Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Varázsoljunk együtt!

Aranyosi Ervin: Varázsoljunk együtt!

Belém bújt egy nagy varázsló,
s érzem, csodát tehetek,
bennem élő képességgel
varázslóvá lehetek.
Azt adhatom a világnak,
amit én is szeretek,
adom tovább fűnek-fának,
terjedjen a szeretet!

Bennem él a teremtéshez
a teremtő gondolat,
mely megoldhat, orvosolhat,
fájó, nehéz gondokat.
Szeretettel tudok hatni,
szebbíteni életet,
szívedbe beleolvadni,
mitől napod szép lehet!

Simogató, kedves szóval
szépítem meg a napod,
a lelked is átmelegszik,
ha olvasod, megkapod!
Ha jól eső ez az érzés,
legjobb, ha továbbadod,
segíts te is varázsolni,
egy gyönyörű holnapot!

Legyen mosoly varázspálcánk,
s minden szívhez érjen el,
hogy világunk fásultságból,
ébredjen már végre fel!
Minden élő mosolyogjon,
s legyen vidám a világ,
a szeretet tiszta fényét,
szeretném most adni rád!

Add másoknak, mit a szíved
folyton kapni szeretne,
amitől az egész világ
élhetőbb hely lehetne!
Ragyogjon és varázsoljon,
szebb jövőt a mosolyunk,
hidd el nekem, minden szebb lesz,
ha szeretettől ragyogunk!

Varázsoljunk gondolattal,
s legyen tőle szebb a lét,
tegyük jobbá, élhetőbbé,
mától egymás életét!
Mosolyon át nézve szebb lesz,
fényesebb lesz a világ,
szeretnék e varázslatban
én is számítani rád.

Ha sikerül, boldog leszek,
s mind-mind azokká leszünk,
elégedett lesz a lelkünk,
s mást is boldoggá teszünk.
Kezdjük hát a varázslatot,
öltsd csak fel a mosolyod,
s meglátod, ha adod másnak,
olykor vissza is kapod!

Előbb-utóbbb senki nem fog
mosolytalan maradni,
a szeretet majd a Földön
körbe fog így szaladni.
Ha minden szív átmelegszik,
megszépül majd a világ,
s minden szívben kinyílhat majd,
a szeretet, mint virág!

Aranyosi Ervin © 2025-04-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Egy igaz út van

Aranyosi Ervin: Egy igaz út van

Fénylények vagyunk
egy sötét korban.
Ébredezünk
egymás után sorban,
ám a többség,
alszik még tovább,
és elvárja, hogy
más tegyen csodát.

Egy sötét korban
fénylények vagyunk.
Nem egyszer élünk,
s meg sosem halunk.
Ha életünknek
értelmet adunk,
többé tehetjük
véle önmagunk.

A sötétségbe
végre fényt viszünk,
ha figyelünk,
hogy mit érez szívünk,
ha hajtó erőnk
a tiszta szeretet,
ha jobbá tesszük
az embereket.

Ha fényszórónk
egy szebb jövőt mutat,
ha megtaláljuk
az igaz utat.
Egy igaz út van,
s az a szeretet,
csak fel kell nyitnunk
csukott szemeket!

Hát változzunk,
s kövessen a világ,
lépjen nyomunkba,
aki tenni lát!
Ültessük el
a szeretet-magot,
ez hozhat nekünk
méltó holnapot!

Aranyosi Ervin © 2025-04-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Erőszakkal nem lehet!

Aranyosi Ervin: Erőszakkal nem lehet!

Erőszakkal megoldani
egy vitás kérdést nem lehet!
Ahol a kéz nekilendül,
menekül a szeretet.

Tehetetlen és tudatlan,
aki érv helyett csak üt.
Az igazát nem leli meg,
bár keresi mindenütt…

Használd inkább az eszedet,
segítsen a gondolat!
Próbáld végre logikusan
megoldani gondodat!

Hagyd, hogy a szíved vezessen,
és éld bele önmagad.
Nem javulhat meg a világ,
ahol ennyi könny fakad!

Aranyosi Ervin © 2013-09-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szebb holnap jön el!

Aranyosi Ervin: Szebb holnap jön el!

Van az úgy, hogy megfárad a lelkem,
s az üresség kong bennem legbelül.
Az életnek az összes fájó terhe,
mint mázsás súly, az én vállamra ül!

Olyankor úgy ledobnám a láncot,
és elhagynám a földi testemet,
itt hagynám ezt a borús világot,
mielőtt az végleg eltemet.

De nekem mégis egész más a dolgom,
hogy másoknak a fényszóró legyek,
s bár magamban pont értük morgolódom,
de az utamon csak tovább megyek!

Vállaltam, hát én nem adhatom fel,
hogy reményt adjak más szíveknek is,
hisz kipusztul, ki célok nélkül lépdel,
ki holnapjában, s magában nem hisz!

A világunkat kell jobbá szeretnünk,
és tanítanunk erre másokat!
A pénz árnyéka húz csíkot felettünk,
s a Napfényből sem látunk már sokat.

De el kell hinned, Napunk szórja fényét,
a felhők mögött most is ott ragyog,
és élteti a világ összes lényét,
akikkel a létben EGY vagyok!

Ragyogását tükröznöm kell másra,
s a szeretetfény lassan átölel,
nem gondolok a néma elmúlásra,
mert hiszem, hogy egy szebb holnap jön el!

Aranyosi Ervin © 2025-03-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Földi élet iskolája

Aranyosi Ervin: Földi élet iskolája

Azért születtél le,
hogy boldog legyél,
másokért a létben
sok-sok jót tegyél,
hiszen a világon
annyi ember él,
rossz hitétől szenved,
halálától fél.

Azért is születtél,
hogy boldoggá tegyél,
ehhez minden eszköz
szép szívedben él.
S mind ki leszületik,
létsíkot cserél,
tapasztalni vágyón,
szebb jövőt remél!

Egész életen át
keresed okát,
járod az élet útján
a földi iskolát!
Az összes többi lélek,
életre tanít,
elültetve szívedben
a szeretet magvait.

Másik síkról jöttél,
egyszer visszatérsz,
a tetted megmutatja,
lélekként mennyit érsz!
A hibákból tanulva,
egyre jobb lehetsz,
s ha jóság fűti szíved,
másokért jót tehetsz!

Miért is születtél?
A válasz hol leled?
Csendesülj el néha,
vizsgáld meg lelkedet!
Benned él a „bíró”,
a lelkiismeret,
elkövetett hibáid
mind jóvá teheted!

Egész életen át
keresed okát,
járod az élet útján
a földi iskolát!
Az összes többi lélek,
életre tanít,
elültetve szívedben
a szeretet magvait.

Aranyosi Ervin © 2025-03-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Még az én időm szalad

Aranyosi Ervin: Még az én időm szalad

Mikor elvesztettem szerettemet,
fájdalom járta át a lelkemet.
Ilyenkor kérlek, ne adj tanácsot,
csak felkavar a nyugtatgatásod!
Hisz olyan nagy a veszteség,
s nem vigasztal meg se Föld, se Ég,
de jó, ha itt, mellettem állsz,
és támaszt adsz, és csendre váltsz!

Elég, ha csak fogod kezem,
miközben én emlékezem,
és sajnálgatom önmagam,
hisz lelkembe ma űr zuhan!
Hiánya kínzó fájdalom,
s tudom, neki már jó nagyon,
hiszen a fénybe érkezett,
s többé nem fáj, már nem beteg,
csak megéli azt a csodát,
mit mi is éltünk odaát!

De itt, hatalmas űrt hagyott,
nélküle fájó szív vagyok.
Bármerre nézek nem lelem,
csak álmaimban van jelen.
És nem vigasztal temető,
mert ott biztos nem lehet ő!
Ezért legjobb, ha éltetem,
annyi szép emlék van velem.

Mindazt, mit szépet, jót adott,
ezektől is jobban vagyok!
Életéről beszélj velem,
ha a szépre emlékezem,
olyan, mintha itt lenne még,
kedveskednénk és nevetnénk,
s érezném, mily jó volt vele,
hogy rakta lelkemet tele.

Ne vedd át a fájdalmamat,
attól én nem leszek szabad!
Nekem kell vele küzdenem,
legyűrnöm és megértenem!
Maradj háttérben, így segíts,
ne javíts és ne bátoríts,
csak fogd kezem, érezzem én,
nem te írod a gyászzeném,
csak hagyod bennem szólni azt,
mert énnekem, az nyújt vigaszt.

A sötéttel megküzdök én,
s meglásd, majd pislákol a fény,
majd vesztett kedvem visszatér,
a támaszod így többet ér!
Magam sajnálom, jaj, nagyon,
s az ő hiányát fájlalom.
Tudom, neki, már jobb lehet,
más síkon jár, örül, szeret,
a fényben él szebb életet,
és érti már a lényeget.

Miért jött, mit adott, s kapott?
S ő tudja jól, hogy nem halott!
Hogy mi, hogyan lett volna jobb,
hol hibázott, ha elbukott?
Hogy miért jött, mit tervezett,
volt-e kit jobbá szeretett?
De mi nem értünk semmit még,
tanulnunk kell, hogy lenne szép!

A gyász után felkel Napom,
s a tegnapomnak átadom
az uraló, fájó magányt,
amely fájón szívembe vájt!
Lesz holnap, újra kél a Nap,
s szekerem új úton halad,
s keresnem kell, hogy mit tegyek,
hogy újra teljessé legyek!

Most átélem a bánatot,
ahogy hiánya rám hatott,
és el kell engednem talán,
az életvég tükörfalán.
Tudom, sosem felejtem el,
tanulom, ahogy élni kell
őnélküle, és máshogyan,
szeretve, s újra boldogan!

Szívemben ő majd mindig él,
utamon is végig kísér,
s hiszem, hogy majd találkozunk,
addig egymással álmodunk!
Fel kell dolgoznom, úgy hiszem,
hogy megnyugodhasson szívem!
Ne fájjon, ha rá gondolok,
jusson eszembe száz dolog,
mikor együtt örültünk még,
s tudtuk az élet csodaszép!

Fontos lehet, hát hallgass meg,
hadd öntsem ki, fájó szívem,
hadd könnyebbüljek végre meg,
az elmúlást így értve meg!
Mosoly ragyogjon arcomon,
ha látom, milyen volt egykoron!
Emléke bennem megmarad,
amíg az én időm szalad.

Aranyosi Ervin © 2025-03-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Újra kéne álmodnunk a létet

Aranyosi Ervin: Újra kéne álmodnunk a létet

Ez a világ valahogy félresiklott,
nem arról szól, amiről kellene!
Az emberek elfeledték a titkot,
s a lényegbe már nem látnak bele!

Hiszen élhetnénk boldogan és szépen,
nagy vidáman együtt, boldogan!
Nem fuldokolva az élet tengerében,
s az időben, mely csupán elrohan!

Megtölthetnénk végre tartalommal,
s nem hajszolnánk az ördögadta pénzt,
és nem törődnénk önző hatalommal,
amely csak gonddal és kínnal tetéz!

Újra kéne álmodnunk a létet,
és szeretettel tölteni tele,
hogy elmondhassuk, újra jó és szép lett,
és többé már nem halhatunk bele!

Aranyosi Ervin © 2025-01-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeretet kell!

Aranyosi Ervin: Szeretet kell!

Szeretet kell a nagyvilágnak,
anélkül a szív is kihűl!
Ha majd mások szeretni látnak,
úgy megváltozik ott, kívül!
Viselj mosolyt és kedvességet,
adj jó szót, ami emberi,
amiben majd sok embertársad,
a jó érzését megleli!

Álmodj velem egy szebb világot,
amelyben értelmet találsz,
milyet egykor Teremtőd látott,
s képzeld el utad, amin jársz!
Tedd boldoggá, kik veled vannak,
s mutasd a lét szerethető,
ne a kényszert, s rohanást válaszd,
hegycsúcs így is elérhető!

Mert szeretet kell a világnak,
nélküle más sem létezik,
s akik csupán sikerre vágynak,
azoknak szíve éhezik!
Hát csepegtess másba mosollyal,
adjál reményt, jó szót, hitet!
Hiszem, a lélek így telik jóval,
s ettől lesz boldogabb szíved!

Vidámnak kellene maradnunk,
legyen bármily zord is a tél!
Melegítő mosolyt kell adnunk,
ne fázzon, ki már nem remél!
Kell, hogy a szívünk melegítsen,
s a holnap végre jobb legyen,
hogy elesetteken segítsen,
és mást is boldoggá tegyen!

Aranyosi Ervin © 2025-01-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tegyük jobbá a világot!

Aranyosi Ervin: Tegyük jobbá a világot!

Jaj világ, ó jaj világ!
De jó lenne hatni rád!
Változni és változtatni,
gondolattal folyton hatni!
Napjainkat szebbé tenni,
valóságra ráébredni,
holnapunkkal szembenézni,
s nem csak gondjaink tetézni!

Hej világ, fájó világ,
úgy adnék rád egy új ruhát!
Élhetőbbet, emberit,
minden más lehetne itt,
ha az élet megtisztulna,
a félelem kútba hullna,
az ember élni tanulna,
a rossz szándék kipusztulna!

Bár jönne egy szebb világ,
amit csak a lélek lát!
Hol a jóság fontos lenne,
s minden ember jól szeretne,
s tiszta szívvel hinne benne,
s ezzel mást boldoggá tenne!
Ha mást boldoggá tehetne,
s ettől minden szebb lehetne!

Rajtunk múlik emberek,
csak nyissátok szemetek,
a fényre ébredjetek,
mert nem megy nélkületek!
Legyen mától jobb a lét,
ne más rakja le eléd!
Mától kezdve tegyük jobbá
a társaink életét!

Aranyosi Ervin © 2025-01-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Gépi ügyintéző

Aranyosi Ervin: Gépi ügyintéző

Ostoba gépekkel kell ügyet intézned,
s közben szinte érzed, hogy hülyének néznek!
Sablon választ várnak a kérdéseikre,
s hiányzik belőlük az értelem tükre!

A gép követeli, adj meg egy jobb választ,
kérésed nem érti, s újabb kérdést választ!
S nem könnyű a gépet simán megkerülni,
ha emberire vársz, nem fog sikerülni!

Aztán, ha nem érti, amit elvársz tőle,
szétkapcsol, mert ennyi telik ki belőle.
Lopja az idődet, tönkreteszi napod,
s egyre fokozódik már ez az állapot!

Géphang, értetlenség, várakoztatások,
zenének hívott zaj, megaláztatások.
Sablonos világban, az ész mesterséges,
nincsen hely panaszra, nem is lehetséges!

Túl buta gépekkel vesznek minket körbe,
emberi értelmet így csalhatnak tőrbe.
Lejöttünk a fáról, két lábunkra álltunk,
a munka tett azzá, amivé mi váltunk.

Az emberi munkát, gépire cserélik,
lassan életünket is a gépek élik.
Érzéketlenség és értetlenség vár rád,
butítanak, s te a jobb világot várnád!
Bárcsak megértenéd, elveszik a munkád,
s az ügyintézéshez, idióta jut rád!

Aranyosi Ervin © 2025-01-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva