Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Idős szerelmespár

Aranyosi Ervin: Idős szerelmespár

Egymást nézik a mában is,
pedig sok minden változott.
Az élet gonddal volt teli,
de annyi szépet is hozott!

Az érzés szívükben maradt,
örökké összetartozás!
Egy döntés volt az elején,
egy közös elhatározás!

Mert fontos volt a szerelem,
amely szívükben ragyogott,
s szemükön látszik szüntelen,
s így hagyott arcukon nyomot!

Mert bármi jól megoldható,
legyőztek minden akadályt,
a bántó orvosolható,
elviselték, ha néha fájt!

De inkább több volt, ami szép,
s megélték a napi csodát,
szebbítve egymás életét,
szívük melegét adva át!

Őrizték egymást jólesőn,
gyakori volt az ölelés.
Emlék-kincseken merengőn,
a sok szépre emlékezés.

Tisztelet volt és szeretet,
szövetségük életre szólt,
a Nap csak rájuk nevetett,
szívük egymásnak válaszolt!

Aranyosi Ervin © 2024-11-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ültess fát a jövőnek!


Aranyosi Ervin: Ültess fát a jövőnek!

Ültess egy fát, mert haldoklik az erdő!
Hogy láthasson még holnapot, ki felnő!
Tudhassa még, milyen egy igazi felhő,
hogy világában, hadd legyen szereplő!

Ültess egy fát, hagyd magad mögött lépted,
mutassa ő, hogy értelmesen élted,
érzőn terveztél fénylőbb holnapot,
s nem rajtad múlt, hogy ma mégsem vagy ott!

Ültess csak fát, hadd nyíljon meg az élet,
mutassa meg, hogy szép álmod, mivé lett!
Mutassa meg, nem létező halálod,
hogy léted tükrét, más lényben megtalálod!

Ültess hát fát, s adj levegőt a Földnek,
tégy jót, ha mások, azzal nem törődnek!
Légy Teremtődnek, valódi, földi mása,
akit zavar, világa pusztulása!

Ültess sok fát, élő oxigén-gyárat!
Adj levegőt egy fuldokló világnak!
Mutass utat, nyomot az utókornak,
mert rajtunk áll, bizony, hogy lesz-e holnap!

Aranyosi Ervin © 2024-01-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Pocak fogyasztás


Aranyosi Ervin: Pocak fogyasztás

Jobbra döntök, balra döntök,
fogyasztom a derekam.
Egérlyukba nem férek be,
– kicsit megnőtt a hasam.
Fogyókúra? Már próbáltam.
Ritkán, s keveset eszek.
Futóedzéseket tartok.
– Egér, nyomodban leszek!

Aranyosi Ervin © 2023-11-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Anyu felvesz


Aranyosi Ervin: Anyu felvesz

Lehajolt az anyu hozzám,
hátára vesz, azt hiszem,
mert, amikor elfáradok,
állandóan hisztizem…
Nem is vagyok neki nehéz,
néhány mázsát nyomok csak,
ám ezek a hosszú séták,
állítólag fontosak!
Cipelheti a kis kölkét,
ha életre szeretett,
mikor engem megálmodott,
nem cipelt még nehezet!

Aranyosi Ervin © 2022.03.19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Február végén


Aranyosi Ervin: Február végén

Február utolsó napján,
kerek Hold tekint reám.
Szökik a nap, szökik a perc,
tovaszáll az éjszakám!
Elfolyik a kezem közül,
meg hiába markolom,
elvész minden múló percem,
búsulni még sincs okom.

Mert mi múlik, a helyébe
új alkalom lép elő,
s minden egyes vágyott célom
közelebbről nézhető.
Már alig van néhány lépés,
mi elválaszt tőle még,
nagy örömmel élem létem,
sosem lesz ebből elég.

Csak a jóra koncentrálok,
kiélvezem perceim,
így lesz ritmusos a versem,
így kerül belé a rím.
Talán jó, hogy a holnapot
előre nem tudhatom,
meglepetés és váratlan
lesz érte a jutalom.

Február végére értem,
ez a hónap elszaladt.
ezt sem zártam kalitkába,
mint a szálló madarat.
Engedem, hagyom repülni,
s kapok egy új hónapot,
s bár az idő száll felettem,
minden nap nyomot hagyok!

Lám, csak változik a Hold is,
most felhő takarja el,
néha elfogy, néha hízik,
s minden új nap útra kel.
Aztán tovaszáll a felhő,
a Hold újra rám nevet,
hol előjön, hol elbújik,
mint egy játszó kisgyerek!

Hiszem, élvezi a létet,
sokat látott, bölcs, öreg!
Nem rohan, s az égi pályát
emlékekkel tölti meg.
A látványtól gazdagodva,
vár új órát, új napot,
s büszkén néz az ablakomba,
látja nézem, ott vagyok!

Kedves Holdam, vidd magaddal
a búcsúzó februárt,
s holnap már a márciusra
aggas új fénylő ruhát.
Én még ezt a mát megélem,
teszem csak a dolgomat,
hiszem, hogy a változástól
lehetek majd boldogabb!

Aranyosi Ervin © 2021-02-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hóesésben csuda-jó!


Aranyosi Ervin: Hóesésben csuda-jó!

Jéghideg, hófehér por hullik az égből,
az íze alapján, nincs másból csak jégből.
Ott marad a nyomom, amerre csak járok,
bújócskázni most ne hívjatok barátok!
Inkább egy hókutyát építhetnénk tőlem,
ne azt várjuk meg, hogy az váljék belőlem!
Vagy dobálj hógolyót, azt könnyen elkapom,
a kis, jeges gömböt, rögtön szétharapom!
Annyi csak a bajom, vizes lesz a bundám,
– bár a hógolyózást soha meg nem unnám –
menjünk melegedni, nem akarok fázni,
havat a bundámból ki akarom rázni!

Aranyosi Ervin © 2019-11-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Csupán szeretni kéne!


Aranyosi Ervin: Csupán szeretni kéne!

Szeretni kéne, mindig, egész évben,
gyönyörködni az érző, tiszta fényben.
Bízva megfogni egymás két kezét,
a magánynak ködfalát tépve szét.

Hogyan is kéne új utakra lelni,
az emberiséget szívünkkel felemelni,
naggyá, többé tenni a társaink,
megélni együtt szépséges vágyaink?

Együtt, a többiek kezét megfogva,
büszkén kiállva, és nem pironkodva,
bátran vállalva, hogy emberből vagyunk,
s az utókornak nyomokat hagyunk.

Szép nyomokat és nem csak szemetet!
Egy az utunk, csupán a szeretet!
Nem nézni azt, hogy fiatal-e, vén-e,
felemelni, s csupán szeretni kéne!

Aranyosi Ervin © 2019-11-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nézd, mit kaptam!


Aranyosi Ervin: Nézd, mit kaptam!

Nézd, mit kaptam kora reggel!
Kaptam egy újabb napot!
Ma életem tovább élem,
s érte hálát adhatok!

Szeretetem szerte árad,
a mosolyom egyre nő!
Életre kelnek a vágyak,
s elhárul pár bökkenő!

Csodálom a külvilágot,
belsőm titkát élvezem,
ellazulok, megbékélek,
egyszerűen létezem.

Nem keresem létem célját,
járom csak az utamat,
nem kötnek gúzsba a vágyak,
élvezem, amíg szabad.

Hálás vagyok a világnak,
örülök, hogy itt vagyok.
Magam után, ahol járok,
apró nyomokat hagyok.

Ha tetszene, ahogy élek,
lépj nyomomba, s láss csodát,
tekerd te is élvezettel
fel a lét bűvös madzagát!

Nap végén majd megköszönöm,
ezt a csodaszép napot,
terheimet elengedem,
súlytalanul alhatok…

Aranyosi Ervin © 2017-05-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Levetted földi köntösöd…


Aranyosi Ervin: Levetted földi köntösöd…

Levetted földi köntösöd és beléptél a fénybe,
önnön magadba költöztél, egy öröklétű lénybe.
Kellett bizony a földi lét, tapasztalások árán.
Örülni, sírni megtanulj, akár a magad kárán.

Már tudod jól, a félelem illúzió, csak álom!
És megszűnik, mert oktalan, átlépve a „halálon”.
Ami szintén nem létező, csupán bilincs a lelken.
Árnyék fal az, mely eltakar, s nem enged reád lelnem.

Nem bábu vagy, akit a sors csak jobbra-balra rángat.
Emléked nyom, s ha távozol, az itt marad utánad.
Szívekben élsz eztán tovább, visszahív sok-sok álom.
Csak anyag vész el általad, ha átlépsz a határon.

Ki tudja, mikor álmodunk, melyik valódi létünk?
Hányszor jövünk, hányszor megyünk, hányszor hisszük, hogy éltünk?
Sorsod – ami egy terv csupán – te írtad, s elfeledted!
Nem több, mint utad vázlata, s nem egy pallós feletted.

Miért kínlódtál évekig, hisz nem meghalni jöttél!
Azt hitted bölcsebb vagy ma már, bármelyik újszülöttnél?
Pedig a lélek tiszta még mikor lejön a Földre,
a bűn, a félelem, s harag nincsen még beletöltve.

Ne hidd, hogy majd tovább viszed! Itt hagyod lent, a porban!
Hiányozni sem fog neked, s nem keresed, hogy hol van?
Ahová mész, ott béke van, a szeretet virágzik.
s aki voltál, majd idelenn pár léleknek hiányzik…

Aranyosi Ervin © 2015-10-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mások vagyunk


Aranyosi Ervin: Mások vagyunk, de mitől?

Mások vagyunk, de mitől mások?
Szeretetre méltók vagyunk!
Mit takarnak az elvárások?
Hisz egyformán nyomot hagyunk.
Kedves emléket, zord szívekbe,
érzéseket, s álmot lopunk.
Mi nem élhetünk számkivetve,
legyen gazdánk és otthonunk!

Aranyosi Ervin © 2018-12-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva