Aranyosi Ervin: Szebb holnap jön el!

Aranyosi Ervin: Szebb holnap jön el!

Van az úgy, hogy megfárad a lelkem,
s az üresség kong bennem legbelül.
Az életnek az összes fájó terhe,
mint mázsás súly, az én vállamra ül!

Olyankor úgy ledobnám a láncot,
és elhagynám a földi testemet,
itt hagynám ezt a borús világot,
mielőtt az végleg eltemet.

De nekem mégis egész más a dolgom,
hogy másoknak a fényszóró legyek,
s bár magamban pont értük morgolódom,
de az utamon csak tovább megyek!

Vállaltam, hát én nem adhatom fel,
hogy reményt adjak más szíveknek is,
hisz kipusztul, ki célok nélkül lépdel,
ki holnapjában, s magában nem hisz!

A világunkat kell jobbá szeretnünk,
és tanítanunk erre másokat!
A pénz árnyéka húz csíkot felettünk,
s a Napfényből sem látunk már sokat.

De el kell hinned, Napunk szórja fényét,
a felhők mögött most is ott ragyog,
és élteti a világ összes lényét,
akikkel a létben EGY vagyok!

Ragyogását tükröznöm kell másra,
s a szeretetfény lassan átölel,
nem gondolok a néma elmúlásra,
mert hiszem, hogy egy szebb holnap jön el!

Aranyosi Ervin © 2025-03-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva