Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Szárnyalni hívlak!


Aranyosi Ervin: Szárnyalni hívlak!

Gyere, ne szomorkodj,
én szárnyalni hívlak!
Nem lehetsz rosszkedvű,
míg virágok nyílnak!
Gyere, szállj az égre,
emelkedjen kedved!
Megmutatom hogy kell,
a Nappal nevetned!
A szomorúságod
mélybe húz, leláncol,
nem tudsz elszakadni
a zűrös világtól!
Ám, ha fennen szárnyalsz,
el kezdesz majd látni,
fentről sokkal könnyebb
az életet csodálni!

Aranyosi Ervin © 2021-01-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A szeretet ad esélyt


Aranyosi Ervin: A szeretet ad esélyt

Hiszem, a szeretet az egyetlen esélyünk,
hogy a helyes útra mind-mind visszatérjünk!
Ne szolgáljunk tovább egy gyarló világot,
mely csak hatalomra, s gazdagságra vágyott!

Csak egy igaz út van, fel kellene fogni!
Nem kellene félni, vacogva nyafogni,
csupán megérteni, miről szól az élet?
Rendbe kéne hozni végre az egészet!

Ne hagyd, hogy elvegyék az örömöt tőled,
elrabolják széppel megtöltött idődet!
Ne akard holnapod könnyen veszni hagyni,
akarj ember lenni, e korban haladni!

Ne hagyd, hogy elvegyék gyönyörű hazádat,
áldott honfi lelkünk ez ellen ma lázad!
Gyönyörű hazánkra más népnek fáj foga,
ha lemondunk róla, neki lesz rá joga!

Ne hagyd, hogy otthonod börtönöddé váljon,
önkényes hatalom világtól elzárjon,
néped szétszakítva, hazug törvényt ülve,
őseink igazát pénzért megkerülve!

Ne hagyd el magadat, mert elhagy az Isten,
tehetetlen népen, nem jön, hogy segítsen!
legyél talpig magyar, teremts új világot,
mely az igazságtól és békétől áldott!

Hiszem, a jövőnknek szeretet az útja,
s hiszem, túl él mindent, aki megtanulja!
A haláltól félünk, ez az akadályunk,
hogy az Istenünkkel újra eggyé váljunk!

A szeretet maga a jóságos Isten,
s amíg nem lelünk rá, hogy rajtunk segítsen,
addig csak vergődünk üszkös hazugságban,
s nem találjuk lelkünk a bűzös mocsárban.

Szeretni kellene újból megtanulni,
lélekszárnyon szállni, nem csak mélybe hullni!
Hiszem, hogy egymáshoz az igaz szó vezet,
s nem érhet semmi baj, hogyha szívünk szeret!

Eggyé kéne gyúrnunk újra nemzetünket,
s bár ez a feladat túl nehéznek tűnhet,
de valahol mégis bele kéne vágni,
nem hagyva lelkünkön csúf férgeket rágni!

Szeretet ad esélyt csak a holnapunkhoz,
vissza kell hát térnünk régi önmagunkhoz!
Egymást megbecsülve, egy nemzetté válva,
Isten szép országát méltón megcsodálva!

Mert a szeretetnél nagyobb áldás nincsen,
amikor lelkünkben ott él a jó Isten!
Lelkünkön keresztül nézünk mind egymásra,
így lehet reményünk a feltámadásra!

Aranyosi Ervin © 2021-01-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Csapongás


Aranyosi Ervin: Csapongás

Csapongok én, ha célom nincsen.
S bár ott van a kezem a kilincsen,
jövőm ajtaja zárva marad,
s a világ mellettem elszalad.

Kéne egy cél, hogy hajtson vágyam,
hogy miért jöttem, megtaláljam!
Megleljem okát életemnek,
hiszen a lelkek célt keresnek.

Nem jöttem én sem üres kézzel,
felruháztak a hűvös ésszel,
ám közben mégis azt hiszem,
a választ rejti még szívem.

Tudom, hogy szívvel kell keresnem,
s fontos erősnek, igaznak lennem!
Átlátni minden hazugságon,
ami mérgezi még a világom.

Hiszek és látok, érzek, értek,
de amíg más az államérdek,
amíg félnek az emberek,
utat mutatni nem lehet!

Hogyan lehetnék fény a sötétben?
Nem jön sugallat, vagy én nem értem?
Hogy kéne szemeket felnyitnom,
mutatva: – Én a jót tanítom!

Keresem így hát, annak módját,
elmondjam, mit lát, aki jól lát!
Megmutassam az igazságot,
mert félrevezették ezt a világot!

Sötétség börtönében élünk,
alantasok mocskától félünk,
saját szemünknek sem hiszünk,
félelmektől fagyott szívünk.

Csak csendben várunk a csodára,
s közben épül a gonosz vára,
mi meg csak várunk, nem teszünk,
amíg a rabjaik leszünk.

Aranyosi Ervin © 2021-01-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Jövünk – megyünk


Aranyosi Ervin: Jövünk – megyünk

Jövünk, megyünk.
Hát ez az élet!
A régit új korra cseréled.
Újat tanulsz,
vagy tanítasz másnak,
s nem adsz hitelt az elmúlásnak!
Mindig apró lélekként kezded,
s amit hozol, mind elfelejted,
mert azt lelkedben kicserélik,
akik hiszik, a létet élik.
Pedig ők csupán csak haldokolnak,
s nekik halált hoz csak a holnap,
s nem értik meg, ha te nem félnél,
hát magáért a létért élnél.

Jövünk, megyünk,
mert ez a dolgunk,
de másképp kéne boldogulnunk,
és egymást is boldoggá téve,
megmártóznánk a lét vizében.
De sosem tanulunk meg élni!
Nincsen halál, hát nem kell félni!
Csak levetjük lélekruhánkat,
de majd a létbe visszavárnak,
hogy szebbé tegyük a világot,
hogy álmodjunk egy boldog álmot,
hogy jók legyünk, s csináljuk végig!
Hogy tanítsunk, míg meg nem értik!

Jövünk, megyünk,
sokadszor, s újra…
Amíg a lelkünk megtanulja,
amit csak odaát tudunk.
Hová vezet hát szép utunk?
Leszületni, mégis kihívás,
másképpen élni, nem pont úgy, mint más!
Nehéz korban is jóvá válni,
s a nagy küldetést végig csinálni!
Véghez vinni és hinni benne,
hogy a világ, tán még szebb lenne,
ha megértenénk, miért is lettünk,
ha igazolna számos tettünk!

Jövünk, megyünk,
s nem számít semmi!
Itt kell nekünk boldoggá lenni!
Boldoggá válni és szeretni,
s nem önmagunkat eltemetni!
Tenni azért, hogy más is értse,
hogy létünk más lelkét ne sértse!
Ám magunktól kell felismernünk,
miért is bújt egy testbe lelkünk?
Mi célból születtünk e Földre?
Mi dolgot terveztünk e körre?
S mikor a lét célját megértjük,
végre saját sorsunkat éljük!

Aranyosi Ervin © 2021-01-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Rólad mesélt a csend


Aranyosi Ervin: Rólad mesélt a csend

Rólad mesélt nekem a csend,
megfejtettem, mit is jelent.
Álmokra épült holnapot,
megértsem, hogy miért vagyok,
miért mesélt rólad a csend?

Együtt kell mennünk már tovább,
álmodva ébredő csodát,
jobbá tenni a holnapot,
amelyben melletted vagyok,
s meglelni szívünk otthonát!

Refrén:
Egy út vezet csak a boldogság felé,
hiszem, a szívünk rátalál!
Jöjj hát velem, te kísérj el elé,
induljunk késlekedni kár!
Egy út vezet és szükségem van rád,
mellettem légy, veled legyek!
Álmodj velem, legyen szebb tőlünk a világ,
hogy boldog légy, azon leszek!

Rólad mesélt nekem a dal,
tudom már lelkem mit akar!
Hogy újra itt legyek veled,
hogy megfejthessem csendedet,
hiszen a csend terólad vall!

Refrén:
Egy út vezet csak a boldogság felé,
hiszem, a szívünk rátalál!
Jöjj hát velem, te kísérj el elé,
induljunk késlekedni kár!
Egy út vezet és szükségem van rád,
mellettem légy, veled legyek!
álmodj velem, legyen szebb tőlünk a világ,
hogy boldog légy, azon leszek!
Aranyosi Ervin © 2021-01-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A bánya oly mély


Aranyosi Ervin: A bánya oly mély
(bányászdal)

A bánya oly mély és az égbolt oly magas,
A szívem az lángol, karom erős, mint a vas.
Teszem a dolgom a föld gyomrában én,
odakint a Nap süt, fent szétárad a fény!

Ott lenn van a bánya, fent Istennel a Nap!
Tőle kaptam erőm, s míg szén van, megmarad!
Teszem a dolgom a föld gyomrában én,
odakint a Nap süt, fent szétárad a fény!

Lenn a mélyben, a szén sötétje vár reánk,
de jó a kedvünk, hisz körül vesznek cimborák.
Teszem a dolgom a föld gyomrában én,
odakint a Nap süt, fent szétárad a fény!

A bánya oly mély, és az arcunk szénporos,
ha hazatérünk, az asszonyunk tisztára mos!
Teszem a dolgom a föld gyomrában én,
odakint a Nap süt, fent szétárad a fény!

Aranyosi Ervin © 2021-01-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kedvetlenség…


Aranyosi Ervin: Kedvetlenség…

Kihűlt a lelkem és sivár?
Nincs kedvem verset írni már?
Nem is tudom, már rég, mi vár?
Nincs kedvem verset írni már!

Azt mondtam tegnap ne borongj,
s bennem kondult a vészharang,
belém sajdult egy égi hang:
– Hagyd a világot, ne szorongj!

Ne láss, ne mutass égi fényt,
úgysem akarják látni azt,
kinek adhatnál még vigaszt,
ha elvesztették a reményt?

A lélek csak zokogni jár,
nincs kedvem verset írni már!
Mi veszett, visszahozni kár!
Nincs kedvem verset írni már!

Legyen hát ez egy búcsúdal?
Mint egy utolsó lehelet,
itt éltem én is veletek,
csak élni épp nem lehetett!

Na jó, ne vedd ezt komolyan,
a költő olykor hitet veszít,
s lelke előtted vérez itt,
mikor pár álma elrohan.

Ám, nem rontásnak jöttem én,
inkább emelném lelkedet,
s ne tiltakozz, hogy nem lehet,
neked is szól e költemény.

Vannak néha rosszabb napok,
mikor megőrül a világ,
belevakul mind, aki lát,
de nem lehetünk mind vakok!

Hát nyitnom kell a szemeket,
fényt gyújtok, tűnjön a sötét,
reményt és hitet szórva szét:
– Hogy győzni fog a szeretet!

Aranyosi Ervin © 2021-01-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: DEJA Vu 2.


Aranyosi Ervin: DEJA Vu 2.

Visszatérünk párszor
az örök körforgásból,
végigjárjuk együtt az utunk.

Emlékek törlődnek,
képek összetörnek,
önmagunknak gyakran hazudunk.

De lesz ki emlékeztet,
és lesz egy újabb kezdet,
rájövünk, hogy ez egy folytatás.

Jártunk itt korábban,
s a visszatérő mában,
érezzük, hogy ez valami más!

Refrén:
Visszatérő érzés,
az idő meghasad,
más térben, más korban
érzed most magad.
Furcsa megkísértés
tükröt tart eléd,
deja vu-nak hívják,
ha rád kacsint a lét.

Hogyan kéne jobban,
a fáklya lángra lobban,
új utunkon e fény talán vezet.

Ez egy új ajándék,
egy visszatérő játék,
és attól szép, ha végre élvezed!

Refrén:
Visszatérő érzés,
az idő meghasad,
más térben, más korban
érzed most magad.
Furcsa megkísértés
tükröt tart eléd,
deja vu-nak hívják,
ha rád kacsint a lét.

Aranyosi Ervin © 2019-04-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A fenyőrigó és a tükörképe


Aranyosi Ervin: A fenyőrigó és a tükörképe

Itt is vagyok, ott is vagyok,
tükörképem vízen ragyog.
Csőröm, ha a vízbe dugom,
viszonozza. Meg nem unom!
Mindegy, hogy hol iszom éppen,
elkísér a tükörképem.
Tőle tudom, hogy szép vagyok,
tollam, szemem ezért ragyog!

Aranyosi Ervin © 2021-01-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin – Cinkosok

Szilády Ildikó grafikája (illusztráció)

Aranyosi Ervin – Cinkosok

Úgy döntöttünk az Anyuval,
megvicceljük az Aput.
Összeraktunk pár dobozból
olyan autó alakút.
Ráhúztuk az autóponyvát,
a sok doboz ne látsszon,
Anyu meg vitte az autót,
hogy a ház mögé álljon.
Aztán szóltunk az Apunak,
hogy vigyen a boltba el,
mert liszt kell a sütijébe,
hát sürgősen menni kell!
Hej, az Apu meglepődött,
mi volt a ponyva alatt!
Azt hitte, hogy tündér járt itt,
s az autónkból ez maradt.
Aztán, persze, megmutattuk,
hová dugtuk mi azt el.
Sütöttünk egy jó sütit is,
mert ez után vigasz kell!

Aranyosi Ervin © 2021-01-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva