Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Álomvilágban élve

Aranyosi Ervin: Álomvilágban élve

A valóság félelmetes?
Az igazság is néha az?
Rémiszt a lét, s utat keres
a szívedhez az, ki igaz!
Álomvilág vesz most körül,
s ha rémálommá változik,
annak a sötétség örül,
ha a lélek elkárhozik!

A valóság félelmetes?
S lehet, hogy nem is ismered,
hisz mások írják életed,
s a lét csak történik veled!
Hamis világ vesz csak körül,
amit közösen álmodunk,
másoktól kaptuk örökül,
s lehet, nincs saját lábnyomunk!

Ébredni kell, teremteni,
legyen valóság végre már!
Legyen világunk emberi,
amely egy szebb jövőre vár!
A valóság félelmetes?
Teremtsünk végre másikat!
Tegyük már naggyá nemzetünk,
ahol a lélek él, s vigad!

Aranyosi Ervin © 2024-11-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Magyar nyelv, a jövőnk alapja

Aranyosi Ervin: Magyar nyelv, a jövőnk alapja

Varázslatos nyelv a MAGYAR!
Sokan nem tudják mit takar.
Ősök rejtettek bele kincset,
csak az a tudás, sajnos, már nincs meg!
Hiszed, ha több nyelven beszélsz,
akkor már gazdagabban élsz?
Ha hagyod veszni a csodát,
hiába jársz sok iskolát!
A tudás nyelvünkben ott lakik,
használd, s világot alakít!
Ezért akarják elvenni azt!
Idegen szó nem nyújt vigaszt.

Kódolva van az életünk,
elmondja, jól, hogy élhetünk.
De nem tanítja senki sem,
s ha kódjait nem ismerem,
elvesztem történelmemet,
amit világom eltemet.
Az igazság hal itt bele,
pedig naggyá válnál vele!
Ki magyar, s mégsem úgy beszél,
szavát csak elfújja a szél,
Rajta csak idegen tapos,
mert szolgáló, s alázatos.

MAG-osok voltunk, és MÁGUSOK,
világunkról mindent tudók!
Tudós ember, életkovács,
saját írásunk a rovás.
Ma már az ember nem is ír,
nincsen már toll, és nincs papír,
s pálca sem őrzi meg nyomunk,
bölcsességet már nem rovunk!
Butítanak, vegyítenek,
szemünkbe rossz port hintenek,
Eltapos, megtör a világ,
mert félve tekint még miránk.

S mi hagyjuk veszni e csodát,
nem járjuk őseink nyomát,
a gyávák meg butítanak,
s nyelvünkben megkurtítanak.
Ha tőlünk ezt is elveszik,
sanyarú, bús világ lesz itt,
nem teremt nyelvünk, nemzetünk,
és gyökértelenek leszünk,
akiket szerte fúj a szél,
aki más börtönében él,
s ki szerteszórta kincseit,
fényezve a bilincseit!

De ne adjuk fel a reményt,
őrizzük meg a tiszta fényt,
ébredjen végre a Magyar,
s építsen jövőt, ha akar!
Nyelve adja az alapot,
mit egykor bölcs ős faragott,
a teremtés tervrajza az,
mely ősi tudásra hajaz!
Csak együtt fedezhetjük fel,
a nyelvünk lesz, mely felemel,
s visszahelyez az égbe majd,
hol égig érő fa ága hajt!

Aranyosi Ervin © 2024-10-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A szabadság látszata

Aranyosi Ervin: A szabadság látszata

A szabadság látszata az,
ami téged fogva tart,
s oly régóta, hogy nem érzed,
hogy mélyen húsodba mart!
Hazugsággal kényeztetnek,
s kicsiket rúgva beléd,
s csábításként a kényelmet,
munkádért teszik eléd.
Míg a hatalmat szolgálod,
a gépezet része vagy,
helyed félted, vagy halálod,
és látod, más sem szabad!

Júdáspénzen megvett lelked,
nyugalomra éhezik,
s elhiszed a hatalomnak,
hogy jósága létezik.
Gazdagabb vagy, mint azt hinnéd,
s a más pénze kell neked?
Butítanak, megaláznak,
ellopják a lelkedet!
Nem ismered a világod,
megvezetett része vagy,
s annak örülsz, ha nem bántnak,
bár a szíved jégbe fagy.

Tudod-e mi a szabadság?
Nem tanítják meg neked!
Érzésekre hatva, tudják
vezetni az életed!
Fontos döntést sosem hozhatsz,
más dönt a fejed felett,
s azt hiszed, van választásod,
de minden eldöntetett!
Tudod, ha mind-mind felállnánk,
s kimondanánk, itt elég!
Fejvesztetten menekülne
az uraló csőcselék.

Azt hiszed hát, hogy szabad vagy,
mert tágas a ketreced,
úgy élsz, ahogy azt elvárják,
így ural hitrendszered!
Azt hiszed, hogy a Jóisten
ilyen sorsot írt neked?
Életen át robotolva,
másért éld az életed?
Mindig egyre többre vágynál,
s ez a világ már tiéd,
azt tanítják, szerzésről szól,
mindvégig a földi lét!

Ébredj végre, kezdj el látni!
Nézz a világon körül!
Mi az, ami boldoggá tesz,
aminek szíved örül?
Mit viszel a léten túlra,
mik lesznek a kincseid?
A megélt tapasztalások,
és kedves emlékeid!
Ami anyag, nem a tiéd,
távozáskor itt marad,
akkor jössz rá, hogy fogoly volt
közben a lét-madarad.

Aranyosi Ervin © 2024-07-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Költőtoll


Aranyosi Ervin: Költőtoll

Van nekem egy költőtollam,
amivel írom verseim.
A gondolat, a lélek ott van,
belőle éled fel a rím!
Ha megfogom, és elmélázok,
valami mindig felmerül,
s amikor elolvassák mások,
azt mondják: – Írt ez emberül!

Nincs szárnyam, mint a madárnak,
fészkem van, mert hazavárnak,
szép szívekben ott lakom,
s írok, ha van alkalom.
Szavak szárnyán száll a versem,
lelkeket kell felemelnem,
hogy meglássák a Napot,
na, ilyen költő vagyok.

Segítek a Napba nézni,
boldogságot felidézni,
ébren is szép álmot látni,
élet kapuját kitárni!
Nem kell sokat tudni rólam,
használom a költőtollam,
melegítem lelkedet,
szebbnek lásd az életet!

Egy költőtollam van nékem,
az ég színe a festékem,
naponta megtöltöm szépen,
s írok, ha már megígértem.
Magyar tollban, magyar tinta,
színezi a szellemem.
Magyar őstől, magyar minta,
hogy a világ szebb legyen!

Aranyosi Ervin © 2024.05.07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Anyák napjára – szülőföldemnek


Aranyosi Ervin: Anyák napjára – szülőföldemnek

Édes Anyaföldem, ünnepellek téged,
s véled Anyanyelvem, mely éltet egy népet!
Ünnepellek szépen, kies, szép hazámat,
ide születtem le, s ez javamra válhat.
Dicsérni szép magyar szavaimmal tudlak,
büszkén vállalom fel az oly dicső múltat,
mikor eleink még emelt fővel jártak,
együtt tették dolguk, egy oldalon álltak!

Magyarnak születtem, magyar hát a lelkem,
szép magyar szavaim, dallá válnak bennem!
Mesés ez az ország, csodás gazdagsága,
természeti kincsek élő garmadája!
Ez a mi örökünk, ez az ősi jussunk,
csak azt más uralja, hogy hozzá ne jussunk!
Igazi Kánaán, boldogító öle,
aranya, ezüstje, számtalan ékköve,
vize, erdősége, vadja, élő földje,
s nem csak arra való, hogy sírunk befödje!

Nagy kár, hogy a népe mássá akar válni,
idegen hatalmat kénytelen szolgálni!
Nem tudja, hogy gazdag, s honában nincs joga,
összes kincseire másnak fáj a foga!
Nincs már történelmünk, elhazudták múltunk,
szenvedéseinkből soha nem tanultunk!
Szolganéppé tették Attila szent népét,
s nyakára ültették mások istenségét!

De te, szülőföldem, mindig magyar maradsz,
s örülsz a népednek, hisz boldog vagy, ha adsz!
S akad még ki őriz nagy-nagy szeretettel,
aki büszke arra, hogy ő magyar ember!
Jósolták, hogy egykor, lerázzuk a láncot,
s élhetővé tesszük az egész világot.
Itt fog majd a magból, jövőnk kicsírázni,
és a magyar újra, egy nemzetté válni!

Köszöntelek téged, Magyar Föld-anyácska,
viruljon virágtól Baranya és Bácska,
elcsatolt részeid Nap fénye fürössze,
hogy a magyar nemzet eggyé álljon össze!
Erdeink, mezőink, bővizű folyóink,
tükrözzék a szépet, hiszen élni jó itt!
Legyen okunk táncra, mosolyra és dalra,
hozzon a Jóisten áldást a Magyarra!

Aranyosi Ervin © 2024.05.04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Vers a szülőföldről


Aranyosi Ervin: Vers a szülőföldről

Szeretnék a szülőföldről írni,
és bemutatni drága, szép hazám!
A természetet élőn szóra bírni,
egy mesés nyelven, mit tanított anyám!
Mert büszke vagyok itt én minden tájra,
az Alföldre, mit szép hegylánc övez,
s ha köztük járok, miért vágynék másra,
ez kötődésem, s oly egyszerű ez!

Csak csodálom az élet gazdagságát,
mit nem pusztíthat el az oktalan,
s ha kerülöm a versenyek világát,
tudom, nem leszek boldogtalan!
És szembe merek nézni én a Nappal,
s a fényét őrzöm, lelkemben ragyog,
és gazdagodom minden egyes nappal,
ha ráébredek arra, ki vagyok.

Csodálom a hömpölygő folyókat,
mik hordozzák az éltető vizet,
a magyar tengerben lubickolókat,
hol a nyár sok élménnyel fizet.
A mezőket, a zöldellő erdőket,
ahol békésen élnének vadak,
hol fűrész marta sudár fák kidőlnek,
hol dallal sírnak ma a madarak.

Ó bárcsak lenne jó gazda az ember,
s nem érdek mentén pusztulna e föld,
ha rájönnénk, hogy betondzsungel nem kell,
a természet itt élőn tündökölt!
Én csodálom a képzelet dús elmét,
mert naggyá tették ezt a szép hazát.
a nyelvünk nélkül szegényebbek lennénk,
hát ezért írom versbe szép szavát.

A természetben ott a tiszta válasz,
a kérdésekre mind meglelhető!
A lépésekkel erősebbé válhatsz,
s a kihívás, a mélység, s hegytető!
Az érzések, mind támaszok lehetnek,
és megmutatják a helyes utat,
mert boldogok, kik világot szeretnek,
ha lélek hajt, és szolgál a tudat!

Hát szeretnék a szülőföldről írni,
nincs más ország, mely ennél gazdagabb,
elrablott részeit kell visszasírni,
mert az magában is magyar marad!
Én itt születtem és idekötődöm,
ha utazom is, visszatérek én,
mert szép hazámtól újra feltöltődöm,
mert itt ragyog rám legszebben a fény.

Aranyosi Ervin © 2024.04.15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Gondolatok a Magyar Kultúra Napján


Aranyosi Ervin: Gondolatok a Magyar Kultúra Napján

Mit is jelent nekünk a magyar kultúra,
mennybe vivő lépcsőt, az anyagon túlra!
Lelket felemelő, a világot értő,
érzést kifejező, múltba visszanéző!

Szép hagyományt ápol, s egy népet tart össze,
hogy a szívünket a jó érzés fürössze!
Amely megtiszteli elment őseinket,
tartást adva épít, egymáshoz köt minket!

Hétköznapjainkból ünnepet csinálunk,
kivetítjük szépen mindennapi vágyunk.
Bennünk megjelenő érzést kifejezve,
megfestve, dalolva, papírra jegyezve!

Maradandót adni, utánunk jövőknek,
akik aztán álmot, példánk után szőnek.
Múltunk stafétáját méltón tovább adjuk,
magyarként megélve, népként fennmaradjunk!

A magyar kultúrát meg kell hát őriznünk,
védeni, ápolni, legyen a mi tisztünk!
Nemzetünk csak így tud élőn fennmaradni,
utókor kezébe jövőképet adni!

Aranyosi Ervin © 2024-01-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Haldoklik a nyelvünk


Aranyosi Ervin: Haldoklik a nyelvünk

Haldoklik a nyelvünk,
nem ápoljuk szépen,
elolvad, mint a hó,
az emberek kezében.
Egyre több az angol,
ami beszivárog,
angol szó mos agyat,
amerre csak járok.

Pedig a mi nyelvünk
a világ ősnyelve,
gazdagodik az,
kit rávezet figyelme!
Teremtő gondolat,
értő, magyarázó,
hatalmas nagy szókincs,
nemcsak élő pár szó!

Árnyalni is képes,
szépen kifejezni,
a hasonlók között,
különbséget tenni.
Nem ápolni vétek,
nemhogy lecserélni,
csak, mert az idegen
nem tud vele élni!

Ez az élet nyelve,
a képzelet gazdag,
s ez értékes kincse
az igaz magyarnak.
Használjuk, beszéljük,
a széltől is óvjuk,
az is baj, csak írjuk,
és már rég nem rójuk!

Ha kihal a nyelvünk,
kipusztul a nemzet,
idegen nép reá
ne vessen keresztet!
Őrízzük e kincset,
úgy, mint ezt a hazát,
ez rejti a magyar,
ősi, szent igazát!

Aranyosi Ervin © 2024-01-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: ’56 emlékére


Aranyosi Ervin: ’56 emlékére

Hiába volt, s hiába holt,
ki jobb világról álmodott,
hisz a világ rosszabbodott,
a szabad nép elbujdosott!
S aki maradt, mit sem haladt,
rabbá tette bősz akarat,
tankok festették vérvörösre
a mindent látó falakat.

Hiába várt a barikád,
egy láthatatlan rabigát,
akasztottak nyakunkba hát,
bár lelkünk új holnapra várt!
Rabbá lettünk, nem szabadok,
az ősi nép, a Magyarok,
saját hazában bujdokol,
mit eladtak az árulók!

Mi lett velünk, ünnepelünk,
a múltban megnyugvást lelünk?
Testvérünk fordult ellenünk,
mások írnak sorsot nekünk?
Sötét a múlt, és nem tanult
a nemzet, bárhogy alakult,
élősködöknek térdre hullt,
s fájó ünneppé vált a múlt!

Aranyosi Ervin © 2023-10-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szabad csak az…


Aranyosi Ervin: Szabad csak az…

Szabad csak az, ki azt teszi,
amire szíve vágyik!
Akit más, külső hatalom,
nem nyom el, nem irányít!

Kit nem tántorít senki el,
szívvel teszi a dolgát,
kit hírnév, önzés nem vakít,
s jövőt remélve, jól lát!

Szabad csak az, ki szembe száll,
a szembe fújó széllel,
ki szívén át lát másokat,
és tesz is két kezével!

Szabad csak az, kinek hitét,
nem tántorítja semmi,
kinek tudását, kincseit,
nem is lehet megvenni!

Szabad csak az ki szállni mer,
földhöz nem köti béklyó,
ki adni tud a semmiből
és szeretetre méltó.

Ki nem hódol be senkinek,
a lelkét el nem adja,
de más szívekben él tovább,
szívének kis darabja!

Szabad csak az, kit nem lehet
szabály-börtönbe zárni,
kit boldogít a képzelet,
s képes az égben szállni!

Szabad, ki tudja, hogy szabad,
s a mindenségnek része,
kit éltetnek az álmai,
a holnap ébredése!

Szabad csak az, ki élni mer,
s nem áll be holmi sorba,
ki nem élhet rabszolgaként,
más által megtiporva!

Szabad, ki védi igazát,
s nem hisz el hazugságot,
ki álmaiban most is lát
egy élő, szebb világot!

Aranyosi Ervin © 2023-09-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva