Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj | Aranyosi Ervin versei

ápr
10

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: A Magyar költészet napjára

Category: Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: A Magyar költészet napjára, Aranyosi Ervin, boldog, gondolat, költő, Lélek, magyar, nyelvem, szeretet, vers, verssorok, világ 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: A Magyar költészet napjára

Költő vagyok,
s hiszem, okkal születtem!
A lélek húrja
érzéssel pendül bennem,
s mit fentről kapok,
azt tovább adom,
hogy használhasd
majd saját utadon!
Verssé válik
bennem a gondolat,
érzéssel töltök
meg verssorokat,
így adom át
neked írt versemet,
mint égi jelt,
fontos üzenetet.

Magyar vagyok,
annak születtem én.
Nyelvem csodám,
teremtő tünemény,
mely megtanít,
miről szól a világ,
ily módon akar
a lelkem hatni rád.
Szívemből szól
hát minden üzenet,
versen keresztül
fényszóród legyek,
s ébresszem lelked,
hogy tudd, mi dolgod itt,
s ha rátalálsz,
lehetsz csak boldog itt!

Mert hozzád szól,
s neked, költészetem,
jobbító célom,
mind eléd teszem.
Olvasd és értsd meg,
minden vers hozzád szól,
s boldoggá tesz,
ha lelked válaszol.
Így mondom el
verseken át neked,
s így nyitom fel
talán a szemedet,
egyek vagyunk
lélekben te veled,
s csak egy a cél,
és az a szeretet!

Az élet szép,
ha egymásért teszünk,
ha jól szeretve
emberré leszünk,
ha átlátunk
a sötétség falán,
és együttérzünk,
egymás oldalán.
Ha másokért
teszem a dolgomat,
az én szívem
ettől lesz boldogabb,
ha felnyitok,
még csukott szemeket,
ha jobbá teszem az embereket!

Költő vagyok,
s érző szívem szabad,
s hozzád szállnak
a lehozott szavak,
hogy tud, hogy érezd,
amiért itt vagyunk,
hogy itt, e földön
mind nyomot hagyunk.
Ha másokat
majd jobbá szeretünk,
gazdagodhat
a világunk velünk.
Az én dolgom,
hogy írjam versemet,
hogy átérezd,
hogy kell a szeretet!

Aranyosi Ervin © 2025-04-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

ápr
7

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Memento

Category: Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: Aranyosi Ervin, árulók, bank, magyar, Memento, méreg, nemzet, nép, politika, rémálom, szemfényvesztés, választás, vers 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Memento

A politika ocsmány méreg,
mely elbutít, nyomorba dönt,
mint alkohol, amit a részeg,
mámorában gyomorba önt.
Te úgy hiszed, hogy téged szolgál,
de idegen célt képvisel,
rossz törvényt hoz, amivel jól jár,
súlyos terhet a nép visel.

Már régen nincs beleszólásod,
hisz elárulta a hazád,
s ha hiszel neki, sírod ásod,
neki meg nem lesz gondja rád!
A választás csak szemfényvesztés,
árulók közt, melyik a jobb?
A döntésekből kirekeszt, és
az engedélyt, azt te adod!

Hisz bármelyiknek jár a szája,
máris tudod, hogy hazudik,
s e népnek lassan nincs hazája,
mert arra a bank alkuszik.
Rémálomban alszik a nemzet,
felébreszteni sem lehet.
A megosztásra emlékeztet,
hisz nem vagyok már egy veled…

Lám, már jövőnknek nincs alapja,
elárvult nép ma a Magyar.
Már jön a végítélet napja,
mit szemfödőnk majd eltakar?
Mert rabok voltunk mostanáig,
s szabadok tán sosem leszünk,
kidőlnek sorban kopjafáink,
s csendben süllyed el nemzetünk.

Aranyosi Ervin © 2025-04-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

jan
2

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Becsület, tisztesség

Category: Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: alma, Aranyosi Ervin, becsület, becsületes, elad, elárul, forog, Lélek, lelkiismeret, ördög, sír, tisztesség, tükör, vállalkozás, vers, világ Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Becsület, tisztesség

Becsület, tisztesség, nem kapható holmik.
Eladni, mindössze csak egyszer lehet!
Kétes vállalkozás, azt visszaszerezni,
amikor rájönnek már az emberek!

Ha eladod, persze könnyen gazdagodhatsz,
ám, nem leszel többé a magad ura!
Az ördög veszi meg az elárult lelked,
s szembeköp a tükröd, bármilyen fura!

Persze, kényelmesebb, mintha nyomorognál,
de nem lesznek többé nyugodt álmaid!
Mintha földi létben, sírodban forognál,
lelkiismereted még nyugtalanít.

Sokkal szebb az álma a becsületesnek,
bár az élet neki olykor nehezebb.
Tisztán nézhetsz szembe te is a világgal,
ha nem adod el, míg élsz, a lelkedet!

Aranyosi Ervin © 2025-01-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

dec
7

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Karácsonyi sólyom

Category: Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: Aranyosi Ervin, békés, égig érő fa, fény, karácsony, Karácsonyi sólyom, madara, nemzet, népünk, örző, remény, születés, Ünnep, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Karácsonyi sólyom

Népünk őrző madara volt
– Turul madár – egykoron,
tudón nézett a világra,
és lelkünkkel egy, rokon!
Szárnyával emelt az égbe,
reményt adó képzelet,
égig érő fa tetejére
emelte a népemet!

Karácsony, fény születése,
sötétből felébredünk,
sötét felhők árnyékából,
végre már kiléphetünk.
Napjaink is hosszabbodnak,
mert a fény megszületett,
karácsonyi sólyom vélünk
ül meg békés ünnepet!

Szállj hát sólyom, fel az égbe,
s hozd el a fényt, a reményt,
lesz ez a hon újra élő,
várjuk már az eseményt!
Gondolatunk szárnyán szállva,
emelkedik nemzetünk,
az őseink útján járva,
újra nagyokká leszünk!

Aranyosi Ervin © 2024-12-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

nov
10

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Álomvilágban élve

Category: Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: Álomvilágban élve, Aranyosi Ervin, félelmetes, hamis, igazság, jövő, lét, örökül, rémiszt, szebb, teremtsünk, valóság, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Álomvilágban élve

A valóság félelmetes?
Az igazság is néha az?
Rémiszt a lét, s utat keres
a szívedhez az, ki igaz!
Álomvilág vesz most körül,
s ha rémálommá változik,
annak a sötétség örül,
ha a lélek elkárhozik!

A valóság félelmetes?
S lehet, hogy nem is ismered,
hisz mások írják életed,
s a lét csak történik veled!
Hamis világ vesz csak körül,
amit közösen álmodunk,
másoktól kaptuk örökül,
s lehet, nincs saját lábnyomunk!

Ébredni kell, teremteni,
legyen valóság végre már!
Legyen világunk emberi,
amely egy szebb jövőre vár!
A valóság félelmetes?
Teremtsünk végre másikat!
Tegyük már naggyá nemzetünk,
ahol a lélek él, s vigad!

Aranyosi Ervin © 2024-11-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

okt
30

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Magyar nyelv, a jövőnk alapja

Category: Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: a jövőnk alapja, Aranyosi Ervin, égig érő fa, igazság, MAG-os, mágusok, magyar nyelv, ős, tanít, történelem, tudás, vers 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Magyar nyelv, a jövőnk alapja

Varázslatos nyelv a MAGYAR!
Sokan nem tudják mit takar.
Ősök rejtettek bele kincset,
csak az a tudás, sajnos, már nincs meg!
Hiszed, ha több nyelven beszélsz,
akkor már gazdagabban élsz?
Ha hagyod veszni a csodát,
hiába jársz sok iskolát!
A tudás nyelvünkben ott lakik,
használd, s világot alakít!
Ezért akarják elvenni azt!
Idegen szó nem nyújt vigaszt.

Kódolva van az életünk,
elmondja, jól, hogy élhetünk.
De nem tanítja senki sem,
s ha kódjait nem ismerem,
elvesztem történelmemet,
amit világom eltemet.
Az igazság hal itt bele,
pedig naggyá válnál vele!
Ki magyar, s mégsem úgy beszél,
szavát csak elfújja a szél,
Rajta csak idegen tapos,
mert szolgáló, s alázatos.

MAG-osok voltunk, és MÁGUSOK,
világunkról mindent tudók!
Tudós ember, életkovács,
saját írásunk a rovás.
Ma már az ember nem is ír,
nincsen már toll, és nincs papír,
s pálca sem őrzi meg nyomunk,
bölcsességet már nem rovunk!
Butítanak, vegyítenek,
szemünkbe rossz port hintenek,
Eltapos, megtör a világ,
mert félve tekint még miránk.

S mi hagyjuk veszni e csodát,
nem járjuk őseink nyomát,
a gyávák meg butítanak,
s nyelvünkben megkurtítanak.
Ha tőlünk ezt is elveszik,
sanyarú, bús világ lesz itt,
nem teremt nyelvünk, nemzetünk,
és gyökértelenek leszünk,
akiket szerte fúj a szél,
aki más börtönében él,
s ki szerteszórta kincseit,
fényezve a bilincseit!

De ne adjuk fel a reményt,
őrizzük meg a tiszta fényt,
ébredjen végre a Magyar,
s építsen jövőt, ha akar!
Nyelve adja az alapot,
mit egykor bölcs ős faragott,
a teremtés tervrajza az,
mely ősi tudásra hajaz!
Csak együtt fedezhetjük fel,
a nyelvünk lesz, mely felemel,
s visszahelyez az égbe majd,
hol égig érő fa ága hajt!

Aranyosi Ervin © 2024-10-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

júl
4

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: A szabadság látszata

Category: Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: A szabadság látszata, Aranyosi Ervin, csőcselék, ébredj, feláll, hitrendszer, jóisten, lét-madár, menekül, vers, világ Leave a Comment

Aranyosi Ervin: A szabadság látszata

A szabadság látszata az,
ami téged fogva tart,
s oly régóta, hogy nem érzed,
hogy mélyen húsodba mart!
Hazugsággal kényeztetnek,
s kicsiket rúgva beléd,
s csábításként a kényelmet,
munkádért teszik eléd.
Míg a hatalmat szolgálod,
a gépezet része vagy,
helyed félted, vagy halálod,
és látod, más sem szabad!

Júdáspénzen megvett lelked,
nyugalomra éhezik,
s elhiszed a hatalomnak,
hogy jósága létezik.
Gazdagabb vagy, mint azt hinnéd,
s a más pénze kell neked?
Butítanak, megaláznak,
ellopják a lelkedet!
Nem ismered a világod,
megvezetett része vagy,
s annak örülsz, ha nem bántnak,
bár a szíved jégbe fagy.

Tudod-e mi a szabadság?
Nem tanítják meg neked!
Érzésekre hatva, tudják
vezetni az életed!
Fontos döntést sosem hozhatsz,
más dönt a fejed felett,
s azt hiszed, van választásod,
de minden eldöntetett!
Tudod, ha mind-mind felállnánk,
s kimondanánk, itt elég!
Fejvesztetten menekülne
az uraló csőcselék.

Azt hiszed hát, hogy szabad vagy,
mert tágas a ketreced,
úgy élsz, ahogy azt elvárják,
így ural hitrendszered!
Azt hiszed, hogy a Jóisten
ilyen sorsot írt neked?
Életen át robotolva,
másért éld az életed?
Mindig egyre többre vágynál,
s ez a világ már tiéd,
azt tanítják, szerzésről szól,
mindvégig a földi lét!

Ébredj végre, kezdj el látni!
Nézz a világon körül!
Mi az, ami boldoggá tesz,
aminek szíved örül?
Mit viszel a léten túlra,
mik lesznek a kincseid?
A megélt tapasztalások,
és kedves emlékeid!
Ami anyag, nem a tiéd,
távozáskor itt marad,
akkor jössz rá, hogy fogoly volt
közben a lét-madarad.

Aranyosi Ervin © 2024-07-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

máj
7

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Költőtoll

Category: Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: Aranyosi Ervin, boldogság, élet, emberül, festék, fészek, Költőtoll, madár, magyar, minta, nap, ős, szárny, szív, tinta, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Költőtoll

Van nekem egy költőtollam,
amivel írom verseim.
A gondolat, a lélek ott van,
belőle éled fel a rím!
Ha megfogom, és elmélázok,
valami mindig felmerül,
s amikor elolvassák mások,
azt mondják: – Írt ez emberül!

Nincs szárnyam, mint a madárnak,
fészkem van, mert hazavárnak,
szép szívekben ott lakom,
s írok, ha van alkalom.
Szavak szárnyán száll a versem,
lelkeket kell felemelnem,
hogy meglássák a Napot,
na, ilyen költő vagyok.

Segítek a Napba nézni,
boldogságot felidézni,
ébren is szép álmot látni,
élet kapuját kitárni!
Nem kell sokat tudni rólam,
használom a költőtollam,
melegítem lelkedet,
szebbnek lásd az életet!

Egy költőtollam van nékem,
az ég színe a festékem,
naponta megtöltöm szépen,
s írok, ha már megígértem.
Magyar tollban, magyar tinta,
színezi a szellemem.
Magyar őstől, magyar minta,
hogy a világ szebb legyen!

Aranyosi Ervin © 2024.05.07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
5

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Anyák napjára – szülőföldemnek

Category: Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: anyaföld, Anyák napjára - szülőföldemnek, Aranyosi Ervin, boldog, élő, jövő, magyar, nemzet, ország, ősi juss, születtem, ünnepel, vers 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Anyák napjára – szülőföldemnek

Édes Anyaföldem, ünnepellek téged,
s véled Anyanyelvem, mely éltet egy népet!
Ünnepellek szépen, kies, szép hazámat,
ide születtem le, s ez javamra válhat.
Dicsérni szép magyar szavaimmal tudlak,
büszkén vállalom fel az oly dicső múltat,
mikor eleink még emelt fővel jártak,
együtt tették dolguk, egy oldalon álltak!

Magyarnak születtem, magyar hát a lelkem,
szép magyar szavaim, dallá válnak bennem!
Mesés ez az ország, csodás gazdagsága,
természeti kincsek élő garmadája!
Ez a mi örökünk, ez az ősi jussunk,
csak azt más uralja, hogy hozzá ne jussunk!
Igazi Kánaán, boldogító öle,
aranya, ezüstje, számtalan ékköve,
vize, erdősége, vadja, élő földje,
s nem csak arra való, hogy sírunk befödje!

Nagy kár, hogy a népe mássá akar válni,
idegen hatalmat kénytelen szolgálni!
Nem tudja, hogy gazdag, s honában nincs joga,
összes kincseire másnak fáj a foga!
Nincs már történelmünk, elhazudták múltunk,
szenvedéseinkből soha nem tanultunk!
Szolganéppé tették Attila szent népét,
s nyakára ültették mások istenségét!

De te, szülőföldem, mindig magyar maradsz,
s örülsz a népednek, hisz boldog vagy, ha adsz!
S akad még ki őriz nagy-nagy szeretettel,
aki büszke arra, hogy ő magyar ember!
Jósolták, hogy egykor, lerázzuk a láncot,
s élhetővé tesszük az egész világot.
Itt fog majd a magból, jövőnk kicsírázni,
és a magyar újra, egy nemzetté válni!

Köszöntelek téged, Magyar Föld-anyácska,
viruljon virágtól Baranya és Bácska,
elcsatolt részeid Nap fénye fürössze,
hogy a magyar nemzet eggyé álljon össze!
Erdeink, mezőink, bővizű folyóink,
tükrözzék a szépet, hiszen élni jó itt!
Legyen okunk táncra, mosolyra és dalra,
hozzon a Jóisten áldást a Magyarra!

Aranyosi Ervin © 2024.05.04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

ápr
15

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Vers a szülőföldről

Category: Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: alföld, Aranyosi Ervin, fény, folyó, haza, hegylánc, magyar, nyelv, természet, vers, Vers a szülőföldről 1 Comment

Aranyosi Ervin: Vers a szülőföldről

Szeretnék a szülőföldről írni,
és bemutatni drága, szép hazám!
A természetet élőn szóra bírni,
egy mesés nyelven, mit tanított anyám!
Mert büszke vagyok itt én minden tájra,
az Alföldre, mit szép hegylánc övez,
s ha köztük járok, miért vágynék másra,
ez kötődésem, s oly egyszerű ez!

Csak csodálom az élet gazdagságát,
mit nem pusztíthat el az oktalan,
s ha kerülöm a versenyek világát,
tudom, nem leszek boldogtalan!
És szembe merek nézni én a Nappal,
s a fényét őrzöm, lelkemben ragyog,
és gazdagodom minden egyes nappal,
ha ráébredek arra, ki vagyok.

Csodálom a hömpölygő folyókat,
mik hordozzák az éltető vizet,
a magyar tengerben lubickolókat,
hol a nyár sok élménnyel fizet.
A mezőket, a zöldellő erdőket,
ahol békésen élnének vadak,
hol fűrész marta sudár fák kidőlnek,
hol dallal sírnak ma a madarak.

Ó bárcsak lenne jó gazda az ember,
s nem érdek mentén pusztulna e föld,
ha rájönnénk, hogy betondzsungel nem kell,
a természet itt élőn tündökölt!
Én csodálom a képzelet dús elmét,
mert naggyá tették ezt a szép hazát.
a nyelvünk nélkül szegényebbek lennénk,
hát ezért írom versbe szép szavát.

A természetben ott a tiszta válasz,
a kérdésekre mind meglelhető!
A lépésekkel erősebbé válhatsz,
s a kihívás, a mélység, s hegytető!
Az érzések, mind támaszok lehetnek,
és megmutatják a helyes utat,
mert boldogok, kik világot szeretnek,
ha lélek hajt, és szolgál a tudat!

Hát szeretnék a szülőföldről írni,
nincs más ország, mely ennél gazdagabb,
elrablott részeit kell visszasírni,
mert az magában is magyar marad!
Én itt születtem és idekötődöm,
ha utazom is, visszatérek én,
mert szép hazámtól újra feltöltődöm,
mert itt ragyog rám legszebben a fény.

Aranyosi Ervin © 2024.04.15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva