Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

máj
6

By

Aranyosi Ervin: Akarom én!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , 2 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Akarom én!

Akarom én, hogy úgy legyen?
Hogy minden áldott ünnepen,
versem a kezedben legyen,
és téged boldoggá tegyen?
Akarom én, hogy rátalálj,
hogy minden reggel arra várj,
jön-e feléd új gondolat,
mely elűzi a gondodat?

Ha nem akarnám, nem írnék,
saját bajaimon sírnék,
lehúználak, hogy fájj velem,
ott, minden csúfos reggelen!
De én komédiás vagyok,
új terheket rád nem rakok,
inkább csak véled kacagok,
ne fájdítson meg vacak ok!

Akarom én, hogy jobb legyen,
s ne ülj naponta gondhegyen,
ne fájdítsam a szép szíved,
adjak reményt, adjak hitet!
És adjam azt, még akkor is,
amikor padlón vagyok is!
Csak legyen neked örömed!
Hogy járhasson a köszönet!

Aranyosi Ervin © 2024.05.06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

ápr
19

By

Aranyosi Ervin: Életünk körforgása

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Életünk körforgása

Leszületés előtt is tudtuk,
hogy együtt boldogok leszünk!
Kerestük hát a lélekpárunk,
nyugodni nem hagyott szívünk!

Mint egy kirakós, összerakva,
lelkünk jobbik felére lelt,
a szívünk hiányzó darabja,
szívdobbanásával felelt.

Mikor végre egymásra leltünk,
reánk talált a szerelem,
s nem is volt többé kérdés bennünk,
hogy boldog leszel te, velem!

S hogy nekem is a boldogságot,
dobogja folyton a szíved,
s megkapja mind, amire vágyott,
hisz jó érzés érinti meg!

Egymásnak teremtett az Isten,
véletlen nem volt semmi sem.
Talán, hogy jókedvre derítsen,
s nem hagyta csupán ennyiben.

Közös az út, amelyen járunk,
s közben fogjuk egymás kezét,
muszáj volt, hogy egy párrá váljunk,
s ez volt ebben a meseszép!

Ha elmegyünk, egymást bevárjuk,
odaát is együtt leszünk,
s majd újabb születésre várunk,
közös életet tervezünk!

Aranyosi Ervin © 2024.04.19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

ápr
16

By

Aranyosi Ervin: Ha elment a kedves…

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , 2 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Ha elment a kedves…

Ki szívedben él, nem lehet halott,
mert látod nyomát itt is, meg amott.
Őt képtelenség kiszakítani,
és hangját véled olykor hallani!
És arca álmaidban feldereng,
aztán a lelked némán elmereng…
Majd őrzi kincsként, bár múlik az idő,
és fáj, hogy meg nem ismételhető.
Hisz olyan nem lesz többé a világ,
de odaát fog addig várni rád,
míg léted súlyát te is leteszed,
s az öröklétbe is majd követed!

Ő élő marad, míg csak benned él,
és szeretete végig elkísér!
A lelked mélyén beszélhetsz vele,
ezért nem hal a te lelked bele.
A szerető szív soha nem felejt,
a szem, mely látta, fájó könnyet ejt!
Pár kedves emlék reád mosolyog,
s ha rágondolsz, ne szégyelld mosolyod!
Hiszen szerette, arcod dísze volt,
s az övé is a szívedig hatolt.
Mert mosolygott, és szívből nevetett,
és boldog volt, mert veled lehetett!

Ne szégyelld hát, ha fáj érte szíved,
ha életed most teherként viszed,
ha szíved húzza mélybe fájdalom,
mert nincs melletted minden hajnalon.
Engedd, hogy rád hulljon most a gyász,
de tudd, hogy fentről figyel és vigyáz!
Érzi és látja szép érzéseid,
és gyöngyként hordja fájó könnyeid.
Most is árad feléd a szeretet,
és sok jó érzést küld le teneked.
Még álmaidban meg-meglátogat,
s gyógyít, hogy szíved ne fájjon sokat!

Aranyosi Ervin © 2024.04.16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

ápr
12

By

Aranyosi Ervin: Az én keresése

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Az én keresése

Ki vagyok én? Ó bárcsak tudnám!
Ha világomat érteném,
a holnapom át nem aludnám,
s nem lenne olykor rémregény!

Ki vagyok én? Ó én tudom már!
Megértem már világomat,
több vagyok én egy megírt sorsnál,
engem a lelkem támogat!

Ki vagyok én? Azt tudnom kéne!
Sorsomat írom, önmagam,
A holnapnak megyek elébe,
mert életemnek célja van!

Ki vagyok én? Ó, azt tudom már!
Aki megírja sorsomat,
akit a vágyott cél vezérel,
s az Univerzum támogat!

Hát jóra fordítom figyelmem,
alakítva a holnapot!
Világomat rendbe kell tennem,
hiszen teremtő lény vagyok!

Aranyosi Ervin © 2024-04-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

márc
22

By

Aranyosi Ervin: Teremtő varázslat

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Teremtő varázslat

Nevess a szélbe,
hadd simogassa arcod!
Szeretve, végre élve,
tedd csak le minden harcod!

Inkább csak éld a létet,
s figyeld benned a békét,
s őrizz csak száz emléket,
s hagyd csak, ne várd a végét!

Legyél egy a világgal,
pont úgy, hogy tudsz is róla,
világod mindensége,
mintha belőled szólna!

Nevess együtt a Nappal,
veszítsd el minden gondod,
ne küzdj sértő haraggal,
jobb, ha szépséged ontod!

És tanulj fűtől, fától,
tudd meg, mi is az élet,
milyen volt apró magként,
és felnőve, mivé lett!

A gondolat hatalma,
teremtsen szebb világot,
légy ott a jelenben ma,
általad legyen áldott!

Csak hagyd, hogy megtörténjen,
kívülről nézd a létet,
s csodáld, ahogy történik
a nagy varázslat véled!

Aranyosi Ervin © 2024-03-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

márc
9

By

Aranyosi Ervin: A teljesség felé

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , , 4 hozzászólás


Aranyosi Ervin: A teljesség felé

Az éteren át,
pár méteren át,
s pár életen át,
már együtt haladtunk,
és miközben adtunk,
forgott a Föld alattunk,
s kinyílt az ég felettünk,
és végre igazán együtt lehettünk,
mert szerettünk!

Miénk volt a Föld, s az Ég,
és nyújtottam kezem feléd,
elértelek, és szép veled,
s megértheted,
együtt maradni így lehet,
mert ebből már sosem elég!
A lelkem költözött beléd…

És átölelt,
örömre lelt,
csak adott és nem követelt!
Azt adta pont, mi tőle telt!
Lélekként földre jövetelt!
A megélést, a nagy csodát,
amit nem érzett odaát!

De itt, az is megadatott,
kaptuk a lét feladatot,
amit közös lelkünk adott,
amit előre megszabott!

Amit gyermekként vettek el,
mert lelkem félelemre lel,
a rút haláltól rettegés,
az nem kevés,
és nem mesés!

A lélek közben megvakult,
az élet másképp alakult,
rányomta bélyegét a múlt,
de lelkem közben is tanult.

Leszületve egy testbe zártan,
eltévedtem a nagyvilágban,
hozott tudásom elveszett,
és kaptam rút félelmeket,
s egy öröklődő, rossz hitet.

A lelkem, mondd, ki menti meg?

Kerestem hát, mit kéne tenni,
más lelkeket megmentegetni,
szívvel, jó szóval megetetni,
s félelmeiket eltemetni!

Nincsen halál, csak átmenet,
ahol a lélek átmehet
oda, hol fény van, s szeretet!

Tanulni jöttem, tapasztalni,
tudatos verseket szavalni,
s hozni a kor üzenetét,
lehet a lét
még meseszép!

Csak felgyorsult a mindenségem,
az idő nem úgy száll, mint régen,
s rossz az irány, amerre nézünk,
elvész teremtő képességünk,
hisz lelkünk rosszul fókuszál!
Amikor bántják, bosszút áll!

Egymást bántjuk, s vele magunkat,
s a gödörből, a fény kijuthat?
Miközben egyre lejjebb ásunk,
aztán meg nem lesz maradásunk!
Rossz az irány, kivülre nézünk,
s ki sem vetül szellemünk, fényünk!

Be kéne fordulnunk hát újra,
rálépni már a belső útra,
fényünkkel látva, és teremtve,
hatni az éhes emberekre,
kik a tudást is éhezik,
mert létezik,
csak épp elébünk nem teszik!

Javítsuk hát a világunkat,
lássuk a felfénylő utat,
amit lelkünk buzgón kutat,
s amit belső fényünk megmutat!
Mit beragyog a szeretet,
melyen, ha veled lehetek,
élhetek teljes életet!

Aranyosi Ervin © 2024-03-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

márc
5

By

Aranyosi Ervin: Súgom a békét!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , , 4 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Súgom a békét!

Súgom a békét! Súgd tovább!
Teremtsen szavunk új csodát!
Vigye a szél árkon-bokron át!
Lelje meg bennünk otthonát!

Súgom a békét! Ez kell nekünk!
Hadd legyen világunk szebb velünk!
Ássuk el végre a fegyverünk,
kell, hogy mi egymással EGY legyünk!

Súgom a békét! Súgd te is!
Életet éltet, ki benne hisz!
Ez az az út, mi mennybe visz,
amitől édes lesz majd az íz!

Súgom a békét! Védelek!
Együtt kell élnem még veled!
A közös életünk szép lehet,
amikor alkot a képzelet!

Súgom a békét! Én elhiszem,
hogy jó a ritmus, amit ver szívem!
Mert nyugalom járja át, tölti meg,
és pont azt dobogja, mint a tied!

Súgom a békét! Ébredj világ!
Ne hagyd a gonoszt hatni rád!
Szeretet nem gerjeszt rút vitát,
mondjunk a békéért egy imát!

Súgom a békét! Imádkozom!
Mennyből, a jóságot, áthozom!
Áldás lehessen az álmomon,
örökös békéről álmodom!

Aranyosi Ervin © 2024-03-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

febr
26

By

Aranyosi Ervin: Helyzetjelentés

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Helyzetjelentés

Ébresztgetjük az alvókat,
s nem tudjuk, hogy lehet-e?
Az ébredő úgy érzi, hogy
ő itt csak egy remete.
El van zárva a világtól,
s ő lát itt csak egyedül,
a többiek megvakultak,
szemükre hályog került.

Mi okozza a vakságot,
politika, média?
Az embernek, történelmét,
újra kéne írnia?
Bizony, nem fáj még eléggé,
hogy hazuggá vált a lét,
a kényelem csak a fontos,
amit letesznek eléd.

Van még néhány ébresztgető,
aki talán szólni mer,
aki bátran, vészharangot
másokért még félrever.
Mutatja az igazságot,
felnyitogat szemeket:
– Megmentheti a világot,
a valódi szeretet!

Annyi ember él a Földön,
élhetnénk mind boldogan,
jólétet is teremthetne
ez az emberi folyam.
Oly kevesen uralkodnak,
milliárdnyi nép felett,
felébrednünk rémálmunkból,
higgyétek el, még lehet!

Élünk bús rabszolgaságban,
s aki ural, az henyél,
végrehajtjuk, amit ránk mér,
s megfizetünk mindenért.
A világ minket szolgálna,
ha győz a népakarat,
lebonthatnánk, a mikörénk
épült börtön falakat.

Vajon, tényleg bábuk lennénk,
ezért játszhatnak velünk?
Elhitették, hogy ők írták
előre meg életünk.
Övék minden, a mi jussunk,
egyedül a félelem,
s ezért bukdácsolunk végig,
keresztül az életen?

A hatalomnak hívői
hazug istent szolgálnak,
elhiszik még, a sikerrel,
a sok pénzzel jól járnak.
Minden alvó, csupán csak
egy kihalóban lévő faj,
s eltűnik a föld színéről,
mint ajakról a sóhaj.

Vajon a felébredettek,
tudással, mit kezdenek,
s mit kell tenni, hogy
a népek lassan ébredezzenek?
Megéri-e a küzdelem,
két tűz közé szorítva,
elmúlhat-e a rémálom,
biliből kiborítva?

Érdemes-e ébreszteni,
(hogy hülyének nézzenek)
olyanokat, kik elhiszik,
hogy a júdáspénz remek?
Félelemből kiszolgálják,
a hatalmon lévőket,
munkájukkal sakkban tartva
félelemben élőket.

Az élet minden területét
uralja a hatalom,
sose kérdezte meg tőlem,
akarom, nem akarom?
Ők hozzák a törvényeket,
melyek látszólagosak,
keveseket támogatnak,
s eltaposnak másokat!

Aranyosi Ervin © 2024-02-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

febr
22

By

Aranyosi Ervin: Kivetülés

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , , , , , 2 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Kivetülés

Igaz szót keresek
a hétköznapokban,
sok helyre belesek,
hátha éppen ott van!
Unom már a felszínt,
a sok hazugságot,
méregtől csöpögő,
elnyomott világot.

Jó lenne már végre,
jóízűt szeretni,
a fájdalmas létnek
világát temetni,
és magunkhoz térve,
ráébredni végre,
nem kell várni többé,
külső segítségre!

Hisz, ami belül van,
szebbíthet világot,
csak ki kell vetítsük
a dédelgetett álmot!
Egymásnak mutatni
a jót és a szépet!
Megtanítani, hogy
miről szól az élet!

Aranyosi Ervin © 2024-02-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

febr
19

By

Aranyosi Ervin: Kezet nyújtva

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Kezet nyújtva

Kezemet nyújtottam,
s te is a tiédet,
bárcsak erről szólna
ez a földi élet!
Egymást megsegítve,
értőn támogatva,
az akadályokat
magunk mögött hagyva.

Amit már elhagytunk,
nem nyomhatja lelkünk,
végre teret nyertünk,
jöjj hát, ünnepeljünk!
Majd nyújtsuk kezünket,
segítően másnak,
kell a jóakarat,
a lézengő világnak!

Aranyosi Ervin © 2024-02-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

« Older Posts