Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Világra nyitott szemmel


Aranyosi Ervin: Világra nyitott szemmel…

Ismét tanultam nyitott szemmel élni,
világomban nézőpontot cserélni,
átlátni sorson, mint ablaküvegen,
megérteni, hogy mi történik velem!
Mi történik, ha ok nélkül hagyom,
vagy álmomat görcsösen akarom,
s kezembe zárva szorítom vizem,
s az elfolyik ujjam közt hirtelen.

Felülről kéne néznem életem,
megtapasztalnom valódi lényegem,
s megértenem az ok-okozatot,
valójában, én miért is vagyok?
Nem haldokolni jöttem ide én,
nem ok nélkül ragyog rám tiszta fény,
mindennek, bennem élő oka van,
s lelkemnek tudni mindezt, joga van!

Tanulni Jöttem közétek ide,
s mindennek megvan a maga ideje!
Szeretnem kell, ez lényem lényege,
így nevet rám világom kék ege.
Hát osztogatom hálás mosolyom,
a mások szíve az én otthonom,
azokban gyújtok lámpást, s meleget,
azokban éled fel a szeretet.

Szeretet lángja terjedjen tovább!
Nyissunk hát szívvel ilyen iskolát!
Hadd lássák meg a kicsik és nagyok,
hogy a világ csupán ettől ragyog!
A természet is, maga a szeretet,
és jó szándékkal éltet, megetet.
A Föld-bolygó egy szerető anya,
gondoskodón ömlik ránk aranya.

Nem kihasználni, kirabolni kell,
csak együtt élni értékeivel,
hisz önzetlenül kincsét ontja ránk,
hát jó lenne, ha hálát mondanánk!
Majd emberséggel, jó tennénk vele,
az életébe nem szólnánk bele!
Mert több tudás van benne, higgy nekem!
Jól kitalálta, élő Istenem!

Hát legyünk végre emberségesek,
a világra ne legyünk mérgesek!
Az ember az, ki uralni akar,
kifosztva mást, ördög karmaival.
Nem elvenni, de inkább adni kell,
nem utolsó kenetet adni fel!
Nem gyűjtögetni földi kincseket,
s nem sírni, hogy még elég nincs neked!

Másképp kell látni a világodat,
szeretettel megtöltve álmodat,
ha adsz, majd attól gazdagodsz,
a letaroló, buta gazda rossz!
Túl sok a mű, természetellenes,
mert azokon gyártója jól keres,
de az a pénz, mit kap, nem ehető,
s az út végén ott van a temető!

Választhatunk, hogy élet, vagy halál,
mi az, mi ránk az út végén talál?
Döntenünk kell, az embernek mi kell,
a szeretet, vagy pénzéhes siker?
Hogy éltetjük-e szép világunkat,
vagy pénzhegyen lógatjuk lábunkat,
s hagyjuk kihűlni szívünk melegét,
mert az embernek, az élet nem elég!

Aranyosi Ervin © 2022-09-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: A zaj szigete


Aranyosi Ervin: A zaj szigete

Dübörög a sziget,
kihűlt szíve dobban,
gyilkos ürességét
nem tartja titokban!
Tudatlan reflektor
vetít sötétséget,
monotóniája
beszippanthat téged.

Mint őrült hangyaboly,
a fogyasztó tömeg,
futkos össze-vissza,
célját sem érti meg!
A lét lézengői,
összemenekülnek,
Zaj-Istent imádva,
transzukba merülnek.

Kell bizony e cirkusz,
ne lásd mi az élet!
A pénz tömlöcében
nem fáj az ítélet!
Agytompító szerek
súrolják a falat,
amíg elméd mélyén
még gondolat marad.

Tompaság, lüktetés,
hangszerek sikolya,
mind csak közvetítő:
az ördög mosolya!
Bűzös lehelete
a fülükbe súgja,
ennek a világnak
nincs mása, csak múltja!

Aranyosi Ervin © 2022-08-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Istent keresve


Aranyosi Ervin: Istent keresve

Mikor Istent keresve bejárod a világot,
s mikor világodban sehol sem találod,
mikor rájössz, hogy rossz helyen kerested,
s lelkednek ruhája, csupán csak a tested.
A lelkedben ott él, s ott van fűben, fában,
ő maga a minden, ebben a világban.
Ha rátalálsz, meglátod, hogy egy vagy véle,
s nem is kérdés, hogy van-e, vagy, hogy él-e?

Nem ősz apóka, ki varázslatra képes,
ha így nézed, nem jutsz el lényegéhez!
Egy vagy vele, s amíg ezt meg nem érted,
a megvezetett, rabszolga léted éled,
mert másokban és másoknak hiszel.
Míg nem találod, az ördög visz el!
S bolyongsz csak egyre tévutakon járva,
és benne te sem leszel megtalálva!

Nem sikerülhet önmagadra lelned,
az anyag súlyát kell cipelje a lelked!
Ott van a csendben, jól elrejtve benned,
merülnöd kéne, csak mélyebbre menned,
s hagyni a lelked, hogy végre rá találjon,
tudatossággal, valóddal, eggyé váljon!
Lazulj csak el, add át magad neki,
hadd legyen lelked újra isteni!

Ha rátaláltál, utad is megtalálod,
nincs más dolgod, csak szebbítsd a világot,
rosszabb felét szeretgesd végre jobbá,
hadd váljanak a lelkek boldogokká!
Változtasd meg, mi világodat hajtja,
nyiss egy kaput és bátran lépj be rajta,
hol végre együtt lehetsz isteneddel,
s hited szerint, új világot teremtel!

Aranyosi Ervin © 2022-06-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szivárványos jókedv


Aranyosi Ervin: Szivárványos jókedv

„Ördög veri feleségét”,
eső esik, Nap ragyog.
Szivárványos jó kedvem van,
végre önmagam vagyok!
Könnyeimet felszárítom,
újra csillog a szemem,
a szivárvány új reményt hoz
szebbé válik életem!

Nem is eshet hát örökké,
kell, hogy kisüssön a Nap!
Az ember lelke sem boronghat,
örökké a bú miatt!
Ki kell jönnünk a napfényre,
kell, hogy éljen a remény,
öltsd fel legszebb mosolyodat,
ragyogjon csak be a fény!

Nézd az égen a szivárványt,
az is terád mosolyog,
vidámkodni egészséges,
hidd el, ez egy komoly ok!
Engedd szállni képzeleted,
léggömbként a föld felett,
ne húzza le szomorúság,
megbéklyózva lelkedet!

Emelkedj a csillagokba,
szállj égen, mint a madár,
ne ragadj hétköznapokba,
hidd el, annyi csoda vár!
Éld meg szép, saját világod,
ne másold a másokét!
Járd bátran a saját utad,
állj ki saját álmodért!

Az sem baj, ha eső hullik,
ha napod benned ragyog!
Nem számít a zord külsőség,
ha itt benn boldog vagyok!
Keresem a társaimat,
kikkel boldog lehetek,
akikkel az esőben is
ragyogok és nevetek!

„Ördög veri feleségét”,
engem bizony nem zavar,
az égen a szép szivárvány,
vidámmá tenni akar!
Ahogy nézem a színeit,
csodát mutatnak nekem,
mert az eső és a napfény
szebbíti az életem!

Aranyosi Ervin © 2022-05-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Semmi sem olyan már


Aranyosi Ervin: Semmi sem olyan már

Semmi sem olyan már, amilyen volt egykor,
hazugsággal terhelt a kétes jelenkor.
Vissza-visszanézve, megszépül a múltunk,
de már nem érvényes, amit megtanultunk.
Nem is olyan könnyű a szitán átlátni,
hazugság rácsok közt naponta helytállni,
rabszolgaként tűrni az elme korbácsát,
elpusztulni látni Isten szép világát.

Megvakított népnek a szemét felnyitni,
álmokat kergetni, jobb világban hinni,
ez lenne a dolgunk, s talán tennünk kéne,
de bátran fojtogat a hatalom törvénye.
Nem szolgál tudomány, jövőképünk nincsen,
marakszik az ember a semmivé lett kincsen.
A hitünk elveszett, s lelkünk nem szolgálja,
hatalom trónján ül az ördög prófétája.

Vakok közt látónak maradni veszélyes,
hazugságok vára már többezer éves.
Sír az ember lelke, lázadna zokogva,
tehetetlenségnek földhöz láncolt foglya.
Menekülne talán. Mindenhol ez várja,
megvezetett világ fegyverarzenálja.
A rémálom kínoz és megéljük ébren,
meddig él a világ a pénz bűvöletében?

Már a gyermeket is hazugsággal oltják,
az ármányaikat a képedbe tolják,
de hiába látod, ha mások nem látják,
élelmiszergyártók mérgeit zabálják.
A cirkuszt megkapják mind a hatalomtól,
s elég, ha az ember arénákban tombol,
s nem marad ereje a gondolkodásra,
míg a gondjaiért mutogathat másra.

Aki szólni merne, az mind kirekesztett,
cipeli, mint Jézus, vállán a keresztet.
Hiába beszélne szívről, szeretetről,
hazugnak nevezik, s megcáfolják egyből.
Cipeli a terhét, már nem is tud adni,
nem képes világa élőn megmaradni.
Hagyják felszegezni őt is a keresztre,
fentről átláthassa, minden el van veszve!

Vajon, van értelme ezért feltámadni,
eltorzult világnak újabb esélyt adni?
Lehet, Isten fia, már eleve téved,
lassan ő sem érti, miről szól az élet?
Értelem és remény szép lassan kihűlnek,
életünk ágain dögkeselyűk ülnek,
várják, hogy az utunk a végéhez érjen,
lelkünk mennybe szálljon, létsíkot cseréljen.

Halálra ítélt Föld, az ember lelakta,
nem is fáj a szíve érte, vagy miatta.
Eltűnik majd lassan, minden, ami élő,
robotvilág jön el, embertelen – félő!
Érzések nélküli, gondolkodás mentes,
amit könnyen ural a néhány bennfentes.
Üres, embertelen, kihűlt, árva, halott,
amilyet az ember maga mögött hagyott.

Aranyosi Ervin © 2021.09.15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Férfi ideál (Capriccio)

Peter Paul Rubens – a „Vénusz és a Mars”(részlet)

Aranyosi Ervin: Férfi ideál (Capriccio)

A női ideálról írtam már egy verset,
kicsit élcelődőt, olykor néha nyerset.

A hölgyolvasóim, feldúlva azt kérték,
mutassam meg versben, mi a férfi érték!

A teremtés koronáját is tegyük helyére,
hadd kerüljön a glória az ő szent fejére!

Hogyan legyen hát a férfi tökéletes példány,
ne maradjon őmiatta arájából vénlány?

Olyan legyen, amilyenre a női szívek vágynak,
szedjük össze jellemzőit a férfi ideálnak!

Legyen hát férfias, határozott jellem,
kinek a női szív nehezen áll ellen!

Kinek a karjában biztonságra lelhet,
és a női bájra gyengéden felelget!

A mai világban gyakran pénz az érték,
lehet akár kövér, ha aranyban mérték!

Az sem baj, ha sekély a lelki világa,
csak mindene legyen, ami fénylő, s drága?

Sok nő palotaként képzel el szép fészket,
amit összedobni csalás, vagy művészet.

Legyen a férfinak az autója sármos,
amin sok pocakos, gazdag férfi jár most!

A külsőségekre nincs leírás pontos,
a férfi szépsége, nem igazán fontos!

Ha már az ördögnél jobban, szebben kinéz,
a többit elfedi bankszámlán némi pénz.

Jó, ha arca komoly, értelmet sugároz,
s dolgozik keményen, sok pénzt hoz a házhoz.

Legyen délceg, aki hasat gyúr laposra,
a hölgyeknek tetszik a másnapos borosta!

Keressen, sportoljon, fizesse a plázát,
partikra vigye el Barbie-szép babáját!

Nem baj, ha italos, csak ne üssön nagyot,
s mit számít a verés, ha rád sok pénzt hagyott.

Vannak nők, akiket a nagy orr ingerel,
s van, ki azt szeretné, hogy ördög vigye el!

Mert az ördögre is szarvat varázsolnak,
máskor unalmukban tortákat habzsolnak.

Persze, sokan várják, a szőke herceget,
akiről kiderült, mindvégig hencegett!

Öltözzön fel lazán, könnyedén, sportosan,
ne hordja holmiját gyűrötten, mocskosan!

Bármely társaságban ő vigye a prímet,
találjon ki mindig szóviccet, vagy rímet!

Vagy legyen híresség, mindenki szeresse,
de ő a pillantását csak egy nőre vesse!

Ne cserélje azt le, ahogy a járgányát,
hordja a tenyerén, s teljesítse vágyát!

Vegyen rendszeresen párjának virágot,
s próbáljon egyedül hordani nadrágot!

Van egy csomó előny, ha férfinak születtél,
például hiheted, hogy több eszű lettél!

A legtöbb nő úgyis rád hagy inkább mindent,
s közben villámokat szór rád a tekintet.

A vezetékneved sosem változik meg,
akárhány esküvőn lépsz feljebb egy szintet.

Nem csak csokoládé oldja a magányod,
hiszen meccs, s kocsma vár, s számtalan barátod.

Az autószerelőd nem tud megvezetni,
még térkép alapján is tudsz közlekedni.

Jobb és a baloldalt nem kevered össze,
s nem kell, hogy szemedet sírás, könny fürössze!

Vizelde a világ, amerre csak fát látsz,
s azt hiszed, intrikán egy kettőre átlátsz.

Nem kell gondolkodnod, hogy meghúzz egy csavart,
vagy hölgyet, ki éppen csak flörtölni akart!

Nem nézik a melled, ha veled beszélnek.
Böfögést, vagy bélgázt bátran eressz szélnek!

Új cipőd nem nyomja, nem töri fel lábad,
hiszen a férfiak kényelmesben járnak.

Három pár is elég, nem kell egy szekrénnyi,
nem kell divatozni, az új trendet nézni.

Azt eszel, amit kapsz, s ha szereted hasad,
kihízott nadrágod mérgében meghasad.

Ráncok nem csúfítanak, csak sármossá tesznek,
karakteres arccal komolyabban vesznek.

A telefonodon csak fél percekig beszélsz,
mert ha tovább kéne, hát kevesebbet élsz.

Bármit ki tudsz nyitni, ami le van zárva,
nem vársz segítségre, vagy női csodákra.

Koncentrálsz, tán egyszer megérted a nőket,
de férfi logikával nem értheted őket.

Valahogy sírással mindig csőbe húznak,
az érzelmek szintjén jobban háborúznak.

Igyekszel kedvesen a kedvükben járni,
s képes vagy a nőktől ezért hálát várni.

A gyűrött ruha is pont olyan kényelmes,
mint a kitisztított, agyonvasalt jelmez.

Bátran hordhatsz nyáron egy rövidnadrágot,
mindegy milyen lábbal lettél te megáldott.

Ha a körmöd hosszú, egy bicska is elég,
amivel levágod körmöd feleslegét.

Bajuszt is növeszthet, vagy akár szakállat,
nem kell borotválnod hónaljad, s a lábad!

Boldoggá tesz a sör, a meccs és sok barát,
nejed miatt iszod a barátok borát.

Mert a sok alkohol, minden nőt megszépít,
s nem fáj úgy a fejed, ha szájukat tépik.

Szeretnéd érteni már a női lelket,
s az elmélkedéshez veszel is egy telket.

Ahova kijárhatsz majd a haverokkal,
megfejtsd a nők lelkét, ezzel a szent okkal!

Ám te vadász maradsz, szoknyára vadászol,
s minden lelkizéstől rögtön falra mászol.

Nem tudsz mit kezdeni egy szép nő lelkével,
s inkább elbíbelődsz csodaszép testével.

Holt biztos vagy benne, te választasz hölgyet,
megnézve a testén minden hegyet, s völgyet.

Habzsolod, csodálod és észre sem veszed,
orrodnál vezetnek, s elveszik az eszed.

Szavakkal csacsogva elmanipulálnak,
csak azt veszed észre, hogy a dolgok állnak.

Illat, szépség, gesztus, lazán tőrbe csalnak,
mozdulatlanul ujjuk köré csavarnak.

Te meg rájuk repülsz, mint lepke a fényre,
s a te akaratod megadatik végre.

Mikor hajad kihull, s pénzed nő helyette,
hiszed, az előbbit megszokott nőd tette.

Félsz, hogy a kapukat előtted bezárják,
s hogy tegyél ellene, tőled el is várják.

Ki kell még, hogy próbáld: Tudsz még hódítani,
huszonéves csitrit ágyba lódítani?

Aki felnéz reád, bár magasabb nálad,
s amíg pénzed futja, átöleli vállad.

Hetvenéves fejjel szex őrültnek látszol,
életeddel játszva akrobatikázol.

Nagypapa fejjel is új utódot nemzel,
s ezzel bizonygatod, hogy te nem öregszel!

Azt mondják a hölgyek, nincs igazi férfi,
ki a női lelket átlátja, megérti.

De, ki mégis olyan, az meg nekik nem kell,
mert azzal unalmas az éjjel, s a reggel.

Létezik e olyan, hogy ideális férfi?
Ha szakács, receptjét el kellene kérni!

Tudom, létezik egy ezen a földtekén,
csak tudnám, mért kellek mindegyik nőnek én?

Aranyosi Ervin © 2021.09.09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A szeretet koldusai


Aranyosi Ervin: A szeretet koldusai

A szeretetet mindig koldulni kellett,
s a gazdag elment a koldus mellett,
s még jó, ha épp nem köpte le!

Pedig az is csak élni vágyott,
végig járni egy rút világot,
ami az ördög ötlete.

Bár szól még nóta szeretetről,
de mi jut vajon nekünk ebből?
Akad érintés, ölelés?

Van-e helye még igaz szónak,
amit a tisztán élők szólnak,
vagy ebből van éppen kevés?

Jaj, mit tehetnénk a világért,
a jó emberek igazáért,
hogy újra jobb és szebb legyen?

Jó lenne teljes szívvel adni,
a Megváltó útján haladni,
s hagyni, hogy emberré tegyen!

Véget vetni a háborúknak,
a megvezetett nyomorultak
szemét felnyitva, tenni jót!

Valódi kiutat mutatni,
legyen min együtt majd haladni,
s megmenteni a földlakót!

De előbb hisz el hazugságot,
s rettegi már a nagyvilágot,
s a lelke láncon vezetett!

Média híre köti gúzsba,
s hiába vág elmébe, húsba,
a megértés csak tettetett!

Sosem tanultunk gondolkodni,
könnyebb a látókat okolni,
és várni fentről a csodát!

Hinni álságos tudományban,
amely a pénz szolgálatában,
törli az értelem nyomát.

Szeretni kéne megtanulni,
hagyni a létet megjavulni,
ébredni kéne emberek!

Hisz elveszik a szabadságunk,
megölik minden élő vágyunk,
mi nélkül élni nem lehet.

Elvesztettük az Istenünket,
az élő hit hiánya büntet,
Jézus hiába szenvedett!

Együtt, egymásért kéne tennünk,
egy közös láng lobogjon bennünk:
Igazság, béke, szeretet!

Mert kihalunk így, szeretetlen,
túlélni mindezt lehetetlen,
értelem nélkül nincs jövőnk!

Ami miénk, kolduljuk mástól
és rettegni az elmúlástól,
amíg elszívják mind erőnk!

Ébrednünk kéne, szemet nyitni,
az élet értelmében hinni,
s élni tanulni, újra, itt!

Nem koldulni, hanem szeretni,
élni végre és megpengetni
a szép szeretet húrjait.

Aranyosi Ervin © 2021-04-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Milyen világ ez?


Aranyosi Ervin: Milyen világ ez?

Mikor a sátán arcába nézel,
mikor naponta félelmet érzel,
amikor kéne, senkit sem érsz el,
mikor nem tudod felfogni ésszel!

Mikor a félelmek porrá zúznak,
mikor a világban csak háborúznak,
becsapós hírekkel a mélybe húznak,
amikor már téged használnak túsznak.

Amikor látod, de nem látja senki,
mikor a jóság, a veszélyt jelenti,
mikor a jó már nem is mer tenni,
mikor a gyáva, a hőst feljelenti.

Amikor nem tudod létedet élni,
amikor másokkal nem akarsz félni,
befogják szádat, hogy ne tudj beszélni,
mások lelkéhez már nem szabad érni!

Refrén
Milyen világ ez, a pokolban élünk?
Naponta hazug álmot cserélünk!
Milyen világ ez, nincsen kiút már,
amin keresztül az életbe jutnál?
Milyen világ ez, milyen világ ez?
Őrjöng, s egy újabb lapáttal rátesz!
Milyen világ ez, milyen világ ez,
haldoklik, s közben az élőben kárt tesz!

Mikor az ördög, nyílt színen játszik,
mikor az arca a képedbe mászik,
mikor a szándék végre kilátszik,
szemedbe röhög, s mocsokban ázik.

Mikor úgy érzed, elhagy az Isten,
mikor erőd sincs és kiút sincsen,
Amikor nem tudsz elfutni innen,
amikor végül szertehull minden.

Refrén:
Milyen világ ez, a pokolban élünk?
Naponta hazug álmot cserélünk!
Milyen világ ez, nincsen kiút már,
amin keresztül az életbe jutnál?
Milyen világ ez, milyen világ ez?
Őrjöng, s egy újabb lapáttal rátesz!
Milyen világ ez, milyen világ ez,
haldoklik, s közben az élőben kárt tesz!
Milyen világ ez, hát milyen világ ez?

Aranyosi Ervin © 2021-02-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kezedben a világ sorsa

Aranyosi Ervin: Kezedben a világ sorsa

Mit akarsz, mit akarsz?
Mire jó ez a harc?
Mire jó, mire jó,
amikor bánt a szó?

Mire kell, mire kell?
Az ördög vigye el!
Mire fel, mire fel,
minden választ kiteker!

Refrén:
Kezedben a világ sorsa,
életedet ne váltsd gyorsra!
Lassíts inkább, nézz csak körbe,
néha nézzél a tükörbe!
Kezedben a világ sorsa,
időd száraz kenyérmorzsa,
ujjaid közt szétszóródik,
miközben az elméd ordít!

Mire vársz, mire vársz,
jobban jársz, ha kiszállsz,
Mire mész, ha a kéz,
tenni már sose kész?

Refrén:
Kezedben a világ sorsa,
életedet ne váltsd gyorsra!
Lassíts inkább, nézz csak körbe,
néha nézzél a tükörbe!
Kezedben a világ sorsa,
időd száraz kenyérmorzsa,
ujjaid közt szétszóródik,
miközben az elméd ordít!

Kezedben a világ sorsa,
Ne hallgass az időjósra!
Tedd inkább mit szíved diktál,
ne lesd, hogy más tőled mit vár!

Aranyosi Ervin © 2020-06-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Rohanásban


Aranyosi Ervin: Rohanásban

Nagy rohanás az életünk,
mert megkívánja azt a rend,
Elindulunk, megérkezünk,
az elkésés rosszat jelent!
Hisz megtörténhet nélkülünk,
– elképzelni, rossz gondolat –
hogy egy napon majd kiderül:
– Nem is vagyunk mi fontosak!

Hogy nélkülünk is megy tovább,
a Föld magától is forog,
ha nem keressük az okát,
hogy éhes gyomrunk mért korog?
Miért dolgozunk szüntelen,
elhagyva békés otthonunk?
Hogy elég élelmünk legyen,
arról mi így gondoskodunk?

Lakhelyünk is legyen nekünk,
hová aludni járhatunk,
és utazás, hogy eljussunk,
ahol munkába állhatunk?
Pörgünk-forgunk, rohanni kell,
nélkülünk megáll a világ!
Bajok elől rohanni el,
hadd irigykedjen, aki lát.

Le kéne már nyugodni rég,
az élet mellett elfutunk.
Bennünk az élet lángja ég,
amíg végéig eljutunk.
Legyen már végre ránk időnk,
saját magunkra szánva azt,
nem siettet a szemfedőnk,
s nem baj, ha itt tovább maradsz!

Ha elsuhan a földi lét,
s értelmét még meg sem leled,
ha nem tárul, mint könyv eléd,
hiába élted életed.
Tanulni jöttünk le ide,
nem megszakadni kincsekért,
hogy azt az ördög elvigye,
rohanni hát ok sincs ezért!

Egy rohanás az életed?
Félsz, ha leállsz, akkor megáll?
Szerinted az majd szép lehet,
ha a dicsőség fejedre száll?
Egymásért jöttünk és vagyunk,
létet szépítsünk boldogan!
A fontos: mit adunk, s kapunk,
s nem az idő, mely elrohan!

Aranyosi Ervin © 2020-03-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva