Aranyosi Ervin: A bánya oly mély

Aranyosi Ervin: A bánya oly mély
(bányászdal)
A bánya oly mély és az égbolt oly magas,
A szívem az lángol, karom erős, mint a vas.
Teszem a dolgom a föld gyomrában én,
odakint a Nap süt, fent szétárad a fény!
Ott lenn van a bánya, fent Istennel a Nap!
Tőle kaptam erőm, s míg szén van, megmarad!
Teszem a dolgom a föld gyomrában én,
odakint a Nap süt, fent szétárad a fény!
Lenn a mélyben, a szén sötétje vár reánk,
de jó a kedvünk, hisz körül vesznek cimborák.
Teszem a dolgom a föld gyomrában én,
odakint a Nap süt, fent szétárad a fény!
A bánya oly mély, és az arcunk szénporos,
ha hazatérünk, az asszonyunk tisztára mos!
Teszem a dolgom a föld gyomrában én,
odakint a Nap süt, fent szétárad a fény!
Aranyosi Ervin © 2021-01-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva
Legutóbbi hozzászólások