Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Pocak fogyasztás


Aranyosi Ervin: Pocak fogyasztás

Jobbra döntök, balra döntök,
fogyasztom a derekam.
Egérlyukba nem férek be,
– kicsit megnőtt a hasam.
Fogyókúra? Már próbáltam.
Ritkán, s keveset eszek.
Futóedzéseket tartok.
– Egér, nyomodban leszek!

Aranyosi Ervin © 2023-11-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Anyu felvesz


Aranyosi Ervin: Anyu felvesz

Lehajolt az anyu hozzám,
hátára vesz, azt hiszem,
mert, amikor elfáradok,
állandóan hisztizem…
Nem is vagyok neki nehéz,
néhány mázsát nyomok csak,
ám ezek a hosszú séták,
állítólag fontosak!
Cipelheti a kis kölkét,
ha életre szeretett,
mikor engem megálmodott,
nem cipelt még nehezet!

Aranyosi Ervin © 2022.03.19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Február végén


Aranyosi Ervin: Február végén

Február utolsó napján,
kerek Hold tekint reám.
Szökik a nap, szökik a perc,
tovaszáll az éjszakám!
Elfolyik a kezem közül,
meg hiába markolom,
elvész minden múló percem,
búsulni még sincs okom.

Mert mi múlik, a helyébe
új alkalom lép elő,
s minden egyes vágyott célom
közelebbről nézhető.
Már alig van néhány lépés,
mi elválaszt tőle még,
nagy örömmel élem létem,
sosem lesz ebből elég.

Csak a jóra koncentrálok,
kiélvezem perceim,
így lesz ritmusos a versem,
így kerül belé a rím.
Talán jó, hogy a holnapot
előre nem tudhatom,
meglepetés és váratlan
lesz érte a jutalom.

Február végére értem,
ez a hónap elszaladt.
ezt sem zártam kalitkába,
mint a szálló madarat.
Engedem, hagyom repülni,
s kapok egy új hónapot,
s bár az idő száll felettem,
minden nap nyomot hagyok!

Lám, csak változik a Hold is,
most felhő takarja el,
néha elfogy, néha hízik,
s minden új nap útra kel.
Aztán tovaszáll a felhő,
a Hold újra rám nevet,
hol előjön, hol elbújik,
mint egy játszó kisgyerek!

Hiszem, élvezi a létet,
sokat látott, bölcs, öreg!
Nem rohan, s az égi pályát
emlékekkel tölti meg.
A látványtól gazdagodva,
vár új órát, új napot,
s büszkén néz az ablakomba,
látja nézem, ott vagyok!

Kedves Holdam, vidd magaddal
a búcsúzó februárt,
s holnap már a márciusra
aggas új fénylő ruhát.
Én még ezt a mát megélem,
teszem csak a dolgomat,
hiszem, hogy a változástól
lehetek majd boldogabb!

Aranyosi Ervin © 2021-02-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hóesésben csuda-jó!


Aranyosi Ervin: Hóesésben csuda-jó!

Jéghideg, hófehér por hullik az égből,
az íze alapján, nincs másból csak jégből.
Ott marad a nyomom, amerre csak járok,
bújócskázni most ne hívjatok barátok!
Inkább egy hókutyát építhetnénk tőlem,
ne azt várjuk meg, hogy az váljék belőlem!
Vagy dobálj hógolyót, azt könnyen elkapom,
a kis, jeges gömböt, rögtön szétharapom!
Annyi csak a bajom, vizes lesz a bundám,
– bár a hógolyózást soha meg nem unnám –
menjünk melegedni, nem akarok fázni,
havat a bundámból ki akarom rázni!

Aranyosi Ervin © 2019-11-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Csupán szeretni kéne!


Aranyosi Ervin: Csupán szeretni kéne!

Szeretni kéne, mindig, egész évben,
gyönyörködni az érző, tiszta fényben.
Bízva megfogni egymás két kezét,
a magánynak ködfalát tépve szét.

Hogyan is kéne új utakra lelni,
az emberiséget szívünkkel felemelni,
naggyá, többé tenni a társaink,
megélni együtt szépséges vágyaink?

Együtt, a többiek kezét megfogva,
büszkén kiállva, és nem pironkodva,
bátran vállalva, hogy emberből vagyunk,
s az utókornak nyomokat hagyunk.

Szép nyomokat és nem csak szemetet!
Egy az utunk, csupán a szeretet!
Nem nézni azt, hogy fiatal-e, vén-e,
felemelni, s csupán szeretni kéne!

Aranyosi Ervin © 2019-11-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nézd, mit kaptam!


Aranyosi Ervin: Nézd, mit kaptam!

Nézd, mit kaptam kora reggel!
Kaptam egy újabb napot!
Ma életem tovább élem,
s érte hálát adhatok!

Szeretetem szerte árad,
a mosolyom egyre nő!
Életre kelnek a vágyak,
s elhárul pár bökkenő!

Csodálom a külvilágot,
belsőm titkát élvezem,
ellazulok, megbékélek,
egyszerűen létezem.

Nem keresem létem célját,
járom csak az utamat,
nem kötnek gúzsba a vágyak,
élvezem, amíg szabad.

Hálás vagyok a világnak,
örülök, hogy itt vagyok.
Magam után, ahol járok,
apró nyomokat hagyok.

Ha tetszene, ahogy élek,
lépj nyomomba, s láss csodát,
tekerd te is élvezettel
fel a lét bűvös madzagát!

Nap végén majd megköszönöm,
ezt a csodaszép napot,
terheimet elengedem,
súlytalanul alhatok…

Aranyosi Ervin © 2017-05-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Levetted földi köntösöd…


Aranyosi Ervin: Levetted földi köntösöd…

Levetted földi köntösöd és beléptél a fénybe,
önnön magadba költöztél, egy öröklétű lénybe.
Kellett bizony a földi lét, tapasztalások árán.
Örülni, sírni megtanulj, akár a magad kárán.

Már tudod jól, a félelem illúzió, csak álom!
És megszűnik, mert oktalan, átlépve a „halálon”.
Ami szintén nem létező, csupán bilincs a lelken.
Árnyék fal az, mely eltakar, s nem enged reád lelnem.

Nem bábu vagy, akit a sors csak jobbra-balra rángat.
Emléked nyom, s ha távozol, az itt marad utánad.
Szívekben élsz eztán tovább, visszahív sok-sok álom.
Csak anyag vész el általad, ha átlépsz a határon.

Ki tudja, mikor álmodunk, melyik valódi létünk?
Hányszor jövünk, hányszor megyünk, hányszor hisszük, hogy éltünk?
Sorsod – ami egy terv csupán – te írtad, s elfeledted!
Nem több, mint utad vázlata, s nem egy pallós feletted.

Miért kínlódtál évekig, hisz nem meghalni jöttél!
Azt hitted bölcsebb vagy ma már, bármelyik újszülöttnél?
Pedig a lélek tiszta még mikor lejön a Földre,
a bűn, a félelem, s harag nincsen még beletöltve.

Ne hidd, hogy majd tovább viszed! Itt hagyod lent, a porban!
Hiányozni sem fog neked, s nem keresed, hogy hol van?
Ahová mész, ott béke van, a szeretet virágzik.
s aki voltál, majd idelenn pár léleknek hiányzik…

Aranyosi Ervin © 2015-10-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mások vagyunk


Aranyosi Ervin: Mások vagyunk, de mitől?

Mások vagyunk, de mitől mások?
Szeretetre méltók vagyunk!
Mit takarnak az elvárások?
Hisz egyformán nyomot hagyunk.
Kedves emléket, zord szívekbe,
érzéseket, s álmot lopunk.
Mi nem élhetünk számkivetve,
legyen gazdánk és otthonunk!

Aranyosi Ervin © 2018-12-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hegyi patak


Aranyosi Ervin: Hegyi patak

Csilingelő, csobogó cseppek,
összefutnak, elerednek
aztán a lejtőn nekivágnak,
s nekifutnak a nagyvilágnak.

Surranó, csengő dal kíséri,
lehagyja aztán utoléri.
Vize alatt a patakágyon,
kövek alszanak egy rakáson.

Kanyarog jobbra, kanyarog balra,
fehér kupolát alkot a habja.
Utat is váj a kemény kőbe,
nyomokat hagyva mindörökre.

Aranyosi Ervin © 2010-03-11.
A vers és festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva