Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Szabad csak az…


Aranyosi Ervin: Szabad csak az…

Szabad csak az, ki azt teszi,
amire szíve vágyik!
Akit más, külső hatalom,
nem nyom el, nem irányít!

Kit nem tántorít senki el,
szívvel teszi a dolgát,
kit hírnév, önzés nem vakít,
s jövőt remélve, jól lát!

Szabad csak az, ki szembe száll,
a szembe fújó széllel,
ki szívén át lát másokat,
és tesz is két kezével!

Szabad csak az, kinek hitét,
nem tántorítja semmi,
kinek tudását, kincseit,
nem is lehet megvenni!

Szabad csak az ki szállni mer,
földhöz nem köti béklyó,
ki adni tud a semmiből
és szeretetre méltó.

Ki nem hódol be senkinek,
a lelkét el nem adja,
de más szívekben él tovább,
szívének kis darabja!

Szabad csak az, kit nem lehet
szabály-börtönbe zárni,
kit boldogít a képzelet,
s képes az égben szállni!

Szabad, ki tudja, hogy szabad,
s a mindenségnek része,
kit éltetnek az álmai,
a holnap ébredése!

Szabad csak az, ki élni mer,
s nem áll be holmi sorba,
ki nem élhet rabszolgaként,
más által megtiporva!

Szabad, ki védi igazát,
s nem hisz el hazugságot,
ki álmaiban most is lát
egy élő, szebb világot!

Aranyosi Ervin © 2023-09-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Az Ikertornyok emlékére


Aranyosi Ervin: Az Ikertornyok emlékére

Huszonkét évvel ezelőtt
terrorizmus született,
s akik akkor kitalálták,
nem tartanak szünetet…
Rémülten nézte a világ,
hogy két torony összedőlt,
s háromezer dolgos embert,
egy délelőttön megölt.

De nem az volt, minek látszott,
mert hamis volt az egész,
– s bár a fél világ már tudja –
bűnösöknek nyoma vész.
Biztosítási csalás volt?
Háborúknak jó oka?
Amerika talán így lett
a terrornak bajnoka!

Összeesküvés elmélet?
Ám erről is kiderült,
ahogy történt, lehetetlen…
De elhitetni sikerült!
Két gépmadár csapódott be,
s felrobbant a kerozin…
És egy világ csapódott be
a média képein.

Földig égő acélvázak
robbantak le akkor ott.
Igaz előbb a pincében
pár robbantó alkotott.
Alapjaiban rengett meg
mind a három épület,
s a világon végigfutott
a megbénító rémület!

Két toronyba repülő szállt,
s leomlott egy harmadik…
A Pentagont is megtámadták
– terjedt el a balga hit.
Milliónyi bizonyíték,
sokan mégis azt hiszik,
hogy az véd meg a terrortól,
aki közben vért iszik.

Huszonkét év és a világ
nem is keres felelőst.
Mért keresne, hiszen tudja,
ki játszotta az erőst.
Ki uralja a világot,
gerjeszt folyton félelmet,
ki ír nekünk napról napra,
egy hazug történelmet!

Aranyosi Ervin © 2023-09-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nincsen szükség háborúra!


Aranyosi Ervin: Nincsen szükség háborúra!

Nincsen szükség háborúra,
hogy a világ szebb legyen,
s nem kell, hogy az egyik ember
a másiktól elvegyen!
Nincs szükség felhalmozásra,
– a gazdagság mennyit ér? –
míg közben egy embertársnak
nem jut egy falat kenyér!

Nincsen szükség hatalomra,
békében is élhetnénk,
egyszerűen learatnánk
a jót, amit elvetnénk!
Nem okoznánk bánatot
és a szeretet vezetne,
ez a világ végre békés
és csodás hely lehetne!

Nincsen szükség háborúra,
nem kellenek fegyverek!
Engedjék meg, hogy én végre,
világommal egy legyek!
Hadd tiszteljem embertársam,
hadd élhessek boldogan,
Béke lesz, ha a szívünkben
a szeretet megfogan!

Aranyosi Ervin © 2023-09-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeretet-magokat vetettem!


Aranyosi Ervin: Szeretet-magokat vetettem!

Szeretet-magokat vetettem,
és képzeld el, az mind kikelt!
Fénylő korong repült felettem,
a jóság álma szárnyra kelt!
Lám csak, a szívek ébredeztek,
érezték, ébred a csoda,
zarándokokként útra keltek,
s együtt indultak el oda…

Szólni akartam: – Álljatok meg,
el ne induljon senki sem,
hiszen a csodák földjén élünk,
én érzem, tudom, és hiszem!
Mi kaptuk ezt a gazdagságot,
csak másoknak fáj rá foga!
De ezt a földet birtokolni,
csak nemzetünknek van joga!

Szeretet-magokat vetettem,
hát ébredjetek magyarok,
a jövő itt él lelketekben,
s hozzá hűséges maradok!
Foggal, körömmel védem népem,
s ígérem nekik, van jövőnk,
csak tegyük a dolgunkat szépen,
s legyen hozzá elég erőnk!

Évszázadok mocskát lemosni,
csak tiszta szívvel van esély,
ne engedd magad eltaposni,
s tegyél azért, hogy szebben élj!
Teremtsd meg az utókornak
módját, boldog hogy legyen,
hogy fénylő Kánaán viruljon,
itt, ezen a szent helyen!

Aranyosi Ervin © 2023-07-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: A szél, a fák, a levelek


Aranyosi Ervin: A szél, a fák, a levelek

Rángatja a szél a fákat,
reszketnek a levelek.
Egy kis megnyugvásra várnak.
Félve élni nem lehet!
Mondd, a szelet ki uralja,
ki ad erőt és jogot,
amikor még szellőcske volt,
vajon, kihez nyafogott?

Ki küldte, hogy rendet rakjon?
Szabad létű fák között,
hogy parancsot osztogasson?
Por gúnyába öltözött,
s megmarkolta békés fáknak,
imádkozó ágait,
s eltitkolta rossz urának,
a gonosz szándékait!

Vajon, emberi lény küldte,
meghasonlott és hamis?
Lehet, hogy az ördög szülte
és gonosz lett maga is?
Száraz ágak porrá törnek,
de az ifjú, fiatal,
zöld levelek tündökölnek,
mert még mind élni akar!

Lám, dacolnak ők a széllel,
még remélnek holnapot,
s nem bír a sok friss levéllel,
mikben az élet ragyog!
Száraz törzsek mind feladják,
de együtt a sok levél,
ágaikat megragadják,
mert a hit még mindben él!

Ha a zsoldos szél tovább fut,
róluk a por lepereg,
kinyújtózva sóhajtoznak
a túlélő levelek.
Külön-külön gyenge jószág,
együtt közös az erő,
a szél randalírozása,
csak együtt túlélhető!

Aranyosi Ervin © 2023-07-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Ó, Istenem, mutasd már meg magad!


Aranyosi Ervin: Ó, Istenem, mutasd már meg magad!

Ó, Istenem, mutasd meg a magyarnak,
amíg feje felett idegen hatalmak
döntenek, addig nem lesz szabad!
Ó, Istenem, mutasd hát meg magad!
Míg helyetted a „mocskos pénz” az isten,
s nincs oly vezér, kire szívvel tekintsen,
addig e nép árva rabszolgahad.
Ó, Istenem, mutasd hát meg magad!

Nyakunkba tettél kapzsi szolgabábot,
ki zsebre tenné, akár a fél világot,
de nemzetet szolgálni nem akar,
mert szívében Ő sosem volt magyar!
Hol van a szív, mely őseinkben dobbant,
hol van a láng, mely fénylőn lángra lobbant,
a magyar tűz, mely bennünk fennmarad?
Ó, Istenem, mutasd már meg magad!

Lopják a földet, amit nekünk adtál,
s nem szóltunk semmit – te is csendben maradtál –
lassan a magyarnak semmi sem marad!
Ó, Istenem, mutasd már meg magad!
Hol van a hős, ki letépné a láncot?
Hol a vezér, ki dicsőséggel áldott,
ki hisz még benne, hogy népünk fennmarad!
Ó, Istenem, mutasd már meg magad!

Hitét vesztett népnek elfogy az országa,
mert győzhet felette a zsarnok kapzsisága,
s szomjan halunk ott, hol forrás fakad.
Ó, Istenem, mutasd már meg magad!
Mutasd magad, és emeld fel e népet,
küldd angyalod, mennyei segítséged,
amely a bajban, majd győzelmet arat!
Ó, Istenem, mutasd már meg magad!

Aranyosi Ervin © 2023-06-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Költészet napja alkalmából


Aranyosi Ervin: Költészet napja alkalmából

(József Attila születésnapján)

Nem kell a versem már? Hiába lettem?
Pedig költőként újjászülettem!
Nem kell a versem már, hiába írom,
volt még egy kis hely  a gyűrött papíron…
Költészet napja van, hát ünnepeljünk,
akár a papír, oly gyűrött a lelkünk.
Elmúlt a húsvét, s már megfeszítettek,
méretes kő mögé síromba tettek,
senki sem emlékszik rá, mit is mondtam,
csak motyogtam versemben, s álmaitokban.
Nem hisz a lelkem a feltámadásban,
hogy másokban, verseim értelmét lássam.

De írnom kell, költőként nem hagy a lélek,
bár könnyektől elázva, nevetve élek,
és adom csak önmagam, s emelek mást is,
szavakból vesz körül bűvös palást is.
Formálom szellemed, mert ez a dolgom,
s népemnek fájdalmát szívemen hordom.
Ez az én keresztem, s cipelem bátran,
jó szóval élek egy őrült világban!
Lelkemből szeretet sorokban árad,
s ha érdekel, ott vagyok vendégként, nálad!

Aranyosi Ervin © 2023-04-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Vajon mit ünneplünk?


Aranyosi Ervin: Vajon mit ünneplünk?

Nem változott semmi
százhetvenöt éve!
Csak a szabadságunk
lett a sírba téve!
Láncunkat csörgetjük,
ellopták a kardunk,
nem lett olyan világ,
amilyet akartunk!

Nincs mit ünnepelnünk,
más teszi helyettünk,
szolganéppé váltunk,
szegényebbek lettünk.
Eleink szelleme
kiveszett belőlünk,
idegen náció
uralja a földünk!

Hiénák is vannak,
akik talpat nyalnak,
a félelem láncát
adják a magyarnak!
Acsarkodnak csupán
a lökött konc felett,
apró részre tépve,
egy hősi nemzetet.

Meghalt az igazság,
mi meg csak tengődünk,
megosztott egy népség
vált mára belőlünk.
Nincs valódi célunk,
halódik országunk,
már magunk se tudjuk,
mi az, mire vágyunk.

Ünnepelni kéne?
Lenne reá okunk?
Zászlókat lengetve
itthon raboskodunk?
Hej, magyar mivé lett,
nagyjaidnak álma,
kiknek a hozsanna
még ma is kijárna!

Nekik nem sikerült,
mi meg sem próbáljuk,
napról napra élve,
a csodánkat várjuk!
Nem bízunk egymásban,
összetartás nincsen,
elárvult nép lettünk,
kit elhagyott az Isten!

Aranyosi Ervin © 2023-03-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Vándorlás az éjszakában


Aranyosi Ervin: Vándorlás az éjszakában

Éltek képek, szép emlékek,
szép érzések visszatértek.
Éji fények, nevetések,
ezer hangú madár ének.

Hullócsillag szállt felettünk,
tűz fényénél táncot lejtünk.
Poroszkáltunk száz vidéken,
sors vezette kötőféken.

A sötétség bársonyában,
néma fáknak árnyékában.
Ők ránk néztek, csendben vártak,
szemtanúi száz csodánknak.

Megtalálni minden választ,
ami minket még elválaszt.
Visszatérni ősi földre,
s itt maradni mindörökre.

Hullócsillag, tengerhullám,
szép nyugalma, csendben hull rám.
Dobban szívem, végre érzem,
életemben révbe értem.

A sötétség bársonyában,
néma fáknak árnyékában.
Ők ránk néznek, csendben várnak,
szemtanúi száz csodánknak.

Ősi fának, vén gyökérnek,
eredése földi létnek.
Itt a lelke, hozzánk szól ma,
mintha égi áldást szórna!

Válaszokat meg kell lelnünk,
érzésekre felfigyelnünk,
útjainkhoz legyen tervünk,
minden kérdést fel kell tennünk!

Megtalálnunk ősi fánkat,
gyökerünket, szép hazánkat,
dal vízével locsold lelkem,
dob ritmusa dobban bennem.

Vissza kell hát újra térnünk,
őseink nyomába lépnünk!
Hol összeér Ég a Földdel,
hol a remény vágya tölt el!

Aranyosi Ervin © 2023-02-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Busójárás


Aranyosi Ervin: Busójárás

A busókkal búsulni nem lehet!
A vidámság búcsúztat el telet!
A vidámság csalhat elő tavaszt,
a komorság, az elriasztja azt!
Kell minden évben vidám temetés,
mosoly keltse életre a vetést!
A sötétséget fénnyel űzzük el,
s a természet vidám életre kel!

Meneküljön a babonás török,
az ágyúhangja itt-ott feldörög,
vigye magával innen a telet,
s hagyja békében ezt a nemzetet!
Hadd jöjjön végre az átváltozás,
álarcba bújunk, ahogy rég sok Sokác!
A természet is változik velünk,
tavaszra vált végre hideg telünk!

Ne búslakodj, élvezd farsangodat!
kerregtess csak, kongasd kolompodat!
Ijesztgess meg kíváncsi gyermeket,
hogy aztán majd, kacagjanak veled!
Busójárás van, ma mindent szabad,
csak légy álarcban, s végtelen szabad!
Máglyát gyújts és zavard el a telet,
újuljon meg a hagyomány veled!

Aranyosi Ervin © 2023-02-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!