Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

szept
30

By

Aranyosi Ervin: Tele van a szívem

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: , , , , , , , , , , , , , 4 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Tele van a szívem

Tele van a szívem szeretettel,
ezt kedves olvasóim, tőletek kapom!
Szavaitokkal indul minden reggel,
s ez teszi szebbé az egész napom!

Ez ad erőt, hogy minden napon újra,
beindítsam a varázsszőnyegem.
Mert általatok szívem megtanulja,
hogy mi a dolga, s ti jöttök én velem!

És szállhatunk a fényes szavak szárnyán,
és fentről mindig többet láthatunk,
ha nem borongunk a tegnapok árnyán,
s egy boldog létre nyitottak vagyunk.

A szeretet az életünk motorja,
a szívünket, azt nem kímélni kell,
úgy jó, ha fényét forrón szélbe szórja,
s a szeretetlent ezzel éri el!

Szeressük hát jobbá a világot,
a szív melegét hittel adva át,
dacoljunk az ősz hideg szelével,
melegedjen tőlünk a világ!

Aranyosi Ervin © 2022-09-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

szept
29

By

Aranyosi Ervin: Támad a hal

Category: 1 kép 1 vers Tags: , , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Támad a hal

Én békésen ücsörögtem
a víz mélyén csendesen.
Álmodoztam, a halacskát,
ha előjön, meglesem!
Menekülök az edényből,
– a fenevad még megesz!
Itt egy macska ne fürödjön,
mert szomorú vége lesz!

Aranyosi Ervin © 2022-09-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

szept
28

By

Aranyosi Ervin: Tudatos teremtés

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , , 2 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Tudatos teremtés

Csak tudatom: – A tudatom
nem csak világra ébredésem,
keskeny kis távcső a falon,
lencsényi hely, lélek-szem résen.
Belélegzem a levegőt,
magamba szívom a tudást,
azt, ami itt van, szem előtt,
s észreveszem az árulást.

Szívemen át gondolkodom,
átszűrve rajta lényeget.
Nem hiszem Istent! Én tudom!
Ő sem hiten át méreget.
Teremtett lélek, ez vagyok,
s miért jöttem? Még keresem!
A végtelenbe olvadok,
kíváncsian, szerelmesen.

És közben élem a csodát,
körülöttem a Föld forog.
Lehet, Nap lennék odaát,
melyről a Földre fény csorog!
Keresem a kérdéseket,
melyek választ csalnak elő,
hogy megértsem a lényeget,
hogy bennem szunnyad az erő!

De bennem van, s ha akarom,
teremthetem világomat,
vagy lógathatom a karom
és minden ugyanúgy marad.
Akarom-e a változást,
vagy csak tengetem létemet,
elviselem ezt a nyomást,
vagy írok egy új képletet?

Kezdek egy új varázslatot,
s eltörlöm azt, mi nemtelen,
a félelmet, mi rám hatott,
ne maradhasson itt velem!
Ha ennyi kétség egybeforr,
egységgé olvad lényegünk,
s teszünk, hogy szebb legyen e kor,
eggyé válik a fény velünk!

És tudatom: – A tudatom,
nem csak egyedül létezik,
s ha eggyé válnak egy napon,
nem lesz többé ki éhezik!
Bár ébrednének a szívek,
s lenne közös a dobbanás,
a szeretetben én hiszek,
és akarom, hogy jobban láss!

Felnyitom csukott szemedet,
mutatok célt, elérhetőt,
ha kell a fényszóród leszek,
s futok felnyílt szemed előtt!
Varázsoljunk, hiszen tudod,
teremtő minden gondolat,
s abból nekem jócskán jutott,
s érzés segíti sorsomat.

Kitárom szívem szabadon,
hadd járja át a szeretet,
világra szórni akarom,
enélkül jobb lét nem lehet!
Tudatosan cselekszem hát,
s úgy teszem mától dolgom én,
s velem változik a világ,
átveszi teremtő zeném!

Aranyosi Ervin © 2022-09-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

szept
27

By

Aranyosi Ervin: Esthajnal

Category: Gyerekvers, verses mese Tags: , , , , , , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Esthajnal

Utolsó aranyát felhőkre áldozta,
fodros követőit csúnyán hírbe hozta.
Láthatta a világ fénylő ruháikat,
melyre az imádott Nap égetett likat.
S lám a csalfa legény fogta a gúnyáját,
s ott hagyta az égen hófehér juhnyáját,
elbujdosott messze, árny maradt utána,
sóvárgó könny-tenger ömlött a világra.

Szomorúság festi sötétre az eget,
s nincs ki felvidíts az árva felleget.
Bár a Hold már felkelt, nem ér a nyomába,
lemarad, s öltözik a nap aranyába.
A felhők csak sírnak, könnyük földre pottyan,
csillag-szemek nyílnak, ott fenn, izgatottan.
Apró, pici fáklyák gyúlnak körös-körül,
felragyog a Hold is, láthatóan örül.

Fénylőn néz a tó a kérkedő holdfényre,
büszke királynőre, mesebeli lényre.
Szép tükröt tart neki, hadd láthassa magát,
fésülhesse szépre, földig érő haját.
Az eső elapadt, felhő is elfogyott,
lenge szél szárítja fel a sok könny-nyomot.
A Hold csillagok közt vonul fenn az égen,
a napfény visszhangja csendül a szívében.

Aranyosi Ervin © 2022-09-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

szept
26

By

Aranyosi Ervin: Egyek vagyunk!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Egyek vagyunk!

Egyek vagyunk,
csak ezt vedd végre észre!
Csak mi osztjuk
magunkat külön részre.
Így láthatod,
könnyen megosztanak,
ezt gerjesztik
a rossz, hazug szavak!

Egyek vagyunk
a boldog végtelennel,
felfogható
ez értő értelemmel,
melyben a rész,
egy nagy egésznek része,
s figyelnünk kell,
jó szándékunk elvész-e,

Egyek vagyunk,
csak külön csomagolva,
s uralni kész
bennünket a szolga!
Eltűnne minden,
minek ellenállunk,
csak újra eggyé
kéne végre válnunk!

Egyek vagyunk,
s az uralóknál többek,
azoknál,
kik szerződést kötöttek,
s a sátánnak
a lelküket eladták,
az árulók,
a cinkosok, ebadták!

Egyek vagyunk,
de ezer felé húzunk,
árnyék-sötétben
vakon háborúzunk,
s hisszük a békét.
majd így érhetjük el.
Békét akarsz?
Hát nem harcolni kell!

Hibás a terv,
bárminek ellenállni,
jó lenne már,
csak emberibbé válni!
Árnyékosat
fénnyel öntözni meg,
nem fegyvert fogni,
csak használni szívet!

Egyek vagyunk,
így teljesek, egészek,
egymásba forrt,
valódi alkatrészek,
együtt forgatjuk
világunk kerekét,
egyszerű ez,
s épp ezért meseszép!

Aranyosi Ervin © 2022-09-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

szept
25

By

Aranyosi Ervin: Nevetésre biztató

Category: Humor, vidámság, tréfa Tags: , , , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Nevetésre biztató

Reggeltől estig nevetek.
Ne hidd, ezért bolond vagyok!
Csak így tudatom veletek:
– csodátokban felolvadok!

Akarj örülni énvelem!
Az élet szép, ha elhiszed!
Ne taníts más hitet nekem,
azokkal többre nem viszed!

Mert jó nekem a nevetés,
és másokra is átragad,
ez lélek-szárnyon lebegés,
könnyűnek érzed így magad!

Nevess velem, kérlek, te is!
Meglátod, szépül a világ!
S mind, ki a nevetésben hisz,
jókedvet áraszt majd reád!

Aranyosi Ervin © 2022-09-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

szept
25

By

Aranyosi Ervin: Világra nyitott szemmel

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Világra nyitott szemmel…

Ismét tanultam nyitott szemmel élni,
világomban nézőpontot cserélni,
átlátni sorson, mint ablaküvegen,
megérteni, hogy mi történik velem!
Mi történik, ha ok nélkül hagyom,
vagy álmomat görcsösen akarom,
s kezembe zárva szorítom vizem,
s az elfolyik ujjam közt hirtelen.

Felülről kéne néznem életem,
megtapasztalnom valódi lényegem,
s megértenem az ok-okozatot,
valójában, én miért is vagyok?
Nem haldokolni jöttem ide én,
nem ok nélkül ragyog rám tiszta fény,
mindennek, bennem élő oka van,
s lelkemnek tudni mindezt, joga van!

Tanulni Jöttem közétek ide,
s mindennek megvan a maga ideje!
Szeretnem kell, ez lényem lényege,
így nevet rám világom kék ege.
Hát osztogatom hálás mosolyom,
a mások szíve az én otthonom,
azokban gyújtok lámpást, s meleget,
azokban éled fel a szeretet.

Szeretet lángja terjedjen tovább!
Nyissunk hát szívvel ilyen iskolát!
Hadd lássák meg a kicsik és nagyok,
hogy a világ csupán ettől ragyog!
A természet is, maga a szeretet,
és jó szándékkal éltet, megetet.
A Föld-bolygó egy szerető anya,
gondoskodón ömlik ránk aranya.

Nem kihasználni, kirabolni kell,
csak együtt élni értékeivel,
hisz önzetlenül kincsét ontja ránk,
hát jó lenne, ha hálát mondanánk!
Majd emberséggel, jó tennénk vele,
az életébe nem szólnánk bele!
Mert több tudás van benne, higgy nekem!
Jól kitalálta, élő Istenem!

Hát legyünk végre emberségesek,
a világra ne legyünk mérgesek!
Az ember az, ki uralni akar,
kifosztva mást, ördög karmaival.
Nem elvenni, de inkább adni kell,
nem utolsó kenetet adni fel!
Nem gyűjtögetni földi kincseket,
s nem sírni, hogy még elég nincs neked!

Másképp kell látni a világodat,
szeretettel megtöltve álmodat,
ha adsz, majd attól gazdagodsz,
a letaroló, buta gazda rossz!
Túl sok a mű, természetellenes,
mert azokon gyártója jól keres,
de az a pénz, mit kap, nem ehető,
s az út végén ott van a temető!

Választhatunk, hogy élet, vagy halál,
mi az, mi ránk az út végén talál?
Döntenünk kell, az embernek mi kell,
a szeretet, vagy pénzéhes siker?
Hogy éltetjük-e szép világunkat,
vagy pénzhegyen lógatjuk lábunkat,
s hagyjuk kihűlni szívünk melegét,
mert az embernek, az élet nem elég!

Aranyosi Ervin © 2022-09-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

szept
24

By

Aranyosi Ervin: Egy barátság kezdete

Category: 1 kép 1 vers Tags: , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Egy barátság kezdete

Ismerkedünk, barátkozunk,
ez a helyzet új nekünk.
A másikat meg kell szoknunk,
mert együtt, így élhetünk.
Nem kell más, csak jóindulat,
– a vonzódás egyre nő.
Szeretettel, bizalommal
jó barátság köthető!

Aranyosi Ervin © 2022-09-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

szept
23

By

Aranyosi Ervin: Őszbe merült álmok

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Őszbe merült álmok

Őszbe merültek a tegnapi álmok,
hallani vélem a régi zenét.
Többe kerülnek a napi sirámok,
küldi az ősz hűvös üzenetét.
Álmodozó ködbe bújik a holnap,
a tegnapok árnyain lépked tovább.
Megfejtjük álmaink? Ma miről szólnak,
elmúlást hoznak, vagy végre csodát?

Őszbe merültek a tegnapi álmok,
és ébred a lélek az álmok felett,
széthullnak vajon a reményszilánkok,
lehet, az út vége elérkezett?
Kihűl a világunk szeretet nélkül,
más pedig bennünket nem melegít,
győzhet a sötétség felettünk végül,
lehet e sarca az emberi hit?

Őszbe merültek a tegnapi álmok,
súgja-e bárki, hogy ébredni kell?
Átgázol rajtunk a hazug, az álnok,
s az életünk céljait így nyeli el?
Télbe befagynak a tétova lelkek,
maguk sem értik, miért lehet így!
Kattogó óráink lassan kitelnek,
ha már a szeretet sem melegít.

Őszbe merültek a tegnapi álmok,
csak bezárt lelkekben ragyog a Nap.
A külső lehűl, elizzó zsarátnok,
csalókán, nevetve küld fény-nyilat…

Fűteni kéne a szív erejével,
lángokat gyújtani szemünk tüzével,
szeretet oltárán áldozni újra,
míg tőlünk a bágyadt Nap újra tanulja!

Aranyosi Ervin © 2022-09-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

szept
22

By

Aranyosi Ervin: Őszi borongás

Category: Állatok, természet Tags: , , , , , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Őszi borongás

Magára húzta zord felhőit
a vénné fáradt őszi Nap.
Sugarai – pók szőtte szálként –
a Földre nyúlva játszanak.

A melegét is visszavonta,
tartalékol a télre tán,
álmosan telik, elmerengve,
a szeptemberi délután.

A tájon méla nyugalom van,
csak a szél dúdol némi dalt,
falevelek, zizegve várják,
a mérget, mit nekik kavart.

Ünnepre várnak, karneválra,
színes ruhákat öltenek,
nyelvet nyújtanak a halálra,
miközben szívük megremeg.

Kívülről nincs a félelemnek
semmilyen látható nyoma,
örömre lelnek még az őszben,
legyen az bármily mostoha.

Mert hisznek újjászületésben,
jönnek majd újra játszani,
s amíg remény élhet szívükben,
minek borúsnak látszani?

A távolodó Nap is tudja,
hogy lesz még ő is közelebb,
áraszt még több fényt a világra,
fog adni újra meleget!

A sok levél, bár porba hullik,
éltető humuszt komponál,
táplál jövőt és újraélőt,
amely majd élelemre vár.

E körforgás majd megtörténik,
akár velünk, vagy nélkülünk,
csak az ember nem látja sorsát,
korán megyünk, vagy vénülünk?

Talán, jó lenne végig élni,
s kiélvezni minden napot,
és mindegyre hálásnak lenni,
hogy itt vagyok, s még maradok!

Ha célom van, vár rám egy új nap,
hát reggel újra felkelek,
a természettől ezt tanultam,
hogy bízzak, és nyitott legyek!

Fog még a Napunk felragyogni,
lesz még tavasz, nyílik virág,
s egyszer talán majd észhez térhet,
a pénzért eladott világ!

Aranyosi Ervin © 2022-09-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

« Older Posts