jutalma várna ott bennünket.

Pár ember kezében van az irányítás,
és a többi szolga és egymásnak sírt ás.
Míg ezt meg nem értjük, a pénz ural minket,
s odadobjuk érte az értékeinket.

Hazugság-posványba húzzák le a lelkünk,
árulót és fösvényt kell most ünnepelnünk,
hazug minden vallás, minden politika,
s amit belénk sulykol, csalás és intrika!

Amíg csak haldoklunk, míg haláltól félünk,
amíg nem szeretünk, nem igazán élünk!
Amíg nem változunk, a világ így marad
és az emberiség pusztulásba halad.

Hit nélkül nem lehet ebből feltámadni,
nem vagyunk képesek embernek maradni.
Nézzük világunkat, mint megírt, rossz filmet,
mit maga az ördög jókedvében írt meg.

Aludj emberiség, éld tetszhalott álmod!
Közben a gonosznak terveit szolgálod!
Szabad akaratod most veszik el tőled,
technikai zombit gyártanak belőled.

Kihal a nemzetünk, kihal a családunk,
összeesküvésből fikarcnyit sem látunk,
vakon, megvezetve megyünk a pokolba,
s széttárjuk karunkat: Ez a világ sorsa!

Halódó természet, kihalt állatfajok…
Haldoklók listáján én is rajta vagyok?
Nem is veszem észre, hogy ez csak rossz álom,
nézem, mint egy filmet és a végét várom!

Aranyosi Ervin © 2021-04-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Amiért születtünk


Aranyosi Ervin: Amiért születtünk

Milyen egy igazi vendégváró asztal,
amely egy vendéget hosszasan marasztal?
Amihez jót enni a lelkek visszajárnak,
mert újabb ízeket, finomságot várnak.

Pont ilyen a bölcs is, a tudásnak kútja,
aki tudja merre visz az élet útja,
aki megmutatja, mitől szebb az élet,
hogy, aki jót teremt, gazdagabban élhet!

De, aki csak disznó, és magának kapar,
bár elérheti mind, mindazt, amit akar,
de majd később rájön, nem lesz boldog tőle,
ha nem ad jószívvel másoknak belőle.

Hisz a jó lelkeknek kevesebb is elég,
hiába is tesznek egy bőrönd pénzt eléd,
azt csak rövid távon tudod kiélvezni,
ha nem leszel képes osztozni, s jót tenni!

Ám a szeretetünk másképpen működik,
amikor szívünkbe jóérzés költözik,
mert ha másnak adsz is, bármilyen nagy zsákkal,
szíved újratelik szeretetmorzsákkal.

Figyeld meg, a mosoly, a szeretet magja,
kivirágzik abban, aki tőled kapja!
Jól esik a szívnek tükörképét látni,
szép szóval etetve gazdagabbá válni.

Talán ez hiányzik ebből a világból,
kevés az a lélek, mely lelkeket ápol.
Pénzével kérkedik és ural a gazdag,
egy egész világot félelem igazgat.

Kihűl a kedvesség, kimerül a jóság,
haragot, megvetést teremt a mohőság.
Lám, a sok jó ember szinte tehetetlen,
szemeket felnyitni ma már lehetetlen?

Együtt és egymásért. Ez lenne a lényeg!
Lelkünket ne adjuk el a hazug pénznek.
Egymásra figyeljünk, míg csak szívünk dobog,
szeretet fényétől lehessünk boldogok.

A szeretetlenség, a legnagyobb betegség,
ébredjetek már fel, végre látni tessék.
Félelem betegít, ezt kell megérteni,
mert a szeretetünk gyógyító, isteni!

Ölelés és mosoly, kedvesség a gyógyszer,
a szeretet magját a világban szórd el.
Locsold mások szívét a mosoly vízével,
lakass jól másokat az élet ízével!

Legyünk végre, újra szerethető lények,
gyúljanak szemünkben simogató fények.
Emeljük fel végre meggyötört világunk,
csupán szeretnünk kell, s egymásért kiállnunk!

Hadd tűnjön el végre Földünkről az átok,
hadd mondhassuk el, hogy: – Tiszta szívvel látok!
Legyünk jóemberek, méltón Istenünkhöz!
Szeretet legyen, mit a lét visszatükröz!

Öleljünk, nevessünk, táncoljunk csak bátran,
egymást felemelve a lét áramában.
Gyógyuljon a lélek, s vele végre testünk,
ez az igazi ok, miért leszülettünk!

Aranyosi Ervin © 2021-03-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ébredezni kell!


Aranyosi Ervin: Ébredezni kell!

Ahhoz, hogy felébredj,
a kávé is kevés.
Nem tesz boldogabbá
békés semmittevés.
Látod, a világ most
nélküled változik,
kevés, ha a lelkünk
jóra áhítozik!

Mi lenne, ha sorsod
a kezedbe vennéd?
Amit szíved diktál
pontosan azt tennéd?
Te lennél a saját
sorsod teremtője,
s nem hagynád,
hogy más félelmét beleszője!

Fel kéne ébredned!
Lassan tisztán látnod,
hogy a pénz uralja
az egész világot,
pedig többet érnénk,
élő szeretettel,
mitől boldog lenne
minden egyes ember!

Fel kéne ébrednünk,
új útra találnunk,
egymás támaszává,
angyalává válnunk!
Tenni csak a dolgunk,
miért leszülettünk,
hiszen a világot
jobbá tenni lettünk!

Ébredjünk fel végre
és tegyük a dolgunk.
Rövid lesz az élet,
ha csak morgolódunk.
Nyissuk fel társaink,
ma még csukott szemét,
s írjuk át a sorsunk,
mint egy valós mesét!

Aranyosi Ervin © 2021-01-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hozzád szólva


Aranyosi Ervin: Hozzád szólva

Hiába ugatok? Nem fogod fel ésszel?
Nálam nem sokra mész a megszerzett pénzzel!
Nekem pont te kellesz, szeretetre vágyom,
ez a legnagyobb kincs ezen a világon!
Nem elég a testem naponta etetni,
örülni kell nekem és szívből szeretni!
Meglátod, én nagyon, tudom viszonozni,
az életkedvedet vissza tudom hozni!

Aranyosi Ervin © 2020-09-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva