Aranyosi Ervin: Február végén

Aranyosi Ervin: Február végén

Február utolsó napján,
kerek Hold tekint reám.
Szökik a nap, szökik a perc,
tovaszáll az éjszakám!
Elfolyik a kezem közül,
meg hiába markolom,
elvész minden múló percem,
búsulni még sincs okom.

Mert mi múlik, a helyébe
új alkalom lép elő,
s minden egyes vágyott célom
közelebbről nézhető.
Már alig van néhány lépés,
mi elválaszt tőle még,
nagy örömmel élem létem,
sosem lesz ebből elég.

Csak a jóra koncentrálok,
kiélvezem perceim,
így lesz ritmusos a versem,
így kerül belé a rím.
Talán jó, hogy a holnapot
előre nem tudhatom,
meglepetés és váratlan
lesz érte a jutalom.

Február végére értem,
ez a hónap elszaladt.
ezt sem zártam kalitkába,
mint a szálló madarat.
Engedem, hagyom repülni,
s kapok egy új hónapot,
s bár az idő száll felettem,
minden nap nyomot hagyok!

Lám, csak változik a Hold is,
most felhő takarja el,
néha elfogy, néha hízik,
s minden új nap útra kel.
Aztán tovaszáll a felhő,
a Hold újra rám nevet,
hol előjön, hol elbújik,
mint egy játszó kisgyerek!

Hiszem, élvezi a létet,
sokat látott, bölcs, öreg!
Nem rohan, s az égi pályát
emlékekkel tölti meg.
A látványtól gazdagodva,
vár új órát, új napot,
s büszkén néz az ablakomba,
látja nézem, ott vagyok!

Kedves Holdam, vidd magaddal
a búcsúzó februárt,
s holnap már a márciusra
aggas új fénylő ruhát.
Én még ezt a mát megélem,
teszem csak a dolgomat,
hiszem, hogy a változástól
lehetek majd boldogabb!

Aranyosi Ervin © 2021-02-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva