Aranyosi Ervin: A szabadság látszata

Aranyosi Ervin: A szabadság látszata

A szabadság látszata az,
ami téged fogva tart,
s oly régóta, hogy nem érzed,
hogy mélyen húsodba mart!
Hazugsággal kényeztetnek,
s kicsiket rúgva beléd,
s csábításként a kényelmet,
munkádért teszik eléd.
Míg a hatalmat szolgálod,
a gépezet része vagy,
helyed félted, vagy halálod,
és látod, más sem szabad!

Júdáspénzen megvett lelked,
nyugalomra éhezik,
s elhiszed a hatalomnak,
hogy jósága létezik.
Gazdagabb vagy, mint azt hinnéd,
s a más pénze kell neked?
Butítanak, megaláznak,
ellopják a lelkedet!
Nem ismered a világod,
megvezetett része vagy,
s annak örülsz, ha nem bántnak,
bár a szíved jégbe fagy.

Tudod-e mi a szabadság?
Nem tanítják meg neked!
Érzésekre hatva, tudják
vezetni az életed!
Fontos döntést sosem hozhatsz,
más dönt a fejed felett,
s azt hiszed, van választásod,
de minden eldöntetett!
Tudod, ha mind-mind felállnánk,
s kimondanánk, itt elég!
Fejvesztetten menekülne
az uraló csőcselék.

Azt hiszed hát, hogy szabad vagy,
mert tágas a ketreced,
úgy élsz, ahogy azt elvárják,
így ural hitrendszered!
Azt hiszed, hogy a Jóisten
ilyen sorsot írt neked?
Életen át robotolva,
másért éld az életed?
Mindig egyre többre vágynál,
s ez a világ már tiéd,
azt tanítják, szerzésről szól,
mindvégig a földi lét!

Ébredj végre, kezdj el látni!
Nézz a világon körül!
Mi az, ami boldoggá tesz,
aminek szíved örül?
Mit viszel a léten túlra,
mik lesznek a kincseid?
A megélt tapasztalások,
és kedves emlékeid!
Ami anyag, nem a tiéd,
távozáskor itt marad,
akkor jössz rá, hogy fogoly volt
közben a lét-madarad.

Aranyosi Ervin © 2024-07-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva