Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Újjászületésünk!


Aranyosi Ervin: Újjászületésünk!

Bárcsak rozsda marna
minden egyes fegyvert,
amivel az ördög
minden élőt megvert!
Minden ártó dolog
eltűnne a Földről,
s talán elkezdhetnénk
létünket elölről!
Bárcsak minden ember
végre észhez térne,
a világmindenség
igazságot mérne!
Békében az ember
egymást kézen fogva,
élhető jövőért
összemosolyogna!
Bárcsak a világunk
élhető hely lenne,
természet és ember
megférhetne benne!
Élhetnénk boldogan,
élhetnénk vidáman,
egy szép, emberséges
mennyei világban!

Aranyosi Ervin © 2022.03.10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A háborút nem népek vívják!


Aranyosi Ervin: A háborút nem népek vívják!

A háborút nem népek vívják,
nem gyűlölködő nemzetek.
A férfiakat harcba hívják,
rút élősködő érdekek.
Az embernek nincs választása,
hisz hazug minden hatalom,
de kellene, hogy végre lássa
a “vágóhidat a barom”!

Nincsen dolgunk idegen honban,
az ott sosem honvédelem!
Idegent ölni csak halomra,
ki nem tett rosszat énvelem?
Mi a közünk a háborúhoz,
vívják meg, akik akarják,
s ne szítsák hazug szavaikkal,
a nép fiának haragját.

A háborút nem népek vívják,
mi nem ártanánk senkinek!
A szeretetet nem tanítják,
s az embert csak az menti meg!
Mondd kinek állhat érdekében,
a gyűlölködés, gyilkolás?
S kinek van fegyver a kezében,
kié a halál és a gyász?

Ne higgy tehát a médiának,
hazugsággal mérgez ma meg!
Nem létező valótlansággal
fertőzi tiszta lelkedet!
A háborút csak az hazudja,
kinek majd haszna származik,
ki magát biztonságban tudja
és nagy haszonról álmodik!

A háborút nem népek vívják,
kollektív bűn nem létezik!
Messzi háttérből irányítják,
s a nép nem érti, mért teszik!
Te megvédenéd a hazádat,
de tőled többet várnak el!
A lelked oly hiába lázad,
ez fent senkit nem érdekel!

Miért gyilkolnál hasonszőrűt,
aki szintén élni akar?
Mért követnél el olyan főbűnt,
amit hatalom kicsikar?
Te nem ölnél meg másik embert,
mert lelked ezt nem engedi,
pokolfajzat, ki ilyet rendelt,
s a terv többnyire ördögi!

A háborút nem népek vívják,
csak hétköznapi emberek.
Mi lenne, hogy ha égre írnád,
hogy nem teszem, én nem megyek!
Hiszen a Földre élni jöttünk,
szeretni szívből másokat.
Nem állhat a sátán fölöttünk,
ki millió sírt ásogat!

Mért nem mennek a sereg élén,
kik melleiket döngetik?
Ők kényelemben, biztonságban
az idejüket tölthetik!
Az életeken nyerészkednek,
terepasztal csak a világ,
s odadobják az enyészetnek
a nemzet dolgos, jó fiát.

A háborút nem népek vívják,
bankok, tankok és fegyverek,
a fájdalmakat szaporítják,
mit gyógyítani nem lehet!
A túlélés ára rémálom
és letaposott nép, s haza,
és a választ nem találom,
kinek is volt igaza?

A szenvedés oly értelmetlen,
s nyerészkednek a gazdagok!
Én ide egykor élni jöttem,
én testbe zárt lélek vagyok.
Lélek és egy a mindenséggel,
hát mást bántani nincs okom,
s mert egy vagyok a tiszta fénnyel,
békében élni van jogom!

Aranyosi Ervin © 2022.02.26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nézni is rossz!


Aranyosi Ervin: Nézni is rossz!

Jaj Istenem, nem bírom már,
összevissza beszélnek!
Okoskodnak, hazudoznak,
s ebből szépen megélnek!
Rémisztgetik a butákat,
fegyverük a félelem,
én bíz’ rögtön rendet tennék,
próbálnák meg énvelem!
Minden nap más az igazság,
s gondolkodni sem szabad!
Rossz, ostoba szabályok közt,
normális egy sem marad.
A sok birka tépi egymást,
és megvédi a csalót…
Az meg másnap bejelenti,
hogy az egész kacsa volt!

Aranyosi Ervin © 2020-06-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Merj békében élni!


Aranyosi Ervin: Merj békében élni!

Várom azt a napot,
– hidd el, nagyon várom –
béke legyen végre
az egész világon!
Amikor az ember,
lelkével megérti,
nincs miért harcolni!
Merj békében élni!

Hiszen nincs értelme
a sok háborúnak,
Amíg életeket
fegyverrel feldúlnak,
amíg kirabolnak,
életet kioltva,
igaz értékeket
a földig tiporva!

Életünk értelmét
kell csak megtalálnunk!
Álmokat megélve
boldog lénnyé válnunk,
Élvezni a Földön
minden egyes napot,
amit kincsként kaptunk,
ami megadatott!

Ébredj végre ember,
kezdj el végre élni!
A földi világtól
nincsen okod félni.
Csupán a kincsgyűjtés,
a hataloméhség
gyilkol, hogy a neved
egy sírkőre véssék!

Az egyszerű ember
nem akar harcolni,
csupán élni akar,
s egymásba karolni,
egymással békében
élvezni a szépet,
mindazt, amit adhat
minekünk az élet!

Hazaszeretetből
és Isten nevében,
sosem kell harcolni!
Ezt érted, remélem!
Harcolni azért kell,
hogy más gazdagodjon,
hatalma, vagyona
szépen gyarapodjon.

Ha te katona vagy,
tedd hát le a fegyvert,
lásd meg a többiben
most az érző embert!
Ne akarj fegyverrel,
védtelenre törni,
érző, szép lelkeket
rútul meggyötörni.

A háborúságnak
legyen végre vége,
költözzön a béke
az ember szívébe!
Hiszem, ha világunk
így elcsendesedne,
élhetőbbé válna,
mennyeivé lenne.

Kezd, saját lelkedet
lecsillapítani,
jó példát mutatva,
mást is tanítani.
Ha lelkünkbe látnánk,
önmagunkba néznénk,
az igazi utat
biztos felidéznénk.

Hisz belső világunk,
a külsőnek mása,
fontos hát elsőnek
a megnyugtatása!
Ha majd a lelkünkben
megnyugvást találunk,
követni fogja azt,
a külső világunk.

Ne háborogjunk hát,
leljen ránk a béke!
Belső küzdelmünknek
legyen végre vége!
Hiszem, ha jók vagyunk,
nincsen mitől félni!
Ezt kell felismerni!
Merj békében élni!

Aranyosi Ervin © 2019-06-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tanács a szarvasbikának

Tanács a szarvasbikának

Aranyosi Ervin: Tanács a szarvasbikának

Hej, te szarvas, koronás fő,
birodalmad ez az erdő!
Nehéz, küzdelmes az élet,
országhatáraid véded.

Elűzöd a trónbitorlót,
el is menekül azonmód,
te meg uralod a néped,
formálsz nekik jövőképet.

Ám, jól vigyázz koronádra,
jól figyelj az orvvadászra,
trófeádra vetett szemet,
tartsd hát rajta éber szemed.

Távolról lő, mivel gyáva,
bátorsággal nincs megáldva.
Ám büszke a fegyverére,
nem harcol, nem omlik vére.

A tiédet büszkén ontja,
s bár ő a világ bolondja,
azért szarvas vigyázz vele,
ha teheted, ne fuss bele!

Aranyosi Ervin © 2016-11-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva