Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Az a dolgom

Aranyosi Ervin: Az a dolgom

Az a dolgom, hogy szeressek,
mást is boldoggá tehessek!
Mi bennem él, abból adjak,
s mindig jó ember maradjak!

A mosolyommal vidámítsak,
a jókedvnek ajtót nyissak,
örömöt okozva másnak,
nem hagyva helyt búsulásnak!

Az a dolgom, s teszek érte,
s tudom, nem mindenki kérte,
csak mutatom, hogy jó élni,
a holnaptól nem kell félni!

Nem kell félni, szeretni kell,
ezt rosszak sem vehetik el,
amíg adok, jót teremtek,
rossz álmaim sem lehetnek!

Az a dolgom a világban,
utam, hitem szerint járjam,
ne higgyek el hazugságot,
s jobbá tegyem a világot!

Aranyosi Ervin © 2025-11-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Egyetlen csepp

Megrendelhető a képre kattintva, a webáruházban

Aranyosi Ervin: Egyetlen csepp

Egy-egy csepp vagyunk
Teremtőnk tengerében,
s akár fürödhetnénk
az Isten adta fényben,
Olykor mélyre szállunk,
a sötét homályba,
s beleragadunk az
anyagi világba.

Jó lenne a fényre,
a felszínre jönni,
együtt szeretetben,
jóságban fürödni!
Élvezni a létet,
teremteni, élni,
szabad akarattal
világot cserélni!

Társainkkal együtt,
mind a fénybe szállni,
lelket kényeztető,
szép felhővé válni!
Úgy tenni dolgunk,
hogy jól érezzük magunk,
s megéljük valónkat,
kik igazán vagyunk!

Verseskötet megrendelhető,
(a többi eddig megjelent könyvemmel együtt),
a Verseskönyv áruházból, az alábbi linken:
https://shop.aranyosiervin.com

Aranyosi Ervin © 2025-10-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mi lehet az ok?

Aranyosi Ervin: Mi lehet az ok?

Nincsen okom itt lenni e Földön,
s hazudni létet zord felhők alatt?
Azt hiszed tán, magamért zsörtölődöm,
mert nincs kedvem ragyogni, mint a Nap?
Oktalanul pedig miért is lennék?
Ha nem teszem jobbá más életét,
ha nem lelem az életem értelmét,
ha nem tudom, hogy miről szól a lét!

Leszülettem, de mi is volt a tervem,
hogy alakítsam, ha nem is ismerem?
Ha holnapom tudatlanul teremtem,
és más mondja meg, hogy milyen legyen!
Szolga vagyok, csak egyszerű bábu,
ki ácsorog egy tábla közepén?
Csillag vezérel, de vajon hány ágú,
és hol jövök e szellemképbe én?

Pusztul a Föld, és végig kell, hogy nézzem,
s nem találom a megoldásokat,
csak átkozom a tehetetlenségem,
s nem menthetem meg szép világomat?
Itt élek én, és nincsen küldetésem,
a szó elszáll, s nyomában könny fakad,
krónikásként a verssorokba vésem
a fájdalmam, míg a vég elragad?

De talán mégis értelmet nyerhet létem,
hogy nem csak úgy, mellékesen vagyok.
Talán, ha mindig szeretettel éltem,
akkor e Földön szép nyomot hagyok!
Ha néhány ember lett boldogabb tőlem,
ha szebbé tettem mások napjait,
ha eljut máshoz, mi árad belőlem,
a jóság, ami szívemben lakik!

Aranyosi Ervin © 2025-09-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Teszem, tudom és álmodom!


Aranyosi Ervin: Teszem, tudom és álmodom!

Teszem, tudom, és álmodom,
marad az úton lábnyomom!
Hiszen jó okkal lettem én,
jobbítsak itt e Földtekén!

Jobbítsak, másokért tegyek,
hogy szívvel-élővé legyek,
élhessek teljes életet,
s adhassak reményt még neked!

Tegyél és tudj, álmodj velem!
Akard, hogy holnapunk legyen!
Óvjuk meg Földünk kincseit,
ledobva csúf bilincseink!

Szabad bennünk az akarat,
szabadítsd hát fel önmagad!
Teremts, mert kell, hogy jót tegyél,
hogy igaz emberré legyél!

Tegyük, tudjuk és éljük meg,
legyen csak bennünk lendület,
éljük meg végre álmaink,
amely a lelkünkben lakik!

Jöjj hát velem, légy tiszta fény,
legyél boldog e Földtekén,
támogasd csak az életet,
s ott leszek melletted, veled!

Aranyosi Ervin © 2025-09-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Álom-szép mosoly

Aranyosi Ervin: Álom-szép mosoly

Mosolyunkban belső béke,
gyermekkorunk szép emléke.
Mikor álom szép volt élni,
nem tanultunk még meg félni.
Felejtsd el a félelmeket!
Ápold azt a kis gyermeket,
aki lelked mélyén ott él,
akit sajnos elfeledtél!

Olykor tekints önmagadba,
belső gyermeked vedd karba!
Vigasztald meg, hogy ne féljen,
bátorítsd, hogy nyíltan éljen!
Szabadítsd fel végre lelkét,
vetítsd inkább a figyelmét
a világban jóra, szépre,
hogy világa van őérte!

Vidítsd fel, hadd mosolyogjon,
nem kell, hogy megkomolyodjon!
Inkább élvezze a létet,
hisz a mosoly tovább éltet!
Nyerd hát vissza belső békéd,
s ne csak a mosoly emlékét,
hanem azt, amit jelentett,
azt a benned élő rendet!

Ezt a mosolyt fesd arcodra,
kerüljön a világ sodra,
s ne figyelj a rossz napodra,
bárcsak arcod így ragyogna!
Ahogy gyermekkori álmod,
ha lelkedben megtalálod!
Hagyd hogy mosolyod teremtsen,
s a világod szebb lehessen!

Aranyosi Ervin © 2025-06-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szabadon szárnyalok

Aranyosi Ervin: Szabadon szárnyalok

Szabadon szárnyalok,
a Napom rám ragyog,
lelkemben vágy az ok,
mely egekbe felrepít!

Követem vágyaim,
azok a szárnyaim,
elhagyom árnyaim,
saját hitem megsegít!

Teszem csak dolgomat,
így leszek boldogabb,
mától a gondokat,
már tovább nem viszem!

Teremt a képzelet,
holnapom szép lehet,
megosztom még veled,
igaz lesz, úgy hiszem!

Bejárom kék egem,
szállok és létezem,
ha tudom, mért teszem,
vár rám egy szebb világ!

Ha létről szól dalom,
lelkem megóvhatom,
az lesz az oltalom,
s majd örül ki élni lát!

Aranyosi Ervin © 2025-02-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mozaikból épült…

Aranyosi Ervin: Mozaikból épült…

Apró darabokból raktad össze lelked,
a sok mozaikban örömödet lelted,
hited kis kockái lassan összeálltak,
felépíthetted hát benne fellegvárad.

Ott bújtál meg aztán a bástyáid mögött,
úgy tűnt, hébe-hóba, igazán működött.
Ám olykor érkezett egy váratlan vihar,
s megsértett, megbántott bús villámaival.

Így hát kioltotta szép lelked vágyait,
és már nem segített többé az árva a hit.
S lám csak, mozaikod lassanként szétesett,
s hozott álmot búsat, fájót és rémeset.

Próbálj meg most újat álmodni világra,
teremts és támaszkodj lelked adta vágyra!
Vizsgáld csak meg hited! Vajon jól gondolod?
Vagy csak áltat téged, s nem is valós dolog?

Talán újra kéne építened magad,
önmagad ismerni, ez komoly feladat!
De, ha szembenézel végre önmagaddal,
akkor szembenézhetsz bármikor a Nappal!

Hiszen fényből jöttél, s holnapot teremthetsz,
és a tudatosság sok mindent elrendez.
Mozaikod végre téged fog szolgálni,
mostani világod, kerekké fog válni!

Aranyosi Ervin © 2024-10-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szakrális (szex) csakra

A Mandala színeit Aranyosi Éva adta hozzá: – Gyökércsakra

Aranyosi Ervin: Szakrális (szex) csakra

Víz elemhez kapcsolódom, narancs e csakra színe,
hat a száma, köldök alatt megtalálom nagyjából pár centire.
Önállóvá válásunkban ez a csakra, mi segít,
tőle alakul világunk, képességeink szerint.
Szexuális identitást, ez a csokor szabja meg,
túlélés, mint fajfenntartás, esélyeit adja meg!
Kreativitás központja, lényege az alkotás,
változtatok a világon, mi lenne a dolgom más!
A semmiből létre hozni, teremteni valamit,
művészként nagyot alkotni, ez a központ, mi tanít!
Kihívásokra a válasz, kérdésre a felelet.
gyógyítás, vagy kijavítás, jobbá tevő képzelet!

Aranyosi Ervin © 2024.05.27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Egy út van: A szeretet!


Aranyosi Ervin: Egy út van: A szeretet!

A Jóisten tenyerén,
ott ücsörgünk te, meg én!
Hitünkről beszélgetünk,
s örülünk, hogy élhetünk!
Ajándék a lét nekünk!

Ülünk Isten tenyerén,
lelkünkből száll fel a fény,
szívünkben a szeretet,
ad jóérzést, meleget,
nekem, s persze teneked!

Mert mi tudjuk, adni jó!
lelkünk rádióadó,
jót sugárzó, tisztelő,
álmot látó, ihlető,
jövő-magot elvető!

Teremtő a képzelet,
felvázol pár képletet,
így húz mába holnapot,
ahol máris ott vagyok,
és a vágyam ott ragyog.

Ha hiszem, életre kell,
ha nem, ördög viszi el!
Így teremtek, és te is,
s a teremtő Isten is,
világában, hogyha hisz!

A Jóisten tenyerén,
ábrándozunk te, meg én!
Hogy szebb lesz majd a világ,
teremtő lesz, aki lát,
s nem akarok hatni rád!

Elmondom, mit gondolok,
teremteni jó dolog,
s nem tanítja senki sem,
ha félek, ha nem hiszem,
végéig el sem viszem!

Elmondom hát teneked,
egy út van: A szeretet!
Adni, s nem elvenni kell!
Nem érni be ennyivel,
letenni, mit a szív cipel!

Járjuk hát így az utat,
hisz ez szebb jövőt mutat!
Úgy jó, ha szíved vezet,
nem fél többé, csak szeret,
reményt, hitet ad neked!

Aranyosi Ervin © 2023-12-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: „Kezdetben vala”…


Aranyosi Ervin: „Kezdetben vala”…

„Kezdetben vala az ige”,
teremtő szó, a gondolat.
Újat kell teremtenie,
mely létrehoz új dolgokat,
amely szolgál és gazdagít,
mely ad valódi életet,
nem porhüvelyt, nem anyagit,
s megmutatja a lényeget.

Amire épült a világ,
ami nekünk teremtetett,
amitől boldog aki lát,
mely táplál testet, szellemet!
Vannak félők, kik nem hiszik,
hogy egy csak a Mindenható,
s csak sajátjukként ismerik,
s hogy vallással imádható.

Istenre nem hajaz a test,
a lelke volt a mintakép,
hogy minden testvéred szeresd,
ezért öntött lelket beléd!
Értelmet adott, éltetőt,
s varázs igét mely kifejez,
dolgodhoz jó lelkierőt,
amit eredményed jelez.

Isten maga a nagyvilág,
körötted, s egyben benned él,
s a gondolat teremt imát,
mit lerombol, ki élni fél.
Amíg anyagba süppedünk,
a lelkünket súly húzza le,
addig nem teljes életünk,
s csak ebbe halhatunk bele.

Csupán használnunk kéne már,
a jobbat teremtő igét,
s akkor lelkünk utat talál,
s kivirágzik a földi lét!
Legyünk hát éber gyermekek,
kiket szülője felruház,
kikben élő a szeretet,
a reánk fényt hozó varázs!

Mert kezdetben volt az ige,
használnunk kéne végre már,
itt a teremtés ideje,
az emberiség jelre vár!
Nem új megváltó kell nekünk,
s nem kell fájdalmas áldozat,
elég, ha mind felébredünk!
A félelem a kárhozat!

A természet része vagyunk,
ha elpusztítjuk, elveszünk,
világunkkal együtt halunk,
vagy örökké rabok leszünk!
Másokat nem legyőzni kell,
nem eltaposni, bántani!
Inkább egymást emelni fel,
a jót tenni, s nem ártani!

Aranyosi Ervin © 2023-10-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva