Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Megnyugtatás


Aranyosi Ervin: Megnyugtatás

Egyszer véget ér majd a jó és a rossz is!
Egyszer elengeded végleg a gonoszt is!
Egyszer visszavágysz majd ebbe a világba,
újra csak tanulni, szeretetre vágyva!
De amíg ez eljön, mért nem akarsz élni?
Dühöt és haragot, jókedvre cserélni?
Elengedni mindazt, mi nem téged szolgál,
s visszatérni oda, hol születéskor voltál?

Élő, tiszta lélek, szeretetre vágyó,
igaz küldetésű, álmokat beváltó!
Aki emberséges, tudós, és nem szolga,
aki érti létét, s tudja mi a dolga!
Ha még nem találod küldetésed célját,
kezdj csak el szeretni, és örömöt élj át!
Nem csak monotonon dolgozni születtél,
örök utazóként, másra hatni lettél!

Egyszer végére érsz életed útjának,
s fejedben akkor majd gondolatok járnak,
hogy életed során, mi jót cselekedtél,
hogy a világodért, mennyi mindent tettél?
Ébresztettél alvót? Eleget tanultál?
Rájöttél, miért volt, mikor porba hulltál?
Megértetted, vajon, mért volt betegséged,
hogy magad okoztad, s nem más bántott téged!

Hogy belső harcodat tükrözte világod,
hogy, amit kiküldtél, újra viszont látod!
A jót és a rosszat, mind-mind visszakaptad,
és minden változott, és pont temiattad!
Egy vagy mindenkivel, s mindenki egy veled,
mindegy, hogy utálod, vagy éppen kedveled!
A másik is lelked szép kivetülése,
egyazon valóság másik rezdülése.

Ne aggódj, hisz jössz még erre a világra,
kaphatsz még új esélyt a kijavításra!
Azt, hogy élsz-e vele, csakis rajtad múlik,
a tanulás mindig egy új létbe nyúlik.
Nincs miért aggódnod, nincs is mitől félned,
de ha napjaidat jól szeretve éled,
megkapod jutalmad, mert a világ tükör,
ahol a jóság is fényesen tündököl!

Aranyosi Ervin © 2023-06-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Mutatom, hogy fényed, hogy ragyog!


Aranyosi Ervin: Mutatom, hogy fényed, hogy ragyog!

Hadd adjam azt,
mi mélyen bennem él!
Hadd mondjam el,
hogy szívem, mit remél!
Hadd legyek az,
aki igazán vagyok,
fogadd el azt,
amit magamból adok!

Hadd legyek én
a lelked végzete!
Legyek egy jobb
jövő ígérete!
Hadd legyek az,
ki lelkemben vagyok,
hadd legyek én
az áldás és az ok!

Refrén:
Ébresztelek, ébresztelek,
egy szebb világot képzelek!
Hiszem, talán a fényszóród vagyok,
ha rám figyelsz, utat mutathatok,
s megmutatom, hogy a fényed, hogy ragyog!

Hadd adjam azt,
mit mindenki keres,
világod értsd,
hogy boldogabb lehess!
Öröm leszek,
hogy szívedből nevess,
s tanítalak,
hogy őszintén szeress!

Refrén2:
Ébresztelek, ébresztelek,
világunk sokkal szebb lehet!
szeretni kell, hát lásd mit mutatok,
jöjj hát velem, világot alkotok,
s megmutatom, hogy a fényed, hogy ragyog!

Aranyosi Ervin © 2023-06-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Születéskori vallomás


Aranyosi Ervin: Vallomás Anyának

Oly régen vártam ezt e percet,
hogy elmondhassam, hogy szeretlek.
Mert nem túl régen kezdtem élni,
sajnos nem tudok még beszélni.
De te látod, de te érzed,
nem is mondtam, de nem is kérted!
Ám a szívünk együtt dobban,
nem tarthattam hát titokban!

Öledben hordtál szeretettel,
világtól óvtál szép testeddel!
Egyek voltunk nagyon sokáig,
együtt álmodtunk mostanáig!
Nem láttalak, de hittem benned,
hiszen csodásnak kellett lenned!
Míg szíved alatt engem hordtál,
az egész világom te voltál!

Aranyosi Ervin © 2023-06-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Nem élhetek nélküled!


Aranyosi Ervin: Nem élhetek nélküled!

Én nem élhetek nélküled,
te vagy az éltető vizem,
te hozzád vezet minden út,
miattad dobban meg szívem!

Ha nem vagy, létem véget ér,
nélküled én szomjan halok,
elvesztem utam, célomat,
ha nem vagy, hát én sem vagyok!

Én nélküled nem élhetek,
részemmé váltál teljesen,
összeforrt lelkünk egykoron,
a dolgom csak érted teszem!

Te adod éjjel álmaim,
amit ébren megélhetek,
te teszed szebbé napjaim,
s nincsen jövőm, csakis veled!

Te adod létem dallamát,
s én írok hozzá szöveget,
s így adom neked dalban át,
a léthez az erőt neked!

Közös a múlt, közös a mánk,
minden fenséges pillanat,
ez ad élő bőséget ránk,
egymás nélkül, ‘mink sem marad!

Öröm, hogy a tiéd vagyok,
s cserében te is az enyém,
lelkedben szép nyomot hagyok,
enyémben te lehetsz a fény!

Én nem élhetek nélküled,
te vagy a lélegzet nekem!
S ha már nem kapok levegőt,
semmit sem ér az életem!

Hálás vagyok szép lelkedért,
mely az enyém másik fele,
a te álmod is bennem élt,
s így váltam boldoggá vele!

Aranyosi Ervin © 2023-06-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Az élet rólunk szól!


Aranyosi Ervin: Az élet rólunk szól!

Tudnál-e hinni nekem?
Mi teremtünk életet,
ha akarjuk szép lehet,
ha akarjuk rólunk szól!
Mert az élet rólunk szól!

Csodát mutatnék neked!
Védve az életet,
mesés természetet,
ha a dolgunk tennénk jól.
Csak a dolgunk tennénk jól!

Refrén:
Alkossunk szebb világot,
együtt mind,
valóra váltva álmaink!
Emeljük lelkünket,
az égbe fel,
s a világ velünk ünnepel.
Hidd el, jobb lenne,
ha lenne értelme,
ha a dolgunk tennénk jól.
hisz az élet rólunk szól!

Jönnél-e tenni velem,
védenénk az életet,
a csodás természetet,
csak a dolgunk tennénk jól,
hisz az élet erről szól!

Refrén2:
Teremtsünk szebb világot,
állandót,
óvjunk meg minden földlakót!
védjük az életet,
ébredni kell,
a világ nem pusztulhat el!
Hidd el, jobb lenne,
ha lenne értelme,
ha a dolgunk tennénk jól.
Hisz az élet rólunk szól!

Aranyosi Ervin © 2023-06-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Fényből születtem a Földre


Aranyosi Ervin: Fényből születtem a Földre

Fényből születtem a Földre,
Napom gyermeke vagyok,
nem egy percre, mindörökre,
fénye a lelkemből ragyog!
Az sem baj, ha eltakarják,
önző, sötét fellegek,
hisz fényemet, a világból
eltüntetni nem lehet!

Fényből születtem a Földre,
s ez a fény, a szeretet,
ezért nem kell eljátszanom
semmiféle szerepet!
Nem kell mássá alakulnom,
elég, ha kiragyogok,
s körülöttem érzik, látják,
a Nap gyermeke vagyok!

Fényből születtem a Földre,
ezt a fényt adom tovább,
hálatelten, szeretettel
élem ezt a szép csodát.
Ha az emberek megértik,
csupán csak ragyogni kell,
szeretetünk ragyogtatva,
egymás szívét érni el!

Fényből születtem a Földre,
az árnyék nem létezik,
csak a tudatlanság bántó,
mitől a szív éhezik.
Tanítalak tündökölni,
használni a fényedet,
ez Nap adta isten-áldás,
mely maga a szeretet!

Fényből születtünk a Földre,
mind Nap-gyermekek vagyunk,
egymás létét beragyogjuk,
s közben szép nyomot hagyunk!
A szeretet fénycsóvái
szebb világot mutatnak,
légy része a tanulásnak,
bejárandó utadnak.

Ha majd elkezdünk ragyogni,
tiszta fénnyel, ahogy kell,
szeretett lesz a világunk,
a mennyország így jön el!
Sosem kellett haldokolni,
fény emeli lelkedet,
eltűnik az árny, az átok,
s győzni fog a szeretet!

Fényből születtünk a Földre,
tükrözni a másikét,
tüzet gyújtani szívekbe,
visszaadni a hitét.
Külön-külön pislákol csak,
ahogyan a gyertyaláng,
együtt fényünk erősebb lesz,
létre hozva a csodánk!

Fényből születtem a Földre,
fényből születtél te is,
kezdj el végre kiragyogni,
ha már lelked végre hisz!
Ragyogjuk be a világot,
szeretetet szórva szét,
ébresszük az alvó lelket,
s legyen létünk végre szép!

Fényből születtünk a Földre,
s értelmet fényben lelünk,
ha világunk fénybe fordul,
gazdag lesz a lét velünk!
Ki kell lépnünk hát a fényre,
s a rossz álom véget ér,
szeretettől átitatva,
érezd, lelkünk végre él!

Aranyosi Ervin © 2023-06-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Az oroszlán dilemmája


Aranyosi Ervin: Az oroszlán dilemmája

Szabad élet, vagy nyájszellem,
óriási nagy dilemma.
Maradjak meg rabszolgának?
Ugyan kinek higgyek ma?

Ha hagyom, hát terelgetnek,
s kiszolgáltatott vagyok.
Oroszlánként többet érek,
s csak magamban bízhatok!

Oroszlánokat keresnék,
s itt hagynám a barikát,
nem azért, hogy harcolhassak,
nem csábít a barikád!

Saját fejem után mennék,
a szívemre hallgatnék,
szebbé tenném a világot,
szabad lélek akad még?

Nem követek csordát, nyájat,
kitaposott rossz utat,
amit a sok megválasztott,
rossz vezető épp mutat.

Fontosabb a szabadságom,
mint az önző érdekük,
ha csak maguknak kaparnak,
miért mennék épp velük?

Hiszem, egyszer minden más lesz,
és eljön az ébredés,
de ma sajnos több a birka,
és az oroszlán kevés!

Aranyosi Ervin © 2023-06-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Visszhangozó nevetés


Aranyosi Ervin: Visszhangozó nevetés

Kipróbáltam a visszhangot,
Tiszta szívből kacagtam,
megkértem, hogy válaszoljon,
ne nevessek magamban.
Válaszolt-szólt többszörösen,
– mintha százszor nevetnék,
s tudom, hogy a nevetéstől
még boldogabb lehetnék!
Játsszál velem visszhangosat,
nevess te is vissza rám!
Tudtad, hogy az egészséged
óvod ezzel kiskomám?
Visszhangozzon nevetésünk,
kacagjon a nagyvilág,
ezzel tudok, vidám kedvvel,
jóérzéssel hatni rád!

Aranyosi Ervin © 2023-06-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Ó, Istenem, mutasd már meg magad!


Aranyosi Ervin: Ó, Istenem, mutasd már meg magad!

Ó, Istenem, mutasd meg a magyarnak,
amíg feje felett idegen hatalmak
döntenek, addig nem lesz szabad!
Ó, Istenem, mutasd hát meg magad!
Míg helyetted a „mocskos pénz” az isten,
s nincs oly vezér, kire szívvel tekintsen,
addig e nép árva rabszolgahad.
Ó, Istenem, mutasd hát meg magad!

Nyakunkba tettél kapzsi szolgabábot,
ki zsebre tenné, akár a fél világot,
de nemzetet szolgálni nem akar,
mert szívében Ő sosem volt magyar!
Hol van a szív, mely őseinkben dobbant,
hol van a láng, mely fénylőn lángra lobbant,
a magyar tűz, mely bennünk fennmarad?
Ó, Istenem, mutasd már meg magad!

Lopják a földet, amit nekünk adtál,
s nem szóltunk semmit – te is csendben maradtál –
lassan a magyarnak semmi sem marad!
Ó, Istenem, mutasd már meg magad!
Hol van a hős, ki letépné a láncot?
Hol a vezér, ki dicsőséggel áldott,
ki hisz még benne, hogy népünk fennmarad!
Ó, Istenem, mutasd már meg magad!

Hitét vesztett népnek elfogy az országa,
mert győzhet felette a zsarnok kapzsisága,
s szomjan halunk ott, hol forrás fakad.
Ó, Istenem, mutasd már meg magad!
Mutasd magad, és emeld fel e népet,
küldd angyalod, mennyei segítséged,
amely a bajban, majd győzelmet arat!
Ó, Istenem, mutasd már meg magad!

Aranyosi Ervin © 2023-06-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Hálapárna


Aranyosi Ervin: Hálapárna

Mi lenne, ha minden este
hálapárna várna?
Ha az álom pihentetőn,
mindig rád találna?
Segítene teremteni
sokkal szebb világot,
s elkerülnéd a nyomasztó,
megkínzó rémálmot!

Ha az élet kisimulna,
s párnád pihentetne,
mit szólnál, ha vágyaidat
felfedeznéd benne?
Ősi eszköz, búzapelyva
őrizné az álmod,
segítene a jó utat
végre megtalálnod!

Feltöltődnél éjszakánként,
kipihentté válnál,
a másnapi feladatra
frissen készen állnál!
Elárulom, lehet neked,
ilyen éji társad,
mostantól rád pihentető.
édes álmok várnak!

Elérhetőség:
Hálapárna.hu

Aranyosi Ervin © 2023-06-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!