Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Becsület, tisztesség

Aranyosi Ervin: Becsület, tisztesség

Becsület, tisztesség, nem kapható holmik.
Eladni, mindössze csak egyszer lehet!
Kétes vállalkozás, azt visszaszerezni,
amikor rájönnek már az emberek!

Ha eladod, persze könnyen gazdagodhatsz,
ám, nem leszel többé a magad ura!
Az ördög veszi meg az elárult lelked,
s szembeköp a tükröd, bármilyen fura!

Persze, kényelmesebb, mintha nyomorognál,
de nem lesznek többé nyugodt álmaid!
Mintha földi létben, sírodban forognál,
lelkiismereted még nyugtalanít.

Sokkal szebb az álma a becsületesnek,
bár az élet neki olykor nehezebb.
Tisztán nézhetsz szembe te is a világgal,
ha nem adod el, míg élsz, a lelkedet!

Aranyosi Ervin © 2025-01-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Gazdag úr és a bányász felesége


Aranyosi Ervin: Gazdag úr és a bányász felesége

(bányászdal)

Éneklek neked egy történetet.
Egy dús gazdag úrral megtörténhetett.
Az úton egy asszonnyal beszélgetett,
ki bányászfeleségként élt életet.

Sose bánd, bánd, jaj meg ne bánd!
Sose bánd, bánd, jaj meg ne bánd!

Az úr egy nap elhagyta az otthonát,
dolgára indult a városon át!
Az összes bánya az övé volt,
útján az asszonnyal találkozott!

Sose bánd, bánd, jaj meg ne bánd!
Sose bánd, bánd, jaj meg ne bánd!

Mondanom kell uram most valamit,
tudom, a bánya itt kit gazdagít,
Tudom, hogy mért retteg éjeken át,
mert hallja a pokolnak hívószavát.

Sose bánd, bánd, jaj meg ne bánd!
Sose bánd, bánd, jaj meg ne bánd!

Honnan jöttél – nyögött fel az az úr,
– a pokolból, ahol az ördög az úr!
Szegénnyel van tele ott lent az üst,
sikolyuk úgy száll fel, mint holmi füst!

Sose bánd, bánd, jaj meg ne bánd!
Sose bánd, bánd, jaj meg ne bánd!

Az ördög már unja a szegényeket,
s úgy hiszi, hogy jobban járna veled!
Bár minden szegényt most engedne el,
mert néki már a gazdag lelke kell!

Sose bánd, bánd, jaj meg ne bánd!
Sose bánd, bánd, jaj meg ne bánd!

A pokol listáján láttam nevét,
az ördög már küldi hívó levelét.
Ha nem tesz jót, többé már nem menekül,
pokolra száll és az üstbe kerül.

Sose bánd, bánd, jaj meg ne bánd!
Sose bánd, bánd, jaj meg ne bánd!

Meg kéne emelni a béreket,
megbecsülni a szegényeket!
Ha nem teszi biztos pokolra kerül,
és örökös létre az üstbe merül!

Sose bánd, bánd, jaj meg ne bánd!
Sose bánd, bánd, jaj meg ne bánd!

Aranyosi Ervin © 2024-01-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Az élet halála


Aranyosi Ervin: Az élet halála

A halál után boldog a lélek,
mert felüdül és megpihen.
Boldogító közegben lépdel,
nem bántja többé senki sem!
Odaát várják lélektársak,
és boldogan veszik körül,
elveszettnek hitt ismerősök
ott vannak, s lám, mind örül.

Akkor jössz rá, amitől féltél,
az örök vég, nem létezik,
korábban már te is itt éltél,
és boldog volt a lelked itt!
De újra, újra leszülettél,
tanulni és tanítani,
a földi poklot mennyé tenni,
az életen javítani.

De kisgyerekként kijavítják,
mindent tudó hitrendszerünk,
amit tanultak, azt tanítják,
és senki sem hisz még nekünk!
Elveszik mind a hozott kincset,
s adnak helyébe lim-lomot,
meggyőznek, bűnösnek születtél,
s amit hoztál, az mind lopott!

Rossz kufárok váltják be pénzed,
elveszik összes aranyad,
értéktelent adnak cserébe,
ne tudj, s ne ismerd magadat!
Megzsarolnak a szeretettel,
ha nem leszel jó, nem jut neked,
s a szeretetért vívott harcról
szól onnantól az életed!

Olyan zsarol, ki képtelen rá,
ki szeretni sosem tudott,
ki maga is sóvárgón várta,
és úgy érzi, kevés jutott!
Mikor fordul meg a világunk?
Szeretet nem így működik!
Versengve, háborúkat játszunk,
s a gonosz könnyen ügyködik.

Nem vagy bűnös, szeretni jöttél,
s jobbá szeretni másokat,
élhetővé átformálni
kifordított világodat.
A valós hitet visszaadni,
az élet szép, s nincs is halál!
Nem kéne félőn nyomorogni,
míg itt létünk megint lejár.

Meg kéne lelnünk önmagunkban,
az istenit, szerethetőt,
s nem rettegni oly izgatottan
a testre váró temetőt!
Az elmúlás, a test halála,
ezt jó lenne megértenünk,
a félelem, az ördög vára,
s nem árthat, amíg szeretünk!

Testünket nem visszük magunkkal,
más szívekben élünk tovább!
Készülődünk a túlvilágon,
hátha tudunk tenni csodát!
Jó lenne ezt a csodás bolygót
szeretettel megtölteni,
az emberiség csak így tudna
isteni gúnyát ölteni!

Ez itt, most lent, a lét halála,
ahol az ember haldokol,
ahol a földi menny helyére
költözik ördög és pokol.
Haláltól fél, bár élni sem mer,
testbe a lélek halni jár,
így él sok milliárdnyi ember,
ebből kéne ébredni már!

Aranyosi Ervin © 2024-01-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Világra nyitott szemmel


Aranyosi Ervin: Világra nyitott szemmel…

Ismét tanultam nyitott szemmel élni,
világomban nézőpontot cserélni,
átlátni sorson, mint ablaküvegen,
megérteni, hogy mi történik velem!
Mi történik, ha ok nélkül hagyom,
vagy álmomat görcsösen akarom,
s kezembe zárva szorítom vizem,
s az elfolyik ujjam közt hirtelen.

Felülről kéne néznem életem,
megtapasztalnom valódi lényegem,
s megértenem az ok-okozatot,
valójában, én miért is vagyok?
Nem haldokolni jöttem ide én,
nem ok nélkül ragyog rám tiszta fény,
mindennek, bennem élő oka van,
s lelkemnek tudni mindezt, joga van!

Tanulni Jöttem közétek ide,
s mindennek megvan a maga ideje!
Szeretnem kell, ez lényem lényege,
így nevet rám világom kék ege.
Hát osztogatom hálás mosolyom,
a mások szíve az én otthonom,
azokban gyújtok lámpást, s meleget,
azokban éled fel a szeretet.

Szeretet lángja terjedjen tovább!
Nyissunk hát szívvel ilyen iskolát!
Hadd lássák meg a kicsik és nagyok,
hogy a világ csupán ettől ragyog!
A természet is, maga a szeretet,
és jó szándékkal éltet, megetet.
A Föld-bolygó egy szerető anya,
gondoskodón ömlik ránk aranya.

Nem kihasználni, kirabolni kell,
csak együtt élni értékeivel,
hisz önzetlenül kincsét ontja ránk,
hát jó lenne, ha hálát mondanánk!
Majd emberséggel, jó tennénk vele,
az életébe nem szólnánk bele!
Mert több tudás van benne, higgy nekem!
Jól kitalálta, élő Istenem!

Hát legyünk végre emberségesek,
a világra ne legyünk mérgesek!
Az ember az, ki uralni akar,
kifosztva mást, ördög karmaival.
Nem elvenni, de inkább adni kell,
nem utolsó kenetet adni fel!
Nem gyűjtögetni földi kincseket,
s nem sírni, hogy még elég nincs neked!

Másképp kell látni a világodat,
szeretettel megtöltve álmodat,
ha adsz, majd attól gazdagodsz,
a letaroló, buta gazda rossz!
Túl sok a mű, természetellenes,
mert azokon gyártója jól keres,
de az a pénz, mit kap, nem ehető,
s az út végén ott van a temető!

Választhatunk, hogy élet, vagy halál,
mi az, mi ránk az út végén talál?
Döntenünk kell, az embernek mi kell,
a szeretet, vagy pénzéhes siker?
Hogy éltetjük-e szép világunkat,
vagy pénzhegyen lógatjuk lábunkat,
s hagyjuk kihűlni szívünk melegét,
mert az embernek, az élet nem elég!

Aranyosi Ervin © 2022-09-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: A zaj szigete


Aranyosi Ervin: A zaj szigete

Dübörög a sziget,
kihűlt szíve dobban,
gyilkos ürességét
nem tartja titokban!
Tudatlan reflektor
vetít sötétséget,
monotóniája
beszippanthat téged.

Mint őrült hangyaboly,
a fogyasztó tömeg,
futkos össze-vissza,
célját sem érti meg!
A lét lézengői,
összemenekülnek,
Zaj-Istent imádva,
transzukba merülnek.

Kell bizony e cirkusz,
ne lásd mi az élet!
A pénz tömlöcében
nem fáj az ítélet!
Agytompító szerek
súrolják a falat,
amíg elméd mélyén
még gondolat marad.

Tompaság, lüktetés,
hangszerek sikolya,
mind csak közvetítő:
az ördög mosolya!
Bűzös lehelete
a fülükbe súgja,
ennek a világnak
nincs mása, csak múltja!

Aranyosi Ervin © 2022-08-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Istent keresve


Aranyosi Ervin: Istent keresve

Mikor Istent keresve bejárod a világot,
s mikor világodban sehol sem találod,
mikor rájössz, hogy rossz helyen kerested,
s lelkednek ruhája, csupán csak a tested.
A lelkedben ott él, s ott van fűben, fában,
ő maga a minden, ebben a világban.
Ha rátalálsz, meglátod, hogy egy vagy véle,
s nem is kérdés, hogy van-e, vagy, hogy él-e?

Nem ősz apóka, ki varázslatra képes,
ha így nézed, nem jutsz el lényegéhez!
Egy vagy vele, s amíg ezt meg nem érted,
a megvezetett, rabszolga léted éled,
mert másokban és másoknak hiszel.
Míg nem találod, az ördög visz el!
S bolyongsz csak egyre tévutakon járva,
és benne te sem leszel megtalálva!

Nem sikerülhet önmagadra lelned,
az anyag súlyát kell cipelje a lelked!
Ott van a csendben, jól elrejtve benned,
merülnöd kéne, csak mélyebbre menned,
s hagyni a lelked, hogy végre rá találjon,
tudatossággal, valóddal, eggyé váljon!
Lazulj csak el, add át magad neki,
hadd legyen lelked újra isteni!

Ha rátaláltál, utad is megtalálod,
nincs más dolgod, csak szebbítsd a világot,
rosszabb felét szeretgesd végre jobbá,
hadd váljanak a lelkek boldogokká!
Változtasd meg, mi világodat hajtja,
nyiss egy kaput és bátran lépj be rajta,
hol végre együtt lehetsz isteneddel,
s hited szerint, új világot teremtel!

Aranyosi Ervin © 2022-06-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szivárványos jókedv


Aranyosi Ervin: Szivárványos jókedv

„Ördög veri feleségét”,
eső esik, Nap ragyog.
Szivárványos jó kedvem van,
végre önmagam vagyok!
Könnyeimet felszárítom,
újra csillog a szemem,
a szivárvány új reményt hoz
szebbé válik életem!

Nem is eshet hát örökké,
kell, hogy kisüssön a Nap!
Az ember lelke sem boronghat,
örökké a bú miatt!
Ki kell jönnünk a napfényre,
kell, hogy éljen a remény,
öltsd fel legszebb mosolyodat,
ragyogjon csak be a fény!

Nézd az égen a szivárványt,
az is terád mosolyog,
vidámkodni egészséges,
hidd el, ez egy komoly ok!
Engedd szállni képzeleted,
léggömbként a föld felett,
ne húzza le szomorúság,
megbéklyózva lelkedet!

Emelkedj a csillagokba,
szállj égen, mint a madár,
ne ragadj hétköznapokba,
hidd el, annyi csoda vár!
Éld meg szép, saját világod,
ne másold a másokét!
Járd bátran a saját utad,
állj ki saját álmodért!

Az sem baj, ha eső hullik,
ha napod benned ragyog!
Nem számít a zord külsőség,
ha itt benn boldog vagyok!
Keresem a társaimat,
kikkel boldog lehetek,
akikkel az esőben is
ragyogok és nevetek!

„Ördög veri feleségét”,
engem bizony nem zavar,
az égen a szép szivárvány,
vidámmá tenni akar!
Ahogy nézem a színeit,
csodát mutatnak nekem,
mert az eső és a napfény
szebbíti az életem!

Aranyosi Ervin © 2022-05-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Semmi sem olyan már


Aranyosi Ervin: Semmi sem olyan már

Semmi sem olyan már, amilyen volt egykor,
hazugsággal terhelt a kétes jelenkor.
Vissza-visszanézve, megszépül a múltunk,
de már nem érvényes, amit megtanultunk.
Nem is olyan könnyű a szitán átlátni,
hazugság rácsok közt naponta helytállni,
rabszolgaként tűrni az elme korbácsát,
elpusztulni látni Isten szép világát.

Megvakított népnek a szemét felnyitni,
álmokat kergetni, jobb világban hinni,
ez lenne a dolgunk, s talán tennünk kéne,
de bátran fojtogat a hatalom törvénye.
Nem szolgál tudomány, jövőképünk nincsen,
marakszik az ember a semmivé lett kincsen.
A hitünk elveszett, s lelkünk nem szolgálja,
hatalom trónján ül az ördög prófétája.

Vakok közt látónak maradni veszélyes,
hazugságok vára már többezer éves.
Sír az ember lelke, lázadna zokogva,
tehetetlenségnek földhöz láncolt foglya.
Menekülne talán. Mindenhol ez várja,
megvezetett világ fegyverarzenálja.
A rémálom kínoz és megéljük ébren,
meddig él a világ a pénz bűvöletében?

Már a gyermeket is hazugsággal oltják,
az ármányaikat a képedbe tolják,
de hiába látod, ha mások nem látják,
élelmiszergyártók mérgeit zabálják.
A cirkuszt megkapják mind a hatalomtól,
s elég, ha az ember arénákban tombol,
s nem marad ereje a gondolkodásra,
míg a gondjaiért mutogathat másra.

Aki szólni merne, az mind kirekesztett,
cipeli, mint Jézus, vállán a keresztet.
Hiába beszélne szívről, szeretetről,
hazugnak nevezik, s megcáfolják egyből.
Cipeli a terhét, már nem is tud adni,
nem képes világa élőn megmaradni.
Hagyják felszegezni őt is a keresztre,
fentről átláthassa, minden el van veszve!

Vajon, van értelme ezért feltámadni,
eltorzult világnak újabb esélyt adni?
Lehet, Isten fia, már eleve téved,
lassan ő sem érti, miről szól az élet?
Értelem és remény szép lassan kihűlnek,
életünk ágain dögkeselyűk ülnek,
várják, hogy az utunk a végéhez érjen,
lelkünk mennybe szálljon, létsíkot cseréljen.

Halálra ítélt Föld, az ember lelakta,
nem is fáj a szíve érte, vagy miatta.
Eltűnik majd lassan, minden, ami élő,
robotvilág jön el, embertelen – félő!
Érzések nélküli, gondolkodás mentes,
amit könnyen ural a néhány bennfentes.
Üres, embertelen, kihűlt, árva, halott,
amilyet az ember maga mögött hagyott.

Aranyosi Ervin © 2021.09.15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Férfi ideál (Capriccio)

Peter Paul Rubens – a „Vénusz és a Mars”(részlet)

Aranyosi Ervin: Férfi ideál (Capriccio)

A női ideálról írtam már egy verset,
kicsit élcelődőt, olykor néha nyerset.

A hölgyolvasóim, feldúlva azt kérték,
mutassam meg versben, mi a férfi érték!

A teremtés koronáját is tegyük helyére,
hadd kerüljön a glória az ő szent fejére!

Hogyan legyen hát a férfi tökéletes példány,
ne maradjon őmiatta arájából vénlány?

Olyan legyen, amilyenre a női szívek vágynak,
szedjük össze jellemzőit a férfi ideálnak!

Legyen hát férfias, határozott jellem,
kinek a női szív nehezen áll ellen!

Kinek a karjában biztonságra lelhet,
és a női bájra gyengéden felelget!

A mai világban gyakran pénz az érték,
lehet akár kövér, ha aranyban mérték!

Az sem baj, ha sekély a lelki világa,
csak mindene legyen, ami fénylő, s drága?

Sok nő palotaként képzel el szép fészket,
amit összedobni csalás, vagy művészet.

Legyen a férfinak az autója sármos,
amin sok pocakos, gazdag férfi jár most!

A külsőségekre nincs leírás pontos,
a férfi szépsége, nem igazán fontos!

Ha már az ördögnél jobban, szebben kinéz,
a többit elfedi bankszámlán némi pénz.

Jó, ha arca komoly, értelmet sugároz,
s dolgozik keményen, sok pénzt hoz a házhoz.

Legyen délceg, aki hasat gyúr laposra,
a hölgyeknek tetszik a másnapos borosta!

Keressen, sportoljon, fizesse a plázát,
partikra vigye el Barbie-szép babáját!

Nem baj, ha italos, csak ne üssön nagyot,
s mit számít a verés, ha rád sok pénzt hagyott.

Vannak nők, akiket a nagy orr ingerel,
s van, ki azt szeretné, hogy ördög vigye el!

Mert az ördögre is szarvat varázsolnak,
máskor unalmukban tortákat habzsolnak.

Persze, sokan várják, a szőke herceget,
akiről kiderült, mindvégig hencegett!

Öltözzön fel lazán, könnyedén, sportosan,
ne hordja holmiját gyűrötten, mocskosan!

Bármely társaságban ő vigye a prímet,
találjon ki mindig szóviccet, vagy rímet!

Vagy legyen híresség, mindenki szeresse,
de ő a pillantását csak egy nőre vesse!

Ne cserélje azt le, ahogy a járgányát,
hordja a tenyerén, s teljesítse vágyát!

Vegyen rendszeresen párjának virágot,
s próbáljon egyedül hordani nadrágot!

Van egy csomó előny, ha férfinak születtél,
például hiheted, hogy több eszű lettél!

A legtöbb nő úgyis rád hagy inkább mindent,
s közben villámokat szór rád a tekintet.

A vezetékneved sosem változik meg,
akárhány esküvőn lépsz feljebb egy szintet.

Nem csak csokoládé oldja a magányod,
hiszen meccs, s kocsma vár, s számtalan barátod.

Az autószerelőd nem tud megvezetni,
még térkép alapján is tudsz közlekedni.

Jobb és a baloldalt nem kevered össze,
s nem kell, hogy szemedet sírás, könny fürössze!

Vizelde a világ, amerre csak fát látsz,
s azt hiszed, intrikán egy kettőre átlátsz.

Nem kell gondolkodnod, hogy meghúzz egy csavart,
vagy hölgyet, ki éppen csak flörtölni akart!

Nem nézik a melled, ha veled beszélnek.
Böfögést, vagy bélgázt bátran eressz szélnek!

Új cipőd nem nyomja, nem töri fel lábad,
hiszen a férfiak kényelmesben járnak.

Három pár is elég, nem kell egy szekrénnyi,
nem kell divatozni, az új trendet nézni.

Azt eszel, amit kapsz, s ha szereted hasad,
kihízott nadrágod mérgében meghasad.

Ráncok nem csúfítanak, csak sármossá tesznek,
karakteres arccal komolyabban vesznek.

A telefonodon csak fél percekig beszélsz,
mert ha tovább kéne, hát kevesebbet élsz.

Bármit ki tudsz nyitni, ami le van zárva,
nem vársz segítségre, vagy női csodákra.

Koncentrálsz, tán egyszer megérted a nőket,
de férfi logikával nem értheted őket.

Valahogy sírással mindig csőbe húznak,
az érzelmek szintjén jobban háborúznak.

Igyekszel kedvesen a kedvükben járni,
s képes vagy a nőktől ezért hálát várni.

A gyűrött ruha is pont olyan kényelmes,
mint a kitisztított, agyonvasalt jelmez.

Bátran hordhatsz nyáron egy rövidnadrágot,
mindegy milyen lábbal lettél te megáldott.

Ha a körmöd hosszú, egy bicska is elég,
amivel levágod körmöd feleslegét.

Bajuszt is növeszthet, vagy akár szakállat,
nem kell borotválnod hónaljad, s a lábad!

Boldoggá tesz a sör, a meccs és sok barát,
nejed miatt iszod a barátok borát.

Mert a sok alkohol, minden nőt megszépít,
s nem fáj úgy a fejed, ha szájukat tépik.

Szeretnéd érteni már a női lelket,
s az elmélkedéshez veszel is egy telket.

Ahova kijárhatsz majd a haverokkal,
megfejtsd a nők lelkét, ezzel a szent okkal!

Ám te vadász maradsz, szoknyára vadászol,
s minden lelkizéstől rögtön falra mászol.

Nem tudsz mit kezdeni egy szép nő lelkével,
s inkább elbíbelődsz csodaszép testével.

Holt biztos vagy benne, te választasz hölgyet,
megnézve a testén minden hegyet, s völgyet.

Habzsolod, csodálod és észre sem veszed,
orrodnál vezetnek, s elveszik az eszed.

Szavakkal csacsogva elmanipulálnak,
csak azt veszed észre, hogy a dolgok állnak.

Illat, szépség, gesztus, lazán tőrbe csalnak,
mozdulatlanul ujjuk köré csavarnak.

Te meg rájuk repülsz, mint lepke a fényre,
s a te akaratod megadatik végre.

Mikor hajad kihull, s pénzed nő helyette,
hiszed, az előbbit megszokott nőd tette.

Félsz, hogy a kapukat előtted bezárják,
s hogy tegyél ellene, tőled el is várják.

Ki kell még, hogy próbáld: Tudsz még hódítani,
huszonéves csitrit ágyba lódítani?

Aki felnéz reád, bár magasabb nálad,
s amíg pénzed futja, átöleli vállad.

Hetvenéves fejjel szex őrültnek látszol,
életeddel játszva akrobatikázol.

Nagypapa fejjel is új utódot nemzel,
s ezzel bizonygatod, hogy te nem öregszel!

Azt mondják a hölgyek, nincs igazi férfi,
ki a női lelket átlátja, megérti.

De, ki mégis olyan, az meg nekik nem kell,
mert azzal unalmas az éjjel, s a reggel.

Létezik e olyan, hogy ideális férfi?
Ha szakács, receptjét el kellene kérni!

Tudom, létezik egy ezen a földtekén,
csak tudnám, mért kellek mindegyik nőnek én?

Aranyosi Ervin © 2021.09.09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A szeretet koldusai


Aranyosi Ervin: A szeretet koldusai

A szeretetet mindig koldulni kellett,
s a gazdag elment a koldus mellett,
s még jó, ha épp nem köpte le!

Pedig az is csak élni vágyott,
végig járni egy rút világot,
ami az ördög ötlete.

Bár szól még nóta szeretetről,
de mi jut vajon nekünk ebből?
Akad érintés, ölelés?

Van-e helye még igaz szónak,
amit a tisztán élők szólnak,
vagy ebből van éppen kevés?

Jaj, mit tehetnénk a világért,
a jó emberek igazáért,
hogy újra jobb és szebb legyen?

Jó lenne teljes szívvel adni,
a Megváltó útján haladni,
s hagyni, hogy emberré tegyen!

Véget vetni a háborúknak,
a megvezetett nyomorultak
szemét felnyitva, tenni jót!

Valódi kiutat mutatni,
legyen min együtt majd haladni,
s megmenteni a földlakót!

De előbb hisz el hazugságot,
s rettegi már a nagyvilágot,
s a lelke láncon vezetett!

Média híre köti gúzsba,
s hiába vág elmébe, húsba,
a megértés csak tettetett!

Sosem tanultunk gondolkodni,
könnyebb a látókat okolni,
és várni fentről a csodát!

Hinni álságos tudományban,
amely a pénz szolgálatában,
törli az értelem nyomát.

Szeretni kéne megtanulni,
hagyni a létet megjavulni,
ébredni kéne emberek!

Hisz elveszik a szabadságunk,
megölik minden élő vágyunk,
mi nélkül élni nem lehet.

Elvesztettük az Istenünket,
az élő hit hiánya büntet,
Jézus hiába szenvedett!

Együtt, egymásért kéne tennünk,
egy közös láng lobogjon bennünk:
Igazság, béke, szeretet!

Mert kihalunk így, szeretetlen,
túlélni mindezt lehetetlen,
értelem nélkül nincs jövőnk!

Ami miénk, kolduljuk mástól
és rettegni az elmúlástól,
amíg elszívják mind erőnk!

Ébrednünk kéne, szemet nyitni,
az élet értelmében hinni,
s élni tanulni, újra, itt!

Nem koldulni, hanem szeretni,
élni végre és megpengetni
a szép szeretet húrjait.

Aranyosi Ervin © 2021-04-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva