birka | Aranyosi Ervin versei

jún
23

Aranyosi Ervin: Az oroszlán dilemmája

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, Az oroszlán dilemmája, birka, csorda, ébredés, élet, érdek, harcol, nyáj, önző, rabszolga, szabad, vers, vezető 4 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Az oroszlán dilemmája

Szabad élet, vagy nyájszellem,
óriási nagy dilemma.
Maradjak meg rabszolgának?
Ugyan kinek higgyek ma?

Ha hagyom, hát terelgetnek,
s kiszolgáltatott vagyok.
Oroszlánként többet érek,
s csak magamban bízhatok!

Oroszlánokat keresnék,
s itt hagynám a barikát,
nem azért, hogy harcolhassak,
nem csábít a barikád!

Saját fejem után mennék,
a szívemre hallgatnék,
szebbé tenném a világot,
szabad lélek akad még?

Nem követek csordát, nyájat,
kitaposott rossz utat,
amit a sok megválasztott,
rossz vezető épp mutat.

Fontosabb a szabadságom,
mint az önző érdekük,
ha csak maguknak kaparnak,
miért mennék épp velük?

Hiszem, egyszer minden más lesz,
és eljön az ébredés,
de ma sajnos több a birka,
és az oroszlán kevés!

Aranyosi Ervin © 2023-06-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

okt
8

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: A világban sok az éhes

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, A világban sok az éhes, Aranyosi Ervin, birka, bírta, éhezés, érzésű, lehetséges, megetet, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: A világban sok az éhes

Lám ez itt egy éhes birka,
az éhezést eddig bírta!
Engem most értetek tetten,
mert titokban megetettem!
A világban sok az éhes,
rájuk lelni lehetséges.
Adj hát abból, amit eszel,
ettől jobb érzésű leszel…

Aranyosi Ervin © 2022-10-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

jún
19

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Bárányok hallgatnak

Category: Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: Aranyosi Ervin, Bárányok hallgatnak, birka, bólogatnak, élet, farkasok, főnök, gondolkodnék, jó, vers, vezérkos 1 Comment

Aranyosi Ervin: Bárányok hallgatnak

Bárányok hallgatnak,
némán bólogatnak,
a vezérkos nyomán
szép sorban haladnak.
Nem is gondolkodnak,
csak mennek utána:
– Mert, ha gondolkodnék,
a főnök utálna!

Mert, ha gondolkodnék
egyedül maradnék,
járatlan utakon,
másfelé haladnék,
biztos, farkasoknak
martaléka lennék,
ismeretlen réten,
rossz füvet legelnék.

Megyek a nyáj után,
leszart füvet eszek,
de ha bevállalom,
hát jó birka leszek!
Mert jónak lenni jó!
Veregesd meg vállam,
legyél te is birka
és gyere utánam.

Igaz, így birkaként
unalmas az élet,
viszont nem halok meg,
ameddig csak élek!
Bárányok hallgatnak,
némán bólogatnak,
a vezérkos nyomán
szép sorban haladnak.

Aranyosi Ervin © 2021-06-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
12

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Nézni is rossz!

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, Aranyosi Ervin, beszélnek, birka, buták, csaló, fegyver, félelem, hazudoznak, igazság, kacsa, Nézni is rossz!, normális, összevissza, rémisztgetik, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Nézni is rossz!

Jaj Istenem, nem bírom már,
összevissza beszélnek!
Okoskodnak, hazudoznak,
s ebből szépen megélnek!
Rémisztgetik a butákat,
fegyverük a félelem,
én bíz’ rögtön rendet tennék,
próbálnák meg énvelem!
Minden nap más az igazság,
s gondolkodni sem szabad!
Rossz, ostoba szabályok közt,
normális egy sem marad.
A sok birka tépi egymást,
és megvédi a csalót…
Az meg másnap bejelenti,
hogy az egész kacsa volt!

Aranyosi Ervin © 2020-06-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
31

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Noé birkája

Category: Humor, vidámság, tréfa Tags: agy mag ára, akció, Aranyosi Ervin, bárka, beosztás, birka, föld, kanossza, Noé birkája, özönvíz, vers 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Noé birkája

Noé újra készülődik,
épített egy bárkát,
csakhogy mások, odafentről
hajóját meglátták.
Elterjedt a médiában:
– Özönvízre készülj,
de ha lenne elég időd,
asszony, azért még szülj!

Noé ahogy egykoron is,
állatokat mentett,
felvitt tehát a bárkára,
minden párból egyet.
Ám a bárka félig sem telt,
sok faj már kipusztult,
ezért aztán Noé apánk
egy hirdetést posztolt.

Kerestetik olyan ember,
kit lehet vezetni,
akit mások megvezetnek,
s nem képes szeretni.
Aki elvan önmagával,
mégis van egy párja,
aki folyton minta szerint,
mások útját járja.

Ki elhiszi, a hatalom
nincs másért, csak érte,
és a buta törvényeket
önmagára kérte.
Aki betart minden szabályt,
ahogy meg van írva,
akit bárki irányíthat,
s úgy él, mint egy birka.

Hogyan, hogy nem, gyűlt a tömeg,
jaj, sok volt belőlük,
Noé lassan a világot
alig látta tőlük.
Hogyan kéne választani,
birkák tömegéből,
amikor egy üzenet jött,
egyenest az égből.

– Hagyd fiam a sok-sok kergét,
miattuk csinálom,
mert az újabb özönvíz
egy jövőt hozó álom.
Ezek közül egyet válassz,
kinek nincsen párja,
ki látástól – Mikulásig
kanosszáját járja!

Aki másoknak dolgozik,
kinek nincs családja,
aki szabadidejében
a cégét szolgálja.
Ki benyal a főnökének,
másokat beárul,
hátha magasabb beosztás
kap majd jutalmául.

Aki csak a munkának él,
nem akar családot,
éppen ezért egyedüli,
birkasággal áldott.
Hát keresd meg azt az egyet,
a többit hagyd magára,
híreszteld el, hogy akciós
lett az agy mag ára.

Meglátod, mind elrohannak,
mindegyiknek ész kell,
a fejükben a sötétség,
s az ész helye fészkel.
Azt az egyet, aki marad
elnevezem rólad,
Noé birkájának hívom,
könyvembe ezt rójad!

Aztán jöhet az özönvíz,
tisztuljon a Föld meg!
Majd meglátod, magától is
kihal a jelölted.
Hisz magában boldogulni
sohasem lesz képes.
Így majd te a családoddal
szebb jövőbe léphetsz.

Aranyosi Ervin © 2019-08-31
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
30

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Nyájas mese

Category: Humor, vidámság, tréfa Tags: adakozzatok, Aranyosi Ervin, birka, bolond, ember-isten, farkasok, gyapjú, kolomp, Nyájas mese, okos, vers, vezérürü 4 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Nyájas mese

Vezérürün szól a kolomp,
követi őt a sok bolond.
– Vannak újabb híreim!
Gyertek enni híveim!

Hallhattátok tőlem párszor,
követem ha hív a pásztor!
Így hát mindenről tudok,
hírekhez csak én jutok.

Én vagyok a főkolompos,
s azért jutottam kolomphoz,
mert hatalmas az eszem,
amit Ő mond, azt teszem!

Ti meg kövessetek engem,
a vezetőt látva bennem.
Mert én oly oKos vagyok,
a kolompom is ragyog.

S lám, én nektek közvetítem,
mit mondott az ember-isten,
adakozzatok neki,
a jó szénát szereti!

Amíg azt én megeszem,
fogadjatok szót nekem,
csendben imádkozzatok,
vastag gyapjút hordjatok.

Ezt a gyapjút adjuk néki,
ha már olyan szépen kéri,
mi másikat növesztünk,
jóságáért törlesztünk.

Imádkozzunk hozzá okkal,
szálljon szembe farkasokkal,
védjen minket, ha lehet,
szálljon ránk a szeretet.

Mert ő jó, meg nagy, meg bátor,
imádja a birkatábor.
Bégessetek mind neki,
ezért hajt majd rendre ki!

Ám jó lesz, ha tőle félünk,
általa, de érte élünk,
imádjuk, hisz oly hatalmas,
nem úgy öl meg, mint a farkas.

Tőle, szülhetsz gyereket,
de add neki tejedet,
vagyis azt a felesleget,
mit gyermeked meg nem evett.

Ő először megfej téged,
megszerzi a nyereséget,
ami marad, add fiadnak,
s hálálkodjál az uradnak!

Túrót, sajtot, gyapjút, szénát,
add neki, s a létet éld át,
s érezd magad szabadabbnak,
étket kaparj csak magadnak!

Vezérürün szól a kolomp,
követi őt a sok bolond,
templommá vált az akol,
s ott bégetnek valahol…

Aranyosi Ervin © 2019-06-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

ápr
19

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Harmadnapon…

Category: Mikulás, Karácsony, Szilveszter, Húsvét Tags: Aranyosi Ervin, birka, Harmadnapon..., hiszel, Húsvéti, kereszt, megváltó, vágóhíd, vakon, vers 1 Comment

Festmény: Víg Ottó: Harmadnapon

Aranyosi Ervin: Harmadnapon…

Nem akarok már többé hazugságot!
Ne szédítsétek tovább a világot!
Tegyetek jót, hisz mind azért vagyunk!
Mert ahogy vetünk, pont úgy aratunk!

Éljetek békében együtt, a jóban,
leljetek megnyugvást itt, a valóban!
Álljatok már saját lábatokra,
hogy nézhessetek büszkén magatokra!

Rég harmadnap van, feltámadni kéne,
és kiáradni, önmagunkba nézve,
megérteni, hogy valakik vagyunk!
Van lelkünk is, nemcsak sivár agyunk.

Vakon hiszel, s mint állatot vezetnek,
sosem leszel része a szervezetnek!
Kilök magából, és ott maradsz vakon,
mint síró barmok vágóhidakon.

S lám, mindig van egy álnok, gaz csalétek,
mindennap dobnak egy koncot elétek,
hogy legyen min elmarakodnotok,
s mint robotok tegyétek dolgotok!

Nem lenne jobb, átírni ezt a sorsot?
Inkább a lélek súlyos terhét hordod,
csak részt kérhess a megcsúfolt világból,
ami felett az üszkös tető lángol.

Nem látod át, hogy színjáték az élet?
Hogy hazugság minden rád szórt ígéret?
Mi közben dőzsöl ki e darabot írta,
s követi őt a sok húsvéti birka.

A Megváltó is bömbölne, ha látna,
hogy mivé lettünk sok évvel utána,
mindőnkre vár ma is az a kereszt,
mit cipelünk, hisz el sosem ereszt.

Ö feláldozta önmagát miértünk,
s mi sajnáljuk, de még semmit sem értünk!
Bután élünk, s egyszer bután halunk,
s már nem hisszük, hogy feltámadhatunk!

Aranyosi Ervin © 2019-04-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

febr
13

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: A farkas és a számolás…

Category: Gyerekvers, verses mese Tags: A farkas és a számolás..., Aranyosi Ervin, bárány, birka, egyél, éhes, gyomor, korog, legelő, Mese, vers 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: A farkas és a számolás…

Volt egyszer egy farkaskoma.
Ritkán várta nagy lakoma,
de nagy néha jóllakott,
s telten várt új holnapot.

Egyszer az történt vele,
nagyjából úgy dél fele,
hogy nagyon megéhezett,
s ebéd még nem létezett!

Kisétált a mezőre,
eltervezte előre,
birka lesz ma az ebéd!
Csak azt nem teszik eléd!

Azért bizony menni kell,
s nem érni be ennyivel,
el kell kapni, s megnyúzni,
a vackára elhúzni.

A mezőre ballagott,
hátha birkák vannak ott.
Egy dombra fel lépdel Ő,
a völgyben a legelő.

Széles réten sok a hely,
egy rakás birkára lel.
Ott találja a nyájat.
Mennyi finom, nagy állat!

Boldog volt, hogy ennyit lát,
számolni is kezdte hát.
Ahogy számolt úgy maradt,
mindkét szeme leragadt.

Egy, kettő… és számolta,
a többit már álmodta.
Három birka, négy birka,
ébren tovább nem bírta!

Álmában számolt tovább,
ha már kijárt iskolát,
tudta mekkora a tét,
hány birka lesz az ebéd.

Bizony megszámolt sokat,
anyákat, meg kosokat,
apró bárány, mennyi volt,
a bundájuk csupa folt.

Így számolt ő estelig,
közben gyomra megtelik,
álmában jól is lakott,
estére tüzet rakott.

Furcsa hangra ébredt fel,
ez amolyan életjel,
gyomra korgott egy nagyot,
s benne kétséget hagyott.

– Átaludtam a napot,
most még éhesebb vagyok!
– gondolta és felnézett,
s nem érti az egészet!

Közben rászakadt az éj.
– Na de Farkas, nehogy félj!
Bizony, ma már nem eszel,
gyomrod korog, az neszel.

Nincs már birka a mezőn,
hűlt helyük a legelőn,
hazamentek aludni,
az éjszakát letudni.

Vajon holnap lesznek-e,
a zöld fűből esznek-e?
A farkas is hazament,
éhes gyomra korgott bent.

Jó dolog a számolás,
lehet szép az álmodás,
ám jóllakva jobb neked,
az alvást is élvezet!

Ne számolj, inkább egyél,
inkább jóllakott legyél!
Utólag meg, számolva,
az álmod is szebb volna.

Ám, ha nem tudsz aludni,
akkor jó lehet tudni,
számolj birkát sorba meg,
hisz a tudás sokra megy.

Akkor használd mikor kell,
s ha tested álomra lel,
nem lesz a birka kevés,
jól jön majd a pihenés!

Aranyosi Ervin © 2019-02-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
30

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Köszönés

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, Aranyosi Ervin, birka, illendően, Köszönés, megtanítva, normális, udvarias, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Köszönés

Ha valaki köszön, ne nézz rá, mint birka,
ki a köszönésre nem lett megtanítva!
Fogadd illendően, köszönj neki szépen,
legyél udvarias mindenféleképpen!
Mert azért egy birka biztos visszabéget,
ne nézzenek le hát, már eleve téged.
Persze, még szebb, mikor te köszönsz előre,
s a normális nem küld el a legelőre!
Köszönésed ő is illendőn fogadja,
ettől is megszépül egy nem-birka napja!

Aranyosi Ervin © 2018-08-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

júl
5

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Birka-mese

Category: Humor, vidámság, tréfa Tags: birka, eledele., Farkas, gyapját, luxust, Mese, szarka 3 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Birka-mese

Egy hazában lakott a szarka, s a birka.
A birka dolgozott, ahogyan csak bírta.
A szarka figyelte, honnan lesz a pénze,
hogy a falatot a szájából kinézze.

Ígért neki fűt fát, – csodás füvű rétet.
farkastól megvédi, hogy ne legyen sértett.
Cserébe annyit kért, hogy élelmet hozzon,
dolga végeztével majd neki adózzon.

S lám a birka hitte, hogy a szarka képes
megóvni a nyájat, így hát a mellékest,
nem raktárba hordta, a szarkának adta,
magától a luxust könnyen megtagadta.

Úgy hitte fontosabb szerényebben élni,
mindent odaadott, csak ne kelljen félni.
Ám, ne hidd a szarka ennyivel beérte,
eledele után a gyapját is kérte.

Mikor szegény birka, mindet odaadta,
jött a szörnyű farkas, s torkát átharapta.
Van-e tanulsága ennek a mesének?
Hát csak azoknak van, kik birkasorban élnek.

Csak hát kényelmesebb jó birkának lenni,
mert, ha gondolkozol, nem fognak szeretni!
De ez csak egy dogma, s pont a szarka írta,
s azóta hiszi el minden kerge birka…

Aranyosi Ervin © 2013-07-05.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Az oroszlán dilemmája

Szabad élet, vagy nyájszellem, óriási nagy dilemma. Maradjak meg rabszolgának? Ugyan kinek higgyek ma?

Ha hagyom, hát terelgetnek, s kiszolgáltatott vagyok. Oroszlánként többet érek, s csak magamban bízhatok!

Oroszlánokat keresnék, s itt hagynám a barikát, nem azért, hogy harcolhassak, nem csábít a barikád!

Saját fejem után mennék, a szívemre hallgatnék, szebbé tenném a világot, szabad lélek akad még?

Nem követek csordát, nyájat, kitaposott rossz utat, amit a sok megválasztott, rossz vezető épp mutat.

Fontosabb a szabadságom, mint az önző érdekük, ha csak maguknak kaparnak, miért mennék épp velük?

Hiszem, egyszer minden más lesz, és eljön az ébredés, de ma sajnos több a birka, és az oroszlán kevés!

Aranyosi Ervin © 2023-06-23. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva!

Aranyosi Ervin: A világban sok az éhes

Lám ez itt egy éhes birka, az éhezést eddig bírta! Engem most értetek tetten, mert titokban megetettem! A világban sok az éhes, rájuk lelni lehetséges. Adj hát abból, amit eszel, ettől jobb érzésű leszel…

Aranyosi Ervin: Bárányok hallgatnak

Bárányok hallgatnak, némán bólogatnak, a vezérkos nyomán szép sorban haladnak. Nem is gondolkodnak, csak mennek utána: – Mert, ha gondolkodnék, a főnök utálna!

Mert, ha gondolkodnék egyedül maradnék, járatlan utakon, másfelé haladnék, biztos, farkasoknak martaléka lennék, ismeretlen réten, rossz füvet legelnék.

Megyek a nyáj után, leszart füvet eszek, de ha bevállalom, hát jó birka leszek! Mert jónak lenni jó! Veregesd meg vállam, legyél te is birka és gyere utánam.

Igaz, így birkaként unalmas az élet, viszont nem halok meg, ameddig csak élek! Bárányok hallgatnak, némán bólogatnak, a vezérkos nyomán szép sorban haladnak.

Aranyosi Ervin: Nézni is rossz!

Aranyosi Ervin © 2020-06-12. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Noé birkája

Noé újra készülődik, épített egy bárkát, csakhogy mások, odafentről hajóját meglátták. Elterjedt a médiában: – Özönvízre készülj, de ha lenne elég időd, asszony, azért még szülj!

Noé ahogy egykoron is, állatokat mentett, felvitt tehát a bárkára, minden párból egyet. Ám a bárka félig sem telt, sok faj már kipusztult, ezért aztán Noé apánk egy hirdetést posztolt.

Kerestetik olyan ember, kit lehet vezetni, akit mások megvezetnek, s nem képes szeretni. Aki elvan önmagával, mégis van egy párja, aki folyton minta szerint, mások útját járja.

Ki elhiszi, a hatalom nincs másért, csak érte, és a buta törvényeket önmagára kérte. Aki betart minden szabályt, ahogy meg van írva, akit bárki irányíthat, s úgy él, mint egy birka.

Hogyan, hogy nem, gyűlt a tömeg, jaj, sok volt belőlük, Noé lassan a világot alig látta tőlük. Hogyan kéne választani, birkák tömegéből, amikor egy üzenet jött, egyenest az égből.

– Hagyd fiam a sok-sok kergét, miattuk csinálom, mert az újabb özönvíz egy jövőt hozó álom. Ezek közül egyet válassz, kinek nincsen párja, ki látástól – Mikulásig kanosszáját járja!

Aki másoknak dolgozik, kinek nincs családja, aki szabadidejében a cégét szolgálja. Ki benyal a főnökének, másokat beárul, hátha magasabb beosztás kap majd jutalmául.

Aki csak a munkának él, nem akar családot, éppen ezért egyedüli, birkasággal áldott. Hát keresd meg azt az egyet, a többit hagyd magára, híreszteld el, hogy akciós lett az agy mag ára.

Meglátod, mind elrohannak, mindegyiknek ész kell, a fejükben a sötétség, s az ész helye fészkel. Azt az egyet, aki marad elnevezem rólad, Noé birkájának hívom, könyvembe ezt rójad!

Aztán jöhet az özönvíz, tisztuljon a Föld meg! Majd meglátod, magától is kihal a jelölted. Hisz magában boldogulni sohasem lesz képes. Így majd te a családoddal szebb jövőbe léphetsz.

Aranyosi Ervin © 2019-08-31 A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Nyájas mese

Vezérürün szól a kolomp, követi őt a sok bolond. – Vannak újabb híreim! Gyertek enni híveim!

Hallhattátok tőlem párszor, követem ha hív a pásztor! Így hát mindenről tudok, hírekhez csak én jutok.

Én vagyok a főkolompos, s azért jutottam kolomphoz, mert hatalmas az eszem, amit Ő mond, azt teszem!

Ti meg kövessetek engem, a vezetőt látva bennem. Mert én oly oKos vagyok, a kolompom is ragyog.

S lám, én nektek közvetítem, mit mondott az ember-isten, adakozzatok neki, a jó szénát szereti!

Amíg azt én megeszem, fogadjatok szót nekem, csendben imádkozzatok, vastag gyapjút hordjatok.

Ezt a gyapjút adjuk néki, ha már olyan szépen kéri, mi másikat növesztünk, jóságáért törlesztünk.

Imádkozzunk hozzá okkal, szálljon szembe farkasokkal, védjen minket, ha lehet, szálljon ránk a szeretet.

Mert ő jó, meg nagy, meg bátor, imádja a birkatábor. Bégessetek mind neki, ezért hajt majd rendre ki!

Ám jó lesz, ha tőle félünk, általa, de érte élünk, imádjuk, hisz oly hatalmas, nem úgy öl meg, mint a farkas.

Tőle, szülhetsz gyereket, de add neki tejedet, vagyis azt a felesleget, mit gyermeked meg nem evett.

Ő először megfej téged, megszerzi a nyereséget, ami marad, add fiadnak, s hálálkodjál az uradnak!

Túrót, sajtot, gyapjút, szénát, add neki, s a létet éld át, s érezd magad szabadabbnak, étket kaparj csak magadnak!

Vezérürün szól a kolomp, követi őt a sok bolond, templommá vált az akol, s ott bégetnek valahol…

Aranyosi Ervin: Harmadnapon…

Nem akarok már többé hazugságot! Ne szédítsétek tovább a világot! Tegyetek jót, hisz mind azért vagyunk! Mert ahogy vetünk, pont úgy aratunk!

Éljetek békében együtt, a jóban, leljetek megnyugvást itt, a valóban! Álljatok már saját lábatokra, hogy nézhessetek büszkén magatokra!

Rég harmadnap van, feltámadni kéne, és kiáradni, önmagunkba nézve, megérteni, hogy valakik vagyunk! Van lelkünk is, nemcsak sivár agyunk.

Vakon hiszel, s mint állatot vezetnek, sosem leszel része a szervezetnek! Kilök magából, és ott maradsz vakon, mint síró barmok vágóhidakon.

S lám, mindig van egy álnok, gaz csalétek, mindennap dobnak egy koncot elétek, hogy legyen min elmarakodnotok, s mint robotok tegyétek dolgotok!

Nem lenne jobb, átírni ezt a sorsot? Inkább a lélek súlyos terhét hordod, csak részt kérhess a megcsúfolt világból, ami felett az üszkös tető lángol.

Nem látod át, hogy színjáték az élet? Hogy hazugság minden rád szórt ígéret? Mi közben dőzsöl ki e darabot írta, s követi őt a sok húsvéti birka.

A Megváltó is bömbölne, ha látna, hogy mivé lettünk sok évvel utána, mindőnkre vár ma is az a kereszt, mit cipelünk, hisz el sosem ereszt.

Ö feláldozta önmagát miértünk, s mi sajnáljuk, de még semmit sem értünk! Bután élünk, s egyszer bután halunk, s már nem hisszük, hogy feltámadhatunk!

Aranyosi Ervin: A farkas és a számolás…

Volt egyszer egy farkaskoma. Ritkán várta nagy lakoma, de nagy néha jóllakott, s telten várt új holnapot.

Egyszer az történt vele, nagyjából úgy dél fele, hogy nagyon megéhezett, s ebéd még nem létezett!

Kisétált a mezőre, eltervezte előre, birka lesz ma az ebéd! Csak azt nem teszik eléd!

Azért bizony menni kell, s nem érni be ennyivel, el kell kapni, s megnyúzni, a vackára elhúzni.

A mezőre ballagott, hátha birkák vannak ott. Egy dombra fel lépdel Ő, a völgyben a legelő.

Széles réten sok a hely, egy rakás birkára lel. Ott találja a nyájat. Mennyi finom, nagy állat!

Boldog volt, hogy ennyit lát, számolni is kezdte hát. Ahogy számolt úgy maradt, mindkét szeme leragadt.

Egy, kettő… és számolta, a többit már álmodta. Három birka, négy birka, ébren tovább nem bírta!

Álmában számolt tovább, ha már kijárt iskolát, tudta mekkora a tét, hány birka lesz az ebéd.

Bizony megszámolt sokat, anyákat, meg kosokat, apró bárány, mennyi volt, a bundájuk csupa folt.

Így számolt ő estelig, közben gyomra megtelik, álmában jól is lakott, estére tüzet rakott.

Furcsa hangra ébredt fel, ez amolyan életjel, gyomra korgott egy nagyot, s benne kétséget hagyott.

– Átaludtam a napot, most még éhesebb vagyok! – gondolta és felnézett, s nem érti az egészet!

Közben rászakadt az éj. – Na de Farkas, nehogy félj! Bizony, ma már nem eszel, gyomrod korog, az neszel.

Nincs már birka a mezőn, hűlt helyük a legelőn, hazamentek aludni, az éjszakát letudni.

Vajon holnap lesznek-e, a zöld fűből esznek-e? A farkas is hazament, éhes gyomra korgott bent.

Jó dolog a számolás, lehet szép az álmodás, ám jóllakva jobb neked, az alvást is élvezet!

Ne számolj, inkább egyél, inkább jóllakott legyél! Utólag meg, számolva, az álmod is szebb volna.

Ám, ha nem tudsz aludni, akkor jó lehet tudni, számolj birkát sorba meg, hisz a tudás sokra megy.

Akkor használd mikor kell, s ha tested álomra lel, nem lesz a birka kevés, jól jön majd a pihenés!

Aranyosi Ervin: Köszönés

Aranyosi Ervin © 2018-08-30. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Birka-mese

Aranyosi Ervin © 2013-07-05. A vers és a festmény megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Szabad élet, vagy nyájszellem,
óriási nagy dilemma.
Maradjak meg rabszolgának?
Ugyan kinek higgyek ma?

Ha hagyom, hát terelgetnek,
s kiszolgáltatott vagyok.
Oroszlánként többet érek,
s csak magamban bízhatok!

Oroszlánokat keresnék,
s itt hagynám a barikát,
nem azért, hogy harcolhassak,
nem csábít a barikád!

Saját fejem után mennék,
a szívemre hallgatnék,
szebbé tenném a világot,
szabad lélek akad még?

Nem követek csordát, nyájat,
kitaposott rossz utat,
amit a sok megválasztott,
rossz vezető épp mutat.

Fontosabb a szabadságom,
mint az önző érdekük,
ha csak maguknak kaparnak,
miért mennék épp velük?

Hiszem, egyszer minden más lesz,
és eljön az ébredés,
de ma sajnos több a birka,
és az oroszlán kevés!

Aranyosi Ervin © 2023-06-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

Lám ez itt egy éhes birka,
az éhezést eddig bírta!
Engem most értetek tetten,
mert titokban megetettem!
A világban sok az éhes,
rájuk lelni lehetséges.
Adj hát abból, amit eszel,
ettől jobb érzésű leszel…

Bárányok hallgatnak,
némán bólogatnak,
a vezérkos nyomán
szép sorban haladnak.
Nem is gondolkodnak,
csak mennek utána:
– Mert, ha gondolkodnék,
a főnök utálna!

Mert, ha gondolkodnék
egyedül maradnék,
járatlan utakon,
másfelé haladnék,
biztos, farkasoknak
martaléka lennék,
ismeretlen réten,
rossz füvet legelnék.

Megyek a nyáj után,
leszart füvet eszek,
de ha bevállalom,
hát jó birka leszek!
Mert jónak lenni jó!
Veregesd meg vállam,
legyél te is birka
és gyere utánam.

Igaz, így birkaként
unalmas az élet,
viszont nem halok meg,
ameddig csak élek!
Bárányok hallgatnak,
némán bólogatnak,
a vezérkos nyomán
szép sorban haladnak.

Aranyosi Ervin © 2020-06-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Noé újra készülődik,
épített egy bárkát,
csakhogy mások, odafentről
hajóját meglátták.
Elterjedt a médiában:
– Özönvízre készülj,
de ha lenne elég időd,
asszony, azért még szülj!

Noé ahogy egykoron is,
állatokat mentett,
felvitt tehát a bárkára,
minden párból egyet.
Ám a bárka félig sem telt,
sok faj már kipusztult,
ezért aztán Noé apánk
egy hirdetést posztolt.

Kerestetik olyan ember,
kit lehet vezetni,
akit mások megvezetnek,
s nem képes szeretni.
Aki elvan önmagával,
mégis van egy párja,
aki folyton minta szerint,
mások útját járja.

Ki elhiszi, a hatalom
nincs másért, csak érte,
és a buta törvényeket
önmagára kérte.
Aki betart minden szabályt,
ahogy meg van írva,
akit bárki irányíthat,
s úgy él, mint egy birka.

Hogyan, hogy nem, gyűlt a tömeg,
jaj, sok volt belőlük,
Noé lassan a világot
alig látta tőlük.
Hogyan kéne választani,
birkák tömegéből,
amikor egy üzenet jött,
egyenest az égből.

– Hagyd fiam a sok-sok kergét,
miattuk csinálom,
mert az újabb özönvíz
egy jövőt hozó álom.
Ezek közül egyet válassz,
kinek nincsen párja,
ki látástól – Mikulásig
kanosszáját járja!

Aki másoknak dolgozik,
kinek nincs családja,
aki szabadidejében
a cégét szolgálja.
Ki benyal a főnökének,
másokat beárul,
hátha magasabb beosztás
kap majd jutalmául.

Aki csak a munkának él,
nem akar családot,
éppen ezért egyedüli,
birkasággal áldott.
Hát keresd meg azt az egyet,
a többit hagyd magára,
híreszteld el, hogy akciós
lett az agy mag ára.

Meglátod, mind elrohannak,
mindegyiknek ész kell,
a fejükben a sötétség,
s az ész helye fészkel.
Azt az egyet, aki marad
elnevezem rólad,
Noé birkájának hívom,
könyvembe ezt rójad!

Aztán jöhet az özönvíz,
tisztuljon a Föld meg!
Majd meglátod, magától is
kihal a jelölted.
Hisz magában boldogulni
sohasem lesz képes.
Így majd te a családoddal
szebb jövőbe léphetsz.

Aranyosi Ervin © 2019-08-31
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Vezérürün szól a kolomp,
követi őt a sok bolond.
– Vannak újabb híreim!
Gyertek enni híveim!

Hallhattátok tőlem párszor,
követem ha hív a pásztor!
Így hát mindenről tudok,
hírekhez csak én jutok.

Én vagyok a főkolompos,
s azért jutottam kolomphoz,
mert hatalmas az eszem,
amit Ő mond, azt teszem!

Ti meg kövessetek engem,
a vezetőt látva bennem.
Mert én oly oKos vagyok,
a kolompom is ragyog.

S lám, én nektek közvetítem,
mit mondott az ember-isten,
adakozzatok neki,
a jó szénát szereti!

Amíg azt én megeszem,
fogadjatok szót nekem,
csendben imádkozzatok,
vastag gyapjút hordjatok.

Ezt a gyapjút adjuk néki,
ha már olyan szépen kéri,
mi másikat növesztünk,
jóságáért törlesztünk.

Imádkozzunk hozzá okkal,
szálljon szembe farkasokkal,
védjen minket, ha lehet,
szálljon ránk a szeretet.

Mert ő jó, meg nagy, meg bátor,
imádja a birkatábor.
Bégessetek mind neki,
ezért hajt majd rendre ki!

Ám jó lesz, ha tőle félünk,
általa, de érte élünk,
imádjuk, hisz oly hatalmas,
nem úgy öl meg, mint a farkas.

Tőle, szülhetsz gyereket,
de add neki tejedet,
vagyis azt a felesleget,
mit gyermeked meg nem evett.

Ő először megfej téged,
megszerzi a nyereséget,
ami marad, add fiadnak,
s hálálkodjál az uradnak!

Túrót, sajtot, gyapjút, szénát,
add neki, s a létet éld át,
s érezd magad szabadabbnak,
étket kaparj csak magadnak!

Vezérürün szól a kolomp,
követi őt a sok bolond,
templommá vált az akol,
s ott bégetnek valahol…

Nem akarok már többé hazugságot!
Ne szédítsétek tovább a világot!
Tegyetek jót, hisz mind azért vagyunk!
Mert ahogy vetünk, pont úgy aratunk!

Éljetek békében együtt, a jóban,
leljetek megnyugvást itt, a valóban!
Álljatok már saját lábatokra,
hogy nézhessetek büszkén magatokra!

Rég harmadnap van, feltámadni kéne,
és kiáradni, önmagunkba nézve,
megérteni, hogy valakik vagyunk!
Van lelkünk is, nemcsak sivár agyunk.

Vakon hiszel, s mint állatot vezetnek,
sosem leszel része a szervezetnek!
Kilök magából, és ott maradsz vakon,
mint síró barmok vágóhidakon.

S lám, mindig van egy álnok, gaz csalétek,
mindennap dobnak egy koncot elétek,
hogy legyen min elmarakodnotok,
s mint robotok tegyétek dolgotok!

Nem lenne jobb, átírni ezt a sorsot?
Inkább a lélek súlyos terhét hordod,
csak részt kérhess a megcsúfolt világból,
ami felett az üszkös tető lángol.

Nem látod át, hogy színjáték az élet?
Hogy hazugság minden rád szórt ígéret?
Mi közben dőzsöl ki e darabot írta,
s követi őt a sok húsvéti birka.

A Megváltó is bömbölne, ha látna,
hogy mivé lettünk sok évvel utána,
mindőnkre vár ma is az a kereszt,
mit cipelünk, hisz el sosem ereszt.

Ö feláldozta önmagát miértünk,
s mi sajnáljuk, de még semmit sem értünk!
Bután élünk, s egyszer bután halunk,
s már nem hisszük, hogy feltámadhatunk!

Volt egyszer egy farkaskoma.
Ritkán várta nagy lakoma,
de nagy néha jóllakott,
s telten várt új holnapot.

Egyszer az történt vele,
nagyjából úgy dél fele,
hogy nagyon megéhezett,
s ebéd még nem létezett!

Kisétált a mezőre,
eltervezte előre,
birka lesz ma az ebéd!
Csak azt nem teszik eléd!

Azért bizony menni kell,
s nem érni be ennyivel,
el kell kapni, s megnyúzni,
a vackára elhúzni.

A mezőre ballagott,
hátha birkák vannak ott.
Egy dombra fel lépdel Ő,
a völgyben a legelő.

Széles réten sok a hely,
egy rakás birkára lel.
Ott találja a nyájat.
Mennyi finom, nagy állat!

Boldog volt, hogy ennyit lát,
számolni is kezdte hát.
Ahogy számolt úgy maradt,
mindkét szeme leragadt.

Egy, kettő… és számolta,
a többit már álmodta.
Három birka, négy birka,
ébren tovább nem bírta!

Álmában számolt tovább,
ha már kijárt iskolát,
tudta mekkora a tét,
hány birka lesz az ebéd.

Bizony megszámolt sokat,
anyákat, meg kosokat,
apró bárány, mennyi volt,
a bundájuk csupa folt.

Így számolt ő estelig,
közben gyomra megtelik,
álmában jól is lakott,
estére tüzet rakott.

Furcsa hangra ébredt fel,
ez amolyan életjel,
gyomra korgott egy nagyot,
s benne kétséget hagyott.

– Átaludtam a napot,
most még éhesebb vagyok!
– gondolta és felnézett,
s nem érti az egészet!

Közben rászakadt az éj.
– Na de Farkas, nehogy félj!
Bizony, ma már nem eszel,
gyomrod korog, az neszel.

Nincs már birka a mezőn,
hűlt helyük a legelőn,
hazamentek aludni,
az éjszakát letudni.

Vajon holnap lesznek-e,
a zöld fűből esznek-e?
A farkas is hazament,
éhes gyomra korgott bent.

Jó dolog a számolás,
lehet szép az álmodás,
ám jóllakva jobb neked,
az alvást is élvezet!

Ne számolj, inkább egyél,
inkább jóllakott legyél!
Utólag meg, számolva,
az álmod is szebb volna.

Ám, ha nem tudsz aludni,
akkor jó lehet tudni,
számolj birkát sorba meg,
hisz a tudás sokra megy.

Akkor használd mikor kell,
s ha tested álomra lel,
nem lesz a birka kevés,
jól jön majd a pihenés!

Aranyosi Ervin © 2018-08-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin © 2013-07-05.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva