ördög | Aranyosi Ervin versei

ápr
8

Aranyosi Ervin: A szeretet koldusai

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: A szeretet koldusai, álságos, Aranyosi Ervin, értelem, háború, hazugság, igaz szó, Isten, megváltó, ördög, szeretet, vers, világ 1 Comment

Aranyosi Ervin: A szeretet koldusai

A szeretetet mindig koldulni kellett,
s a gazdag elment a koldus mellett,
s még jó, ha épp nem köpte le!

Pedig az is csak élni vágyott,
végig járni egy rút világot,
ami az ördög ötlete.

Bár szól még nóta szeretetről,
de mi jut vajon nekünk ebből?
Akad érintés, ölelés?

Van-e helye még igaz szónak,
amit a tisztán élők szólnak,
vagy ebből van éppen kevés?

Jaj, mit tehetnénk a világért,
a jó emberek igazáért,
hogy újra jobb és szebb legyen?

Jó lenne teljes szívvel adni,
a Megváltó útján haladni,
s hagyni, hogy emberré tegyen!

Véget vetni a háborúknak,
a megvezetett nyomorultak
szemét felnyitva, tenni jót!

Valódi kiutat mutatni,
legyen min együtt majd haladni,
s megmenteni a földlakót!

De előbb hisz el hazugságot,
s rettegi már a nagyvilágot,
s a lelke láncon vezetett!

Média híre köti gúzsba,
s hiába vág elmébe, húsba,
a megértés csak tettetett!

Sosem tanultunk gondolkodni,
könnyebb a látókat okolni,
és várni fentről a csodát!

Hinni álságos tudományban,
amely a pénz szolgálatában,
törli az értelem nyomát.

Szeretni kéne megtanulni,
hagyni a létet megjavulni,
ébredni kéne emberek!

Hisz elveszik a szabadságunk,
megölik minden élő vágyunk,
mi nélkül élni nem lehet.

Elvesztettük az Istenünket,
az élő hit hiánya büntet,
Jézus hiába szenvedett!

Együtt, egymásért kéne tennünk,
egy közös láng lobogjon bennünk:
Igazság, béke, szeretet!

Mert kihalunk így, szeretetlen,
túlélni mindezt lehetetlen,
értelem nélkül nincs jövőnk!

Ami miénk, kolduljuk mástól
és rettegni az elmúlástól,
amíg elszívják mind erőnk!

Ébrednünk kéne, szemet nyitni,
az élet értelmében hinni,
s élni tanulni, újra, itt!

Nem koldulni, hanem szeretni,
élni végre és megpengetni
a szép szeretet húrjait.

Aranyosi Ervin © 2021-04-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

febr
18

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Milyen világ ez?

Category: dalszöveg Tags: Aranyosi Ervin, élni, élő, félelem, félni, gyáva, háborúzik, hős, Milyen világ ez?, ördög, pokol, sátán, vers, veszély 4 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Milyen világ ez?

Mikor a sátán arcába nézel,
mikor naponta félelmet érzel,
amikor kéne, senkit sem érsz el,
mikor nem tudod felfogni ésszel!

Mikor a félelmek porrá zúznak,
mikor a világban csak háborúznak,
becsapós hírekkel a mélybe húznak,
amikor már téged használnak túsznak.

Amikor látod, de nem látja senki,
mikor a jóság, a veszélyt jelenti,
mikor a jó már nem is mer tenni,
mikor a gyáva, a hőst feljelenti.

Amikor nem tudod létedet élni,
amikor másokkal nem akarsz félni,
befogják szádat, hogy ne tudj beszélni,
mások lelkéhez már nem szabad érni!

Refrén
Milyen világ ez, a pokolban élünk?
Naponta hazug álmot cserélünk!
Milyen világ ez, nincsen kiút már,
amin keresztül az életbe jutnál?
Milyen világ ez, milyen világ ez?
Őrjöng, s egy újabb lapáttal rátesz!
Milyen világ ez, milyen világ ez,
haldoklik, s közben az élőben kárt tesz!

Mikor az ördög, nyílt színen játszik,
mikor az arca a képedbe mászik,
mikor a szándék végre kilátszik,
szemedbe röhög, s mocsokban ázik.

Mikor úgy érzed, elhagy az Isten,
mikor erőd sincs és kiút sincsen,
Amikor nem tudsz elfutni innen,
amikor végül szertehull minden.

Refrén:
Milyen világ ez, a pokolban élünk?
Naponta hazug álmot cserélünk!
Milyen világ ez, nincsen kiút már,
amin keresztül az életbe jutnál?
Milyen világ ez, milyen világ ez?
Őrjöng, s egy újabb lapáttal rátesz!
Milyen világ ez, milyen világ ez,
haldoklik, s közben az élőben kárt tesz!
Milyen világ ez, hát milyen világ ez?

Aranyosi Ervin © 2021-02-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
6

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Kezedben a világ sorsa

Category: dalszöveg Tags: Aranyosi Ervin, harc, Kezedben a világ sorsa, lassíts, ördög, tükör, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Kezedben a világ sorsa

Mit akarsz, mit akarsz?
Mire jó ez a harc?
Mire jó, mire jó,
amikor bánt a szó?

Mire kell, mire kell?
Az ördög vigye el!
Mire fel, mire fel,
minden választ kiteker!

Refrén:
Kezedben a világ sorsa,
életedet ne váltsd gyorsra!
Lassíts inkább, nézz csak körbe,
néha nézzél a tükörbe!
Kezedben a világ sorsa,
időd száraz kenyérmorzsa,
ujjaid közt szétszóródik,
miközben az elméd ordít!

Mire vársz, mire vársz,
jobban jársz, ha kiszállsz,
Mire mész, ha a kéz,
tenni már sose kész?

Refrén:
Kezedben a világ sorsa,
életedet ne váltsd gyorsra!
Lassíts inkább, nézz csak körbe,
néha nézzél a tükörbe!
Kezedben a világ sorsa,
időd száraz kenyérmorzsa,
ujjaid közt szétszóródik,
miközben az elméd ordít!

Kezedben a világ sorsa,
Ne hallgass az időjósra!
Tedd inkább mit szíved diktál,
ne lesd, hogy más tőled mit vár!

Aranyosi Ervin © 2020-06-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

márc
9

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Rohanásban

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, bajok, dolgozunk, élet, elfut, föld, forog, gondolat, idő, irigy, kincs, ördög, rend, Rohanásban, vers, világ 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Rohanásban

Nagy rohanás az életünk,
mert megkívánja azt a rend,
Elindulunk, megérkezünk,
az elkésés rosszat jelent!
Hisz megtörténhet nélkülünk,
– elképzelni, rossz gondolat –
hogy egy napon majd kiderül:
– Nem is vagyunk mi fontosak!

Hogy nélkülünk is megy tovább,
a Föld magától is forog,
ha nem keressük az okát,
hogy éhes gyomrunk mért korog?
Miért dolgozunk szüntelen,
elhagyva békés otthonunk?
Hogy elég élelmünk legyen,
arról mi így gondoskodunk?

Lakhelyünk is legyen nekünk,
hová aludni járhatunk,
és utazás, hogy eljussunk,
ahol munkába állhatunk?
Pörgünk-forgunk, rohanni kell,
nélkülünk megáll a világ!
Bajok elől rohanni el,
hadd irigykedjen, aki lát.

Le kéne már nyugodni rég,
az élet mellett elfutunk.
Bennünk az élet lángja ég,
amíg végéig eljutunk.
Legyen már végre ránk időnk,
saját magunkra szánva azt,
nem siettet a szemfedőnk,
s nem baj, ha itt tovább maradsz!

Ha elsuhan a földi lét,
s értelmét még meg sem leled,
ha nem tárul, mint könyv eléd,
hiába élted életed.
Tanulni jöttünk le ide,
nem megszakadni kincsekért,
hogy azt az ördög elvigye,
rohanni hát ok sincs ezért!

Egy rohanás az életed?
Félsz, ha leállsz, akkor megáll?
Szerinted az majd szép lehet,
ha a dicsőség fejedre száll?
Egymásért jöttünk és vagyunk,
létet szépítsünk boldogan!
A fontos: mit adunk, s kapunk,
s nem az idő, mely elrohan!

Aranyosi Ervin © 2020-03-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

szept
12

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Megvan benned minden

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, düh, érzés, harag, Isten, jó szándék, lelki, Megvan benned minden, ördög, vers 3 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Megvan benned minden

Megvan benned minden,
mégsem tudsz örülni.
Mégsem tudsz az Isten
lábaihoz ülni.
Inkább azt keresed,
ami bosszant téged,
s ezzel igazolod,
bizony, harc az élet!

Igen, ha így látod,
vagy, ha ez a célod,
s naponta élezed
kardod, szép acélod,
hisz haragod, dühöd
az élét csorbítja,
hited a gonoszban
lelked nyomorítja.

Minden egyes vágást
önmagadon ejtesz.
Érzést, jó szándékot
pajzsod mögé rejtesz,
nem csoda, hogy a jó,
mind lepattan róla.
Gondold át, kinek van
veszteni valója.

Míg a dühöd vakít,
nem látsz tőle semmit.
Bánat nyomja lelked,
szakadékba lendít.
Habár van eszközöd,
mégsem tudsz kimászni,
önmagad lényegét
nem tudod meglátni.

Lelki szemeidet
hazugság takarja,
földre lök és lent tart
az ördögöd karja.
Nem tudsz szembeszállni,
hiszen te teremted,
s minden haragodtól
erősödik benned.

Ki kellene zárnod
a külső világot,
ott van a lelkedben
mindaz, ami áldott.
Nyugalmat és békét
kellene találni,
akinek születtél,
azzá kéne válni.

Megvan benned minden,
magadba kell nézned!
Erősítened kell
a szeretet részed!
Hiszen, ha magadra
végre rátalálnál,
emberibbé lennél,
boldogabbá válnál.

Ne háborúzz tovább,
békélj meg magaddal!
Merj nagyot álmodni,
teremts szép szavaddal!
Becsüld önmagadat,
érezz együtt mással,
hiszen te is egy vagy
az egész világgal!

Lelkedből a jóság
teremtőn, hadd szálljon!
Tetteidnek nyomán
másokra találjon!
Bár a világodnak
vagy az apró része,
de ha cseppje gyógyul,
gyógyul az egésze.

Egyetlen lépéssel
kezdődik az út el,
s aki jó útra tér
szebb világba jut el.
Azt add a világnak,
mit kapni szeretnél,
s előbb-utóbb látod,
csodát teremtettél.

Áldásként hull majd rád,
örömöt okozva,
lelkednek erejét
jósággal fokozva.
Mert a világ tükör,
belsőd tiszta mása,
a baj, hogy elvakít
lelked háborgása.

Csillapítsd le végre,
leld meg lelki békéd!
Ne várd a megjósolt,
sötét világvégét!
Hiszen világodat
csak te mentheted meg,
s ehhez minden eszköz
ott van régen benned!

Aranyosi Ervin © 2019-09-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
7

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 40. rész

Category: Gyerekvers, verses mese Tags: A könyv tündére 40. rész, Aranyosi Ervin, banya, gonosz, királynő, mágus, Mese, ördög, szegényember, tündérlány, Tündérország, vers 1 Comment

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 40. rész

Kinyitottam könyvem,
mert elszállt a napom,
s reméltem a mesém
mára is megkapom!

Vissza kellett mennünk,
addig a mesében,
hogy a szegényember
útnak indult éppen.

A legyőzött banya
a lelkét megszállta,
gonosz céljaihoz
testét felhasználta.

Ahogy a tündérlányt
megszállta az ördög,
a szegényember is
rosszra készülődött.

Tönkretenni mindent
szép Tündérországban,
mert a gonoszságot
hordozta magában.

A tündérek királynőjét
kellett megkeresni,
a jóságost, csodás lelkűt,
pokol tűzbe vetni.

A szándékát eltakarta,
szegényember külseje,
s nem láthatta senki azt,
hogy egy rút banya bújt bele.

Ment, csak ment az országúton,
egykedvűen baktatott,
került minden jó szándékút,
került minden alakot.

Aztán, ahogy jött az éjjel,
egy fogadónál megállt,
szobát foglalt, hogy ott töltse
a sötétlő éjszakát.

Itt tartott a könyv tündére,
– a varázslónak mesélt –
csakhogy baj volt az idővel,
mert túl korán odaért.

Ezért kérte a varázslót,
– s a fiút – a kedvesét,
valahogy a fogadónál
állítsák meg a mesét,

Jobban mondva marasztalják,
állítsák meg az időt,
hiszen meg kell védelmezni
időben a királynőt.

Tündérország szép várába,
az ember még ne menjen,
aludjon még néhány évet,
s tudta nélkül pihenjen.

S lám a tündér és szerelme,
megtervezte mit tegyen,
hogyan legyenek könnyedén
túl ezen a gondhegyen.

Valamit ki kell találni,
hogy ők oda jussanak,
hogy megvédjék a jóságot,
s a rossz elé fussanak.

Szegényember hát elaludt,
s közben évek teltek el,
itt meg Tündér és a párja
varázsnótát énekel.

Körülöttük színes füst száll,
pörög, gyorsul, már forog,
aztán hipp-hopp megtörténik
egy varázslatos dolog.

Mint egy labda, pattanni kezd,
magasra az ég felé,
s úgy, ahogy a pillangók is,
az ablakot meglelé.

Színes füstgömb elszállt messze,
két utast is szállított,
de, aki csak kintről látta,
gömböt látott szállni ott.

Ott maradtam a mágussal,
a hatalmas teremben,
a mesének folytatását
vele együtt meglestem.

Ahol múltkor megrajzolta
a mindent látó körét,
benne láttuk a füstgömböt,
színes füstjét szórva szét.

Más nem látta, de mi tudtuk,
benne a két utazó,
leírni a boldogságuk,
talán túl suta a szó.

Repültek a céljuk felé,
Tündérország rájuk várt,
Tündér végre hazatérhet,
s átlépheti a határt.

Holnapra majd megérkezik,
apja, anyja boldog lesz,
Tündérország újra virul,
mert a gyásznak vége lesz.

Visszatért az elveszett lány!
Könyvem itt becsukódott.
Álomra hajtottam fejem
szemem is behunyódott!

A folytatáshoz kattints ide!

Aranyosi Ervin © 2019-08-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

júl
20

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Feladom a tanításod

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, elmúlás, Feladom a tanításod, Földi pokol, látó, ördög, pofon, porszem, szükséged 4 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Feladom a tanításod

(Akinek nem inge, ne vegye magára!)

Feladom a tanításod, elég volt belőle!
Ma már gyakran képen törölsz, s menekülsz előle.
Mész a saját fejed után, nincs is rám szükséged!
Kéretlenül nem is teszek többé semmit érted.

Csak élem a világomat, nem törődve mással,
hisz a jó szó, szép gondolat nem volt rád hatással!
Nyalogasd csak sebeidet, főj saját levedben,
sérelmeid sajátjaid, hagyj hát békén engem!

Nem hagyom, hogy szemem kiszúrd, elvakítsd a látót,
s ne idézd, ha nem értetted, mit üzent megváltód!
Menj csak saját fejed után, éld csak rossz világod,
s ne engem szidj, ha utadon a jót meg sem látod!

Járd csak meg a földi poklod, többé nem vezetlek!
Ördögöd van, add hát lelked át az élvezetnek!
Kínozd lelked, fájdítsd szíved – hiszen ez kell néked,
hitesd csak el önmagaddal: – Erről szól az élet!

A te sorsod rég megírták – Isten nem ver bottal –
nem is kell hát leszámolnod benned a gonosszal!
Élvezd ki a kínjaidat és mutogass másra!
Ne is gondolj életedben, csak az elmúlásra!

Tanulj csak a médiából, azok érted vannak,
a sötétség országába szép irányt mutatnak.
Érzéseid veszik célba, s hiszed rólad szólnak,
azt akarják, hogy azt hidd el érted szóló szónak.

Velem könnyű szembeszállni, hisz porszem vagyok csak.
A csillagok távoliak, s bár szépen ragyognak,
fényük benned nem gyújt szikrát, nem érintik lelked,
nem képesek az értelmet megláttatni benned.

Feladom a tanításod, több pofont nem kérek!
Nem hagyom, hogy szívd a vérem, annál többet érek!
Ha majd lesz, ki reám figyel, annak majd mesélek,
hogyan lelhet saját útra idelenn a lélek!

Aranyosi Ervin © 2018-07-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
15

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Szeretni és szeretve lenni

Category: szonett Tags: álom, Aranyosi Ervin, csoda, élet, Isten, ördög, szeretet, Szeretni és szeretve lenni, tisztán, veled, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Szeretni és szeretve lenni

Hiszem, hogy tudnánk szebben élni,
hiszem, az élet szebb lehet!
Nem kell küzdeni, csak remélni,
az Isten jó tesz csak veled!

Az ördög visz csak tévutakra,
ne hallgass rá, kerüld el őt!
Jut apró csoda minden napra,
ha tisztán állsz az úr előtt!

Szeretni sem csak röpke álom,
hiszen ha szívvel élteted,
megélheted azt bármi áron,
s szebbé teszi az életed.

Szeretni kell, s szeretve lenni,
a nagy titok mindössze ennyi!

Aranyosi Ervin © 2018-05-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

márc
18

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Földi pokol

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, félelem, Földi pokol, hatalom, hit, Isten, kétség, ördög, pénz, szabadság, vers 3 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Földi pokol

Létezik az ördög?
Úgy hívják, hogy ember!
Isten ruházta fel
sötét értelemmel.
Hagyta, hadd legyen rossz,
– az is tapasztalás –
ha az ember másnak,
s magának gödröt ás.

Csábította bizony a pénz,
a nagy vagyon,
a fényűző élet,
az erős hatalom.
Csak azt nem figyelte
meg a szegény pára,
hogy a vágyainak
túl nagy lesz az ára.

Az ördögöt bizony
az ember alkotta,
s vele a társait
mind sakkban tartotta.
Aki ellenkezett
a pokolra került,
máson uralkodni,
így könnyen sikerült.

Félelem rablánca
gúzsba köt sok lelket,
kik haláltól félve,
pokoltól rettegnek.
Nem marad idejük
boldogulni, élni!
Mást is riogatnak,
hogy kitől kell félni.

Bennük él az ördög,
mivel ők táplálják,
s hirdetik, hogy ők bíz’
az Istent szolgálják.
Hozzá imádkoznak,
hiszen őt is félik,
és a másképp látót,
rögtön elítélik.

Ha te is ilyen vagy,
akármilyen okból,
nem tudlak kihúzni
a saját poklodból.
Onnan kilábalni
csak te lehetsz képes,
te tudod számodra
mikor esedékes.

Ragaszkodhatsz persze
saját ördögödhöz,
hited erős bilincs,
oda köt a röghöz.
Ezért nem szárnyalhat
sosem képzeleted,
s hiszed, “ezt a sorsot
írták egykor neked”.

Csak súgom, a sorsod
saját magad írod,
hitrendszer a tintád,
s álmod a papírod.
Ám ha semmi újat
nem vagy írni képes,
akkor szabadságod
már igen kétséges!

Akkor a lelkedben
ott lakik az ördög,
s fájó napjaidat
árnyékában töltöd,
s nem kell külön pokol,
hisz belülről éget,
s így várod a reád
rég kiosztott véget.

Persze tudom, ezt te
nem fogod hallani,
ezt még magadnak sem
mered bevallani,
mert félsz, összeomlik
megszokott világod,
ha az ördögödet
szemtől szembe látod.

Lelkiismereted bánt
és kínoz téged,
de a színjátéknak
mégsem vethetsz véget.
Nem hiszed, hogy tetted
visszaszáll fejedre,
inkább a sorsodat
okolgatod egyre.

Hiszel az ördögben,
s vele istenedben?
A kétség madara
e két szárnyon reppen.
Ám az Istenünkkel
akkor leszünk együtt,
ha az ördögünket
végre elengedjük…

Aranyosi Ervin © 2018-03-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

márc
15

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Ördögöt festettem…

Category: Gyerekvers, verses mese Tags: angyal, Anyu, Aranyosi Ervin, hazudik, ördög, Ördögöt festettem, rossz, szomorú, vers Leave a Comment

Szitár Éva festménye

Aranyosi Ervin: Ördögöt festettem…

Oly szomorú vagyok,
a sarokban állok.
Tudod, én nem tudtam,
hogy rosszat csinálok.

Amikor a falra
ördögöt festettem,
azt hittem, aki rossz
tőle majd megretten.

Találtam filctollat
sok színeset, szépet,
s elkezdtem festeni
sorban az egészet.

Közben mondogattam:
– Elvisz majd az ördög,
akik más szíveket
csúnyán összetörtök!

Mind, aki hazudik,
az rosszul fog járni,
neki nem kell soká
az ördögre várni.

Én meg lerajzoltam,
ahogy elképzeltem,
s a falon ott termett
az az ördög menten!

Aztán anyu bejött,
felsikoltott elébb,
összecsapta rögtön
mind a két tenyerét.

Azt kérdezte tőlem,
hogy fog ez lejönni.
Mondtam: – Az ördöggel
nem muszáj törődni.

Nem jön az le onnan,
örökre ott marad!
Csak ha lekaparja
valaki a falat…

Hát ez volt a bűnöm.
De én csak festettem,
én csak jót akartam
és bűnbe sem estem.

Többé nem is festek
ördögöt a falra!
Nehogy megjelenjen!
Anyu nem akarja!

Inkább rajzolok majd
kedves angyalkákat,
azért majd dicsérnek,
előnyömre válhat.

Múltkor a templomban
olyan volt a falon,
én angyalt is tudok,
ha akarom nagyon.

Anyu örülni fog,
ha az angyalt látja,
s végre megdicsér majd,
s tátva marad szája.

Angyal őrzi álmunk
s többé nem kell félni,
nem kell az ördöggel
egy lakásban élni!

Aranyosi Ervin © 2018-03-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: A szeretet koldusai

A szeretetet mindig koldulni kellett, s a gazdag elment a koldus mellett, s még jó, ha épp nem köpte le!

Pedig az is csak élni vágyott, végig járni egy rút világot, ami az ördög ötlete.

Bár szól még nóta szeretetről, de mi jut vajon nekünk ebből? Akad érintés, ölelés?

Van-e helye még igaz szónak, amit a tisztán élők szólnak, vagy ebből van éppen kevés?

Jaj, mit tehetnénk a világért, a jó emberek igazáért, hogy újra jobb és szebb legyen?

Jó lenne teljes szívvel adni, a Megváltó útján haladni, s hagyni, hogy emberré tegyen!

Véget vetni a háborúknak, a megvezetett nyomorultak szemét felnyitva, tenni jót!

Valódi kiutat mutatni, legyen min együtt majd haladni, s megmenteni a földlakót!

De előbb hisz el hazugságot, s rettegi már a nagyvilágot, s a lelke láncon vezetett!

Média híre köti gúzsba, s hiába vág elmébe, húsba, a megértés csak tettetett!

Sosem tanultunk gondolkodni, könnyebb a látókat okolni, és várni fentről a csodát!

Hinni álságos tudományban, amely a pénz szolgálatában, törli az értelem nyomát.

Szeretni kéne megtanulni, hagyni a létet megjavulni, ébredni kéne emberek!

Hisz elveszik a szabadságunk, megölik minden élő vágyunk, mi nélkül élni nem lehet.

Elvesztettük az Istenünket, az élő hit hiánya büntet, Jézus hiába szenvedett!

Együtt, egymásért kéne tennünk, egy közös láng lobogjon bennünk: Igazság, béke, szeretet!

Mert kihalunk így, szeretetlen, túlélni mindezt lehetetlen, értelem nélkül nincs jövőnk!

Ami miénk, kolduljuk mástól és rettegni az elmúlástól, amíg elszívják mind erőnk!

Ébrednünk kéne, szemet nyitni, az élet értelmében hinni, s élni tanulni, újra, itt!

Nem koldulni, hanem szeretni, élni végre és megpengetni a szép szeretet húrjait.

Aranyosi Ervin © 2021-04-08. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Milyen világ ez?

Mikor a sátán arcába nézel, mikor naponta félelmet érzel, amikor kéne, senkit sem érsz el, mikor nem tudod felfogni ésszel!

Mikor a félelmek porrá zúznak, mikor a világban csak háborúznak, becsapós hírekkel a mélybe húznak, amikor már téged használnak túsznak.

Amikor látod, de nem látja senki, mikor a jóság, a veszélyt jelenti, mikor a jó már nem is mer tenni, mikor a gyáva, a hőst feljelenti.

Amikor nem tudod létedet élni, amikor másokkal nem akarsz félni, befogják szádat, hogy ne tudj beszélni, mások lelkéhez már nem szabad érni!

Mikor az ördög, nyílt színen játszik, mikor az arca a képedbe mászik, mikor a szándék végre kilátszik, szemedbe röhög, s mocsokban ázik.

Mikor úgy érzed, elhagy az Isten, mikor erőd sincs és kiút sincsen, Amikor nem tudsz elfutni innen, amikor végül szertehull minden.

Aranyosi Ervin © 2021-02-18. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Kezedben a világ sorsa

Mit akarsz, mit akarsz? Mire jó ez a harc? Mire jó, mire jó, amikor bánt a szó?

Mire kell, mire kell? Az ördög vigye el! Mire fel, mire fel, minden választ kiteker!

Refrén: Kezedben a világ sorsa, életedet ne váltsd gyorsra! Lassíts inkább, nézz csak körbe, néha nézzél a tükörbe! Kezedben a világ sorsa, időd száraz kenyérmorzsa, ujjaid közt szétszóródik, miközben az elméd ordít!

Mire vársz, mire vársz, jobban jársz, ha kiszállsz, Mire mész, ha a kéz, tenni már sose kész?

Refrén: Kezedben a világ sorsa, életedet ne váltsd gyorsra! Lassíts inkább, nézz csak körbe, néha nézzél a tükörbe! Kezedben a világ sorsa, időd száraz kenyérmorzsa, ujjaid közt szétszóródik, miközben az elméd ordít!

Kezedben a világ sorsa, Ne hallgass az időjósra! Tedd inkább mit szíved diktál, ne lesd, hogy más tőled mit vár!

Aranyosi Ervin © 2020-06-05. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Rohanásban

Nagy rohanás az életünk, mert megkívánja azt a rend, Elindulunk, megérkezünk, az elkésés rosszat jelent! Hisz megtörténhet nélkülünk, – elképzelni, rossz gondolat – hogy egy napon majd kiderül: – Nem is vagyunk mi fontosak!

Hogy nélkülünk is megy tovább, a Föld magától is forog, ha nem keressük az okát, hogy éhes gyomrunk mért korog? Miért dolgozunk szüntelen, elhagyva békés otthonunk? Hogy elég élelmünk legyen, arról mi így gondoskodunk?

Lakhelyünk is legyen nekünk, hová aludni járhatunk, és utazás, hogy eljussunk, ahol munkába állhatunk? Pörgünk-forgunk, rohanni kell, nélkülünk megáll a világ! Bajok elől rohanni el, hadd irigykedjen, aki lát.

Le kéne már nyugodni rég, az élet mellett elfutunk. Bennünk az élet lángja ég, amíg végéig eljutunk. Legyen már végre ránk időnk, saját magunkra szánva azt, nem siettet a szemfedőnk, s nem baj, ha itt tovább maradsz!

Ha elsuhan a földi lét, s értelmét még meg sem leled, ha nem tárul, mint könyv eléd, hiába élted életed. Tanulni jöttünk le ide, nem megszakadni kincsekért, hogy azt az ördög elvigye, rohanni hát ok sincs ezért!

Egy rohanás az életed? Félsz, ha leállsz, akkor megáll? Szerinted az majd szép lehet, ha a dicsőség fejedre száll? Egymásért jöttünk és vagyunk, létet szépítsünk boldogan! A fontos: mit adunk, s kapunk, s nem az idő, mely elrohan!

Aranyosi Ervin: Megvan benned minden

Megvan benned minden, mégsem tudsz örülni. Mégsem tudsz az Isten lábaihoz ülni. Inkább azt keresed, ami bosszant téged, s ezzel igazolod, bizony, harc az élet!

Igen, ha így látod, vagy, ha ez a célod, s naponta élezed kardod, szép acélod, hisz haragod, dühöd az élét csorbítja, hited a gonoszban lelked nyomorítja.

Minden egyes vágást önmagadon ejtesz. Érzést, jó szándékot pajzsod mögé rejtesz, nem csoda, hogy a jó, mind lepattan róla. Gondold át, kinek van veszteni valója.

Míg a dühöd vakít, nem látsz tőle semmit. Bánat nyomja lelked, szakadékba lendít. Habár van eszközöd, mégsem tudsz kimászni, önmagad lényegét nem tudod meglátni.

Lelki szemeidet hazugság takarja, földre lök és lent tart az ördögöd karja. Nem tudsz szembeszállni, hiszen te teremted, s minden haragodtól erősödik benned.

Ki kellene zárnod a külső világot, ott van a lelkedben mindaz, ami áldott. Nyugalmat és békét kellene találni, akinek születtél, azzá kéne válni.

Megvan benned minden, magadba kell nézned! Erősítened kell a szeretet részed! Hiszen, ha magadra végre rátalálnál, emberibbé lennél, boldogabbá válnál.

Ne háborúzz tovább, békélj meg magaddal! Merj nagyot álmodni, teremts szép szavaddal! Becsüld önmagadat, érezz együtt mással, hiszen te is egy vagy az egész világgal!

Lelkedből a jóság teremtőn, hadd szálljon! Tetteidnek nyomán másokra találjon! Bár a világodnak vagy az apró része, de ha cseppje gyógyul, gyógyul az egésze.

Egyetlen lépéssel kezdődik az út el, s aki jó útra tér szebb világba jut el. Azt add a világnak, mit kapni szeretnél, s előbb-utóbb látod, csodát teremtettél.

Áldásként hull majd rád, örömöt okozva, lelkednek erejét jósággal fokozva. Mert a világ tükör, belsőd tiszta mása, a baj, hogy elvakít lelked háborgása.

Csillapítsd le végre, leld meg lelki békéd! Ne várd a megjósolt, sötét világvégét! Hiszen világodat csak te mentheted meg, s ehhez minden eszköz ott van régen benned!

Aranyosi Ervin © 2019-09-12. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: A könyv tündére 40. rész

Kinyitottam könyvem, mert elszállt a napom, s reméltem a mesém mára is megkapom!

Vissza kellett mennünk, addig a mesében, hogy a szegényember útnak indult éppen.

A legyőzött banya a lelkét megszállta, gonosz céljaihoz testét felhasználta.

Ahogy a tündérlányt megszállta az ördög, a szegényember is rosszra készülődött.

Tönkretenni mindent szép Tündérországban, mert a gonoszságot hordozta magában.

A tündérek királynőjét kellett megkeresni, a jóságost, csodás lelkűt, pokol tűzbe vetni.

A szándékát eltakarta, szegényember külseje, s nem láthatta senki azt, hogy egy rút banya bújt bele.

Ment, csak ment az országúton, egykedvűen baktatott, került minden jó szándékút, került minden alakot.

Aztán, ahogy jött az éjjel, egy fogadónál megállt, szobát foglalt, hogy ott töltse a sötétlő éjszakát.

Itt tartott a könyv tündére, – a varázslónak mesélt – csakhogy baj volt az idővel, mert túl korán odaért.

Ezért kérte a varázslót, – s a fiút – a kedvesét, valahogy a fogadónál állítsák meg a mesét,

Jobban mondva marasztalják, állítsák meg az időt, hiszen meg kell védelmezni időben a királynőt.

Tündérország szép várába, az ember még ne menjen, aludjon még néhány évet, s tudta nélkül pihenjen.

S lám a tündér és szerelme, megtervezte mit tegyen, hogyan legyenek könnyedén túl ezen a gondhegyen.

Valamit ki kell találni, hogy ők oda jussanak, hogy megvédjék a jóságot, s a rossz elé fussanak.

Szegényember hát elaludt, s közben évek teltek el, itt meg Tündér és a párja varázsnótát énekel.

Körülöttük színes füst száll, pörög, gyorsul, már forog, aztán hipp-hopp megtörténik egy varázslatos dolog.

Mint egy labda, pattanni kezd, magasra az ég felé, s úgy, ahogy a pillangók is, az ablakot meglelé.

Színes füstgömb elszállt messze, két utast is szállított, de, aki csak kintről látta, gömböt látott szállni ott.

Ott maradtam a mágussal, a hatalmas teremben, a mesének folytatását vele együtt meglestem.

A szeretetet mindig koldulni kellett,
s a gazdag elment a koldus mellett,
s még jó, ha épp nem köpte le!

Pedig az is csak élni vágyott,
végig járni egy rút világot,
ami az ördög ötlete.

Bár szól még nóta szeretetről,
de mi jut vajon nekünk ebből?
Akad érintés, ölelés?

Van-e helye még igaz szónak,
amit a tisztán élők szólnak,
vagy ebből van éppen kevés?

Jaj, mit tehetnénk a világért,
a jó emberek igazáért,
hogy újra jobb és szebb legyen?

Jó lenne teljes szívvel adni,
a Megváltó útján haladni,
s hagyni, hogy emberré tegyen!

Véget vetni a háborúknak,
a megvezetett nyomorultak
szemét felnyitva, tenni jót!

Valódi kiutat mutatni,
legyen min együtt majd haladni,
s megmenteni a földlakót!

De előbb hisz el hazugságot,
s rettegi már a nagyvilágot,
s a lelke láncon vezetett!

Média híre köti gúzsba,
s hiába vág elmébe, húsba,
a megértés csak tettetett!

Sosem tanultunk gondolkodni,
könnyebb a látókat okolni,
és várni fentről a csodát!

Hinni álságos tudományban,
amely a pénz szolgálatában,
törli az értelem nyomát.

Szeretni kéne megtanulni,
hagyni a létet megjavulni,
ébredni kéne emberek!

Hisz elveszik a szabadságunk,
megölik minden élő vágyunk,
mi nélkül élni nem lehet.

Elvesztettük az Istenünket,
az élő hit hiánya büntet,
Jézus hiába szenvedett!

Együtt, egymásért kéne tennünk,
egy közös láng lobogjon bennünk:
Igazság, béke, szeretet!

Mert kihalunk így, szeretetlen,
túlélni mindezt lehetetlen,
értelem nélkül nincs jövőnk!

Ami miénk, kolduljuk mástól
és rettegni az elmúlástól,
amíg elszívják mind erőnk!

Ébrednünk kéne, szemet nyitni,
az élet értelmében hinni,
s élni tanulni, újra, itt!

Nem koldulni, hanem szeretni,
élni végre és megpengetni
a szép szeretet húrjait.

Aranyosi Ervin © 2021-04-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Mikor a sátán arcába nézel,
mikor naponta félelmet érzel,
amikor kéne, senkit sem érsz el,
mikor nem tudod felfogni ésszel!

Mikor a félelmek porrá zúznak,
mikor a világban csak háborúznak,
becsapós hírekkel a mélybe húznak,
amikor már téged használnak túsznak.

Amikor látod, de nem látja senki,
mikor a jóság, a veszélyt jelenti,
mikor a jó már nem is mer tenni,
mikor a gyáva, a hőst feljelenti.

Amikor nem tudod létedet élni,
amikor másokkal nem akarsz félni,
befogják szádat, hogy ne tudj beszélni,
mások lelkéhez már nem szabad érni!

Mikor az ördög, nyílt színen játszik,
mikor az arca a képedbe mászik,
mikor a szándék végre kilátszik,
szemedbe röhög, s mocsokban ázik.

Mikor úgy érzed, elhagy az Isten,
mikor erőd sincs és kiút sincsen,
Amikor nem tudsz elfutni innen,
amikor végül szertehull minden.

Aranyosi Ervin © 2021-02-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Mit akarsz, mit akarsz?
Mire jó ez a harc?
Mire jó, mire jó,
amikor bánt a szó?

Mire kell, mire kell?
Az ördög vigye el!
Mire fel, mire fel,
minden választ kiteker!

Refrén:
Kezedben a világ sorsa,
életedet ne váltsd gyorsra!
Lassíts inkább, nézz csak körbe,
néha nézzél a tükörbe!
Kezedben a világ sorsa,
időd száraz kenyérmorzsa,
ujjaid közt szétszóródik,
miközben az elméd ordít!

Mire vársz, mire vársz,
jobban jársz, ha kiszállsz,
Mire mész, ha a kéz,
tenni már sose kész?

Refrén:
Kezedben a világ sorsa,
életedet ne váltsd gyorsra!
Lassíts inkább, nézz csak körbe,
néha nézzél a tükörbe!
Kezedben a világ sorsa,
időd száraz kenyérmorzsa,
ujjaid közt szétszóródik,
miközben az elméd ordít!

Kezedben a világ sorsa,
Ne hallgass az időjósra!
Tedd inkább mit szíved diktál,
ne lesd, hogy más tőled mit vár!

Aranyosi Ervin © 2020-06-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Nagy rohanás az életünk,
mert megkívánja azt a rend,
Elindulunk, megérkezünk,
az elkésés rosszat jelent!
Hisz megtörténhet nélkülünk,
– elképzelni, rossz gondolat –
hogy egy napon majd kiderül:
– Nem is vagyunk mi fontosak!

Hogy nélkülünk is megy tovább,
a Föld magától is forog,
ha nem keressük az okát,
hogy éhes gyomrunk mért korog?
Miért dolgozunk szüntelen,
elhagyva békés otthonunk?
Hogy elég élelmünk legyen,
arról mi így gondoskodunk?

Lakhelyünk is legyen nekünk,
hová aludni járhatunk,
és utazás, hogy eljussunk,
ahol munkába állhatunk?
Pörgünk-forgunk, rohanni kell,
nélkülünk megáll a világ!
Bajok elől rohanni el,
hadd irigykedjen, aki lát.

Le kéne már nyugodni rég,
az élet mellett elfutunk.
Bennünk az élet lángja ég,
amíg végéig eljutunk.
Legyen már végre ránk időnk,
saját magunkra szánva azt,
nem siettet a szemfedőnk,
s nem baj, ha itt tovább maradsz!

Ha elsuhan a földi lét,
s értelmét még meg sem leled,
ha nem tárul, mint könyv eléd,
hiába élted életed.
Tanulni jöttünk le ide,
nem megszakadni kincsekért,
hogy azt az ördög elvigye,
rohanni hát ok sincs ezért!

Egy rohanás az életed?
Félsz, ha leállsz, akkor megáll?
Szerinted az majd szép lehet,
ha a dicsőség fejedre száll?
Egymásért jöttünk és vagyunk,
létet szépítsünk boldogan!
A fontos: mit adunk, s kapunk,
s nem az idő, mely elrohan!

Megvan benned minden,
mégsem tudsz örülni.
Mégsem tudsz az Isten
lábaihoz ülni.
Inkább azt keresed,
ami bosszant téged,
s ezzel igazolod,
bizony, harc az élet!

Igen, ha így látod,
vagy, ha ez a célod,
s naponta élezed
kardod, szép acélod,
hisz haragod, dühöd
az élét csorbítja,
hited a gonoszban
lelked nyomorítja.

Minden egyes vágást
önmagadon ejtesz.
Érzést, jó szándékot
pajzsod mögé rejtesz,
nem csoda, hogy a jó,
mind lepattan róla.
Gondold át, kinek van
veszteni valója.

Míg a dühöd vakít,
nem látsz tőle semmit.
Bánat nyomja lelked,
szakadékba lendít.
Habár van eszközöd,
mégsem tudsz kimászni,
önmagad lényegét
nem tudod meglátni.

Lelki szemeidet
hazugság takarja,
földre lök és lent tart
az ördögöd karja.
Nem tudsz szembeszállni,
hiszen te teremted,
s minden haragodtól
erősödik benned.

Ki kellene zárnod
a külső világot,
ott van a lelkedben
mindaz, ami áldott.
Nyugalmat és békét
kellene találni,
akinek születtél,
azzá kéne válni.

Megvan benned minden,
magadba kell nézned!
Erősítened kell
a szeretet részed!
Hiszen, ha magadra
végre rátalálnál,
emberibbé lennél,
boldogabbá válnál.

Ne háborúzz tovább,
békélj meg magaddal!
Merj nagyot álmodni,
teremts szép szavaddal!
Becsüld önmagadat,
érezz együtt mással,
hiszen te is egy vagy
az egész világgal!

Lelkedből a jóság
teremtőn, hadd szálljon!
Tetteidnek nyomán
másokra találjon!
Bár a világodnak
vagy az apró része,
de ha cseppje gyógyul,
gyógyul az egésze.

Egyetlen lépéssel
kezdődik az út el,
s aki jó útra tér
szebb világba jut el.
Azt add a világnak,
mit kapni szeretnél,
s előbb-utóbb látod,
csodát teremtettél.

Áldásként hull majd rád,
örömöt okozva,
lelkednek erejét
jósággal fokozva.
Mert a világ tükör,
belsőd tiszta mása,
a baj, hogy elvakít
lelked háborgása.

Csillapítsd le végre,
leld meg lelki békéd!
Ne várd a megjósolt,
sötét világvégét!
Hiszen világodat
csak te mentheted meg,
s ehhez minden eszköz
ott van régen benned!

Aranyosi Ervin © 2019-09-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Kinyitottam könyvem,
mert elszállt a napom,
s reméltem a mesém
mára is megkapom!

Vissza kellett mennünk,
addig a mesében,
hogy a szegényember
útnak indult éppen.

A legyőzött banya
a lelkét megszállta,
gonosz céljaihoz
testét felhasználta.

Ahogy a tündérlányt
megszállta az ördög,
a szegényember is
rosszra készülődött.

Tönkretenni mindent
szép Tündérországban,
mert a gonoszságot
hordozta magában.

A tündérek királynőjét
kellett megkeresni,
a jóságost, csodás lelkűt,
pokol tűzbe vetni.

A szándékát eltakarta,
szegényember külseje,
s nem láthatta senki azt,
hogy egy rút banya bújt bele.

Ment, csak ment az országúton,
egykedvűen baktatott,
került minden jó szándékút,
került minden alakot.

Aztán, ahogy jött az éjjel,
egy fogadónál megállt,
szobát foglalt, hogy ott töltse
a sötétlő éjszakát.

Itt tartott a könyv tündére,
– a varázslónak mesélt –
csakhogy baj volt az idővel,
mert túl korán odaért.

Ezért kérte a varázslót,
– s a fiút – a kedvesét,
valahogy a fogadónál
állítsák meg a mesét,

Jobban mondva marasztalják,
állítsák meg az időt,
hiszen meg kell védelmezni
időben a királynőt.

Tündérország szép várába,
az ember még ne menjen,
aludjon még néhány évet,
s tudta nélkül pihenjen.

S lám a tündér és szerelme,
megtervezte mit tegyen,
hogyan legyenek könnyedén
túl ezen a gondhegyen.

Valamit ki kell találni,
hogy ők oda jussanak,
hogy megvédjék a jóságot,
s a rossz elé fussanak.

Szegényember hát elaludt,
s közben évek teltek el,
itt meg Tündér és a párja
varázsnótát énekel.

Körülöttük színes füst száll,
pörög, gyorsul, már forog,
aztán hipp-hopp megtörténik
egy varázslatos dolog.

Mint egy labda, pattanni kezd,
magasra az ég felé,
s úgy, ahogy a pillangók is,
az ablakot meglelé.

Színes füstgömb elszállt messze,
két utast is szállított,
de, aki csak kintről látta,
gömböt látott szállni ott.

Ott maradtam a mágussal,
a hatalmas teremben,
a mesének folytatását
vele együtt meglestem.

Ahol múltkor megrajzolta
a mindent látó körét,
benne láttuk a füstgömböt,
színes füstjét szórva szét.

Más nem látta, de mi tudtuk,
benne a két utazó,
leírni a boldogságuk,
talán túl suta a szó.

Repültek a céljuk felé,
Tündérország rájuk várt,
Tündér végre hazatérhet,
s átlépheti a határt.

Holnapra majd megérkezik,
apja, anyja boldog lesz,
Tündérország újra virul,
mert a gyásznak vége lesz.

Visszatért az elveszett lány!
Könyvem itt becsukódott.
Álomra hajtottam fejem
szemem is behunyódott!

Aranyosi Ervin © 2019-08-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva